Nalah és Nio (MU 3. Rakghoul)

Nalah / Tish Vizsla és Niomahlohan Lomaste játéka.

Niomahlohan jó messzire jött a bolygójától. A testvérében megint feléledt a kalandvágy, ami régen annyira jellemezte és mindenképpen el akart jönni egy vadászatra. Niónak már rengeteget segített, mostanában is és mivel éppen egyik barátja sem ért rá, vagy nem mert ebbe bele vágni, a testvérét kérte meg és addig győzködte, amíg a diplomata beleegyezett. Meg beszélték, hogy ő nem megy vadászni, csak az utazásra kíséri el a tesóját. Nio még mindig nem kedvelte az ilyen sportot és egyáltalán a harcot sem.
Hétköznapi, sportos viseletben érkezett. Yategiától a bejáratnál elváltak, a testvére felvette a fegyvert, a kellő öltözetet és elindult egy kisebb csapattal, mert szeretett volna új lényekkel megismerkedni. Nio szólt, hogy a váróban lesz, fogyaszt és ő is szét néz, miféle személyek érkeztek ide. Jó kapcsolatokat szerezni sosem kár. Némelyikükkel váltott pár szót, de többnyire jöttek és mentek, ezek rövid beszélgetések voltak.
Ha volt rá lehetősége, néhány könnyű szendvicset vett magához és egy süteményt, amit nem túl édes ódítővel öblített le. Alkoholt nem akart, azzal nem nagyon szokott élni. Nézte a kinti "műsort", ha látszott valami a harcokból. Ez a bolygó nem az ő területe volt, ismerte valamennyire és mielőtt jöttek, utána olvasott, hogy friss és naprakész legyen. Meg látta, hogy egy gyermek, tizenéveiben járó vörös hajú lány magányosan ücsörgött. Niomahlohan nem volt ugyan a legjobb családapa, de az ilyesmire mindig oda figyelt. A lány vadászöltözetével érdekesen mutatott a váróban. Körül nézett, hogy a gyerek váltott-e valakivel szemkontaktust vagy nagyon nézett-e valakit. Ha nem tűnt olyan elhagyatottnak, ő sem fontoskodott volna. Úgy látszott, hogy a lány teljesen egyedül volt, így döntött és odalépett hozzá. Kedvesen mosolyogva állt meg nem túl közel, a lánnyel szemben.
- Szia! A szüleid merre vannak? Vadásznak?

Niomahlohan próbálta meglátni, hogy a lány megzavarásával okozott-e valódi problémát, ijedelmet vagy ez egyszerű meglepődés volt-e. Itt sok féle lényt láthatott és ő is furcsa lehetett, de messze nem a legfurcsább.
- Óh, sajnálom! Téged hogyhogy nem vitt ki a barátod? Látom, úgy vagy öltözve, hogy vadászatra készültél.
A gyerekeknél persze nem lehetett tudni. Lehet, hogy úgy készült és az utolsó pillanatban megijedt, mégsem ment. Ezt a gondolatot hamar elvetette a diplomata, mert a lány nem úgy tűnt, hogy jobb időtöltést talált.
- Akik a bejáratnál állnak, beengedtek, úgyhogy úgy látszik, nem vagyok túl öreg - mondta mosolyogva.
Visszakérdezhetett volna, hogy nem volt-e túl fiatal a lány. Érettebbnek látta a koránál és felkészültnek, akin nem csak úgy lógtak a fegyverek, mint aki jelmezbálba készült és túl komolyan vette.
- Én nem vadászni jöttem egyébként, csak a testvéremet kísérem. Neked tetszik egyébként a hely? Szerintem különleges. Ismered ezeket a lényeket, amikre lehet vadászni?
Nio ivott egy újabbat az üdítőből. Nem aggódott a gyerekért, már csak társalogni akart. Ilyen fiatalokkal mindig élmény volt, kivéve a nagyon lázadókkal, velük nehezen boldogult az elegáns, udvarias stílusával.

A diplomata örömmel látta, hogy nem okozott problémát. A lány figyelte, hasonlóan, mint ahogy ő meg szokott figyelni másokat, de ez nem volt ugyanaz. Érdekes kislány volt, erősnek látszott. Niomahlohan teljesen békésen viselkedett, a testalkatából viszont meg lehetett állapítani, hogy volt benne erő. Harcra nem igazán szokta használni, utoljára gyerekkorában verekedett, akkor is Yetagiával játékosan.
- Gondolom, te is harcosnak nevelkedtél. Szereted? Sokszor jársz ilyen vadászatokra?
Nio jól tudta, hogy voltak olyan társadalmak, ahol szinte az anyatejjel szívták magukba a harci szellemet és ahogy járni tudtak, már kezdődött a kiképzést. Nem ítélte el, mert tudta ezt tisztelni és nekik is sok hasznot tudtak hajtani. Őt nem így nevelték és ő sem így nevelte a gyerekét, nem illett volna hozzá.
- Hogy ment, sikerült elejteni e-gykét lényt?
Nio is kinézett, hogy látta-e valahol a testvérét. Épp nem, beolvadt valahova vagy másfelé járt.
- Fertőzésnek is hívhatjuk, de varázslatnak is. Nem tudom, hallottál-e már az Erőről. A legenda szerint egy igen nagy hatalmú Erőhasználó hozott létre egy talizmánt, amibe bele töltötte a saját lelkét és ez tudta ilyenné változtatni azokat, akik fogékonyak voltak rá.
Nio a lényeget mondta el, ahogy ő ismerte, a harapással terjedést, a védőoltást nem kellett, azt mindenki tudta, aki ide jött. A helynevek alapján próbált rá jönni, mire utalhatott a lány. Igyekezett képben lenni, de minden bolygó minden vidékét nem ismerhette.
- Az én bolygómhoz hasonlít egy picit. Az is gázóriás és sok ilyen sivatagos része van. Az Iktotchról jöttem. Innen nagyon messze van. Te honnan érkeztél?
A lány egyre szimpatikusabb volt neki, nem vette el az eszét a harc, mmeg volt benne a gyermeki ártatlanság is.
- Azért, mert rakghulokat tartanak itt. Ez egyáltalán nem gyakori. Jaj, bocsáss meg a modortalanságom miatt! Olyan jól el beszélgetünk, hogy megfeledkeztem a bemutatkozásról. Niomahlohan Lomaste vagyok. Benned kit tisztelhetek?
Nem nyújtott kezet, nem így illett. Ha a lány megtette, akkor Nio fogadta és finoman megszorította.
- Tudod már, hogy ha felnőtt leszel, mivel akarsz foglalkozni?

