Re: Soho utcái

by **Svarog** Pént. 02 Nov. 2012, 08:11

Svarog tátott szájjal nézi, ahogy a démonnémber Arisával együtt eltűnik. A szemét dögök, ennyire azért felkészülhetett volna. A sárkányember indulatosan köpött, a lány a társa volt, azonban még nem volt minden veszve.
- Nem fogja megölni, szerintem ott fog minket várni a csomópontnál. Hogy miért? Azt hiszi biztos, hogy könnyen zsarolhatóak vagyunk.
Azonban a szavaiból kilehetett hallani, hogy nem tett le Arisa megmentéséről. A fülhallgatójához nyúlt, majd kapcsolatot teremettet a Furyvel.
- Arisa ügynök eltűnt bevetés közben, valószínűleg az ellenség fogságába került. A küldetést folytatjuk.
Bontotta a kapcsolatot, és figyelte a ténykedő Szellemlovast. Ez a fickó egy igazi seggfej, minden csapatban van ilyen, aki miatt gyakran emberek halnak meg.
- Hogy haladsz?

by **Thorhalla** Pént. 02 Nov. 2012, 13:20

Résztvevők: Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Victor Montano és George Ethan / Szellemlovas

Victor és Albert végignézték az utcát és a tetőket, de minden teljesen üres volt, eközben Svarog felvette a kapcsolatot a Fury-val, ahonnan a nő felelt, aki kiküldte őket.
- A teleportálást észleltük – mondta. – És egy közeli pontban is egyet, nem sokkal a maguknál levő után. Úgy ötsaroknyira déli irányba, majd kettő keletre. Vétel.
Ezt a rádiókon át mindenki hallotta és Árny is megtudta erősíteni, hogy nagyjából ő is délkeleti irányból érezte azt a valamit, amit követni akartak. A motor az ellentétes irányban volt, így az vissza lett hívva.
- Azon az útvonalon nem érzékelünk és nem látunk ellenséges mozgást, mehetnek nyugodtan, ha erősítés kell szóljanak, Fury kiszáll, vétel és vége!
A csapat elindult a megadott irányba, minden egyes sarok után egyre jobban azt érezték, mintha figyelné őket valaki és ez a harmadik saroknyi távolságra már igencsak zavaró és kellemetlen lett. De ha keresik a forrását annak, hogy mi okozhatta mindezt, nem láttak, hallottak, vagy éreztek olyasmit, ami kiválthatta volna ezt.

by **Svarog** Pént. 09 Nov. 2012, 14:06

- Csak ezeket a dögöket nem olyan egyszerű észlelni - morogta Svarog. Hiába mondta azt a Fury tisztje, hogy a környékükön nincs senki, de azért a sárkányember érezte, hogy valaki figyeli őket.
De ahogy körülnézett senki nem volt ott. Odalépett Albert mellé.
- Valaki van itt. Nem tudom, hogy ki, de figyel minket. Biztos láthatatlan, vagy kristálygömbön keresztül, esetleg távolbalátó vagy csak én vagyok a parás.
Nem akarta hogy a démonok lesből támadjanak rájuk, mert akkor ők tuti esélytelenek. Svarog felsóhajtott, majd a Szellemlovas felé fordult.
- Érzékelsz valamit?

by **Albert Shear** Vas. 11 Nov. 2012, 12:17

- Az, hogy visszavonult erőt gyűjteni, csak azt jelenti, hogy legyőzhetjük. - jegyezte meg magának, csendben Victor. Muszály volt megszólalnia, mert most kezd felébredni az események okozta sokkból. Nem szokott ő démonokkal harcolni. Gyakrabban fordult elő, hogy a dzsungel mélyén élő, elvadult mutánsokkal akaszkodott össze. Vagy a bűnözők által felbérelt, általában csak izomban vagy egyéb fizikai erőben rendesen eleresztett mutánsokkal mérettetett meg. De ezek a démonok most kicsit meglepték. Albert csak bólintott társának szavaira s haladt tovább előre, folyamatosan figyelve és támadástól tartva. Érezte ő maga is a figyelő jelenlétet. Nyomasztja is a dolog, de amikor Svarog mellé lép és felveti neki aggodalmát, kedélyesen válaszl.
- Készüljünk a legrosszabbra. De egyébként nyugalom. Valószínűleg csak az őrangyalom. - még egy mosolyt is megereszt a sárkány felé. Aztán azon kezdi törni a fejét, hogy mi lesz ha megtalálják a démoni nőt ~...bár talán minden nő démoni ~, mert akkor is ott lesznek a csatlósok. Bár abban reménykedik, hogy a nő és a mag elpusztításával ezek eltűnnek, hiszen ha jól emlékszik, egy "idézővel" állnak szemben.

