Miin és Morwen (MU 3. Évvégi bál)

Heiwanna Miin Klodov

Egy újabb olyan nagy hivatalos esemény, amin részt is vehettem, és ráadásul nem is igazán akartam volna kihagyni se. Igaz, az utóbbi idők eseményei egy kicsit változtattak a dolgokon, de attól még sokak számára nem voltam több, mint egy kintről jött író, aki a történetei mellett, még a helyi fajokat is kutatja, majd ír róluk. Ennek hála juthattam el ismét ide, ahol a felsőbb körök is vannak. Ennek megfelelően öltöztem estélyibe ahogy illik, és nem is nagyon hoztam magammal sokmindent, csupán egy adattáblát, ha épp valaki megtalálna valamivel, és fel kéne jegyeznem néhány dolgot. Igazából próbáltam elvegyülni most, és kikapcsolódni, ami jó lett volna, igaz annak fényében, ami történt eddig egy kicsit azért próbáltam a Birodalmiaktól nem túl látványosan azért, de távolságot tartani. Igaz, itt semmi nem történhetett, de azért jobb lenne nem jobban magamra vonni a figyelmet, mint, ahogy azt kéne. Ennek fényében egy ital társaságában beszélgettem azon személyekkel akik eddig is már támogattak, vagy írtam nekik. Teljesen nyugodt voltam, egészen a megnyitóig, ahol eléggé furcsán kezdtem magam érezni, igaz a furcsa a nem épp a legjobb szó rá, inkább nyomasztóan, fojtogató. Figyeltem az érkezőket, majd megkönnyebbültem, mikor ez az érzés végre megszűnt.
Örültem viszont, hogy a nyitótáncra nem kapott el, akarom mondani kért fel senki se, így csak nézhettem azt, majd feltűnt egy számomra oly kedves személy is, de nem akartam zavarni, így kicsit odébb vonultam, és csak onnét figyeltem az eseményeket. Szép volt meg kell hagyni, és miután végetért Morwen is kiszórt engem, és oda is jött hozzám. Fejet hajtottam felé, ahogy köszöntöttem.
- Avenay mester – majd elmosolyodtam kedvesen. Szívesen öleltem volna meg, de az illem és a hely se volt erre alkalmas.
- Sokan íróként ismernek, és ennek hála eljutok az ilyen eseményekre. Remek lehetőség esetleg egy új könyv ötlethez, vagy esetleg egy korábbi folytatásához. – hangom nyugodt és csendes, ahogy beszélek. – Természetesen, a kikapcsolódásról is szól számomra is – mosolyodok el ismét.
- Nem hittem volna, hogy önnel is itt össze futok Mester – teszem hozzá, de már nem teszem hozzá, hogy örülök neki, szerintem az elég látványos a boldogabb pofin amit vágok.

Heiwanna Miin Klodov

Morwen kis megjegyzésén elmosolyodok, miután közelebb lépet, majd csak hozzáteszem, hogy most csak ő hallja, ha már közelebb lépett.
- Lehet kihagytam volna most, ha nem teszik meg. – majd hangosabban folytatom, hogy a zene miatt és jobban halljon és ne kelljen annyira közel állnia.
- De igaz, már ez a látványosság megérte, hiszen jó kérdés, hogy megérjük e a következő ilyen alkalmat, ha tényleg ilyen gyakran mutatkozik. – mondom nyugodt hangon, majd körbenézek.
- Érdekesek ezek az események, hogy milyen békésen megvannak egymás mellett a frakciók tagjai, ez mindig lenyűgözött az ilyen alkalmaknál, amiken eddig részt vettem – csevegek nyugodt hangon, majd mosolyogva körbe nézek az itt megjelenteken – Örülnék, ha ilyen béke lenne máshol is – jegyzem meg, majd Morwenre pillantok.
- Mihez lenne kedve Mester? – teszem fel a kérdést kíváncsian.

Heiwanna Miin Klodov

Morwen kérdésére a Császár felé néztem, majd vissza rá kicsit elgondolkozva.
- Vannak fajok, akik képesek a hosszú életre, de a Kree faj ilyen hosszú életre nem. Igaz, ők is három-négyszáz évet is élhetnek, de ha igazak a legendák a Császár jócskán idősebb ennél. – töprengek egy kicsit – De ha azt vesszük, hogy engem is változtatott valami az ideérkezéskor, most kitudhatja, milyen hatást váltott ki még a Császár esetében az Erőre való érzékenység. – gondolkozgatok egy kicsit beszéd közben, tanulmányaimat is felidézve.
- Celestial és a Kree Örökkévalók, akikről tanultam, hogy nagyon sokáig élnek, még a fajomnál is hosszabban. De ők szinte már halhatatlanok, még a számunkra is, úgy, hogy mi sok ezer évet élhetünk... – kicsit a végén azért érezhető, hogy elkomorodok - …azonban hatalmas a galaxis és olyan kicsik vagyunk benne, nem lepne meg, ha még lenne több ilyen hosszú életű faj, ahogy számtalan olyan, akik élethossza közelebb áll az itt is átlagosnak számító élethosszokhoz. – teszem még hozzá, majd  hirtelen témaváltással próbálom elrejteni a kicsit komorabbá váló hangulatomat, hiszen azért ez fájó pont számomra, hogy ha nem csinálok akkora hülyeséget, akkor végig nézhetem azt, hogy mindenki meghal körülöttem öregségben, és tisztában vagyok vele, hogy a családom is még élhet. Ez még Morwen előtt se ismeretlen, mert erről már beszélgettünk korábban is, hogy a többi érkezővel ellentétben, engem lenne aki várna otthon.
- Igen, ez teljesen így van a csillagködön kívül is – jegyzem meg Morwen szavaira. – Nem így értettem, hanem általánosságban, és nem furcsa a kölcsönös tisztelet se, hiszen diplomataként se az ottlévő személyek egymással vitatkoznak, tárgyalnak, hanem azok nevében, akik odaküldték őket, és az esetek többségének a két diplomatának semmi gondja nincs egymással. – mondom nyugodt hangon, majd sóhajtok egyet.
- Tudom, hogy nem lehetséges, vagy ha össze is jönne, akkor meg tartós nem lenne, még egy fajon belül se. De itt talán sose lesz évezredekig tartó háború, ami azért a galaxis életté nagyon befolyásolja, és egy fajomhoz közeli faj a Skrull akik háborúznak a Kreekel odakint. – hangom kedves és nyugodt, majd a Pincér droidtól szerzek még italt.
- Nekem ez is teljesen megfelel Mester, csak néha azért van olyan érzésem, hogy nem mindenki rajong azért, hogy sokat beszélek, de a beszélgetéssel zenehallgatás közben és a tánc figyeléssel nincs gondom, míg nekem nem kell táncolnom. Egy törzsibb közösségben még megfigyelem, hogyan táncolnak, és hogy a bizalmukat jobban elnyerjem beállok szívesen, csak az ilyen eseményekhez a tánctudásom a nem a legjobb. – fejezem be végül, és kicsit iszok is az italból.

Heiwanna Miin Klodov

Kicsit elmosolyodok Morwen szavain, mikor a halállal kapcsolatos igen szép és számomra is csodálatosnak ható tanítást mondja el.
- Annyira tetszik eme szép tanítás és hit, amit az Erőhasználók tanulnak és hisznek benne, ráadásul érdekes, hogy több faj kultúrájában, vallásában is megtalálható hasonló elem – mondom továbbra is mosolyogva, és igen, annyira szép eme gondolat, elv, ami megnyugvással tölt el. Talán egyszer jobban magaménak fogom érezni, ahogy többet tanulok erről, és több időt töltök el a Mesterekkel. Mikor Morwen nevetni kezd, akkor érdeklődve nézek rá, majd szavaira eléggé elvörösödve nézek rá.
- Önök számára sokat éltem, de fajtámban, még éppen csak nagykorú vagyok. Ha nem jövök el, akkor még tanulnék bőven, a következő iskolában, és ez még igen sokáig menne így, miközben gyakorlatot is szereznék a fajok közt Diplomataként. De számomra ön és az önhöz hasonlók hihetetlenek, hogy pont az ellenkezőik, mint nálunk, olyan hamar bölcsek lesznek. – hangomban ott a tisztelet, a kedveség mellett, majd sóhajtok egyet.
- Szerencsére az önök legvéresebb csatái is békés felvonulások ahhoz képest, amik kint zajlanak. Nem hiszem, hogy jellemző lenne az, hogy bolygókat tesznek lakatlanná kiírtva a lakosságot csak azért, mert talán ott van valami ami érdekes lehet, aztán ha tévedtek mennek tovább. Vagy csak felégetett bolygók, hatalmas mások számára hihetetlen erővel letarolt helyek, amiket még haderő se lett volna képes megállítani, nem kímélve civileket se. – kicsit elhallgatok, majd megszólalok újra.
- Elnézést Mester, csupán eszembe jutott a történelmünk azon része, amire nem lehetek kicsit se büszke, hiába nem a teljes fajomra jellemző.
- Ha az erő egyik oldala megszűnne, akkor borulna fel igazán az egyensúly szerintem – jegyzem meg, majd örülök, hogy nem zavarja a Mestert, hogy sokat fecsegek, és a táncos részen elnevetem magam, majd iszok egy kicsit.
- Sokszor többet lehet elérni szavakkal, mint erőszakkal, és talán veszélyesebb fegyverek is a szavak, mint akár a fénykardok. – teszem még hozzá – érdekes, hogy az idei év olyan változásokat hozott, amitől a harcok közelébe mentem tevőlegesen is, mikor korábban ezt próbáltam elkerülni, és másokat is visszatartani ettől – mondom elgondolkozva egy kicsit.

