Aeyaj'gamu

Kaland tartalma:
A feladatot és azt, ami ott történt elég könnyű volt összefoglalni utólag a Tanács számára. Először azt, hogy a szakadékig semmi gond se volt egészen addig, ami a kancellár követe a repülésével be nem indított valamiféle csapdát, vagy valami ahhoz hasonlót, ami el is kapta őt, mint az utólag kiderült, és nem megölte. A másik padawan érzelmi labilitása itt mutatkozott meg, egy kis ideig gondot is jelentett, de idővel lenyugodott.
Az átjutást végül egy felemelkedett platform könnyítette meg. Az azután következő következő akadály, egy rejtélyes ajtó, kinyitása pedig rám hárult, mivel az Erő irányítására volt hozzá szükség. Eléggé megterhelő volt, fizikálisan is, de végül sikerült helytállnom és kinyitnom a zárszerkezetet.
Odabenn egy ősi je'daii templom várt ránk, viszont egy MI-nek köszönhetően a hely feltérképezésére sajnos nem volt lehetőségünk, diplomáciai akadályokba ütköztünk, így végül a visszavonulás mellett döntöttünk közös megegyezéssel. Miután jelentést adtam a Tanácsnak, hogy mi történt odabenn, még egy kis időt el kellett ott töltenünk, míg az arra alkalmas személyek megérkeztek és átvették a helyzet irányítását.

Bővítés:
Jóformán haza sem értem a Nabooról, amikor is összeesküvés áldozatává váltam. Az este végül nem sült el olyan rosszul, mint ahogy azt gondoltam, és így utólag azt kell mondanom, hogy kicsit élveztem is a dolgot. Persze utána már nem élvezhettem sokat a nyugalmat és a pihenést, mivel jelentős változás állt be az életemben. Olyan, amilyenre nem igazán számítottam volna soha.

A mesterem el kellett menjen. Hosszú, egyszemélyes küldetést bízott rá a Tanács ahova nem vihetett magával engem, így búcsúznunk kellett és be kellett fejeznie a képzésemet. Először azt hittem, hogy emiatt a templomban kell majd maradjak, amíg nem találnak valakit, aki el tud vállalni, viszont a mesterem már lépett ez ügyben, és a Tanács is beleegyezett, hogy a nemrég a templomba érkezett Asiaaly Leathor mester vegyen a szárnyai alá. Közel sem olyan volt, mint amire számítottam. Nem sokkal azután, hogy a régi mesterem elment egy Denon nevű bolygó egyik kantinájában találtam magam, egy elég keveset takaró öltözetben. "Semmi sem voltál addig, amíg táncos nem voltál." Még csengtek a fülemben Leathor mester szavai. Azt mondta, hogy a potenciál megvan benne, hogy jó őrszem lehessek, viszont ahhoz előbb ki kell kupálódnom. Kaptam két hetet, hogy elvegyüljek és fenntartsam az álcámat, majd eltűnt. Az első pár nap nehéz volt, viszont a többi táncos kedves volt és amiben csak tudtak segítettek. Az első hét így végül is egész jól telt. A második hét elején azt hittem, hogy vége, lebuktam és fegyverek nélkül, valamit alig fedő táncos ruhában fogok eggyé válni az Erővel.

Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik lányt, akit a táncosok közül leginkább megkedveltem, egy vendég elég durván kinézte magának. Akkor léptem közbe, amikor meg akarta ütni és fogtam meg a karját. Ami ez után következett, az teljesen ösztönös volt, még mielőtt megüthetett volna a férfi, dobtam át, és így a saját asztalán landolt összetörve azt. Mire átkozódva és fenyegetőzve feltápászkodott, addigra már a kidobó fiúk ott voltak és "kikísérték" a kellemetlenkedő alakot. Már megnyugodtam, hogy innentől minden rendben lesz, mikor az egyik pincér lépett oda hozzám, hogy a kantina tulajdonosa és vezetője beszélni akar velem. Ezen a ponton hittem azt, hogy a beépülés sikertelen volt és elrontottam a feladatot.
- Jó kis mozdulat volt, az a dobás. - ezek voltak az első szavai és eléggé meg is lepett velük. Magas, jóvágású férfi volt, helyenként látszott, hogy őszült, e nem csúfította mindez el.
- Elnézést kérek miatta. Többször nem fordul elő. - annyira nem tudtam, hogy miképp reagálhatnék, hogy csupán szabadkozásra tellett tőlem. Nem is tudom, hogy ebben a helyzetben lenne-e bármi olyan, ami helytálló lenne.
- Ne hülyéskedj. Jól tetted. Utálom, ha valaki fizetés nélkül akarja élvezni a portékáimat. - elérkezett az az idő is, hogy ilyen emberrel találkozzam. Legalább az nyilvánvalóvá vált számomra, hogy miképp tekint a táncosaira, és ezek szerint akkor rám is. Ez határozottan olyan problémát jelentett, amit minél előbb orvosolnom kell, majd ha a megfelelő helyzet kerül rá, hiszen gondot okozna később, mikor véget akarok vetni ennek az álcának.
- Köszönöm, uram. - hajoltam meg kissé, és mikor felnéztem, azt láttam, hogy végigmért engem. Nagyot nyeltem, és éreztem, hogy a szívem is hevesebben kezd el verni. Pont olyan volt, mint korábban a Jassa-val való klublátogatás alkalmával. Csupán tudtam, hogy most nem lenne olyan könnyű dolgom. Ez túl professzionális szituáció ahhoz képest.
- Mit szólnál ahhoz, ha változtatnánk a munkakörödön? Épp megüresedett egy pincéri és egy kidobói pozíció. Kapsz egy lakást, ha jól dolgozol akkor megbecsülést is. - az első megfagyott bennem a vér, azután pedig egészen meglepődtem. Váratlanul ért az, hogy egyrészt nem személyes örömlánynak szánt, másrészt pedig az, hogy nem buktam le, hanem épp hogy még jobb munkakört kaptam, mint amiben az előtt voltam.
- Lekötelez, uram. - ezután egy kulcskártyát dobott oda nekem és egy credit chippet és jelzett, hogy távozhatok. A chippet azért kaptam, hogy ne táncos öltözetben legyek, hanem normális ruhákat vegyek magamnak, hiszen mégis csak más pozícióban dolgozom ezután, amihez pedig oda illő öltözékre volt szükség. Mármint nem öltöny vagy hasonló, de jelentősen másabb, mint eddig.

