Losea fennsík

---

Mikor Chamm is távozott, akkor Fiwi megvonta a vállát, hogy egyedül marad. Legalább nem kellett Fiwi-nek attól tartania, hogy további gépeket is szét fogják lőni. Mindent megtalált, amit akart, bár sajnos a legnagyobb része használhatatlan volt, vagy legalább is ő így vélte. Majd azok, akik megbízták Khun nagymestert alán máshogyan vélik, ő elviszi az adatokat, ahogyan megbeszélték és megígérték annak hiányában, hogy képet nem tud mellékelni a Kalózkirálynő elfogásáról. És szerencsére talált egy gyorsabb kiutat is a hajóból, így nem kellett a fél cirkálón végigcaplatni ahhoz, hogy ez megtörténjen, hanem lehet hamarabb is, gyorsabban. Ám ekkor újabb látomás történt, ami minden eddiginél rosszabb volt. Megint Lord Xeth, ezúttal azonban érezte a fájdalmát, annak a rituálénak a folytatása volt, amit korábban láttak. Meg kellett kapaszkodnia a terminálokban, hogy talpon tudjon maradni. Ha ő ezt így érezte bele sem mert gondolni abba, hogy a másik mit élhetett át. A fájdalom azonban fokozódott a férfival együtt üvöltött fel és a lábai sem tartották már meg, a földre zuhant. A fájdalom nem tompult, saját maga is sikoltozott és valószínűleg rángatózott, a világos oldal ereje meglepte, kellemes volt, hihetetlen volt, hogy valaki menteni próbálta a nagyurat, aki a másik oldalon áll. A fájdalom még erősebb lett, Fiwi el is hányta magát a fájdalomtól, aztán hirtelen lett vége. A fájdalomtól zokogva feküdt a földön, remélve, hogy vége van, sűrűn kapkodta a levegőt, ám a látomás nem ért véget. Most már látta azt is, hogy mi lett a bolygóval, szörnyű volt ezt átélni és látni, tudni, hogy vannak ekkora hatalommal rendelkező személyek a Csillagködben, a végén pedig még saját maga is megérkezett. Még mindig remegett reszketett, igyekezett felállni a helyéről. Ez jó pár percbe telt neki, de végül, amint sikerült, akkor a datapadját lecsatlakoztatta a számítógépekről és elindult kifelé, hogy a korábban látott hely felé menjen. Még mindig reszketett, nem a fájdalomtól, az valószínűleg elmúlt eddigre, sokkal inkább attól, amit látott, hogy mi történt a bolygóval, hogy mit tett a Császár…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Sem Chamm, sem Shuur nem viselte jól a látomást, egyikőjük sem tudott talpon maradni, a földről kellett felkelnie mind a kettejüknek a fájdalomtól. Shuur is bármennyire erős és tökös lehetett, ez őt is a padlóra küldte, mint mindenki mást is a bolygón – bár erről nem tudtak. Ennek fényében talán nem volt meglepő az, hogy mire sikerült felfogniuk a fájdalom után, hogy mi volt körülöttük a gyerekek nem voltak maguknál.

Saját maguk is alig tudtak tudatuknál maradni, nem volt elvárható kisgyermekektől, hogy maguknál maradjanak, sőt ennél is rosszabb volt a helyzet. A három legkisebbnek az orrából és a szája széléből is vér csordogált. Ha valaki megnézte, a szemük is bevérzett, az agyvérzés klasszikus tünetei, ekkor már nem is voltak életben, őket teljes orvosi felszereléssel sem lehetett volna megmenteni.

- Nem lélegeznek, segítsenek rajtuk – mondta a droid.

Ha próbálták a gyerekeket – ezeket, vagy a még életben levőket – felkelteni, akkor nem sikerült, továbbra sem voltak maguknál. Mondjuk szerencsére mind Shuur, mind Chamm is két-két gyereket fel tudott venni a földről, hogy vigyék őket, a droid pedig egyet bírt el. Így mind az öt életben levő. Emiatt azonban sokkal lassabban lehetett haladni, mert ugye a folyosó se volt túl széles és egyensúlyozni, ügyeskedni kellett ahhoz, hogy a gyerekek ne ütközzenek folyamatosan a falaknak. És ne szenvedjenek el emiatt súlyos sérüléseket.

Ezért így lassabb volt a haladás, sokkal, mintha nélkülük mentek volna. Sikerült azonban visszamenni addig a pontig, ahol lejöttek. Előtte viszont egy érdekességet láthattak, a droideeka, ami korábban útjukat állta szikrázva feküdt a terem padlóján, ez látszott és hallatszott is alulról.

