Losea fennsík

---

A droidoknak annyi volt és újabb látomást is kaptak a nyakukba. Ezúttal egy nagyon szép és kellemes bolygót látott, ami olyan mesébe illő volt, hogy még saját maga is eltudta volna képzelni azt, hogy ott telepedjen le. Maga a táj, az a kis kommuna is nagyon szimpatikus volt a számára, addig a pillanatig, amíg meg nem látta a vezetőséget, és a sötétséget körülöttük. Itt már határozottan úgy vélte, hogy mégsem lenne jó ötlet, hogyha oda szegődne, még össze is rezzent, bár remélte, hogy a látomás miatt éppen úgysem látja senki. Valamiért a hármasból ketten menekülőre fogták, ott azonban olyasmit látott, amit szerencsére a háborúban élőben soha sem, maximum felvételről, négy szuper Csillagromboló érkezett rendszerbe, ahol ez a hajó volt és elfogták. Ahogyan a korábban látott nőt három nagyúr ráncigálta elő, egyértelmű lett Fiwi számára is, hogy a Birodalom igencsak belügyeit látja. A nagyurak közül egyedül Lord Xeth-et ismerte meg – őt is csak a korábban látott látomás miatt – ha ezt túléli, akkor informálódnia kell a nagyurakat illetően is, hogy tudja ki kicsoda. A Kreia név, ahogyan a nő külseje sem mondott neki semmit, fogalma sem volt róla, hogy ki ez, csak annyi, hogy egykor jedi volt, majd sith és duplán áruló. Az pedig nem kifejezetten nagy életbiztosítás, a felől pedig határozottan nem volt kétsége, hogy nem halhatatlan a nő. Elvileg csak a Császár az. A látomás is véget ért közben és végre választ is kapott a kérdésére, hogy merre. De melyik út vezethet arra, lehet, hogy így kellett volna megkérdeznie. Arra pedig inkább nem válaszolt, hogy egy Erő látomást nem lehet manipulálni, annyi esze volt, hogy ne így tegyen. Miért látja ezeket? Volt egy olyan érzése, hogy ennek is köze lehet ahhoz, ami a bolygóval történt és az odavezető utat látják. Nem akarta látni, de lehetetlen volt kizárni. Vajon, ha most elmennének, akkor abbamaradna? Nem tudta. Mindenesetre gyanította, hogy Shuur a jobb oldali ajtó felé ment, amit a hídra vezető útnak gondolt, így ő is arra indult. Közben a férfi nagyon kiborult a dolgokon, ami nem csodálkozott.
- Valószínűleg az Erő, vagy maga a bolygó csinálja ezt, szerintem azt akarja elmondani, hogy mi vezetett a bolygó pusztulásához és ennek mi köze van ahhoz, hogy a ciklusunk hamarosan véget ér és mi jön – mondta. - Egy jedit, vagy egy sith-et, vagy valakit, aki ehhez ért, azt kéne megkérdezni… talán tudhat valamit. Mivel a műholdak működnek, így akinek van ilyen ismerős, kint bizonyosan lehet holoprojectoron át hívni.
Ahogyan elindultak a kézi szkennerére nézett, hogy lát-e rajta valamit, droidot, élőlényt. Korábban Shuur annyira sietett, hogy ez ki is ment a fejéből. Ha lát valamit, akkor szól is. egyébként igyekszik hátul menni, mert a kütyü figyelése eléggé elvonhatja a figyelmét, ha azonban támadás éri őket, akkor próbál védekezni és kitérni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Akkor a csapat jobb irányba indult a hajó szélén, hogy elérjenek az irányító teremig. Chamm nem érzékelt semmilyen életjelet a közelben, ő a droidokra pedig egyébként is vak volt, azokból Fiwi látott néhányat, de nem volt túl jellemző az sem. A folyosók csöndesek és kihaltak voltak, így minden gond nélkül tudtak eléggé sokat haladni. Az út eléggé kacsaringós volt, és az sem könnyítette az egészet, hogy egyik ajtó sem nyílt ki a csapatnak, így mindegyiken fénykardokkal kellett átmenni.

Így nagyjából öt perc alatt száz métert lehetett haladni és három ajtón kellett átvágnia magát a csapatnak, mert még a folyosókon is minden ajtó le volt zárva, Shuur-nak igaza volt, hogy tudták, hogy itt vannak és lezártak mindent emiatt. De legalább most volt pár perc nyugalmuk bármiféle látomás nélkül, amikor lehetett gondolkodni, vagy éppen beszélni erről, mert az ellenségnek híve, se hamva nem volt sehol. Végül a folyosók után egy újabb terem következett, ami előtt Fiwi jelezte is, hogy odabent egy droid is van, csak egyetlen egy.

Amennyiben a társaság itt is kivágja az ajtót, ahogyan valószínűleg eddig is tették, hogy eljussanak idáig egy hasonló terem fogadta őket, mint amibe eredetileg érkeztek, ahol a B1-ek és a B2 fogadta őket. A terem másik végéből ekkor egy félreismerhetetlen hangot lehetett hallani, fémes gurulást. Majd meg is láthatták a sarokból előguruló droideka-t. Ami úgy tíz méterre az ajtótól – ahol most volt a csapat – fel is állt, felvonta a pajzsát és az abból kilógó karjai végén levő lézerfegyverekből lőni is kezdett a csapatra.

