Étkező

~ Úgymond KM reag ~
Szépen lassan ténylegesen beesteledett a kúria és a város felett is. akik most érkeztek az iskolába, azoknak már találtak szobát, és be tudtak költözni oda. A kicsiket az óvodából a szülők lefektették aludni és az egyik tanár a helységeket is körbejárta a gimnazisták után. Este 10 órakor lámpaoltás, mindenkinek kortól függetlenül. Részben, mert másnap reggel korán az egész iskola indul is táborozni.
Másnap reggel, akármennyire nem tetszett senkinek sem, reggel 6 órakor kellett felkelnie mindenkinek, a bepakolásokkal végeznie kellett mindenkinek és még a reggelin is túl kellett lenni időre. Mivel igencsak messze ment a csapat, így reggel 7kor indult a társaság, hogy dél környékére meg is érkezzen a tábor helyszínére.

//Folytatás: Belleplain tábor//

Amikor, be lépek Tinával az étkezdébe, akkor veszem észre a vakitó ehérséget, és ogyrsan reflexből becsukom a szememet. Majd, miutá ismét kinyitom, az ég olyan mint álltalában máskor. Vagyis tiszta kék.
- Ez, fura volt. - Mondom a Tinának, miközben egy tálcát veszek magamhoz, meg még egy tányért, amire pirítost, meg némi paradicsomot teszek, Illetve, még töltök magamnak, teát. Amint végeztem, el indulok az asztalok felé, és egy üres helet keresek, amiből most még bőven van. Miután, Tina is le ült, folytatom.
- Csoda, hogy még élünk ezen a bolygón. Amik itt történnek, főleg itt Brooklyn-ban. Meg most, is ez a ehér dolog. Egyszerűen, nem értem. - Mondom, miközben az egyik pirítóst megeszem, és közben egy szelet paradicsomot is. Aztán, bele kortyolok a meleg teába.

Előzmény itt: ifjusági szoba

Pár másodperccel azután, hogy beléptünk a helységbe az ablakon keresztül vakítóan éles fény tört be. A kezem a szemem elé tartottam, de még így sem láttam semmit. Nemsokkal később a fény abbamaradt és a látásom is normalizálódott.
- Na végre.
Éva kérdésére nem tudtam a választ ezért, csak röviden feleltem.
- Fogalmam sincs.
Mondom, majd én is odalépek a tálcákhoz, majd magamhoz veszek egy pirítóst, egy medvesajtkockát, egy almát és egy pohár vizet. Lehet ferde az ízlésem, de én így szeretem.
Éva szavaira először nem tudtam mit mondani, de aztán csak kipréseltem magamból valamit.
- Valóban egyre több a furcsaság, de lehet jobb, ha nem is tudjuk miért történtek. Szegény Winter ő éjjel nappal hasonló dolgokat láthat. Ez is hátránya a képességének, de nézzük a dolgok jó oldalát, legalább sosem unatkozik.
Próbáltam terelni a témát.

- Az biztos. - Mondom, Tinának miközben, egy szelet paradicsomot is teszek a számba. Mikor a tálcájára nézek akaratlanul, már egyből látom hogy mikt is eszik.
- Ahoz képest, hogy azt mon dtad, hogy éhes vagy látszolag keveset eszel. Legalább, egy paprikát, vagy paradicsomot egyél hozzá. - Mondom neki, mert ez így nagyon kevésnek látszik. Bár, lehet, hogy ő most csak ennyit akar enni. Én, meg már végeztem a reggelivel, a teát is meg ittam, és most márcsak Tinát várom hogy befelyezze.
- Én, arra gondoltam, hogy meg nézhetnénk a botanikát. Csak, ha téged is érdekel. - Mondom neki, egyből ha már ő is végzett, és állunk fel, hogy vissza vigyük a tálcákat, a helyükre. Tina válaszát, azért még meg várom.

- Igen az is vagyok, de én eleve sem vagyok nagy étkű. Meg ha még éhes lennék, még úgyis vehetek még, meghagyni pedig nem szeretem a dolgokat. lehet én vagyok túl takarékos.
Mondtam, közben pedig majszoltam amit kiszedtem magamnak. Tényleg nem volt sok, ezért vettem még egy pirítóst, mikor végeztem az elsővel, majd megettem az almát és megittam a vizet. Ezek után, már határozottan elfogott a jóllakottság érzése. Mikor Éva felajánlotta, hogy nézzük meg a botanikát, felkaptam a a fejem.
- Persze menjünk.
Mondtam, majd megindultam Éva után.

folytatás itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t205p75-botanika-es-a-kert#29403

Miután, végzünk kifelé sétálunk. Egyenesen, a Botanika felé. Mikor emlitem a botanikát, látom hogy fel kapja a fejét, és egyből bele is megy a dologba.
- Azt, hallottam hogy még gyóygnövényeket is lehet látni. - Mondom, miközben arra felé haladunk. Az út, kissé hosszú föleg mert, eddig még én sem jártam ott.
- Valahogy csak, meg találjuk. - Mondom, és közben haladok tovább.
~ Minden, esetre azért, én is kiváncsi vagyok a kertre. Igen, és most jut az eszembe, hogy tavaj óta nem is dugtam ki az orromat se a frislevegőre. Minden esetre, jó mokának igérkezik a dolog. ~ Annyira a gondolataimba mélyedek, hogy még azt se nézem hogy merre is megyek. Pont, mint odahaza.

