A Baxter-torony

Az új Baxter-torony Manhattan szívében, amely a régi, lerombolt torony szinte tökéletes mása.

Ez a hatalmas, ezüstös színben pompázó felhőkarcoló a Fantasztikus Négyes otthona. 35 emelet magas, melynek legfelső öt emeletén ténykednek és élnek a Négyes tagjai lakásaikban, laboratóriumaikban és egyéb helyiségeikben.

Az alsóbb szinteken egyéb tudósok és lakók élnek, illetve dolgoznak. Minden megtalálható itt, ami a Négyesnek és a lakóknak kell: egy kisebb étterem, bárok, edzőterem, garázs, wellness-központ, sőt még egy apróbb mozi is. Gyakran rendeznek nagy ünnepségeket is dr. Richards egy-egy találmányának leleplezésekor.



Az eredeti topic

A nő szavaira már nem ragálok, nagy részüket igazából elengedem a fülem mellett, legalább is külsőre, s végül is csak azért nem reagálok már rájuk, mert Nestor parancsba adta a befejezését, igaz finom módon, de továbbra s ő a vezető, és a szavai, amíg nem ütközik nagy ellentmondásokba, szentek és sérthetetlenek. Serena, mert ha jól értem így hívják, pedig nem is tudja hogy eléggé mellélőtt ezzel a két felhozott ténnyel, egyrészt sosem tartottam a nemet döntő tényezőnek egy harc során, hiszen egy jól képzett nő és férfi között nem sok különbség van, s nekem főleg nincs problémám az erős nőkkel… Igazából… Hagyjuk, s azzal sincs problémám hogy támadtak, mert jogos, mi is így tettünk volna, továbbra is az értetlenkedésük, és a túlságosan nagy képük az, ami zavar, de nagyon, azonban ezt hiába ecsetelem, nem fog úgysem eljutni a tudatáig, hiába mondtam már el vagy kétszer, igaz kissé máshogy, és lehet az a kettő inkább egy, de már úgysem számít. A kompra visszaérve Nestor intéz hozzám pár szót, számítottam hasonlóra, így nem igazán lep meg, s valamilyen szinten igaza van, de ezek után, már nem lehetett szó nélkül hagyni.
<-Sajnálom Nestor, egyszerűen csak annyira… Idegesítőek, a bolygójuk megszállás alá kerülhet, helyettünk küldhettek volna bérgyilkost is, mégis úgy kezelik az egészet mintha mindennapos dolog lenne, amiben senkinek sem lehet baja. -> Mondom neki embertelen nyelven, a kommunikátort addig egy kicsit kikapcsolva, nem tartozik másra, így is tudják már a véleményem, fárasztó népség. Az érkezés a tetőn történik, nem meglepő módon, hiszen elég feltűnőek lennénk máshogyan, majd pedig még egy kis szöveg arról, hogy mi lesz, hogy lesz, és hogy miért pont úgy ahogy, amivel igazából nincs problémám, s azt hogy jómagam felfogtam, egy bólintással jelzem, majd pedig innentől két dolog van. Jön valamiféle fogadóbizottság, akik vagy azok akiket keresünk,vagy csak oda vezetnek hozzájuk, és van a másik, a nem jön senki, és keresgélhetjük majd őket egy darabig, bár ezt a másodikat kétlem, az első sokkal reálisabbnak tűnik, de ebben a világban sosem lehet tudni, főleg nem a Földön.

Jelly nem tudta elhinni, hogy ilyen könnyen és gyorsan kijutott a Raftról, valamint hogy újra New Yorkban van. A Baxter torony felé tartottak, a Fantasztikus Négyes lakhelye felé.
Nagyot szippant a levegőből, majd felnézz a hatalmas épületre, és elkezd beszélni.
- A Baxter torony, a Föld legnagyobb koponyáinak gyüjtőhelye. Öccsém, mindig is beakartam közéjük kerülni. - Odalép Nestor mellé, majd felsóhajt. - Régen arról álmodoztam, hogy a Fantasztikus Négyes bevesz Ötödik tagnak, majd később inkább Richards doki tudományos munkája kezdett el érdekelni. Amúgy poén, de már azzal is megelégednék, ha itt melóznék, az hatalmas megtiszteltetés lenne.

Úgy tűnik küldetésünk a vége fele közeledik. Persze lehet a tanács nem lesz boldog ha nem visznek magukkal bűnbakokat. De ennek én maximum már a levét fogom meginni, jelen helyzetben nem hiszem, hogy a Baxter torony után messzebb megyek New Yorktól, mint Attilan. De ezt még lerendezem a Védelmezőknek.
- Nem hiszem, hogy nekünk sokat fog mondani a tudományos magyarázat. javítsanak ki ha tévedek, részemről javaslok valami hangfelvevő szerkezetet... - jegyzem még Nestor tájékoztatója után. A többivel teljes mértékben egyet értek. Én is csak remélni tudom, hogy nem próbálnak ellenségeskedni a négyessel a védelmezők. A Raftos affér után alig hinném, hogy sokáig húznánk életünk legmegalázóbb pillanatáig.
Miközben megigazítom a ruhámat pár ujj mozdulattal az egy egyszerű fekete öltöny formáját veszi fel, fehér inggel és kék nyakkendővel. Mikor ez kész van én is készen állok a találkozóra. Kilépek az aktuális járművünkből, a Baxter torony tetejére.
gondolom, hogy kint fognak minket várni, hisz Davidson ügynök szólt nekik a jövetelünkről. Szóval az egyik bejárat felé lépek párat, majd várom a fogadó bizottságot.
Amikor az említett közel ér a csapathoz, persze megelőlegezek nekik pár lépést a részemről is mikor a láthatárra kerülnek, köszöntöm őket szigorúan formálisan, a kedvem most nem olyan kellemes, hogy lelkesedjek.
- Köszöntöm a Fantasztikus Négyet, meg tiszteltetés. - Hajolok meg enyhén, illetve biccentek külön, a férfi tagoknak.
- Hadd mutassam be a Galaxis Védelmezőit. - Mutatok magam mögé hátra, majd kicsit oldalra lépek, ha összeborulnának a barátkozás erejéig. Vagy amúgy ne legyek útban, hisz nincs értelme, hogy én kérdezzek, ha úgy is mindig beleszólnak.

Okés KM jó fej és mielőtt mégnagyobb hülyét csinál magából a csapat, mint amiben most vannak, mert ez már-már pletya szintű, ami megy, pedig időben alig vagytok pár órában a parancs megkapása után...

Ezzel mindenki tisztában van ééés ez a háttérinfó:
Senki sem mondta, hogy Tyler nyitotta, mindenki tudja, hogy a nega bombákkal robbantották fel az egészet és azért, hogy a Hiba és az átjáró létrejöjjön. Tyler-t a felbujtónak tartják, hogy ő beszélt a Negatív zónában levőkkel és ő bujtotta fel az ottaniakat, hogy átjöjjenek és itt beszélt másokkal, hogy azok előidézzék a robbanást.

Tyr-Xor kicsit furcsán kezdi felvezetni a történetünket, meg a kérdésünket. De Nestor gyorsan pontosítja a dolgokat. Bár a végén nem tudom, hogy lyukadtunk vissza Reed Richards elméletére, mikor a neje azt mondta, hogy nem találkozunk vele, ahogy Johnnyval sem. De ebbe most kivételesen nem szólok bele, a az előbbi félreértést tisztázom inkább, noha nem biztos, hogy hazudok a magyarázattal:
- A zavar elkerülése végett engedjék meg, hogy megmagyarázzam. Tyr-Xor és a többiek ugye nem angolul beszélnek, előfordulnak a nyelvtani hibák, csupán elfelejtett pár igét passzívan használni kedves barátom vagy a fordító gépe. - Nyugodt hangon, kis beszúrásként említem a dolgot, után Nestornak biccentek, hogy ha folytatná még akkor nyugodtan tegye. Részemről most csak figyelek és megfigyelek. Előbbit a társalgásra nézve, amellett tanulmányozom minden szegletét az épületnek amit tudok. Kezdetnek megjegyzem, hogy hanyadik emelet, illetve, hogy kell-e kód a lifthez vagy valami kártya hasonlók. Ha nincs más akkor társítom a kifejezéseket a mondandóval. jobb híján megtudom milyen érzelmi állapotban értük a négyes felét.

Probléma nélküli landolás, nem meglepő, nem is igazán számítottunk másra, és valóban van fogadóbizottság is, ami úgyszintén egy alap dolognak számít, így hát különösebben nem is említésreméltóak, de legalább tudni lehet róluk, hogy erre is képesek. A nő és a férfi is ismerős, habár kicsit másként, a mondhatni frissen szerzett emlékeimben él róluk pár kép, nem pont a legkellemesebbek, és a szikla pasasból kettő is volt tán... Igen, milyen meglepő találkozni egy olyan személlyel, kit amúgy nem ismersz, de egy másik realitásban találkoztál vele, s nem mondhatod a többieknek, hiszen ki hinne neked a telepatán kívül, aki meg ki tudja hogy hol van most jelen pillanatban? Szóval nem egy kellemes helyzet, legalább is számomra nem az.
-Tirzusz Agipon. - Mutatkozok be, csak így spontán, és azt hiszem hogy innentől a beszélgetős részét ráhagyom a többiekre, mindenki ért hozzá végül is a csapatból, igaz mindenki a maga módján, hivatalosan vagy köznyelvűen, szóval igen, tegyék amit tenniük kell, én pedig csendesen teszem amit eddig is, követem a társaságot, figyelek, nézelődök, és körülbelül ennyi, mert hát mi mást csinálhatnék? Kezdhetnék én is kérdéseket feltenni, magyarázni, mi történt, hol, hogyan és miért, de mivel úgy tűnik hogy a földieket nem igazán érdeklik az ilyesmi dolgok különösebben, legalább is a korábbi tapasztalatokból levonva, így nem látom fontosnak a " különösebb " részletek feltárását, és így pedig tényleg csak az marad, amit fentebb már megemlítettem. Kíváncsi vagyok egy kissé hogy mit tudhatnak, illetve hogy milyen is a negatív zóna, igaz, ez nem szerepel a kérdések között, és valószínűleg nem is fog, így hát egy jódarabig nem hiszem hogy meg fogom tudni, talán soha, és meglehet hogy nem is baj.

Egy sor hosszú történet hangzik el, mely meglepő módon ismerősnek hangzik, elsőként nem tudom hogy miként, vagy hogy honnan, de végül rá eszmélek a dologra, még régen hallottam, mikor a testőrség tagjaként tengettem a napjaimat a palotában… Régi szép idők, talán sokkal kevesebb gond lenne az életemben, ha még mindig ott lennék, sőt, nem is csak talán, egészen biztos hogy kevesebb lenne, de tán ennyire szabad sem lennék, de ettől függetlenül, nagyon hiányzik… Nagyon. Visszatérve a témára, a többiek, nos nem vagyok biztos benne hogy ők is hallottak erről korábban, habár talán a csapat két emberi tagja, az emberek között állítólag amúgy is futótűzként terjednek az ilyesmik, noha én ezt nem tudhatom, nem éltem köztünk igazából sosem, és valahogy már nem is igazán vágyok rá, habár korábban érdekesnek tartottam. Jó be kell látnom, talán csak olyan… Képviselőivel találkoztam eddig a fajnak, melyek igencsak rossz benyomást keltenek, ellenszenvesek, vagy értetlenek, és lehet hogy túlságosan korán ítéltem, mert ez a nő igenis értelmesnek tűnik, ám ez majd még eldől, egyenlőre továbbra is úgy érzem, hogy kissé túl sok volt belőlük mára, ám nem igazán tehetek ez ellen semmit, s kissé tartok tőle, hogy eztán csak még több jön, hiszen miért ne jönne? Tele van velük ez a planéta, tán nincs is olyan hely, vagy legalább is nagyon kevés, ahol nem találhatóak meg mostanság. Egyenlőre továbbra is csak hallgatok és figyelek, nincs hozzáfűznivalóm, ha lenne sem hiszem hogy hozzátenném, bár megfontolnám a dolgot, és végül is ha sikerülne úgy ítélnem hogy valóban megéri, és talán érdekel is valakit, akkor megtenném persze, de így nincs mit, és amíg valami értelmes nincs erről, addig inkább hallgatok. Szóval részemről ugyan az megy tovább is, mint eddig, azaz nem egészen, mert bár a témához nem tudok mit hozzáfűzni, a végéhez felmerült bennem egy jó kérdés, amire szeretnék választ kapni, habár az embereknek talán ostoba kérdésnek hangozhat majd, de kétlem, hiszen honnan kéne nekem ilyesmiről tudnom?
- Kávé? - A kérdés mindent elárul, lövésem sincs róla hogy mi az.

Jelly végighallgatta, amit Susan Strom mondott. Igen, ez mind igaz. Meglehet csinálni. Igaz, ehhez a H.Y.D.R.A. teleportkapujára volt szükség, és ez Magneto és a testvériségének az elpusztításába került.
- Lehetséges, mielőtt felrobbant volna a Fellegvár, engem elkapott pár alakváltó lény, vagy nem tudom mi. Ott volt velem a bomba. Ijesztő volt.
Elgondolkodva hallgatta, hogy az ARMOR semmi ilyesmit nem érzékelt, pedig nekik vannak a legjobb cuccaik a bolygón.
- Esetleg valami olyan energiát használtak, amit nem érzékelhettek? Minden védelem megkerülhető, csak idő kérdése.
Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ez az egész a Földről indult ki, de benne van a pakliba.
Tirzusz azt kérdezi, hogy mi az a kávé.
- Ilyen fekete, rosszízű ital, mi emberek akkor isszuk, amikor fáradtak vagyunk - válaszolja az embertelennek. - Egyeseknek ízlik, de nekem nem.

- Értem. - Mondom Carlnak a szavaira, ha jól értem, és tippelem, valamiféle energiát nyerhet ki belőle a szervezetük, vagy tán fáradtabbá teszi őket? Nem, ha csak annyit tudnék róla hogy fáradtan isszák, akkor még rá mondanám, de meg lettünk kínálva, s mi nem vagyunk éppen azok, így hát az első valósabbnak tűnik, de csak tippelem, lehet hogy tévedek, megint, így hát amíg ezt valaki egyértelműen nem jelenti ki, addig számomra ez egy kisebb, elenyésző rejtély marad, talán majd egyszer utána járok, talán. A nő előad egy jó történetet, nem látszik lehetetlennek, nem is nagyon kételkedek, miért tenném? Azon rövid idő alatt, amíg ide értünk, nem lehet összetenni egy ilyen történetet, és főleg nem ilyen nyugodtan és folyamatosan előadni, közben pedig valamiféle étel is érkezik, ami inkább leköti a figyelmem, legalább is nézés terén, nem tudom hogy miféle, emberi ételt még sosem kóstoltam, s ezért kissé piszkálja a fantáziámat hogy milyen lehet az íze, s nem is húzom ezt sokáig, felveszek egy darabot, mely nekem kissé nagyon kicsinek tűnik, és igazából egy harapással küldöm le azt az egyetlent.
~ Hmm… Legalább az ételhez értenek. ~ És valóban, egészen jó íze van, ahhoz képest hogy körülbelül csak egy ilyen kis semmi, ezt pedig a nyálelválasztásom megindulása is tanúsítja, habár felemelem a tekintetem, hogy inkább visszafelé csordogáljon, mivel kontrollálni nem tudom, idenyálazni pedig nem akarok, az egy dolog hogy köztéren ha úgy alakul, akkor nem érdekel, hiszen hozzászoktam, most viszont olyan területen vagyunk, ahol nem lenne túlságosan kellemes ilyen nyomot hagyni. Megjelenik egy férfi képe is, aki magyarázni kell, de az egészből semmit sem értek, pedig a gép fordít, de nekem ez akkor is felfoghatatlannak minősül, ezt azonban nem tudom kifejezni, s ha tudnám se hiszem hogy tenném, így hát inkább hallgatok, és megvárom hogy miként fog tovább alakulni, és hát nem valami jól, eléggé sokáig csak mondja, és mondja, és mondja, és a többieken is látszik hogy nem igazán fogják fel ők sem. Végül a nő félbeszakítja, és felhoz egy nem is rossz ötletet.
- Hmm, nekem nem tűnik rossz megoldásnak. - Jelentem ki a magam torz hangján, miközben a nyáladzás is alábbhagy végre, bár tudom hogy ezt nem az én dolgom eldönteni, nem is tettem, végül is csak véleményt mondtam, ha már vinni úgysem tudunk senkit, és mindenkinek eléggé biztos… Nem tudom hogy is kéne ezt mondani, a lényeg hogy nagyon biztosnak látszik, hogy rossz helyen járunk, bandázsok vagy kapu nyitogató csapatok ide, vagy oda, az egyik már nagyon régóta börtönben, és tehetetlen, a másik után pedig megsemmisült a kapu, ami a földön nyílt, szóval igen, eléggé biztos lábakon állnak, és bár nem viszünk senkit, szerintem ezzel is meg fognak elégedni, és talán egy rakat szerencsétlenkedés után megütögethetjük a saját vállunkat, mert bár szép nem volt, de legalább léptünk egyet előre, talán nagyobbat mint gondoljuk, talán nem, ez majd eldől.