Lairorellen Verenvar - helyzetjáték

”A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs.”
- Ingmar Bergman

***
Az egész úgy indult, hogy Ellennek fogalma sem volt arról, hogy miként került a cellába, ahogyan arról sem, hogy a vele ülő ki volt. Noha érezte a sötét oldalt a másik nőből, hogy az megszökött volna és lemészárolt volna mindenkit a megjelenése alapján sem nagyon értette, hogy őt miként foghatták el. Nem is beszélve arról, hogy inkább tűnt gépnek, mintsem valódinak. Nem is beszélve arról, hogy nem nagyon tudott semmilyen emléket sem felidézni arról, hogy miért, vagy, hogy jött-e valaki kihallgatni őket. Amikor az Erőbe próbált kinyúlni, akkor sem érezte az Erőt, de nem érezte azt, hogy a szervezetében lenne bármi drog, teljesen tiszta volt a tudata. Aztán ott volt a megszökés, túl könnyű, ahogyan az őket támadó katonákat Erővillámmal küldte a padlóra. Nem említve, hogy a mámorító volt, de az aggasztóbb, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy nemhogy nem képes Erővillámmal ölni, főleg nem sokakat, de! De még Erővillámot sem tud idézni! Annak idején elkezdte tanulni, ezt nem vitatta, de a tanulás elején rángatta el Werda őt arra a küldetésre, ahol aztán lebénult és egy évébe telt, hogy újra mozogni tudjon, ami alatt ezzel ment el minden ideje és ereje, nem volt arra esélye sem, hogy bármilyen erőjártasságot megtanuljon. Így részben végig a másiknak hagyta, hogy ő legyen az, aki elvégzi a munkát, egy varázsló egyébként sem mutogatja azt, hogy mire képes, csak ha nagyon muszáj. Ahogyan a kijárathoz értek, ott a másik hirtelen eltűnt, saját maga pedig a bejáratnál a nagyon dühös Lord Xeth-et pillantotta meg, sisak nélkül, aki kivont fénykarddal el is indult az irányába, ami ellen nem igazán tudott védekezni, ha pedig megteszi az alapból is hazaárulásnak minősül.
Azonban nem halt meg, vagyis ott igen, de a következő pillanatban kinyílt a szeme és találta magát egy tartájban, eléggé furcsán érezve magát. Ekkor a drog még bőven volt a szervezetében, csak épp nem kapott újabb adagot, még jócskán nem tudott gondolkodni, igazából fel sem fogta, hogy mi történik körülötte. A folyadékot érzékelte és azt, hogy egy-két kép beugrik neki. Egyszerre volt jó kedve, hogy majd elszáll, a következő pillanatban pedig a totális depresszió és a sírás környékezte. Villanásokra kezdett emlékezni, hogy a mestere küldte el valamilyen gyakorlatra, ahol több másik tanítvány is részt vett, hogy tanuljanak. Ellen alapvetően szerette az ilyesmiket, így örült is annak, hogy mehet. Azonban annak már kevésbé, hogy a nem a saját hajóján ment, hanem egy közös kirendelt hajóra kellett menni, ami mindenkit egyszerre vitt el oda. Erre emlékezett, ahogyan arra is, hogy támadás érte őket, majd valamilyen gáz került a hajó szellőzőjébe és sötétség. Utána valamilyen labor, hogy faggatják. A Birodalomról és a Rejtélyek szférájáról faggatják, az életét pedig mint kiderült az mentette meg, hogy az volt, aki, hogy annak nevelték a szülei, aminek, még akkor is, hogyha azt az életet hátrahagyta, de az egész olyan mélyen beléivódott még a tudatalattijába is, hogy miként tegyen. Még rémlett neki, hogy faggatják és valamilyen szert juttatnak a vérébe.
