Ziare Dyarron - helyzetjáték

”A legkegyetlenebb dolog a csalfa remény.”
- Amerikai Horror Sztori

***
Néhány hét telt el azóta, hogy Ziare sikeresen kijutott hosszú évek után a Kuat-ról. Az élete még így sem volt nyugodt, mert az otthona továbbra is a Birodalom kezén volt, nem is beszélve arról, hogy ezelőtt csak a Kuat-on vadásztak rá Birodalmi szinten, de most még hivatalosan is vadásztak a fejére, mert nem engedhették meg maguknak, hogy a Kuati lázadás egyik legnagyobb alakja csak úgy simán beszélhessen és szervezkedhessen a Coruscanti szenátusban. Zi sejtette, hogy nem mártírt akarnak csinálni belőle, annyira a birodalom sem volt ostoba, és egyébként is a halálnál sokkalta rosszabb dolgok is léteztek, mint az, hogy az Erő segítségével a saját maguk oldalára állítsák, vagy agymosással. Ez sokkal rosszabb lehetőség volt. Nem volt naiv és nem ábrándozott arról, hogy biztonságban lenne a Köztáraság szívében. Amíg odahaza nem ismerték az arcát, senki sem tudta, hogy kicsoda ő, csak egy nevet és egy árnyat kergetett a Birodalom, mostanra azonban már tudták a nevét, ismerték az arcát, ennek köszönhetően pedig rendes vérdíjat is kitűzhettek a fejére, természetesen megfelelő körökben. Ugyanis ez Birodalmi ügy volt, nekik is kínos lett volna, ha kiderül, így csak a Birodalom berkein belül volt rajta vérdíj, szigorúan élve kellett elfogni. Ha ott lett volna, hogy halva, akkor valamivel nyugodtabbnak érezte volna magát, mint így. Mióta megérkezett többször felszólalt a szenátusban, hogy elmondja azt, hogy mi a helyzet a 9. szektorban, hogy valamit tenni kell, mert volt – és szívükben, lelkükben most is – köztársasági polgárok szenvednek és nyögik a Birodalom rabigájának súlyát, akik kizsákmányolják őket, kimerítik a bolygók természeti kincseit és rabszolgasorba hajtják az ott élőket, az Erőérzékenyeket pedig az akadémiákra viszik, hogy sithet neveljenek belőlük. Lényegében egy olyan bolygó szenátora, vagy képviselője lett, ami már nem is volt a Köztársaság része. Nyíltan pedig fel sem léphettek, hogy segítsék a bolygókat, mert az hadüzenet lett volna. Már csak ezek miatt sem volt jó kedve, bár talált a szenátorok között is jó pár barátra, szövetségesre lelt már nagyon hamar. Többek között ilyen volt Keilara Aleena Kala'myr, Carnelion IV szenátora, vagy Talissa Hylarin, a Hylarin bolygó szenátora, és ironikus módon pont a Kuat-ot uraló sith nagyúr fiatalabb öccse, Erimos Organa, aki Kalen Organa helyett lett a trónörökös miután a bátyját a sithek elrabolták a háború alatt és mindenki tudja, hogy mi lett belőle. Éppen ezek miatt sem pihent semmit sem, meg nem is beszélve arról, hogy folyton rémálmai voltak amiatt, amit akkor látott, átélt, amikor kijutott. Az volt a legszörnyűbb nap az összes közül. A folytonos munka miatt nem is nagyon volt el sehol, pedig most volt életében először másik bolygón. Valószínűleg éppen emiatt és amiatt, hogy az idekerülése napja óta Kiera-val is alig találkozott, éppen ezért is lepte meg nagyon a fiatal nőt, amikor egyik nap sok aktával – datapaddal – hazaérkezve a Republica 500-ba a lakásában egy katonanőt talált, Kiera-t. Ha