Lanford családi ház - Avagy Tüske bázisa

Egy avatatlan személy számára ez nem több mint egy ténylegesen átlagos családi ház, tartalmaz egy kisebb nappalit, egy hálószobát, egy konyhát és egy fürdőszobát. Meglehetősen nagy tisztaság uralkodik a házban, és szinte élvezet belépni, hála a sok, gondosan elrendezett díszítő elemnek, illetve a képeknek melyek a falakat hivatottak szebbé tenni.

Valójából:
Az épület a valóságban meglehetősen sötét és csendes, a sötét részét főleg annak köszönheti, hogy ablakok egyáltalán nincsenek rajta, így a külvilágból némi fény csak az ajtón keresztül szűrődik be. Amolyan díszként, kívülről minden sarkon négy nagyobb, fekete, meglehetősen éles karó áll ki az építményből, s odabent is meglehetősen sok, ahsonló, csupán jóval kissebb objektum található, melyekkel az óvatlanok könnyedén megsebesíthetik magukat. A falak belülről fekete és a vörös bizonyos árnyalataiban " úsznak ", világítás pedig természetesen van, kisebb olajlámpák formájában, melyek hordozhatóak, mivel messze nem elegek hogy mindent megvilágíthassanak. A nappaliban van talán az egyetlen olyan bútor, mely az ágyon kívül kényelmesnek mondható, ez pedig a kanapé, s vele szemben egy tévé, amin általában hírműsorok mennek. A legbött bútor tüskékkel van díszítve, de még olyan módon hogy használhatóak maradnak.

Tesztrepülésen a QMS - Prototype páncél, de rég vártam erre az időre! A feltúrt Quest Aerospace-es akták szerint a fejlesztést már 1991-ben megkezdték, persze akkor még senki nem gondolt olyanokra, hogy egy szuperpáncélba mobiltelefont is lehet építeni, nemcsak katonai rádióadó-vevőt. Szoftver persze nincs a cuccon, szinte mindent manuálisan kell megcsinálni, de hogy szuperszónikus sebességre lehet vele gyorsulni, az menő. Küldök egy sms-t Colesome-nak, az öltönyös SHIELD-es ügynöknek, aki kérte, ha bármi haladást érek el a páncéllal, legyek kedves jelezni, mielőtt ők jönnek rá maguktól.

"Quest Military Solutions termékbemutató Manhattanben."

Pusztán ennyi az üzenet, illetve a mobiltelefon azonosítókódját is, ha be akarnak mérni, vagy bármi egyéb, akkor megtehessék. Súlyos árai vannak a legális működésnek, de nekem ebből van, és lesz megélhetésem, pláne, ha a páncél működik, előbb-utóbb fegyvereket is lehet bele építeni. A már elterjedt Stark-designt használom, némi átszínezéssel, itt-ott módosítással, illetve az eszköz vállán a Quest Military Solutions logó virít. Abszolút demilitarizált készülék, sem rakéta, sem gépágyú, sem lézervető nincs benne, ellenben képes kettétépni egy személyautót a szervomotoroknak köszönhetően, így Manhattan felé veszem az irányt a levegőben, ahol talán lesz alkalmam pár kisebb démont széttépni, amolyan reklámfogás, hogy a cucc működik.

Egyelőre örülök a repülésnek, mert a teszthangár erősen limitált ilyen szempontból, épphogy megszoktam az irányítást, meg a stabilizálást, hangsebességet ott nem lehet tesztelni. Egyenlőre minden a tűréshatáron belül van. Remélem, nem az lesz a sorsa a tesztrepülésemnek, mint az a Quest Aerospace páncél, aminek a technológiájára épül. A háborús zónában már nem fognak nekem integetni, de előtte még ha valaki integet, visszaintegetek neki, ilyen móka ez. Vajon a többi "szuperhős" hogy talál magának mindig ellenségeket, lángoló épületeket, meg bajba jutott hölgyeket? Talán ma kiderül.

A SHIELD azonnal válaszol az üzenetemre, nem éppen azt, amit vártam. Semmi gond, felkészült ember vagyok jogból, mégha az ilyen szuperszervezetekről is van szó, mint ők. Kicsit dühös vagyok, miközben mondom a mondandómat, de céges rutin: leplezd érzelmeid! Mintha csak azt magyaráznám, hogy az ég kék, és a fű zöld, olyan hangnemben válaszolok.

- A New Yorki rendőrséggel való szerződésünk értelmében a Quest Military Solutions igyekszik az igényeknek megfelelő fegyvert gyártani. Úgy gondolom, hogy egy titániumborításos harci páncél pont megfelelő egy olyan városrészhez, amit sárkányok tarkítanak. Kérem, adja meg a nevét kisasszony, hogy majd jogi útra terelhessem helyzetünket, addig is a leszállást megkezdem.

Megvárom, amíg mondja a nevét, hajthatatlan vagyok ilyen téren, de megkezdem a lassítást, és az ereszkedést, keresve egy kényelmes utcaszakaszt, ahol könnyedén leszállhatok. Rossz előérzetem van egy démonok által birtokolt városrész közepén, de megnyugtat a tudat, hogy több év fejlesztése után végül sikerült megfelelően golyó, tűz, és fagyálló páncélt készíteni a Quest Aerospace maradványkellékeiből, így nem félek, inkább csak izgulok.

Csak egy kis családi ház, az udvarán szoktak grillpartykat tartani, a gyerekek ott dobálják a frizbít a sárga golden retviere kutyájuknak, az anyuka pedig limonádét visz ki a brigádnak. Persze ez nem volt ott... Helyette voltak nagy ocsmány szemek az égen, és a ház előtt egy különösnek is csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető nőstény démon áll.
Svarog odafordul Szellemlovashoz.
- Ezeknél a démonoknál nőuralom van, vagy mi? - suttogja.
Ha kap választ, ha nem, nem foglalkozik vele. Kellett valami terv, hogy kicselezzék a szemeket, és közben a valószínűleg démoni nőstényt is elintézzék.
- Van egy tervem, én felrepülők, és elterelem a térfigyelőrendszer figyelmét - mutat az égen lebegő ocsmányságok felé. - Addig ti intézzétek azt a valamit.
Persze megvárja, hogy a kapitány vagy a Szellemlovas mit szól ehhez. Ekkor felpillant és meglát egy repülő alakot... Elsőnek egy démonnak véli, de ekkor meglátja, hogy ez egy páncélos ember...
- Albert, ugye nem vártunk erősítést? - kérdezi halkan.

Ahogy Victor átlépett a fátylon és meglátta a szemeket, kissé meginogott. Kissé megrogyott a térde, ahogy meglátta a hatalmas szemeket az égen. Először fel sem tűnt neki. Amikor a legközelebbi épület felső szintjeit pásztázta, akkor került látókörébe az egyik. Onnan pedig nem volt megállás. Végignézett az egész égen. Rég érzett ilyet. Talán csak első bevetésén. Megrendülést. Most azonban elbizonytalanodott célját illetően. ~ Mit keresek én itt?! Jah...dolgozom a picsba is. ~ Összevonja szemöldökét folytatja útját előre, amíg meg nem látja a nőt. Ekkor célra tart és féltérdre ereszkedik. Albert észreveszi társának mozgásából, hogy baj van. De nem lép közbe, mert Victor kihagyása pusztán pillanatnyi volt s nem tartotta említésre méltónak. Az ő lába is remegett,miután az adrenalin elhagyta a testét az első, démonok elleni küzdelmét követően. Azóta ezt is, mint minden más veszélyt, kissé félváról veszi. Maga is megszemléli a mély tekintetű kocsonyás gömböket, majd meghallgatja Svarog javaslatát is.
- Már tudják, hogy jövünk. Felesleges lenne, nagyobb szükség van rád egy esetleges összecsapásban. Az erősítéssel kapcsolatban pedig a Fury-val kommunikálj. - Majd megtorpan, ahogy Victor megáll és az ő figyelme is a sárga bőrű nőre terelődik. -Hé, hölgyem! Mi a véleménye, jó helyen járunk? - Teszi fel Albert ez a felettébb egyszerűnek tűnő kérdést.

Szép lassan végül a forrás közelébe érünk, ami... Közel sem egy különösebben kellemes dolog. Egyrészt azért, mert a ház finoman fogalmazva sem barátságos, egy darab kocka talán? Vagy valami hasonló, ablakokat sem látok rajta, de ez még eddig a kellemesebb része, a másik, hogy megvan az oka annak, hogy miért is éreztem úgy, hogy figyelnek minket, egy rakat szemgolyó lebeg az égen és minket kémlelnek, nem vagyok benne biztos, hogy pontosan ki figyel azon keresztül minket, vagy éppenséggel, hogy mi figyel, de semmiképpen sem lehet jó, mindenesetre is fölöslegesnek látom a szívósságuk tesztelését, mert már, ahogyan valaki mondta, így is tudják, hogy jövünk, felesleges. Ami még lényeges, hogy egy újabb nőszemély van itt, aki a démonokból kiindulva hamarosan úgyis támadni fog, vagy arra vár, hogy mi támadjunk, valaki pedig érkezik a magasból, aki elnézve a módszerét, nem igazán tűnik démonnak, na meg persze ott van a tipikus páncél is, amiből mostanában valahogy sokat látok, igaz nem feltétlenül közelről... Most egyenlőre türelmesen várok, illetve még Svarog megjegyzésére teszek egy helyeslő morgást, mert valóban így van, furcsa módon a legtöbb démon amivel összefutok az nő, ami pedig nem nő, az tipikus démon, patákkal és szarvakkal, eddig legalább is. De mint mondtam, most egyenlőre várok, bármikor ugrásra készen, hogy ha arra van szükség.

Svarog lemaradt a társaitól, a rádióján közben üzenetet küldött a Furynek.
- Bármi furát látnak a koordinátáinkon jöjjenek - mondta halkan. Amikor odaértek Albert megszólította a nőt. Svarog még intett is neki, mire a démon válaszolt, majd átalakult, pontosabban megszépült.
Svarog ismerte az eligazításról. Shryrok, az időt manipulálni képes dög. A sárkányember csak ennyit mondott.
- Puska kellett volna ehhez a melóhoz - vetette oda a Victor nevű fickónak. Azonban a lény mintha nem támadott volna. Svarog remélte, hogy Albertnek van valami terve, mondjuk a kezdeményezésre, vagy ilyesmi.
- Fury, egy 10 méteres sárkány van a közelben. Kellene néhány nagy kaliberű cucc - válaszolta Svarog, amikor rájött, hogy elfelejtette bontani a kapcsolatot a Hellcarrierrel. - Nagyon nagy kaliberű cucc, mondjuk amivel kilehetne ütni Godzillát és King Kongot egyszerre.

A jogi úton rendezés esetét itt elvesztettem, hiszen a SHIELD főnöke nyilván napi ötvenezer pert kap a nyakába, és az alkotmány egy eldugott pontján kell lennie egy olyan tételnek, hogy Mr. Miller kacaghat az egészen, és nem kell foglalkoznia ilyesmikkel.
Nem várt ütközések akadályozzák leszállásomat, amiről a szenzoraim nem mutatnak semmit. Tán nem kalibráltam őket megfelelően? Talán csak azt mutatják, hogy működnek, miközben nem is? Néhány tesztet lefuttatok, és a szenzor egyértelműen mutat a földön két alakot, minden rendszerazonosítás megtörténik, adatbázis egyeztetés után néhány adatot ki is köp. Úgy néz ki, hogy én teljes egészében látom és érzem a dolgokat, de ezek a szemek... undorító. Nyilvánvalóan a létezés olyan formáját képviselik, amit a modern emberi tudomány még nem adaptált, és én így nem gyártathattam érzékelőket a páncélban ezekhez. Ettől függetlenül én látom és érzem őket, ami nem kellemes. Manuálisan, érzékelők nélkül, a saját látásomra építve kezdem kerülgetni őket, és leszállni a földre.



Egy tíz méteres anyagtalan sárkány, aki olyan szavakat használ, mintha burkoltan arról próbálná meggyőzni a közönségét, hogy időutazó.

- Mondd meg a mesterednek, hogy mi is boldogok vagyunk, hogy láthatunk ilyen közelről egy sárkányt. Ámde. Miért pont most, miért pont itt, miért pont minket?

Kérdezem a lénytől. Bízom benne, hogyha egy sárkány, akkor csak ezt az adag másik metahumánt akarja, és nem engem, én csak véletlenül keveredtem ide. Vagy mégjobb lenne, ha tönkretehetném terveit véletlen érkezésemmel, az lenne az igazi.

Albert vagy nem akart, vagy nem tudott semmilyen következtetést levonni a nő szavainak hangsúlyozásából. Valójában céljaikat tekintve kicsit soknak tartotta a beszédet és már húzta is volna meg a ravaszt, amikor a páncélos alak feltűnt neki is. Egy részről, egy pillanatra dühös lett Victorra, amiért nem jelezte időben az érkezőt. De így legalább megértette Svarog korábbi kérdését. Albert ujja egy pillanat alatt hagyta el a sátorvasat, de folyamatosan a nőre tartotta a fegyverét.
- Svarog, jelentse a hívatlan vendéget.- vetette oda kurtán, majd a nő, illetve az átalakuló lény felé fordult. Amint metamorfózisa olyan státusba ért, amiben már felismerhető volt a srákány formája, tüzet nyitott a lényre, rövid, hármas sorozatokban. Victor türelmesen várt, célra tartva. Ahogy Albert tüzet nyitott a sárkányra, Victor dinamikusan megindult a legközelebbi természetes vagy mesterséges fedezék mögé. Ahogy beért és látja értelmét, ő is lőni kezdett.Amint Victor pozícióba kerül, Albert is fedezékbe húzódik.

Közelebb érünk, észre vesz minket, vagy legalább is úgy tesz, mint aki még csak most vesz észre minket, de nem hiszem, hogy ez valójából is így van, valószínűleg mindvégig tudta, hogy hol járunk, máskülönben mi értelme lenne annak a sok szemnek... Azt leszámítva, hogy Dormammu lát mindent azokon keresztül, oszthatja is az információt. Hamarosan nyilvánvalóvá válik számomra, hogy a nő mágia érzékeny, ami nagyon valószínűvé teszi azt, hogy használja is, ez pedig egy olyan információ, ami eléggé fontos, habár nem meglepő, a démonoknak szokása a mágia, igaz ez hamar formálódni kezd és... Ez gyakorlatilag nem démon, hanem Loki egyik fattya, de egy oldalon állnak, így innentől kezdve nem fogom megkülönböztetni tőlük, így is úgy is pusztulnia kell erről a földről.
- Valószínűleg mágiahasználó. - Adom a többiek tudtára, miközben alakítok egy keveset a motoron, nagyobb, már-már pengékhez hasonlatos tüskéket formálok az elejére, majd pedig egy lábammal támasztva húzni kezdem a gázkart, csak a megfelelő pillanatra várva és nem is foglalkozva azzal aki idő közben ide berepült, fölöslegesen vonná el csak a figyelmem. Végül elengedem a motort, ellökve magam tőle, hogy az belehajtson a sárkányba, igaz, nem hiszem, hogy működni fog, mivel úgy néz ki, hogy nem is igazán van ebben a térben, de egy próbát mindenképpen megér.

Svarog legyűri a késztetést, hogy izomból a járdának vágja a rádiót és hogy szép legyen nap rátaposson a kincstári cuccra.
- Nem tudom melyiknek vagy a rondább - kiáltja vissza a mutáns gyíknak. - Bár hasonlítasz egy rokonomra.
A többiek támadásba lendülnek, de valahogy lelassulnak, majd a következő pillanatban lelassulnak, majd teljesen megállnak. Svarog csak pislog, majd a többiekre pillant.
- Valami olyasmit mondtak, hogy az Ocsmányság és Rossz Shakespeari idézetek istennője képes manipulálni az időt...
A sárkány hirtelen eltűnt, majd a szemek, a házak, a Fury...
A következő pillanatban pedig egy teljesen más helyen voltak. Az 1800-as évek New Yorkjában. Svarog megszólal.
- Na most mit csináljunk? Jó ne csináljatok semmi hülyeséget, mert a végén valaki eltűnik örökre, vagy Hitler nyeri a II. világháborút...

Szerencsére nem csak én lendülök támadásba, azonban úgy tűnik, hogy mindez hasztalan, hiszen bár elsőként jónak tűnik, de pár pillanaton belül az egész olyanná válik, mint egy furcsa lassított felvétel, majd pedig egy kimerevített kép. Igen... Idő manipulálás, mindenképpen hasznos. A gyíkszerű, vagy talán inkább sárkányszerű alakra tekintek a szavai után.
- Ez... Jó volt. - Kivételesen tetszik amit mond, mert teljes mértékben egyet értek minden kis jellemzésével a förtelmet illetően. Ami ezután történik pedig eléggé váratlanul ér, elmosódnak, majd pedig szépen sorban eltűnnek a dolgok és mire rendesen fel tudnám dolgozni a történteket, már egy másik helyen vagyunk, vagy legalább is másik időben, a helyben nem vagyok biztos, lévén nem tudom, hogy miként nézett ki ez a város... Ömm.. Ilyenkor. De biztos, hogy ez valós kép?
- Hmm... Nem tudhatjuk, hogy mennyire képes babrálni az időt, de biztos vagyok benne, hogy nem küldött vissza minket az időben, ha erre képes lenne, akkor démonokat is küldhetne vissza a múltba és teljes mértékben átírhatná a történelmet, már megtette volna, hiszen akkor ki lett volna itt, aki képes lett volna védekezni a démonok ellen? - Nem voltak akkor még hatalmas szervezetek, mint a SHIELD, vagy ehhez hasonlók és lehetséges, hogy vannak már épkézláb lőfegyverek és ágyúk... De azok biztos, hogy kevesek lennének a védekezésre.
- Szerintem... Ez inkább egy olyasmi illúzió, mint ami az előző sárkánynál is csapdába ejtette a csapat többségét, vagy talán az egészet, legalább is valami hasonló lehet. Bár tévedhetek. - A végét nem hiszem el, hogy kimondtam, de olvastam valami időhurkos dologról is... Igaz nem értettem, hogy mi is az pontosan.

- Kedves, hölgyem, de csak egy Isten létezik, de ő nem foglalatoskodik ilyen látványos, de látványosan semmitmondó trükökkel.

Mondom neki, a többiek meg azonnal támadásba lendülnek. A támadásaik nem érnek sokat, egyenesen a nullához konvergál a támadások effektívsége, mert ez az ismeretlen entitás, ami képes nem létező eredményeket produkálni érzékelőim számára, egész egyszerűen valamiféle időszingularitást hozott létre. De nem vagyunk hozzá túl közel, és nem fog minket...

...beszippantani. Elismerem, ez eléggé határozottan jó volt. Azt hiszem, mégiscsak a hazagyaloglást kellett volna választanom, ahogy a SHIELD javasolta.

-...visszatérve ehhez az isten dologhoz, végülis ő megígérte választott népének, hogy ad nekik szivárványt a fitymájukért cserébe, szóval kiszélesíthetjük az isten definíciót rád is.

Nos, a mai nap jó szolgálatot nem tettek az érzékelőim, de mégegy esélyt adok nekik. Ha bebizonyítják, hogy ez a régi New York dolog kamu, akkor megtartom őket, ha nem, akkor érjek csak haza, és úszómesterré fogom lefokozni az összes tervezőtechnikust.