Csak árnyakat látott, mert eléggé homályos volt a látása még, szédült, mintha itt sem lett volna, meg nem tudta volna mondani, hogy ki, vagy kik érkeztek és kik szedték ki a tartályból, amiben volt. Hangokat hallott, mintha valamilyen felvételt hallgattak volna vissza, saját maga pedig csak beszélt és beszélt. Annyit felfogott, hogy nagyurat is említenek itt páran, de meg nem mondta volna, hogy melyik lehet.
- És azt a viccet hallotta már a nagyúr, hogy Lord Hiuval, Lord Xeth és Lord Organa bemennek a Nexus Room-ba...? – kérdezte közben kacarászott.
Mivel senki sem akadályozta meg, így folytatta, a szavai végén kínos néma csend ült rá a helyre, egyedül Lord Farrirr volt az, aki nevetett meg Ellen, aki fel sem fogta, hogy mi zajlik körülötte. Ha tudta volna, akkor bizonyosan elássa magát Krant legmélyebb pontján. Még jó pár rémesen szörnyű viccet és pletykát mesélt el, mire kezdett valamennyire jobban lenni. Ezeket a nagyúron kívül senki sem értékelte igazából, Ellen meg annyit fogott fel belőle, hogy valaki nevet rajtuk, így már csak ezért sem maradt csöndben…

***
Ellen tökéletesen tisztában van vele, hogy miért is nem szabad innia, vagy tudatmódosítókat bevennie. Részben azért, mert pontosan tisztában van vele, hogyha ilyen szerek hatása alatt áll, akkor be nem áll a szája és mindenről beszél, ami szerinte fontos és soha sem válaszol azokra a kérdésekre, amiket olyankor feltesznek neki. Éppen ezért halt bele kis híján az itteni kihallgatása, mint kiderült. A másik, ami miatt ez volt, a neveltetése. Lényegében az egyetlen dolog, ami megmaradt a szüleitől. A családjának több bolygóra kiterjedő cége, cégei voltak, így attól kezdve, hogy beszélni tudott, felfogta a dolgokat, arra nevelték, hogy soha semmilyen lényeges, vagy nem lényeges dolgot ne mondjon el senkinek. Így emiatt is olvasott már gyerekként is sokat, főleg bulvársajtót, pletykákat a HoloNet-en, hogy egyrészt butának tűnjön, másrészt mindig tudjon olyasmiről beszélni, ami biztosan nem érdekel senkit sem. Ez az utóbbi napokon is így történt. Annyira már kezdett tisztulni a látása, hogy lássa, hogy a nagyúr és Siqsa, mert őt kezdte lassan megismerni éppen a holofelvételeket nézik, amit az itteniek vettek fel arról, hogy éppen miként faggatják az elfogottakat. Halvány fogalma sem volt róla, hogy miket mondott, vagy mit tett, nem igazán voltak emlékei. És a gondolkodás is nehezére esett, csak nevetgélt egy köpenybe burkolózva, vagy pedig éppen a zokogás rázta a szervezetében levő drogtól. Ha már volt egy-egy pillanat tiszta gondolata, akkor remélte, hogy mihamarabb kiürül ez a szervezetéből.