by **Árny** Vas. 11 Nov. 2012, 22:42

A motort vissza kell hívni, ami nem igazán egy nagy kihívás, mert tulajdonképpen a motor olyan, mint egy... Mint egy hűséges acélkutya, nem érzi, ha belerúgok és buzogányként használom, de ha eldobom is visszatér és még etetnem sem kell. Lehet, hogy furcsa hasonlítás ez, de akkor is ez a legmegfelelőbb, legalább is én annak látom, a többi pedig nem számít. Miután megjön elfoglalom a helyemet rajta, miközben hallgatom a rádiós beszélgetést... Teleportálások, ráadásul abba az irányba, amerre vezetni tudom a társaságot, két lehetőséget látok, vagy a nő nem képes nagyobb távokat megtenni és így több ugrásban haladt el, vagy pedig mások is idejöttek, ami talán a rosszabb verzió, sőt egészen biztosan az… Illetve van még egy harmadik lehetőség, ami ugyan úgy a nő rövidtávon való teleportálása, csak azért, hogy egyértelműen tudjon vezetni minket egy irányba, ami pedig valószínűleg egy csapda. Már ha már nem abban vagyunk, mert eléggé olyan érzésem van, hogy figyelnek minket, ez pedig arra ösztönöz, hogy komolyabban figyeljem a terepet, mert természetesen nem akarok kellemetlenségeket, igaz, ez így is úgy is elkerülhetetlen. A többiek beszélgetésébe nem szállok be, csak egy kérdésre válaszolok, ami eléggé sűrűn elhangzik, ez pedig egy kissé idegesít, de nem annyira, hogy azt meg is említsem.
- Csal azt. azt, ami miatt eddig is erre jöttünk. - Válaszolok meglehetősen átlagosan, ami saját magamnak furcsa, de nem foglalkozok vele, továbbra is lassan hajtok a motorral, tartva a sebességet a többekkel, az egyik lábamat pedig közel tartom a földhöz, rendesen tudjak korrigálni, ha nagyon muszáj, ha pedig úgy alakul a helyzet, hogy újabb démonokba botlunk, akkor természetesen megállok… Aztán később beléjük hajtok, ezt majd eldöntöm, ha úgy alakul.

by **Thorhalla** Hétf. 12 Nov. 2012, 10:03

Résztvevők: Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Victor Montano és George Ethan / Szellemlovas

A kis csapat tovább haladt a cél felé, amerre menni kellett, noha az érzés végig megvolt, hogy figyelik őket, senkit sem láttak. Árny vezetésével pedig hamarosan megérkeztek egy kisebb házhoz.

by **Phobia** Pént. 16 Dec. 2016, 21:26

- RAVEN ÉS LUCY ELSŐ TALÁLKOZÁSA -

Hogy őszinte legyek, az ajánlatom még engem is meglep. Egyáltalán mire gondoltam? Hisz még csak pár perce találkoztunk, én meg csak úgy elhívom a városba kiruccanni. Iszok két italt és máris teljesen kifordulok önmagamból, ez nem jó így. Az se lepne meg, hogy ha Raven nemet mondana és faképnél hagyna. Tiszta hülye vagyok.
- Oké...menjünk. - mondom meglepve, mikor Raven mégis belemegy az egészbe. Fenébe is az aggódással, megéri kockáztatni.
A helyemről felkelve Ravenhez hasonlóan kifizetem az általam megivott egy ital árát, majd a nyomában elhagyom a bárt.
- Rendben. Ismersz egy közeli boltot, ahol tudnánk vásárolni? Nem igazán ismerem ki magam errefelé. - kérdezem tőle, és ha tud egy közeli boltot, akkor arrafelé veszem az irányt.
A boltba érve hagyom, hogy Raven válasszon, nekem ugyanis fogalmam sincs az alkoholokról, mit érdemes venni, mi éri meg az árát. Ha a kiválasztás megvan, akkor én fizetem ki az egészet, mert lehet Ravent itt se szolgálnák ki, ha megtudják a korát. Ha az italok megvannak, Raven felé fordulok.
- És most merre? - kérdezem tőle, ugyanis nem terveztem tovább. Talán leülhetünk valahol, de egy fedett hely lenne a legjobb. Félek túl sokáig külterületen tartózkodni a múltkori eset óta.