Fojtatás itt Botanika és a kert

//Kérlek a 6 sort tartsátok és ne csak 3-4et írjatok.//

Onee-sama most nagyon el foglalt, mert most tanítani van, így most nincs velem. Utam, egyből az étkezőbe vezet, ahol most épp nincs senki. Ételt veszek magamhoz, és egy asztalhoz ülök, ahol megeszem a kalyámat. De, mondjuk annyiranem vagyok éhes, de azért le gyűrök párat a torkomon. Közben, egy új mangát is olvasok, de valahogy még az se kötle engem úgy, mint máskor. Egyszerűen nincs most semmi kedvem hozzá. Ekkor, mintha egy másik diák is belépne, úgy veszem észre.
- Helló. - Köszönök neki, amint belép, majd megint veszek a számba egy ételt. Apának, New York ban lesz egy dolga, de gondolom, hogy lesz egy kis ideje egy ebédre, a lányával, vagy a lányaival. Mert, gondolom Onee-sama is ott lesz. Minden esetre, most a jelenen kell foglalkoznom.

Szabadjáték: Rick és Meko-chan
Újabb unalmas nap, és újabb unalmas dolgok. Nem hittem volna, de ez az iskola is tud annyira unalmas lenni, mint a többi, mondjuk legalább itt nem vagyok annyira feltűnő. Az étkező felé veszem az irányt, és lehetőleg megpróbálom csillapítani az éhségemet. Egy adag kajával a kezemben elindulok az asztalok között, hátha találok egy helyet valahol, amikor egy lány megszólít.
- Helló. - köszön, majd visszatér az evéshez. Nos, a kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, tehát rámosolygok, bár ez a ronda szemeimmel nem tűnhet túlontúl bizalomgerjesztőnek, de azért megpróbáltam.
- Szia. - köszönök vissza, majd letelepszem mellé, mert hát minek is köszönt volna, ha nem akarja, hogy mellé üljek?
- A nevem Rick. Rick Sims. És a tiéd?- kérdezem, majd az egyik póklábammal megvakarom a fejemet.

A srác, fura kinézete, ugyan nem egy bizalom gerjesztő, de nem engem, nem zavar. A köszönésemet, viszonozza ami jól esik, majd mellém ül, mire én meg eresztek felé egy kedves mosolyt. Majd be is mutatkozik, és tudni szeretné az enyémet.
-Nagyon őrvendek Rick, az én nevem Nagashima Kameko, de Onee-sama nak és a barátaimnak, Meko-chan. Mióta laksz itt a Kúriában? - Kérdem tőle, még mindig barátságosan. Közben, a ételel játszom, mert annyira nem vagyok éhes, és ennek semmi köze a srác fel bukkanásához.
- A család neved, egészen hasonlít egy számító gépes játék címére, ami egy olyan család készitő játékot. Azt is Sims nekmondják. Gondolom, biztos ismered is ezt játékot. - Mondom, ha már a beszélgetésbe kezdtünk, közben be csukom a mangámat, mert azt már nem akarom olvasni, mert az már bunkóság lenne.

Rick és Meko-chan
A lányt látszólag nem zavarja, hogy oda ültem mellé és szerencsémre a kinézetemre se tesz megjegyzéseket. Azt viszont látom, hogy nincs valami nagy étvágya, mert csak piszkálja az ételt.
- A család neved, egészen hasonlít egy számító gépes játék címére, ami egy olyan család készítő játékot. Azt is Sims-nek mondják. Gondolom, biztos ismered is ezt játékot. - mondja, mire én csak felhúzom a szemöldökömet. Egy játékhoz hasonlítja a nevemet? Na, ez új, eddig még nem vetették fel előttem.
- Nem tudom, nem ismerem azt a játékot. - mondom egykedvűen. - De biztos igazad lehet. - majd a fejemmel a tányérja felé bökök - Látom, nem vagy túlzottan éhes. - majd betömök egy falatot a számba - Jó neked, én folyton éhes vagyok.

A kérdésemre, az elsőre nem kapok tőle választ, de nem is akarom szóvá tenni, így hagyom a dolgot. A másik mondatomra, viszont reagál ha jól értem. Amin nem is csodálkozom, mert többnyire lányok játszanak vele, de azért vannak fiúk is akik játszanak vele.
- Pedig, nagyon népszerű egy játék, és sokan szeretik is. - Teszem hozzá, de nem fogom tovább erőltetni, ha nem akar beszélni erről a témáról. Majd meg jegyzi, hogy étvágytalan vagyok, míg ő folyton éhes. Közben, befal egy falatot. Én, pedig rá nézek a szácra.
- Kérlek bocsásmeg, ez nem neked szól, csak szimplán nem vagyok éhes, ennyi az egész. De, ha kéred, az én részemet is meg kaphatod. - Mondatom első felét, magam elé meredve mondom, majd mikor fel ajánlom neki a én részemet, azt már vidáman teszem meg, mert gondolom egy búrkolt célzás akart lenni az elöbb, hogy ha én nem kérem, ő szívesen be nevez az én részemre is, már ha jól vettem ki a szavait.

Rick és Meko-chan
A mondatomra, hogy én nem ismerem azt a játékot, kissé meglepetten válaszol.
- Pedig, nagyon népszerű egy játék, és sokan szeretik is. - mondja. Ezután, mikor szóba hozom a falánkságomat és az ő étvágytalanságát. Sajnos a dolgot rosszul értelmezi, mert én csak megjegyeztem, de ő azt hiszi, hogy kell az ő része is.
- Kérlek bocsásmeg, ez nem neked szól, csak szimplán nem vagyok éhes, ennyi az egész. De, ha kéred, az én részemet is meg kaphatod. - mondja, mire én megcsóválom a fejemet.
- Köszönöm, de nem azért mondtam. Csupán kicsúszott a számon, semmi több. - mondom neki. - Ha jól értelmezem, akkor te Japánból származol? Érdekes hely lehet, mindig is el akartam oda menni. - mondom, majd megvárom a válaszát.