---

Bólintott a férfi szavaira, bár kezdett valami mást gyanítani, hogy nem feltétlen ez van a háttérben. De mivel nem ismerte túlságosan sem a köztársaság belső felépítését, a birodalmit annyira sem, csak azokból építkezhetett, amiket hallott, így a válasza főleg találgatás volt, a ciklus végét és a következményeket leszámítva, mert azokat a mítoszokat, teóriákat, mint szinte mindenki más is, ő is ismerte.
- Mert nem is ez a lényeg, lásson nagyobban. A ciklusváltás határán vagyunk, valószínűleg minden a Lángmadár ébredéséhez vezet, ahhoz köthető. Hogy felkészülhessünk rá… nem tudok sokat arról… a jedik mint mindent elfogadják. De a Sithekről annyit tudok, hogy ők uralni akarják az Erőt. Kétlem, hogy a Császár hagyná, hogy a Lángmadár eltörölje, amit ő évezredek alatt felépített és hagyná, hogy kiirtsa őket ez a teremtmény. Azaz igazság, hogy örülök, ha tényleg erre készül, ha erre készül a Birodalom, hogy megállítsák azt a valamit… – ismerte be némileg remegő hangon a végét.
Olyan régen nem is gondolt olyan ilyesmire, de ez a szélsőséges helyzet lám mit vált ki a emberből, jelen esetben a mirialanból. Nem foglalkozott azzal, hogy a páros egymás közt sustorog, inkább illedelmesen hátrébb lépett, nehogy azt gondolják, hogy hallgatózik. Közben pedig kiderült, hogy egy droideka volt az a droid. Sajnos gránátja nem volt és ezek az okosabb dögök voltak, még saját maga is akart ilyet vásárolni a telephelyei védelmére, mert kellően jó védelmet tudnak adni. Gondolkodott, ki kellett volna csalni bentről, hogy guruljon, mert bent nem volt elég hely valószínűleg, elég nagy tűztávja volt ezeknek. Éppen emiatt, amikor Chamm próbál bemenni, akkor megpróbálja megfogni a férfi karját és visszatartani.
- Jócskán nagyobb a hatótávja és tud forogni, ne menjen be, nem éri meg – mondta. – Ha hátrébb húzódunk vissza egy-vagy két folyosót talán utánunk jön. Ha pedig nem még mindig lehet a szellőzőkön haladni és kikerülhetjük.
Ha a többiek egyetértettek, akkor próbált hátrébb menni, hogy ne legyen már a droideka látómezejében és a plafont, illetve a padlót kezdte figyelni, hogy hol is talál olyan lejáratot, bejáratot, ami a szellőzőbe, vagy a szervizalagútba visz.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Ahogyan Chamm és Shuur sugdosódtak egymás között Fiwi hátrébb állt roppant udvarias módon, hogy véletlenül se zavarja meg őket, és ne hallja, hogy miről beszélnek. Azzal határozottan mindenki egyetértett egyébként, hogy el kell csalni a droidot, hogy ledobja a páncélját, ami még mindig lőtt időnként arra a helyre, ahol a trió meghúzódott a folyosón. Chamm már ment is volna be, de Fiwi megállította, hogy ne tegye.

Szerencsére a férfi is látta, hogy tényleg nem sok értelme lenne berepülni, mert túl kicsi a hely ahhoz, hogy a droidnak gurulnia kelljen, bőven elég lett volna annyit, hogy a férfi után forog. Gránátja meg nem volt senkinek sem sajnos semmilyen, hogy lassan begurítva a pajzs mögé kerüljön és belülről intézze el a droidot. A mirialan mondott egy ötletet, hogy miként kerülhetnék meg, így ha másnak nem volt jobb ötlete, akkor neki is látott annak, hogy keressen egy ilyen bejáratot.

Szerencsére nem is kellett túl sokat keresni – a droid nem hagyta el a termet, így pár lépés után már nyugodtan tudott mindenki haladni – és egy sarokkal hátrébb a folyosón a padlóban volt egy lejáró. Igaz nem volt túl nagy, de az átlagos hajókénál nagyobb, így nem is kellett benne térden állva haladni, csak elég volt begörnyedni, ha végül úgy döntött a hármas, hogy erre megy tovább, de mielőtt megtehették volna, ismét egy újabb látomás következett.

Ahogyan az a korábbiak alapján kiderült és valószínűleg egyértelmű lett, hogy a múlt és a jövő váltakozik, akkor ennek a látomásnak ezúttal a jövőnek kellett lennie. Ez az előzőek éles képeihez képest közel sem volt az. Sokkal inkább álomszerű, elmosódott, sok esetben kivenni sem lehetett az alakokat az elején. Olyasmi képek voltak, amikor elragadnak embereket, érezni lehetett a félelmüket, ijedtségüket, sötétséget – nem az Erőben – ahogyan nem látnak semmit, de mégis utaznak valahova.

Ezek után némileg élesedett a kép, mert már jobban kivehetőek voltak az alakok. Egy börtönben voltak, elég nagy, aréna szerűségben, a helyet nem lehetett megmondani, hogy merre, mert a hely fedett volt, de körkörös alakú, belül homok és néhány helyen nagyobb oszlop is. A nézőtér, ha volt is, nem látszott, a helyégben pedig legalább száz személy látszott, ahogyan bilincsekkel és láncokkal a falhoz voltak láncoltak. Volt, aki a lábán, volt akit a kezével, vagy épp a nyakánál fogva.

Férfiak és nők vegyesen, ami feltűnő lehetett, hogy mindenki humanoid volt, főleg emberek, vagy vörös bőrű urdrarrok, esetleg urdrarr vérű személyek. semmi idegen, semmi más faj, csak ezek. A jelenlevők jelentős részének pedig a nyakán még olyan blokkoló is, amivel nem képesek Erőt használni. az egyik legfeltűnőbb rab egy urdrarr nő lehetett a legtöbbek számára, Nelrae Parsha, a jedi tanács egyik tagja, már aki ilyen körökben ismert és megláthatja.

A korábbi látomások elég személytelenek voltak, de ez nem. Mindenki láthatott ismerőst a rabok között. Kessia az egyik magasabb rangú Czerkás tisztviselőt látta a rabok között, Miin Lucky legjobb barátját, aki úgyszintén rohamosztagos volt és ő is dezertált, és még életben volt. Kaylyn egy sith-et láthatott, akivel többször is sabaccozott a Hala fedélzetén. Shuur egy magasabb rangú sith varázslót – vörös urdrarr – látott, akit jól ismerte, a mestere szövetségese volt és többször próbálta rávenni a lányt, hogy legyen a tanítványa és udvarolt is neki. Chamm egy gyerekkori jó barátját láthatta, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Fiwi az egyik üzleti partnerét láthatta, akivel a kezdetek óta üzletel és szállítja az árúit. Alt’or a nagybátyja szeretőjét látta a rabok között, akit a teljes klánjuk hamar megszeretett, még úgyis, hogy külvilági volt és a birodalomból dezertált a háború alatt. Edric pedig Rhyssa-t látta, bár ez furcsa volt, mert egyik pillanatban a vörös nő volt az, a másikban egy urdrarr nő.

A képek után egy furcsa szimbólumú ruhákban/csuhákban levő alakok jöttek be. A külső szimbólum a Köztársaság Végzete nevű terrorszervezet szimbóluma volt, így könnyedén felismerhető, mert már a teljes Csillagködben végeztek terrorcselekményeket, többen találkoztak is velük személyesen. A belső jel viszont már rejtélyesebb volt és valószínűleg kevesebben, vagy senki sem ismeri meg, az Rhand Varázslóinak szimbóluma volt. Ezek az alakok elkezdtek hozzáérni a rabokhoz, csak megérinteni őket bárhol a testükön.

A legtöbbeknél semmilyen reakció nem volt erre, viszont jó néhányan meglepett, félelemmel teli arcot vágtak az érintés után és olyan lett a tekintetük, mint akik épp látnak valamit. Akiknél nem volt reakció lemészárolták őket, csak a többieket hagyták életben. A látomás itt szerte is foszlott…

*Rátok bízom, hogy ennél jobban milyen kapcsoltban vagytok az illetővel, illetve azt is, hogy az férfi, vagy nő, révén ugye SW-ben annyira nem számít, hogy ki milyen fajhoz/nemhez vonzódik.