by **Ashley Godwin** Pént. 16 Dec. 2016, 21:47

Raven és Phobia első találkozása

Elhagyták a pubot, és Raven máris elkezdte keresni a szemével a legközelebbi kisboltot, ahol tudnának venni alkoholt. Lucy is rá támaszkodott útbaigazítás miatt, de ő sem ismerte jobban a helyet, mint a lány. Mindenesetre nem olyan nagy ördöngösség kiszúrni egy helyet, ahol lehet vásárolni. Egy-két sarokra találtak is egy megfelelő boltocskát, ami még éppen nyitva volt. Tökéletes. Bementek, Raven pedig gyorsan ki is szúrta az alkoholos részleget. Tudta, hogy mit akar így nem időzött sokáig. Kiszúrta maguknak az egyik kedvenc whiskey fajtáját, majd Lucy kezébe nyomta, az ital árával együtt. Kedvesen elmosolyodott, bár nem lehetett volna meghatározni, hogy ez a mosoly most a lánynak, vagy az italnak szól inkább. Talán mindkettejüknek.. ez sem kizárt. Miután megvették az italt, elhagyták a kisboltot, és Lucy pedig feltette a kérdést: hova tovább? Főhősünknek is el kellett gondolkodnia, hogy hova is akarna eljutni ezzel a lánnyal, de semmi ötlete sem volt. Az idő bár az indulása óta sokkal jobban lehűlt, azért még mindig tűrhető szinten volt. Az alkohol úgyis felfogja őket melegíteni, ha pedig nagyon hideg lenne később.. majd kitalál valamit. Gyorsan rá is mutat egy fedett helyen lévő padra, valamint meg is indul felé. Amikor odaérnek le is dobja magát az ülőalkalmatosságra, majd megkezdi az italt, és meghúzza jó pár korttyal.
- Ahh, ez kellett nekem. Király! Te is kérsz? – nyújtja át neki az üveget, miközben élvezte ahogyan az égető érzés a torkán keresztül egyre lejjebb halad. Imádta. Az illuminált állapot egyre jobban kiteljesedett, az érzékei már kezdtek tompulni.. nem kellett már sok a tökéletes állapothoz. Az éjszaka egyre jobb ütemet kezd felvenni.. kiváló.

by **Phobia** Szomb. 17 Dec. 2016, 09:07

- RAVEN ÉS LUCY ELSŐ TALÁLKOZÁSA -

A kocsmát elhagyva megcsap a kinti hideg, ami a benti időhöz képest eléggé rosszul esik. Sajnos vékony a kabátom, ráadásul bent egész végig rajtam volt. Fázom, de szerencsére gyorsan találunk egy boltot, ahol egy kicsit felmelegedhetek, Raven eközben pedig megcélozza az alkoholokat. Miközben válogat, végig őt nézem, vagyis inkább csak egyetlen pontját a testén. Korábban is megesett, hogy a tekintetem egy fenékre tévedt, de azok átlagban véletlenek, vagy lopva odapillantások voltak. Most azonban kissé a fejembe szállt az ital, így szánt szándékosan figyelem Raven alfelét, de amit választ, el is kapom a tekintetemet, mintha csak valami terméket néznék a polcokon.
Az italt kifizetem, bár Raven adta a pénzt, szívesen meghívtam volna. Így is eleget fizetett már, de így alakult és kész.
A boltból kiérve Raven rá is mutat egy fedett padra, mondjuk négy falnak jobban örültem volna, de ez is megteszi. Miután leülünk, Raven meg is húzza az üveget, aztán felém nyújtja. Átvéve én is hasonlóképpen meghúzom, de azonnal meg is bánom, ahogy ismét végigégeti a torkomat az erős ital. Kissé köhögve heveredek le mellé azért, mert már nem állok olyan stabilan a lábaimon.
- Raven, mesélj magadról. Mivel töltöd a szabadidődet? - kérdezem olyan könnyedtséggel, amit még sose tapasztaltam. Minden egyes korty ital után egyre jobban érzem magam. Sose voltam még ennyire felszabadult, ennyire jókedvű, a félelmeim egyre homályosabbak, egyre indokolatlanabbak lesznek. Talán mintha Phobia is szólna hozzám, de alig hallom, ami csak hab a tortán.
Az este egyre hangulatosabb lesz, már egyáltalán nem fázom.