Noha ő maga nem fogta fel azt, hogy miket is hallgatott meg a nagyúr és a tanítványa, de a drogok hatására mindenkinek megeredt a nyelve, ha nem is szándékosan, de a drogok pont arra vannak ilyen esetben, hogy szóra bírják azt, akinek beadják. Puffanásokat hallott, fénykard aktiválást, ahogyan a nagyúr éppen megöli őket. valószínűleg, ha felfogta volna, hogy mire megy ki mindez, akkor már halálosan félt volna, de így még mindig csak megállás nélkül beszélt és mondta az értelmetlen dolgokat és néha vicceket. Ezt onnan gyanította, hogy néha Lord Farrirr felől nevetést is hallott. Az egész folyamat eléggé sokáig tartott, mert minden egyes személy felvételét külön nézték meg, így volt ideje arra, hogy némileg tisztuljon a drog a szervezetéből és egyre jobban kezdje felfogni azt, ami körülötte zajlik. szépen lassan tisztult a látása és kezdett a feje egyre jobban fájni, így egyre kevesebbet beszélt. Aminek köszönhetően már hallotta, hogy a felvételeken mi megy, illetve a háttérben csatazajt is. Most már képes volt felfogni, hogy mi is történik, hogy azokat ölik meg, akik elmondtak birodalmi titkokat. Egy kis félelem benne is volt, mert arról még mindig fogalma sem volt, hogy miket mondott. Ahogyan elértek hozzá, már igazából szíve szerint könyörgött volna, hogy inkább ne hallgassák, nézzék meg az ő felvételét, mert még szeretne legalább pár percet, órát élni. Ekkor még nem is tudta, hogy milyen kellemes csalódásban része, bár arról, hogy a felvétel mennyire kínos az egy másik dolog volt…
Ahogyan a többieket őt is szedálták és kapta a drogot is, hogy megeredjen a nyelve, az elején csak szentségelt és átkozódott, hol közös, hol, kiffar, hol pedig sith nyelven, hogy engedjék el, még fegyver sem kell neki, de mindenkivel végez ezért az arcátlanságért. Ahogyan egyre jobban hatott a tudatmódosító szer úgy kezdett egyre többet és többet beszélni, szándékosan hamis, nem létező könyvelési adatokról, számokról. Mivel hasznotalan volt, így növelték az adagot, aminek köszönhetően olyan hatása lett, mintha egyre jobban részeg lenne. Itt kezdett el már a HoloNet-en is keringő híreket, pletykákat mondani. Hogy meghalt az FRK egyik leghíresebb színésze, új felívelő rockbanda van Nar Shaddaa-n, vagy éppen meghalt a köztársasági főkancellár kedvenc háziállata és milyen szomorú miatta. Aztán folytatta a legfrissebb sporthírekkel, hogy a múlt héten milyen bankrablás volt, amiben érintett volt az Intergalaktikus Bankár Klán legnagyobb fiókja, vagy éppen 2%-ot nőt a Czerka Részvénytársaság értéke a nemzetközi tőzsdén. Amikor személyes kérdésekkel bombázták, csak nevetett rajtuk, ami miatt a kép alapján jó pár pofont és ökölcsapást is kapott. Kezdte érteni, hogy nem csak a drogok miatt fájt a feje. Amikor a Birodalom ügyeiről kérdezték, arról kezdett beszélni, hogy bizonyos körökben mennyire népszerű Lord Rettenetes és a fiatalabb sith tanítványok fanclubot is alapítottak neki.

***
Ezen a ponton két pofon között az egyik vallató még több drogot kért, hogy duplázzák meg az adagot. Itt tovább folytatta a pletykák mondását, pocsékabbnál pocsékabb viccekét. A vallatóknak is elmondta azt a viccet, hogy Lord Hiuval, Lord Xeth és Lord Organa bemennek a Nexus Room-ba... Pletykákat miszerint Lord Farrirr és Lady Inuwia – Katonai Offenzíva Szférájának nagyasszonya – összejöttek. Ugyanilyen pletyka volt a korábbi Zakuul-i bálokon látottak alapján, hogy Lord Organa elhagyni készül Lady Vadrint, mert beleszeretett a jedi tanács tagjába, Morwen Avenay mesterbe. De olyat is mondott, hogy azt pletykálják a Dromund Kaas-i birodalmi fűvész kert Kaas City-ben az évnek ezen szakában a leggyönyörűbb. Illetve még olyan pletykákat mondott, hogy a Birodalomban épp mi a legnépszerűbb holosorozat, vagy éppen milyen filmet fognak állítólag forgatni. A vallatókon látszott, hogy ők kezdik elveszteni a türelmüket. Aki korábban szólalt meg, az üvöltött most is rá a többiekre, hogy újra duplázzák meg az adagot Ellennél, mert elege van abból, hogy a sz*jha szórakozik vele. Itt megemlítették, hogyha növelik az adagot, akkor lehet, hogy belehal az alany. A férfit nem érdekelte ez, úgy vélte, hogy Ellen tudhatja a legtöbb dolgot, amire kíváncsi, mert ő nem tört még meg, ezért nem érdekli ha belehal, csak beszéljen előtte. Így megkapta az újabb adag drogot.