---

Szerencsére sikerült hátrébb húzódni, így itt már a droid nem tudta őket lőni, külön pozitívumnak vélte, hogy nem is próbált utánuk jönni, bár lehet, hogy akkor könnyű dolguk lett volna, hogy bevárják az egyik sarkon. Valószínűleg a droid is így vélekedhetett, és szerencsére Chamm sem akart hősködni, hanem benne volt abban, hogy keressenek másik utat. Ehhez nem is kellett túlságosan messzire menni, mert hamar talált is egy lejáratot, ahol ha minden igaz nem is kell majd fénykardokkal átvágniuk maguk semmin sem, mert az alagutaknak pont az a lényege, hogy hamar el lehessen valahova jutni. Most örült neki, hogy dolgozott hajókon és saját magának is voltak nagy hajói és tudott ezekről. Mielőtt azonban bármit tehetett volna, vagy valószínűleg a többiek is újabb látomás következett. Ez most furcsa volt, emberrablások, arra utalt volna, hogy őt magát is elrabolják? De nem, végül is nem ez volt. megannyi foglyot látott egy aréna szerű helységben, három személyt ismert fel onnan, az egyik a jedi tanács tagja volt, a mestert ismerte még a padawan korából, bár akkor még nem volt a tanács tagja. Egy másik személy, egy köztárasági hős, az egyik legjobb pilótájuk, a neve nem ugrott be a vörös nőnek azon felül, hogy Quillan, de azt tudta, hogy a Havoc Squad tagja volt. A harmadik pedig Got Arkey volt, az a személy, akivel együtt dolgozott az egész legelején, amikor áttért a csempészetből legális üzletre. Kedvelte a férfit, jó barát volt. A szimbólumok közül csak a KV-t ismerte meg a másikat nem, az teljesen ismeretlen volt a számára. Furcsa volt, ahogyan hozzáértek mindenkihez, aki nem mutatott reakciót megölték. Azt nem tudta kivenni, hogy Got is meghalt-e, de a látomás véget ért. A férfi kérdésére megrázta a fejét, fogalma sem volt, hogy kié lehetett a szimbólum.
- A jövő mindig mozgásban van, legalább is ezt mondta nekem valaki egyszer. Nem feltétlen kell a barátjának meghalnia Chamm, most lehetősége van arra, hogy megmentse – mondta kedvesen. - Meg nekem is a sajátomat… és nem ismertem meg a másik jelet, csak a Köztársaság Végzetét.
Ha nem volt kifogás és nem akart ezúttal Shuur előre menni, akkor lemászik az alagútba és elindul megkeresni azt az utat, amivel a hídra juthatnak. Ha a nő ment előre, akkor maradt hátrébb és valószínűleg Chamm előtt halad majd.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Ezúttal Chamm sajnos nem nézhette, ahogyan a két fénykardos nő ajtókat vagdos és dolgozik, amíg ő csak legelteti a szemét rajtuk, mert a szerviz alagút nem volt lezárva. Egyenesen haladt a hajó szélén – valószínűleg a másik oldalon is – és időnként volt leágazás benne ahhoz, hogy a hajó belseje felé lehessen menni. mivel a csapat valószínűleg a hídra szándékozott menni, így az irányt nem volt nehéz belőni, legalább is addig, amíg a hajó eleje felé nem értek.

Először is áthaladtak azon a szobán, ahol a droideka volt, Mivel helyenként csak simán rácsos volt a talaj, így látni lehetett azt, hogy felül éppen mi van. Élő személybe nem botlottak bele. itt sokkalta gyorsabban lehetett haladni annak köszönhetően, hogy csupán egyenesen kellett menni és nem kellett ajtókon átvágniuk magukat. sok helyen volt feljárat a rendes szintre, vagy épp lefelé, mert több szintes hajóról volt szó. Ezeken felül úgy ötven méterenként volt balra is folyosó. A látóviszonyok elég jók voltak, így nem kellett botladozni sem.

Nagyjából hatszáz-hatszázötven métert lehetett haladni egyenesen előre, a folyosó akkor fogyott el. A hajó legelső része alatt voltak. Itt egy ideje sajnos nem láttak fel, vagy le a folyosóra, ami felettük, vagy épp alattuk volt, így pontos helyet nem lehetett mondani, de úgy tíz méteren belül volt felfelé, és lefelé vezető csapóajtó is, ami így vakon ki tudja, hogy hova vezetett, illetve húsz méterrel mögöttük volt még egy leágazó folyosó is a hajó belseje felé.

---

Fiwit is zavarták a látomások, de láthatóan a twi’leket jobban, mint őt. saját maga is a kiakadás szélén volt miattuk. Kissé aggódva – de közel sem lesajnálóan – nézett a másik nőre. Már megfordult a fejében, hogy megkérdezi, hogy tehet-e valamit, de végül nem tette meg, annyit azért tudott a sithekről, hogy roppant makacsok és felsőbbrendűek. Így inkább elvetette ezt az ötletet és némán haladt. Az meglepte, hogy a másik egyetértett vele és nem vágta rá, hogy hazugság. Talán ő is látott ismerőst közöttük? Ha igen, sem biztos, hogy beismerné a nő, így inkább tényleg csak ment. Itt szerencsére semmilyen ellenállásba nem ütköztek és eljutottak a hajó orráig szinte. Szerette az ilyen nagy hajókat emiatt, hogy ritkán zárják le ezeket, maximum torlaszokat építenek, bár azt is főleg a nagy űrállomásokon. Furcsa mód abban, amit mind a két nő mondott a mandaloriai férfi nem hitt, vagy legalább is viccesnek tartotta. Fiwi a tervei szerint ki szándékozott innen jutni és azok után, vagy már előtt is felvenni az ismerősével a kapcsolatot, hogy lejelenti, hogy elfogták, vagy megölték a Kalózkirálynőt. Mivel mindkét másik fél a Birodalomnak dolgozott, így ha elfogják sem nagyon tud szót emelni és nem is akart kockáztatni. Márpedig, ha megteszik, akkor lehetséges, hogy még viszontlátják, mint a Birodalom egyik kalóza, nem egyszer fordult elő már ilyesmi. Itt, amikor már a hely végén voltak egyetértett azzal, hogy ki kell menniük, mert innen nem tudnak tovább haladni. Javasolni is szerette volna, hogy Chamm menjen előre, mert neki van eléggé jó páncélja, hogyha valaki meglőné őket odafentről, de addig a férfi is szerencsére magától úgy döntött, hogy elindul. A biztonság kedvéért, hogy tudja fedezni a másikat még ránézett a kézi szkennerére, hogy lát-e a közelben droidokat, vagy bármi mást, amit képes érzékelni. Ha volt ilyen és gondot okozhatna nekik, akkor természetesen szól, mert nem szerette volna, hogyha bármi gond adódik ebből. Ami a kimászást illette – ha mehettek – akkor Shuur-tól függött, hogy a nő megy-e előbb, vagy Fiwi, saját magának nem volt túl lényeges, így a másik nőre hagyja a döntést a sorrendet illetően.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Pont a társaság felett és alatt semmilyen élőlény, vagy droid, illetve mozgás sem volt, így Chamm minden gond nélkül ki tudott mászni. Némileg távolabbról, jelenlegi helyzetükhöz képes jobbra „felfelé”, azaz északkelti irányban jelzett mind Chamm mozgásérzékelője, mind pedig Fiwi droid jelzője. Ha összenézik, akkor ez a kettő nem fedte egymást. Chamm valószínűleg élőlényeket érzékelt feltehetőleg a híd közepén, annak szélén mozogtak a droidok, amiket pedig Fiwi érzékelt.