by **Ashley Godwin** Szomb. 17 Dec. 2016, 10:48

Raven és Phobia első találkozása

Az este továbbra is jól folytatódott, ám a hideg igencsak megnehezítette a gátlástalanságot. Raven testében összecsapott a külső hőmérséklet, és az alkohol csodás égető érzete. Van rá esély, hogy ezt megfogja bánni, és másnaposság helyett inkább egy jó alapos megfázással fog hazatérni. De ez most valamiért nem érdekli, túl jól érzi magát.. most végre nem kell gátlásosnak éreznie magát, és lehet önmaga. Bár mindig is kérdéses, hogy az ember vajon gátlások nélkül, vagy a saját gátlásaival együtt önmaga? Különös filozófiai kérdések szántanak végig az agyán, amikor hirtelen Lucy köhögése rázza ki elmélkedéséből. Ő is megkezdi az ismerkedés első lépéseit, és ezt Raven egy nagy mosollyal díjazza is.
- Hát, nekem nem igazán szokott lenni szabadidőm. Ha mégis lenne, azt is edzéssel és kemény tanulással töltöm. Szeretnék erősebb lenni, hogy megvédhessem a húgomat. Nekem Ő a mindenem.. – szorítja ökölbe a kezét, és egy pillanatra elbambul, majd folytatja. – A munkahelyem megköveteli a folyamatos fejlődést, és tudást gyarapítást. Úgy egy éve tudtam meg nagyjából, hogy még a mágiára is van affinitásom, bár még ezzel nem tudtam sok mindent kezdeni. Sejtelmem sincs milyen típusú mágia manifesztálódhatott a testemben, vagy éppen milyenre lennék képes.. – ismét elhallgat egy ideig, majd Lucyre néz. – De elég a búskomor hétköznapjaimból! Nem azért vagyunk itt, hogy elrontsuk egymás életkedvét! – neveti el magát harsányan. Újabb korty következik az üvegből, amit már jóval könnyebben visel el, mint az első egypárat. Már annyira eltompultak az érzékei, hogy egyszerűen nem érdekli sem az égető érzés, sem az egyre inkább csökkenő hőmérséklet. Látja a mellette ülő lányon, hogy fázik, ezért közelebb csusszan hozzá, és átkarolja.
- Ne haragudj, hogy miattam most idekint kell fagyoskodnunk. De számomra megéri a társaságod miatt.. – mosolyodik el, egyenesen a lány szemébe nézve. Nagyon szép lány, még mindig. Az alkohol pedig még erősebbé teszi ezt a gondolatot a fejében. Alig van köztük néhány centiméter, de nem érzi magát kellemetlenül. Általában viszolyog, ha valaki bent van az aurájában.. de ez most jó. Nem tudja miért, de most jó.

