Re: Asgard (megsemmisült)

by **Ultimate Guru** Vas. 28 Aug. 2011, 14:27

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Odin csak megrázza a fejét a két katona válaszaira.

- Ha valóban így gondoljátok, úgy nincs miről beszélnünk, barátaim. A fiam bűbája elvette minden eszeteket, így nem haragszom rátok.

Loki eközben leugrik az őt tartó jégóriásról, és a két férfihoz lép.

- Jó munkát végeztek, uraim. Tudtam, hogy a Kapuőr nem lesz Önöknek kihívás. Gróf úr, Herr Schicklgruber… Minden elismerésem. Jutalmuk nem marad el, erről kezeskedem.

Majd a Cselszövés Istene Amorára tekint.

- Amora, igaz? A híred megelőzött, bár személyesen még nem találkoztunk. Ígéretes varázslótanonc vagy, ifjú hölgy, ha még Loreleijal is végezni tudtál… igaz, csak az egyik kő erejével. Most add vissza azt halandó szolgáimnak.

Amora meghajol Loki előtt, majd egy halk „Igenis.” kíséretében visszanyújtja a követ Fredericknek. Loki elmosolyodik, majd apjára pillant.

- Látod, atyám? Jégóriások, halandók, asgardiak… Mind-mind az én oldalamon állnak, hogy véget vessenek zsarnoki uralmadnak! Emberek és halhatatlanok egész seregei állnak a rendelkezésemre!

Odin tekintete ekkor dühössé válik, és mintha meg is nőne hirtelen… Egyetlen szeme villámokat szór, ahogy felemeli aranykardját, és döngő hanggal fiának esik.

- De ellenem még ez sem lesz elég!

Az egész csarnok megremeg, ahogy a két isten összecsap, és ugyan Odin csapásai erősek és gyilkosak, Loki gyorsabb és ügyesebb, és elkerüli őket. Viszont hiába minden ügyessége és ravaszsága, kétségtelen, hogy a Mindenek Atyja tapasztaltabb harcos, és fiát a terem falának, azaz a Világfa gyökerének szorítja. És ahogy így tesz… a gyökerek elkezdenek Lokira tekeredni.

- Ez a büntetésed azért, mert elárultál minket! Mert megölted a fivéredet! Érzed már, Loki? Érzed már atyád haragját?

Asgard (megsemmisült) - Page 2 0087

by **Thorhalla** Vas. 28 Aug. 2011, 17:27

Milyen ironikus, hogy elvileg figyeli Odin a világ történéseit és mégsem érti, hogy miről beszélt ő és Ulrich. Szánalmat érzett a férfi iránt, hogy azt hiszi, hogy a fia miatt gondolkodnak így, pedig nem, csak emberként nézik az életet és a világot. Ők fejlődtek gyors ütemben és nem ragadtak le a vikingkorban, mint az istenek. Mikor Loki odalépett hozzájuk meghajolt az isten előtt, majd pillanatokkal később átvette a követ újra Amora-tól, amit nem sokkal korábban adott át neki még az alagútban. Mivel parancsot nem kaptak, ezért egyelőre nem tett semmit és nem avatkozott be apa és fia csatájába, de amikor úgy tűnt, hogy Loki marad alul gyorsan adta vissza Ulrich-nak azt a fegyvert, amit a férfitól vett el, amikor az meglőtte.
- Segítsen – mondta a nőnek.
Előhalászta a saját lőfegyverét, majd amikor Odin háttal volt nekik az isten tarkóját vette célba és húzta meg a ravaszt, hogy megpróbálja ezzel a saját urát menteni és hátha képes Odint is megsebezi így.

