X Erőd (A Múlt Elveszett Napjai realitás)

A Hajó nevű celestal lények ősi hajójának a maradványai, amik a földbe csapódtak egy katonai bázison a keleti parton. A hajót Amelia tartja fent és ellenőrzi miközben azt olyan mérföldre tőle katonai bázisok veszik körbe készen az újabb támadásra. Az épületen látszik, hogy már romokban van, de szerencsére a belső része még elégé épp. Sajnos minden támadás után pár külső részt el kell hagynia mutánsoknak, mert lakhatatlanná válik a támadások során.

Pár nappal játszódik Hellstrom halála után és három nappal az utolsó támadás után este nyolckor mindenki a várja, hogy vajon holnap lesz e újabb támadás. A fő megbeszélőben van szinte mindig egy hatalmas teremnek a közepén Amiela Univerzum Kapitányként meditálva. A celestalok hagytak nekik még valamit: egy Halál magot. Azt, ami Apokalipszis erejét is adta. Látva, hogy alig vannak egy tucatnyian az a üveg mögé zárt mag, amit csak Wanda vehet ki a helyéről egyre vonzóbbá válik nap, mint nap.

~ Amelia (Serena F4) ~
//Előzmény: Keleti parti katonai bázis – AoA realitás//

Egy újabb nap a háborúban, újabb veszteség, egy öreg harcostárs, aki így már megannyi árvát hagyott maga mögött. Felnéztem a meditációból a többiekre. Átéreztem a Hajó fájdalmát, tudtam, hogy mennyire szenved és már élete végén járt. Valamit tennem kellett azért, hogy továbbra is életben maradjon. A háború értelmetlen és jelentéktelen volt, sokkal komolyabb gondok is voltak a világon, mint ez. Miért volt olyan nehéz mindenki számára megérteni mindezt, ez nem csak az emberekre, de a mutánsokra is vonatkozott, a bolygó minden egyes lakójára.
- Meg kell erősíteni a belső részeket – mondtam. – A Hajónak fájdalmai vannak, velünk érez ő is és ha így megy tovább belehal. Nem a harcokkal kellene törődnötök, ezt mondom évtizedek óta. Hanem elérni azt, hogy az emberek megbékéljenek és közösen újraépíteni ezt a világot. Ez az egyetlen esélyetek arra, hogy életben maradjatok, és ne veszítsetek másokat.
Mindig ezt mondtam, olyan egyszerű volt, de mégsem látták. Igaz úgy nehéz, ha sokan még élvezik is a harcokat és máshogyan már el sem tudják képzelni az életet. Felsóhajtottam, nehéz volt úgy mindez, hogy teljesen másképp látták, láttuk a világot.

Amelia meditálva:




~ Serena ~ (AoA Serena*)
Hátrébb a falnak támaszkodtam és csak hangosan mordultam fel arra, amit Amelia mondott. Nehéz volt elhinni, hogy ennyi idő után is képes volt ennyire naiv maradni és mintha rózsaszín ködön keresztül látta volna még mindig a világot és nem pedig rendesen, ahogyan valójában kinézett. Kimozdult innen egyáltalán az elmúlt években?
- Persze, aztán kéz a kézben béke és szeretet virágokat ültetünk a szivárvány alatt – morogtam cinikusan. – Nyisd már ki a szemed végre, és lásd meg, hogy milyen a világ valóságban!
A mai napig nehéz elhinni, hogy ő én vagyok és én ő. Vagy legalább is a legnagyobb részben. Pontosan tudtam, hogy sokan úgy tartják, hogy amikor az Univerzum erejével találkozott születtem meg én is belőle. Ezekben a mesékben, az utóbbi évek történései után különösen kételkedtem, mert kizárt, hogy lett volna bármi közünk egymáshoz.
- Javaslom továbbra is, hogy gerilla akciókkal szabotáljuk az ellenséget, vagyunk elegen egy-egy ilyen akcióhoz és hamar hátrébb lehetne őket szorítani. Ha már „azzal” úgyis csak szemezgetünk és nem használjuk fel. Ki lenne benne egy-egy éjszakai rajtaütésben?
Néztem végig a társaságon Wright-ot és Wandát kihagyva.

* Egy kis infónak, mivel ő nincs megírva rendes karinak, de több játékos is találkozott vele 1 kör erejéig az általam mesélt AoA kalandon. AoA síkon Serena NY-ban él Logan-nel és van egy Amelia nevű 4-5 év körüli kislányuk, aki vagy realitásmanipulátor, vagy illuzionista, nem derült ki azalatt, amíg Sakura (White) karija csevegett a kislánnyal. Csak azért tettem megjegyzésbe, hogy ő tényleg él és ezért van kettő most belőle.

Megint csak üldögélünk itt, mint mindig, amikor megbeszélés van. Hellstormnak annyi. Sokáig húzta a melák, de pár napja meghalt. Nem mondanám, hogy kedveltem. Nem volt egy bőbeszédű fickó és biztos, hogy sok titkot vitt magával a sírba. Ahogy én is ezt fogom tenni, ha egyszer eljutok odáig. Napról napra közelebb kerülünk ehhez. Amióta az az idióta atomot lőtt a világra, minket vádolnak az egésszel. Ostromolnak ezen a hajón, ami a nő szerint érez és haldoklik. Nem nagyon érdekel, mert mi is ugyanígy állunk. A fémbeültetéseimnek annyi, csak a mérgezés maradt meg. Egyre gyengébb a szervezetem ellenálló képessége és eléggé lefoglalja.
Nagy a csend. Vihar előtti csend ez. Legalább a vöröske lenne itt. Ezek itt vitatkoznak, hogy béke legyen meg tárgyalás. Serena meg odacsapna. Ez áll hozzám is közelebb, de ha a gyengébbeket itthagyjuk, akkor megint semmi értelme az egésznek. Meg kell osztani az erőket. 
Még ez a nyomorult Creed is velünk van. Bosszant, de mostanában nem volt baj vele. És az a Halál Mag. Pokoli ez a világ, de azt mondják, lehet még rosszabb is. Fogyunk és gyengülünk, valamit tenni kell. Wanda meg gyereket vár. Nem tudok neki örülni. Milyen világra születik az a szerencsétlen? És meddig fog élni, 2 napig vagy háromig? Az apja most halt meg. Tudom, hogy mi férfiak nem bírunk magunkkal még háborús helyzetben sem, de azért védekezhettek volna. Mindegy, nem csesztetem a boszit. Van elég bajunk anélkül is, hogy egymást vádoljuk. Ami megtörtént, az ellen már nem lehet tenni. Azért odabököm, ami bántja a csőrömet.
- Háborús bűnösökkel nem tárgyalnak, pubi - mondom Ameliának. - És Serena jól mondja, gerillaakciók kellenek. Ki kell deríteni, mire készülnek és odaverni egyet. A fél bagázs elég. Ha kell, én itt leszek megvédeni, akik maradnak.
Logan, nem vagy már a régi. 40 éve még az első vonalba mentem volna. Engem sem kímélt az idő, bár nem ez az egyetlen ok, hogy maradni akarok.

~ Főnix/Rachel Grey~

Pár napja csak hogy Hellstorm meghalt, de még nem igen tudtuk feldolgozni a halálát. Nekem könnyebb dolgom, volt, mert nem álltam a legjobb barátai közt, lévén alig beszéltünk valamit. Azonban amint betoppanok a találkozóra, még a folyosóról elcsípem a többiek mondandóját.
~ Serena megint kever mindent, Amelia pedig még mindig a megtestesült naivitás. Bevallom én inkább lennék békés, hiába tudok kegyetlenül harcolni ha kell. De ha ezek itt gerillaharcokra készülnek annak nem lesz jó vége.
- Amit mondasz Amelia az mind szép és jó, csak a megvalósítására kellene valamit kitalálni végre, ami hatásos is. Serena, a gerillaharc pedig pont az amivel kivívhatjuk még jobban az emberek haragját. Vagyis csak magunk alatt vágnánk a fát. Bár a falak megerősítése nem is tűnik rossz ötletnek, az utóbbi időben túl sok rész vált lakhatatlanná és ha ez így folytatódik ár nem is lesz hova beljebb húzódni. Ebben a kérdésben én tudok majd segíteni ha kell megerősíteni a falakat.
~ Hű, már megint mennyit pofáztam, pedig még csak most toppantam be.
Aztán a skarlát boszi közöl velünk egy elég meghökkentő hírt.
~ A francba. Ez így nagyon nem lesz jó. Lebabázik itt nekünk a háborús övezetben. Amikor nem tudjuk mikor robbantják ránk a házat. Ez így nagyon cuki lesz.


~Kardfog~


Az egyik sarokban ültem és hallgattam a többieket, ám a megbeszélésen közel sem zajlik minden békésen. Gerillaharcot tervez Serena, Amelia pedig mint élő ellentét a békét hirdeti. A véleményüket persze a többiek is hangoztatják. Logan semmit sem változott az elmúlt 40 évben ellentétben velem. A vakság miatt sokkal megfontoltabb lettem, elvégre most már nem ronthattam neki bárkinek gondolkodás nélkül, hiszen nem látnám, ha az előránt valami fegyvert. Na de visszatérve a megbeszélésre én is reagálok valamit.
- Valóban meg kell tudnunk mit tervelnek, mielőtt gerillaharcokat indítanánk. Ha pedig rajtaütést terveztek én is inkább maradnék mint itteni védelmi vonal.

~ Amelia (Serena F4) ~
Meglepve kaptam fel a fejemet és néztem Wanda irányába, amikor kimondta, hogy gyermeket vár. Abban bíztam, hogy lesz még esélye arra, hogy felnőhessen, egy szebb világban, mint amiben most és reméltem, hogy a testvérei is mind életben maradnak, mire a támadásoknak vége lesz.
- Működhetne, ha mindenki ezt akarná – mondtam. – De itt senkit sem érdekel igazán a béke. A sértettség dominál, az emberek tettei, hogy mit tettek velünk, mutánsokkal. A valódi okokra talán már senki sem emlékszik, hogy miért indult el az egész. Az igazi ellenség halott, nem mi indítottuk el a rakétákat, de ezt ők nem tudják, vagy nem akarják felfogni. Meg kellene mutatni nekik, hogy mi történt valójában. Az alapoktól elrendezni mindezt. De erre senki sem venné a fáradtságot, te sem Rachel, mert csak azt tudod, amit beléd neveltek.
A Hajóra pillantottam és felsóhajtottam. Mikor lesz ennek valaha is vége? A hibát, ami a rendszerben van pedig meg sem találtam.
- Újabb támadás kezdődik – néztem fel. – Mennetek kell. Hajó, kérlek erősítsd meg a védőpajzsokat, ha szükséges a létfenntartó rendszertől vonj el annyi energiát, hogy az ne legyen veszélyes. Tudom, hogy fáj és szenvedsz, de ki kell tartanod, hamarosan vége lesz és te is rendbe jössz. És kérlek a hibát, amit érzékeltünk vetítsd ki, meg kell találnunk a megoldást rá, mielőtt túl késő lenne.



~ Serena (AoA Serena) ~
Legalább az egyetlen normális egyén egyetértett velem abban, hogy ideje volt tenni valamit és a gerillaakciók sikeresek lehetnek. A többiek valahol útközben feladták.
- Rémesebb vagy, mint az anyád – néztem Rachel-re. – Benne legalább lett volna annyi kurázsi, hogy kimenjen harcolni a te picsogásoddal ellentétben. Hogy jaj az így nem jó, ez így nem, a harmadik meg amúgy, de ötleted nincs, csak belekötni másokba.
Felsóhajtottam.
- Victor, te pedig hol hagytad a tökeidet? – tettem csípőre a kezeimet. – Ahogyan a csapatot megnézem Logan-en és rajtam kívül mindenki feladta és beletörődött, hogy meghaltunk és végünk. Ki lelsz az, aki kiviszi a fehér zászlót és írja alá a halálos ítéletünket? Felesleges bármit tenni, az emberek győztek, megtörtek titeket!
Elfordultam a társaságtól és elindultam kifelé, csak Amelia szavaira megtorpantam, majd ahogyan hátrafordultam Logan-ra néztem.
- Remélem velem tartasz, munkánk van, a többieket pedig hagyjuk tovább teázni és az önsajnálatban fulladozni.
Mondhat bármit is, én elindulok kifelé, miközben a tőreimet igazgattam az oldalamon készülve a csatára.

Ehh, csak pofáznak itt. Rachel is csak arról magyaráz, hogy mi miért nem lehet, semmi előremutatás. Az anyja nem ilyen volt. Vöröske, hjajj, de hiányzol... Teddy a Halál magjára néz, aztán meg a gyerekkel foglalkozik, hogy "jó világra" szülessen. Erre már nem is mondok semmit. Én sose voltam álmodozó.
Akció van, megnyílt a kordon! Erre már mindenkinek meg kell mozdulnia. Én majd kaszabolok, de nem ennyi az egész.
- Kopaszka, a két álláspontot egy módon lehet közelebb hozni: ha a vezetőjüknek telepatikusan megmutatod a történteket. Lehet, hogy csak illúziónak gondolnák, de meg lehet próbálni. Addig is előre kell nyomulni, úgyhogy menjünk is!
Nem így terveztem, de korábban jött a támadás. Wanda, Jonas és Amelia itt lesznek, meg az a majom Creed is. Én mehetek lecsapni. Ha látom, hogy pontosan milyen egységek jönnek, akkor megpróbálok kitalálni egy stratégiát és abban megkeresni az én szerepemet. A parancsnok valami védett helyen lesz, mondjuk egy járműben. Ha Jonas őt el tudja érni valahogy, akkor van esély rá, hogy valami megváltozik. Addig persze el kell jutni és legalább élesíthetem a karmaimat rajtuk. De van még valami, ami miatt aggódni kell. Wanda után megyek és még a háta mögött vagyok, mikor megszólalok:
- Boszi, a Magot biztos helyre kéne vinni. Belegondoltál, mi lesz akkor, ha ezeknek a kezére jut?

kardfog

Mindenki csak összevissza beszél. Bár a frankót mégiscsak a Kopi mondja meg. Teddynek is igaza van. Ha kirontunk végünk, ha pedig csak védekezünk akkor pedig lassanként lesz végünk. De miit tehetnénk.
Serena persze meg sérteget mindenkit aki nem akar rögtön a vesztébe rohanni.
~ Öregem, pont olyan mit én voltam. A vakság megfontoltabbá teszi az embert.
A lány sértésére csak röviden felelek.
- Ki mondta azt, hogy feladtuk. Én személy szerint csak a kamikaze ötleted nem támogatom. Ha harcra kerül a sor akkor nem fogok megfutamodni.
Mondom a lánynak, majd hirtelen valami ismerős hang csapja meg a fülemet, ami szinte jelzés volt a harcra. A kordon nyikorgó hanggal felemelkedett.
- Tessék itt a harcod, amit akartál.
Mondom, majd Logan javaslatát csak helyeslem.
- Egy próbát megér. Vöröske, nyomás utánam.
Mondom és már el is sietek oda ahol a sérült részek kezdődnek. Még bent vagyunk az oltalma adó épületben, de innen már ki lehet lesni vagyis az esetemben a kintről jövő szagok és hangok beszűrődnek. Elhúzom Rachelt az egyik rés elől és inkább elmondom neki mi van odakint minthogy aztán kilőjék.
De amint ezt megteszem a lány elkiáltja magát nekem meg csak kevés időm van felfogni mi is van.
Mindenesetre én felkészülök mindenre és kivont karmokkal várom mi lesz. 

Rachel

Szó szót követ, de semmi eredmény Serena bírál mint mindig, de ez már megszokott tőle. Valóban nem tudom mit kéne tenni, de amit ő akar tenni az egyenlő az öngyilkossággal.
A skarlát boszi is közli, hogy csak 6 hónap van hátra míg lebabázik.
- Reméljük addigra megoldódik minden és nem ebbe a rossz helyzetbe születik.
Mondom. Látom, hogy felhúzódik a kordon.
- A francba.
Jegyzem meg, majd Creed el is indul én pedig megyek utána, bár egyenlőre nem tudom mire készül.
A sérült részek felé futunk ahol már kezdődnek a rések én gyorsan kilesek, de amit látok nagyon nem fényes. látok egy exonimot aminek a csöve már világít ez mindjárt tüzelni fog.
- Exonim!
Kiáltom, miközben Creed elhúz a rés elől, bár csak fél másodpercre néztem ki. Én pedig megpróbáltam minél nagyobb pajzsot vonni az épület köré, vagy legalábbis az épp rések köré(pont a szélén vagyunk így minket is védene), köré így ha a hajó pajzsa áttörik legalább akkor sem sérül akkorát a bázis, mert az én pajzsom is tompítja a csapást, ha ki nem is védi.

Kontroll: Amelia
Amelia érzi, ahogy az Erőd szenved a támadásoktól. Félti saját lakóit. A létfenntartásra szerencsére nem kell sok energia, de a lövéseknek ellenállni idővel lehetetlen lesz. Csak egy percig fogja bírni. (3 kör)

Taktikai terem: Jonah
A vezérlőben az asztalon halványan megjelenik exonim, ami lövi a falakat, de mögötte a hadtest nem érzékelhető.

Lakórészek: Wanda, Logan
A lakórészekben csak pár fiatal nagyon hasztalan erejű mutáns élt. Képtelenek lennének harcolni vagy mozgásképtelenné váltak a csatákban vagy túl fiatalok.

Külső részek: Kardfog, Serena, Rachel
A pajzson sárgás hullámokkal csapódik be az exonim lézere felfogva az erőd pajzsai által. Teddy lassan szellemalakban kilebeg a falakon majd a mezőn. Elindul az exonim felé. Rachelék látják, hogy teddy kiment majd a lézer legyűrte őt. Ha akarnak ők kitudnak menni a mezőn, de nem tudnak utána bejönni. Kint tankokat, helikoptereket látni, de csak párat és vagy két tucat katonát.

Harctér: Teddy, Vron sereg
Az exonim azonnal érzékeli a speciális teremtményt: Teddy, robotikus android. Teddy anyagtalanul repül az exonimnak, e amikor a lézer eltalálja ő kap egy rövidzárlatot. Szikrázva és fájdalomtól üvöltve zuhan a földre egy lövés után. Bár ő nem tudja, de a hadsereg felmérése szerint a lézer csak bénítani képes az androidot, de ilyenkor meglehet (talán) ölni fegyverekkel.

~ Amelia (Serena F4) ~
Éreztem, hogy a Hajó szenved és nagyon kevés energiája maradt már csak. Alig egy perc, ennyi kevés lesz ahhoz, hogy bármit tegyenek a többiek és nem akartam, hogy a Hajónak baja essék, így is nehezemre esett figyelni a szenvedését, ahogyan fájt neki mindaz, amit az emberek tettek vele. És ott volt, hogy félti a lakókat, mindenkit, aki itt élt.
- Csak tarts ki egy kicsit – kértem. – Bírd ki és minden rendben lesz.
~ Jonah ~ gondoltam, reméltem, hogy meghallja a gondolataimat. ~ Az erőd szenved, nem fogja kibírni a támadást sokáig, talán csak egy percig. ~
Ha nem találok semmit, ahonnan még tudnék átirányítani neki energiát, hacsak nem… a szemeimmel a Halál magjára néztem. Lehetne egy értelmes felhasználása és végre nem kísértene meg senkit sem az a hatalom.
- Hajó, a magból tudnál kellő energiát szerezni magadnak? Egykor úgy vélem, hogy a részed lehetett, hiszen ugyanolyan technológia vagy te is, mint az.



~ Serena (AoA Serena) ~
Mire kiértünk az exonim már tüzelt, Kardfog szavaira nem is figyeltem, mind gyávák voltak, Logan pedig már nem is jött ide, hanem Wandával ment. Nevetséges és ezektől függ a mutánsok sorsa. Magyarán, egyedül maradtam, legalább egyik sem fog hátráltatni. Teddy pedig már rohant is előre, ráadásul már le is szedték, az egyetlen normális személyt ebben az állapotban. Így hát nem is késlekedtem tovább, nem érdekelt, se Victor, sem pedig Rahcel. Kilépek takarásban a védőmező mögül és a fedezékekben, remélhetőleg végig van ilyen elindulok. A levegőbe szagolok, hogy megérezzem, hogy merre is lehetnek az emberek, a katonák és arrafelé indulok el lopakodva. Ahogyan haladok a földről élesebb tárgyakat igyekszem felvenni, amiket, majd ha egyszer odaérek a katonákhoz, akkor már távolabbról beléjük tudok hajítani. Végig roppant óvatosan haladok, ahogyan a ragadozó cserkészi be áldozatait, ha kiszúrnának, akkor próbálok kitérni a támadások elől, hogy engem ne találjanak el. Ha sikerül megérkezni végül a katonák közelébe, akkor olyat keresek közülük, aki külön van a többiektől, hogy majd ő lehessen az első, akit levadászok.

Hát nem nyugtatott meg a boszi. A fél szememet ezen a ponton fogom tartani és ha megközelítik, akármi lesz, én teljes erőből bevetem magam. Ha megkaparintják a Halál Magját, akkor végünk és nem csak nekünk. Az öreg golyófej közben megmondta a tutit. Van egy exonim és semmi több. Ez az előörsük, a faltörő kos, aztán ha betör, akkor majd jön a többi, igaz? Na, ezt nem hagyom.
Eddig se akartam gyerekeket rakosgatni, úgyhogy lelépek. Megkeresem a legrövidebb utat kifelé. Lépegető robot, amit le kéne dönteni a lábáról. Vagy úgy kell, mint az embereknél, a lábai között felvágni. Teddy-t leszedte a lézer, Serena meg szaglászik és próbál lopakodni. Én se ugrok ész nélkül a gyilkos robotnak, hanem megpróbálom végig fedezékben maradva megközelíteni és a lábai közé beugrani. A legerősebb védelme biztosan oldalt és felül van meg talán a lábain. Ha ez megvan, akkor felugrok és a karmaimmal az alját próbálom felvágni. Ha sikerül, akkor felhúzom magam és bemászok a belsejébe. A pilótát levágom, ha tudom és megnézem, mit látok. Ha a műszerfalon megvan a sereg rejtőző része, akkor egy koncentrált gondolattal megmondom Jonah-nak. Ő majd továbbítja a többieknek. Én pedig megpróbálom kezelni a mechet és az ellenség nagyobb harci járműveit lövöm vele. Láttam már egy pár kütyüt, talán ez is menni fog.

~Rachel~

1. A lövedék szerencsére nm tett nagyobb kárt azonban Teddyben igen. Amint ezt megláttam a résen keresztül tele kinetikus erőmmel megpróbálom elérni a férfit, pajzsot teremteni köré, majd visszahúzni az erőd felé. A pajzs védi, és bár úgy nézhetne ki jelen pillanatban, mint aki éppen ég, de jelenleg a tűz nem több csupán látvány effektnél. Megpróbálom fedezékbe húzni a férfit, hogy ne sérüljön meg, mert a pajzsom se száz százalékos védelem. Ha sikerült védelembe húzom Teddyt akkor megpróbálom a környezetében lévő katonákat felemelni és ezúttal meg is égetni őket, vagy ha a páncéljuk olyan, hogy nem ég, akkor felemelni őket és repülő pályára állítani őket az exonim felé, így még talán kárt is tesznek benne. Míg én végig a pajzs mögött maradok.
2. Ha viszont meg érek el odáig az erőmmel, mert túl messze van akkor követve Serena és Kardfog példáját én is fedezékről fedezékre lopakodva haladok, majd ha hatótávba érek aktiválom a pajzsot és egy tőlünk nem túl messzi fedezékhez húzom be őt, az út közben pedig próbálom sorban felgyújtani azokat a katonákat amelyeket meglátok és röppályára állítanom őket az exoním felé.

~ Kardfog~ 


Hallom a lövedék becsapódását és örömmel hallom, hogy a pajzs felfogta és csak hullámzást hallok, azonban ezzel egy időben mást is hallok. Teddy ordítását.
Erre már én is feldühödöm és a szaglásom és hallásomra hagyatkozva követem Serenát fedezékről fedezékre, elvégre nem rohanhatok csak úgy előre, hogy szitává lőjenek.
Végig ülélek és társaimnak jelzem, ha hallanám, hogy a közelben mozog egy eddig nem észrevett ellenséges katona, és ha a fegyver élesítésének hangját hallom akkor lehúzom a lányok fejét, és én is lebukok, hogy nehogy kiloccsantsák az agyvelőnket. Ha pedig elég közel értünk egy két magányos katonákhoz, akkor azokat simán elintézhetjük Serenával, Rachel pedig segít majd minket pajzzsal ha kell, elég jól ismerem, ahhoz, hogy tudjam.

Kontroll: Amelia
Az Erőd felmérés után úgy véli, hogy a mag alkalmazható. Elkezdi feldolgozni. Amelia szinte érzi, ahogy a mag megrontja a gépezetet, bemocskolja az erőforrásait és utána... a lakóit. Először magát Améliát. A testén végig megy az Apokalipszisi hatalom. A cél a túlélés, az evolúció, a fejlődés, a javulás. A pacifista nézeteket a gyilkolás és pusztítás vágya váltja fel. Ám a mag mást is tesz vele, újdonsült meglátása kijózanítja az agyát és látja, hogy ez egy párhuzamos univerzum törött zsebverzuma. Látja az igazit, látja a szakadásokat, látja, hogy a realitás gyenge,hogy el kell pusztítani, hogy az erősek élhessenek. Csak az erősebb élheti túl, az erősebb univerzum!

Taktikai terem: Jonah, Wanda, Logan, Kardfog, Serena, Rachel, Teddy, Vron sereg
A tettek sikertelené válnak, a hajó falai elfeketednek majd lila neonszerű fények húzódnak végig rajta. Jonah egy női sikolyt hall az agyában,a mitől az orrából és a szájából hatalmas adag vér árad ki. Mintha maga Isten üvöltött volna egyenesen a tudatába. A hajóból egy hatalmas robaj hallatszik. Részei robbannak. Az egyik robbanást éppen hogy feltudja tartani Logan a testével, de a lökés így is kicsapja őt és Wandát az erődből, egyenesen a társaikhoz és hadsereghez, akik a lökéshullámtól a földre kerültek. Jonaht a robbanás elkerüli, de a dühödt Amelia hangja a fejében túl hangos, az agyvérzésnek hála, nem képes semmi másra, csak egy utolsó pár mondatban figyelmeztetni a társait. A lángoló Rozsomák testre vissza nő a hús.,de alatta az ütéstől sérült Wanda érzi, hogy... a baba elveszett...
Az ében erős, lila fényeivel valami ördögi kastélyá vált, aminek részeiből lángok csapnak ki. Jonah figyelmeztetése utána falak széthúzódnak és a lebegő Amelia vörösen izzó aurával kiemelkedik.

/Erre nem számítottam/