Ez sem váltotta ki a megfelelő hatást a képek alapján, bár itt már némileg kezdett válaszokat adni olyanra is, amit kérdeztek, de messze nem olyanokat, amiket vártak. A legnagyobb titokról kérdezték, és olyan válaszokat adott, amitől most visszahallgatva is teljesen elvörösödtt. Többek között, hogy rajong a romantikus holoregényekért, holosorozatokért és holofilmekért. Ecsetelte, hogy a mestere bíztatta, hogy nyugodtan szórakozzon, ezért kezdett ki a moffja fiával, és Marwalk nagyon jó az ágyban, de romantikus lélekként szeretne egyszer olyan kapcsolatot, ahol úgy néz a párjával egymásra, ahogyan Lord Xeth és Lady Benûwia egymásra. Itt ezeknél tényleg nagyon, de nagyon mélyen elásta volna magát, mert ilyet hangosan, józan állapotban soha, de soha sem mondana ki hangosan. Az utolsó mondatnál pedig hirtelen képek ugrottak be, ahogyan az ágyon fekszik abban a helyzetben látta magát és úgy látta, ahogyan beugranak neki azok a képek, amik Dagobah-n történtek, és nem úgy, ahogyan emlékezett rá. Ahogyan Lady Benûwia leveszi a sisakot, ahogyan nem is Siqsa apja öli meg Werdát, hanem az a nő, aki korábban a Biotikus szféra nagyasszonya volt, ahogyan a riadt tekintetű sisak és páncél nélküli Lord Xeth-et megtalálták a vault előtt, ahogyan egymáshoz viszonyultak a tanítványával, ahogyan Lady Ziria felajánlotta neki és Siqsa-nak a emlékmódosítást, hogy életben maradjanak. A fejébe erre még erősebb fájdalom hasított, a homlokához kapott és felnyögött. A holoadáson újra felpofozták, majd egy olyan erős ütést kapott, hogy elvesztett az eszméletét. Azt mondták, hogy majd folytatják a kihallgatást, de erre már láthatóan nem került sor, mert addigra Lord Farrirr-ék is megérkeztek.
Ezek után örült, hogy itt hagyhatta ezt a helyet, egyedüli túlélőként és a nagyúr hajójára kísérték. Itt végre visszakapta a holmijait és végre felöltözhetett normális ruhába ahelyett, ami rajta volt a tartályban. Nem is nagyon tudta, hogy mit mondjon a nagyúrnak, amikor még egy rövid formális kihallgatásra került sor. Elmondta, hogy mire emlékszik, hogy megtámadták őket, hogy gázzal ütötték ki a teljes hajót. Mivel saját maga teljesen lojális volt a Birodalomhoz, és ha még az élete is múlt rajta, de elmondta, hogy a Dagobah-i események miként zajlottak, mert Siqsa-t is érinti és a másik nő rosszul emlékszik a dolgokra. Természetesen tudta, hogy ezek után, hogy Lord Farrirr kezében van az élete, mert ha elmondja Lord Xeth-nek, hogy emlékszik, akkor a másik nagyúr végez vele, de hozzá tette, ha Lord Farrirr így érzi helyesnek, akkor elfogadja ezt. Eddigre már nagyon fáradtnak tűnt és annak is érezte magát. így megkönnyebbült, amikor a férfi pont Siqsa szobáját ajánlotta fel neki. Nem akart a férfi türelmével visszaélni, hogy nem szükséges a tanítványáét felajánlani, bármilyen kis zug megteszi, ahol letud feküdni aludni, de nem volt az a fajta, aki ellent mond egy nagyúrnak. Így megköszönte a lehetőséget és a mentőakciót. Noha Siqsa szobájában nem volt ágy se semmi, nem zavartatta magát, a sarokban a páncéljából csinált párnát, majd a saját köpenyével takarózott be és szinte azonnal el is aludt a földön.