Végül is, ahogyan a hölgyek döntöttek, hogy milyen sorrendben szeretnének kimenni, azt úgy megtudják tenni, akkor sem érte őket támadás. Innen pedig már csak néhány kihalt és üres folyosón kellett végighaladniuk a híd irányába. Az egy ekkora hajón több szintet is magába ölelhetett, ámbár csak egyiken volt bejárat. A szerencse és az Erő azonban a hármas oldalán, pártján volt, mert most ezen a két-három perces úton, ami összesen három folyosószakaszt vett igénybe nem találkoztak senkivel sem.

És még a híd bejárata is ezen a szinten volt, ahova a hármas megérkezett. Ahogyan lenni szokott a teljes folyosó széltét és magasságát elfoglalta az ajtó, kívülről nem igazán látszott semmi rajta, hagyományos ellenálló, nagyobb hajókon előforduló ajtó volt, aminek a másik oldalán még egy extra réteg leereszthető, hogy ezzel tartsák távol azokat, akik behatolni készülnének. Éppen ebből kifolyólag terminál nem is volt ezen az oldalon, csak belül. Ám még mielőtt tehetett volna valamit a társaság, akkor egy újabb látomás következett…

Ez ezúttal megint élesebb volt, most sem volt senki fizikailag jelen, csak külső szemlélőként látta a történéseket. Nem volt álomszerű, hanem tényleg olyan, amilyen lehetett. A helyszín határozottan a Samorah volt, a bolygó immáron olyan állapotban volt, mint jelenleg, halott, sivár. Úgy tűnt, hogy a múltbéli események össze-vissza vannak, hiszen azt még mindig nem látták, hogy miként is lett ilyen a bolygó, mert most azon esemény után voltak mindezek. Az első képeken az látszott, hogy egy Birodalmi szimbólummal ellátott lambda osztályú sikló szállt le az egyik város mellett.

Talán a főváros volt, vagy valamelyik nagyobb, nem lehetett pontosan megmondani ennyiből, tekintve, hogy senki sem ismerte annyira a bolygót, hogy erre képes legyen. A sikló ajtaja kinyílt, először két magas rangú fekete páncélos becsületőr szállt ki belőle. Azt, hogy ezek micsodák természetesen csak azok ismerik meg, akik a Birodalmat szolgálják, vagy éppen jártasak a birodalmi kultúrában. Ezek után a siklóból a megbilincselt Kreia repült ki és landolt arccal előrefelé a szürke porban. Eléggé megviseltnek tűnt a korábban látott képekhez képest.

Őt Lord Ograna követte, természetesen páncélban. Majd még azzal sem fáradt, hogy kézzel nyúljon a nő után, az Erő segítségével rántotta fel a másikat. Legvégül pedig személyesen a Császár. A kis kompánia egy a közelben levő romos templomhoz mentek, ott pedig az egyik épülethez. Az a benti kinézete alapján sith templom, vagy építmény lehetett korábban. Az egyik nagyobb csarnokot választották, aminek a teteje félig be volt omolva, így a nap sugarai félig besütöttek ide.

Az látható volt, hogy Kreia nem igazán tudott megállni a lábán, így attól sem kellett tartani, hogy elrohan, de még így is a falhoz lett láncolva. Valamit mondott, üvöltözni próbált, de nem lehetett a hangját hallani – aki értett ősi sith nyelven az le tudta olvasni a szájáról, hogy a császárt átkozta és küldte el a peremvidéknél is rosszabb helyre. Az egész végén pedig a Császár belekezdett valamilyen rituáléba. Kreia-ból fényes, belül ragyogó hófehér, de kívül romlott sötétvörös fényben ragyogó vonal kezdett kiszállni a nőből, amit a Császár egyenesen Lord Organa-ba irányított.

A folyamat valószínűleg elég sokáig tartott, így gyorsítva látta mindenki, Kreia öregedni kezdett, egyre jobban aszódott, míg végül egy élő múmia lett, az egész végén pedig végül öregségben elhunyt. Amikor eggyé vált volna az Erővel a Császár közbelépett és a nő lelkét egy fekete-vörös kristályban ejtette foglyul. A folyamat végén még Lord Organa is megtántorodott és fél térdre zuhant, a mozgása és mozdulatai alapján teljesen ki volt merülve és erős fájdalmai is lehettek.

- Én megmondtam Kreia, hogy kizárt, hogy halhatatlan legyél… de neked köszönhetően Lord Organa az lett. Kelj fel barátom, ettől a pillanattól kezdve az új rangod a Császár Hatalma! – mondta a férfi.

A kristályt egy jelöletlen fém ládába tette, majd lezárta azt, a csapdába ejtett lélekkel együtt. Ezek után a kompánia elindult kifelé, valószínűleg vissza a sikló irányába. A látomás pedig szertefoszlott.