Niomahlohan egy picit elmaradott, harcias vidéket képzelt el a lányhoz, ahol egyszerűen nem is lehetett más választása, mint ilyen fiatalon megtanulni, mi az a felelősség. Amikor ilyen történeteket hallott, mindig el gondolkodott, jó volt-e kihagyni a gyermekkort, baba helyett karddal játszani, stb. Ha ott ez volt a szokás, a gyerek nem érezhetett ebből semmit és lehet, hogy felnőtt korában sem fog, Nio pedig nem akarta elrontani a békét.
- Nem hinném, hogy a harc könnyűnek látszik. A kocsmai verekedés esetleg, de amit például itt csinálnak kinn vagy amiről te beszélsz, az bizonyosan nem látszik könnyűnek.
Nio egyáltalán nem nézte le a harcosokat, nem tartotta őket butának. Tudta, hogy a Birodalomban, az ellenfeleiknél és a semlegeseknél is nagyon sokat számított az intelligencia a harcban is. Ez a lány okosnak is tűnt, érettnek. Felkapta a fejét arra, hogy az apja erőhasználó volt. Innentől nagyon is fontos lehetett minden részlet és a beszélgetés komolyabbá válhatott.
- Te is értesz valamennyit a gyógyításhoz? Ha nem is az Erővel, de a természet gyümölcseivel, amik hasznosak, ha éppen nincs fejlettebb készítmény vagy technológia.
A gyógyítás nagyon előrehaladt a világban, de sok helyen még mindig kencéket és gyógyfüveket használtak, mert nem volt más vagy mert abban hittek. Niomahlohan ezt sem ítélte el, hitt abban, hogy ezeknek is meg volt a helye-
- Messze - mondta mosolyogva. - 6. szektor, ha ez mond valamit. Birodalmi terület.
Nio gondolatban felvéste a Casharila és a Krownest nevét is. Kapott elég információt, hogy később utána nézhessen.
- Akkor legyen Nalah. Örülök, hogy megismerhetlek, Nalah!
A név mondott neki valamit, egy mandalóriai klán vezetőjét, akire még hasonlított is a kislány, a szülőbolygójából pedig már adott volt. Elmosolyodott a lelkesedésen és arra gondolt, milyen szép, hogy valaki ilyen fiatalon tudja, mi akar lenni. Lehet is ilyen háttérrel. Nio kedvesen szólt hozzá, bátorítva, lehetett rajta látni, hogy szereti a gyerekeket és tud is velük bánni:
- Fogadjunk, hogy a legjobbak legjobbja akarsz lenni! Én diplomata vagyok, általában politikai, gazdasági és kulturális tárgyalásokon szoktam részt venni. Hadd kérdezzem meg, milyen rokonságban állsz Assirri Vizslaval. Igencsak hasonlítasz rá.
A függetlenségből jobb lett volna az oldalukra állítani őket, amihez persze kevés egy kis bájcsevely egy rokonnal, de ilyen embereket megismerni és informálódni nagyon is jó volt. Ezen felül pedig aranyos volt a gyerek minden harciasságával együtt. Nio arra gondolt, hogy az ő gyereke milyen lesz majd, ha nagy lesz, büszke lehet-e rá és ő büszke lesz-e az apjára. Sajnos voltak kételyei.

Niomahlohan inkább el szokta kerülni azokat a helyzeteket, amikor neki kellett volna harcolni. Mindaoználtal nem lett volna hasztalan egyszer neki is tanulnia ilyesmit. Még volt ideje és kondíciója is.
- Ez bizonyosan nagyon jó, ha sokat járjátok a természetet. Nem, én nem értek hozzá. Szerencsés vagyok, mert ha ilyenre van szükségem, általában olyan helyen tartózkodok, ahol van megfelelő technológia.
Az Iktotch gyógyítóit, akik a régiek tudásával gyógyítottak, persze csodálta. Ott is sokat fejlődött már az orvoslás, amióta a Birodalom jelen volt.
- Pont itt van a szomszédban. Ez a kettes, mellette, keletre van a hatos. Ott van pl. a Hoth is, egy igen zord, fagyos bolygó.
Nio örömmel hallotta, hogy a lány ismerte a Birodalmat. A mandalóriaiak jóban voltak velük valamennyire, több szövetségesük volt. A múltkori ügynök is rendelkezett olyan páncéllal.
- Akkor nyilvánvalóan neked sem ismeretlen a hivatalos, politikus világ. Igen, van egy fiam. Ő sokkal kisebb, mint te, jövőre megy óvodába. Majd szeretnék még neki testvéreket. Neked vannak testvéreid? Mi hárman vagyunk egyébként és öröm volt úgy felnőni, hogy van egy remek öcsém és egy húgom.
Az egy érdekes tény volt, hogy a klán vezetőjének húga másik bolygóról származott és erőhasználó volt az apja. Nio nem akart rákérdezni, nem akarta bántani a lányt. Elraktározta az információt, mert még hasznos lehetett.

