Felemelkedés

FELEMELKEDÉS

Bestiát, a dzsungelből való befogást követően, orvosok és tudósok is megvizsgálták, viszont mindvégig saját épségüket szem előtt tartva altatva volt, ugyanakkor ez idő alatt intravénásan táplálták is. Ezután került be egy fémketrecbe, ami elég erős volt ahhoz, hogy ne tudjon kitörni belőle, és elsőként vitték ki a kis városkába a sivatagba.
Az ébredést követően először csak a ketrecének a fémpadlóját láthatta, ahol feküdt. Maga a ketrec elég nagy volt ahhoz, hogy négy lábon is lehessen körözni benne, kisebb körben, anélkül, hogy a rácsokat elérné. Az új "otthona" egy épület tornácára volt rögzítve, lefedés alá, az épületen nagy betükkel volt egy felirat egy nagy sárga csillagban, viszont számára olvashatatlan volt. Azon az épületen kívül még volt pár a hosszú utca két oldalán, amit láthatott, de mindenik elhagyatott volt és látszott, hogy nem az utóbbi pár évben ürítették ki.
Ekkor egy tálat löktek elé. Két darab sült hús meg némi köret volt a tálban, és habár a tál a ketrecen kívül volt, elég közel volt ahhoz, hogy kézzel is elérhesse. Nem sokkal messzebb tőle egy kis asztalka mellett egy katonafelszerelésben levő férfi ült, előtte is volt egy tál étel. Feltett pár kérdést, olyanokat, mint pldául a "Hogy érzi magát?", "Mi a neve?", "Tud-e angolul?". Ezekre akár ha néma csendet kapott válaszul, vagy dühöngést és támadási próbálkozást Bestiától, akkor csak megvonta a vállát s folytatta az evést. Elég messze volt ahhoz, hogy a nő ne érhesse el semmilyen módon. Az első nap, a további két étkezés alatt is, megpróbálkozott újra a kérdésekkel, viszont mivel nem volt mód ahogy Bestia angolul, vagy más nyelven felelhessen neki, így végleg feladta. Persze az étel, amiből a nőnek juttatott mindig, kevés volt, de Bestia "örülhetett" hisz a semminél több volt.
A következő nap minden étkezéskor a katona csak beszélt, nem törődve azzal, hogy Bestia miképp reagál erre. Elmondta, hogy neki nincs baja a mutánsokkal, sokkal együtt is szolgált, sőt az első felesége is mutáns volt, "Tüzes nő volt, na de nem úgy, hanem az ágyban..." ahogy mondta. A vele töltött időtől való megváltás Bestia számára a harmadik nap reggelén érkezett, amikor az utcán harckocsik és egy csapatszállító autó jelent meg.

Cody és Joshua nagyjából egy azon időpontban jutottak el a katonai támaszpontra, ahonnan később elszállították őket, az éjszaka közepén. Joshuáért egy autó ment, amit egy olyan tiszt vezetett, akit korábban ő is oktatott. A támaszponton kicsivel jobb bánásmódban részesült, mint a többi mutáns. Nem piszkálták és közbe-közbe került egy-egy ismerős tiszt, vagy katona, aki köszönt neki. Ennél többet az illetékeseken kívül senki sem beszélt vele a támaszpont személyzetéből.
Cody-t a rendőrség hozta be. Ő már a standard csomagot kapta, ami megvető tekinteteket jelentett és amikor nem volt magasabb rangú tiszt a közelben akkor beszélgetésnek álcázott hangosabb sértő vagy rasszista megjegyzéseket is hallhatott.
Ahogy a támaszponton levő összes többi mutáns, úgy ők is kaptak egy képességblokkoló karperecet. A két férfin kívül még négy további mutáns volt itt. Egy rézbőrű, amerikai őslakos, 25-0 év körüli nő. Őt a neme és a rassz miatt, amibe tartozott inkább piszkálták, de minden alkalommal visszaszólt valami rendkívülit, amitől az ilyen helyzetek azonnal félbemaradtak és a katonák nem folytatták a dolgot. Ha valaki beszélgetni akart vele, akkor maximum csak a nevét mondta el, semmi mást magáról. Volt még egy tinédzser lány, olyan 16-17 éves lehetett, aki nagyon zavarodott volt, ha valaki rákérdez akkor elmondja, hogy a képességének blokkolása miatt olyan, mintha kicsit süketebb lenne, gyengébb a látása és a szagok megkülönböztetésével is gondjai vannak. Ezen kívül csak a nevét árulja el. Ő általában a másik nő mellett van, aki anyáskodik felette.
A másik két mutánsból az egyik egy kopasz férfi, a 40-es 50-es évei közötti, aki folyton könyvet olvas vagy ír és nem ér rá beszélgetni senkivel, a nevét sem árulja el ha kérdik. A másik szintén egy férfi, fiatalabb, 30-35 éves, barna bőrű, rövidre vágott hajjal és a múltját érintő kérdésekre elmondja, hogy az X suliban tanult, majd manager lett egy ingatlanügynökségnél, amit a bátyja vezet. Sok idő amúgy sincs az ismerkedésre, hiszen hamarosan mindenkit egy csapatszállítóhoz kísérnek.
- Cody Atkinson, Terrence Rasmussen, Cassius Harton, Alaya Garner, Dakota Reynolds, Joshua Graham. - olvasta fel egymás után a neveket egy tiszt és ebben a sorrendben kellett felszállnia mindenkinek. Először Codynak, majd a kopasz férfi következett, a barna bőrű férfi, a tinilány, a nő és a sort Joshua zárta. Ezután felcsukták és zárták a hátfala majd leengedték a ponyvát. Több órás megálló nélküli autóút következett, ami alatt az utat vagy a tájat senki sem láthatta, aki pedig megpróbált hátul a ponyva alatt vagy mellett kinézni azt megkérték, hogy üljön vissza a helyére.
Az első megálló a hosszú út után a Falnál volt. Itt egy rövid időre, wc-zés, mindenkit leszállítottak, majd beszállás előtt mindenkitől elvették a személyüket igazoló iratokat (személyi, jogsi, stb.) és a ponyva leeresztése előtt mindenki láthatta ahogy helyben darabokra vágják őket. Ezután újabb pár órás út következett, most viszont gyengébb minőségű utakon, így a jármű sokat rázkódott, néha egyik vagy másik oldala nagyobbat ugrott is. Egy ilyen alkalommal a tinilány, Ayala, Cody ölébe esett át a saját helyéről és sűrű bocsánatkérések közepette ült vissza. Amikor a csapatszállító megállt mindenki érezhette, hogy ez az utolsó, innen már se tovább, sem pedig vissza nem fogják vinni őket.
A kiszállást követően egy kisváros egyetlen és fő utcáján találták magukat. A város kilenc kétemeletes épületből állt, a legtöbbnek bolt volt az alsó szintjén és egy kivételével mindenik elhagyatottnak tűnt. Az utca végén, ott ahol a csapatszállító és az azt követő harckocsik megálltak, egy nagyobb tornácos épület volt és egy nagy sárga csillagban a "Sheriff hivatal" nagy felirat díszelgett. A tornác egyik oldalán egy fémketrecet láthattak benne egy macskaszerű nővel, Bestia, a másik oldalon pedig egy katona üldögélt.

- Melyikőjük a vezető? - tette fel a kérdést emelt hangon miközben elindult a most érkezett csapat felé. Közben a kopasz férfi, Terrence, a közeli árnyékhoz sietett és idegesen pillantgatott a kezén levő képességblokkoló irányába.