---

Fiwi némileg megnyugodott, amikor nem volt ellenség a folyosón, sem a közelben. Az Erő pedig úgy tűnt, hogy velük volt, mert azon a folyosón volt a hídra való bejárat, amelyik nekik kellett. Ez számára inkább már-már a túlságosan is egyszerűnek tűnt. Egy ekkora hajóhoz több száz, vagy inkább több ezer fős személyzet kell. Valami nem volt rendben, túlságosan is csöndes volt a hajó és kezdett emiatt rossz érzése lenni. Persze gyakran volt rossz érzése, ami aztán alaptalan volt, főleg, hogy nem is az Erőtől származott, inkább a csempészi ösztöne vitte tévútra. De azért igyekezett megosztani a többiekkel mindezt, hátha nem nevetik ki érte.
- Valami nincs rendben – mondta. - Hol mindenki? Mármint önöknek nem furcsa, hogy csak ennyi droiddal és nulla élőlénnyel találkoztunk egy ekkora hajón?
Mielőtt elindulhattak volna befelé újabb látomás következett, ezúttal újra a múlt volt, de a bolygó pusztulását nem látták továbbra sem, mert már az után voltak. Itt volt a korábban Kreia néven említett nő, valószínűleg nem egy kínzáson lehetett túl a kinézete alapján. A rituálétól a frász kerülgette, legszívesebben sikoltozva menekült volna le a bolygóról, és egyben végtelenül félelmetes is volt az egész. Ha eddig nem lett volna biztos abban, hogy nem akar soha sem keresztbe tenni a Birodalomnak, ez a demonstráció kellően meggyőző volt. mikor véget ért a látomás még remegett egy kissé a látottaktól, amit próbált elfedni, valószínűleg nem sok sikerrel. Azzal nem tudott vitatkozni, hogy valóban megalázó vég volt. És a Mandaloriai kezdte nagyon nehezen viselni a dolgokat. Persze, amikor Shuur nekilátott annak, hogy újra fénykarddal jussanak be a hídra, akkor ő maga is ment segédkezni aktivált fénykarddal. A kérdés meglepte a másik nőtől, kellett pár másodperc, hogy megtalálja a hangját és válaszolni tudjon. Csakis az igazat…
- Nem igazán vagyok erőhasználó azaz igazság, csak Erőérzékeny. Noha megütöttem azt a szintet, amivel bekerülhettem a Jedi rendbe, mert a szüleim átadtak nekik, de nem lett belőlem Padawan sem. Egy jedinek sem kellettem, kibuktam a rendből. Ahogyan az ilyen gyerekekkel lenni szokott, én is az egyik jedi mezőgazdasági telepre kerültem, hogy egész életemben földműves legyek. És akkor jöttek maguk pár év múlva, a Birodalom a Naboo-ra. Páran átálltak magukhoz, néhányat elraboltak, akiket méltónak találtak, a többieket lemészárolták. Én túléltem, ugyan újra kellett tanulnom járni, mozogni, de túléltem. Hat-hét éves korom óta képtelem voltam bármi újat tanulni az Erőben. Tudok fénykardvívni igen, és telepatikus üzeneteket küldeni, meg pár apró kis tárgyat megmozgatni. Itt vége van a tudományomnak – vonta meg a vállát. - Egy szürke rend mentett meg, ők gyógyítottak meg, azóta is a barátaim és segítettek elindítani a vállalkozásomat. Előéletem fényében valószínűleg ön sem találja furcsának, ha lehetőség szerint kerültem a Köztáraságot és a Birodalmat is és csak tőlük független űrben dolgoztam. De ha a Birodalomnak szüksége lenne a cégem logisztikai szolgálataira, a HoloNet-en könnyedén megtalálhatnak. Semmilyen legális munkát nem utasítok el.
A végén még egy kedves mosolyt is megengedett. Mindvégig csakis az igazat mondta. Ezeknek nagy része a HoloNet-en is elérhető, kisebb utána járással egyébként, mert az adatai nyilvánosak és soha sem tagadta, hogy egykor a Jedi Rend tagja volt. Közben, vagyis utána is végig igyekezett az ajtóra koncentrálni, hogy mint eddig is hasonló képen segítsen, mint eddig is. Közben próbált fülelni, nehogy meglepetés érje őket.
- Biztosra veszem, hogy kíváncsi az előzőek után… igen, végtelenül dühös voltam, gyűlöltem a világot amiatt, amit velem tettek, mindkét oldal. De annyira sem vagyok Erőérzékeny, hogy a sötét oldalra bukjak… – vonta meg végül a vállát. - Egyik félnek sem kellettem, így lettem kívülálló. Néha irigylem az olyanokat, mint mondjuk maga, vagy a szürke jedik, vagy bármelyik erőhasználó. Néha jó lenne, ha én is rendelkezhetnék olyan képességekkel, mint maguk, de ugye mindenki féltékeny arra, ami nem adatott meg neki miközben évekig tartották elé mézesmadzagon… – merengett el egy kicsit.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Mivel sehol sem volt senki – a hidat kivéve – így a két nő teljesen nyugodtan állhatott a rövid beszélgetés után, alatt annak, hogy itt is ugyanazt a módszert válasszák, amit eddig is használtak. Még ez előtt Fiwi kifejtette az aggodalmát, hogy neki túlságosan is gyanúsan csöndesnek tűnik a hajó és jócskán több droiddal, vagy élőlénnyel kellett volna találkozniuk. Chamm már nagyon nehezen bírta ezt az egészet és elege volt.

Ami a fal átvágását illetve át kellett vágni a benti részt is – érezhető volt, mert nem volt olyan könnyű a bejutás mint eddigi ajtókon. Itt jó négy-öt percig tartott az, hogy át lehetett vágni ezt az egészet. Ez most igencsak megőröltető és meleg szituáció volt. A meleg pedig szó szerint volt értendő, mert fénykardnak is némileg ellenálló nagyjából negyven-ötven centi falat kellett átvágni, hogy a hosszúkás hídra be lehessen jutni. A kivágás után még csöpögött a megolvadt fém egy kicsit, de már be lehetett látni a hídra is.

A csöpögés hamarosan abbamaradt és megalvadt, így majd be lehet már menni. Jelen pillanatban onnan, ahol a társaság volt csak egyenesen lehetett látni. Mindössze egy protokoll droidot lehetett innen látni, ahogyan éppen átment a lenti részen egyik oldalról a másikra, őt pedig egy asztrodroid követte, ami a lyukkal egy vonalban a lenti részen kezdett valamit csinálni az ottani géppel, mert az látható volt, hogy rácsatlakozik. Élőlények nem látszottak, bár a szkennerek szerint voltak élőlények a két oldalon, ahova nem lehetett rálátni.

---

Mivel ismerte a hajó felépítését – révén maga is gondolkodott azon, hogy kellene ilyesmit vennie, hogy a hajóit kísérje – így annyira nem csodálkozott azon a tényen, hogy nehéz volt az ajtót kivágni. Elég izzasztó munka volt köszönhetően, hogy minden tűzforró lett ennek következtében, így nagyon megkönnyebbült, amikor végre valahára deaktiválhatta a fegyverét. Annak örült, hogy nem saját maga volt az egyetlen, aki észrevette, hogy valami nincs rendben, hanem a gondok lehetnek. Mindenesetre sikerült kivágni az ajtót, ahogyan eddig is, csak valamivel tovább tartott, hogy kihüljön és be lehessen menni.
- Tudom, mint mondtam, ha felkeresnek szigorúan legális munkára, nem mondok nemet – mondta. - De azt ön is tudja, ha csak becaplatnék, hogy felbérelhetnek, rövid úton valamelyik akadémiájukon végezném, mert erőérzékeny vagyok, ha megsértek valakit….
Közben Chamm már mondta is, hogy érzékel élőlényeket a széleken. Ebben nem volt meglepő, azok után, hogy látták, hogy valakik fénykarddal próbálnak átjutni az ajtón, Fiwi is olyan helyre ment volna, ahol nem látni rájuk rögtön. A suttogást feleslegesnek vélt úgyis tudták, hogy jönnek, közben pedig még két droidot is látott odabent, ez rögtön feltűnt neki. Egy biztos, hogy saját maga nem óhajtott előre menni és ott megnézni, hogy mi van bent, maximum ha kényszerítik, de az eddig látottak alapján elég biztosra vette, hogy Shuur akar majd előre menni. saját maga az alkarján levő kijelzőre pillantott, hogy megnézze azt, hogy mennyi droid lehet odabent azon a kettőn kívül, amit most láttak szabad szemmel is. Sajnos a szenzor nem tudott különbséget tenni az egér droid és a harci droid sem, így csak azt fogja tudni mondani majd, hogy mennyi van bent. Közben, ha Chamm tényleg tudott lőni és eltalálta a droidot,
- Mit ártott magának az a kis szerencsétlen? – kérdezte. - Ha tönkre ment még adatot se lehet kinyerni belőle…
Ha mindez nem történik meg valamilyen oknál fogva, akkor mindezt nem is fogja mondani, vagy felhozni. Shuur szavaira bólintott, hogy melyik oldalt kapják. Hagyta, hogy a férfi előre menjen, majd utána megy saját maga is, utoljára.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

A beszélgetés közben, amíg várták, hogy a csöpögés abbamaradjon Chamm becélozta a szegény kis asztroszert és könnyedén ki is lőtte. Fiwi ki is kérte magának és láthatóan Shuur sem volt különösebben elragadtatva mindettől. Fiwi még megtudta jegyezni, hogy öt másik droid volt bent azon a kettőn kívül, ami itt látszott, három a bal, kettő a jobb szélen. És nyolc élőlény négy-négy eloszlásban.

Shuur ment előre miután elosztotta azt, hogy ki merre induljon. Ő bukfenccel vetődött befele, ezek után mehetett Chamm, majd Fiwi. Mindenki felkészült arra valószínűleg, hogy harc lesz, hogy harcolni kell, megtámadják őket, azonban mindez nem történt meg. Az öt droidból négy egyszerű PIT – javító – droid volt, amiknek az orrára kellett a deaktiváláshoz kattintani, az ötödik, ami Shuur oldalán volt pedig egy nővér droid. Az élőlények pedig gyerekek, két év körüli a legfiatalabb, hét-nyolc a legidősebb. Három kivételével mind humanoid, öt kislány és három kisfiú.

A ruházatuk rongyos, ők koszosak, sírtak és féltek, a ruhájukon pedig egy szimbólum volt, amit Shuur azonnal felismert, saját maga is viselte annak idején kisgyerekként. Az alvilági körökben volt csak jellemzően ismert a jel, azokon a hajókon, akik a Birodalomba tartottak és rabszolgákat szállítottak. Ezzel a szimbólummal jelölték meg azokat a gyerekeket, akiket valamelyik Sith akadémiának akarták eladni. Ezeket a gyerekeket is oda vitték, amikor megtámadták a hajót, valószínűleg a Jediktől lophatták el a Kalózkirálynő emberei őket, ezért pályáztak a huttok is rájuk, meg a Köztársaság.

Chamm és Fiwi számára azonban csak sima rabszolga gyerekeknek tűntek, ők nem ismerhették meg ezt a jelet. Ezen kívül semmi, de tényleg semmi említésre méltó nem volt itt, egy átlagos híd volt. Ám még mielőtt tehettek volna bármit is, egy újabb látomás következett:

Mivel, ha minden igaz most megint jövőbeli látomás következett, ennek fényében kevésbé volt éles, inkább álomszerű volt az egész, akárcsak a korábbi ilyesmi. Ezúttal nem ezen a bolygón voltak, ahogyan korábban sem, újfent külső szemlélőként látták az eseményeket, bár úgy, hogy fizikailag nem voltak jelen. Először sötét, félhomályos romos város látszott, az égen felhők, ami közül csak nagyon ritkán villant elő a nagyon fakó nap és valami sokkalta ijesztőbb annál, ami az égen volt látható.

Ezek után egy hatalmas ősi templomnak a romjai voltak láthatóak, belül hatalmas csarnok, nem lehetett megmondani, hogy a felszínen volt-e, vagy már a föld alatt. Félhomályos állapotok uralkodtak, benne oszlopok, különféle szimbólumokkal, ősiekkel, amik között furcsa módon senki sem láthatott, ismerhetett fel sith-et, ezek ősibbek voltak, mint a Sith Birodalom. Ugyanez volt igaz a templomra, nem sith volt, de nem is rakata – amikből azért néhány fennmaradt, így ismeretek voltak.

Valamilyen más fajnak lehetet egykoron a temploma. Némi fény volt, a terem végében egy trónus obszidiánból, mellette, a közelében tüskék, ezek is. az egész mögött egy fémből készült gömb. A csarnok közepén egy nagy oltár, ami körül kántáló csuhás alakok voltak, ugyanazt a szimbólumot – Rhand varázslói – viselték, amit egy valakin kívül senki sem ismert meg korábban sem. Az oltárra rá volt kötözve valaki, de nem lehetett megismerni, hogy kicsoda, nem látszott rendesen a faja, vagy a neme sem. A rituálé végén egyszerűen kivágták az illető szívét.

Ahogyan egy fiatal, még gyereknek tűnő személy – a magassága alapján – a még dobogó szívet a levegőbe emelte. Hirtelen minden megremegett, a csarnokban egy vöröses-fekete villanás történt, mintha a realitás szövete nyílt volna meg nyílt egy kapu valahova, amin keresztül egy sötét páncélos alak sétált ki. A csuhások és mások is, akik a terem sötétjében voltak most merészkedtek elő, áhítattal rogytak térdre az illető előtt. Az alacsony személy kezében a szív hamuként omlott ekkor össze és ő maga is letérdelt.

- Lord Rhand, mesterünk és útmutatónk, több, mint tízezer esztendő után újra az élők világában vagy, a holtak világába való száműzetésed után! – mondta ő is áhítattal.