Ez előtt nem voltak gondjai az alvással, de ezek után jó ideig bizonyosan rémálmai lesznek, lettek ennek az esetnek köszönhetően. Akkor volt, amikor megérkeztek Dromund Kaas-ra és végre olyan helyen volt, ahol nagyobb biztonságban érezhette magát. Már csak az volt a jó kérdés, hogy Lord Xeth részéről túléli-e a történeteket, vagy sem. Noha Lord Farrirr megmentette, de sith volt és nagyúr, nem bízott abban, hogy nem fogja ezt az információt átadni a másik nagyúrnak… de legalább elmondhatta, hogy a hűsége szilárd lábakon áll és tudatbefolyásoló szerekkel nem fogják tudni megtörni és nem árulná el a Birodalmat. Remekül és jól kellett volna éreznie magát a morális győzelem miatt, mégis rémesen rossz kedve volt és soha sem érezte magát olyan magányosnak, vagy egyedül, mint ebben a percben…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

” To produce the genetic alteration of an organism, place it in an environment which is dangerous but not lethal.”
- Frank Herbert Dűne könyvek

***
Ami azt illeti Ellen még mindig kellemetlenül érezte magát amiatt, ami akkor történt, hogy milyen idióta viccekkel szórakoztatta Lord Farrirr-t, bár mint kiderült a férfi értékelte, mert egy csokor virágot küldött neki. Legalább elmondhatta, hogy nem ölték meg, ahogyan arról sem volt hír, hogy Lord Xeth így akarna tenni, mert emlékezett a külsejére. Azt sem tudta, hogy hol áll a feje, mit kellene tennie, mit tudna tenni. Lehet, hogy saját magának kellene a saját fénykardjába dőlnie, hogy minden gondot megoldjon. Éppen az ilyen gondolatok és a tetőtől talpig, maximálisan behavazódott időpontban kapott egy üzentet személyesen Lady Vadrin-tól, hogy a nő azonnal látni akarja az Ossus-on. Ötlete sem volt arra, hogy miért is akarja őt a Diplomácia és terjeszkedés nagyasszonya látni, főleg, hogy a legjobb tudomása szerint vele nem volt semmilyen összetűzése és még Lord Xeth-el sem ápolt jó viszonyt, hogy a nagyúr a nővel tetesse el láb alól. Annyi esze azonban volt, hogy ne kötözködjön, kérdezősködjön, hanem csak visszaüzenjen, hogy azonnal indul. Jelenleg a Kranton tartózkodott a saját bázisán, így innen még gyorsabban is elérkezhetett arra a bolygóra, ahova hívták. Ami egyébként továbbra is egy kellemes anomália volt, mert telel volt sith és jedi romokkal, leltekkel, ami miatt valójában saját maga számára is érdekes hely lehetett. Ezeken felül minden frakciónak volt ezen a helyen diplomáciai épülete, küldöttsége, különösképpen a három nagynak. És persze itt volt a Diplomácia és terjeszkedés szférájának központja is. Szerencsére a csillagok és bolygók együttállása éppen remek volt, ennek köszönhetően pár órával korábban érkezett meg, mint ahogyan az asztrometrikai számítások mindezt jósolták. A bolygó igencsak nagy forgalommal rendelkezett minden frakciót illetően. Mindenkitől látott itt hajókat, ahogyan egy kisebb flottát is a Birodalom és a Köztársaság részéről is. Amennyire látta a huttok nem vették ehhez a fáradtságot, bár azon sem csodálkozott volna, ha nem akarják mutogatni azt, hogy mivel rendelkeznek, a fiatal nő úgy vélte, hogy mindez nagyon is rájuk vallott. Amikor landolt két sith osztagos már várt rá, hogy Lady Vadrin-hoz kísérjék. A legnagyobb tisztelettel köszöntötték, nem tartóztatták le, vagy nem érte semmilyen atrocitás, aminek köszönhetően még kevésbé tudta a fiatal lány, hogy mit is akarhat tőle a nagyasszony. Az űrkikötőn kívül egy suhanó várt rá és a katonákra, akik azzal vitték el a megfelelő helyre, egy sith piramishoz. Ahol az egyik magasabb szintre kísérték, majd ott egy iroda előtt, vagy inkább csarnok előtt álltak meg és az ajtó két oldalán vették fel a pozíciójukat. Csak intettek a nőnek, hogy bemehet. A sisakja alatt Ellen vett egy mélye levegőt, majd elindult az ajtó felé, ami ki is nyílt azok után, hogy közel ért hozzá.