by **Phobia** Szomb. 17 Dec. 2016, 12:31

- RAVEN ÉS LUCY ELSŐ TALÁLKOZÁSA -

Az alkohol minden egyes korty után egyre jobban esik, egyre inkább jobban érzem magam. A félelmek, a gátlások, a mindennapi nehézségek és hiányosságok lassan semmivé lesznek. Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy nem hiába jöttem el otthonról. Talán máskor is elmehetnék inni, szabadidőm van bőven, meg talán a munkát is könnyítené, ha többször járnék kocsmákba. Ráadásul ezeket nem is kell feltétlenül egyedül megtennem, gondolom Raven is benne lenne az alkamankénti ivásoknak. Nincs sok szabadideje, de azért biztos akad pár üres órája, vagy hétvégéje.
Kíváncsian hallgatom végig Raven mondanivalóját, néha bólintok, közben pedig ha a kezem ügyébe kerül a pia, felhajtok pár kortyot. Igazából a felét se értem annak amit mond, de nem is arra figyelek igazán. Az arcát fürkészem, a csillogó szemeit, a szép mosolyát, a gyönyörű haját, amibe legszívesebben beletúrnák. Nem hittem volna, hogy egy ilyen gyönyörű nővel fog összehozni a sors. Hiába vagyok idősebb, mellette szinte kislányként érzem magam. Egy lányként, aki végre belekóstolt az éjszakai életbe, amibe eddig sose tudtam. Mégis, az a rengeteg év, amit a laborban kellett töltenem, az a rengeteg dolog, amiből kimaradtam már nem is számítanak. Ami számít, az a most, ahogy itt ülök, egy csodálatos és gyönyörű személy társaságában. Ez az érzés kárpótol mindenért.
- Miattad megéri itt kint fagyoskodni. - mondom halkan, mikor Raven átkarol, ami különösképp jól esik. A közelsége elindít bennem egy másfajta melegséget, valami kifejezhetetlent, aminek a hatására még közelebb húzódom Ravenhez. Nagyon jó érzés a közelemben tudni, de én még közelebb akarok hozzá kerülni. Csak közelebb, még közelebb, és ha van rá mód, annál is közelebb.
A tekintetemet le se veszem az arcáról, a gondolataim is körülötte forognak. Nem tudom mi ez az érzés, ami erre késztet, de nem is érdekel. Nagyon tetszik.

by **Ashley Godwin** Kedd 20 Dec. 2016, 10:56

Raven és Phobia első találkozása

Mindketten elég jól belejöttek az ivásba, hiszen korty kortyot követett. Lassan az üveg tartalma megcsappanni látszott, de Raven már volt annyira illuminált állapotba, hogy ne érzékelje. Végül el is fogyott, ketten kivégezték. A lány kérdően nézett az üvegre, de már szinte a saját gondolatait is alig érzékelte. Nem tudta, hogy most szereznie kéne még valahonnan alkoholt, vagy jobb lesz ha most itt megáll? Az utóbbit preferálta jobban, hiszen részegen egyiküket sem szolgálnák ki. Talán az lesz a legjobb, ha beéri a jelenlegi állapotával. Lucyre pillant, akin szintén egyértelműen látszott, hogy teljesen K.O. Már nem igazán igényelte a beszélgetést, csak ült egy darabig csendben a lány mellett, és kiürített elmével bámult néha maga elé, néha az ivótársára. Elért egy olyan pontra, amikor már teljesen átment alphába, és ez neki nagyon tetszett. Tökéletes befejezés ez egy szabadnapnak, már csak a holnapi napot kell kibírnia. Reménykedik benne, hogy nem lesz beteges állapotban, de ha mégis.. magának köszönhette. Büszkén fogja kiállni tettei következményeit.
- Azt hiszem.. lassan haza kellene mennünk. Hazakísérjelek, vagy egyedül is hazatalálsz? – teszi fel a kérdést a lánynak. Igazából jobban örülne, ha az előbbit választaná, mert nem szívesen hagyná védtelenül szegényt. Első alkoholizálása, és amúgy is olyan kis szerencsétlen és visszahúzódó. Jobban örülne, ha hazáig még vigyázhatna rá. – Nem kell szégyellni, ha azt szeretnéd, hogy hazakísérjelek. A város veszélyes éjszaka egy ilyen lánynak, mint Te.. – mosolyodik el. Ezzel persze nem leszólni szeretné őt.. csak hát az állapotukat nézve, egyedül elég nehezen találnának haza. Raven még csak-csak.. elvégre képes magára vigyázni, megvannak erre a képességei.. de a lányból nem nézné ki, hogy képes lenne rá. Bár még alig tud róla valamit, olyan érdekes ez az egész helyzet.