Fiwi-vel csak a saját reagomban írok, itt most, hogy külön vagytok nem írok neki külön mesélőit

---

Végül Fiwi-nek nagy nehezen sikerült eljutnia az ajtóig, de még mindig nehéz volt menni, mert érezte, hogy remegnek a lábai. Tényleg csak el akart tűnni erről a helyről és elmenni innen, haza. Most igazán örült volna annak is, hogyha lett volna valakije, mert jó lett volna a karjaiba bújni, amíg el nem felejti ezt az egészet. De a munka mellett nem igazán volt ideje magára, így évek óta egyedülálló volt. sikerült kiérnie a folyosóra, a sugárpisztolyát a kezében tartotta és a falnak támaszkodva haladt, csak így volt képes. Hamarosan vissza is érkezett arra a részre, ahol feljöttek, ott meg is látta a három gyereket. Azonnal nézte, hogy életben vannak-e, de nem voltak, a sírás kerülgette, de az legalább megnyugtató volt, hogy nem a sith, vagy a férfi ölte meg őket. lehet, hogy nem bírták az előző látomást? Ezt teljesen reálisnak tartotta, mert saját maga is alig bírta ki, hát még akkor a gyerekek. Elgondolkodott néhány pillanatra, hogy vajon a többi még jól lehet? Tudta, hogy soha sem fogja megtudni ezt és sajnálta, hogy nem tudott többet tenni annál, amit tett. Vett egy mély levegőt és elindult abba az irányba, amit megnézett a számítógépben. Három szinttel lejjebb kellett eljutnia, minden helyen fülelt, hogy hall-e valakit, vagy valamit, nem szeretett volna jelen helyzetben még droidba sem belefutni. Azonban semmit sem hallott, így meg is érkezett lentre. Itt is gyorsan körbenézett, hogy lát-e valamit, hall-e valamit, de semmit szerencsére. Úgy vélte, hogy a többiek visszamehettek a járt úton, mert nem néztek utána annak, hogy van-e alternatív útvonal, és amin jöttek relatíve biztonságos volt. felsóhajtott, hogy most is a többieken gondolkodik, pedig egy pillanatig sem voltak szövetségesek. Nem kellett innen sokat mennie, talán alig egy sarkot és el is ért ahhoz a hatalmas vágáshoz, amit talán egy rakéta, vagy csáklya okozott. Odakint pedig látta a szabad eget, így megpróbált eljutni a réshez és kimenni rajta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Shuur figyelmeztette a társát, hogy mi is a helyzet a gyerekekkel, majd arra is, hogy vannak mások is a hajón, bár ez a korábbiak után elég egyértelmű lehetett, csak nem lehetet tudni, hogy mik és miért. Azonban szerencsére a párost a droidot és a gyerekeket nem érte semmilyen atrocitás, nem is látták, hogy ki lehetett még itt. A gyerekek továbbra is eszméletlenek voltak, de felfelé talán könnyebb volt vinni őket, mint lefelé.

Amint mindenki fent volt a folyosón, innen már csak a fénykardok által kivágott ajtókon kellett átmenni és a rövid folyosó szakaszokon. Kellett végigmenni. Senkibe sem ütköztek, ahogyan a teremnél sem, ahol összecsaptak a B1-ekkel és a B2-vel. Ezen is áttudtak menni és vissza is értek a hangárba, ahonnan csak néhány lépés választotta el őket attól, hogy a szabadban legyen. Ezalatt pedig Fiwi is elérte a célját és odaért a

Újabb látomás követezett, ezúttal ez is valamivel kevésbé volt élesebb, mint az előző, révén most is a jövőről volt szó és nem pedig a múltról. Sokak számára ikonikus helyről volt szó, egy magaslati helyen voltak, egy épületben, ahonnan gyönyörű rálátás nyúlt a Coruscanti szenátus épületére és maga a város. Éppen naplemente volt és amennyire látszott az itt ülő tizenkét fő, a Jedi tanács tanácskozott.

Mindenki fizikailag volt jelen, először nem lehetett hallani semmit, de a testbeszédeken látszott, hogy feszültek lehetnek és valamiről nagyon tanácskoznak. Hamarosan hangok is hallhatóak lettek, hogy a közeledő eseményekről, láthatóan két fél „feszült” egymásnak és nem értettek egyet. Aki ismerte a rendet tudta, hogy három haladó gondolkodású tanácstag ült a tanácsban, Nemic Rix, a kiffar mester, Kes’vora, twi’lek mester és Morwen Avenay mester. Most kivételesen Kaylara Su is a pártjukat fogta a maradék nyolccal szemben. Arról vitatkoztak, hogy mit kellene tenni a Lángmadár ébredésekor.

