Az Astoria utcái

Az újabb robbantás is sikeres, ebből a lyukból egy démon külsejű hulla zuhan ki, úgy látszik Dormammu saját híveit sem kíméli. A sikeres akció után visszanézek a csatatérre, már csak egy lény van talpon a másikat is leszerelték, a mágus alak a páncélban, a karddal, remek. Gyorsan átpörgetem a fejemben a lehetőségeket, aztán hangosan odaszólok az utolsó lénnyel harcolóknak.
- Maguk ott! Fogják le a végtagjait, a fejét pedig szegezzék a plafon felé. Maga pedig ugyanúgy csinálja ki ahogy az előzőt, az a kard hatásosnak tűnik!
Elég hangos vagyok ahhoz, hogy biztosan meghallják, persze a démon is hallhatja a parancsokat, de kétlem, hogy fel is fogná. Amint ez megvan előveszek három olyan bombát amit eddig is használtam.
- Millvier ügynök, Dragunov ügynök, maga a távcsövessel kapják el!-dobok a kezükbe egy-egy bombát- Helyezzék ezeket oda, oda és oda. -mutatok a megfelelő helyekre- Harminc másodperc aztán robban, nem érdekelnek a kifogások.
Kettő már megvan, elvileg három maradt. Ha mégis maradna egy nekem, akkor természetesen én is az eddigi módszerrel járnék el, közben figyelek nehogy valami meglepjen. Ha viszont nincs más dolgom akkor gyorsan a sérülthöz sietek, kivinni nem tudjuk, szanitéc nincs de azért megnézem megmarad-e, elvégre mégis csak az én felelősségem.
~ Kíváncsi vagyok azok a befalazott démonok tényleg energiával látják-e el a démonvezért, illetve ami most lényegesebb, a védőpajzsát.

Az álcázást levettem miután pozícióba helyezkedtem és látszólag semmi nem fenyegetettet veszéllyel majd Bishop ügynök parancsát követve elkaptam a felém dobott bombát és elkezdtem futásba eredni az egyik általa megadott ponthoz.
- Érettem!
Futás közben éreztem még a sebeket amiket a robbanás okozott de szerencsére nem gátolt meg a futásban.
~ 30 másodperc jobb lesz sietni magamba igyekszem számolni az időt nehogy kezembe maradjon a bomba.
Ha sikerül elérni a falhoz felhelyezem a bombát majd eltávolodok kellően messze a faltól várva a robbanást közben tekintetemmel dormamut és megmaradt lényt figyelem nehogy véletlenül valamelyik akcióba lendüljön.
Készenlétbe állok ha esetleg le kéne adni egy lövést egy pillanat alatt letudom venni a mesterlövészt a hátamról amelyben csak sima 50 kaliberes töltények találhatóak jelenleg.

Teleportálok, majd pedig sikeresen vágom bele a démon fejébe a pengét, habár nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elsőre feltételeztem és szükség van hozzá minden erőmre, de így is sikerül... Megérte egy egész életen át edzeni és harcolni. Kirántom a pengét a halott lény fejéből majd pedig a robbantgató alakra emelem a tekintetem, annak szavai után.
- Hatásosnak tűnik? Ha nem mondod észre sem veszem! - Ordítok vissza cinikusan, végül is, itt állok egy olyan lény mellett amit ezzel a pengével közelharcban győztem le, szóval nem nehéz rájönni, hogy működik, mindenesetre is pár pillanatot szentelek a többiek helyzetének felmérésére, majd pedig futva megindulok feléjük, a démon körül egy kisebb, biztonságosnak mondhatót ívet leírva, hogy ha esetleg kapálózni kezd, akkor ne találjon el, majd pedig ha biztosnak ítéltetik részemről a helyzet, akkor ugyan azon futásból szerzett lendülettel kísérlem meg egy még belevitt lendítéssel átszűrni ennek is a koponyáját, mintha csak egy szimpla jobb horog lenne, igaz azt nem lendítik ekkora ívben. ha szükséges még egy ugrást is beleviszek, a lényeg az, hogy minél könnyebben képes legyek meglékelni, nem úgy mint az előzőt, mivel minél gyorsabban feldobják a talpukat, annál jobb nekünk, plusz külön örülnék neki, ha ez egy " tiszta " ölés lenne, ami számomra lényegében annyit jelent, hogy semmilyen másféle sebesülés nincs az ellenfelemen, csak egy tátongó seb a fején keresztül, ami igaz, jelen esetben nem fair... De az élet nem fair, ők pedig ezt az oldalt választották, vagy ebbe alkották őket, vagy ebbe születtek... Az ő problémájuk.

