Morwen Avenay - helyzetjáték

”A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.”
- Kálmán Olga

***
Morwen egy hosszú nap után baktatott egymagában a Jedi templom folyosóin a meditációs kamrák és edzőtermek irányába azon kapta magát, hogy már senkinek sem hallja a beszélgetését és egyedül van. A templom ezen része teljesen kihalt volt és ki sem kellett nyúlnia az Erőbe, hogy megtudja, hogy miért van így. Néhány lépés után már ő maga is tökéletesen érezte és tudta az okát. A legtöbben valószínűleg, ahogyan megérezték ezt inkább úgy döntöttek, hogy nem jönnek erre a környékre. E szerint az őrnagy nem volt a fővárosban, hiszen csak olyankor fordult elő, hogy Keth Tye E’ron, avagy Lord Xeth másik fele a Jedi templomban van. Nem irigyelte a férfit, hogy olyan állapotban van, amiben. Tiszteletben tartotta a másik magánéletét, nem úgy, mint a tanács többsége, nem kérdezett rá soha sem, hogy mennyire érzi kínzásnak a férfi, hogy a világos oldalon ragadt, miközben a sötét oldalon kellene lennie, akárcsak a másik felének. A legtöbb jedi, ha tehette elkerülte a férfit, nem a benne levő nexus miatt, mert az világos oldali volt, hanem a viselkedése, modora miatt, nah meg azért, mert a Jedi Templomban szándékosan nem fojtotta el ez érzelmeit és az összes negatívat a jedikre zúdította. Megértette, hogy miért tett, saját maga küzdött hónapokon keresztül azért, hogy a férfit ne tartsák itt, hanem engedjék végre a feleségéhez, de nem igazán hallgattak sem rá, sem pedig Rix mesterre és Kes’vora mesterre. Mivel saját magát tényleg nem zavarta a férfi, sem a stílusa, talán pont azért, mert lehet, hogy teljesen sith mentalitású volt, de saját maga így, hogy háború sem volt jól eltudott a bálokon beszélgetni Lord Organa-val is, ha a férfi épp hozzá csapódott, mert Lady Vadrin nem volt jelen. Igaz azt is tudta, hogy semmit sem tud a férfiról – Keth-ről – csak a hazugságot, amit felépített még Lord Xeth, amikor idejött és éveken át átverte őket. Ennek ellenére ő maga adott mindig esélyt másoknak, így a férfi számára is. Mivel kedvelte a férfit és a feleségét is, remélte, hogy nagyon, de nagyon sokára lesz háború, már csak a gyerekeik miatt is. Nem volt nehéz kitalálni a szerelmi háromszöget sem és azzal, hogy amikor a gyerekeket kimentette a kórházból Lord Xeth-be is belebotlott az őrnagy lakásán tette teljesen egyértelművé, hogy nem is biztos, hogy Keth volt az apja a gyerekeknek, hanem a sötét nagyúr, bár a két férfitól kapott utalást rá, hogy egy-egy volt ez az arány. Ezt nem mondta el a tanácsnak, csak annyit, hogy Keth az apja mindkettőnek, ami még nagyobb bonyodalmakat okozhatott. Még így béke időben, egy háború során még inkább, nem csoda, hogy a Tanács nem árulta el senkinek, hogy ki is volt Keth és, hogy a Sötét Tanács éveken át szórakozott a teljes Jedi renddel úgy, hogy észre sem vették. Végül az Erő segítségével elűzte ezeket a kellemetlen gondolatokat és immáron tiszta fejjel lépett be abba a helységbe, ahol Keth éppen meditált, a helység tágasabb volt és az egyik edzőteremmel volt egy légtérben.
- Szép estét E’ron lovag! – köszöntötte a férfit egy kis meghajlással.
Tudta, hogy igazából soha sem volt a férfi jedi, de ennek ellenére megtisztelte a másikat azzal, hogy annak nevezte. Amíg jediként viselkedett sok jedinél volt jedibb, ezt nem lehetett elvitatni tőle annak fényében sem, hogy csak színjáték volt az egész.
- Avenay mester! – biccentett a férfi.
- Nem bánja, ha csatlakozom? – kérdezte.
- Ha képes meditálni a jelenlétemben… – jegyezte meg cinikusan a férfi.
- Már megjegyezhette volna, hogy engem nem fog a modorával elriasztani – felelte mosolyogva a nő.
Pontosan tudta, hogy még a tanácsból is sokan elkerülték a férfit, de ő nem volt az, akit ennyivel el lehetett volna riasztani. Azok után ezt álszentség lett volna ezt mondania, hogy Lord Organa-t is kedveli, pedig ősellenségek voltak, hiszen a férfi Sith volt, saját maga meg Jedi. Egy másik világban talán mindketten főnemesként más életet éltek volna, de nem másik világban voltak. Közben leült az egyik meditációs puffra és az ablakok felé pillantott, amiken keresztül az éjszakai fények szűrődtek be, bár a rolók miatt maga Coruscant nem igazán látszott.
- Az őrnagy és a lányok hogy vannak? – kérdezte.
- Maga soha sem adja fel? – kérdezett vissza.
- Azt hittem, hogy már ismer annyira E’ron lovag, hogy tudja, hogy soha – mosolygott.
Noha érezni nem érezte, de a férfi arcán látta a gondterheltséget a kérdés után, ebből nagyon felelnie sem kellett a másiknak, hogy tudja Morwen, hogy még mindig nincs jól az őrnagy. A gyerekekre pedig úgysem fog választ kapni, mert ők egyszerűen nem érdekelték a másikat.

***
Azonban nem szándékozott ennyiben hagyni a dolgot, mert mégiscsak egy érző emberi lény volt a férfi, még akkor is, ha valószínűleg ő volt az egyetlen hasonló állapotban a Csillagködben és esélyes, hogy azon kívül is. A meditáció közben érezte a másik felől áradó feszültséget, pontosan tudta, hogy mennyire jól eltudja egyébként minden érzelmét rejteni a férfi és megjátszani magát, hiszen évekig vezette az orruknál fogva őket. pont az ilyen nem rejti el az érzelmeit és nem fojtja el őket, amikkel egyébként bárki más, már régen átbukott volna a sötét oldalra dolgokkal érte el azt, hogy mindenki teljesen kikészüljön tőle a Jedi templomban. Szerencsére Morwen tudta ezt uralni, így számára csak nagyon minimálisan volt kellemetlen a férfi közelsége, annyira, hogy azt magára sem vette, és ennek ellenére is igyekezett segíteni neki.
- Mit szólna egy kis edzéshez, hogy levezesse a feszültséget? – kérdezte.
Kérdőn pillantott közben a férfira, aki végül néhány másodperc múlva felkelt az ülésből és bólintott, hogy neki megfelel. Mivel ez a meditációs terem pont egybenyílt egy edzőteremmel, így messzire sem kellett menniük. Morwen odaát elővette a fénykardjait, aktiválta őket és a jar’kai alapállás vette fel. Egy kicsit meglepődött, amikor a férfi nem a nála korábban levő fénykardját vette elő – ami kék pengés volt – hanem egy szinte pontosan olyat, amit a tanács leadatott vele korábban és még a lila penge is pontosan olyan volt. Azt a nő is tudta, hogy ez egy átkozottul ritka kristály volt, és nem mesterséges, a színéről és látható formájáról megismerte. Abban a fénykardban egy sappith ékkő volt.
- Ugye nem azt akarja mondani E’ron lovag, hogy visszalopta a leadatott fénykardját? – kérdezte.
A férfi egy pillanatra a fegyverére nézett, majd felnevetett és megrázta a fejét. Ahogyan felpillantott, az olyan tekintet volt, amit a nő megszokott abból az időből, amikor még a két férfi egy volt és ezzel a kisfiús nézéssel jó tíz évet letagadhatott volna a korából is, az eredetiből persze, mert a klón test nem volt túl öreg. Amit még mindig „félelmetesnek” tartott a nő, hogy ennyire fejlett klónozáshoz jutott a Birodalom, mármint újra, mert a császár eredeti faja elvileg rendelkezett vele, csak a Birodalom nem használja alapból.
