Csőrike és Cody (2030.)

Harcimadár ugyan évek óta itt volt és élt a bolygón, de még mindig voltak olyan szokások, ünnepek, amiknek nem igazán értette a létjogosultságát, sem azt, hogy egyáltalán mi alapja van. Ilyen volt Halloween is, már csak azért, mert miért csak egy, vagy két napon tartják az emberek fontosnak azt, hogy a halottaikkal kapcsolatba lépjenek és miért nem egész évben? Nem is nagyon akart eljönni ide, be sem öltözött, csak a saját harcimadár egyenruháját vette fel, mert Lady Lilandra azonban itt akart lenni. Neki pedig nem volt ilyenkor más választása, mintsem jöjjön. Éppen ezért még a többi diákra is felügyelnie kellene, bár itt volt a Cody is. Ha rájuk is figyelne és nem csak a volt császárnője klónjára, akkor Gladiátor… a Preator… vagyis most már Majestor valószínűleg végezne vele. Szóval a bundásra bízza a többieket, amíg saját maga a tollas, a másik tollasra, a néhai Majestrix-re vigyáz. Azonban egyelőre Lady Lilandra rendben volt és szem előtt, nem volt túl messze, de túl közel sem, olyan távból, hogyha valami történne, akkor még jó testőr módjára be tudjon avatkozni, de egyébként pedig ne zavarja az úrnője személyes légterét és ne gátoljon meg abban senkit, hogyha odaakarna menni a nőhöz beszélgetni. Saját maga egy pohár forrócsokoládét tartott a kezében és néha bele-bele kortyolt, miközben nagyon csúnyán nézett azokra, akik oda akartak menni hozzá, vagy az úrnőjéhez, ezzel távol tartva magától bárkit. Közben pedig odafordult Cody-hoz.
- Egyáltalán mi értelme van ennek? Háború van, nem ezzel kéne foglalkozni, hanem a fiatal korosztályt is kiképezni a harcokra, ahogyan azt a shi’arok is teszik, vagy a kree-k, vagy a skrullok… – kérdezte.
Tényleg nem értette, hogy a majmok – amit találónak talált a kree-ktől – hogyan lehetnek háborús helyzetben ennyire ostobák.

felszerelés/egyebek:

Ironikus módon Csőrike a saját rangjának és beosztásának megfelelő páncélzattal olyan volt, mintha ő is a Halloween-i rendezvényre öltözött volna be, pedig minderről szó sem volt. A kree háborúval kapcsolatban is furcsának találta azt, hogy az emberek miként álltak hozzá. Mit hittek, hogy életben maradhatnak? A kree-k már akár most eltörölhették volna a bolygót, hogyha akarták volna. Tudta, hogy miért nem tették, legalább is a pszichológiai vonatkozását, de a tényleges okokat természetesen nem.
Nehéz volt megértenie, hogy miért gondolta úgy a férfi, hogy nem lenne jó. Valószínűleg a földi mentalitás miatt, de ha látta volna a kinti dolgokat, akkor lehet, hogy másképp gondolná. Ők is rendes életet éltek, buliztak, szórakoztak, de közben képesek voltak arra, hogy vigyázzanak magukra és megvédjék a birodalmukat. Talán az a hiba, hogy a Föld túlságosan is sokáig volt elvágva mindentől odakint és későn fedezték fel. A férfi szavaira bólintott, amikor visszakérdezett.
- Amint kikerülünk a tojásból és elkezdünk járni, már katonának képeznek minket, a földi évek szerint tizennégy évesen már felnőttek vagyunk, képzett katonák és harcosok, akik készek az életre és alsó hangon is legalább háromszor élünk tovább, mint az emberek – mondta. - De ez teljesen megszokott az űrben, ott amelyik faj nem válik militaristává azt eltörlik. Ez lesz a Föld sorsa is gyanítom hónapokon belül, bár attól függ, hogy a kree-k meddig akarják kínozni az emberiséget.
Kíváncsi volt, hogy a férfi mit is fog minderre mondani, figyelt a reakcióit.
- Emiatt valószínű, hogy Lady Lilandra és én is hamarosan távozunk. A Majestor által vezetett Shi’ar Impérium nem áll háborúban a Kree Sztelláris Birodalommal, ez nem a mi háborúnk és Lady Lilandra biztonsága nem garantálható itt tovább – mondta.
Közben elfordította a tekintetét a férfiról, hogy újra egykori császárnőjére pillantson, hogy minden rendben van-e vele.

felszerelés/egyebek: