Nalah és Shayla (MU 4.)

Nalah / Tish Vizsla és Shayla Kelborn / Ophi Surr játéka.

Abban a percben és pillanatban arra gondoltam, hogy milyen kellemetlen, hogy egyrészt már nincs meg az egykori páncélom, másrészt pedig egy huttnak dolgoztam ahelyett, hogy fejvadászként szereztem volna érdemeket. Mindezt azért éreztem, mert egy olyan hajón voltam, ahol az aljanép az általános lakosság és ezekből egy tucatnyian meg is találtak. Egyiküket sem ismertem és biztos volt, hogy ők se engem. Már vagy öt perce álltunk egymással szemben, felváltva próbálkoztak a flörtölés nagyon pocsék formájával, majd a kéregetéssel, aztán a fenyegetéssel és az egymással való veszekedéssel, amíg én csak némán néztem őket, arra várva, hogy melyikük lesz az idióta, aki először fog támadni, közben pedig azon gondolkodtam, hogy mennyire kell visszafogjam magam, hogy ne okozzak nekik halálos sérüléseket. Attól tartottam, hogy egy nem letális ütés is az lehet számukra.
Végül nem is kellett olyan sokat várnom és az egyik máris önkéntesen jelentkezett elsőnek és egy kar tartott felém. Szerencsétlenségére én voltam a gyorsabb és a képzettebb is. A csuklóját elkapva törtem ki a kezét és löktem a falnak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a többi is vérszemet kapjon, viszont így is én voltam létszámfölényben. Csúnya verésben volt részük, és végig úgy éreztem magam, mintha egy utolsó kategóriás holofilmben az egyetlen hozzáértő lennék. Az utolsó kettőt már kihajítottam a sikátorból.
- Bocsánat ezek miatt. - a szavakat a lánynak szántam, akinek az útjába estek a kicsit még nyögdölőző, de lassan eszméletüket elvesztő egyének. Igazán örültem annak, hogy teljes páncél volt rajtam, hiszen így nem láthatta ahogy összeszűkülnek a szemeim a sisak alatt. A csuháján levő szimbólumot álmomban is könnyedén fel tudtam ismerni. A Vizsla klán jele volt. Emellett a kislány vonásai is ismerősek voltak, habár nem tudtam hová tenni. Ismerni biztos nem ismertem, de ahhoz elég volt, hogy gyanakodva fogadjam.
- Veszélyes egyedül bóklásznod egy ilyen helyen. - utaltam némileg a nemrég megvert alakokra, akik egy utolsó nyögéssel jelezték egyetértésüket, bár azok nem igazán tartoztak, és mostmár biztosan nem is fognak tartozni a veszélyes kategóriába. Viszont kíváncsi voltam a lányra, hogy ki és mi lehet, meg mit keres itt.

Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy tüzetesen átgondolom, hogy milyen válaszokat és reakciókat adjak a lánynak. Nem mintha tartanom kellett volna tőle vagy valami, csupán az elővigyázatos és óvatos oldalam valahogy előtérbe került.
- Azzal a jellel a köpenyeden sértés is volna, ha nem lennél képes megvédeni magad. - ezt találtam a legjobbnak arra, hogy szóba tudjam hozni a dolgot, de mégse utaljak rá túl nyilvánvalóan. Csak azok nem ismerik egy mandaloriai klán szimbólumát, akik elszigetelik magukat a külvilágtól. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy ez a lány csak azért hordja, hogy elijesszen másokat, pedig semmi köze a klánhoz. Ilyen is történt már meg nem egyszer, bár mindenki aki ilyet csinált belehalt.
- Nem hiszem, hogy bármi érdekeset találnál itt a csőcselék között. - válaszoltam végül és igaz is volt, hacsak nem verekedni akar, akkor inkább a kaszinók és boltok fele kellene flangálnia nem pedig itt.

- Tisztességes harcban biztosan dícsőség, de arra hamar rá tud jönni bárki, hogy az említett személy igazat mond-e vagy csak henceg. Az utóbbit pedig általában megtorolják. - érezhető volt a szavai alapján az, hogy gyerekként nevelték fel, nem pedig harcosként. Ahhoz túlságosan gyermeteg gondolkodása volt és ezzel együtt járó naivitása. Vagyis még nagyon sokat kell tanulnia.
- Mást nem igen fogsz találni. Leginkább talán a szerencsejátékosok között, ha a lapok vagy kockák el nem veszik az eszüket. - sohasem szerettem a szerencsejátékokat, ez pedig érződhetett is a hangomon. Olyan voltam, aki szerette maga kovácsolni a szerencséjét, nem pedig olyan gépekben bízni, amibe be volt építve a "rossz szerencse".
- Az utóbbi pár évben fejvadászként dolgozok, de egy ideje már csak saját magamnak és egy más célért, mint eddig. Úgyhogy ezen a páncélon már nem lesz jelzés többé. - most már közel sem állt szándékomban fejet hajtani bárkinek is és kölcsönözni a tehetségemet. Ideje végre arra fordítani a hangsúlyt, ami ténylegesen fontos. Helyrehozni egy egész birodalmat, ami rossz irányba indult el.
Amikor a kislány különösebb elővigyázatosság nélkül közölte a nevét, akkor a fejemet ingattam és ha lett volna bármiféle istenhitem, akkor most biztosan emlegettem volna az entitást. Most már azt is tudtam, hogy miért volt ismerős a lány és, hogy nagy fejfájása lesz Assiminek, meg talán öröme is.
- Jobban jársz, ha nem mondod el a valódi nevedet fűnek-fának. Nagy veszélyt jelenthet számodra is és a családod számára is. Főleg a Vizsla klánra. Engem szólits csak Ophi Surrnak. - reméltem hogy nem lesz túl makacs és megfogadja majd a tanácsomat. Sajnos túl sok az ellenség a belső körökben is nem csak kívül ahhoz, hogy csak úgy szétkürtölje, hogy ki is ő.