//A két úriemberhez kérnék egy-egy felszerelés listát, amiben az az utazótáskányi dolog van, amit magával hozott otthonról. //
@Serena Davidson @Bishop @Cody Atkinson

Hang: minta
Zene: Joshua Graham's Theme

Joshua tudta, hogy el fog jönni ez a nap. A mutánsok elleni gyűlölet csak fokozódott és el kellett jönnie a napnak, amikor áttelepítik őket. A személyes tárgyait, felszerelését és fontos eszközeit már összeszedte. Szerencsére nem volt sok minden, próbált puritán életet élni, minden megfelelni az Úr akaratának, és egyébként is megszokta már a törzsi életmódban töltött évek alatt. Egy nagy fekete táskával, nem civil, hanem az egyenruhájában száll be az autóba. A bázison türelmesen várakozik, vagy egy könyvet olvasgat, vagy a bibliát. Mindenkinek tisztelettel a hangjában, jókedvűen köszön vissza, olyan mintha nem is számára negatív dolog miatt tartózkodna a bázison, türelmes és nyugodt, várja a folytatást. Ő maga ha nem kérdezik, nem szólal meg, viszont ha kérdezik, akkor tisztességesen válaszol. Hamarosan szólítják őket, mindenki hallhatja a másik a nevét, és megtudják kit hogy hívnak. Színes kis társaságba került, ameddig várakozott mindegyik személyt megvizsgálta és sejtést kapott milyen lehet, persze valaki el is mondta a történetét. Utolsóként száll fel a járműre, tőle megszokott módon még hátranéz és egy utolsó pillantást vet a helyre. Az út alatt vagy meditál, vagy a többi útitársát figyeli, miközben az ujjait tördeli. Az első megállónál szív egy kis friss levegőt, nyújtózkodik, alaposan körbekémlel, megsaccolva a fal melyik részén lehetnek, legalább égtáj szerint, aztán mosdóba is elmegy. Az iratait gond nélkül adja át, nem zavarja ha elpusztulnak, hiszen azok amúgy sem jelentenek sokat, mert alapvetően nem állampolgár, nem ebbe az amerikába tartozik. Még több zötykölődés következik a csapatszállítón, mire megérkeznek az utolsó megállóba.
Szemeit a kezeivel védve a nagy fénytől száll le a járműről, táskáját a vállpánttal keresztben teszi magára. A sivatagi kisváros képe túlságosan is ismerős számára, túlságosan valódi emlékek. Csak a fejével követi az árnyékba futó férfit, aztán a katonára pillant, majd a ketrecre és vissza a katonára. Mivel még senki nem válaszolt, mély, érdes hangján szólal meg.
- Az Úr a mi vezetőnk, ahogyan minden élő embernek.

//Felszerelés:
Fegyverek: M1911 pisztoly, .45 kaliberű, "A Light Shining in Darkness" gravírozással az oldalán, tönkrement és ütésre használható csak
Ruházat: Vászong ing törzsi mintázattal, farmer, SWAT mellény, kígyóbőr cipő és öv
Egyéb: Géztekercsek, pólyák, biblia, öngyújtó, aloe vera és agave gyógykenőcs és gyógyital//

FELEMELKEDÉS

Infokártyák:

- Mit csináltak vele?! - fakadt ki a tinédzser lány meglátva a ketrecben fekvő nőt és nem törődve a katonákkal, vagy bárki mással, rohant egyenesen a ketrechez. - Ne aggódj. Kitalálok valamit. - mondta halkan Bestiának miután megvizsgálta az állapotát, majd berohant az épületbe és nem sokkal később vízzel és egy zacskó hússal tért vissza. A ketrec melletti tálat kiürítette, majd a rácsok között betette a macskanő elé és feltöltötte vízzel, ezután kinyitotta a zacskót és azt is betette. Eközben a közjátékra csak megvonta a vállát a katona. A kérdésére viszont közel sem olyan választ kapott, amire számított.
- Reméltem, hogy valamelyikük majd előáll, de ez esetben én fogok választani. Ami a ketrecet illeti, miután letudtuk a formalitásokat és kötelezőket akkor megkapják hozzá a kulcsot, aztán önökön áll, hogy mit kezdenek vele. - szólalt meg és elkezdett a táskájában kutakodni. Néhány másodperc után egy mappát vett elő, rajta az Amerikai Egyesült Államok lógójával, azután pedig egy kis fém ládát, amin semmiféle jel vagy felirat nem volt.
- Mr. Graham. Katonai múltja, és amiatt, amit átélt már, önre esik a választásom. Ide kérek egy aláírást.- nyújtotta a mappát kinyitva és egy írószert Joshua felé. A mappában egy adás-vételi szerződés volt. - A szerződésben az áll, hogy ez a város és a környező földek az önök tulajdonát képezik. Hogy mit kezdenek vele az teljesen önökre van bízva, az Államok nem szól bele. Viszont van pár dolog, amit kötelességem elmondani. Mint láthatták és tudhatják a Mojave sivatagot egy fal veszi körbe. Az Államok vállalja, hogy a sivatagot megvédi a külső veszélyektől. Viszont a Mojave sivatagot semmilyen módon sem hagyhatják el, mert azt az Államok támadásnak veszi és az őrök ennek fényében járnak el. Ha túlságosan megközelítik a falat, vagy túl magasra repülnek, az őrök rádión figyelmeztetik önöket, amennyiben visszafordulnak, úgy nem lesz gond, ha nem teszik, akkor az adott személyt aki ezt a szabályt megszegte azonnal és kérdés nélkül likvidálják. - magyarázta végig a férfi amíg az aláírást várta. Miután az megtörtént, akkor ő is aláírta ugyan azt a lapot és egy másikat, majd mindkettőt, vagyis egy számlát és a szerződés másolatát, átnyújtotta Joshuának, és azt követően a fém ládát is.
- A ládában megtalálják a rádiót, amin az említett esetben figyelmeztetik önöket, a ketrec kinyitásához szükséges kulcsot, valamint egy kulcsot a terepjáróhoz, amit itt hagyunk önöknek. Üzemanyag van benne, de csupán annyira elegendő, hogy pont elérnék azt a határt, amin túl érkezne a rádión a figyelmeztetés, úgyhogy ajánlom, hogy okosan gazdálkodjanak vele. - következett az újabb magyarázat miközben egy másik katona a közelbe parkolta az említett telepjárót. Öt személyes katonai harckocsi volt, fegyverek nélkül, minimális páncélzattal.
- Van egy pisztoly is a ládában, tizenkét golyóval, ha esetleg szükség lenne rá. - tette még hozzá annyira halkan, hogy csak Joshua hallhassa meg, majd intett a katonáknak, akik beszálltak a járműveikbe és felkészültek az indulásra.
- A karperecek maguktól kikapcsolnak, miután kellő távolságba kerültünk egymástól. Sajnálom, hogy erre került a sor és remélem békés társadalmat tudnak itt létrehozni. - mondta még mielőtt ő is beszállt az egyik járműbe és látszott, valamint a hangján érződött, hogy komolyan gondolta a szavait, nem csak jópofiskodni akart. Ezt követően a katonák járműveikkel elindultak és pár másodperc múlva már látótávolságon kívül is voltak.
Rögvest ezt követően mindenik karperec pittyegett egyszerre hármat, majd kinyílt és a földre esett. Cody azonnal visszakapta lupine kinézetét, így ismét régi, kutyás valójának örülhetett.
Rajta kívül még ketten váltottak alakot. Az egyik a tinédzser lány volt, aki izmosabb lett, zöld bunda vonta be, oroszlánfarka nőtt, egy pár bogarakéhoz hasonló antenna a fejére és legyekéhez hasonló összetett szemei lettek. A másik a barna bőrű férfi, Cassius, volt. AZ ingjének az ujja kapott lángra és érthető is volt, hogy miért, hiszen könyöktől lefelé a bőre koromfeketévé vált, több helyen megrepedt és lávaszerű anyag látszott ki. Hamarosan ugyan ez történt térdtől lefelé is vele. Ugyanakkor a másik férfi, Terrence, eltűnt és az indián nő, Dakota, felől Cody és Bestia is veszélyt érzett, de nem történ vele semmi, csak az érzés volt ott folyamatosan.
- Így sokkal jobb. Hol kezdjük? - szólalt meg mosolyogva Cassius és összecsapta a kezeit, aminek hatására kicsit megremegett a föld mindenki lába alatt.
- Mondd miben tudok segíteni? - szólalt meg Bestia ketrecén kívül a lány, a nő érezhette Alayán, hogy feline, ahogy Codyn pedig azt, hogy lupine.
- Már most elegem van ebből a helyből. - szólalt meg Dakota miután körbe nézett és köpött egyet.