Csak egy dög maradt aki nem nagyon reagált a támadásaira. Svarog rápillantott Horatiora, majd megszólalt.
- Ismersz engem, tudod, hogy nem az a személy vagyok, aki szereti ha leszarják, mint átvitt és mint gyakorlati értelembe. Hát ez pofátlanság, de legalább nem velünk törődik.
Már épp a támadásra készülne amikor Bishop egy bombát dobott Svarog felé. A sárkányszerű mutáns épp hogy elkapja, majd a bal kezébe tartva a bombát elindul a hozzá legközelebb álló helyhez.
30 másodperc a robbanásig, na ez király!
Dormmamu meg mi a francot csinál? A fickó csak ott ült és meditált. Mintha készült volna valamire. Na akkor áthúzza a számítását.
A jobb kezét üresen tartotta készen állva arra, hogy eldobjon egy tűzgolyót, ha esetleg támadás történik. Ha sikerül, akkor leugrik, majd az említett helyre rak egy bombát, majd megpróbál minél gyorsabban elhúzni a robbanás környékéről.

~ Démonok, még a saját fajtájukat sem kímélik.~ gondolja a második befalazott démon múmiát is a falban. Bishop és két másik ügynök elindult a maradék háromért, ezért ő inkább úgy döntött, hogy ő is az utolsó megmaradt rémet veszi célba.
- Ha elbírtok a falban lévőkkel én megyek segíteni a szörnyek ellen- szól oda Bishopnak majd démonnal küzdő csapat felé indul. A közte és a szörny körti távolságot egyetlen rövid ugrással teszi meg a hajtóművei segítségével.
- Tartsátok meg egy pillanatra! – kiált oda a többieknek a hangszóról által eltorzított hangján. Ha a többiek nem segítenek úgy is megpróbálta mindkét tenyerén lévő taszítósugarat a lény fejéhez nyomni és próbál úgy célozni ha a fegyver átütné a lény fejét akkor lehetőleg Danny-t se találja el.
- Villany leolt! – kiáltja és tüzet nyit mindkét sugárral teljes erővel. Ha ezt nem tudja végrehajtani vagy nem tud úgy célozni, hogy a majomembert ne találja el akkor ő is az öklével esik neki a démon oldalára és fejére mér tíz tonnás erejű ütéseivel.

Victor nagyot sóhajt, mintegy reagálva a rádió túloldaláról érkező jelzőre és elégedetlenségre. De nincs ideje saját "törékeny" lelkének ápolgatására vagy verbális visszavágásra. Albert még harcolt, a hatalmas csontsárkány még mindig feléjük tartott. Victornak pedig meg kellett tudnia egy házsártos alakváltótól, hogy hogyan tudják legyőzni.
- Misszisz Miller kérdezteti, hogy látott-e már hatalmas csontsárkányt és hogyan tudnánk legyőzni? Vége. - Próbált minél gyorsabban beszélni. Bár még nem támadt rájuk se a váratlanul betoppant szörny se más démon, nem igen fogta fel, hogy láthatatlanná váltak. Albert számítása bejött. Az ellenfele gyengeségét kihasználva, röpke sikereket ér el. Viszont váratlanul mágikus falba ütközött és miután elemelkedett a földtől, néhány méterrel arrébb ért földet. Szinte még el sem jutott tudatáig a földet érés tompa fájdalma, amikor észlelte az újabb veszélyt. A gyíkember rá tört. Albert pedig várt...várt és mielőtt Ragnar elérte volna és lesújtott volna rá, kinyújtotta kardos karját, baljával pedig megtámasztotta a markolat gombot. Így várta az utolsó előtti pillanatban ellenfele érkeztét, hogy az maga ugorjon bele a végzetes támadásába.

Már nem kell lelőni a másik szörnyet, így már csak szépen meg kell tartani ezt addig, amíg valaki ki nem öli alólam. Minden jól is megy egy darabig, ketten is jelentkeznek a feladatra, ám két bekapott ütés után egyszerűen megfordul. Meglepően gyorsan fordul, valahogy lomhábbnak gondoltam. De persze ezen fölösleges elmélkedni, mert a többiek már engem támadnak, még ha nem is akarják. Reflexszerűen fellököm hát magam úgy, hogy a kezeimmel a lény vállára támaszkodom. Ezzel az a célom, hogy egy pillanatra felálljak a vállára, majd onnan egy hátraszaltóval átbucskázzak a levegőben a hét támadó fölött. Azok aztán azt csinálnak vele, amit tudnak és akarnak, én nem sokat tudok már ezzel kezdeni. Igazából már kezdem unni ezeket, most már valami nagyobb kell. Mondjuk a főnök! De úgy látszik, ahhoz előbb ezeket kell mind elintézni. Ha minden jól megy, a zöld nő meg a farkas mögött érek földet, amíg azok a szörny hátát püfölik. Mit is lehetne csinálni ezzel a döggel? Nem hiszem, hogy úgy tudnám hajlítani a fejét, hogy magát lője le, na meg ahhoz újra meg is kéne mászni. Á, úgy néz ki a páncélos már intézkedik. Így hát egyszerűen törökülésben leülök a földre, és figyelem az eseményeket. Persze arra készen állok, hogy felpattanjak, ha esetleg egy sugár felém indulna.

//Mivel sikeresen elírtam a dátumot és vasárnap úgysem tudnék kört váltani, meg most kevesen írtatok, akkor kaptok +1 napot, hogy aki nem írt, az meg tudja ezt ejteni.//

A bombák robbanását követve dormamu pajzsa felrobbant és az energia hullám neki csapott bennünket a falhoz. Miután fel emeletem a fejemet a földről dormamunak már kéken izzottak a kezei szinte halál biztos voltam, hogy tüzelésre készül a kék lángokkal vagy pedig simán támadni. A földön feküdve a mesterlövész puskámat levettem a hátamról majd miután tüzelésre kész volna vele bishopra néztem aki mellettem feküdt nem messze.
- Várom a parancsot!
Ha tűz parancsot ad akkor kibiztosítom a fegyvert és tüzelek vele egyenesen dormamu szíve felé mindegy, hogy háttal áll nekem vagy sem. Ha nem kapok utasítást a tüzelésre akkor feltápászkodom a földről és várom az események tovább fejletét.

Az ügynökök sikeresen végrehajtják a parancsokat, a maradék három test is kiszabadul, ezzel egy időben az utolsó démon is kifekszik, egyesek remek munkát végeznek ha pusztításról van szó. Látom az energiát megszűnni és érzem a lökéshullámot ami egyenesen a falnak vág, ismét másodpercek telnek el amíg összeszedem magam és ellenőrzöm a sebeim, zúzódásokat, töréseket keresek.
~ Jól gondoltam, az erőtér megszűnt, ahogy az energia forrását megszüntettük. És most itt áll velünk szemben Dormammu.
Végignézek rajta próbálom kielemezni, kezében kékes lángok jelennek meg. Már készen is állok egy ugrással, vetődéssel kitérni ha felém támad. Más lehetőségem nagyon nincs.
- Vegyük körbe, maradjunk hátul. Nem lesz könnyű.
Ahogy gondolkozok azon, hogy mit is lehetne vele kezdeni, rájövök semmi használhatót nem tudok, nem értek a mágiához, nem ismerem a képességeit és annak határait sőt azt sem tudom, hogy ez az egész egy megtévesztés-e. Nem a mi kaliberünk, Bosszú Angyalok és Árny Angyalok kellenének ide, nem összeverbudálódott hősök, ügynökök, civilek és mágusok csapata.Egyetlen lehetőségként a kommunikátoromat használva próbálom elérni a SHIELD-et.
- SHIELD itt Riez százados. Behatoltunk a célépületbe. Konkrétan Dormammuval nézünk farkasszemet. Van valami terv hogyan vehetjük fel vele a harcot?
Végig fél szememet a csatamezőn tartom, nem szeretném hogy óvatlanság miatt kapjak találatot.