by **Godlaw / Tao** Vas. 28 Aug. 2011, 18:20

Odin ugyan álságosan megbocsátást ajánl, mintha lennének bűneink, de Loki beszéde végleg pontot tesz az ügy végére, és megkezdődik a végső harc az istenek atyja és a trónkövetelő fia között.
Egy ideig csak ámulva, össze-összerezzenve figyelem az eseményeket, ahogy összecsapnak, és a csontjaim is beleremegnek az erőbe, ami minden mozdulatukat áthatja. Ám a bámészkodás itt nem célravezető, Loki szorítóba került, és bár kétlem, hogy képesek lennénk megölni vagy akár megsebesíteni Odint, talán elvonhatjuk a figyelmét.
-Segíts neki! - Kiáltok a jégóriásnak, aki idáig hozta Lokit, és nagyon remélem, hogy meg is teszi. Miközben a gróf a varázslónőtől kér segítséget, én visszakapom a puskámat. Érdekes elképzelés, hogy ezzel elérhetünk valamit, de sokkal jobban magam sem tudok kitalálni.
Csípőből tüzelek, így könnyebb tartani a célt, Odin fejére célzok, és addig lövök, míg csak tudok, vagy szükséges.

by **Ultimate Guru** Kedd 30 Aug. 2011, 21:31

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Amora dermedten nézi a jelenetet Odin és Loki között, de Frederick és Ulrich nem tétlenkednek, és több lövést is leadnak a Mindenek Atyjára. A golyók célba találnak, de mintha csak lepattannának Odinról…

Eközben Lokit már teljesen elnyeli a fa, és apja félig dühösen, félig szomorúan nézi eltűnő fiát.

- Örökkön-örökké… az Ajtók Nélküli Szobában fogsz raboskodni… fiam.

Ekkor Odin térdre rogy, és ekkor látni, hogy a feje és tarkója környékén több sebből vérzik… A két katona lövései mégiscsak hatással voltak rá, és nagyon legyengítették.

Eddigre már a jégóriás is támadásra kész, és biccent Ulrich felé, amikor az erre utasítja: füttyent egyet, mire egy termetes jégfarkas ront elő mellőle, és a sebesült Odinnak esik.

A Mindenek Atyja már meg sem próbál kitérni előle… de mintha utolsó erejével még a két katona, Frederick és Ulrich felé mosolyogna… majd a jégfarkas darabokra tépi.

Asgard (megsemmisült) - Page 2 0089

Éppen ebben a pillanatban rohan be a terembe Odin másik fia, a Mennydörgés Istene… maga Thor.

- Atyám, az ellenség már… már…

Asgard (megsemmisült) - Page 2 01151

Ahogy apja széttépett tetemére pillant, majd róla a jégóriásra, Amorára és a két emberre, szemében olyan félelmetes és éktelen düh lobban, amilyenhez foghatót még halandó nem látott. Irdatlan csatakiáltás hagyja el az asgardi torkát, majd kezébe emeli súlyos, gyilkos fegyverét, a legendás pörölyt, a Mjölnirt…

by **Thorhalla** Szer. 31 Aug. 2011, 10:33

Ennyit a varázslónő segítségéről, futott át a gondolat még von Hessen fején. A fájó karja ellenére is lőtt Odin-ra, akárcsak Ulrich. Igaz az uruk már-már teljesen eltűnt a fában. A lövések eltalálták az idős istent, ám lepattantak a fejéről, pedig teljesen pontos lövéseket sikerült bevinni. Mintha semmilyen hatása nem lett volna mindennek.
- Scheiße! – káromkodott a férfi.
Ám a legnagyobb meglepetésére ekkor Odin térdre rogyott és végre látszott, hogy vérzik, tehát a lövések mégis elegendőek voltak, azonban Loki-t már sehol sem látta. Szerencsére a jégóriás azonban tettre készebb volt, mint Amora és az általa a Mindenek Atyjára küldött támadás, azaz a farkas be is fejezte a háborút. Loki győzött, a férfi még egyszer a mosolygó Odinra nézett, noha nem igazán értette, hogy miért mosolyog, hiszen ezek voltak utolsó pillanatai. Már éppen gratulált volna Ulrich-nak a férfi, amikor Thor érkezett meg. Az üvöltés után a pörölyt emelte, amit természetesen von Hessen sem akart, hogy földet érjen.
Ismét megemelte a fegyverét, majd ezúttal Thor felső testét, a szívét célozta meg és lőtt rá a viharistenre, hogy megállítsa mielőtt az agyonsújtaná őket.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 01 Szept. 2011, 11:35