//Karakterek kinézetei: Alaya, Cassius, Dakota, Terrence. //
@Serena Davidson @Bishop @Cody Atkinson

Hang: minta
Zene: Joshua Graham's Theme

Joshua szó nélkül szemlélte, amint a körülötte állók nem igazán értik meg a vallási utalását. Már megszokta, hogy néha nem értik és misszionárius létére mindezt végtelen türelemmel kezelte. A katona végül a múltja miatt őt választja ki, neki kell aláírnia valamilyen szerződést. Egészen hivatalosan kezelik a procedúrát. A Megégett Ember újra a vállán érzi a hatalmas felelősséget, hiszen ő fogja aláírnia  papírt és az övé lesz a felelősség. Vezetett már hadsereget és törzseket is, épített már fel városokat, szóval van gyakorlata, de ez mégis mindig hatalmas felelősséggel jár. Nem zavarná, ha inkább egyetértésben döntenének a kérdésekben, esetleg szavazással.
- Remélem méltó leszek a feladatra.
Ezzel alá is írja a lapot. Az elhangzott információk mindegyikére bólint, a pisztollyal kapcsolatban csak biccent. Úgy véli, egészen sok mindent hagynak itt nekik, az apokalipszis utáni állapotokhoz képest legalábbis.
- Én is nagyon sajnálom. Ne aggódjanak miattunk, az égiek vigyáznak ránk.
A katonák elmennek és hamarosan leválnak a képességblokkolók. Jó érzés volt visszanyernie az ellenállását, máris sokkal magabiztosabbnak érzi magát. Elsőként indiánnézésben körülnéz, az eget kémleli, drónt keres, amivel figyelhetik őket, hátha meglát egyet. Utána a jelenlévőkön néz körbe és mindenkiről megjegyzi a reakcióját. Csak ezek után siet a ládához, abba belenéz és ellenőrzi a tartalmát. Ha minden megvan, a ketrec a következő célja. Kikeresi a ketrec kulcsát, magához vesz egy tál vizet és ételt. Kis ideig szemléli a lényt, mielőtt bármit tenne.
- Micsoda sarokba szorított őrjöngő bestia.
Ha teheti, akkor kinyitja a ketrec ajtaját és nyugodt lépésekkel besétál, odaadva a vizet és az ételt. Azonban, ha már későn ér oda és Bestia szökni próbál, akkor csak kinyitja a ketrecet és az ajtót úgy nyitja ki, hogy a kijövő lény se őt, se mást ne söpörjön le a lábáról. Akárhogy is, ugyanazt mondja határozott, nyugodt hangján.
- Nyugodj meg! Nincs mitől tartanod, nem bántunk. Most jobban teszed ha eszel, sovány vagy.
Az ételt és a vizet ezután teszi le a földre a lény elé. Reméli ennyivel sikerül elrendezni a helyzetet, de ha nem, akkor saját testével áll a lény és más valaki közé, hiszen ő jobban bírja a sérüléseket. Amennyiben sikerül elsimítania a helyzetet a szörnyeteggel, akkor foglalkozik mással, csípőre tett kézzel néz körbe.
- Terencet nem látom, veszélyes egyedül elmenni a csoporttól egy idegen helyen, egy sivatag közepén. Valamelyik feline/lupine kiszagolná, megkeresné? Javaslom aki szeret gyűjtögetni, az a házakban nézzen körül, sötétedés előtt össze kell szedni minden használhatót és egy menedékhelyet találni az éjszakára. A Mojave sivatagban a nappalok forróak az éjszakák fagyosak, nem érdemes védetlenül maradni.
Osztja meg tudását a többiekkel. Ha nincs más kérdés, feladat, akkor ő is Terence keresésére indul, majd elkezdi a házakban lévő ételt és egyéb felhasználható tárgyakat keresni. Bár őszintén azt várja konfliktus lesz az állatias mutánsok között és jobb arra figyelni.

FELEMELKEDÉS

Infokártyák:

Alaya megadóan lépett hátra a ketrectől, tisztában volt vele, hogy miért viselkedik így Bestia és, hogy jelen körülmények között nem tud mit tenni érte.
- Csak engedje ki. Össze van zavarodva és fél, nem tudjuk megnyugtatni. Keres magának valami búvóhelyet és majd hagyunk neki vizet és élelmet. - fordul Joshuához, miután az körbekémlelte az eget drónok után kutatva, amikből egyet se látott, vagy azért mert nincs, vagy pedig álcázva vannak, és a ládában is azt találta amit mondtak, és elindult a ketrec felé.
Amennyiben kinyitja, a kulcs elfordítására a zár hangosan kattan egyet és az ajtó, valamint a ketrec első oldala előrefelé ledől, ezzel biztosítva a menekülési utat Bestia számára. A nő, egy épület kivételével, ami a csapattól nem túl messze van, máshonnan nem érezheti élőlény szagát, az úton hosszan több épület is van, amiben meghúzhatja magát, vagy ha kevésbé zárt helyet akar választani, és nem a sivatagba menekülni, vagy a tűző napon maradni, akkor a katonák által itt hagyott jármű alá is be tud vonulni, elrejtőzni.
- Abban az egykori hentes üzletben van. - kicsit beleszagolt a levegőbe, majd arra az épületre mutatott Alaya, aminek az árnyékába húzódott az említett férfi a megérkezéskor és amin kopottas felirat közölte, hogy "George Bácsi Mennyei Húsboltja". Ezen kívül mindenik ablakot gondosan bedeszkázták, ezzel elérve, hogy a nap sugarai, vagy a kiváncsi szemek, ne tudjanak benézni rajta.
- Te vagy a főnök. Ha találunk valami cuccot azt ide hozzuk? - Dakota szavai nem igazán egyezte a mimikájával, érezhető volt, hogy nem egykönnyen fogja elfogadni a jelenlegi hierarchikus helyzetet, de szavai közben a Sheriff hivatal irányába bökött. Amennyiben megkapja a választ el is indul a legközelebbi házhoz, hogy átkutassa azt.
- Én szemmel tartom a macskát. - nem is annyira kérés volt, mintsem kijelentés Alaya részéről, majd élelmet és vizet véve magához elindult oda, ahova Bestia rejtőzőtt el, biztonságos távolságban letette a vizet és az élelmet, majd még hátrább húzódott, hogy ha a macskanő enni és inni akarna, akkor nyugodtan megtehesse anélkül, hogy veszélybe érezné magát, vagy el akarna kezdeni egy dominanciai harcot.
- Milyen védelmet akar erre a helyre, Mr. Graham? - Cassius volt az egyetlen akin az látszott, hogy se az erős napfény, sem pedig a hőség nem zavarja, sőt mitöbb, olyan volt, mint aki kifejezetten élvezi és majd kicsattant az örömtől és az egészségtől.

