Layla Laskowsky - helyzetjáték

Ez talán még a fórumra való regisztrálásnál is spontánabb döntésem, ő itt Layla, matektanár az xsuliban, extrémsport meki még egy sima futás is. Jöhet bármi, lényeg hogy vigyem előre az életét, ahogy megtanul új dolgokat. nemtudommitírhatnék

Bárki mesélhet, bármire. Ömm.

Mivel azt írtad bármi, így ebben alter is benne van.

Szóval egyik reggel minden olyan, mint máskor szokott, Layla megy ki a szobájából és belerúg az asztal sarkába mezítláb, csakhogy most nem az, hogy meg sem érezte, hanem életben először érez fájdalmat. Milyen lehet az első napja úgy, hogy érzi a fájdalmat? Eddig ugye a regen miatt sem kellett annyira vigyáznia magára, de most mindent érez, és mivel 0-n van a fájdalomküszöbe mindent sokkal intenzivebben él át. Imádni fogja vajon, vagy visszasírja a fájdalommentes életet?

Nem tudom mire kelek fel, egyszerűen csak azt veszem észre, hogy nem alszok többé, ami, azért valljuk be elég furcsa mivel sokáig fent maradtam és még sötét van és aludni akarok és nem megy. Fekszem lehunyt szemmel az oldalamon az ágyban, állig betakarózva, felhúzott lábakkal, miközben azon töprengek, hogy ez a felkelés komoly-e. Lassan nyúlok ki a pléd alól a telefonomért, mert hiába nem érzem a hőmérsékletet, attól még szerethetek begubózva lenni. Magam felé fordítom, bekapcsolom és felszisszenek a hirtelen jött fény hatására. Rögtön kikapcsolom a kellemetlen érzés hatására.
Ácsi. Mi volt ez a szisszenés? Nem csináltam még ilyet, sose volt gondom a hirtelen jött fénnyel. Felülök és azon töprengek, hogy ez most komoly-e. Oké, szedjük pontokra, hogy mit tudok. Először is, felkeltem valamire az éjszaka, vagyis hajnal, hogy pontosítsak. Másodszor, érzékenyen érintett a hirtelen jött fény. Harmadszor, van valami fura érzésem, amit nem tudok hogy mi. Biztos, hogy máskor azt mondanám hagyjam a francba és aludjak vissza, hétvége van, de nem megy most. Tudom, hogy történt valami, csak azt nem tudom hogy mi, miért, és mi okból. Lehet, hogy én reagálom túl és csak egy rossz álomra riadtam fel, nem kellene ebbe mindent belelátnom, nem kellene ezeken elmerengenem. Bár, ha már így fent vagyok, akkor befejezhetem hamarabb a hátra hagyott dolgozatok kijavítását, amivel csak időt tudok nyerni.
Kiszállok az ágyból, és a félhomályban sétálok a szobámban. Hajnalodik, lassan kel fel a nap. Tegnap este gyönyörű és káprázatosan szép, színes volt a naplemente. Hiába hiányzik Lengyelország és az otthonom, Trczianka, melynél nyugodtabb és jobb kisvárossal még nem találkoztam. Istenem, mennyire hiányzik egy deli csoki, melyet itt nem árusítanak, meg kéne kérni anyát, hogy küldjön már egy csomaggal. Biztos hogy a diákjaim is odáig lennének érte. És talán nem írnának olyan baromságokat a dolgozatokba, mint például az egyenes egy olyan derékszög, amely a két befogó pontját köti össze*, vagy épp a háromszög az egy olyan sokszög, melynek oldalai nem haladják meg a csúcsai számát*, esetleg  a sík egy olyan terület, hol a 3D nem látszik*. Csak egy kicsit szoktam könnyesre röhögni magam a dolgozatok javítása közben. Még hogy tanárnak lenni unalmas és monoton munkát jelent. Csak egy vagy két dolgozatot javítson ki az ember, mely defis és rájön, hogy mégsem. Tanárnak lenni élvezet. Istenem, hova is tettem azokat a dogákat? Fel kellene kapcsolni a villanyt. Bár, lehet hogy egyszerűbb lenne hagyni az egészet és inkább visszafeküdni, megpróbálni még aludni. Vagy lemenni  a konyhába és inni egy bögre kávét.
Végül a lemenni a konyhába nyert, bár nem kávéért, hanem egy gyümölcsteáért. Szekrényem mélyéből halászok elő gyümölcstea keveréket, lengyel vagyok, szeretek teázni. Olyankor kevésbé van honvágyam, kevésbe gondolom azt, hogy egyszerűbb lenne hazamenni egy kudarc után. Rengeteg teafajta van, rengeteg elkészítési mód és hagyomány, annyi biztos, nem szívesen számolnám ki a valószínűségét annak, hogy mennyi a valószínűsége egyes teáknak például egy boltban. Vagy hogy épp azt veszi meg. Merengésemből ügyetlenségem szakít ki.

- Hogy az a jó isten által meg nem áldott, rézfán fütyülőbe bújtatott, ork szülők által fel neveltett, Kukucsinfalván napvilágot látott, sikoltozásokba s rongyleprába öltöztetett, szultán s egyéb állatfajták ölét megjárt disznó anyjú, alkoholmámorba fürdetett nagyapjú, pikkelyt páncélt hordó, Zeusszal kefélő, repedt tokájú, büdös szájú, ritka fogú, mocskos tetves rühes rabló fatuskó fajtádat, hogy vinne el a ködmönbe áztatott, kecskével baszó, hét pokol mindenurának legundorítóbb, legocsmányabb ágyasa! – szakad ki az anyanyelvén a matematika tanárnő torkából, ahogy a kislábujja és az asztal sarka szerelmes csókot váltanak. Laylának első alkalma a fájdalommal nem épp a legrózsásabb, féllábon ugrálva, teafű keveréket elhajítva szid mindent is, teljes lengyel tudását és kreativitását bevetve.  Egy biztos, a fájdalom mármost a legutáltabb dolgok közé tartozik számára, hiszen mint CIPA-s, nincsen erre felkészülve. Hiába múlik el ez z egész maximum egy negyedóra alatt(lemérve), elkönyvelte, hogy ezt nagyon megszívta. Ha tehetné, visszamenne az időbe is, csak ne kelljen ezt megint átélnie.