A jégóriás lassan reagál, Lokit már elnyeli a fa, mire a farkas felbukkan. A lövéseinktől és a farkas támadásától már nem tudja védeni magát Odin, de... De Lokival mi lesz? A falhoz lépek, zavartan nézem a helyet, ahol az előbb még állt, és most semmi nyoma nem maradt.
Reflexből megpördülök, mikor beront valaki, és rá kell jönnöm, hogy még bőven nem állunk jól. Itt vagyunk az ellenséges város szívében, és bár a vezetőjük meghalt, jól láthatóan nem vesztették el a harci kedvet a katonák.
-Add meg magad, Odin halott, ne akarj az ő sorsára jutni! - Kiáltok Thorra, bár nagyon is kétlem, hogy ennek lenne eredménye. Amennyiben nem áll le, kénytelen vagyok én is tüzet nyitni rá, a fejét lövöm, és remélem, hogy nem kell ezúttal is külön szólni a jégóriásnak, hogy szálljon be a harcba.

by **Ultimate Guru** Pént. 02 Szept. 2011, 20:27

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Thor dühe rémisztő és megállíthatatlan.

A bosszúszomjas istenről minden golyó lepattog, gyakorlatilag a kezeivel löki félre őket, és egy-egy könnyed mozdulattal töri darabokra a jégóriást és a jégfarkast.

Asgard (megsemmisült) - Page 2 0096

Ezt követően az isten a két katonára és Amorára pillant… Fogait csikorgatva, vérvörös szemekkel emel fel a földről pár lepattant pisztolygolyót, és az ujjaival nyomja szét őket. Úgy tűnik, Frederick és Ulrich számára nincs menekvés…

… ám ekkor még több jégóriás és náci katona tör be a terembe, és Thor figyelme rájuk terelődik. Üvöltve ront nekik, és így a trió nyert pár másodpercet. Amora feléjük fordul.

- Nem maradhatunk itt… Odin fia végez mindennel és mindenkivel! Asgard a Világfa és az uralkodója nélkül romba fog dőlni… A kövek! A kövek erejével átjuthatunk a Szivárványhídon! De kettő kevés lesz két halandóhoz… Asgardiként, asgardi mágiával a testetekben talán sikerülhet… Vér! Már vettetek magatokhoz asgardi vért, igaz? Még több kell!

by **Thorhalla** Szomb. 03 Szept. 2011, 08:36

Néhány pillanatra Ulrich-ra sandított, mintha valami rossz kabaréból szedte volna ezt a szöveget. Az előbb ölték meg az apját és Thor amúgy sem arról volt híres az írásokban, hogy nyugodt figura lenne, így komolyan arra várt, hogy megadja magát? Aztán jött a kellemetlen rész, amikor Thor könnyedén védte ki az összes rá lőtt golyót, mintha nem is lőttek volna rá ólommal, hanem csak szivaccsal. A jégóriásnak is rövid úton vége volt és von Hessen is felkészült a végre, hogy most már nincs visszaút, amikor a társaik végre betörtek a helységbe és a viharisten is velük kezdett foglalkozni ahelyett, hogy őt és Ulrich-ot sújtotta volna agyon. A rossz hírekből pedig továbbra sem fogytak ki, mert Asgard összedől Odin nélkül, nehogy pár pillanatra is örülhessenek valaminek, bár legalább pozitívum volt, hogy a nő szerint volt kiút. Még több vér kellett. Von Hessen tekintete Odin teteme felé fordult.
- Ennél rosszabb helyzetbe már úgysem nagyon kerülhetünk – mondta. – Közben ossza meg velünk úrnő, hogy miként szabadíthatnánk ki a nagyurat.
Amíg Thor a többi nácival és jégóriással volt elfoglalva von Hessen elindult Odin teste felé, mert abban kételkedett, hogy a nő adna önként és megpróbál néhány csepp, vagy korty vért felfogni Odin véréből, hogy azt ihassa meg.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 05 Szept. 2011, 21:24