//Karakterek kinézetei: Alaya, Cassius, Dakota, Terrence. //
@Serena Davidson @Bishop @Cody Atkinson

Hang: minta
Zene: Joshua Graham's Theme

Volt módja biztonságosan kiengedni a kiborg bestiát a ketrecből, ezért úgy tette, hogy a teljes ajtó kiessen. A szörnyeteg a terepjáró alatt keresett menedéket. Alaya a ketrec kinyitása után még ki is szagolja Joshuanak Terencet. Hálásan bólint a nő irányába az információért.
- Mindjárt megyek és megnézem.
Közben úgy tűnt számára, hogy a többiek követik az utasításait, ennek örül, könnyebben tudják magukat megszervezni és sokkal jobb esélyeik lesznek a jövőben. Természetesen ezzel együtt a felelősség is nagyobb, ami rá kerül. Dakota azonnal fel is tesz egy nyomós kérdést. Egy pillanatra elgondolkozik ezen Graham. Attól függ mennyire akarja kommunaszerűvé, kommunisztikussá venni a kis társaságot a jelenlegi helyzetben, azonban erre nem volt nagy igénye, rossz ötletnek tartotta, régi beidegződésnek.
- Amire szükségetek van, azt természetesen tartsátok meg, a többit gyűjtsük egy helyre.
Alaya ezután még kijelenti, hogy ő megy a bestiáról gondoskodni, erre "értettem" bólintással/biccentéssel reagál Joshua. Már éppen indulna a hentesüzlet felé, amikor még  Cassiusnak is van mondanivalója. Joshua, a pólyák alatt is még kívülről jól láthatóan mosolyogva fordul a lelkes férfi felé, majd ő is lelkesen, a kezeivel mutogatva kezd magyarázni.
- A legtöbb ház ezen a vidéken fából épül, hamar összedől, de az állami vagy szövetségi épületek jobban építettek, rendőrség, önkormányzati épület, ilyet kell keresnünk. A réseket be kell foltozni, aztán védelmet csinálni a nap, a hőség és esetleg éjszaka a koyotok és más állatok ellen. Bár az utóbbi lehet elhanyagolható Mutáns társaink jelenléte miatt. Röviden kell egy épület, ahol biztonságban és nyugodtan aludhatunk és tárolhatjuk a felszerelésünk.
Reméli ez elég világos és célt ad a lelkes illetőnek. Ő maga ezzel a húsbolt felé veszi az irányt, megáll az ajtó előtt, udvariasan bekopog, aztán ha nincs semmilyen válasz, akkor résnyire benyit.
- Terence, én vagyok az Joshua. Miért menekült ide, nincs mitől félnie. Jobban teszi, ha csatlakozik a csoporthoz, együtt nagyobb biztonságban vagyunk.
Ezután türelmesen vár a válaszra. Ha nem kap reakciót, akkor kinyitja az ajtót és besétál körülnézni, természetesen teljes hidegvérrel.

FELEMELKEDÉS

Infokártyák:

Graham válaszára Dakota arcán pillanatnyi meglepettség futott végig. Határozottan nem ilyen válaszra számított a férfitól, vagyis a kis csoportosulás vezetője szerzett egy jó pontot a nőnél, aki kicsivel nagyobb lelkesedéssel indult neki a felderítésnek.
Cassius nagy lelkesedéssel, hümmögésekkel és bólintásokkal hallgatta végig Joshua szavait, a végére pedig sokat mondó csillogás jelent meg a szemében.
- Vettem, főnök! Akkor helyrepofozom a Sheriff hivatalát, a külső védelemmel majd utána foglalkozom. - a hangjában érződött a vidámság, amit érzett és el is indult az említett épület irányába és elkezdte az körbejárni úgy, mintha építészmérnök lenne, vagy hasonló. Közben Joshua és Cody elérték a hentesüzletet és egyikük be is kopogott.
- Jöjjenek be és csukják be az ajtót maguk után! - érkezett a válasz a kopogtatásra. Belépve pedig egy teljesen elsötétített boltban találja magát a két férfi. Terence, jelenleg teljesen szürke bőrszínnel, gyertyafénynél tisztogatja a pultot és a vágóeszközöket. Türelmesen megvárja, amíg az ajtót becsukják, tartózkodva attól, hogy a napfénybe lépjen, ha kell akkor torokköszörüléssel meg is sietteti a dolgot.
- Éjszakáig nem sok hasznomat veszik odakinn, Nem vagyok képes a napon tartózkodni, így is elvesztettem a kisujjamat befelé jövet. Ha van valami, amiben segíthetek idebenn, szóljanak nyugodtan. Régebben patológusként dolgoztam. - a férfi az ajtó becsukását követően kezd el beszélni, amikor pedig a kisujjáról esik szó, akkor a bal kezét emeli fel, amin négy egészséges ujj található, ahol pedig az ötödik kéne legyen, ott csak csontok vannak, de meglep módon attól tudja azt mozgatni.
- Ha már úgyis itt vannak, milyen terveik vannak? Eddig nagyon is úgy ment minden, mint egy videojátékban, NPC-k elvezettek a kezdő városba és a party vezetője megkapta a küldetés jutalmát. Persze ez egy eléggé random party, senki sem tudja mit tud a másik, kicsoda és milyen szándékai vannak. - olyan könnyedén beszélt, mintha nem a túlélés lenne a cél ezen a helyen. Látszólag kellemesen berendezkedett a boltban, ha a két férfi körbenéz, akkor észrevehetik, hogy mintha takarított volna is idebenn a másik.



Alaya egy kis ideig csak figyelte, hogy Bestia miként viselkedik. Közben egyik mancsa, mintha csak önálló életet élne formákat rajzolt a homokba. A lány közbe-közbe odapillantott, és hol bólintott, hol pedig a fejét ingatta. Végül egy nagyon sóhajtott.
~ Beszélni akar veled. Bármi is lesz, vigyázz Vele. Ő nem igazán a mi szabályaink szerint ténykedik. - halhatta Bestia ismét Alaya hangját a fejében, és nem sokkal ez után úgy érezte, mintha mindene ólomsúlyú lenne, beleértve a szemhéjait is, és mielőtt még elvesztette volna az eszméletét egy pár vörös szempárt láthatott maga előtt a sötétben.
Amikor magához tért, akkor még mindig a sivatagban volt, de ez nem ugyan az volt, mint korábban. Itt vörös homok volt, a nap lemenőben és dűnék mindenhol, civilizációnak nyoma sem volt. Ami még fura volt, hogy az emberi tudata uralkodott, most nem az állati, ami az elmúlt években volt az erősebb. Ha a saját testére néz, akkor az bár a sajátja, de valamiért kissé áttetsző és kékes fény veszi azt körbe, mintegy második bőrként. Itt a szaglása és az éles hallása nem működik, viszont a sivatag hőségét sem érzi. Nincs túl meleg, és nincs is hideg, pontosan jó.
- Nem megterhelő az ébrenlét, igaz? - a hangot a háta mögül hallotta. Ayala hangja volt, de egy másik hang is belevegyült, egy idősebb női hang. Ha megfordul, akkor a lány sziluettjét láthatja, de semmi mást, mert az egész lány olyan, mintha szilárd arany fényből állna. Kivéve a szemeit, azok olyanok voltak, mint a macskák szemei, és olyanok, mintha Bestia szívébe látnának, mintha nem is őt nézné, hanem a lelkét vizsgálná.

//Karakterek kinézetei: Alaya, Cassius, Dakota, Terrence. //
@Serena Davidson @Bishop @Cody Atkinson