A férfi minderre nem is szólt semmit sem, csak lassan, kimérten bólintott és végignézett azokon, akik itt voltak a teremben. A kezeivel mutatta, hogy álljanak fel. mindez pillanatokon belül meg is történt, amikor a férfi készült volna megszólalni – ezt mindenki érezte – hirtelen történt valami. Az egész épület megremegett, a tető néhány helyen beomlott, így látszott, hogy az égen természetellenes fények jelentek meg. ezúttal ismét hallani lehetett a Lángmadár vijjogását, de ezt most mindenki a fülével hallhatta, nem az elméjével. A Lángmadár felébredt! A látomás pedig itt ért véget…

---

- Egy ekkora hajó elvezetéséhez egy darab droid nem elég, ehhez emberek kellenek, sokan – mondta.
Mondjuk ezt valószínűsítette, hogy a férfi nem tudta, de akkor is sajnálta a kis droidot, hogy ilyen csúnyán végezte. Végül sikerült bemenniük, tényleg saját maga ment utoljára. Ott még elsőre igencsak meglepő dologba futott bele látta, ami a gyerekeket illette, majd ekkor következett a látomás. A Kessel-ről hasonlóképpen látta azt a feketelyukat, de ez nem a Kessel volt, összerezzent a látottakon. De ez határozottan nem a Kessel volt, volt már a Kessel Run-on, amikor a Birodalmiakat lopták meg a fűszerrel és csempészték ki, akkor lett elég híres a neve, mint csempész és kereskedő. Már csak emiatt sem nagyon lelkesedett a birodalommal való közös munkával, mert valaki bizonyosan rájön, hogy ő is ott volt a fűszer- és börtönbolygón. Váltás, egy ősi templom, túlságosan régi, nem ismerte meg a szimbólumokat és jeleket, semmit sem. Nem mintha bármit eltudott volna olvasni, akár sith rúnákat, vagy bármit, de legalább megismerte volna őket. megint látta azt a furcsa szimbólumot a ruhákon, amit nem ismert meg, kántáltak, imádkoztak, valakit pedig az oltárra kötöztek és kivágták a szívét. Erre határozottan hányingere lett. Attól pedig egyenesen erős félelmet érzett, ahogyan az a sith, Lord Rhand előjött a túlvilágról?! A Lángmadár pedig ekkor egy rengés kíséretében úgy tűnt, hogy felébredt és most a saját füleivel hallotta annak a hangját és látta az égen, ahogyan felébredt. A látomás itt ért véget, de saját maga még mindig remegett attól, amit látott. Azt, hogy ezek után mi fog következni már látták, a császár összecsap az entitással, valamilyen haderő érkezik és végül minden meghal.
- Fogalmam sincs, mindenre számítottam itt csak rabszolga gyermekekre nem – a hangja még remegett. – Nem, nem felkelt, fel fog, ez megint a jövő volt. Az a bolygó… közel volt a Kessel-hez, hacsak nem tud valaki más feketelyukat a Csillagködben.
Saját magát is igyekezett összeszedni, leküzdeni a remegést, végül úgy döntött, hogy a gyerekeket próbálja megnyugtatni, ha engedik. De erre valószínűleg nem kerül sor, így nem is szól bele a dolgokba, főleg, hogy Birodalmi területen vannak, így Shuur kezében volt a hatalom. Így akkor marad az, hogy a számítógépből próbáljon információkat kinyerni, hogy hol is lehet a legénység…
- Megpróbálom kinyerni a gépből az adatokat – mondta még, ha érdekelt mindez bárkit is.
Ha szétlőtt Chamm jó pár berendezést, akkor olyan helyre megy, ahol ezt nem tette még meg, kellően nagy a híd…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

A reakciók elég vegyesek voltak az egész látomás után. A gyerekek is látták, így még jobban féltek és sírtak, ezt a gyenge Erő ellenére is tökéletesen érezhette a két nő, ahogyan Shuur Fiwi felől is érezhette most már a félelmet, ez a látomás már kellően rémisztő volt ahhoz, hogy benne is erős érzelmeket váltson ki, még a droidok is megvoltak zavarodva az egésztől. Shuur pedig újra magához ragadta hatalmat.

Chamm nekilátott szétlőni a hidat, szerencsére az legalább negyven-ötven méter hosszú volt, mindkét oldalon voltak gépek, plusz még az egész híd elejében is, így hacsak nem nyugszik meg közben és hagyja abba, akkor jó sok ideig ellesz azzal, hogy szétszedjen/szétlőjön itt mindent. A droidok bólintottak Shuur-nak, Fiwi pedig meg sem próbált beleavatkozni mindebbe, inkább adatokat próbált kimenteni, ha tudott.

A droidok nekiláttak annak, hogy összetereljék a gyerekeket, ezalatt Chamm tovább lövöldözött, Fiwi meg elérhetett a hajó elejébe, ahol a számítógépek elérhetőek voltak, nem voltak lezárva, vagy kóddal védve, így nekiállhat annak majd, hogy azt keresse, amit szeretne. Ezalatt legidősebb gyerek bólintott Shuur szavaira és a kis kompánia el is indulhatott kifelé a nő vezetésével, egyelőre egyedül, mert láthatóan a többiek még mással voltak elfoglalva.

Szóval Shuur, a droid és a gyerekek elérkezhettek arra a pontra, ahol a nő és a két társa feljött a folyosóra. Azonban múltkor csönd volt itt, most azonban zajok voltak hallhatóak a járatból, droid és nem droid létforma egyáránt…

---

Fiwi felsóhajtott, amikor Chamm tényleg nekilátott annak, hogy szétlője a hidat. Elhitte, hogy a férfi kiborult a látomások miatt, saját maga is a sírás határán volt a legutóbbitól, mert annyira durva volt, de próbálta tartani magát. rendesen remegett és félt, amit elnyomni sem tudott már, de attól még próbálta nem kimutatni a kelleténél mindezeket. Az furcsa volt, hogy pont egy mandaloriai volt az, akinél a legjobban elpattant a húr. De visszatérve a számítógépekhez, lehetséges, hogy Cutie segítsége most remekül jött volna, de amíg ezzel foglalkozik, addig sem fog az agya ezen járni. Remélhetőleg. Számítógép nem volt levédve, így igyekezett a lehető legtöbb adatot kimenteni. Azt tudta, hogy a látomásokra nem fog magyarázatot kapni, azt nem itt kellene keresnie, de arra talán igen, hogy a Kalózkirálynő merre is lehet. Így a rakományra keresett rá az adatbázisban, ezeket igyekezett is lementeni, így a datapadját csatlakoztatni próbálja a rendszerhez. Ezeken felül a hajónaplót próbálta kikeresni, hogy azt megnézze. Abban benne kellett, hogy legyen, hogy hol vették fel a rakományt, vagy hol zsákmányolták, mi volt az útvonal, mikor és hol lőtték ki a mentőkabinokat és a kapitány is mikor hagyta el a hidat, vagy a hajót. Ezeknek benne kellett lennie, legalább is remélte. Így, ha mindezek megvannak, akkor ezeknek a mentését elindítja, mert számít rá, hogy hosszabb ideig fog majd tartani, amíg ezeket a rendszer lemásolja és átmenti a datapadra. Ha ezen sejtése igaz volt – ha nem, akkor is próbált még utána nézni egy-két dolognak – akkor volt ideje megnézni, hogy hol voltak sérülések a hajótörzsön közel a hídhoz, ahol gyorsabban és könnyebben távozhat, mint ahol bejött. A másik pedig az, hátha volt, hogy mekkora a hajó személyzete a droidokat is beleértve, ha pedig volt adat, akkor azt is, hogy ezek a személyek, droidok merre lehetnek, mert nem szeretett volna felük összefutni a kifele vezető úton sem. Eleget harcolt mára és lelkileg volt kimerülve a látomások miatt, így ha tehette volna, akkor a lehető leggyorsabban és bármiféle összetűzés nélkül szeretett volna erről a bolygóról távozni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