A négyes arról érvelt, hogy tenni kell valamit és nem ülhetnek csak úgy, hogy nem tesznek miközben lehetséges, hogy azaz entitás eltörli az ismert civilizációkat, mindnet. A többiek emlékeztették őket, hogy az az entitá, a Lángmadár maga az Erő. A Jedi Rend pedig nem a Sith Rend, hogy uralkodni akarjon felette, a Jedik elfogadják az Erő akaratát, legyen az bármi is. Erősnek kell maradniuk és szembenézni a közelgő nehézségekkel, bármi is legyen az.

A négyesnek természetesen mindez nem tetszett, számukra az életek többet jelentettek, hiszen valószínűleg milliárdokról, sok száz-, vagy ezermilliárd lélekről beszéltek, és a Köztársaság alapvető lénye is veszélybe kerülhet. Az idősebbek természetesen nem értettek egyet. Ha a Köztársaság valaha is veszélybe kerül, megfogják védeni, de nem egy láthatatlan ellenségtől, ami nem is biztos, hogy lesújt rájuk. Ezzel pedig véget is vetettek az ülésnek, hogy nem fognak semmit sem tenni, mert az nem összeegyeztethető azzal, amit a Jedi Rend képvisel.

Helyszínváltás következett, ez a helyszín is ikonikus volt, csak épp az ellentétes körökben. A kinézetéről azonban mindenki – akinek köze van hozzájuk – is csak hallhatott, látni nem látta még senki azok közül, akik a bolygón voltak. A Sötét Tanács tanácsterme volt. Itt is tizenkét szék volt, bár ezek egymással szemben helyezkedtek el. Mögöttük csuhás szobrok. Ironikus módon ez volt a nyugodtabb helyszín.

Míg a Jedi tanácsterem forrt az elfojtott indulatoktól, itt pedig kivételesen hűvös nyugalom volt. Itt is mind a tizenkét nagyúr és nagyasszony jelen volt, mindenki páncélban, így arcokat nem lehetett látni senki esetében sem. Csöndben, olyan méltósággal várakoztak, ahogyan azt a jediktől várná az ember és a jedik viselkedése volt, amit a legtöbben ide a nagyurakhoz képzeltek. Az ajtó kinyílt, a tizenkét nagyúr és nagyasszony egyszerre állt fel és hajtott fejet.

Az ajtó kinyílt és a Császár lépett be rajta, őt egy fiatal lány követett, akit Miin ismerhetett meg, ő volt az, aki a Naboo-n megkínozta őt. Ezek után a két császárné, Lady Zelia és Lady Dodhorn következett. Zelia-t mindenki megismerte, révén ő volt a Zakuul-i bálon is. A másik császárnét kevesebben, mandaloriai páncélt viselt jelenleg is, teljes harci díszben volt. Vele Chamm volt jóban, hála annak, hogy ő vitte a nőt haza a feltámadása után.

A két nővel egyszerre egy harmadik nő is volt, arany-kék ruhákban, az arca neki sem látszott. Ő aztán senkinek sem mondott semmit, hogy ki lehet. Ezt a kompániát a Rettegés Mesterei követték, akik a birodalom hajnalán kerültek ebbe a pozícióba és nemrég tértek vissza. A Császár tanácsadói és állítólag barátai is voltak. Utánuk még a Fellegvár Csillagával érkezett egyik férfi jött be, aztán az ajtó bezárult. A császárt kivéve mindenki az ajtó közelében maradt, csak a férfi sétált a terem közepére.

- Barátaim! Minden, amit az utóbbi időben tettünk ehhez a naphoz vezetett. A Főnix, avagy a Lángmadár hamarosan, napokon belül felébred. Lady Vadrinnal felkerestük a Jediket egy közös együttműködésre a Csillagköd megóvása érdekében, frakcióink megóvása érdekében. A Jedik azonban nem tesznek semmit, hagyják, hogy a Lángmadár tegye, amit tennie kell. Mi viszont nem fogjuk hagyni, mi sithek vagyunk, mi nem behódolunk az Erőnek, hanem irányítjuk azt!

- Egyedül is képesek leszünk arra, hogy megállítsuk a Lángmadarat és megóvjuk a Birodalmat és azt, amit elértünk az elmúlt 12.000 évben. Ehhez pedig Qui-Genua Non is a segítségünkre lesz. Egyike a Fellegvár Csillagával érkezett külvilágiaknak. A faja évmilliók óta készül arra, hogy legyőzzék a Főnixet, erre képzik ki őket gyermekkoruk óta. És most ő is a mi oldalunkon áll. Mint mondtam mindenki itt van, aki segíteni tud. Egyvalakit kivéve, de az ő ideje még nem jött el újra.

A császár itt egy pillanatra Lord Xeth felé pillantott, de aztán visszafordult, hogy mindenkihez beszél.

- Hogy felvehessük a Lángmadárral a harcot, ehhez kellett létrejönnie a Hatalom Triumvirátusának, ehhez kellett az, hogy Lord Organa és Lord Xeth is halhatatlanná váljanak, hogy könnyebben tudjanak a hatalmamban osztozni, ha szükséges mindez. Minden idők legerősebb Sötét Tanács van jelen itt, a  holnapi nap folyamán elindulunk az Eshal-ra, ott lesz a végső összecsapás Lady Xanesh látomásai alapján. Ott fogunk győzelmet aratni a Lángmadár felett! Addigra mindenki állítsa össze a seregét, mindenkit viszünk.

- És Xeth! – nézett újra a férfira. - Hozd a klónodat ezzel együtt a lelked másik felét is, rá is szükség lesz. Ezért maradhatott életben korábban, mert ezen a napon Keth Tye E’ron-ra is szükségünk lesz a győzelemhez. Ha pedig szerencséd van, még talán újra egész leszel a végére. Még, ha világos oldali is az a fél, kettő azzal a hatalommal, amivel rendelkeztek elengedhetetlen a győzelemhez.

Mindenki meglepetten kapta a fejét a nagyúr irányába, Lord Organa-t és Lord Hiuvalt kivéve, ők tudták, mindenki mást meglepve ért ez. Ez a közjáték igazából csak Kaméleonnak és Shuur-nak mondott bármit is, mert ők tudták csak, hogy az egyik legnagyobb vétség a Birodalomban a klónozás, a törvényekben is benne van a tiltása és a Császár sem tolerálja. Ezeken felül pedig mindez talán a legbeszédesebb Edric-nek lehetett. Az E'ron név pedig mindenkinek ismerős lehetett, aki volt a háborúban, ő volt a Köztársasági Havoc Squad jedi tábornoka a háború végnapjaiban...

Lord Xeth még meghajolt a császár felé, tudomásul véve a parancsot. A látomás itt ebben a pillanatban ismét megszűnt. Ez most nem volt fájdalmas, vagy ilyesmi. Azonban, ahogyan az egész szertefoszlott, mindenki megérezhetett valamit – legalább is az Erőhasználók és érzékenyek – az a vajmi kevés Erő, ami jelen volt korábban a bolygón megszűnt, eltűnt. A bolygó és az Erő maradéka, ami itt volt, „elmondta”, amit akart és ezzel pedig eltűnt. A Samorah most már ténylegesen halott volt a Császár tette miatt.

Fiwi-vel csak a saját reagomban írok, itt most, hogy külön vagytok nem írok neki külön mesélőit

---

Fiwi éppen indult volna, hogy letudja az utolsó szakaszt, amikor hirtelen megérkezett az utolsó látomás. Nagyon is ismerte azt a helyet, ahonnan indult az egész, hiszen kétszer is megfordult ott életében, amikor felvették a Rendbe, és amikor kirúgták. A tanácstagokat is felismerte jó néhányat ismert is személyesen, noha már nagyon régóta nem volt a Rend tagja. Azon, amit hallott végtelenül elszomorodott, örült a négyesnek, hogy ők próbáltak tenni valamit, de az öregek hajthatatlanok voltak. Hagyni fogják, hogy történjék bármi is, erre a gondolatra végigcsorogtak az arcán a könnyek. A másik fél azonban a Sithek nem akarták ennyiben hagyni, most minden értelemet nyert, Samorah bukása, Kreia halála, minden, minden arra ment ki, hogy felvegyék a versenyt a Lángmadárral, hogy legyőzzék azt. Nem volt egy kellemes gondolat, de remélte, szerette volna, hogyha sikerrel járnak. Ha már ennyien meghaltak ezért az ügyért, akkor járjanak sikerrel. Nagyon szerette volna, ha a Lángmadár ébredése nem taszítja káoszba a világot és nem fognak olyan sokan meghalni, mint a korábbi ciklusváltásoknál, ha lehet hinni a történelemnek. Az pedig ijesztő volt, hogy Lord Xeth-nek lehet egy klónja, hallotta, hogy művelt a férfi a Szellemholdon. A látomás után térdre rogyott és sírni kezdett. Nem is tudta, hogy mennyi idő telt el így, de amikor már képes volt összeszedni magát, akkor próbált eljutni a hajójához. Ha ez sikerült, akkor még megpróbálja az elmentett adatokat is elküldeni a másik két félnek. Csak remélte, hogy a gyerekek hazajutnak egyszer, de tudta, hogy erre semmi esély, sajnálta, hogy nem tehetett többet értük, Ezek után, hogyha tudott, akkor igyekezett elhagyni a bolygót, ott pedig nem is nagyon szándékozna túlságosan sok időt eltölteni, mert nem szívesen maradt volna már itt. Örült volna annak, ha végre valahára otthon lehet a Tundon és legalább pár napra elfelejtheti ezt az egész borzalmat…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – A kalózkirálynő