- Nem, bár Rhys szeretné, hogy megtegyem. Azaz ő kardja volt a kezdetektől. Azt használtam a rituálétól kezdve, az volt a Jedi fegyver, amire aztán Rhys vigyázott, amikor küldetéseken voltam. Az volt nála a visszatértemig, akkor adta vissza, amikor eszméletlen voltam. Ezt ő csinálta a házassági évfordulónkra, hogy nem akarja, hogy se én, se Xeth ne legyünk lila fénykard nélkül – az emléktől még egy pillanatra el is mosolyodott.
Nem is várt tovább a férfi, hanem ekkor lendült is előre és nem túl finoman, hanem teljes erőből vágott Morwen irányába, aki keresztbe tett két pengével védte a másik támadását. Mivel fizikailag Keth volt az erősebb a nőnél, így egy picit megdobta felfelé a másik kardját, majd egy szaltóval ugrott hátrébb, hogy szabaduljon. Azonban sok ideje nem maradt, hogy csináljon bármit is, mert a férfi azonnal rárontott. A másik eléggé meglepte, mert olyan formát használt ellene, amiről nem volt a nőnek eddig tudomása, hogy Xeth, vagy Keth ismerte volna mindezt, az pedig a vaapad volt, gyors, erőteljes apró vágások, amibe még az érzelmeket is beleadja a másik. Márpedig Keth dühös volt, nagyon is, bár inkább a talán a féltékeny szó volt az, amit mondott volna Morwen. Saját maga inkább kecsesen mozgott, míg Keth jelenleg inkább a brutális volt. Örült annak, hogy nem éles küzdelemben kell a másikkal harcolnia, hanem csak gyakorlásként. Ha ez élesben megy és még kevésbé fogja magát vissza a másik fél, akkor szinte biztosan alul maradt volna.

***
Viszont esze ágában sem volt mindezt hagyni. Csupán az első néhány nagyon erős vágást, támadást kellett „túlélnie”, hogy utána már képes legyen stratégiát felállítani. Így már pontosan tudta, hogy hol kell a férfi pengéjét megállítania a sajátjával, hogy a másik fizikai ereje kevésbé érvényesüljön, és ezek után a második pengéjét támadásra is tudta használni, rábírva Keth-t arra, hogy ő védekezzen. Noha fénykarddal is átkozottul veszélyes volt a másik, felismerte az orgyilkosok mozgását is rajta, de ettől függetlenül a férfi sith varázsló volt, nem volt kétsége efelől még akkor sem, ha éppen jellemzően világos oldali dolgokat használt, vagy tudott, de mindennek volt sötét és világos oldala. Saját maga ezzel szemben inkább kardvívó volt, mintsem az Erőhasználatban jeleskedő olyan mesteri szinten, mint a másik. Éppen ezért egyensúlyozták ki egymást az első percek után. Morwen volt, hogy két pengével támadott, a férfinak ekkor védekeznie kellett, amíg nem először sötét oldali, majd kapcsolt, hogy mit is csinál világos oldali erővillámokra váltott. Itt a nőnek kellett visszavonulót fújnia, mert ezek olyan erősek voltak, hogy már pusztán fénykarddal nem tudta elnyelni őket, Erőalkalmazást is kellett használnia. Utána újra a „pengéké” volt a főszerep, mind a ketten bámulatos gyorsasággal és akrobatikus mozdulatokkal vívtak, az ezüst pengék és a lila a félhomályos helységben szép látványt nyújtottak. Noha a kellemetlen erők még mindig sugároztak a férfiból, ennek ellenére elég sokan gyűltek az edzőterem köré, hiszen ilyen párbajt a Jedi templom keretein belül ritkán lehet látni, amit bárki úgy vélhetett volna, hogy vérre megy és nem csak edzésre. Lassan már vagy fél, esetleg inkább egy órája gyakoroltak, amikor