Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Kedd 31 Dec. 2013, 03:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok nagyon élvezi, hogy Ingrid játszik vele és nem mond semmi biztosat, hagyja őt találgatni, ami számára valamiért kellemes. A válaszon elmosolyodik, majd együtt indulnak a másik szobába. Séta közben egyszer megáll, majd egy rövid csókot ad Ingridnek, csak azért, hogy éreztesse a nővel a törődést, ezután lép is tovább, és kicsivel közelebb fogja magához Millert. Bent a szobában Ingrid meg tudja vizsgálni Ragal sebeit, a legtöbb helyen horzsolás szerű sebek vannak, vörös bőr és alatta a szövet, ahogy Ingrid egy-egy részt többször is végigkarmolt. Tubrok hátán a jobb lapockája alatt látható Ingrid mutató és középső ujjának véres nyoma, a seb nem túl mély és nem is komoly, már kissé össze is húzódott, de mindenképpen fájdalmas. Tapasztalat hiányában Ingrid nem tudja, hogy az ilyen könnyű sebek egy idő után milyen hatást gyakorolnak, neki az ehhez hasonló sérülések másodperctöredékek alatt, közvetlenül a keletkezés pillanatában gyógyulnak be. Az ágyon végigfekve tekintetével követi a nő kezét, ahogy végigsimít a testén. Mivel Ingrid nem hagyja magát lehúzni a csók közben, ezért Tubrok csak a derekánál és a fenekénél kezdi simogatni, miközben viszonozza a csókot.
< - Fontos, hogy beteljesítsd amit ígértél. - mondja vágytól telt hangon - De mondhatod azt is, hogy még nem tudod, és nem kell magad akkor távolabb tolnod tőlem. - végül gonoszan elmosolyodik és egy sejtelmes pillantást vet a nőre. >
Ha Miller akarna erre valamit felelni, akkor gyorsan feljebb löki magát és megcsókolja. Miután távolabb húzódnak még vár pár másodpercet, ami alatt végigméri Ingirdet.
< - Gyönyörű vagy. - mondja kedvesen. >
Az android leteszi a tálcát az ágy szélére, majd a parancs szerint távozik. Legalább öt fajta sütemény és édesség van a tálcán, klasszikus gyümölcsös sütemény szerű, valamilyen folyékony pudinghoz hasonlító anyag, egy leginkább a volt tortákra emlékeztető desszert, csak kisebb darab, végül két szilárd, pár centis gömb szerű édesség. Tubrok az utóbbiból vesz el egyet, ahogy beleharap az étel roppan egyet majd szétomlik a szájában, ezután Ingridnek is kínál egyet. Mikor Ingrid rendel egyáltalán nem ellenkezik az ellen, sőt egy hálás pillantással köszöni meg. Valószínűleg Ragal most érzi meg a testi szükségleteit, ami a fáradtság mellett még erősebbnek hat számára.
< - Eddig minden erőddel kínoztál, most meg aggódsz miattam. Mi lett veled? - kérdezi szurkálódva. >
Hangján érezni, hogy valójában hálás Ingridnek ezért, hogy rá is gondolt, de ezt most könnyebb neki így elmondania. A kérdés után igenlően bólint egyet.
< - Nyugodtan nézz körbe, tetszeni fog. Van fegyvertár is, de ahhoz majd én kellek. >
Az android a vártnál hamarabb érkezik vissza, valószínűleg már volt előre elkészített étel, melegen és frissen tartva. Meglepő lehet, hogy ezúttal nem tálcákat, hanem egy egész kisebb kocsit hoz, amin valóban egy egész napra szükséges étel és italmennyiség van. Kétszer három és még két fogás, mellé különböző korsó italokkal. A gép az ágy mellé tolja az ételt, majd ezúttal kérdés nélkül távozik. Ami feltűnő lehet, hogy ezúttal nem néz Ingridre. Tubrok felül az ágyon, Ingridre mosolyog majd el vesz egy tál, vöröses-barnás színű levest.