by **Phobia** Szer. 21 Dec. 2016, 15:04

- RAVEN ÉS LUCY ELSŐ TALÁLKOZÁSA -

Az éjszaka tökéletesen halad, az ital lassan elfogy, habár ezt nem is veszem észre, csak a végén. Egyáltalán nem is figyeltem az üvegre, a tekintetemet ugyanis teljes mértékben Ravennak szenteltem. Még mindig alig hiszem el, hogy az estémet egy ilyen páratlanul csodálatos embernek a társaságában tölthetem. Biztosra tudhatom, hogy akarok még vele találkozni, de most ez cseppet sem érdekel. Nem számít nekem semmi más, csak a most. Most, mikor itt ülök a társaságában, és semmi se zavar meg. Se hangok, se félelem, semmi más. Még az se nagyon zavar, hogy kifogytunk az italból, amúgy is émelygek kissé, talán az is előfordulhat, hogy kitálalom a reggelimet. Ezt azonban nem most fogom megtenni, majd mikor hazamegyek, mert most még Ravennal vagyok.
A nő közelsége nagyon tetszik, főleg az a megmagyarázhatatlan érzés, amit kivált. Ezt fokozva lassan a vállára hajtanám a fejemet, azonban Raven megszólal. Az első gondolatom az, hogy mégis minek szólalt meg, elrontja a pillanatot. Viszont mikor megértem, amit mond, az egész tönkremegy.
- Máris? - teszem fel a kérdést halkan. Nem akarok még hazamenni, még sose éreztem ilyen jól magam. Raven azonban hajthatatlan, legalábbis a mondanivalójából ezt szűröm le. Lehet tévedek? Nem tudom, viszont az estének úgy néz ki, vége, így lassan felállok a padról, nem törődve a hirtelen jött szédüléssel.
- Nem...nem kell...hazatalálok...nincs gond..- felelem, pedig igazából egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Azt se tudom, hol vagyok, merre kéne mennem, vagy egyáltalán hol vagyok. Az pedig, hogy hogy leszek, főleg nem tudom. Biztos nem mennek rám, nem vagyok olyan lány. Vagy igen? Ezt se tudom biztosra.
- Te jól leszek...leszel? - kérdezem, közben megpróbálom összeszedni a gondolataimat - Én...én nagyon...jól éreztem magam...veled. Köszönöm. - mondom kissé dadogva, pedig azt hittem, magabiztosabb leszek. Mégsem, ahogy látszik. Az este hirtelen vége nagyon megcsapott, szinte újra gyámoltalannak érzem magam. Mi lesz holnap? Nekem biztos lesz szabadidőm, de mekkora az esélye annak, hogy összefutok Ravennel? Nem akarok újra egyedül lenni, de azt se tudom, mit hoz a holnap. Ez nagyon lehangoló.
Eddig észre se vettem, hogy mindvégig Raven kezét fogtam, így zavartan elhúzom, és zsebre vágom. Vagyis csak megpróbálom, majd sikertelenül inkább a hátam mögé dugom. Mit fog gondolni?

by **Ashley Godwin** Csüt. 22 Dec. 2016, 14:19

Raven és Phobia első találkozása

Az, hogy milyen érzés köti jelenleg Lucyhez még maga sem tudja megmondani. Lehet érzelmi, lehet szimplán csak vonzódási, valamint lehet az egész csak az alkohol különös játéka. Ezekre a kérdésekre a választ sajnos csak holnap fogja megtudni, és majd akkor kiderül az is, hogy mennyire örül a válasznak, vagy mennyire nem. Mindenesetre most eljött a búcsú ideje, és örömmel hallgatja, ahogyan ivótársa ecseteli mennyire jól érezte magát vele.
- Nagyon örülök, hogy sikerült kitörnöd a komfortzónádból. Ha az ég is úgy akarja, még hozunk össze valami hasonlót. Sőt, ha megtervezzük talán még jobb is lehet. Talán egy vacsora.. tudok főzni, valamennyire.. – neveti el magát, de ez most nem is annyira fontos. Legrosszabb esetben is rendelhet kaját, ha nem fog remekelni a főzőtudománya, de ez még csak a jövő zenéje. Lassan feláll, ahogyan a lány elveszi tőle a kezét. Nem gondol semmire, azt majd meghagyja a holnapra. Megvárja a lány feltápászkodását, majd közelebb lép hozzá.
- Tényleg köszönöm ezt az estét.. és komolyan mondtam, hogy fontold meg a megismétlést. – hajol hozzá közelebb, majd megenged magának egy merész csókot a lány szájára, ha ő nem ellenkezik. Nem mondható rövid csóknak, pár másodpercig azért eltartogatta, majd hátrébb lép.
- Nos, akkor ha tényleg hazatalálsz.. akkor itt elválnak útjaink. Szép estét, és kitartást a holnapi másnapossághoz! Örülök, hogy megismerhettelek, Lucy. Szia.. – fordul meg, majd elindul egy forgalmasabb utca felé, hogy fogni tudjon magának egy taxit. Pénze jelenleg még van, így nem lesz nagyobb gond a hazajutás sem. Mivel minden bizonnyal a lánynak is van még dollár a zsebében, így ha nagyon el van tévedve.. ő is tud hívni, vagy fogni magának egy taxit. Egy kis küzdelem után sikerrel szerez magának is egy sofőrt, aki bevállalja, hogy hazaviszi. Nagyjából fél-háromnegy óra alatt a SHIELD-negyedben is találta magát, ahol céltudatosan elindult az új lakása felé. A hideg levegő, és az ivás abbahagyása közben megkezdte a józanító hatását, mely egy enyhén szúrós fejfájás is követett. Ahogyan belépett az ajtaján, ledobálta magáról a gönceit.. majd elterült az új ágyában, és azon nyomban el is aludt. A szabadnapja véget ért.. még aludhat úgy.. négy órát.