Belépve a helységbe egy modernül felszerelt helységbe érkezett, ami egyszerre volt modern és ötvözte az ősi sith hagyományokat. Odabent két személy tartózkodott, Lady Vadrin, aki mint általában most is sisak nélkül volt, csak a vöröses páncélban. Ő jellemzően így volt jelen mindig mindenhol, így az arca közismert volt, a barna hajával, abban ősz csíkkal, nem is beszélve az arany szemekkel. Legalább tíz évet letagadhatott a korából, a szemeket kivéve nem is utalt semmi arra, hogy a sötét oldalon állt volna. A másik személy láttán azonban még a fiatal lány szívverése is kihagyott egyet. Fekete haj, némi borosta, kicsit a fakóbb bőr, fiatalos vonások, arany szemek, lila xesh tetoválás az arcon. Lord Xeth. Vizsga volt, hogy megismeri-e a férfit, vagy sem. A reakciójával pedig máris lebuktatta magát, hogy igen, mert még a félelem is érezhető volt az irányából. Bármikor megismerné a nagyurat, nem csak azért, mert már ismerte az Erő lenyomatát, vagy mert a Dagobah-n látta, hanem a szoborról is, amit a Bakurán talált a je’daii rendet illetően, annak idején volt egy erővadász, aki elárulta a rakatákat és pont így nézett ki, a párja meg egy je’daii, aki meg Lady Benûwia kiköpött mása volt. A mestere elmondta, hogy a szobor végül eljutott a nagyúrhoz, pedig csak a saját mesterének szánta ajándékba azt, mert akkor még nem is tudta ezt.
- Nagyurak! – nyögte ki végül a meghajlása után. - Lady Vadrin, Lord Xeth!

***
- Látod Xeth, Farrirr nem hazudott, a lány tényleg emlékszik és felismer téged – mondta Vadrin csevegő hangnemben. - És szerinte megbízható, pedig ismered őt.
- Mostantól a te felelősséged Vadrin, egyetlen aprócska hiba és személyesen végzek vele! – válaszolta Xeth miközben felvette a sisakját.
- Csaknem ennyire sért téged, hogy ő véletlenül megszerezte azokat a koordinátákat, amihez neked tíz… most már tizenhárom év kevés volt? – kérdezte a nő mosolyogva. - Vagy az zavar, hogy valahogy megtörte Zilriel emlékmódosítását és emlékszik rád és Rhys-re is?
- Vagy csak túlságosan sok a szerencsés véletlen körülötte és ilyen nem létezik – válaszolta a sisak alól némileg recsegő hangon a másik.
- Mondja a mindenkori legfiatalabb nagyúr, akinek eddig csak szerencséje volt az életben. Viszlát Xeth, már így is túl sokáig maradtál – zavarta el Vadrin a másikat.
