Asgard (megsemmisült)

by **Ultimate Guru** Hétf. 08 Aug. 2011, 21:37

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

A szellemalak ezúttal is jó pár másodpercnyi szünet után válaszol csak.

- Tökéletes megoldás. Behatóan és tisztán ismeritek a midgardi halandók kultúráját és szokásait. Igaz asgardiként azt is tudjátok, milyen nagyra tartja a Mindenek Atyja a halandók „sakk” elnevezésű játékát. Helyes. A bástyának nevezett sakkfigura a második kulcsszó, és valóban Asgardot jelképezi. Védőfal ez a világ Midgard halandóinak, még ha ők nem is tudnak róla, hányszor védtük már meg magunkkal együtt őket is a jotunheimi jégóriások hadaitól. Erősnek és kitartónak kell lennünk… nemcsak magunkért, hanem értük is. Ez a Mindenek Atyjának tanítása. Három szó – három világ. A második volt Asgard.

- A harmadik… A halandó midgardiak legnagyobb félelme. Jobban rettegik, mint a halált. A szegény embernek más sincs, a gazdag hiába vágyik rá. A fukarok elköltik, a pazarlók megtartják, de mindenki fél, hogy a síron túl csak ez vár rá. Mi lehet ez, asgardiak? Mi kísérti így a midgardiakat?

by **Thorhalla** Kedd 09 Aug. 2011, 11:35

A lény most sokkal tovább várt, pedig von Hessen és Ulrich egyszerre mondták be a jó választ. De mint kiderült, hogy most sem tévedtek semennyit sem. Ezek után jött a harmadik kérdés, ami az eddigiek közül a legnehezebb volt. A világot tudta egyből, hogy melyikre gondolt Valhalla, az túlvilág. Azonban maga a fogalom, valószínűleg a magány lehet, de erre nem mert volna megesküdni, sem pedig az életét feltenni. Elgondolkodott, de semmilyen jobb dolog nem jutott az eszébe, a Valhalla-t kimondja, az kevés lett volna, hiszen Asgardi révén ezt tudni kell, de éppen a halandók, azaz az emberek dolga volt a kérdéses.
Végül nem mondott semmit, hiszen Valhalla az első válasz volt. Ekkor hátrafordult Ulrich felé és alig láthatóan megvonta a vállát jelezve, hogy fogalma sincs, hogy a fogalom mi is lehet. Nagyon bízott benne, hogy a másik férfi tudni fogja, mert ha nem, akkor az utazásuk itt véget is ért.

by **Godlaw / Tao** Kedd 09 Aug. 2011, 14:58

A második válasz helyes volt, efelől kétségem sem volt, ami azt illeti, kicsit túl egyszerű is volt. A harmadik azonban most következik és... Ez nehezebb, mint az eddigiek.
A szegénynek van, a gazdagnak nincs, a fukar elkölti, mi lehet ez? A gazdag vágyik is rá, nem lehet fájdalom, félnek tőle az emberek, nem lehet szerelem, sem a félelem maga. Csak egyetlen dolog jut eszembe, amitől félnek az emberek, jobban, mint a haláltól, de nem tudom, hogy ez mennyire igaz a találós kérdés többi részére. Ekkor a gróf hátrafordul, úgy tűnik, bajban vagyunk. A varázslónőre pillantok, most bizony nem ártana egy kis segítség, de tőle nem várhatunk semmit.
-A magány - válaszolom végül, és már le is izzadtam, mire kimondom a szót, aztán fogaimat összeszorítva várom a szellem reakcióját. Istenem, most segíts meg!

by **Ultimate Guru** Szer. 10 Aug. 2011, 20:42

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

A szellemalak kissé megremeg, és mintha készülne a katonák felé mozdulni, amikor az asgardi varázslónő közéjük ugrik.

- Ne, ne tedd! K-Kérlek! Csak egy apró félreértés történt! Hiszen hallhattad, hogy tudták az első két választ, nem kém egyikük sem! Hithű asgardiak vagyunk. Adj még egy esélyt! A Mindenek Atyja nem tolerálja a felesleges és elhamarkodott vérontást, te is tudod.

Erre az alak megáll, majd kisvártatva bólint egyet.

- Legyen. Tudniuk kell, mi az, amitől oly nagyon rettegnek a midgardi halandók. Hogy a haláluk után ennyi marad hátra belőlük. Hogy meghalnak, és ez örökre elnyeli őket. A Mindenség ellentéte, a Mindenek Atyja ellenpontja.

Az ifjú varázslónő a két férfira néz.

- Ez az utolsó rejtvény, ez biztosan a legnehezebb… Valamiféle elvont fogalom lehet… Persze nekem nem árulták el a megoldásokat, mert egyikük sem bízik bennem!

by **Thorhalla** Szer. 10 Aug. 2011, 21:43

Úgy tűnt, hogy Ulrich is arra gondolt, amire von Hessen, azonban a válasz nem volt kielégítő, sem megfelelő. Ám amikor az őrző készült volna őket megölni, akkor a varázslónő jelent meg, hogy megmentse őket, hogy még egy esélyt kéne kapniuk. Hálásan pillantott a nő felé és végül az őrző mégis adott nekik még egy esélyt. Sőt további információt is, hogy megtudják fejteni az elvont fogalmat. A segítség azonban már több volt, mint elég, mert ebből von Hessen már tudta, hogy mi lehet a megoldás. A sort végig sem kellett volna mondani, már az elejéből kitalálta, de a vége tényleg egészen bizonyossá tette ezt.
- A válasz a semmi – mondta ki.
Legalább is ez volt az, amitől olyan sokan féltek.

by **Godlaw / Tao** Szer. 10 Aug. 2011, 21:53

Összerezzenek, és hátralépek a gróf mögé, mikor felénk indulna a szellem, de szerencsére a varázslónő még idejében lép, és megállítja őt. Ez... Meglepő! Segít nekünk? Mégis tart minket valamire? Igazán érdekes, azt hiszem, hálával tartozunk neki.
Nem tesz fel újabb kérdést, csak tovább magyarázza, és újabb esélyt kapunk a válaszadásra. Remeg a kezem, és izzad a homlokom, nem merek megszólalni, a grófra nézek, aki lelkiekben erősebbnek tűnik, mint én. Már nem is a válaszon gondolkodom, hanem azon, hogy miként fog velünk végezni a szellem, nem tudok koncentrálni, mikor a gróf végül kimondja a szót. Most vagy soha!

by **Ultimate Guru** Pént. 12 Aug. 2011, 22:45

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Hosszú, rettenetes másodperceken át várakozik a szellemalak… mikor aztán végre bólint.

- Helyes. A semmi. Csak a szegénynek van, a gazdagnak nem. A pazarló megtartja, a fukar elkölti. A midgardi halandók legnagyobb félelme, hogy a haláluk után nem vár rájuk semmi… A semmi az, amitől meg kell őket óvnia Asgard erődjének. A semmi, amely belengi ellenségeink, a jégóriások kietlen, kopár pusztaságait. A semmi az, amely Midgard világából maradna, ha a jégóriások áttörnének… Három szó – három világ. A harmadik volt Jotunheim.

Ezzel a lidérces jelenés villan párat, majd végleg szertefoszlik, akár a köd… és a mögötte lévő falrészből egy ajtónyi rés félrecsúszik.

A szőke varázslónő elmosolyodik.

- Igen. Ez valóban Lokira vall. Tudta, hogy a Kapuőr mindig midgardi logikával gondolkodik, és midgardi szavakat vár… ezért midgardiakat küldött, hogy behatoljanak a Mindenek Atyjához. Nos… csak utánatok, halandók.

Sötét, rideg folyosó vezet lefelé a mélybe az ajtó mögött…

by **Thorhalla** Pént. 12 Aug. 2011, 23:25

A kapuőr másodpercekig nem felelt, von Hessen pedig leginkább a saját szívverését hallotta, ahogyan az idegességtől gyorsan vert. Veríték gyöngyözött a homlokán és izzadtságcsepp csurgott végig az arcán, mire végül az őrző kimondta, hogy valóban a semmi volt az. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki a férfiból és ahogyan a szellem eltűnt ő maga is megtörölte a homlokát. Azonban az okfejtéssel nem értett egyet, ugyanis a jégóriások jártak a Földön mielőtt idejöttek, de nem történt meg, amire figyelmeztetett a lény. Ahogyan az ajtó félrehúzódott a varázslónő felé fordult.
- Köszönjük a segítséget – mondta. – Megyek előre.
Ezt már Ulrich-nak címezte, sötét folyosót látott az ajtó mögött, még egy utolsó nagy levegőt vett kint, mintha víz alá bukott volna le, úgy lépett be a folyosóra néhány pillanatig várva, hogy vajon itt is felkapcsolódik-e a „világítás”, majd elindult befelé, hogy megtalálhassák végre Odin-t.