valamelyik fél felülkerekedett volna a másikon, akkor visszább léptek és nem akarta egyik sem befejezni a harcot. Keth azért, mert még nem adta ki minden dühét, Morwen meg azért, mert ezt pontosan érezte és azt akarta, hogy a másik teljes kiadja minden frusztrációját és megnyugodjon. Eddigre már mind a kettejük bőrén izzadtság látszott és a hajuk is nedves volt emiatt, de még mindig nem adták fel. Lassanként az egyébként gyors és elegáns mozgás kezdett fáradtnak tűnni, lassulni, a fénykardvívást nem arra találták ki, hogy a legnagyobb belelendüléssel vívjon valaki legalább egy órán át. Az egésznek pedig végül döntetlen lett a vége, Keth-nek sikerült egy mozdulattal a nő két fénykardja „mögé” kerülni, azaz belharcba, de Morwen ezt direkt hagyta, egy elegáns mozdulattal rúgott a férfi felé és el is találta a férfi állát, aki ettől hátratántorodott. A nő ekkor akarta befejezni a mérkőzést, de Keth egy kinyúlt az Erőbe és telektinetikával a falhoz vágta a jedi mestert, akinek a kezéből is kiestek a fénykardjai és kikapcsoltak. Miközben tápászkodott felfelé, Keth lépett oda és a lila pengét a már térdelő nő nyakához tette, hogy jelezze, hogy ő nyerte a mérkőzést, de erre Morwen elvigyorodott.
- Mit mosolyog? Legyőztem – jelentette ki szokásos hűvös hangnemében.
- Pillantson le E’ron lovag, ez döntetlen – mondta.
Keth ekkor lenézett és valóban, észre sem vette, hogy a nő mikor szerezte vissza a fénykardját, de az ágyékának volt szegezve, egy pillanat kellett volna, hogy a férfi is halott legyen. Ahogyan ezt realizálta ki is kapcsolta a fénykardját, majd a kezét nyújtotta a nőnek, aki el is fogadta azt. Ahogyan újra talpon volt végre kifújhatta magát, a háború óta nem kellett ennyire megmozgatnia a tagjait Morwennek, mint most ennél a nagyon hosszú edzésnél. Megtörölte a homlokát, hogy letörölje az izzadtságot onnan.
- Egyvalamiben biztos vagyok, nem akarok magával a harctéren összefutni – mondta őszintén.
- Az érzés kölcsönös – vigyorodott el a férfi.
- Ha bármikor szüksége lenne edzőpartnerre E’ron lovag, tudja, hogy hol talál – mosolyodott most már ő is el.
- A végén még a szaván fogom Avenay mester – mondta.
A végén még meghajolt a nő felé, aki viszonozta mindezt, majd a férfi elindult kifelé sietős léptekkel, a terem bejáratánál levők pedig úgy lebbentek szét, mintha tényleg az apokalipszis haladt volna el arra. Morwen még néhány pillanatig figyelte a helyet, ahol Keth eltűnt. A végén megcsóválta a fejét, a most látottak alapján nem tudta, hogy meddig lennének képesek igazából még így tartani a férfit itt. szíve szerint nagyobb szabadságot adott volna neki, mert ő megbízott benne – tudta, hogy hiba, mert nem voltak illúzió róla, hogy a férfi egy világos oldalon ragadt sith – és abban is bízott, hogy az őrnagy mindüknél jobban tudná a másikat kordában tartani, ami még a férfinak is jó lenne. De ebbe meg a tanács nem menne bele, maximum akkor, ha az őrnagy átadná a gyermekeit a Rendnek… Megrázta a fejét, szüksége volt egy zuhanyra, ezen pedig ráér még később is meditálni majd.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

” Az ember nem azért királyné, hogy boldog legyen, sőt, meglehet: ha valaki királyné, az már eleve kizárja, hogy boldog lehessen.”
- Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

***
Ez a nap különleges volt a fiatal Lady Morwen életében, ez volt az a nap ugyanis, amikor a Talos IV-t el kellett, hogy hagyja. Nem száműzetés volt, bár saját maga eléggé úgy érezte. Itt kellett hagynia a családját és a testvéreit. Ő volt a legidősebb a négy testvér közül és a családja, akik Telos IV egyik legősibb nemesi családja, háza voltak hatalmas bajban ültek. A háború szinte teljesen lenullázta a családi vagyont, miközben a Köztársaságot támogatták. Így Morwen szülei nekiláttak annak, hogy megfelelő vagyonos nemesi családot találjanak, ahova be tudják házasítani a legidősebb lányukat, a nagyjából húsz év körüli Morwent. Azonban az egyik kérő még őket is meglepte, mert azért ilyen rangos családra nem számítottak, hogy ki fog bejelentkezni a lányért. A házassági ajánlat ugyanis az Alderaanról származó Organa ház koronahercege és egyben szenátora Kalen Organa volt, aki jelezte, hogy szívesen feleségül venné Morwent. A férfi nagyjából tíz-tizenkét évvel volt idősebb a fiatal lánynál és a háború során özvegyült meg. Az Organa ház is nagyban segítette mindig a Köztársaságot, így nem volt meglepő, hogy a Avenay házon is segíteni akartak, amikor kiderült, hogy a segítségnyújtás során vesztették el mindenüket. Morwen nem sokat tudott a férfiról, csak annyit, hogy lovagias, roppant udvarias, kiváló vívó és főleg a hadtudományok iránt érdeklődik. Meg persze nem utolsó sorban nők ezrei, vagy még többen vannak oda érte, mert kiváló parti is, meg ki ne akarna egykor Alderaan uralkodónője lenni? Ami azt illeti Morwen nem akart. Soha sem a csillogásban és fényűzésben élt, annál talpraesettebb volt, és a háborúban is már dolgozott kórházakban, árvákra vigyázott, ha már harcolni nem engedték. Ha akart, ha nem, nemes volt, így nem nagyon volt más választási lehetősége, a családja megegyezett az Organa házzal, hogy elfogadják az ajánlatot. Rövid tárgyalások kezdődtek, melyekben meghatározták a járandóságot, anyagikat és a házassági szerződést is. Ezen idő alatt a fiatal lány nem is találkozott a férfival, sem akkor, amikor Organa diplomáciai hajót küldött érte, hogy az Alderaan-ra vigye őt, az új otthonába. Nem mintha nem jöhetne haza bármikor, hiszen a Köztáraság részei volt mindkét bolygó, de akkor is, mostantól egy teljesen új világ lesz az otthona és nem lehet mindig a családjával. Szerencsére legjobb barátnője és egyben udvarhölgye vele tartott. Neki könnyebb volt, a lány a szegénysorból került fel ebbe a pozícióba, neki nem volt kit hátrahagyni, nem úgy, mint Morwennek. A fiatal lány könnyek között búcsúzott el a testvéreitől és a családjától. Noha haragudott a szüleire, ennek ellenére megértette, hogy miért volt szükség. Nem utolsó sorban ismerte a nemesek kötelezettségét, ez is olyan volt, még ha nem is repesett az ötletért, hogy ezt megtegye a családját, és a népét akkor is szerette annyira, hogy ne szökjön el a házasság elől. Az utazás az Alderaan-ra eléggé unalmas volt, végig a saját körletében töltötte azt, egyedül csak az udvarhölgye tartott vele oda, aki azonban kettejük helyett is izgatott és ideges volt. Ő sokkalta jobban izgatott volt, mint Morwen. Már csak amiatt is, hogy ezáltal sokkal nagyobb udvarban lehetnek, sokkal több előkelőség között és talán ő maga is kifog valakit magának. Nem is beszélve arról, hogy ő is tudta, hogy miként néz ki az Alderaan, sokkal szebben, mint a Telos IV. Amikor kiléptek a hipertérből és már nem voltak messze a landolástól kezdte noszogatni Morwent.
- A legszebb ruháját vegye fel úrnőm, hogy kápráztassa el Lord Organa-t a szépségével – mondta.