// Köszönöm szépen a játékot, várom majd a folytatást a későbbiekben! ^^ //

by **Phobia** Csüt. 22 Dec. 2016, 22:10

- RAVEN ÉS LUCY ELSŐ TALÁLKOZÁSA -

Kissé össze vagyok zavarodva, aminek nem biztos a pia az oka, de köze az van hozzá. Most, hogy elválunk, nem tudom pontosan, hogy mit is érzek. Csak ma találkoztam vele, alig tudok róla valamit, ráadásul talán még veszélyt is jelenthet rám nézve. Mégis ez a pár óra amit vele tölthettem, életem legszebb órái voltak. Ő az első ember, akivel nem szakmai, hanem magánéleti kapcsolatot alakítottam ki. És ez az egész nagyon tetszik nekem, hiszen még sose volt részem ehhez hasonló dologban. Ez az este valami csodálatos volt, és biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó.
- Én köszönöm, hogy segítettél...én még sose...sose volt részem ilyenben. Nagyon hálás vagyok. - mondom, majd mikor felveti az újabb találkozás lehetőségét, felcsillan a szemem - Igen. Jól hangzik, szívesen találkoznék még veled. - felelem. Az eddig érzett kétségeim teljesen felszívódtak. Hiszen ő akar velem találkozni, pont ahogy azt szerettem volna, én pedig hülye lennék nemet mondani erre. Van valami benne, ami egy olyan érzést vált ki belőlem, amit sehova se tudok tenni. De biztosan csodálatos. Azonban ami ezután történik, azt egyszerűen nem tudom leírni. Raven megcsókol. Nem túl hosszan, ahogy azt a párok csinálják, de nem is túl röviden, ahogy a szimpla barátok. Azonban ez egy cseppet sem érdekel, csak az érzés. Raven nem biztos, hogy tudja, de nekem ez volt az első csókom. Az első....
- K....köszönöm. - nyögöm ki elpirulva, és megszédülve. Az egész szinte sokként ért, egy nagyon jó sokként, ami csak fokozza bennem azt a megmagyarázhatatlan érzést. Csodálatos..olyan jó.
- Én is örülök Raven...legyen szép estéd...nagyon köszönöm. - mondom, majd miután elfordul, én is ezt teszem.
Szédelegve sétálok, majd fogok egy taxit és az út alatt csak ábrándozom. Az agyamban újra lejátszom az estét az elejétől a végéig. A félelmet, Raven felbukkanását, a kezdeti meglepettségemet, Raven hangját, az erős italt, Raven arcát, a hideg levegőn való sétát, Raven közelségét, az ölelését, a melegségét...és a csókot. Az utóbbit többször is lejátszom magamban, de a jelentésén képtelen vagyok gondolkodni. Majd holnap, mikor tiszta lesz a fejem. Azonban nem kell tisztaság ahhoz, hogy tudjam, ezt biztosan meg akarom ismételni.
Részegen vagy józanul, de meg akarom ismételni.

///én is köszönöm a játékot. Már alig várom a folytatást Smile

///

by Ajánlott tartalom