by **Godlaw / Tao** Pént. 12 Aug. 2011, 23:39

Remegő térddel várom az ítéletet, és hangosan sóhajtok fel, mikor helyesnek bizonyul a válasz. Kezemet a gróf vállára teszem, és elismerően bólintok neki, nem is annyira a helyes válasz miatt, inkább mert képes volt megőrizni lélekjelenlétét.
-Szép volt - szinte suttogom neki, aztán a varázslónőre nézek.
-Igen, a nagyúr ravaszsága semmihez sem fogható, és a te segítséged is igen értékes volt, köszönjük!
Bólintok a grófnak, mikor előreindul, majd megtörlöm gyöngyöző homlokomat, és nagy levegőt véve összeszedem a bátorságomat, hogy kövessem őt. Ki tudja, mi vár még ránk...

by **Ultimate Guru** Vas. 14 Aug. 2011, 13:12

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

A két férfi elindul lefelé a folyosón, mögöttük a varázslónővel, aki valamiféle mágiával halovány fényt varázsol a falakra, hogy mindenki jobban lásson.

Kőlépcsők vezetnek a nyirkos, hideg mélységbe, jó pár méteren keresztül, majd végre vízszintessé válik az út, és úgy haladhatnak tovább a keskeny járaton. A mennyezetről vízcseppek csöpögnek alá, és jól hallani az odafent zajló ádáz küzdelmet, a csatakiáltásokat, a tankok lánctalpainak gördülését, valamint az összedűlő épületeket.

A fiatal varázslónő bólint egyet.

- Már nem lehetünk messze… Amikor lejöttünk, akkor is már a Világfa közelében voltunk, és--

Ekkor hirtelen elakad a szava, hiába is próbál beszélni, Ulrich pedig egy pillanatra ledermed… majd Frederick felé kénytelen fordulni.

Az egyik falból, anyagtalanul, ahogy a szőke varázslónő is tette, egy teljesen fehér hajú, lenge öltözetű, gyönyörű, de kegyetlen nő suhan elő. Átkarolja Ulrichot, majd gyengéden Frederick felé löki.

- Öld meg.

Ulrich kénytelen engedelmeskedni a mágiájának…

Asgard (megsemmisült) 0069

by **Godlaw / Tao** Hétf. 15 Aug. 2011, 07:56

A haladás nem mondható könnyűnek, a sötét, csúszós lépcsők miatt folyamatosan meresztgetnem kell a szemem, és amúgy is óvatosnak kell lennem, idegen helyen járok. A varázslónő már épp nyugtatna minket arról, hogy hamarosan célba érünk, amikor...
A gyönyörű nő, aki a falból lép elő azonnal megbabonáz. Ahogy közelebb jön hozzám, tátott szájjal figyelem minden mozdulatát, majd átkarol, és nem is parancsot ad, inkább édes kívánságot suttog a fülembe.
//Nem tudom, volt-e nálam puska vagy pisztoly, ha volt://
Két kézre fogom a fegyveremet, célzok, és addig lövök a gróf felé, amíg ki nem fogy a tár, hogy megbizonyosodjak róla, egészen halott.
//Ha nem volt://
Nekirontok a grófnak, a torkát próbálom elkapni mindkét kezemmel, és miközben folytogatni kezdem, a fejét igyekszem nekicsapni a folyosó kőfalának, hogy elveszítse eszméletét, és ellenállás nélkül ölhessem meg.

by **Thorhalla** Hétf. 15 Aug. 2011, 10:13

Most ezúttal a varázslónő teremtett nekik fényt, így legalább könnyedén tudtak haladni a sötét és hideg folyosón. Von Hessen fülelt és hallgatta, ahogyan odafent a csata folyt és seregeik egyre és egyre közelebb jutottak. Lassan itt lesz a teljes győzelem, hiszen Loki ezt ígérte nekik. A nő szavai is meggyőzőek voltak és bízott benne a férfi, hogy így lesz. Hiszen maguk is látták a Világfát, és olyan messze csak nem rejtőzhet Odin. Nem értette, ha az uralkodónak ennyire fontos a népe és a világa, a mitológiában harcos volt, a „legyőzhetetlen” névvel illették, akkor miért? Miért bújt el így gyáva módon? Amora szavai megakadtak, mire von Hessen hátrafordult és ekkor látta meg a gyönyörű nőt, aki suttogott valamit Ulrih fülébe, majd a férfit felé taszította. Ahogyan a társa a fegyvere után nyúlt von Hessen felé vetődött és még igyekezett azelőtt megragadni a fegyver csövét és azon belülre jutni mielőtt a társa lőni kezdhetett volna. Ha ez sikerült, akkor az egyik lábával térden rúgja Ulrichot, majd megpróbálja kitépni a férfi kezéből a fegyvert és annak a tusával leütni őt.
Ha nem volt nála fegyver, akkor egyszerűen igyekszik megragadni a férfi karját, majd dől hátrafelé, megrúgja Ulrich gyomrát és egyszerűen átlendíti saját maga felett a férfit, majd a lehető leghamarabb igyekszik újra felpattanni a mutatvány után.

by **Ultimate Guru** Kedd 16 Aug. 2011, 19:57

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Ulrich azonnal Frederickre támad a fegyverével, de a gróf gyorsan reagál. Teljesen már nem tudja ellökni Ulrichot, de annyira igen, hogy a golyók ne öljék meg, csak az egyik megsebezze a bal karját. Ezután Frederick térden rúgja a másik férfit, majd megragadja a pisztolyt, hogy kitépje azt a kezéből.

A szőke varázslónő ekkor már ellenbűbájt bocsátott magára, és újra képes beszélni. Frederick felé kiált.

- A követ! Add oda a kövedet, halandó! Az én erőm egyedül kevés Lorelei ellen! GYORSAN!

Erre a fehér hajú nő, Lorelei szemei felcsillannak, és Ulrichhoz szól, aki még mindig kénytelen engedelmeskedni neki.

- Csak nem… Odin kövei közül az egyik? Add át nekem, halandó! Azonnal!

by **Thorhalla** Kedd 16 Aug. 2011, 20:29

Még éppen időben mozdult, így a lövés szerencsére csak a karját érte, felordított fájdalmában, de még sikerült lefegyvereznie a társát. Amora szavaira kapta fel a fejét, hogy a követ kérte, amivel ideáig eljöttek, mert anélkül nem győzhet a másik nő ellen. Aki pedig így rájött, hogy mivel áll szemben von Hessen társától is követelte a másikat. Mivel valószínűleg a köve nélkül veszít az erejéből, így még a kezében levő pisztollyal lesújt Ulrich halántékára, hogy a férfi elveszítse az eszméletét, nem akarja annyira megütni, hogy megölje, csak annyira, hogy kiüsse. Arra azonban ügyel, hogy védekezne, vagy visszatámadna a társa, így ha ez megtörténik, akkor ő igyekszik félreugrani, lehetőleg Amora irányába, hogy ezzel a mozdulattal felé is nyújthassa a követ, és amikor a nő közelében van annak a kezébe nyomhassa azt.

by **Ultimate Guru** Csüt. 18 Aug. 2011, 20:30

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Frederick támadásától Ulrich elveszíti az eszméletét, majd egy gyors mozdulattal sikeresen átadja a szőke varázslónőnek a kövét. A lány szemei felcsillannak, Lorelei elsápad…

… és a következő pillanatban hatalmas fénysugár csap ki az ifjú varázslónőből. Frederick kénytelen eltakarni a szemét pár másodpercre, és mikor elül a fény, Lorelei helyén már csak pár megszenesedett csontot és némi hamut lát. Ideiglenes szövetségesük ádázul vigyorog, miközben a feje körül lebeg Frederick köve.

- Odin ereje… félelmetes! Hah! Már értem, miért vágyott Loki erre a hatalomra! Jól van, halandó. Lorelei varázsereje már nem áll az utunkban. Ő sem volt jobb nálam, az első adandó alkalommal elárulta volna a Mindenek Atyját. Ha Loki terve nem sikerül, Odin talán még jutalomban is részesít, amiért végeztem egy árulóval… Most pedig folytassuk az utat, és legyél óvatos, halandó: a kő ereje nélkül te sem vagy már több egy átlagos embernél. Hozd a társad.

Ezzel az ifjú varázslónő határozott léptekkel folytatja útját…

by **Thorhalla** Csüt. 18 Aug. 2011, 21:05

Sikerült leütnie a társát és átadnia a követ is, amikor Amora-ból a fényesség csapott fel von Hessen eltakarta a szemeit, hogy ne bántsa a fény, csak akkor nézett fel, amikor a nő megszólalt és a másik Asgardi már holtan feküdt… egészen pontosan néhány csont árulkodott csak arról, hogy pillanatokkal korábban még ott volt a nő. A követ viszont úgy tűnt, hogy ezek után nem áll szándékában visszaadni, sőt a sérült von Hessen még cipelhette is a társát. Jobb híján, hogy a sérült válla miatt elbírja a férfit elvette annak a kövét ideiglenesen, hogy a segítéségre legyen. Felszisszent, ahogyan a fájdalom a bal karjába hasított, de jobb kézzel igyekezett felkarolni Ulrich-ot és áthajítani a saját vállán, hogy így könnyebben tudja cipelni, mintha egy zsák lett volna. Ha ez sikerült, akkor a nő után ment.
- A kiteljesedett varázserőddel meg tudod már mondani, hogy a közelben vagyunk-e úrnőm? – kérdezte halkan a séta közben.

by **Ultimate Guru** Vas. 21 Aug. 2011, 15:04

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

A szőke varázslónő elmosolyodik, miközben Frederickre néz.

- Ne aggódj, halandó… Nézd. Megérkeztünk.

És valóban…

Mindhárman egy hatalmas, fényes terembe lépnek be, amely oly ragyogó, mintha csak kint, a napfényben állnának. Most már Ulrich is magához tér, így mindkét katona láthatja a gyönyörű csarnokot, melynek falai a Világfa vastag, áthatolhatatlannak tűnő gyökerei. A csarnok végében díszes aranytrón áll, rajta egy idős, ősz hajú, félszemű alakkal, előtte pedig vagy egy tucat asgardi harcos – köztük egy szőke, szakállas férfivel, akit nemesi öltözet díszit, és kezében jókora pörölyt lenget.

Asgard (megsemmisült) 0077

Az ifjú varázslónő megszólal.

- Az ott maga Thor, Odin egyetlen fia, miután Lokit kitagadta. A trónon pedig természetesen Odin ül. Érdekes… Máskor mindig az első sorokban küzdenek mindketten ostrom esetén… Halandók, ne reszkessetek, láthatatlanná tettem magunkat, és a hangunkat se hallják. Nyugodtan beszéljetek, és várom az ötleteiteket, hogy most mit tegyünk.

Hirtelen azonban Odin tekintete a betolakodókra vetül, mintha nagyon is jól látná őket egyetlen szemével. Erre már a varázslónő is összerezzen.

- Nem… Ez nem lehet. A kő! Adjátok át a másik követ is, gyorsan!

Asgard (megsemmisült) Odin10

by **Thorhalla** Vas. 21 Aug. 2011, 16:44

Alighogy feltette von Hessen a kérdést, hogy mikor is érkeznek meg arra a helyre, ahol Odin rejtőzhet, amikor a sötét alagútból egy fényes helységhez értek. Mostanra tért magához a társa is, így ha a férfi szól, akkor Frederick le is teszi Ulrich-ot a földre, hogy a másik a saját lábán állhasson meg. gyönyörködve nézett végig a helységen, majd végre meglátta Odin-t is, akit kerestek, illetve majd egy tucat harcost is, köztük a mitológiából ismert Thor-t is. A férfi összerezzent, amikor Amora megszólalt, ennek a nőnek elment a maradék józan esze is? A megnyugtatás, hogy nem látják és hallják őket nem nyugtatta meg a férfit, főleg, amikor Odin egyenesen rájuk nézett. Tudta, hogy itt vannak és a nő pedig a másik követ kérte, amit nem állt szándékában a férfinak odaadni. Rászorított a kezével, majd… elvileg Loki azt mondta, hogy csak gondolni kell rá, hogy üzenetet küldhessenek neki, amikor megvan Odin.
~ Nagyúr megérkeztünk, itt vagyunk a helységben, ahol Odin és Thor is van ~ üzente Loki-nak. ~ És van velünk egy szőke hajú fiatal varázsló nő is, aki segít nekünk. Várom a parancsait nagyúr. ~
Odin miatt hátrébb lépett és az üzenet remélhetőleges elküldése után a másik követ is átnyújtotta a nőnek, remélve, hogy az tudja ezt is használni.

by **Godlaw / Tao** Vas. 21 Aug. 2011, 19:24

Mikor magamhoz térek, a tarkóm sajog, akárcsak a lábam. Az utolsó, amire emlékszem, hogy nekitámadtam a grófnak, azt hiszem, elbűvölt mágiával az a nő... De ezek szerint sikerült legyőzni, a górf pedig ártalmatlanná tett. Szerencsés megoldás. Néhány méter után megérkezünk egy újabb helyiségbe. Ahogy belépünk, megfagy az ereimben a vér. Egy tucat asgardi harcos, hatalmas fegyverekkel, és olan izmokkal, mint az olimpikonoké. Ott van Odin is, és előtte Thor, teljes valójukban állnak itt az istenek. De... Nem látnak? Valóban így van? Úgy tűnik, hisz egyikük sem mozdul felénk, még csak ránk sem néznek.
~Loki nagyúr, megjöttünk, egy tucat asgardi van itt, köztük fivéred és apád.~
Elvileg csak erősen kell koncntrálni, és Loki meghallja, ezt mondta, meg azt is, hogy ne zargassuk feleslegesen, úgy hiszem, ez nem számít annak.
Amikor Odin felénk pillant, összerezzenek, de ahogy a nő a másik követ kére, észreveszem, hogy nincs nálam az enyém. Ezek szerint az már a nőnél van? És most a gróf oda akarja adni neki a másikat is?
Rosszat sejtek, nem ismerjük ezt a nőt, Loki nagyúr pedig rengeteg időt és erőt ölt a kövek felkutatásába, melyek óriási hatalommal bírnak. És mi van, ha a nő csak azért segített nekünk, hogy megszerezze a köveket? Nem, a köveket ránk bízták, Loki egy szempillantás alatt itt lesz, nincs szükség már a nő segítségére, és nem bízhatunk meg benne. Megpróbálok olyan gyorsan mozdulni, ahogy csak tudok, és kikapni a gróf kezéből a követ, hogy ne vehesse el a nő.
-NE!

by **Ultimate Guru** Kedd 23 Aug. 2011, 19:35

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

A szőke varázslónő a kőért nyúl, de ekkor Ulrich hirtelen kikapja azt Frederick kezéből. A lány dühösen pillant a férfira.

- Mit művelsz, ostoba??? A két kő ereje nélkül még én sem tudok szembeszállni egyszerre Thorral és Odinnal! ADD ÁT! Vagy talán te akarsz összecsapni velük?

Ekkor Odin feláll trónjából… és fiára, Thorra tekint.

- Fiam. A nyugati kapunál is betörtek. Ott van rád és a testőreimre szükség.

Thor zavartan apjára pillant.

- De… atyám! Nem hagyhatunk itt védtelenül, épp az ostrom--

- THOR! Tán nem hallottad a parancsomat? Vagy netán úgy véled, nincs már bennem elég erő, hogy megvédjem magam, ha szükséges?

- Én… Nem. Persze, hogy nem. Bocsáss meg, atyám.

Thor engedelmesen fejet hajt, majd magához inti a többi asgardit, és egy másik folyosón át távoznak.

Ekkor már Loki is válaszol a két katonának.

- Azonnal ott vagyok, barátaim. Szép munkát végeztetek. Tartsátok ott Odint, és ne bízzatok senkiben.

Közben pedig Odin ismét visszanéz a betolakodókra, miközben fáradtan leül a trónjára.

- Amora. Varázslónő. Most már megjelenhettek.

A szőke leány, Amora teljesen tanácstalanul néz Odinra, és a két férfitól vár tanácsot, hogy mit tegyen…

by **Thorhalla** Kedd 23 Aug. 2011, 20:02

A követ azonban már nem tudta von Hessen átadni a nőnek, mert Ulrich elvette tőle. Értetlenül nézett a férfira, hát nem tűnt fel neki, hogy kiszúrták, hogy itt voltak? Igaz azt meg már nem biztos, hogy látta, hogy korábban is átadott egy követ, és a nő így pusztította el a másikat. Odin még mindig őket nézte, majd a harcosokat kiparancsolta a teremből, noha Thor egy ideig még tiltakozott. Loki is ekkor válaszolt neki, amire úgy tűnt, hogy szükség sem lesz, mert Odin nem úgy tűnt, hogy el akarna menni, mert fáradtan ült vissza a trónjára, de ekkor újra hármójukra pillantott. A nőt a nevén szólította és többes számot mondott, hogy előjöhetnek. Tudta, hogy itt voltak, most már a sejtés bizonyosság lett volna. A nőnek igaza volt, hogy egyedül nem fogják tudni feltartani, ha úgy dönt az uralkodó, hogy távozik.
- Ha már lebuktatott minket Herr – nézett Ulrich-ra kissé neheztelve neheztelve. – Fedjen fel minket, úgyis tudja, hogy itt vagyunk.
Mondta a nőnek még, bízni nem bízott a nőben, de neki sem volt túl sok választási lehetősége ebben a helyzetben.

by **Godlaw / Tao** Szer. 24 Aug. 2011, 12:47

Megrettenek a nő haragjától, de közben már Loki hangját hallom: ne bízzatok senkiben. Sokatmondóan nézek a grófra, nem csak a nőnek adtunk volna túl nagy hatalmat, de közben magunkat is veszélybe sodortuk volna, ha átadjuk a második követ is, úgy vélem, jó döntést hoztam. Arról nem is beszélve, hogy Odin épp most küldi el embereit, beleértve Thort is, így a nőnek már csak Odint kéne megtévesztenie, de még erre sem képes.
-Még egyet sem tudtál megtéveszteni a kővel, így mindkettővel sem sikerült volna egy tucatnyit - mondom a nőnek, de azt már nem árulom el neki, hogy sem ő, sem én, sem a gróf nem méltó arra, hogy szembeszálljon Odinnal, pláne nem is akarunk. Loki hamarosan itt lesz, és bevégzi, amit szükséges, mi pedig megkapjuk méltó jutalmunkat.
Azonnal itt lesz, így mondta, remélem, valóban nem telik fél percnél többe, mert Odin haragja elsöpörhet minket.
-Hatalmad valóban megfelel a legendákban írottaknak, egyből átláttál a mágián, mégis elküldted embereidet, mintha dacból akarnál egyedül szembenézni sorsoddal, Odin úr - kezdem a beszédet, hogy húzzam az időt.

by **Ultimate Guru** Pént. 26 Aug. 2011, 15:47

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Amora dühösen legyint Frederick és Ulrich hozzászólásaira, mire mindhárman láthatóvá és hallhatóvá válnak Odin előtt – nem mintha eddig nem érzékelte volna őket. Az ősz, bölcs uralkodó feláll, és ugyan magához veszi mellette heverő, aranyló kardját, mégsem tűnik úgy, mintha támadni akarna, ahogy lassan lépdel a trió felé.

- Szóval két midgardi ember… Nem tudtam, pontosan hányan vagytok. Németek…? Ugye így hívjátok magatokat? Azon a véleményen vagytok, hogy ti egy erős, büszke, árja faj tagjai vagytok, akik különbek a többi embernél… Jól mondom? Amennyire időm engedi, próbálom követni a világotok eseményeit. Szomorú, hogy úgy látom, mintha visszafelé fejlődne az emberek világa… Minél fejlettebbek lesztek, annál nagyobb a széthúzás köztetek. Persze… köztünk is van olyan, aki magát jobbnak tartja a többinél.

Ekkor Odin sokatmondó pillantást vet Amorára, aki mintha teljesen ledermedne, még szólni sem mer. Most látszik igazán, hogy hiába akarta az uralkodó vesztét, ő maga már képtelen szembeszállni vele. Talán fél tőle? Vagy valamilyen szinten mégiscsak tiszteli őt? Nem tudni, de a varázslónő tétlen marad.

Majd Odin tekintete visszavándorol a két katonára.

- Dac? Nem, barátom… A másik, amit mondtál. Sors. Ez Asgard sorsa. Ez az én sorsom is. A Ragnarök elkerülhetetlen. De az egyik fiamat még megmenthetem…

Ekkor pedig… egy nyílvessző repül el Odin feje mellett, amely szinte súrolja a bal fülét. De az ősz uralkodó meg se rezzen. Lassan emeli fejét az irányba, ahonnan a nyíl jött… és meglátja a jégóriásokkal érkezett kitagadott fiát, Lokit.

- Üdv, atyám. A következővel nem lövök mellé, ugye tudod?

Asgard (megsemmisült) 0085

by **Thorhalla** Pént. 26 Aug. 2011, 16:10

Von Hessen egy újabb lesújtó pillantást küldött Ulrich háta irányába, amikor szerinte egy tucatot sem sikerült volna megtéveszteni, ha egyet sem sikerült. Márpedig a maradék tucat nem látta őket, egyedül csak az uralkodó, Odin volt az, aki képes volt átlátni az álcán. De amikor az illúzió lefoszlott róluk derült ki, hogy a számukat sem tudta. Ezek szerint lehetséges, ha a nő megkapja a második követ, akkor a helyüket sem tudta volna megmondani. A férfi először bólintott aztán a fejét csóválta meg.
- Ez nem visszafejlődés Mindenek-atyja – mondta. – Ez az evolúció, a fejlettebb, erős, különb marad életben és indít új civilizációt. Ahogyan annak idején a Homo Sapiens is kiemelkedett és ezzel eltörölte a Neandervölgyi embereket.
A sors, amit olyan gyakran olvasott, hogy az északi népek mennyire babonásan hittek benne, hogy minden le van írva. Ragnarök. De az nem csak Asgard pusztulása a mitológia és a legendák szerint, hanem a szörnyeké és az embereké is, hogy utána újra kezdhessenek mindent, ezúttal istenek nélkül. Végül Loki is megérkezett, von Hessen a nőre sandított, hogy az most mit fog lépni, közben egy újabb üzenetet próbált urának küldeni.
~ Mik a teendőink nagyúr? ~ kérdezte. ~

by **Godlaw / Tao** Pént. 26 Aug. 2011, 20:00

Amikor elmúlik az álca, nem érzek különbséget, és Odin eddig is minket nézett, de most, hogy egyenesen a szemembe néz, összerezzenek, így nem könnyű olyan bátornak lenni.
Odin beszéde épp olyan, mint egy hitetlené, mi több, mint egy angol vagy zsidó kutyáé, aki próbálja bizonygatni, hogy nem olyan semmirekellő, söprdék faj, mint amilyennek megismertük, hanem valójában mi tartjuk magunkat alaptalanul jobbnak. Az asgardiak közt is ugyanúgy van erős és gyenge, mint az emberek közt, ez már egészen jól látszik.
-És két világ felsőbbrendű népe összefog most itt is, hogy bebizonyítsák: semmi sem állhat az evolúció útjába - fejezem be a gróf gondolatmenetét, majd meglátom a nyílvesszőt.
IGEN! Loki ideért, valóban csak egy pillanat volt, és szembe száll apjával! Istenek csatája kezdődik, ebbe mi, emberek nem fogunk beleszólni. A kővel a kezemben hátrálok néhány lépést a falhoz, amerről bejöttünk, és onnan figyelem az eseményeket, hogy jó rálátásom legyen mindenre.

by Ajánlott tartalom

Asgard (megsemmisült)

Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)

Re: Asgard (megsemmisült)