Xeth még egyszer ránézett Ellen-re, amikor elhaladt a fiatal lány mellett, aki mozdulni sem mert, amíg a nagyúr ki nem ért a helységből és be nem csukódott az ajtó mögötte. A lány csak ekkor vette észre, hogy nem is vett levegőt azóta, hogy a nagyúr elindult kifelé. Soha sem gondolt magára úgy, hogy szerencsés lenne, de igazából volt benne valami. Hiszen megtanult újra járni, harcolni és úgy mozogni, ténykedni, mint korábban. Túlélte immáron kétszer Lord Xeth-et és egyszer Lord Farrirr-t is. De emellett nagyon sok vesztesége is volt, így a sors, vagy az Erő eléggé kiegyensúlyozta a dolgokat, de ezekről a nagyurak bizonyosan nem tudnak és nem is érdekli őket.
- Foglalj helyet és vedd le a sisakodat nyugodtan – mondta Vadrin kedvesen.
Ellen hálásan biccentett és miközben levette a sisakját, majd letette maga mellé a földre leült.
- Tudja, hogy vörös vagy? – kérdezte
Ez a kérdés igencsak meglepte a fiatal fél kiffart és megrázta a fejét, nem igazán tudta, hogy megfigyelte-e ennyire a nagyúr, bár kételkedett benne, eléggé jelentéktelen figura volt a Birodalomban, csak a véletlen hozta úgy, hogy keresztezték egymás útját. Ha választhatott volna Ellen, akkor bizonyosan nem kérte volna mindezt.
- Fogalmam sincs úrnőm – mondta.
- A vörös nők a gyengéi, de nem tőlem tudod – mondta még kedvesen, majd a hangja egy pillanat alatt váltott komolyra. – Tudod, hogy miért vagy itt?
- Nem nagyúr, erről nem kaptam tájékoztatást, csak, hogy azonnal látni akar – válaszolta.
Ami azt illeti Vadrin nem is mondta el azonnal, hogy miért hívta ide a fiatal lányt, helyette inkább interjúztatni és vizsgáztatni kezdte. Kíváncsi volt, hogy hol tanulta azt, hogy mindenféle statisztikát, pletykát mondjon, ha információt akarnak belőle kinyerni. Itt kénytelen volt elmondani, hogy kereskedő családból származik, az apja egy ex-jedi volt és ő tartotta fontosnak, hogy már gyerekként se kotyogjon el másoknak semmit, így ezt belénevelték és láthatón, legalább is Lord Farrirr szerint működött is, mert életben maradt. A nagyasszony megemlítette, hogy ez igencsak dicséretes lecke volt, még akkor is, ha egy jeditől jött és ezt akár kamatozathatja is. Általánosabb dolgokról is kérdezett, hiszen hallotta, hogy mennyi pletykát is tud a lány és persze eljutott a fülébe az is, hogy mik után nyomozott, próbált kutatni. Ellent újra meglepte, hogy a nő genetikai dolgokat említ, hiszen ez volt az, ami után kutatott, már csak Lord Xeth gyermekei miatt is, hogy miként használhattak már az anyaméhben Erőt. Pletykákról, informátorokról, mennyire jól őrzi a titkokat, hogy szeretne-e ilyeneket megtudni, vagy ezekkel dolgozni. Ellen pedig egyre kíváncsibb lett, hogy mire is megy ki az egész, míg végül Lady Vadrin a lényegre is rátért, hogy mi ez az egész.