Heiwanna Miin Klodov

Bólintok Morwen szavaira, hogy ez több puszta hitnél, amiről mesélt is már. Tény, hogy kézzelfoghatóbb ez az egész, mint más fajok, kultúrák körében eme nézet. Szerettem ilyen dolgokról beszélni a Mesterrel, és mindig érdekelt is a véleménye, meglátása, vagy épp tanácsai. Hiába nem a fajtám tagja volt, hiába volt évek szempontjából fiatalabb nálam sokkal, azonban ennek ellenére úgy tekintettem fel rá, mint egy nálam jóval idősebb fajtársamra, aki többszörösét megélte már, mint amit én.
- Remélem, hogy sose szabadulnak el annyira az indulatok, hogy a teljes csillagködöt megtizedelje – teszem még hozzá a harcokhoz, majd ahogy mondta, hogy nem lehet mindent szavakkal megoldani, arra bólintok lassan.
- Igen mester, ezzel tisztában vagyok, és ennek fényében kénytelenek vagyunk elengedni a „kontrolt”, hogy drasztikusabb módszerekkel oldjuk meg a helyzetet, mert a másik oldalra nem hatnak az érvek. Azonban akkor se szívesen élek vele, de megteszem, próbálva a lehető legjobban minimalizálni a károkat. – jegyzem meg, majd a képzésem haladására tett kérdésére, kicsit elvörösödök, és a hajamba túrok.
- Meditálás, érzelmek figyelése és a telepátia gyakorlása az megy, amikor csak lehetőségem is van rá, meg természetesen, amikor nem zavarok vele másokat. Természetesen majd még szeretném a tudásom tovább mélyíteni a későbiekben, esetleg másabb területekbe is bepillantást nyerni az Erő számomra eléggé misztikusnak tűnő világába. Az önvédelem meg… - kicsit zavartan nézek magam elé, majd Morwenre.
- Haladok vele, de azért nem az igazi. Vissza is fogom magam a végletekig, és talán jobban arra figyelek, mint a mozdulatokra, nehogy rosszul mozduljak, markoljak, dobjak. Tudom, hogy képes lenne elkerülni, védeni, de bennem van ez, aminek pedig az eredménye, hogy Lucky szépen felmossa velem a padlót, majd hallgatom, hogy mit kéne máskép csinálnom. Azt tudja, hogy erős vagyok, de azt nem, hogy miért is. – elgondolkozva félre pillantok, majd ismét Morwenre tekintek, ahogy folytatom.
- A lőgyakorlatok könnyebben mennek, bár még nagyon az elején tartok annak is, de legalább a fegyvert és a kezelését is jobban kezdem megismerni ami mindenféle képpen előny, és … - elmosolyodok ahogy eszembe jut valami, és egy kicsit kuncogok is rajta - …Ha most Kor látna. Mindig rágta a fülem emiatt, és morgott, mikor visszafogtam a fegyverét, hogy nem kell erőszak, és most… önvédelmet tanulok, lőfegyver használatot, és egy csatatéren is ott voltam azóta és nem mint diplomata… Mondjuk ő élvezte, mikor érzelmeket is kimutatok, nem csak teljes nyugalomat, amivel tárgyalni próbáltam. – majd veszek egy mély levegőt – hányszor kellett szerencsétlen hajó belső felét kikalapálnia, egy-egy kisebb kitörésem után – teszem még hozzá ártatlan képet vágva, majd veszek egy mély levegőt.
- Hazudnék Mester, ha azt mondanám, hogy nem hiányoznak és aggódok a jómadarak miatt, hogy mi lehet most velük. – jegyzem meg, utalva Tyrr-re és Q’ayemre.