- Nem azért jöttem, hogy elcsavarjam a fejét, ez egy politikai házasság, semmivel sem több. Még csak nem is kell, hogy érezzünk egymás iránt valamit. Ő így mond köszönetet a családomnak a Köztáraságnak tett segítségért, én pedig megteszem ezt, hogy a családunk és a bolygónk ne menjen csődbe – szögezte le.
A kötelességét természetesen ismerte, így nem is szándékozott máshogy tenni, ami nem lett volna illő, de azért nem is fog máshogy viselkedni, mint saját maga csak azért, hogy megkedvelje őt Organa. Tudta, hogy nagyon szerették egymást Lady Vadrin Antilles-el, aki az első felesége volt. Ezért nem is szándékozott annak a nőnek a helyét betölteni, vagy átvenni a helyét. Azzal számolt, hogy maximum barátok lesznek a koronaherceggel és ezen felül mind a ketten élik majd a saját életüket.

***
Maga a bolygó lenyűgözte, hogy mennyire csodaszép volt, a hatalmas zöld területek, rétek, fennsíkok, erdők, a gyönyörű havas hegyláncok, és a meseszép kék ég. A Talos IV közel sem volt ennyire szép helynek mondható, mint amilyen ez volt, így tényleg csodálatosnak tartotta, ahogyan a hely építészetét is. Ugyan, ezeket látta már korábban tankönyvekben, holokönyvekben, de meg sem közelítették azt a látványt, amit így élőben tették. A bolygó ezeken felül tele volt tavakkal, folyókkal, tengerekkel, amik úgyszintén csodaszépek voltak a fiatal nő szerint. Bár a levegőt némileg hűvösebbnek érezte, mint a saját világán, de ez ellen a vastagabb ruházat segített. Az űrkikötőben már várták az Organa testőrök és azoknak a parancsnoka, így a saját hat testőre mellé most még fél tucat Organa testőr is csatlakozott hozzájuk. Mivel azt is olvasta, hogy békés a bolygó, így feleslegesnek érezte ezt a kitüntetett figyelmet még akkor is, hogyha a trónörökös leendő felesége volt. Amennyire az az ereszkedés közben látta hatalmas birtokok voltak szanaszét mindenfelé, a különböző nemesi családoknak. Az uralkodói palotába kísérték, ahol meg is kapta a lakosztályát az egyik legelőkelőbb helyen. Egyelőre nem is találkozhatott a leendő férjével, mert vele csak az esti fogadáson és bálon fog majd, ahol be is jelentik az eljegyzést. Ahogyan telt és múlt az idő kezdett némileg ideges lenni, leginkább a pompa és fényűzés miatt, mert saját maga nagyon nem ehhez volt hozzászokva odahaza, ahol szinte hétköznapi életet élhetett. Az udvarhölgye segített neki a hosszú fürdője után felkészülni, megcsinálta a haját, ráadta a ruhát, amit erre a napra választottak ki még a lány szülei, megcsinálta a sminkjét és minden egyebet, amire szükség volt. Amikor a komornyik érkezett meg, akkor indult el, saját maga itt fent a lakosztályában vacsorázott, mert ő volt úgymond az este fénypontja, így a lenti vendégekkel teli vacsora nélküle zajlott. Igazából nem is bánta, mert egy falat sem ment le a torkán, alkoholt meg szinte soha sem ivott, így nem is tudott ellazulni. Hatalmas csarnokokon és helységeken át ment a bálteremig, Ott lent már több száz vendég volt, főleg Alderaan-i nemesek, ami miatt roppant feszélyezve érezte máris magát.
- Lady Morwen Avenay grófnő, a Telos IV-ről! – mutatta be az udvarnagy.
Mondani sem kellett, hogy ettől minden tekintet rá irányult és még inkább zavarba jött, szerencsére megtanulta azt az évek során, hogy ezt leplezze és a sminkje is segített ebben. Még elindulni sem tudott befelé, a tömeg némileg szétnyílt és utat engedett a házigazda fiának, azaz a koronahercegnek. Eddig csak képesen látta a férfit, de a valóságban karizmatikusabb volt. Nem mondta, hogy jóképű, de határozottan olyan kisugárzása volt, mint egy leendő uralkodónak kell, hogy legyen. illedelmesen, a helyzetnek megfelelően pukedlizett a férfinak, aki kézcsókkal köszöntötte, utána pedig a karját kínálta, hogy beljebb vezesse Morwent. A férfi a herceghez és a feleségéhez – azaz a saját szüleihez – kísérte először, hogy nekik mutassa be. Az idős házaspár kellemes meglepetés volt a fiatal lány számára, mert kedvesen fogadták, bármiféle ellenszenv, vagy hasonló nélkül. Ezek után következett a nagy bejelentés, ami után Kalen és Morwen nyitották meg a bál részt a közös táncukkal. Valószínűleg nem túl meglepő az, hogy az este során a fiatal nő volt a fő attrakció és sokan táncoltak vele, már jócskán elmúlt éjfél mire végre lett egy kis szusszanásnyi ideje és ki tudott menni a kertbe levegőzni. Eddigre már a feje is eléggé fájt és el is volt fáradva, nem volt hozzászokva az efféle eseményekhez és nem is találta nagyon a helyét egy ilyen közegben, erre nem volt felkészítve már csak a háború miatt sem.
- Nem kell aggódnia Lady Morwen, mindenkit lenyűgözött – hallotta a háta mögül Lord Organa hangját.
Azonnal felpattant és megpördült azt hitte egyedül van. már majdnem rákérdezett, hogy miként, de aztán eszébe jutott, hogy az Organa vérvonal nagyon sok Erőhasználót, jedit adott a Jedi Rendnek, saját magának is ott kellett volna lennie, de a szülei nem adták oda nekik. Más jövőt tartogattak a lányuknak, nem azt, hogy a köztársaság őre legyen.
- Köszönöm, hogy így véli felséged – válaszolta őszintén. – Zavaró ez a sok pompa és ragyogás. Szerényebb körülményekhez szoktam.
- Remélem idővel megszokja, nem bánja, ha csatlakozom? – kérdezte előzékenyen.
Igazából egyedül szeretett volna lenni Morwen, de a jövendőbelijének mégsem mondhatta, hogy menjen le, végtére is a trónörökös volt. Bólintott és visszaült a padra, a férfi pedig leült mellé.

***
Így, hogy senki sem zavarta őket, köszönhetően annak, hogy a park szélén levő őrök senkit sem engedtek a közelbe a páros viszonylag fesztelenül tudott beszélgetni egymással. Morwen a beszélgetés elején eléggé bizonytalan és némileg félénk volt, révén nem sűrűn szokott egy bolygó trónörökösével beszélgetni, de szerencsére a férfi hamar el tudta érni, hogy feloldódjon. Főleg ismerkedéssel töltötték a következő néhány órát, ahol mind a ketten meséltek saját magukról, illetve a saját világukról. Mint kiderült Morwen számára a férfi már egy éve vesztette el a feleségét, így ezért is jelentkezett az ajánlatra, meg egy jó kibúvónak tűnt arra, hogy mindenki azzal „zaklatta”, hogy mikor fog újra megnősülni. Amiről a lány nem tudott, hogy volt a férfinak már egy hét év körüli kislánya is, akivel majd a lánynak meg kell ismerkednie. Az egész így elég szürreális volt, de szerencsére a férfi megnyugtatta, ha nem akar majd Morwen semmit tőle, a formális dolgokon felül, ami azt jelentette, hogy ahol kötelező megjelennek együtt, és nagyjából ennyiben ki is merül a kapcsolatuk, nem hibáztatja és természetesen megértő lesz a fiatal nővel. Nem nagyon tudta, hogy mit mondjon erre, de mivel szimpatikusnak találta a férfit, így igyekezett megnyugtatni, hogy a legrosszabb esetben is barátok lesznek és nem fognak csak úgy elsétálni egymás mellett, mint két idegen. De még szokatlan és furcsa neki ez a helyzet és nem nagyon tudja, hogy mihez is kellene kezdenie, mit kellene tennie. Ahogyan tovább beszélgettek kiderült, hogy Morwen nem tudta befejezni az egyetemet, mert akkor ment a családja csődbe, ahol diplomáciát és politológiát tanult, de igazából nem ez volt, amit akart.
- Akkor mit tanult volna szívesen? – érdeklődött a férfi.
- Történelmet, hadtörténetet és hadtudományt – felelte.
- Ezt most csak azért mondja, hogy megkedveljem? – kérdezte gyanakodva a másik.
- Nem! Úgy jöttem ide, hogy nem érdekel, hogy mit fog gondolni rólam. De ha nem hisz nekem tegyen próbára. Lehet, hogy nem harcolhattam a háborúban, de attól néhány hozzám közelebb álló tisztnek segítettem, amikor rossz taktikát akartak használni – mondta.
A férfi pedig kérdezett direkt kevésbé ismertebb hadműveleteket, taktikákat, hadszíntereket, amiket tényleg csak olyanok ismerhettek, akik ezzel foglalkoztak, vagy érdekelte őket. A fiatal lány pedig minden kérdésére felelni tudott, így végül Kalen kénytelen volt megadni magát, hogy Morwen tényleg érdeklődik és jó is ebben, aminek meglehetősen örült is, így volt még egy közös pont, amit felhozhatnak beszélgetésre. Közben pedig már lassan hajnalodni kezdett, a tegnapi hosszú utazás és a bál miatt Morwen pedig már fáradt is volt. Még mielőtt szabadkozhatott volna emiatt, vagy felhozhatta volna, hogy fáradt a férfi ajánlotta fel neki, hogy felkíséri a lakosztályához, hogy pihenje ki magát. mindez igazából nagyon is ráfért mostanra.

***
A következő néhány hétben, hónapban, ami az esküvőig hátra volt a Morwen ténylegesen megismerhette a férfit és a kislányát is. Kalenről a pletykák tényleg igaznak minősültek, mert mindvégig úriember volt, határozott, erős jellem, de semmire sem kényszerítette a fiatal nőt, hanem meglehetősen segítőkésznek és barátságosnak bizonyult. Az nagyon hamar bizonyos lett, hogy a páros mindkét tagja nagyon szimpatikusnak találja a másikat és vonzódnak is egymáshoz. Morwennek mivel még nem igazán volt kapcsolata korábban, így lassabban oldódott fel, de azt Kalen, mint tapasztaltabb férfi jól tudta kezelni. A férfi megmutatta a bolygóját a fiatal menyasszonyának, számtalan hivatalos eseményen vettek részt, de mind a ketten azt az időt élvezték a legjobban, amikor a férfi lőni és vívni tanította a fiatal nőt. Mivel itt már nem létezett szülői tiltás, így a nő itt tanulhatott effélét és be is iratkozhatott az Alderaan-i Egyetemen történelem szakára, ahol hadtudományt tanulhatott. Morwen korábban sehol sem volt olyan felszabadult és boldog, mint itt, szerencsére a férfi lányával is hamar megbarátkozott. A pár első csókja is az egyik gyakorlatuk után esett meg, nem sokkal az esküvőjük előtt. Ennek köszönhetően az egy-két héttel később esedékes esküvőjük során nem csak, mint két idegen, akik politikai házasságot kötnek léptek az oltár elé, hanem egy párként. Igaz, ha nem lett volna mindez politikai házasság, akkor lehet, hogy csak évek múlva jutottak volna el az oltárig, de így ebben nem volt választásuk.
Ami pedig a jövőjüket illette, ez hosszú és boldog életet tölthetett el a páros egymás oldalán, néhány évvel később ők lettek Alderaan uralkodói, három gyermekük is született, számtalan unokájuk, dédunoka, a halál pedig közel hetven év házasság után, békés és nyugodt öregkorban érte mind a kettejüket. Egy olyan életet kaptak, amit valószínűleg nagyon sokan irigyelhettek tőlük, egy olyat, ami a valódi életük során már csak amiatt is, akik valójában sosem történhetne meg.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.