Niomahlohan szélesen mosolygott a gyermekien naiv kérdésen. Nem sértődött meg, tudatlanságból származott mindez, nem rosszindulatból és ismerte a gyerekeket, hogy ne sértődjön meg ilyenen.
- A mi Birodalmunk más, mint a Mandalóriai Birodalom. Jobban megoszlanak a szerepek, kevés olyan lény van, aki egyszerre nagyon sok mindennel foglalkozik. Ott a katonák csak katonák, az orvosok csak orvosok, a diplomaták csak diplomaták és a saját munkájuk miatt vannak megbecsülve.
Ezzel nagyon leegyszerűsítette és picit el is ferdítette a dolgokat, de meg akarta értetni magát.
- Aki nem akárki és már az is nagyon jó dolog, hogy van egy testvéred. A testvéri kötelék az egyik legerősebb a világon. Szeretitek egymást?
Egy ilyen harcias világban lehetett bajtársias is a viszony vagy teljesen hideg. Ez a világ többi részén is meg volt. Niónak eszébe jutott a történet, amit ismert az előző vezetőkről. Szomorú történet volt.
- Tehát ezzel még nem találkoztál. Óvodába szoktuk vinni a kis gyermekeinket, hogy sok más kicsivel találkozzanak, játszhassanak, tanuljanak. Amíg a szülők dolgoznak, addig ott a gyerekek egymással és az ott dolgozó kedves lényekkel vannak. Őket szokták óvónéninek hívni. Óvóbácsik is vannak, belőlük van kevesebb. Nálatok hogy megy a tanítás, milyen az iskola?
Nem volt elmaradott a birodalmuk, csak különbözött. Érdekelte, milyennek látta egy ottani gyermek a helyi oktatást. Az oktatásnak a Birodalom is nagy hangsúlyt helyezett, fontosnak tartotta-

Niomahlohannak tetszett a helyzet, hogy a kislány itta a szavait, érdeklődött a külvilág iránt. Mindig élmény volt beszámolni olyannak, aki teljesen máshogy látta a világot, más részét ismerte és az is élmény volt, hogy Nalaht meghallgathatta ezekről. Míg a testvére tanítani, tudást átadni szeretett, Niomahlohan a kölcsönös kommunikácót kedvelte jobban. A tépelődésnél más felé nézett, hogy a lány ne legyen annyira zavarban. A többiekre vetett néhány pillantást, hogy ki mit csinált.
- De gondolom, szeretnél el jutni oda. Hogy honnan származik az ember, az nagyon fontos.
Niomahlohan is szeretettel gondolt a bolygójára, az iktotchi népre is. Érdekes volt, hogy Nalah története egybe vágott azzal, amit a korábbi vezetők történetéből lehetett hallani. Niomahlohan még nem vont le következtetéseket, de meg jegyezte, hogy ennek utána kell nézni.
- Bizonyosan ki fogod állni a próbákat. Látom benned, hogy jó harcos vagy és erős jellem!
Mosolyogva nézett a lányra, akiből egy nap igazi vezető lehetett. Ezek szerint tudta, hogy milyen volt a mandalóriai világ, hogy éltek ott az emberek.
- Mondd csak, a világ más részei is érdekelnek? A galaxis felépítése, a bolygók, a különböző lények. Nagyon izgalmas világok vannak ám és a mandalóriaiak is sok helyre eljutnak. Nagy becsben tartjuk őket, pontosan azért, amit mondtál, hogy már gyermekkoruktól a legjobb tanítást kapják. Ismersz más bolygóról jött lényeket, tegyük fel azok közül, akik itt meg jelentek?
A teremben nézett szét, nem mutogatott, mert azt nem illett.

- Fiatal vagy, még rengeteg időd van, bizonyosan össze fog jönni.
Lelkes kislány volt, Niomahlohan örömmel lelkesítette tovább.
- Akkor leírásokból és saját kézből is tanulhatsz, ez a legjobb. A kettő mindig kiegészíti egymást. A holonetet én is szeretem, rendkívül hasznos. Rengetegen használják. Szerintem ha utána nézel, erről a rendezvényről is sok adat van rajta.
A bál hallatán elmosolyodott.
- Azon a bálon én is ott voltam. Járkáltam, ki próbáltam több mindent és megismerkedtem néhány új ismerőssel. Gyönyörű hely, neked is tetszett?
A bátortalan kérdést is így hallgatta, nem jött zavarba. Már sokszro előkerült a téma.
- A Birodalom és a Köztársaság a két legnagyobb hatalom az univerzumban, de ez nem jelenti azt, hogy a jó és a rossz. Mert mit csinál a jó? Segít, épít. A gonosz pedig pusztít, rombol és öl. Az én bolygóm közepesen volt fejlett, amíg a Birodalom meg nem látogatta, azóta nagyon sok új technológiát kaptunk, tudást a világ minden részéről és folyamatos támogatást. A mandalóriaiakkal is jóban vagyunk, kölcsönösen segítjük egymást. Gondolom, nem hiszed, hogy a hazád, az őshazád a gonosz oldalán állna.
Arról nem akart beszélni, hogy a jedik is szörnyű tetteket vittek véghez, egyes jedik, akár a régmúltban, akár most vagy hogy akik ide jöttek rakhgulokat ölni, azokat hova kéne sorolni. Nem ijesztegetni akarta a gyereket, hanem árnyalni a saját helyzetét. Az Iktotchon béke volt, virágzás, jólét. Egyeseknek ez nem felelt meg, a többségnek igen. Niomahlohan mindig igyekezett a szép oldalt megmutatni.

- Akkor a hozzáférésnek csak utazgatáson veszed hasznát. Tudod már, hogy legközelebb hova szeretnél ellátogatni?
Niónak tettszett, hogy a lány érdeklődött a világról, meg akarta ismerni. Ismert olyan bolygókat, amik ilyen szinten voltak és olyat is, amelyik nem is akart fejlődni. A hagyományokat tiszteletben kellett tartani.
- Vannak még ilyen bolygók és egyáltalán nincs ezzel baj. Szép dolog ennyire közel maradni a természethez. Van saját postagalambod?
- Igen, lenyűgöző az épületegyüttes. Még sok ilyen van ám a galaxisban, annál szebbek is. A hajóiktól nem kell félni. Nagyon ritkán vetik be őket, ha védekezniük kell.
A birodalmi flotta más volt, ezért meg sem említette. Ők is szerették a nagy építményeket, sugározni a hatalmat.
- A mandalóriaiak hagyományának is nyilvánvalóan meg van az eredete. Lehet, hogy erről többet is tudsz, mint én.
Gyerekek haláláról beszélni elég rossz lett volna, inkább a tradíciók tisztelete felé terelte a szavakat.
- Az Erőt a használói ismerik igazán. Én nem vagyok az. Nálunk is vannak jedik, néhányat ismerek is, ők tudnának többet mondani erről. Az biztos, hogy egyikük sem eszik embert.
Elmosolyodott. A sötét jedikről sok minden terjedt és a Birodalom oldalán is sok pusztítást végeztek. Erre szükség volt néha. Nio bátyja szokta úgy mondani, hogy ahol a természet elpusztít valamit, ott nemsokára valami mást épít fel.

- Van időd bőven, bizonyossn sorra tudod venni majd ezeket - biztatta Niomahlohan a kisllányt.
- Egy fathier. Paci, mint a lovak?
Niomahlohan ezt az állatfajt már ismerte, tudta, hogy így szokták nevezni, de a fathiert hirtelen nem tudta, mi. Nem nagyon akarta ezt elárulni.
- Ha már zöld terület, akkor a Mutanda. Ott szerveznek szafarikat. Túrákat a vadonban, amiket a helyiek vezetnek és nagyjából bárki mehet. Macsakszerű fajok élnek ott, nagyon érdekes világ.
Niomahlohan egyszer járt ilyenen, akkor is a bátyja élvezte jobban, mint a mostanit is. Nio kísérőként ment és jobban érdekelte a társadalom, a berendezkedés, a politika, ami ott egészen sajátos volt.
- Úgy is hívják őket, igen. A legfontosabb pozíciókban valóban ők vannak. Te akarnál egyszer ilyen irányító lenni? Gondolom, erőhasználó nem vagy, de álmodozni mindig lehet.

Niomahlohan megnézte a fathiert. Ő nem pont erre gondolt. Gondolkodott, hogy ismerte-e valahonnan ezt az állatfajtát. Legendásan gazdag birodalmakban már halott róluk.
- Tudtad, hogy nagyon értékesek? Te honnan szerezted Pacit?
Érdekes volt, ha ott sok ilyen élt. A szafarit Nio pont úgy magyarázta el, hogy a kérdést követte a magyarázat.
- Ezekről már én is hallottam. A Korélia nem is rossz hely, egyre népszerűbb, úgy hallom.
Niomahlohan átfutotta fejében, mit tudott ezekről. A Korélia átállni látszott, a Birodalom erősen jelen volt annak ellenére, hogy köztársasági terület volt. A másik kettő is érdekes volt, a gyermek jóformán minden oldalról tudott valamennyit.
A birodalmi úgy gondolta, a gyermek erőérzékeny volt. Ha nem lett volna az, fennhangon tagadta volna, ahogy minden mandalóriainak kellett, ha élni akart. Sikeresen kiugrasztotta a nyulat a bokorból, úgy gondolta.
- Már most? Ezek szerint téged tanácstagnak lehet nevezni.
Ezt megjegyezte.
- De mondtam, tárgyalásokon szoktam részt venni. Sok fontos dolgot kell megbeszélni bolygókkal, lakosokkal, intézkedésekkel kapcsolatban. Picit olyan, mint amit te is csinálsz, de én nem vagyok ennyire fontos és keresett.
Nagyon is fontos és keresett volt, de azt nem mondhatta el, hogy nélküle nem döntöttek. Ezen változtatni szeretett volna, feljebb akart menni idővel.

- Tudod, sokszor van, hogy ami ritka a galaxisban, az értékesnek számít még ha az eredeti helyén sok is van belőle.
Ez nem volt mindig így, Nio egyszerűen fogalmazott a kislánynak. Az ő bolygóján nem nagyon éltek állatok, csak a házaknál tartottak egyesek, benn, háziállatként behozott fajokat, madarat, kisebb állatot.
- Együtt nőttetek fel? Akkor bizonyosan nagyon kedvelitek egymást.
Niomahlohan ezt a fajta kötődést nem ismerte. Náluk a család volt az első és sose volt álltauk.
- Hm, ez érdekes. Akkor egészen sok istent és isteni követet ismerhetnek nálatok. Te szereted, hogy annak tartanak? Úgy gondolom, szívesen segítesz nekik tanácsokkal.
Más kérdés volt, hogy egy ilyen fiatal gyermekre hallgatni mennyire volt jó ötlet. Komoly kislány volt, tanulékony és érdeklődő, de ebben a korban bölcs tanácsokat nem lehetett volna várni. A hit persze más dolog volt.
- Az én bolygómon az első érkezőket előre üdvözölték, mert az őseim tudták, hogy jönnek. Az iktotchiknak van egy prekogníciós képességük, sok mindent meglátnak a jövőből. Ez a bolygónkon erősebb, itt például már nem látnék annyi mindent.
Sajnos a bolygójukon is gyengült az erejük és ennek az okát meg kellett fejteni. Zavarta a népet, hogy az egyik legértékesebb, legősibb tulajdonságuk meggyengült.
- Valóban sokkal nagyobb városban élek és teljesen más a felfogás is. Ezt szeretem a galaxisban egyébként, hogy nagyon sok különböző része van, színes társadalmakkal és kultúrákkal.