Étkező

Nem értem amit mond, pedig én is angolul beszélek mint ő, de ezt most halálosan komolyan nem értem. Akkor most elfogadta a részemet, vagy nem? Minden esetre, most rá kérdezek.
- Akkor nem kell az ételem? - Kérdem, s ha a válasz nem, akkor se fogok meg sértődni, csak legfejebb le tuszkolok a torkomon még egy pár falatot, atöbbit vagy itt hagyom, vagy elviszem Onee-samanak. Ő biztos meg enné, ha csak neki sincs étvágya. Mondjuk, eléggé kellemetlen a számomra, hogy pont akkor jön hozzám valaki, mikor nincs étvágyam, és könnyen azt hiheti, hogy egy beképzelt kis csitri vagyok, aki nem tud az olyanokkal enni. Bár, a srác eléggé figyelemre méltó, ezzel a külsövel. Majad, másról kezdünk beszélgetni, a származási helyemről Japánról.
- Igen, Japán vagyok. A karácsonyt, úgy is otthon fogjuk ünnepelni családi kőrben, ha gondolod te is jöhetsz, a szüleim biztos szeretettel fognak várni. - Mondom mosolyal az arcomon.

Rick és Meko-chan
- Akkor nem kell az ételem? - kérdezi tőlem, mert láthatólag nem értette eléggé, amit mondtam. Érdekes, egy lány, aki nem eszik, amikor egy srác odaül mellé. Az is lehet, hogy elment az étvágya tőlem, vagy nem eszik más emberekkel vagy valami ilyesmi. Mondjuk nem néz ki egy beképzelt ribinek, de én meg póknak nézek ki és mégis úgymond normális vagyok. Mindenesetre megcsóválom a fejemet.
- Igen, Japán vagyok. A karácsonyt, úgy is otthon fogjuk ünnepelni családi kőrben, ha gondolod te is jöhetsz, a szüleim biztos szeretettel fognak várni. - válaszolja mosolyogva a kérdésemre. Hmm, rögtön csapjunk a lecsóba, mi? Az se tudja, hogy ki vagyok igazából, de ahogy látom, nagyon bízik bennem. Mi van, ha én vagyok a vérszomjas pókember? Jó, nem vagyok az, és a meghívás is kedves, bár egy kicsit gyors.
- Értem és köszönöm a meghívást. - mondom neki és mivel látszólag az evést már befejezte, felállok az asztaltól, és megvárom, hogy ő is így tegyen. Azután megkérdezem
- És Kameko, mit szoktál csinálni a szabadidődben?

Úgy fest, hogy a válaszra hiába is várok, mert azt nem kapok tőle, így kénytelen leszek még pár falatot le gyűrni a torkomon, ami könnyen le is megy.
~ Gratula Meko-chan, ezt jól el intézted magadnak. - Dicsérem meg magam gondolatban, hogy ilyen könnyen le járatom magam, és a családomat, hogy ilyen snobok vagyun, ami totál nem igaz, mert én már ettem úgy is, hogy egy szumó tornán vettünk rést, természetesen, csak mint nézők voltunk ott, és mindent be borított a izzadság szaga, és úgy is tudtam enni, de ez tényleg nem neki szól. A meg hívásomat megköszöni, de ez még gondolom nem azt jelenti, hogy el is fogadja, így ezt a témát ismét hanyagolom. Rick, már be is fejezte az evést, nekem meg még van egy kicsi, de azt már tényleg inkább hagyom, és én is fel állok az asztaltól, és közben kapok Ricktől egy kérdést.
- Például, mangát olvasok, animét nézek, és Japán rockot hallgatok. A kedvenc énekesnőm, Ayumi Hamakasi, de vannak mamár újak is, csak még nem döntöttem el, hogy onnan ki legyen a következő kedvenc. Veled, mi a helyzet, te mit csinálsz a szabad idődben? - Kérdem én is, hamár el mondtam neki, az én programomat.

Rick és Meko-chan
Miután visszautasítottam az ételét, ő még legyűr pár falatot a torkán, majd miután én végzek és felállok ő is követ.
- Például, mangát olvasok, animét nézek, és Japán rockot hallgatok. A kedvenc énekesnőm, Ayumi Hamakasi, de vannak mamár újak is, csak még nem döntöttem el, hogy onnan ki legyen a következő kedvenc. Veled, mi a helyzet, te mit csinálsz a szabad idődben? - válaszolja a kérdésemre, amire én az étkezőből kifele menet válaszolok, ha követ engem.
- Hát, szeretek zenét hallgatni, meg régen bicóztam. Most jobbára a hálómmal törődök, meg a képességeim kiismerésével töltöm az időm. - válaszolom. Hát, nem tudom, talán egy kicsit jobban beszédbe kéne elegyednem vele, mert eddig nem igazán álltak szóba velem.
- Én még nem hallgattam Japán rockot, de érdekesnek tűnik. Mutatnál pár számot? - kérdezem, de még én is érzem, hogy ez egy kicsit gyengusz, de nincs mit tenni.

A kérdésemre, meg kapom a választ, majd hallom, hogy olyat még nem hallot, és szeretné ha mutatnék neki egy párat. Ekkor, fel merül bennem egy kérdés megint.
- milyen zenét szoktál hallgatni? - Kérdem, mert érdekel engem a dolog. - Ha, fel jösz a szobámba, mutatok pár számot, bár a Japán rock, nem külömbözik egy Amerikai rocktól, csak annyiban, hogy az egyiket itt éneklik, a másikat pedig ott, de mind ketőt ugyan úgy játszák, ami gondolom jó. - Mondom, de nem biztos, hogy jól is mondom, mert a kár tévedhetek is, bár a rock, az mindenüt rock, és minden hol szeretik.
- Egyébként, én énekes nő szeretnék egyszer majd lenni, még hozzá rock énekesnő. Neked mi a terved a jövőre? Mihez kezdenél az életeddel? - Kérdem, tovább majd ha, akarja a szobámhoz kisérem, és mutatok neki pár számot. Vagy az ő szobájában, azon a veb oldalon.

Rick és Meko-chan
Milyen zenét szoktál hallgatni? - Kérdezi - Ha, fel jösz a szobámba, mutatok pár számot, bár a Japán rock, nem külömbözik egy Amerikai rocktól, csak annyiban, hogy az egyiket itt éneklik, a másikat pedig ott, de mind ketőt ugyan úgy játszák, ami gondolom jó. - nos, felőlem rendben, nyugodtan mehetünk az ő szobájába, majd utána talán megmutatom a hálócskámat.
- Nos, felőlem mehetünk a szobádba. - válaszolom - Amúgy, én általában Metal-t hallgatok, vagy éppen pszhihederikus rockot.- válaszolom a feltett kérdésére, majd követem feltehetőleg a szobájába. Kellemes dolog beszélni ezzel a lánnyal és elég aranyosnak tűnik, bár szerintem egy kicsit bizalomhiányos, vagy nem tudom mi a szösz.
Egyébként, én énekes nő szeretnék egyszer majd lenni, még hozzá rock énekesnő. Neked mi a terved a jövőre? Mihez kezdenél az életeddel? - kérdezi, és a kérdésén elgondolkodok.
- Ezen még nem is gondolkodtam el annyira...-majd megvakarom a tarkómat - Azt hiszem Bosszúálló akarok lenni.