***
Mondani sem kell, hogy nem kicsit lepődött meg Ellen, amikor kiderült, hogy a Birodalomban van egy titkos genetikai program, ahol minél erősebb erőhasználókat igyekeznek létrehozni, akár olyanokat, akik urdrarr-ok, de legalább is folyik az ereikben urdrarr vér. Minden szférából vannak tagok a programban szanaszét, ehhez pedig majd még további dolgokat kell Ellennek is tanulnia genetika és ehhez hasonlók terén, hogy eltudja látni a feladatát a programban, amennyiben vállalja. Hatalmas megtiszteltetésnek érezte és örömmel vállalta a feladatot. Ekkor tudott meg további információkat, mint azt is, hogy a Quillan-E’ron ikrek is ennek a programnak a termékei, ahogyan azt is, hogy ezen ág kis híján befuccsolt mintegy harminchárom évvel ezelőtt és ilyen hibát nem akar Vadrin újra látni. Itt konkrétan az volt, hogy Zilriel – a program későbbi vezetője és az a nő, akit kiengedtek a Dagobah-n – sikeresen megszabadult az öccsétől, Keth Tye E’ron-tól, a későbbi Lord Xeth-től, feltette egy hajóra, ami egy akadémiára ment, el is vesztették a fiú nyomát, ahogyan Sallin – későbbiekben Quillan –  szülei is megtudtak lépni a lányukkal, miközben pont ennek a párosnak kellett volna a program alapján utódokat létrehozni. Roppant szerencsés és ironikus módon azonban a páros teljesen függetlenül egymástól összetalálkoztak és egymásba szerettek, a végeredményt Ellen is tudta már. Ahogyan azt is megtudta, hogy a lányok közül valamelyiknek később a császár gyermekével kéne utódot létrehoznia, ami jelen esetben elég nehéz volt, hiszen a Hármak után a császár többé nem követ el olyan hibát, hogy utódot nemezzen bármelyik császárnénak is. szóval majd valamilyen trükkös és legális módot kell kitalálni, hogy ez megvalósítható legyen. Ezen a vérvonalon kívül továbbiakat is mutatott, hogy azok miként állnak, egyik sem volt olyan előrehaladott, mint amivel a nagyúr kezdte. Volt még egy vérvonal ugyan, de azt nagyon régen kukázták és még sok-sok évtizede kiadták a likvidálást a teljes vérvonalra, de még mindig nem történt meg, mert Lord Hiuval a „védelmébe” vette a kidobott selejtes vérvonalat, akik azóta egy bolygó felett uralkodnak. A szervezet egyébként még arra is ügyel, hogy az urdrarr vérvonalak a lehető legtisztábbak legyenek és a lehető legalacsonyabb szinten tartsák a vérfertőzést, így az ő szervezetük az, aki javaslatokat tesz a vérvonalaknak, házaknak, hogy kikkel érdemes házasságra lépni és tovább folytatni a vérvonalakat, és segítenek kidolgozni a politikai hátteret is, amennyiben szükséges, hogy a lehető legkevésbé legyen feltűnő a vérvonalak manipulálása.
Ellen már most élvezte azt a kihívást és feladatot, ami rá várhat a szervezetben, még úgyis, hogy újabb számtalan órányi tanulás áll előtte, megtanulni a nemesi házakat, vérvonalakat, azt, hogy ki kihez passzolna a legjobban. Ezeken felül tényleges biológiai és genetikai gyakorlati és elméleti tudást is össze kell majd szednie és ezek miatt is lesznek megbízatásai, feladatai. Egyet máris kitalált neki Lady Vadrin, ha sikeresen befejezi a tanulmányait és jól vizsgázik belőlük, akkor abba a csoportba fogja tenni, akik az E’ron és Quillan vérvonalat figyelik és lehet majd ő az, aki tartja a kapcsolatot velük a gyerekek kapcsán. Végtére is vörös hajú volt, így kisebb az esélye annak, hogy Lord Xeth végez vele és a férfi is szemmel tarthatja őt, ha akarja. Annak ellenére, hogy mennyire megtisztelve érezte magát Ellen amiatt, hogy bekerülhetett ebbe a csoportba, ezen felajánlás és ötlet után egyenesen úgy érezte, hogy a megtiszteltetés helyett a halálos ítéletét írta alá. Hiszen, ahogyan mondta a két nagyúr, nem lehet mindig szerencséje, az előbb vagy utóbb elfog fogyni. De addig is! Addig is a lehető legjobb tudása és szerint igyekszik ellátni a feladatait mind a Rejtélyek Szférájában, mind pedig a titkos genetikai programban, ami a Birodalom túlélése és az urdrarr faj fennmaradása számára legalább annyira fontos volt, mint amennyire az, amit a sötét nagyurak a Sötét Tanácsban végeznek, amikor a Birodalmat vezetik…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.