A lakás, amit kaptam, nem volt se nagy, sem pedig túl modern. Egy neontábla mögötti kis luk volt az egész, minimális felszereltséggel. Egy ágyként funkcionáló matraccal a földön, néhány kicsi szekrénnyel és egy apró fürdőszobával. Meleg víz is volt, úgyhogy elment a dolog. Persze a Jedi Templomhoz képest labdába se rúghatott, de az álcához tökéletes volt, és az igényeim amúgy sem voltak túl nagyok. Kényelmes ruhákat is találtam egy boltban, bár inkább egyfajta zsoldosra hasonlítottam, mintsem pincérre, de másokat nem zavart ez a munkahelyemen, így ezzel sem akadtak gondok. A pincérek megtanították, hogy mit hogyan kell csináljak, miképp szolgáljam ki a vendégeket, melyik gép miképp működik, kik azok a törzsvendégek akikre jobban oda kell figyelni és miképp kell velük viselkedni. A kidobó csapat pedig mindössze csak morcosan nézett rám, feltehetőleg nem voltak oda azért, hogy egyiküket "miattam" rúgták ki. Az újabb hét hamarabb eltelt, mint az első, és a statisztikám is elég jó volt, hiszen a táncosok is inkább hozzám fordultak, ha valami gond volt, mint a többi kidobóhoz vagy pincérhez.

Feltehetőleg azért, mert én is táncos voltam valamikor és mert lány vagyok. Valamint feltehetőleg azért is, mert én nem akartam rájuk erőltetni olyan kompromisszumot, vagy alkut, ami egyrészt tilos, másrészt számukra hátrányos, vagy undorító. Elég nekik a munka amit végeznek.
Leathor mesternek nyomát se láttam, csak mikor hazaértem a lakásomban várt egy üzenet és a két fénykardom a matracon. Azt írta, hogy meghatározatlan időre meghosszabbodott a küldetésem, időnként majd találkozunk és akkor majd jelentést kell tennem, valamint, hogy folytassam a színjátékot. Természetesen így tettem, nem mintha ellenkezni akartam volna a mesterem utasításaival. Úgyhogy "élnem" kellett az új szerepemben.
Egy hónap után már egy kis szerelőműhelyben dolgoztam. Összebarátkoztam egy idősebb duros bácsikával, aki ugyan ott lakott, ahol én. Eleinte csak be-be segítettem neki munkaidőn kívül, aztán egészben elbúcsúztam a kantínától és megengedte, hogy a műhelyben aludhassak. ELég sokat tanultam tőle a droidokról és a  különböző járművekről is, a fegyverekről és páncélokról nem is beszélve.
A mesterem mindig a legváratlanabb pillanatokban tűnt fel, vagy kért tőlem találkozót. Túl sok jelentenivalóm, főleg miután otthagytam a szórakozóipart, nem volt, csak azokat tudtam elmondani neki, amiket innen-onnan hallottam vagy olvastam, de ettől függetlenül megdicsért a nő és azt mondta, hogy ügyesen fejlődök. Én ezt nem igazán éreztem vagy tapasztaltam, de biztosan igaza volt. Lehet, hogy ez kívülről jobban látszott, mint belülről.
MU 4 elejéig végig ez ment. Viszont akkor épp egy teherhajón dolgoztunk az öreggel, amikor beszélgetés hangja ütötte meg a fülem. Valakik arról beszélgettek, hogy valami fejes van itt a Köztársaság részéről és a megbízójuk elég sokat fizet, ha végeznek vele. Ahhoz pedig előbb az őt kísérő két köztársasági tisztet kell likvidálniuk, amiből az egyik épp a közelben van és egyedül.