A lejáratnál Shuur megálljt intett mindenkinek és hallgatózni kezdett. Ez nem volt épp a legkönnyebb, mert több gyerek szipogott és félt félelmében, volt, aki be is pisilt. Annak a fényében nem volt túl meglepő, hogy ők is látták a látomásokat. A hallgatózás és a kivárás azonban szerencsére elég volt, mert azok, akik odalent voltak azok hallhatóan felfelé mentek tovább és nem pedig felfelé, ahol Shuur és a gyerekek voltak.

Ekkora érkezett meg Chamm és fenyegette meg a gyerekeket, hogy mit tegyenek. A szavai elég fenyegetően hatottak a kicsikre, így kivétel nélkül mindegyik a falhoz lapult és hangosan kezdett el bőgni, amit itt azért elég nagy zajt csapott, mert azért elég sokan voltak. Szerencsére azonban, akik lejjebb közlekedtek sem hallották meg ezt már és nem is fordultak vissza. Így most ezt megúszták és emiatt sem kellett a nőnek más utat, kijáratot keresnie, hanem nekiállhattak lemenni oda a gyerekekkel.

Saját maga és az idősebb gyerekeknek mindez könnyedén ment, de azok, akik egészen picik voltak azoknak segítség kellett, hogy le tudjanak mászni, illetve a droid sem volt épp a legalkalmasabb minderre segítség nélkül. De ha Shuur segít – ha Chamm próbál, akkor újra mindenki sírni kezd félelmében –, akkor pár perc alatt mindenki lejutott a járatba, amin keresztül érkeztek, ám mielőtt innen elindulhattak volna újabb látomás következett…

Ezalatt, amíg Shuur a gyerekekkel bíbelődött megtudta keresni azokat a dolgokat, amiket akart. Nem túl meglepő módon – kalózhajó révén – nem volt semmilyen rakomány, bár az eredeti útvonalnak egy birodalmi kereskedelmi kikötő volt megjelölve. Megvolt, hogy hol csapott össze Köztárasági és Hutt hajókkal, aminek a következtében megsérült és itt kötött ki. Arról volt még adat, hogy útközben egyszer kiléptek a hiperűrből a Mandaloriai birodalom határán és ott hagyták el a mentőkabinok és egyéb hajók ezt a cirkálót.

Arról sajnos, hogy mekkora volt a személyzet, vagy éppen mennyi droid volt és hol, arról nem volt adat, vagy ha volt is, titkos és kódolt. A másolás közben pedig utána lehetett nézni annak, hogy hol vannak sérülések a hajón. Kicsit hátrébb, de három szinttel lefelé innen volt egy nagyobb hasadás, ami az adatok alapján a felszínre vezetett. Ám mielőtt ekkor bármit tehetett volna újabb látomás következett…

Ez ismét élesebb látomás volt, hiszen a múltról volt szó, újra azon a helyen voltak, ahol korábban a Császárt és Lord Xeth-et látták. Ez a látomás ott ért véget korábban, hogy a Sith Császár belefogott a rituáléba. A mostani képeken már javában tartott az, hasonlóképpen történt, mint a korábbi, ám itt érezhetően sokkalta több energia, életerő volt a játékban, mint Kreia esetében.

Az energiák itt is az érintett sötét nagyúrba áramlottak, de itt olyan sok volt belőle, hogy Xeth még a levegőbe is emelkedett tőle. A másik férfiéhoz hasonlóan ez is eléggé fájdalmas lehetett, ha nem jobban, mert itt előfordult, hogy Xeth felordított a fájdalomtól. A Császár mindezzel nem is foglalkozott. A fájdalom itt olyan éles és erős volt, hogy a való életben a jelenben is érezhető volt, mindenki térdre rogyott tőle, pedig ez csupán egy nagyon, de nagyon picit visszhang volt az Erőn keresztül, a valódi fájdalom csillagászati mértékekkel lehetett nagyobb.

Az egész külsőre olyan volt, mintha ez az egész szét akarta volna tépni a férfit, aki – hogy csak párszor üvöltött fel – láthatóan piszkosul jól bírta a fájdalmat. A sötétlilás fény mindent beborított, a fájdalom már mindenkiben elviselhetetlen méreteket öltött, amikor hirtelen egy hófehér, kellemesen meleg érzés hasított mindenkibe, igazából a múltban Lord Xeth-be, ez részben az Erőn át olyan volt, mint ő, csak épp világos oldali kiadásban nagyon enyhén, illetve egy másik valaki az Erőn át, amit az a világos oldali erősített fel és beleszólt a rituáléba.

Ezt az erőt mindössze Miin és Edric ismerte meg, mert ők találkoztak vele korábban, Rhyssa Edaara Quillan volt az. Amit mindenki látott és érzékelt, hogy ez a világos oldali valaki megvédeni akarta Xeth-et a császártól, de a császár könnyedén zúzta szét mindezt abban a pillanatban, amikor a rituálé kiteljesedett. Mindenki fájdalomtól üvöltve zuhant a földre, Xeth-el együtt, de szerencsére a fájdalom ezek után, ahogyan jött úgy is múlt el. bármi is történt véget ért, a nagyúr pedig fájdalmak közepette próbált felkelni a földről.

- Kelj fel barátom, ez volt a jutalmad, ahogyan ez is, mostantól a Császár Akarata rangon képviselsz a Birodalomban és azon túl is! – mondta.

Ám itt ezzel most még nem volt vége a látomásnak, mert most még volt valami más is. mindenki azt is láthatta, hogy mi volt az ára annak, hogy Lord Xeth ezt a jutalmat kapta, hogy kik és mit fizettek minezért…

Az egész végén a látomás pedig ennek a végén szertefoszlott…

Nézzétek végig a videót, mert az egészet úgy látjátok, ahogy itt volt, csak a különbség, hogy mintha ti lettetek volna a fent az űrállomáson, amikor éppen az a szín van. A végén pedig a sajáthajótok leszállását látjátok a bolygón.