Aeyaj'gamu Helyzetjáték

AEYAJ’GAMU

Tartottam egy kicsit a dologtól. Nagyon reméltem, hogy majd a mesterem nem enged el azért, mert... mert nem is tudom, hogy miért. Gyermeteg ellenkezés volt a részemről. Természetesen a mesterem nagyon jó ötletnek tartotta a dolgot, így pedig semmi akadály nem volt, ami miatt visszautasíthattam volna a dolgot.
A twi'lek nő Rhys barátnője, vagyis testvére, illetve, hogy pontosan fogalmazzak, nem igazán értem a köztük levő kapcsolatot. Felteszem örökbefogadás vagy ilyesmi lehet. Nem is lényeges annyira.
- Mi a gond a ruhámmal? - tettem fel egyből a kérdést azt követve, hogy Jassa közölte, szinte köszönés nélkül, a véleményét. Fogalmam sem volt, hogy mi gondja lehet a ruháimmal. Tiszták voltak, kényelmesek és ez számomra elegendő is volt, de ezek szerint számára már nem.
- Bulis cuccaim? - vontam fel a szemöldököm, és hamar kiderült, hogy ez volt a lehető legrosszabb kérdés, amit feltehettem ebben a helyzetben. Egy "hullámvasúton" találtam magm, ahol minden egyes megálló egy ruhabolt volt. Fogalmam sem volt arról, hogy létezik ennyi ruhabolt. Ráadásul egészen úgy éreztem magam, mintha csak egy próbabábú lennék. Tiltakozni se tudtam, nem is hiszem, hogy lett volna haszna, Jassa egyszerűen berángatott a próbafülkébe és bármilyen ruhát is hozott, fel kellett próbálnom.
- Annyira nem, mint én. - sóhajtottam fel, amikor végre már azt mondta, hogy örül, hogy megtaláltuk a megfelelő öltözéket. Ez egy fehér vállrész nélküli felsőből, hozzá illő szoknyából és magassarkú csizmából állt. Többet mutatott belőlem, mint bármelyik ruhám és a szín is elég feltűnő volt. Mind azt, immáron már a bárban, megtudtam, az egész azért van, hogy kihangsúlyozza az ártatlanságomat és figyelem felkeltő legyen. Nem értettem, hogy azért, hogy a szociális képességeimet fejlessze, erre miért is volt szükség.
- Az a férfi engem néz. - már úgy egy órája ültünk az egyik asztalnál és mindenféléről beszélgettünk (az nyilvánvaló volt, hogy egyes válaszaim nem nyerték el Jassa tetszését), amikor feltűnt, hogy pár asztalnál arrébb egy fiatal, illetve nálam biztos idősebb, férfi engem nézett. Első-másodikra csak véletlennek tartottam, de ötödik-hatodik alkalommal is elkaptam azt, ahogyan végigvizslat engem a tekintetével.
- Hogy érted, hogy na végre? - megütközve néztem a nőre, nem igazán erre a válaszra számítottam, ráadásul le kellett neki írnom szóban a férfit és elmondani, hogy miképp viselkedik. Körülbelül egy fejjel lehetett magasabb nálam, kócos fekete haja volt, rövidre nyírt szakálla, és elég jó fizikuma. A mozgásán és mozdulatain látszott, hogy nem katona, vagy ehhez hasonló.
- Rebegtessem a szempilláimat? - nagyon meglepett arcot vághattam, mert Jassa jó ízleteset kacagott rajtam. Aztán hosszan kifejtette az egésznek a hátterét, hogy mi mindent lehet ezzel elérni és főleg, hogy itt és most miért szükséges.
- De én nem szeretném, hogy rám koncentráljon. - habár éreztem, hogy hová fog kimenni ez az egész, de reméltem, hogy el tudom kerülni. Sajnos mégis közölte velem, hogy ez a feladat a gyakorlati órán, hogy felszedjek valakit. Mindezt pedig úgy, hogy közben "hagyom", hogy felszedjenek. El sem hiszem, hogy pár másodperccel később azon találtam magam, hogy meggyőztek és egy vadidegen férfinek rebesgettem a szempilláimat, és még egy sejtelmes kacsintással is meg kellett spékelnem, büntetésből.