A térdeim remegnek, ahogy Odin felénk indul, és semmi sem állítja meg. Áttör a jégóriáson és a farkason, és ahogy rám néz, nem sok kell, hogy menten elájuljak, vagy az életemért könyörögjek, ám az utolsó pillanatban megérkezik a felmentő sereg. Már nagyon ideje volt, még egy másodperc, és semmi sem marad, amit felmenthetnének. Amorára tekintek, aki szerint asgardi vért kéne innunk, így hát bólintok, és botladozva követem a grófot. Vámpír módjára próbálom inni a vérét ott, ahol a farkas megharapta, és annyit szürcsölök belőle fel, amennyit csak tudok, hiszen tudom jól, milyen hatással van rám, és hogy növeli az esélyét, hogy átjutok a hídon. Ha megvagyok, akkor visszasietek Amorahoz, ő most az egyetlen támaszunk és segítőnk.

by **Ultimate Guru** Kedd 06 Szept. 2011, 21:37

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Frederick és Ulrich sikeresen ihatnak Odin véréből, amíg Thor a társaikat mészárolja. Amint ezt teszik, máris érzik, hogy még a korábbinál is több asgardi erő áramlik beléjük – de persze az őrjöngő Thor ellen semmi esélyük sem lehet, ez világos.

Amora rájuk kiált.

- Jó! Menjünk! Ki, a csatatérre!

Ezzel a varázslónő legyint egyet… majd hirtelen mindhárman a felszínen, a város romjai között találják magukat. Felettük a Világfa szinte már teljesen elégett, a korábban tengerkék ég mostanra vérvörösre váltott, és az épületek sorra omlanak össze a földrengésben, amely folyamatosan rázza Asgardot.

És mindenfelé… elhullott asgardiak hevernek. Amora a két katonához szól.

- Gyorsan! Ennyi tetem vére elég kell legyen, hogy két kővel is meg tudjuk nyitni a Szivárványhidat… Odin fiának haragjától csak az menthet meg minket!

Asgard (megsemmisült) - Page 2 0099

by **Thorhalla** Szer. 07 Szept. 2011, 10:35

Nem gondolta volna, hogy sikerül eljutniuk Odin-ig, de végül is ott voltak már és sikerült a véréből is inni. Sokkal jobban érezte magát ettől, mint korábban, mintha kissé megrészegítő hatása lett volna a vérnek. Kezdett von Hessen rájönni, hogy Lugosi Béla, vagy pedig a rejtélyes Dracula gróf Erdélyben miért is ihatott vért, lehetséges, hogy ezért váltak vámpírrá, mert az ember vér ivása is ilyen eredménnyel járhat? De ezeknek az okkultista gondolatokkal nem most kellene előszedni, majd ha túlélik ezt. A nőre nézett, aki kifelé parancsolta őket. Ki a csatatérre? Mielőtt tiltakozhatott, vagy bármit szólhatott volna ez ellen már ott voltak. Ügyeskednie kellett, hogy a földrengések miatt talpon tudjon maradni, odakint pedig mindenhol tetemek, asgardiak. A fa lángolt, épületből már alig állt valami.
- Ezt most nem mondja komolyan? – kérdezte a nőt. – Vámpírok…
Vett egy mély levegőt, és hiába undorodott ettől az egésztől igyekezett a lehető legtöbb vért meginni a holtakból, hogy kijussanak. De csak azért futott volna el, hogy a nagyurat később még valahogyan kimenthessék, és nem gyávaságból.

by **Godlaw / Tao** Szer. 07 Szept. 2011, 12:50

A vér íze nem épp a legkellemesebb, de csekély ár ez az életünkért. Bólintottak Amoranak, hogy induljunk a felszínre, de kis híján hanyatt esek, amikor nem a folyosón indulunk vissza, hanem egyszerűen átugrunk a téren, és már fenn is vagyunk. A lángoló fa látványától libabőrös lesz az egész testem, szinte érezni vélem ilyen távolságból is a lángok melegét, mintha csak ott állnék mellettük. A felszálló gomolygó füst és a vörös égbolt látványa olyan, mint amilyennek a poklot képzeltem mindig, és ez cseppet sem megnyugtató látvány annak tekintetében, hogy könnyen ez a hely válhat valóban a sírunkká.
Amorára tekintettem, majd a gróf csípős megjegyzésére a vámpírokról. Kétségbeesett, tehetetlen pillantást vetek a gróf felé, és kénytelen vagyok én is az asgardi haldokló és halott testekből vért venni magamhoz. Nyugtalanító kettősséggel jár ez a folyamat, egyszerre érzem magam rosszul, felfordul a gyomrom, ahogy a ragacsos, vörös, vasízű folyadékot nyelem, ugyanakkor minden egyes korttyal, minden egyes cseppel erősebbnek, többnek érzem magam, mintha életerő, hatalom járna át, és ez mindennél többet jelent, így nem állok ellen, és annyit iszom, amennyit csak bírok.

by **Ultimate Guru** Pént. 09 Szept. 2011, 19:58

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Amora egyre inkább sürgeti a két katonát, akik onnan kortyolnak asgardi vért, ahonnan csak tudnak. Egyre több erő járja át őket, és a náluk lévő kövek szinte már vakítóan világítanak, ahogy a testüket megtölti e világ mágiája.

Thor ezalatt már szintén feljutott a felszínre, és miközben a városból lassan csak egy romhalom marad, ő egymaga mészárolja tucatjával a jégóriások és nácik seregeit. A dühe és a Mjölnir hatalma másodpercek alatt éktelen vihart, mennydörgést és villámlást gerjesztett az égen. Úgy tűnik, Odin fia végleg elvesztette az eszét a kaszabolásban…

Asgard (megsemmisült) - Page 2 00107

Amora a két férfire pillant.

- Jó! Elég lesz! Ennyi vérrel már a Szivárványhíd kapujának is asgardinak fogtok tűnni… Loki hatalma jóval nagyobb volt, hiszen nála volt az összes kő, nekem meg kettővel kéne megnyitnom az átjárót… Halandók, ha most nem járunk sikerrel, végünk! Adjátok a kezeteket és a köveket!

Ezzel a varázslónő megfogja mindkét férfi kezét, és lehunyja a szemét.

- Koncentráljatok… Koncentráljatok az otthonotokra… A kapura, amelyen át ide érkeztetek… Hagyjátok, hogy az asgardi mágia átjárjon titeket…

by **Thorhalla** Pént. 09 Szept. 2011, 20:59

Néha egy-egy pillantást vetett Amora irányába von Hessen, amikor a nő sürgette őket. A férfi gyomra egy idő után már tiltakozni is kezdett a fémes ízű vér miatt, hogy továbbra is igya, de kényszerítette magát. Minden egyes korty után egyre jobban hányingere lett, de a mágia is egyre inkább kezdte átjárni és érezte, hogy egyre több hatalmat kap. A kövére nézett, ami egyre és egyre fényesebb volt. Thor-t látta meg kissé távolabb, ahogyan egymaga dühében mészárolta a jégóriásokat is, az égen viharfelhők látszottak. Von Hessen még mindig nem érzett magában annyi erőt, hogy egymaguk is szembeszálljanak a viharistennel, így a menekülés tényleg jó opció volt. A nőre nézett, amikor az újra szólt, tehát ő is félt. Nem nagyon volt más lehetőség tényleg, mintsem a követ odaadni neki, bár élt benne még, hogy Loki mit mondott, hogy ne bízzanak senkiben sem, de most tényleg nem nagyon volt választási lehetőségük. Még egy pillanatra Ulrich-ra nézett, majd a követ abba a kezébe tette, amelyikkel a nőét megfogta. Az utasítás értelmében pedig erősen kezdett a Hessen tartományra gondolni, hogy hazajusson oda és láthassa még egyszer a családját.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 10 Szept. 2011, 14:22

Hallani, ahogy Thor egymaga mészárolja le az emberek és jégóriások seregét, miközben halott asgardiak vérét iszom - egy olyan emlék lesz, egy olyan élmény, amit nem felejtek el, míg élek. Sajnos ez az időtartam nagymértékben rövidülhet, ha nem folytatom a vérivást, mert Amora szerint csak akkor mehetünk át a hídon, ha elég asgardi mágia van bennünk.
Mikor megszólal, hogy kéri a köveket, eszembe jut az előző alkalom, amikor a második követ is oda akarta adni neki a gróf, és pedig nem engedtem. Akkor egyetlen dologra tudtam gondolni, hogy Loki hamarosan felbukkan, és minden rendben lesz. Most azonban... Loki nem fog felbukkanni, igaz, már Odin sem fenyeget minket, de itt van helyette a fia, és ha nem cselekszünk nagyon gyorsan, akkor a biztos halál vár ránk.
Bólintok a grófnak, mikor rám néz, és én is a kezembe veszem a követ, majd megfogom a varázslónő kezét.
Otthon. Felidézem a havas erdő látképét, amiben a katonákkal és a tankokkal meneteltünk, haladtunk a végtelennek tűnő tájban. Emlékszem a helyre, ahol megálltunk, és ahol Loki megnyitotta a hídhoz vezető kaput. Emlékszem a vonatra, amely a havas tájhoz vitt, és a városra, ahonnan a vonat elindult. A kocsira, ami az állomásra vitt, és a házra, ahonnan indultam. Az otthonomra. Haza kell jutnom!

by **Ultimate Guru** Vas. 11 Szept. 2011, 19:46

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Frederick és Ulrich gondolataiban szinte megelevenednek otthonuk tájai… Az asgardi mágia átjárja a testüket… A kövek a levegőbe emelkednek… és Amora felkiált.

- Ez az! A kapu megnyílik, és mindhárman--

Brutális, kérlelhetetlen sebességgel és erővel csapódik a lány koponyájába a Mjölnir. Az ifjú varázslónő agy- és koponyadarabjai beterítik a két katonát, miközben láthatják, hogy a mágikus pöröly megáll a levegőben, és visszaindul, egyenesen feléjük.

Thor dörgő, iszonyatos üvöltése betölt mindent körülöttük.

- GYILKOSOK!!! MEGHALTOK!!! MIND MEGHALTOK!!!

A Mjölnir csak centikre van tőlük… amikor a megkezdett varázslat végre hatni kezd.

Olyan erős, bíborszínű fény villan fel, hogy Frederick és Ulrich kénytelenek becsukni a szemüket vagy eltakarni azt a kezükkel. Mintha egy pillanatig a levegőben lebegnének, szilárd talajt nem is éreznek a lábuk alatt… süvítő szél hangját hallják…

… majd mikor végre újra földet éreznek a talpaikkal, és kinyitják a szemüket, már ismét Niebüll erdeiben állnak.

by **Thorhalla** Vas. 11 Szept. 2011, 22:18

A követ érezte, hogy kicsúszik a keze közül, és hogyan felnézett a feje felett meglátta, ahogyan izzani kezdett. A fejében ott volt az otthona, hogy hova is akar visszatérni innen. A nő már mondta is, hogy valóban megnyílik a kapu és biztonságban lesznek mindannyian, amikor von Hessen valamit hallott közeledni, majd a Mjölnir beleállt a nő fejébe és Amora vére, agyveleje betelítette őt és Ulrich-ot is. Thor-ra nézett, aki őrjöngve próbálta őket is megölni a pöröly pedig elindult felé és a társa felé. Mivel arra már nem maradt idő, hogy kitérjen ösztönösen a karját emelte fel, hogy azzal védekezzen a felé haladó Mjölnir ellen, ám ekkor mielőtt a pöröly elérte volna őket, vöröses fény vette körbe von Hessen-t. A férfi magában már imát mondott az úrhoz, hogy most megtér hozzá, vagy a tettük miatt éppenséggel a pokolba, amikor még a szemét is becsukta, a következő pillanatban jeges szél fújt az arcába és a tűz pattogását sem hallotta, ahogyan a csata zaját sem. Csak ekkor merte kinyitni a szemét…

//Folytatás: Niebüll, Németország//

by Ajánlott tartalom