Max Daxer - MNJK

Név: Max Daxer
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Öntörvényű és makacs, mindemellett kifelé azt mutatja magáról, hogy különösebben semmi sem érdekli. Hatalmas szája van, amivel kedvel másokat inzultálni.
Születési helye: Ismeretlen
Kor: 38 év
Család:
Ismeretlen
Foglalkozás/kaszt: Fejvadász
Testmagassága: 178 cm
Testsúlya: ~95 kg
Szeme színe: Sötétbarna
Haja színe: Fekete, néhol ősz
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Szakáll, egy vágás a jobb arcán
Egészségi állapot/ betegségek: Nincs


Életrajz:



A Hutt űr mocsadékai mintha egyszerre kerültek volna egy bárba, a helyen szinte fulldokolni lehetett a dohányfüsttől, na meg a különféle fajok mindenféle testnedvének szagától. Max és Edric a pulthoz közelítettek, az alig 18 éves kölyök pedig már így is lényegesen nagyobbnak nagyobb volt újdonsült mentorához képest, mintha valami testőr lett volna. Utóbbi részletre még maga Max sem gondolt, amikor elfogadta a megbízást, hogy a kis kihágásai miatt visszaviszi némi fejmosásra, de szerencséje volt, hogy tapasztalatban még bőven előtte járt. Na persze a dolgok kissé megváltoztak a találkozásuk után, mert látott benne valamit, talán pont önmagát. Egy túlméretezett és szőke önmagát, tette még hozzá gondolatban. A pulthoz érve elfoglaltak mindketten egy-egy széket, Max pedig intett a csaposnak, hogy hozzon nekik egy nagy kört.
- Szóval, Max- kezdte Edric, miközben belekortyolt a löttybe, arcára pedig hirtelen kirajzolódott annak égető hatása, ahogy végigszántotta nyelőcsövét- Te már tudod, én hogy kerültem ide, azonban én nem igazán tudom, te hogy lettél fejvadász.
A kérdésre Max egy jót nevetett, hirtelen egy gyors, összefoglaló holovidet látva maga előtt az életéről.
- Sosem kérdezted eddig- válaszolt elvigyorodva, majd emelte poharát és kortyolt egyet. Edric kérdően bámult rá, láthatóan nem érdekelte ha esetleg nem akarna beszélni róla. Pont olyan makacsul, mint Max maga.
- Na jól van. Te akartad az egészet hallani, úgyhogy ha elalszol, esküszöm itt hagylak és majd’ megoldod a problémáid a Huttokkal magad- kezdett bele.

- Gőzöm sincs, hogy hol születtem, az első emlékeim az utcáról vannak, de még abban sem vagyok biztos, hogy hol is lehetett az. Talán Korélia vagy Coruscant, egyre megy. Ami azt illeti igazi kis tenyérbemászó gyerek lehettem, ha őszinte vagyok. Egy droidnak dolgoztunk, illetve ő tartotta velünk a kapcsolatot, de elvileg valami nő irányította a bandát, aminek bedolgoztam másik tucat velem egykorú és idősebb kölykökkel. Arra emlékszem, hogy megtanultam kiválóan zsebeket lopni, másokat kihallgatni, és színészkedni. Oh, látnod kellett volna milyen szenvedést levágtam, miután egy újgazdag alak “fellökött” és “eltörte” a csuklóm! Az utcán az emberek nem szeretnek zavarba jönni és csak szórják a kreditet, hogy maradj kussban.
Na persze egy idő után a cukiságból kinőttem, úgyhogy komolyabb dolgokat kezdtünk, tizenévesen már betörések is a terítékre kerültek például, illetve komolyabb értékek. Ekkor már nem csak a droiddal találkoztam, de magával a kedves vezérünkkel, egy Penelopé nevű twi’lek. Én mondom neked, a twi’lek nők, egészen más dimenzióban vannak… Na mindegy, aztán pechemre próbáltam kirabolni egy tisztet, aki viszont résen volt. A dologból zárka lett persze, de szerencsémre a fickó látott bennem fantáziát a szakmai tapasztalataim alapján. Feltette a kérdést, hogy rács mögött akarok maradni mindig, vagy esetleg hasznot is húzni a tudásomból. Nyilván nem voltam idióta, ahogy te sem a múltkor.
Elküldött egy kiképzésre, ami nem volt épp életem legkellemesebb élménye, de elég jó trükköket megtanított. A végén kém lettem és sokáig eképp dolgoztam- magyarázta, majd belemélyedt újabb kortytra az italába. A poharat egy kicsit kezében mozgatta, a folyadék örvényleni kezdett az üvegcsében, Max pedig szinte elveszett benne, mintha csak egy fekete lyuk lett volna. Ugyan a sztorit igyekezte gyorsan mondani a furkálódó kérdések elkerülése érdekében, a kém időszakáról beszélni olyasvalami volt, mintha lassan valaki ragtapaszt szedett volna le a bőréről, egyesével kitépve szőrszálait. Egy pillanatra kirázta a hideg, de úgy tett, mintha csak az ital miatt lenne.
- Eh, jó kis cucc ez. Szóval a kémkedés után rájöttem, hogy lett elég pénzem. Kiléptem, szórakoztam egy kicsit, megismertem egy nőt, és azt kezdtem gondolni, hogy finisbe értem. Persze az élet nem ilyen egyszerű, a nő otthagyott, én meg új dolgok után néztem, főleg a pohár aljában kerestem, de már amikor kezdett fogyni a kredit, akkor láttam meg egy körözési listát, amiről szépen megtaláltam legalább a felét. A dolog megtetszett, aztán lassan 10 éve talán, hogy csinálom, ügyelve, hogy inkább a mocskot takarítsam, mintsem szaporítsam- zárta rövidre. Edric bólintott egyet.
- Majd többet is mondhatsz, de az emberünk itt van- bökött szemöldökével pont Max mögé, aki lassan és alig észrevehetően pillantott hátra. A fejvadász élet egyik legjobb pillanata volt számára, amikor a prédát először megpillantotta.
- Kezdődik a buli!

Elfogadva.
Ő kalandon pontot nem fog kapni, ha hozod, csak pénzt. Így a felszerelését vagy majd abból a pénzből, vagy Edric pénzéből/pontjaiból kell álnod.