- Szóval odamegyek a pulthoz, ezáltal válva "prédává", lévén egyedül leszek, akkor ha odajön, beszélgetek vele, nem úgy, mint egy gép, és hagyom, hogy minden menjen ahogy kell. - ismételtem el a rövid összefoglalóját annak, amit a nő mondott végig. Meglepő pontossággal tért ki arra, hogy miként viselkedjek, főleg arra, hogy ha egy férfi így és így viselkedik, akkor arra miképp kell reagálni. Közel minden lehetőségre felvázolta a megfelelő folytatást. Végül pedig csak annyit mondott, hogy nyomás.
Mély levegőt vettem és felálltam. Ahogy előre be lettem tanítva, megigazítottam a ruhámat (aminek semmi baja nem volt, teljesen fölösleges volt igazgatni rajta bármit is) és közben sejtelmesen oda kellett pillantanom a férfire, nem hosszan, csak egy rövid időre. Ez után következett a "kötélen járás" legalábbis én annak neveztem el, mert a lényeg az volt, hogy a bárpultig úgy kellett elsétálnom, hogy szigorúan egyik lábfejemet a másik elé kellett tennem, tökéletesen egyenes vonalban. Elméletileg így hangsúlyosabb lesz a csípőm, vagy valami ilyesmi. Az egész roppant kínos volt, és úgy éreztem, hogy mindenki csakis engem néz, mintha vágóhídra tartó hasznoállat lennék, aminek a húsából hamarosan lakmározhatnak.
A pultnál már elterelődött a figyelmem azzal, hogy innivalót kértem magamnak. Az is segített kicsit, hogy amíg megkaptam az italomat, addig szóval tartott a pultos. Megkérdezte, hogy első alkalommal vagyok-e itt és más ilyen apróságokat. Hirtelen elnémulása, valamint, hogy a szemem sarkából láttam, amint a "célszemély" mellém érkezett, elég jel volt, hogy tudjam a tulajdonképpeni feladatom még csak most következik.
Nem is kellett sokat várni, hogy megszólítson, onnantól kezdve pedig az egész olyan volt, mintha kívülről néztem volna a történéseket és nem a saját bőrömben lettem volna. Egy adott ponton az ötlött fel bennem, hogy szegény Rhyssnek milyen nehéz lehetett Jassa mellett, hiszen most is közel úgy történt minden, ahogyan megjósolta.
Végül elég jól belemelegedtünka  beszélgetésbe, persze nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne zsigerből adjak választ, hanem a twi'lek nő magyarázatait figyelemben tartva végiggondoljam amit mondani akarok, és csak azután mondjam ki. Persze volt ezen kívül, ami kellemetlen volt, mégpedig hogy a férfi keze rendre olyan helyre tévedt, ahonnan el kellett hessegetnem. Közben igyekeztem nem vádlón nézni Jassa-ra.
Akkor vetettem véget a dolognak, mikor már kezdett erőszakosabb lenni és határozottan többet akarni tőlem vagy belőlem, mint azt én szerettem volna. Úgyhogy végül közöltem vele, hogy elég volt, és álljon le. Szerencsére ennyi elegendő volt ahhoz, hogy abbahagyja, és még bocsánatot is kért, de nem engedett addig, míg a komlink számomat meg nem adtam. Persze én azt hittem, hogy ezzel vége az egésznek, de ez közel sem volt így. A kiértékelő még hátra volt. Először be kellett számoljak mindenről amiről beszélgettünk, ahogy a férfi viselkedett és ahogyan én reagáltam a viselkedésére.
Amire végre Jassa hazaengedett rendkívül fáradtnak éreztem magam. A legrosszabb meg az volt, hogy még így is elég rosszul teljesítettem, legalábbis nagyon úgy éreztem, hogy nem igazán teljesítettem a hozzám fűzött elvárásokat. Nem is tudom, hgoy mit kellett volna tennem, hogy jól teljesítsek, és lehet jobb is, ha nem. Majd esetleg rákérdek Rhyssnél.
A ruhát azért megtartottam. Tetszett, és sohasem lehet tudni mikor rángat el Jassa újból. Ami pedig a férfit illette a bárból, azután még párszor beszéltem vele, meg idővel azt is elmondtam, hogy jedi padawan vagyok, és hogy milyen fiatal. Nem kis meglepetést okoztam ezzel neki, főleg, hogy a húgával voltam egyidős, de így már barátkozni is könnyebb volt, habár érdekes volt látni, hogy időnként zavarba jött.