Heiwanna Miin Klodov

- Sokminden megtizedelhet egy nagynépességet, ez tény, de a fajok eléggé változatosak ahhoz, hogy talán ettől nem kell tartanunk annyira, mint az említett fajnak, akiken hamar végig söpörhetett mindez a jelentős változatosság hiánya miatt. – jegyzem meg, Morwen szavaira, majd mikor megemlíti, hogy lehetnék más alakban is, amiben nem vagyok képes annyi erőt kifejteni, elfordítom a fejem, és a padlót nézem.
- Ezzel már számoltam, azonban… - sóhajtok egy nagyot - …nem az tart vissza, hogy akkor nem leszek erősebb másoknál, hanem, hogy sokan így ismertek meg, ebben a formában, és nem tudom mennyire fogadnák el a tényeket, hogy ez se az igazi valóm, ahogy az se lenne az – lassan közben Morwen felé fordulok és a szemeibe nézek. – Igen, félek, hogy az igazság sokakat megrettentene, és megrendülne bennük a bizalom is az irányomba, Mester. A sötét oldalra vezető utak száma, igen sok, míg a másik irányba oly kevés, és mielőtt ideérkeztem volna ez nem olyan dolog volt, aminek részese lett volna, ahogy meg se volt bennem eme képesség, aminek köszönhetően szert tehetek azon képességekre, ami fajtársaimnak veleszületettje, de helytállni benne sokkalta nehezebb. Önök számára ez természetes az Erő csodái, ami lenyűgöz engem, pedig még a felszínét is alig kapargattam meg, nem hogy megértsem rendesen, hogyan is működik. – teszem még hozzá, majd egy kicsit elmosolyodok.
- Mielőtt idejöttem azt hittem tudom uralni az érzéseimet, úgy, hogy a környezetem ne lásson belőle semmit, csak nyugalmat, de rá kellett jönnöm, hogy közel se eléggé, és eme képesség használatánál lehet akkor elsiklottam afelett, hogy nem csak fókuszáltan lehet használni, hanem ha csak kinyúlok, akkor a környezetemben lévőket is érzem egyszerre, nem csak egy személyt? – kérdem, majd egy kis szünetet tartva veszek egy mély levegőt.
- Még fiatal vagyok és emiatt is változok, igen sokat. Azt nem mondom, hogy jó irányba csak, ahogy azt se, hogy rosszba fogok. De időm van bőven kitanulni a tudást magát, azonban ez csak maga a tudás megszerzése, elsajátítása tanulási szinten. Emellett mennyire változok lelkileg is azt nem tudom, de mások elvesztése egy olyan dolog, amivel eddig is szembe kellett néznem, de még nem megy túl könnyen belátom. A kapcsolatok hosszúak és tartósak természetes körülmények közt, legalábbis a környezetemben azok voltak. Tudom, a nemesi osztály élete másabb sokszor, mint a harcosok és a munkások, és bár letértem a diplomata útról részben, hogy fajokat ismerhessek meg jobban, azért tudom, hogy más, hogy volt mögöttem mégis hely otthon ahova visszamehettem, és ahonnét elmenekültem… - egy kényszerű mosoly ül ki a pofimra akaratlanul.
- Míj furcsa, hogy azért szöktem el otthonról, hogy a szabadságom megőrizzem és ne legyek a jövendőbelim számára nem több, mint egy használati tárgy, aki csak kölköket szül és nevel, itt meg az életben maradásért eldobtam a szabadságom… Igaz itt volt választásom, otthon nem szólalhattam fel azért, mert a családok érdeke lett volna. – jegyzem meg, majd sóhajtok egyet.
- Igen talán túlzottan Q’ayem nyakára másztam, de azért, mert ugyan azon ment át, mint én. Hiába nem emlékszik, de attól még kintről jött, de attól még eléggé tud magára vigyázni. Tyrr meg… hát ő képes volt mindig bajba keveredni, de vigyázni is magára, így igaza lehet mester. Túlzottan aggódok értük, mert nem ők nem képesek magukra vigyázni, hanem én, és eléggé magamból indultam ki. Biztosan hamarosan életjelt adnak, ha úgy gondolják, hogy találkozni akarnak – mosolyodok el egy kicsit.
- Köszönöm Avenay Mester. Nem hiába mester, nagyon jól tudja a fiatalság útját terelgetni a helyes irányba.