Túlságosan erős volt bennem a kíváncsíság, és különben sem hagyhattam, hogy a tisztnek baja essen, főleg úgy, hogy tudok a dologról, így hát elkéreztem és rögvest arra indultam, ahol a gyanús alakok a rajtaütést tervezték. Egy pillanatra kihagyott egy dobbanást a szívem és a légzésem is abba maradt, metaforikusan értve, mikor megláttam, hogy ki a célpontjuk. A jóképű pilóta volt az Rhyssa rajából, Lor. Amikor a két fura alak elindult felé, akkor én is. A földön fekvő két vékony vasdarabot felkaptam útközben, majd elérve hozzájuk, jól betanult mozdulatokkal ütöttem ki a két fickót. Nem volt olyan elegáns, mintha fénykarddal, vagy jól megmunkált kardokkal tettem volna, de a célnak tökéletesen megfelelt. - Gyere. - ragadtam meg a férfi kezét és a sikátorok kavalkádján keresztül vonszoltam magam után. Igazán hasznos volt, hogy közbe-közbe feltérképezés és fejkitisztítás gyanánt sétálgattam, mert most jól jött ahhoz, hogy tudjam merre kell menni és mikor merre kell befordulni. Már épp csak egy nagyobb közösségi tér választott el minket az űrkikötőtől és attól, hogy biztonságban legyen, viszont a tér túlsó feléről két olyan alak közeledett felénk, mint amilyeneket korábban kiütöttem, az is lehet, hogy pont azok voltak.

Hirtelen fogalmam sem volt, hogy hova rejtsem el a nálam magasabb férfit, mindössze csak egy pad volt a közelünkben, a legközelebbi bejárat vagy bolt pedig túlságosan messze volt, biztosan észrevették volna. Úgyhogy maradt az, hogy az ösztöneimre hagyatkozva improvizáljak.
- Fogd be és ne ellenkezz. - csak ennyit mondtam neki miközben lenyomtam a padra. Ezután átöleltem a nyakát, felmásztam rá és megcsókoltam. Nem tudom mi ütött belém, hogy jedi létemre ez volt a legjobb ötlet, ami eszembe jutott, lehetséges, hogy megőrültem, vagy az agyamra ment ez a hely, de nem érdekelt most, hiszen az volt a legfontosabb, hogy ne vegyék észre, megmentsem az életét. Éppen ezért igyekeztem úgy tartani magam, hogy minél többet takarjak belőle, ami sokkal nehezebb volt azután, hogy a derekamnál átölelve közelebb húzott magához.
Amikor már biztos voltam benne, hogy a rossz fiúk odébb álltak és tiszta a terep, valamiért eléggé nehezemre esett, de véget vetettem a csókolózásnak. Inkább meg sem vártam, hogy bármit is mondjon, csak megfogtam a kezét és a kiköt felé vonszoltam a pilótát. A hajójukat könnyű volt megtalálni, mert csak egyetlen olyan hangár volt, ahol egy űrhajó mellett egy vörös démon állt és egy adag halott zsoldos vagy bérgyilkos feküdt. Rhyssa feltehetőleg a pilótáját várta vissza.
- Minél hamarabb el kell tűnnötök innen. - löktem meg finoman a férfit a rámpa irányába. Kicsit dezorientálnak tűnt, és az is lehet, hogy akart volna mondani valamit, de arra most nem volt idő. Majd talán a legközelebbi találkozáskor, ha az nem ehhez hasonló, akkor beszélgetünk.
- Épségben visszahoztam. Jó hogy látlak, Rhys. Tűnés! - az első mondatnál éreztem, hogy az összes vér az arcomba tódul és olyan volt, mintha lángba borult volna. Persze miután elküldtem őket, Rhys ölelését még viszonoztam, és megvártam, amíg a hajójuk elhagyja a hangárt, majd úgy tűntem el, hogy lehetőleg senki se vegyen észre.
Aznap egész éjjel úgy dolgoztam, mint az őrült. Olyannyira fel voltam dobódva, hogy egyszerűen nem tudtam aludni, úgyhogy ahelyett dolgoztam. A duros bácsit nagyon meglepte mindez, mármint a hirtelen jött új energia, de örült is, mert a további hetekben is kitartott az egész, így ő remekül profitált a dologból.
Nemrég azonban üzenetet kaptam a mesteremről, hogy bepótolhatom a legutóbbi eredménytelenül végződött régészkedést az Onderon bolygón, így a bácsitól el kellett búcsúznom, legalábbis egy ideig, és elmenni a bolygóra kalandozni kicsit.