Ahogy az utolsó mumifikálódott démon is kikerült a falból az erőtér leomlott és a felszabadult energia Ulysses- t is a falhoz vágja.
-Uhhh…- nyög fel ahogy a rövid repülés után vissza hull a padlóra. A páncélban ugyan nem sokat érzett az őt ért erőhatásokból de Tank nem régi malőrjéből származó égései nem díjazták a váratlan helyzetváltozást.
- Az azonosítatlan energiaáramlás megszűnt. – közli A.T.H.E.N.A. a maga örökké nyugodt hangján amire ilyen körülmények körött csak egy gép volt képes.
- Kösz, erre magamtól is rájöttem. – morogja magában Miközben feltápászkodott a földről és szembesült a terem közepén álló Dormmamu-val. – Valamiért az az érzésem, hogy vissza fogjuk sírni az óriás százlábút. A.T.H.E.N.A. célpont rögzítése, a paranycsomra nyiss tüzet a megmaradt rakétákkal! - a páncél váll részein két panel alól két-két egyenként hat férőhelyes miniatűr rakétaindító bukkan elő és a tenyerein lévő két repulsor fegyverrel is a démonúr fejét veszi célba de egyelőre nem nyit tüzet amíg más sem kezd lőni.
- Valamelyik Harry Potter képzőt végzettnek van valami ötlete?

*Fogalma sincs mi történt, arra eszmél, hogy eszmélnie kell. A legutóbbi emléke arról van, hogy a démont igyekszik hasba ütni, most pedig a földön fekszik és egy lökéshullám keltegeti szelíden. Kell pár pillanat, míg mozgásra készteti a tagjait, aztán feltápászkodik és megrázza magát. Ha jól sejti, az energiapajzsnak lőttek. Legalábbis a kör közepén lévő tag már mozgásra kényszerült, ebből arra következtet, hogy minimum valami rés esett a védelmén. Mivel az ügynökök igyekeznek körbevenni Dormammut, így ő is tovább ékesíti a formációt, egy szökkenésnyi távolságra az ipsétől. Fogalma sincs mennyire erős az alak, de úgy érzi, hogy jobb lesz egy kicsit szelősebben állni, tekintve a támadásuk első hullámát követő robbanásra.*

Fura módon minden simán ment. Sikerült lerakni a bombákat, majd felrobbantani őket, mire a fal mögül mumifikálódott, kiszáradt hullák borultak elő. Persze Svarog erre következtette, miután feltámadt az ájulásból.
De szerencsére nem szerzett sérüléseket a már meglévők mellé. Feltápászkodott, majd szembenézett Dormammuval, aki nem a szokásos, meditáló pózában volt, hanem előttük állt, körülötte nem volt védőpajzs, a tenyerébe pedig kéken világító lángnyelvek pulzáltak. Riez azonnal parancsot add, hogy állják körbe és lépjenek hátrébb.
Svarog így vett, becélozta a démonúr jobb kezét és felkészült, hogy tűzgolyót küldjön rá. A sárkányember felkészült a csatára, de most hogy a démonúrnak nincs védőpajzsa és bármin is ügyködött azt már megszakították, az úgy már sokkal jobbá tette a kilátásaikat.
Az Aegis nevű páncélos megkérdezte a csapatban lévő varázshasználókat, hogy mit lehetne tenni.
- A számból vette ki a szót, kollega. Horatio, valami ötlet?

