Grind Stone Café

Kelemes kévázó nem messze az egykori Xavier birtoktól.

Az eredeti topic

//Előzmény: Kúria//

Sárga taxi hasít az utcán, mígnem a kávézó előtt erőteljes fékezéssel megáll. Szemüveges fickó száll ki belőle és fizet a taxisnak. A kávézó felé fordul. Egész jó helynek tűnik őhozzá képest, így kezével elkezdi a haját kisimítani, nehogy felálljon. Az nem mutatna jól. Nem is egészen érti, hogy Antony Jögermund miért hívta fel egy találkozóra. Jó, gazdag üzletember vált belőle. De Johnnak már van munkája és a faipar, bár is csak ennyiről tudott Jögermund vállalkozásáról, nem igazán az ő szakterülete. Hacsak nem mutáns fákra bukkantak. Az még talán jó valamire.
És hogy honnan ez a félinformáció? Még az egyetemről. Ugyanis nem csak az a közös bennük, hogy mindketten a Columbián végeztek, hanem John, mint tanársegéd tanítani is kénytelen volt, többek között Jögermund-ot is. Kósza elméjében, amit inkább a tudomány, mintsem az emberek személye kötötte le, ennél több információt nem is őrzött meg róla. Még csak annyit, hogy finn. De így van ez jól.
Apró fizimiska igazítás után lépdel be a kávézóba. Körülnéz, de jó pár év eltelt, nem igazán emlékszik Antony arcára. Így aztán csak leül egy asztalhoz, rendel egy tejeskávét, mert nem szereti ennél erősebben és vár. De csak a teste, mert elméjében az éjszakai balul sült kísérleten gondolkozik. Próbálja levezetni, hogy mi is volt a hiba.

Egy méreg drága páncélozott terepjáró fékez a kávézó előtt. A kocsiból egy átlagosnál valamivel magasabb, a huszas évei elején járó fiatal férfi lép ki. Már messziről látszik hogy gazdag, hiszen nem csak egy drága kocsit engedhet megmagának, de minden egyes ruharabbja márkásnak látszik, a kezén pedig egy valódi rólex óra feszül. A zakója és az öltönynadrágja világos szürke, amely kellemesen harmónizál, a fehéringjével és a fényesre pucolt sötétbarna cipővel. A fején régi módi ódivatú szürke kalap látható, a kezében pedig egy hatalmas aktatáska.
- Üdvözlöm, professzor örülö hogy eljött. -
Mondja, hamísítatlan üzletember mosollyal, és olyan magabiztosággal amely még diák korábban egyáltalán nem jellemezte őt. Azonban, mire leül már felölti a póker arcát, amelyet sokkal inkább magáénak érez, mint azt a szerepet amelyet cégének végzett piár tevékenysége során szokott viselni. Bár, ő se nagyon emlékezett a professzora, de utána keresett az interneten, és átfutatta az egyetemi évkönyveket is hogy biztosan felismerje. Amúgy is telepata, ha az arc nem is marad meg, de az emberek kisugárzása, az agy hullámainak finom lenyomatát soha se felejti el.
- Mondja, rendelt már? -
Kérdezi, miközben oda hívja a pincérnőt és kitárja az érzékeit fokozatosan átvizsgálja bent lévőket nincsen-e valaki a közelbe, aki esetleg rosszban sántikál.

Ahogy ott magában elmélkedik mutáns jelenlétet érez. Kérdőn pislog körbe, s ekkor veszi észre az érkező Antony-t.
"Mutáns lenne?" - nézz meglepetten, azért is mert jóval gazdagabbnak nézz ki, mint ahogy John gondolta. Ettől pedig egy kicsit kisebbrendűségi érzése támadt. Nem fizikálisan, hanem lelkileg.
- Én is üdvözlöm, Mr. Jögermund! - áll fel asztalánál és nyújtja jobbját. Valahogy ez a látványos belépő erre a mozdulatra készteti őt.
- De azt hiszem a professzor jelzőt elhagyhatjuk. Nem is voltam sosem az, s ma sem dolgozom már az egyetemen. - javítja ki, mert ő szereti a pontosságot.
- Köszönöm, már rendeltem. - tekint közben csészéjére és helyet foglal.
"Őhm... Miről is beszéljek?" - tanácstalankodik magában. Belekortyol a kávéba, megköszörüli torkát, mint egy tanár az óra elején.
- Nos, Mr. Jögermund, minek köszönhetem ezt a megtisztelő érdeklődést irányomba? - valahol csak el kell tudni kezdeni a beszélgetést. Még akkor is, ha John rossz beszélgetőpartner.

Hősünk elfogadja az egyik, tanár segéd felkínált kezét, majd rögtön helyet is foglal. Mielőtt még beszélni, kezdene rendel magának egy kávét és süteményt, a feléjük siető szőke pincérnőtől. A gondolat vizsgálattal addigra már végzett, senki se talált az étkezdén belül, aki felől bármi gyanúsat érzékelt volna. Persze, ennyi idő alatt csak igen felületesen vizsgálhatta meg őket, de feltételezi hogy mélyebb titkolt rossz szándékot senki, sem táplál kettejük iránt. A vele szemben ülő férfi gondolatait pedig elvből nem tesztelte le, hiszen mindig is megbízhatónak tűnt.
- Rendben van, akkor csak ennyi lesz. -
Mondja a pincérnőnek, majd a kezébe adja az egyik bankkártyáját hogy arra terhelje rá a fogyasztást. Még a pincérnő megérkezik előkerül az aktatáskából, egy notebook amibe jó pár kódot beüt mielőtt a professzor felé fordítja.
- Gondoltam megosztom önnel, a legújabb szabadalmamat. Kíváncsi vagyok, mit kezdenek ezzel a technológiával más megbízható emberek. Nem vagyok kicsinyes, lehet én túl tapasztalatlan vagyok hogy befejezzem a nagy művemet, és vannak más szaktekintélyek is akik nagyot alkothatnak ezzel. -
Hallatszik sejtelmes hang. Ha megnézi a notebookban tárolt adatokat, akkor vázlatosan elolvashatja mindazt amit nano technológiával kapcsolatban Taikuri eddig kifejlesztett. A lényege hogy programozott nanitokkal az elektromos eszközök, és az emberi szövetek javíthatóak, sőt hatékonyan kombinálhatóak. Azonban a nanitok csak ideiglenesen maradnak életbe,de fejlesztett változatok képesek voltak beépülni gerinc oszlopba, felfokozva ezzel teszt alany képességeit és folyamatos regenerációt biztosítani neki. Viszont a második generációs nanitok is testből merítették az energiát, így egy idő után az kísérleti állatok szervezete leállt. Az újra indításukra eddig nem sikerült módot találni. A harmadik lehetőség nano vírus amely vírusokat fokoz fel nanitok segítségével ezek ismeretlen ideig maradhatnak élete szervezeten belül fokozatosan feljavítva azt. Ezek használatát viszont még nem merte ki próbálni. Az igazán érdekes rész azonban csak ez után következik, ugyan is az agy természetes képesség irányító funkcióikat taglalja. A végén egy megjegyzéssel zárul, a programozott nanitokal, a káros mutációk ideiglenesem megszüntethetőek, és segíthetnének a fiatal mutánsoknak uralkodni az erejük felett.
- Ezek még nagyrészt elméleti fejtegetések. A konkrét adatokat, és kísérleti anyagot nyilván biztonságosabb körülmények között szeretném átadni. Remélem lát a dologban fantáziát. Gondoljon bele hogy ezek, apró kis szerkezetek mennyi mindenre lehetnek képesek. -
Folytatja megkezdett beszélgetést majd hagyja hogy a professzor gyorsan át fussa, az adatokat. Közbe, megjön a rendelt sütemény és amit még rendel.

Kézfogáskor ismét elfogja az a bizsergés, mint amikor unokahúgát ölelte. Az érzéstől kicsit meg is szédül, de sikerül megkapaszkodnia az asztal sarkába.
Nem kér mást. Nem más pénztárcáján akar jóllakni. Egyébként is sokkal jobban érdekli a tudományos kutatás és fejlesztés, mint a hasa.
- Tehát egy új szabadalom. - csillan fel John szeme. Nem gondolta, hogy az üzletember ilyesmihez is ért.
A szabadalom leírása igen hangzatos. Bár Johnnak a technológia nem kimondottan szakterülete, de azért már hallott a nanitokról. Bár ő szívesebben marad a kémiai anyagokkal történő manipulálásnál, de a végcél ugyanaz. Arckifejezése az érdeklődőből bólogatóvá, míg végül meglepődötté vált.
- Ez egész komoly elgondolás. - állapítja meg, s közben iszik tejeskávéjából.
- Biológiai vírusokat manipulálni veszélyes lenne és kétséges. Azt inkább nem javasolnám. Ellenben azt megoldhatónak találnám, hogy a nanitok működőképesek legyenek és a gazda testet se öljék meg. Ki lehetne fejleszteni egyfajta tápzselét amiből nyernék az energiát, de az élő szervezet nem tudná lebontani. Igaz, folyamatosan kellene adagolni, de a várható eredményeket figyelembe véve ez csekély hátrány. A biztonság kedvéért pedig lehetne úgy programozni a nanitokat, hogy csak a zselét használják fel energiaként. Így ha el is fogy, nem a gazdatestet támadják meg. - egy pillanatnyi szünetet tart, hogy megigazítsa szemüvegét.
- Az utolsó rész, az agyi irányítás... Kockázatos. Bár egyre jobban ismerjük az agy működését, mégis még mindig elég kockázatos a manipulálása. Félek, hogy akár teljes kontrollálatlanság is elő fordulhat. Úgy pedig a mutáns képessége rászabadul a világra. Értékelem a nemes szándékot, Mr. Jögermund, de úgy vélem ez még a jövő zenéje. - fejti ki véleményét az adatok alapján. Persze arról nem tud semmit, hogy milyen konkrét kísérletek történtek meg eddig és milyen eredménnyel. Jelen pillanatban eléggé szkeptikus a szabadalom sikere kapcsán. Már ami túl mutat a sebgyógyítás gyorsaságának növelésén.

Taikuri csalódottan veszi tudomásul a professzor kissé elutasító viselkedését. Először asztal társa meglepődik amikor az új szabadalmát megmutatja, ami olyan érzést kelthet mint ha nem nézte volna ki belőle hogy képes ilyesmire. A másik ami rendkívül zavaró számára, hogy a férfi nem ért vele egyet a nanitok felhasználhatóságával kapcsolatban, sőt egyenesen tagadja hogy működhet az eljárás. Pedig, abban bizonyos másik életben már működtek, arról pedig nem tehet hogy közben a világ kifordult magából.
- A kis gépezeteim létrehozhatóak, beültethetőek és képesek beépülni, illetve alakot felvenni a szervezetben. Ha megfelelő helyre érkeznek akkor gyakorlatilag egyetlen egy gombnyomásra létrehozhatnak, egy implantátumot összeköthetik sérült vagy problémásan működő agyi részeket, és ez még csak a kezdet. Ezért gondolom, hogy az agy megfelelő területére irányítva, hosszútávon segíthetnek a mutánsoknak, a képességeikkel járó nehézségekben. Egyáltalán nem értem a kételyeit, bár kétségkívül vannak még nehézségek a technológiával, de ha sikerül végre elég nagy és elég életképes tenyészetet létrehozni akkor semmi sem lehet akadály. -
* Mondja, látszólag teljes meggyőződéssel. Igaz, az igazság azért ennél kicsit bonyolultabb, de ezt nem köti a másik orrára. *
- Az életképesség pedig a legnagyobb probléma hiszen mint olvastam, a jelenlegi legfeljebb, sejtekkel nem ötvözött kis katonák nem maradnak hosszú ideig energia nélkül életben. Erre pedig nem tartom megfelelőnek a tápláló zselét, hiszen az se biztos hogy hosszútávú megoldás. Esetleg a szervezet biomechanikai funkcióinak hatékonyabbá tételével nyerhetnénk több energiát, de ez ugye megint komoly etikai, és élettani problémákat vett fel. A leghatékonyabb talán szervezet salakanyagainak az energiává alakítással lenne. -
* Fejti ki hogy mire gondolt, Miközben a professzor válaszát várja, hozzá lát az elfelejtett kávé, és sütemény elfogyasztásához. *

Dr. Huniver nagyon komolyan veszi a témát. Akár csak véleményadását. Meglehet kemény szavak.
- Nem kétlem, hogy működőképesek a nanitok. Az agy gyógyítása terén is vannak előre lépések. Talán ez a technológia óriási ugrás lenne. Érdemes lenne egy agysebésszel vagy neurológussal is beszélnie erről Mr. Jögermund. Ők a specialisták, akik jobban értik az agy működését. Jómagam csak a kémiájához konyítok valamennyit. És itt nem a vegyi folyamatok alakulásáról van szó. - szólal fel ismét a témában, most kissé óvatosabban. Valahogy olyan érzése támadt, hogy túl erősen nyilatkozott az előbb.
A tápláló zselé ötletét elveti. Valami tartósabb megoldást akar. John nem haragszik ezért, hiszen csak egy kósza ötlet volt. A tudományt pedig több oldalról kell megközelíteni, hogy végül a helyes következtetésre eljusson az ember.
- A salakanyag esetén az a kérdés, hogy a nanit honnan fogja tudni, hogy az salakanyag és nem pedig a szervezett számára szükséges anyag? Programozása sokrétűnek kellene lennie... Hm... Voltak próbálkozások az emberi testhő hasznosításával? Az relatíve állandó és folyamatos. Így a nanitok mindig ellenének látva energiával. Azt pedig nem tartanám valószínűnek, hogy túlságosan lecsökkentenék vagy megnövelnék az ember belső hőmérsékletét. Esetleg 1-2 tizedes ingadozás előfordulhat, de az egyébként is van. Tehát természetes. - vett fel egy újabb ötletet. Persze ez csak akkor ér valamit, ha még ilyen téren nem jutottak zsákutcába a kísérletek.

Micsoda forgalom! Mobilja újfent pittyeg. Zavartan kap kabátja zsebéhez és bányássza elő. A jelek szerint híresség lett belőle, annyian kapkodnak érte ezen a napon.
A szám ismeretlen, a szöveg több mint fura.
"Mi lehet ez? Valami titkos laboratóriumi megbízás?"- pislog kérdőn, s nem tartja kizártnak, hiszen a városban többfajta szervezet is működik kik tudásukat nem feltétlenül legálisan próbálják eladni.
"Mit veszthetek ezzel? A nanitos terven még van mit csiszolni." - kiissza kávéját és Antony-ra nézz.
- Mr. Jögermund lényegében elmondtam amit csak mondani lehet a témában. Folytassa tovább a kutatásait, aztán meglátjuk mi sül ki az egészből. - biztató baráti mosolyt ejt meg a doki, majd sietve felpattan és távozik a kávézóból. Leint egy taxit és máris száguld AIMville-i otthona felé.

//Folytatás Dr. John Huniver lakása (Lakóépület előtt)//