Losea Fennsík

---

Most már tényleg nem akadályozta semmi sem egyik felet sem arról, hogy elérjék a hajókat, amivel jöttek. Fiwi volt távolabb és kivárta, hogy a másik két hajó távozzon, így utolsóként érte el ő a sajátját. Addigra Shuur és Chamm már bepakolták a gyerekeket és a hajójuk, vagy siklójuk pilótája fel is emelkedett. Nem sokkal később mindhárom hajó elhagyhatta a légkört és dokkolni tudott az egyik Birodalmi hajón, Chamm pedig mandaloriain, ha akart. Fiwi pedig mivel saját hajója volt, így kihagyhatta mindezt és ha akart, akkor tudott távozni, nem akadályozta ebben senki sem.

Az űrben több nagyobb hajó is látszott, volt itt hutt hajó, az Örök Birodalom hajója, természetesen Birodalmiak, huttok és chissek is. Furcsa módon egyetlen egy féle hiányzott, a köztársasági. Bár annak fényében, hogy ez birodalmi űr volt, talán mégsem lehetett olyan meglepő. Pár percen belül azonban egy Birodalmi hajót kivéve mindegyik elfordult a bolygótól és elhagyta azt, belépve a hipertérbe.

Shuur-ék hajója ekkor kapott egy nagyobb adatcsomagot is a Nagoon Fénye űrhajóról, amit Fiwi küldött nekik. Ebben benne volt minden, amit a mirialan lementett a Kalózkirálynő hajójának adatbázisából. Hol érte őket támadás, hol menekült el mindenki a hajóról, hol és melyik hajtó támadták meg a gyerekekért. Talán annyira nem is volt ez nekik fontos, de elküldte, hogy legyen mivel elszámolnia a sithnek és a harcosnak.

A páros pedig innen Korriban-ra tartott, hogy leadják a gyerekeket a nagy jutalom fényében. Azonban a bolygón csalódniuk kellett, mert nem kaptak jutalmat ezért. Igaz sithektől mi mást várhatott az ember? Shuur-t csak emlékeztették, hogy ez a kötelessége volt, hogy eljuttassa őket ide – főleg, hogy már ki voltak fizetve a Kalózkirálynőnek és duplán nem fizetnek – és ugyanezt mondták Chamm-nak is, hogy a Mandaloriai Birodalommal való megállapodás fényében ez a férfi kötelessége volt, hogy eljutassa ide őket.

Azonban mégsem maradtak jutalom nélkül, pár nappal később egy ismeretlen jótevő a számlájukra – révén ilyennel mindenki rendelkezik ebben a világban is, ha meg akar élni – egy-egy nagyobb összeget találtak, egy megjegyzéssel az átutalási megbízásnál. Ami annyi volt, hogy köszöni, hogy elvitték az árut a megfelelő helyre, a Kalózkirálynő. Hogy miként tudta meg, hogy kik ők, vagy a számlaszámukat, rejtély volt.

Hazaérkezve mindhárman tapasztalhatták, hogy az ismerősük, akit láttak a látomásban még tökéletesen volt, amit látott, láttak még nem történt meg. A jelentéseket letudták adni minden gond nélkül viszont egyvalami teljesen biztos volt, a végjáték nagyon közel volt, a Samorah-i események pedig a látomások és minden nagyon, de nagyon gyorsan terjedtek szét a csillagködben, nem kis pánikot és elégedetlenséget szülve.

Vége a kilencedik résznek.

Akkor a kaland véget ért extra gyorsan, mert egy kört sem kellett kihagyni, ilyen eddig szerintem nem is volt! Éppen emiatt is a bővítés csupán 2,5 hónapnyi időt ölel fel, március vége – június közepe közöttit.
A remek játék miatt mindenki kap +1 pontot és +5.000 creditet, azaz összesen mindenki 3 pontot és 15.000 creditet kap.
Köszönöm szépen a remek játékot, a korszakzáró kaland a Lángmadár pedig már ki van írva, lehet jelentkezni.