Valahogyan nem tudok megbízni ebben az egész helyzetben. New York, múlt, én meg ott vagyok kísérleti harci páncélban. Egy férfi megszólít minket, és elkezd magyarázni arról, hogy az időutazás okozta károktól védi a világot, tökéletes, már csak ez kellett. Én csak azt nem értem, hogy ez az általa Shyroknak nevezett lény miért ide dobott vissza minket? Szóvá is teszem aggodalmamat, mert csak nem olyan egyszerű, hogy a csávó visszajuttat minket, és hurrá-hejehajj, az az izé bizonyára tervvel küldött minket ide. Azaz, eltervezte, hogy valaki várjon minket itt. Talán pont az úr? Nem bízom benne, de a házba követem. Készenlétben tartom a páncélomat, hogyha valamiért rosszra fordulna a helyzet.

- Már elnézést, nem kívánok beleszólni a dologba, de maga most visszajuttat minket a saját időnkbe, és le van zárva a történet? Én ha egy időutazó gonosz lény lennék, olyan időbe küldeném áldozataimat, ahol gonosz szolgálóim várnák őket. Azaz, nem érzem magam biztonságban.

Milyen érdekes karperec... talán az úszómesterekké lefokozott technikusok legalább egy modern uszodában lehetnek úszómesterek, ha sikerül valami használható mérést végezni erről a kis karperecről...

Svarog vállat von, majd a fickóra hallgatva elindul a ház felé. A sárkányember közben megszólal.
- Figyelj, öreg. Mi se örülünk, hogy a fejlett XXI. századból, visszajöttünk a szar XIX. századba, de ez van. Az az idővel babráló nőstényördög valamiért idehozott minket. A sok baromság közül, ami eddig velem történt, pont az időutazás maradt ki.
A ház egyszerű berendezésű volt. Svarog azonnal helyet foglalt a székbe, majd egy szivarra gyújtott.
- Már pangott a tüdőm, bocs. - Végighallgatja az Időzsarut, majd megszólal. - Arra a realitásra emlékszem. Magneto egyik csatlósa voltam, és láttam ahogy megölte Apokalipszist. Ronda dolog volt. Nem lehet, hogy Shyrok pont ezt akarja, átírni a realitást? Hisz itt van velünk a Szellemlovas aki a Barokk realitásból. - A fickó felé mutat a hüvelykujjával. - Bármilyen hiba végzetes lehet. És miért pont ide, mi történhetett ebben az időben? Apropó, mennyit is írunk most?

Nem mutatkozom be, de az úr tudja a nevem. Azért nem semmi híresség lehetek, ha a születésem előtt száz évvel már arcról felismernek. Mindenesetre kiemeli azt a tényt, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan lehet időutazni, vagy hogy ki lehet képes erre. Egyetemen is mindig átaludtam az elméleti kvantummechanikát, és akkor még tényleg csak a legalja az egésznek.

Szerencsénkre ő azt állítja, hogy esetleg, kihangsúlyozva a feltételesmódot vissza tud juttatni, amennyiben minél többet megtud arról, hogy honnan jöttünk, meg valami véráldozatról sammog.

A fedélzeti számítógép, és saját időérzékem szerint besaccolom nagyjából eltűnésünk pillanatát, és ezt a dátumot és időt mondom az időzsarunak, aki a rajongóm.

- Ekkor tűntünk el, és ha valamiből nem volt hiány, akkor vérből. A városban összevissza mászkálnak a démonok, civil lakosságot és ellenállókat egyáltalán nem kímélve, és azok a láthatatlan mágikus szemek mindenütt... a régi Doom 3-as emlékeimet juttatja eszembe. Ja, és nem mutatják az érzékelők, szóval valamiféle elmemágia cucc lesz. Az is lehet, hogy el sem indultunk sehonnan, csak képzeljük. Az is lehet, hogy csak én képzelem. Az is lehet, hogy mások képzelik azt, hogy mi ezt tesszük vagy épp képzeljük. Vagy az is lehet, hogy tényleg időt utaztam, de többtízezer ember halt meg a napokban, ebből nem kevés ott Manhattanban. Durván magas számokkal lehet dobálózni, amennyiben tényleg vérrituáléról van szó, patakokban folyik.