bárki kérdezte volna, hogy mióta van a fővárosban, akkor pár napot mondott volna, mert ennyinek érezte, miközben lassan egy hónapja itt volt, így ezért is ment ki a fejéből az, hogy a másik nővel felvegye a kapcsolatot, aki viszont nem várt tovább, hanem személyesen vette kezébe a dolgokat. Zi-nek annyi ideje sem volt azok után, hogy rákérdezzen mit keres itt, vagy hogy jutott be a lakásba, lakosztályba, mert Kiera odalépett hozzá és hosszan csókolta meg, majd kikapta kezéből a datapadokat, amiket a kanapéra tett, ezek után pedig már húzta is ki magával a megszeppent Zi-t, hogy most végre valahára lazítani fognak és megmutat pár helyet. A nő tudta, hogy esélye sincs ellenkezni, mert Kiera nem fogja ezt hagyni, így csak annyit tehetett, hogy a másik nővel tartott. Egyszer még régen a Kuat-on, mielőtt Kiera kijutott volna egy párt alkottak. Ziare volt az, aki igazából mindenevő volt, mert voltak fiúi is, mint a kijutása előtt Galvin például, vele szemben Kiera azonban csak a lányokat szerette. Így, hogy mindez eszébe jutott ismét elszomorodott. Örült, hogy kijutott, de itt annyira tehetetlennek érezte magát, hogy nem tud semmit tenni, otthon legalább igen. Igaz így is beszélt holokapcsolaton át a többiekkel napi szinten – köszönhetően Kiera felettesének, aki a Kuat kommunikációs blokkolása ellenére is tudott a kapcsolatain át birodalmi kódot szerezni, hogy ne vegyék észre a hívásokat és egyáltalán lehessen őket keresni – , de akkor is bűntudata volt, hogy otthagyta őket abban a rémes helyzetben, amiben voltak. A társai nem hibáztatták, sőt örültek, hogy kijutott, hátha onnan is tud segíteni. De most visszatérve a jelenbe, Kiera is azt akarta, hogy a jelennel is foglalkozzon, magával is, mert ha ezt nem teszi, akkor nem fog tudni a többieknek sem.

***
Eddig fel sem tűnt neki, hogy Coruscant milyen lenyűgöző. Szépnek annyira nem nevezhette, mert ő szerette az erdőket, pusztaságokat, amiből a Kuat-on elég sok volt, de ettől függetlenül az épületeket impozánsak találta. Mivel a másik nő már nagyon sokat élt itt, éveket így ismerte a jobb helyeket, meg az olyan dolgokat, amiket Zi szeretett, vagyis régen. Igazából nem sokat változott mindez, még mindig szerette a múzeumokat, kulturális dolgokat, csak éppen otthon hála a Birodalomnak nem sűrűn jutott ilyen helyre, mert azt a civileknek nem tartották fenn, csak a tiszteknek. Ezeken felül szerette a bazárokat és piacokat is, régen otthon is hatalmas választék volt, a sötét idők előtt, a Birodalom előtt. Így itt elsőre ezek felé vették az irányt, noha fejlett bolygóról származott, de nagyon sokat kellett nélkülözniük az utóbbi évtizedben, így a legkisebb dolgon is képes volt meglepődni, örömében pedig a sírás kerülgette emiatt. Nem nagyon hitte korábban, hogy ilyen kis apróságoknak fog ennyire örülni. Örömmel vásárolt is néhány gyümölcsöt már csak íze miatt, hogy újra ehessen, mert utoljára az anyukája vett neki ilyet, vagy éppen édességet. Örült annak, hogy nem egyedül jött el ide, mert akkor bizonyosan örökre itt ragadt volna, de most erre esélye sem volt, mert Kiera kézen fogta és vitte magával. Szerencsére Coruscanton nem nagyon létezik az, hogy este, vagy éjszaka, mindig hatalmas nyüzsgés van, így ugyan nem mentek el most a Coruscanti hatalmas múzeumba, de egy kisebb galériát megnéztek. Zi végtelenül hálás volt a másik nőnek, hogy eljött vele ide, vagyis elhozta főleg, hogy úgy emlékezett, hogy a másik nem kifejezetten rajongott az ilyen dolgokért. A jó pár órás séta alatt végig beszélgettek, főleg Ziare kérdezett, mert a másik nővel történt több dolog és ő tudott jobb dolgokat is mesélni. Az, hogy mi történt a Kuat-on nem volt kellemes, hiszen semmilyen előrelépés nem volt, azt leszámítva, hogy még voltak lázadó sejtek. Saját magáról annyit tudott mondani, hogy miket tett, illetve miket tanult és hol kapott állást, meg miként sikerült Galvin-t beszerveznie. Ahogyan mesélt rá kellett ébrednie, hogy elég ingerszegény környezetből jött, ahol a központi téma tényleg csak az volt, miként éljenek túl és keserítsék meg az impek életét. Ehhez képest úgy érezte, hogy Kiera élete dúskált az akcióban és annyi minden történt vele. Kettejük közül úgyis a másik nő volt a beszédesebb, így mosolyogva hallgatta, hogy miként jutott ki ő is a Kuatról még sok-sok évvel ezelőtt. Aztán ő vissza akart menni már akkor Ziare-ért, mert elfogták, onnan ha nem akart rab lenni az útja az akadémiára vezetett, majd ott végzett és került be a Havoc Squadhoz, ahol úgyszintén nagyon sok minden történt vele. annyira bele volt merülve a kilencedik szektoros dolgokba eddig, hogy Kiera volt az első, aki elmondta neki, hogy a Köztársaság Végzete létezik. Ezen annyira meglepődött és nagyon ki is akadt, hogy miként lehetnek ennyire idióták és elképzelni nem tudja, hogy miért jöhetett egyáltalán létre ez a szervezet főleg úgy, hogy inkább örülniük kellett volna, hogy a Köztársaság védte volna őket, vagy megtette. Nem sűrűn szokta Zi felhúzni magát, de ezen nagyon sikerült neki és ideges is lett. Kiera pedig nevetett, hogy végre a szomorúságon felül valami más érzelmet is lát a másik nőn, aki ennek hallatán pedig zavarba jött. Amióta vezette az ellenállást sokkal nehezebben jött zavarba, de most mégis sikerült Kiera-nak elérnie mindezt. Közben megérdeklődte, hogy hova tartanak, mert eléggé eljöttek a szenátusi negyed határához és kissé aggódott, hogy nem fog hazatalálni innen segítség nélkül. A másik nő egy kacsintással nyugtatta meg, hogy hazafogja vinni. Végül egy két emeletes épülethez érkeztek, aminek a főbejárata volt azon a szinten, onnan pedig ment lefelé és felfelé még egy. Már kívülről is elég kulturált helynek látszott, az azonban meglepte, hogy ennyi katonát látott, amennyi időt töltött lázadóként kiszúrta ezeket, hiszen az életüket jelentette. Ezen a felismerésen összerezzent, ezt pedig a másik nő is kiszúrta, kérdőn nézett rá. Zi csak megrázta a fejét, hogy egy rossz emlék jutott az eszébe, otthonról, mire Kiera csak bólintott, hogy megérti és mondta, hogy itt nem kell félnie a másik nőnek, mert ez a Havoc Squad kedvenc helye és ide járnak hetente többször is. Zi kissé aggódott a katonák miatt, a rossz habitus az elnyomás évei miatt, de azért erőt vett magán és követte randi partnerét.

***
A hely kellemes csalódás volt a számára, meglehetősen barátságos hangulatú és közel sem katonás. Bent tudta meg, hogy alapból nem a katonáknak készült a hely, csak ideszoktak. Itt több különböző dolgot is lehetett csinálni, mint táncolni, karaokézni, vagy épp játékasztalok is voltak, volt külön bárrész, és étterem is, ezeken felül a felsőbb szinten VIP szobák, ha valaki privátabb megbeszélést, vagy tárgyalást szeretne folytatni. Nekik nem volt szükségük VIP helyre, így a lenti részen az egyik bokszba húzódtak be, majd rendeltek italt – bort – és vacsorát is maguknak. Az meglepte Zi-t, hogy itt nem lehetett koréliai sört kapni, mert tiltott, miközben odahaza lényegében mindenki azt itta. Ezek is olyan kis furcsaságok voltak, amik másnak egyértelmű, kivéve annak, aki lassan tizenöt éve nem élt a Köztársaságban, így maradt a bor. Ami viszont kissé erősebb volt, mint amihez Zi szokott, így hamar sikerült becsípnie. Ez arra jó volt, hogy kissé megnyíljon és ő maga is többet beszéljen, bár gyakran tévedt politikára és hasonlóra, de szerencsére nem volt annyira becsípve, hogy ne fogja fel, hogy mikor kell csöndben maradnia, így gyorsan tudott témát váltani, amikor észrevette, hogy sokat beszél valamiről, még akkor is, ha Kiera nem szólt emiatt. Egészen késő estig, éjfélen túl beszélgettek. Tényleg olyan különböző helyzetben voltak az elmúlt években, hogy olyan érzése volt a két nőnek, hogy újra meg kellett ismerniük egymásnak. Igazából egyikőjük sem változott túl sokat, de az emlékek halványulnak, így Zi szerint Kiera, míg Kiera szerint Ziare volt az, aki többet változott. Most leginkább az általános ismerkedő kérdéseket tették fel egymásnak már az étteremben, előtte beszélgettek másról is. A végén pedig hajnali kettő magasságában Ziare volt az, aki fáradni kezdett és ásítozni. Így végül is fizettek és, mint megígérte Kiera, hogy hazakíséri, így ezt meg is tette, kéz a kézben sétáltak vissza a Republica 500-ig, ahol a katonanő még fel is kísérte a szobáig a becsípett barátnőjét.
- Örülök, hogy elmentünk ma este beszélgetni. Hiányoztál, évekig azt sem tudtam, hogy kijutottál-e, vagy meghaltál… számtalanszor átkoztalak el, hogy nem jöttél vissza és nem teljesítetted, amit megígértél. De végül igen, ne haragudj Ki! – mondta zavartan.
- Megérdemeltem, nem kell bocsánatot kérned – válaszolta a másik nő. - Hasonlóan gondolom, mint te.
Ezen Zi elmosolyodott, mindig is a másik nő volt az erősebb és határozottabb, így nem csodálkozott, hogy ennyire köntörfalazva mondta ki azt, hogy hiányoztak egymásnak. Nem igazán tudta, hogy most mit is mondjon ebben a helyzetben a másiknak. Igen, egyszer szeretők voltak, de azóta évek teltek el, noha még mindig vonzódott hozzá, ezt nem tagadhatta, de közben ott volt a másik oldal is, hogy Galvinhoz is és a férfival többet is élt együtt addig, amíg ki nem szabadult onnan. Plusz soha sem volt a híve a hirtelen dolgoknak legalább is a kapcsolatokban, ezt Kiera is tudta. valószínűleg az egész kiült Zi arcára, mert magához képest elég óvatosan tette fel a hezitáló nőnek a kérdést.
- Egyedül maradnál, vagy szeretnél társaságot éjszakára… bármilyen értelemben, akár csak beszélgetni, vagy valakit, hogy vigyázzon rád – tette hozzá a végén gyorsan a másik nő ezt.
Néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mit mondjon, mert nem akarta a nőt megbántani, már így is elég sokáig húzta a mai találkozót is.
- Jól esne a társaság – mondta végül.
Kiera végül elmosolyodott, amikor Ziare elállt az ajtóból, akkor be is ment a lakásba, lakosztályba, a házigazda pedig becsukta maguk mögött az ajtót…

***Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )