Az erőd

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Prológus:
A végjáték elérkezett, mostanra minden Erőhasználó és Erőérzékeny is minden nap a Lángmadárral álmodott. De még azok is, akiknek nem volt köze az Erőhöz. Mostanra mindenki érezte azt, amiről a korábbi látomások, holonetes hírek szóltak. Mindenki tudta, hogy az Eshal-on történni fog valami. Mondani sem kell, hogy a korábbi – történelmi és legendákban szereplő – adatok miatt elég nagy pánik és félelem uralkodott a Csillagködben. A korábbi egyensúly az Erőben megbomlott és a sötétség felé határolódott a teljes Csillagködben. A világos oldaliak érzékét és képességeit erősen csökkentve.

A Jedik pedig továbbra sem tettek semmit, a Köztársaság bezárkózott, mindent teljes mértékben a Birodalomra hagyott. A Huttok féltve a saját üzletüket felajánlották a segítségüket és zsoldosaikat a Birodalomnak. A Chiss-ek és a Mandaloriaik természetesen segítettek, hiszen szövetségesek voltak. Az Örök Birodalom is szövetségre lépett ezen ügyben a Sith Birodalommal. Az FRK fele droidokat küldött és segített, akik a Birodalom felé hajlottak, a másik fele bezárkózott a Köztársasággal együtt.

Ezeket nem nézve is rengeteg dolog történt, hogy legalább azt a részt el lehessen kerülni, hogy Rhand visszatér – már akit érdekelt – mert több Erőhasználó szerint az Erőlátomások nyomán az áldozás sem kell a Lángmadár ébredéséhez, az csak az egykori Sötét Nagyúr visszatéréséhez kell. A Birodalom többségét nem érdekelte Lord Rhand ügye, bár voltak, akiket igen, hiszen a túlvilágról/Netherworld-ről is elég hatalmat gyűjtött össze az élők világában, hogy befolyásolni tudja Csillagködöt ilyen szinten. Mi lenne, ha itt lenne?

Már csak ezek miatt is elég sokan voltak – pont a Birodalom nem, ők nem aggódtak – akik végre eltörölték volna a Köztársaság Végzetét és a Rhand Varázslóit a föld színéről. Mire a hajók és a flották megérkeztek a Kessel rendszerbe, ugyanis az Eshal ennek a rendszernek a bolygója volt az egész rendszer igencsak túlzsúfolt volt. elég nehéz volt manőverezni és a feketelyukat körülölelő kis csillagködön is át kellett mindenkinek verekednie magát. egyenesen oda nem lehetett beugrani a hiperűrből, túlságosan veszélyes volt.

Bent pedig a gravitációs hullámok, törmelékek és minden más ilyen gondokat okozott. A Birodalom mind a tizenhárom darab szuper-csillagrombolója jelen volt, ilyen soha sem fordult elő korábban. Ezeken felül minden más frakció is a flottája javát hozta el ide, ahogyan a KV is, amik között ott Kessel Run réme, az ionágyúval felszerelt hatalmas hadihajó, ami számtalan Csillagromboló elpusztításáért volt felelős már. Eddig nem lehetett tudni, hogy kié a hajó, most már kétség sem férhetett hozzá, hogy kinek a zászlóalja alá tartozik.

Az űrben kialakult gigászi csata közben – amekkorát Rhen Var óta nem látott senki – a kisebb hajóknak, kompoknak elég könnyű volt a felszínre jutni, mert az űrben a nagy hajók és vadászrajok vívtak brutális háborút egymással. Éppen emiatt mindenki könnyedén le tudott szállni a bolygón, már akinek le kellett és nem ott volt már eredetileg is…

---

Nem csupán ezek a dolgok történtek, még volt néhány apró fontos kis esemény, amik idevezették a különböző személyeket. Mint amikor Xeth-nek meg kellett győznie Keth-t, hogy muszáj a császár parancsára az Eshal-ra menni, a két férfinak pedig még a feleségüket i meg kellett győzniük, hogy nem, rhys nem akar velük menni az Eshal-ra, hanem marad a hátsóján biztonságban. Ami a Dromund Kaas-i császári börtönt jelentette, hogy biztonságban tudják. Szerencsére végül a Hármak is jelezték, hogy vigyáznának a nőre, így Rhys a Malachor V-re ment és a két férfi onnan ment az Eshal-ra.

A másik roppant kellemetlen és talán kényelmetlen, hogy Morwen mit sem törődve a Tanács maradékának döntésével elutazott az Eshal-ra. Nem tehetett mást annak fényében, hogy a Kv elrabolta Parsha mestert is, ahogyan az a látomásokban volt. Morwen tettét Nemic Rix, Kes’vora és Su mesterek fedezték, hogy a tanácsbeli társukat fedezzék és alibit biztosítsanak neki. A nő már akkor érkezett meg, amikor a csata tartott az űrben. Morwen is megjárta Rhen Var-t, ahogyan ott volt Mandalore ostrománál is, de ekkora csatát még életében nem látott.

Sikeresen lejutott a bolygóra és ott nem volt túl nehéz megtalálnia azt, hogy merre is található a Sötét Tanács, a Császár és a kompániája. A nő elfogatta magát a Birodalmiakkal, akik révén Avenay a Jedi Tanács egyik tagja volt a rituáléra készülő kompánia elé vitték. Éppen a császár beszélt valamiről, amibe a nő – bármiféle félelem nélkül – vágott bele.

- De van, akit feltudnak áldozni, ostobaság azt hinni, hogy nem – mondta, a nő szavaira Xeth és Keth fordultak meg azonnal. - Megnyugodhatnak, nem ő. Parsha mester az… őt készülnek feláldozni, míg minden más elrabolt személyt le fognak mészárolni.

- Az nem a mi ügyünk Avenay mester és már nem is a magáé. Ön jelen pillanatban a Birodalom fogja és ennek fényében örülnék annak, ha kivenné a részét a rituáléból, ha még kitart amellett, hogy meg akarja menteni a Csillagködöt – mondta a császár a nőnek.

Ezalatt valahol a bolygón, ahol a tényleges áldozás kezdődik meg hamarosan a korábban a látomásokban is látott kamaszkorúnak tűnő fiatal lány álldogált a félhomályban, nem is olyan messze tőle egy a húszas évei elején járó nő állt és a lányt figyelte, aki éppen az áldozást készítette elő. A teremben megannyian voltak csuhákban, térdeltek az oltár körül, vagy éppen a félhomályba. A fiatal lány végül odafordult a sárga ruhában levő vörös hajú aranyszemű nőhöz.

- Mi itt tudjuk a dolgunkat, te is menj és készülj a sajátodra. Amint feltámad a Lángmadár, téged kell megtalálnia és neked kell az egyedüli gazdatestnek lenned! – mondta. A másik nő erre meghajolt és távozott…

---

Paqha első emléke az volt, hogy hirtelen valami nagyon világos tölti be a látóterét, fázik, majd nyekken a földön. Valamilyen hideg kőpadlóra érkezett, egész testében remegett és nem volt éppen elmondható, hogy kellemesen érezte magát. A látóterének világossága még mindig meg volt, nem látott, hiába pislogott, ez megmaradt. Hosszú percek teltek el, mire a remegés kezdett abbamaradni, bár még mindig fázott. Szépen lassan a szeme tisztulni kezdett és először homályosan kezdte kivenni a dolgokat itt, ahol volt, majd teljes egészében.

Egy félhomályos helységben volt, aminek macskaköves volt az alja, a szobrok, amik itt voltak oszlopokként azokat megismerte, már látta korábban, vagy legalább is hasonlókat. Nem sith volt, annál ősibb. Egy hatalmas ablakon keresztül odakint egy elég félelmetes látvány fogadta, bár ebből a bolygót megismerhette, hogy éppen az Eshal-on volt. arról fogalma sem lehetett, hogy mennyi idő telt el, de a saját háta mögött egy karbonfagyasztót láthatott, ez pedig megmagyarázta a rossz látást és hidegrázást is.

Még három másik ilyen karbonfagyasztó volt a helységben, ezeken kívül – és az oszlopokat leszámítva – semmi. A falakon két nagyobb ablak volt, amiken csak rács volt, semmi mással nem volt elválasztva a külvilágtól, a helységből pedig egy hatalmas faajtó vezetett ki, ami jelen pillanatban csukva volt. A saját maga keltette zajokon kívül odakintről a szél hangját lehetett hallani, de ezeket leszámítva mindenhonnan néma csend ölelte körbe a fiatal nőt.

Feleszereléslistát írj kérlek.
A hozzátok tartozó header, használjátok nyugodtan, ha szeretnétek a reag elején

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/9WfAeUt.png[/img]</center>

PAQHA VURANETHE

A sötétség helyét hirtelen átvevő fény önmagában is zavaró lett volna, de a dermesztő hideggel párosítva, valamint a padlón való nyekkenéssel még rosszabb volt. A második-harmadik pislogát követően sem állt helyre a dolog, így azt fel is adtam, inkább leszorítottam a szemeimet, ugyanis a remegés, amit a hideg okozott, nagyon erős volt, olyannyira, hogy arra külön kellett figyelnem, hogy ne törjem össze vacogás közben a fogaimat, vagy ne harapjak rá a nyelvemre. Egyelőre, hogy hol is vagyok és miért és hogyan, nem is akartam foglalkozni, csak remélni tudtam, hogy a remegés és ez az engedhetetlen állapot csillapodik majd végre.
Percek! Percek teltek el mire végre a remegés kezdett csitulni és nem éreztem úgy magam, mintha rancorn csorda rugdosna mindenfelé, habár fázni továbbra is fáztam, így egy takarónak, pokrócnak, vagy akár egy tűzhelynek is örültem volna. Aztán már kezdtem színeket is látni, formákat és zépen lassan minden helyre állt, mármint dehogy állt helyre, de jobb volt, mint azelőtt, az biztos. Macskaköveken feküdtem és körbe szobrok voltak. Hasonlókat láttam már, nem voltak idegenek, így feltehetőleg nem voltam olyan nagy veszélyben, mint amiben lehettem volna.
Megpróbáltam valahogy lábra állni, és ha sikerült, akkor magamat átkarolva a hideg miatt, igyekeztem kinézni az ablakon, hogy hátha megismerem helyet. A látvány, habár a fázás miatt a szőrszálaimat már aligha tudta felállítani, de a hideg metaforikusan is futkosott tőle a hátamon, nem csak konkrét formában. Az Ehal-on voltam, habár fogalmam sem volt róla, hogy miként is kerültem ide. Az utolsó emlékem egy orvosi droid, amint valamit belém fecskendez és elvesztem az eszméletemet. Amikor megfordultam, akkor karbonfagyasztó látványa fogadott.
- Az az átkozott vénember. - dadogtam szinte az egészet a hidegtől, amit még mindig éreztem és a szerkezetre nézve akaratlanul is hidegebbnek éreztem az egészet. Ez már megmagyarázza, hogy miért is érzem úgy magam, mint egy darab hús a hentesnél. Az enyémen kívül még volt vagy három ilyen idebenn, de azokra nem voltam kíváncsi. Lehet nem jó, ha tudom, hogy rajtam kívül még kiket gyűjt itt a mesterem, de valahogy mégis azon találtam magam, hogy megpróbálom meglesni, hogy hátha ismerem azokat, akik ezekben vannak, már ha egyáltalán van bennük valaki.
- Ki kell jutnom innen. - már a beszéddel is próbálom a vérkeringésemet mozgatni, ahogyan magamat is motiválni, amennyiben nem találok semmi érdekeset a karbonfagyasztókkal kapcsolatban. Az bizonyos, hogy a fegyveremet meg kell találnom, hiszen az nem volt velem együtt lefagyasztva. Elég nagy ostobaság lett volna, hiszen hazavágná az egészet. Habár nem gondolkodom hagyományos módon, viszont most azért sem kockáztattam meg az ablakokon való kimászás lehetőségét, mert még mindig fáztam, így maradt a faajtóval való próbálkozás. Csak remélni tudtam, hogy nyitva van és ki tudok jutni rajta, mert egyelőre komplexebb megoldások nem jutottak az eszembe és koncentrálni sem volt könnyű.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Talán meglepő volt, de Paqha sikeresen fel tudott állni, bár a lábai is remegtek egy kicsit, de bőven volt olyan dolog a teremben, amiben megtudott kapaszkodni, így máris nem okozott gondot az, hogy stabilan álljon. Ezek után láthatta meg a kinti dolgokat. Amint ezt nyugtázta magában a nő igyekezett megnézni azt, hogy kik vannak a fagyasztóban. Három teljesen humanoid – feltehetőleg ember – személy voltak. Két nő és egy férfi a lefagyasztott külső látható „kép” alapján.

A férfi meglehetően magas, nagyjából két méteres, ám ehhez igencsak vékony, betegesen vékony testalkattal. Az arcán rémület, a szája tátva, így biztos lehetett, hogy nem olyan módon került a fagyasztóba, ahogyan Paqha tette. Ezen felül nem igazán emlékezett rá az urdrarr nő. Nem valószínű, hogy látta őt valaha életében. Ha az Erőt próbálja meg igénybe venni ahhoz, hogy felidézze az emlékei között a férfit, akkor sem járt sikerrel.

A következő nő, aki azon az oldalon volt, ahol a férfi, egy terhes nő volt, hosszú hajjal. A nagy hasa kitüremkedett a fagyott karbonból. Ő békésen, csukott szemmel, a kezeit a mellkasán nyugtatva feküdt. A látvány eléggé olyan volt, mintha holtan feküdt volna és nem csak simán le lenne fagyasztva. Egyébként úgy tűnt, hogy hosszú nemesi ruhát viselhet a karbon alatt. Ő sem volt ismerős Paqha számára.

A harmadik személy, a másik nő azon az oldalon volt, ahol Paqha is volt korábban. Őt azonnal megismerte, többször gyakorolt a lánnyal már, ő is a Rhand Varázslóinak kötelékébe tartozott, valamiért közel állt a lány mesteréhez, de ennél többet Paqha nem tudott. Azzal kapcsolatban jól tippelt, hogy a fegyverei nem voltak vele együtt lefagyasztva, így maradt a faajtó, hogy megpróbáljon kijutni a teremből, mert a fegyverek itt sem voltak láthatóak.

Az ajtó szerencsére nyitva volt és ki tudta nyitni a lány, eddigre a remegése és kezdett múlni, kevésbé fázott és kezdett erőre kapni. A folyosó kőből, fából és fémből készült, elég vegyes felbontásban. Éppen emiatt a folyosó sötét volt, rajta több helyen fáklyák égtek, de mindkét oldal beleveszett a sötétségbe egy idő után. A folyosón a fényben több másik ajtó látszott mindkét oldalon, de droidok, őrség, vagy egyéb más személy nem látszott, hallatszott egyik irányból sem.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Az égen ismét vörös fény jelent meg. Ez azonban nem a korábbi lövésnek volt köszönhető. Mintha maga a realitás szövete kezdett volna szétnyílni és odaát minden vörös volt. A csillagköd jellemzően kék volt a rengeteg kék csillag miatt, de odaát minden vörös. Szép és ijesztő látvány volt egyszerre.

A következő pillanatban a Lángmadár vijjogását lehetett hallani és a hatalmas lény feltűnt a hasadéknál és elkezdett átpréselődni rajta. A környéken a Sötét oldal ereje söpört végig, csak ebbe valami más, a halál vagyis inkább a túlvilág ereje is benne volt. Valami visszatért onnan, valami nagyon hatalmas. A Lángmadár pedig továbbra is szépen haladt át a hasadékon. Látszott, hogy odafent a csata abbamaradt, ahogyan a földön is. mindenki ezt figyelte.

A végjáték elkezdődött….

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

Innen már nem is kellett sok ahhoz, hogy a Főnix átférkőzzön a való világunkba, hatalmas volt, soha életében nem láthatott senki akkora lényt, vagy entitást, mint ez volt. az űrben volt, mégis gigantikusnak hatott. Igazából, ha valakiben felmerült, akkor félelmetes gondolat lehetett, hogy odakint mekkorának láthatják azok, akik a hajókon vannak. Hogy mit élhetett át odafent az, aki ott volt.

A lény a bolygó fölé magasodott és széttárta a szárnyait. Hihetetlen hangosan visított fel, szinte meg lehetett tőle süketülni, nem is beszélve arról, hogy a kék lángok, amik kicsaptak előle mindenhova leértek. Meglepő módon azonban nem égettek, de pillanatokra úgy érezhette mindenki, mintha a világ összes hatalmát birtokolni lennének képesek az Erőn keresztül. Félelmetes ereje volt ennek a teremtménynek.

Az Erő maga, amivel rendelkezett nem lehetett ezek után azon csodálkozni, hogy képes lehet mindent eltörölni tizenötezer évente és az Erőhasználók csak a hamvait használják fel a saját hatalmukhoz. Az egész feltámadó gondolatok és a látvány is, egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. És még mindig nem lehetett tudni, hogy mi fog következni…

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

~ Közjáték ~
A bolygó egyik elhagyatottabb részén a rituálé, amit Rhand Varázslói folytattak tökéletesen végbe ment. Ennek az ára jelen pillanatban nem a tényleges Benûwia volt, hiszen az ő gazdateste a Malachor V-n volt biztonságban, helyette a Jedi tanács tisztavérű urdrarr tagját áldozták fel, ez volt a lehető legjobb alternatíva, amit találtak. A többi rab csak elterelés volt, bár a mentőcsapat érdemeiből nem von le semmit, hiszen megölték volna őket. így nagyon, de nagyon sok életet mentettek meg.

A rituálé után végre valahára megnyílt a kapu a Netherworld-be, vagyis túlvilágba, aminek a módját egészen eddig csak Lady Ireria és Lady Benûwia ismert. Noha a rituálé félresikerült és nem volt tökéletes, mert az utolsó, a Kane családnál levő holocron még hiányzott, ennek ellenére sikerült, amit akartak. Az, hogy ennek lesz-e később bármilyen következménye, még nem lehetett tudni. A férfi a kezeit az égbe emelte.

A Lángmadár ugyanebben a pillanatban tárta ki a szárnyait és vijjogott egy újabbat. A szárnyai akkorára tárultak és ő is olyan nagynak tűnt, mintha az egész bolygót el akarná nyelni, eltudná. Végül lecsapott a bolygóra. Vagyis nem a bolygóra, mert valaki más volt rajta, akit ő kiszemelt magának, egy fiatal lány, egy umbarai ősökkel rendelkező feljavított génszerkezettel rendelkező fiatal nő.

Valakit, akit a Rhand Varázslói arra neveltek és hoztak létre, hogy egyszer a Főnix gazdateste legyen. A hatalmas telepatikus potenciállal rendelkező fiatal lány pedig felkeltette a Lángmadár figyelmét, aki bele is költözött a testébe. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt Rhand Varázslói akarták. Csak egyvalamivel nem számoltak, hogy a Császár sikeresen szerzett egy olyan személyt, akit egész életében a faja miatt arra készítettek fel, hogy a Lángmadár ellen harcoljon.

Ezek az események közel történtek az ősi templomhoz, aminek az oldalán ekkor egy hatalmas karddal rendelkező férfi, Qui-Genua Non, a Fellegvár Csillagával érkezettek egyike robbant ki és pillanatokkal később, egy teleportálás után megérkezett a fiatal nőhöz, aki csak elmosolyodott.

Túl régen esett itt csapdába a Lángmadár, így sem ő, sem pedig az új gazdateste nem foghatta fel, hogy mivel is állnak szemben. Qui pedig elsújtott…

---

Ugyanaz.

Hidegháború 10. – A Lángmadár – Mi s miért történt?





Az erőd, Eshal

---

~ Közjáték ~
A fiatal nő, akinek a testét jelenleg a Lángmadár is használta csak felnevetett, amikor Qui megérkezett és csapásra emelte a fegyverét. Őket Rhand varázslói magának Rhand-nak szánták, mint királynőt, vagy ehhez hasonló rangon. De nem számoltak azzal, hogy a Császár azért jócskán többet tud annál a Lángmadárról, mint amit másokkal megosztott. Sokkal-sokkal többet. Qui-val együtt.

Ugyanis nem tudhatták, hogy a férfi által forgatott kardhoz nincs fogható. Legalább is a Csillagködben, mert a Shi’arok már alkottak egyet, igaz más módon. A kard nagyon is hasonlatos volt az ősrégi Sith kardokhoz. Csak éppen ez nem az Erő sötét oldalával, hanem teljesen semleges Erőből készült, azaz lényegében olyan volt, mintha a Lángmadár esszenciájából. A gazdatest és a lány közösen nevette fel.

A kard pedig ekkor érte el őket. Nem lehet tudni, hogy mire számított a Főnix, vagy a lány, de a kard könnyedén vágta őket félbe. A lány arcán meglepettség volt látható és furcsa módon nem félbeszakadt, hanem egy hatalmas, ember nagyágú tojásként omlott a földre. Qui és a Császár tudta csak, hogy ez a normális folyamat, a Lángmadár halott volt. azonban olyasvalami történt, amit még ők sem ismertek.

Egy hatalmas kék színű robbanás…

---

~ Végjáték ~
A robbanásnak ez a bolygó, ez a hely csak a központja volt, ugyanis az egész szétterjedt a teljes Csillagködben. Mindenhol látszott, mindenkit elért. Ugyan a Császár és Qui megakadályozták azt, hogy a Lángmadár mindent elpusztítson, de a lény halálával járó folyamatosak nem lehetett megakadályozni. Azok az események ugyanúgy lezajlottak. A Lángmadár a halálával pedig biztosította, hogy továbbra is maradnak Erőhasználók a Csillagködben és a Galaxisban.

Azonban, mint mindig történik valami, tizenötezer évvel ezelőtt az Ismeretlen Régió lezárult, ezúttal az ott levő Sorompó/Határ felnyílt, felfedve azokat, akik ott éltek. Ezeken felül még a déli peremvidéken több helyen képesek voltak azok bejutni a Csillagködbe. Ironikus módon ezek ugyanazok a lények voltak, a Rakaták, akik az előző ciklusban uralták a Csillagködöt. Most visszatértek.

Ahogyan a látomásban is mindenki láthatta korábban ismeretlen és furcsa hajók özönlötték el a Csillagködöt inváziószerűen. A Végtelen Birodalom visszatért, hogy visszaszerezze a hatalmat az egykor általuk uralt Csillagköd felett.Ezzel pedig egy új világrendet hoznak létre a Csillagködben.

Vége az első korszaknak.

Akkor köszönöm a játékot. A pontok és creditek a spoiler tagben. Minden karakter és játékos a saját frakciójának megfelelő (aki kalandon váltott frakciót, annak az új frakció értendő ez alatt) hajón ébred fel, minden felszerelésével, éppen hazafelé tartva. Akinek saját hajója is van, az is ott van a fedélzeten.
A bővítés 3 hónap (június utolsó napjától), az, hogy ebben 3 hónapban a Csillagködben mi történt, nagyvonalakban az új korszakkaland topicjában. Térképeket és hasonlókat terveim szerint a hétvégén kaptok, ahogyan az új frakciók leírását is.