Oké, oké, kilégzés, belégzés, nyugalom. Most már okés, már nem is érezni. DE ez az egész hogyan történhetett meg, hogy lehetett ez az egész? Most komolyan azt éreztem? Végülis, ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg. Óvatosan belecsípek a karomba, aztán felszisszenek. Ez fájt, nem akarok fájdalmat érezni, anyu gyere ide és segíts! Valami baj van velem, valami elromlott bennem, ez nagyon nem jó. Nekem nincs fájdalomküszöbön, vagyis ha van, akkor  a béka feneke alatt, én ezt nem fogom túlélni, haza akarok menni lengyelbe, ott sokkal nyugodtabb az élet, és simán bevennének a suliba is tanárnak. Bár, törvények nem biztos hogy engednék. Erre nagyon rá....tam. Nem akarok érezni fájdalmat, nem akarom érezni, belőlem hiányoznak azok az ösztönök, amik azért felelnek, hogy az ember ne üsse be magát úton-útfélen, én azokat nem tanultam meg.
Nyugalom, nem kell még pánikolni, gondoljunk arra, hogy meg fog ez oldódni. Igen, meg fogom tudni tanulni kezelni azt, amit érzek, ez is olyan mint  a biciklizés, vagy épp az, hogy télen fel kell öltözni és nem flangálhat az ember egy szál rövidujjúban akkor se, ha nem érzi a hideget. Túlélem, csak mostantól sokkal óvatosabbnak kell lennem. Végülis, nézzük a jó oldalát, fog figyelmeztetni ez arra, ha valami olyat csinálok mit nem kellene, vagy ha épp beütöm valamimet, akkor nem a lila foltból fogok elgondolkozni, hogy mi történt és hol, hanem abban a  pillanatban rá fogok jönni. Az élet szép, nézzük ennek is a jó oldalát, ne azt, hogy kb két perc alatt mondhatom magamnak tényleg önveszélyesnek.
Felveszek egy papucsot és lesz ami lesz alapon megindulok a folyosón. Első és legfontosabb dolog, keresni valakit aki nálam jobban ért az ilyenekhez és tanácsot ad. Irány a gyengusz! Bár, az nem kellemes, ha épp fáj valamim. A szöszbe is, nekem nem kell fájdalom, nekem kell vissza a régi életem. Csak visszafordítható a folyamat, nekem kell a fájdalommentes élet, én nem vagyok annyira életképes, hogy ezt elviseljem, én ilyen szempontból egy életképtelen idióta vagyok.

*ezek a definíció próbálkozások mind-mind hangzottak már el dogákban és a készítőjük tudtával került be.

Picit kötözködni fogok, de nem támadásból, hanem épp az élmény javítása érdekében. Személy szerint rövidnek érzem a dolgot, mármint amit olvashattam, az egy bevezetőnek megfelel, de a végén a hiánnyal maradtam, hogy mi is történik ezután. Hiányoltam a "tárgyalás" és "befejezés" részt, hogy mégis mit mondanak Laylának a gyengélkedőn, miképp dolgozza fel mindezt. Legyen a változás temporális vagy permanens, de miképp hat ez rá, és az egészet magában vagy akár terápiás vagy más módon, miként oldja meg.
Természetesen ez csak egy megfigyelés, így ha szeretnéd hagyhatod így is a dolgot, de én szívesen olvasnék arról, amit fentebb írtam.

Jó lett, de egyetértek @Werda-val, hogy én is hiányolom a "tárgyalás" és "befejezés" részt. Ez ugye egy szituáció, ha olvastad pl az enyémeket, akkor láthattad, hogy a kapott infó csak a történet eleje, aztán tovább írod, hogy mi is lesz a következménye. Én is örömmel mengéztem volna itt azt, hogy mi lett volna a folytatás, mert bőven belefér az adott szituációba, hogy mire jutsz a gyengélkedőn.

Mindazonáltal jutalmad egy házikedvenc, cica, vagy kutya, esetleg valami extrémebb, mint gyík, kígyó, skorpió stb. Rád bízom, csak írd fel előtöridhez

Új helyzet:
Egy kevésbé kellemes, de talán annál tanulságosabb kánon.
Layla-t, egy speciális orvosi intézménybe hívják, ahol CIPA-s betegeket kezelnek, inkább tartanak életben. Talán már hallott is róla, hogy gyerekekre, fiatalokra vigyáznak itt, óvják őket, mindenki külön helységben, ahol 0-24 órában megfigyelés alatt vannak, ne essen bajuk. Tehetősebb családok gyerekei, akik a szülők vagyonának hála túlélték. Azonban nem hagyhatják el a szobát, amiben élnek.
A gond ebből adódik, az egyik lány öngyilkos akar lenni, a bírósághoz is fordult, hogy engedjék az eutanáziát neki, mert ez így szerinte nem élet, amiben tartják. Olyan 15-16 éves, alig egy hónapos korától kezdve él itt. A szülők azonban ebbe nem mentek bele és ők is bíróságra mentek. A szülők végső elkeseredettségükben Layla-hoz fordultak, hogy próbáljon beszélni a lánnyal és lebeszélni a tervéről.
Layla sikerrel jár, vagy éppen támogatja a lány tervét?