Már a földön ülve nézem, ahogy a többiek szépen elintézik a szörnyet. Ez nem ment rosszul. Most jöhet a... Robbanások hallatszanak, a fal több helyen beomlik, és démonok testei hullanak ki a falból. Úgy néz ki a többiek sem lustálkodtak, amíg mi a szörnyeket gyepáltuk. Az energialöket megborzolja a szőrömet, de nem sok kárt okoz. Meg tudom támasztani magam, megakadályozva, hogy elfeküdjek. A démonvezér felé fordulok, aki már nem lebeg. Na jól van, itt az idő az igazi akcióra! Felpattanok, és előkapom a botomat. Körülnézek, és látom, hogy senki sem mozdul. Nem tudom mit kéne tennem. Ugorjak neki csak így? De akkor valószínűleg megöl! Ez a legnagyobb és leggonoszabb démon, a francba! Úgyhogy csak várok még, készen arra, hogy elugorjak ha kell. Belehelyezkedem az alakzatba, ha hagyja a démon. Remélem valaki tudja, hogy hogy kell harcolni vele. Talán a varázslók tudják. Én megcsinálok bármit, amit kell, a kőszerű lények ellen is működött a dolog, de honnan tudjam mit kell egy fődémonnal kezdeni?

Eszméletlen sebességgel pattanok fel helyemről, miközben próbálom magamat eszméletemhez téríteni Miközben megragadom bal kezemmel a homlokomat, és ezt a sebes gondolkodásmenetet visszaváltom a fájdalmasan lassúra ami ébredéskor szokott engem köszönteni, aztán, hogy ne csak elméletben tegyem meg a dolgokat, valóban feltápászkodok a földről, bár nem olyan nagy sebességgel, ahogy első pillanatban gondoltam. Inkább csak mondhatni szép komótosan aztán körbetekintek, hogy mi lehet a helyzet.
- Nekem is ilyenkor kell bealudnom...
Dünnyögöm magam elé, aztán elindulok a többiek felé, miközben áttaposok az egyik füstösen a talajon vergődő felhőtlenül eszméletlen "csapattársamon" és megrázom a fejemet, hogy biztosan magamhoz térjek, aztán gondolataimat pár pillanat alatt összeszedve ismét sebességbe állíthassam azokat, becsatlakozok a körbekerítéshez, és megpróbálok "bevágódni" az egyik nagyobbnak ítélt résbe, hogy aztán mind két kezemet ökölbe szoríthassam, és az időközben a testemben felgyülemlett feszültséget láthatóvá téve pár pillanat erejéig, némi elektromosság cikázik végig egész testemen ahogy kiroppantom az elfeküdt nyakamat. A cikázó elektromosságot könnyen észre lehet venni kezdetben, ahogy kékesen szikrázva vonul végig rajtam, de utána már csak figyelek a többiekre, hogy mikor is kéne támadásba lendülnünk.

//Végre visszatértem //

A SHEILDtől nincs válasz, úgy tűnik a mágia blikkol mindent, magunkra vagyunk utalva egy olyan helyzetben melynek megoldásához nyilvánvalóan segítség kellene, de ezt is meg kell oldani, nem állhatok meg. Ráadásul Dormammu már most a föld alól támadt minket lángnyelvekkel.
~ Nem jó. Nem ismerem a mágiát, a két mágusunk pedig haszna vehetetlen, páran földre is kerülnek. Legalább a villám visszatért.
Gyorsan végignézek a repedéseken, megpróbálok rájönni mik lehetnek azok, nyíló kapuk, vagy ehhez hasonló hasadékok. Nem tudom mit kellene tenni, az újabb varázslatot meg kellene akadályozni, viszont a támadás súlyos sebesüléseket okozhat. Egyik sem jó, de az idő fogy, nem lehet sokáig húzni a támadást.
- A lyukak mentén, újabb hasadékok nyílnak a falban. A Millvier ügynök és a másik mágus hiányában nem lehetünk biztosak mi az, néhány közelharcos ellenőrizze! Akiknek távolsági fegyvere van megkapja a tűzparancsot, próbáljuk megzavarni Dormammut. Fokozott figyelem, senki ne a társát célozza, lehet a lövedékek csak átsuhannak rajta.
Ismét csak remélhetem, hogy ebből nem lesz túl nagy veszteség. Én magam is tüzelni kezdek a G18-al, vigyázva nehogy egy társam találjam el. Végig készen állok egy ugrásra vagy vetődésre, ha egy újabb lángnyelv érkezne a föld alól, vagy hogy hasra vessem magam ha nagyobb támadás érkezik felém.