< - Egyedül nem fogom tudni az összeset megenni. Segítesz? >
Tubrok megvárja, amíg Ingrid is kiszolgálja magát, majd csak utána kezd neki az evésnek. Egy kid idő után, amíg megeszi a levés felét Ingrid felé fordul.
< - Valamiért azon gondolkoztam az előbb, hogy milyen a kapcsolatod Cal-al. Ne érts félre, nem tudom én sem miért pont ez jutott eszembe, de eddig még nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak róla, főleg a fiad miatt. - óvatosan fogalmaz, és érezni, hogy nem akar most ezzel semmit elrontani. >

by **Thorhalla** Kedd 31 Dec. 2013, 11:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid ugyanazt a reakciót kapta most is, mint már az előző két este is, illetve a mai nap folyamán arra, hogy játszott a férfival, hogy az remekül élvezte mindezt. Az eddigiek alapján eléggé biztosra vette, hogy ezt a részét mindig is fogja élvezni a másik, hiszen eddig nem volt benne része, csak ő játszott másokkal és most végre Ingrid révén megtapasztalhatta, hogy a másik oldalon is mennyire jó lenni. A nő pedig roppant elégedett módon tett ennek a ki nem mondott kérésnek eleget, mert ő maga is élvezte, hogy így játszhat Tubrokkal. Már pusztán a reakciói miatt is megérte, de az, hogy az egész ennyire roppant kellemes volt csak fokozták a játékélményt. Mosolygott azon, hogy a férfi a rövid séta közben sem bírta kiállni azt, hogy megcsókolja őt legalább egyszer, pedig alig néhány métert kellett csak megtenniük, láthatóan ő is ugyanannyira élvezte azt, hogy a másikhoz érhet, mint a nő is. Mindezek után nem tudta, hogy a tárgyalások miként is fognak zajlani, már ezen a napon is alig bírták ki, hogy egymáshoz ne érjenek és mindenkinek feltűnt az, hogy kettejük között van valami, amikor még fizikailag csókokon kívül semmi sem volt. Ezek után roppant érdekes lesz a folytatás és az, hogy miként viszonyulnak majd hozzá. Illetve az, hogy miként fogják tudni majd kivárni azt, hogy vége legyen az egésznek! Odabent a szobában pedig végre végignézhetett a férfin, hogy milyen sérülései is vannak, a horzsolásokat, látta a combon, oldalon és háton, most még ugyan vörösek voltak, de még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy ezek befognak lilulni másnapra. A háton azonban véres sebet is látott, sajnos fogalma sem volt arról, hogy mennyire lehet súlyos a sérülés, neki ezek azelőtt beszoktak gyógyulni, hogy egyáltalán felfogja, hogy egy ilyen sebet kapott.
< - Lehet, hogy fertőtleníteni is kellene a hátadat, csak a biztonság kedvéért – mondta. >
Így, hogy már látta a sebeket és nyomokat, már tudta, hogy miért is mondta Tubrok, hogy fájt mindene, valóban nem kímélte a szeretkezés közben. Másnak tudta, hogy mindez fel sem tűnt volna, de még mindig azt volt ebben az egészben neki a legnehezebb megemészteni és tudatosítania, hogy Tubrok ember és nem pedig HPI-s. A csók közben örömmel fogadta a simogatást és kissé be is horpasztorta ösztönösen a hátát, hogy a másik jobban hozzá tudjon férni és simogatni őt. A férfi vágytól fűtött hangjára huncut mosoly jelent meg az ajkain, majd a következőkre már válaszolt volna, de erre nem maradt ideje és örömmel viszonozta az újabb csókot, amit váltottak. Ahogyan elhúzódtak egymástól, miként a férfi őt, ő is végigmérte Tubrokot. A bókra pedig lágyan nevetett fel. Tisztában volt vele, hogy tökéletes és olyan a testfelépítése és külseje, ami vonzóvá teszi őt a férfiak szemében, mégsem vélte ezt így, hogy az lenne, aminek a férfi tartja, számára ez egy alapállapot volt és noha elég gyakran vetette be a női bájait a céljai elérésben mégsem tartotta magát annak, csak átlagosnak. Sokkalta inkább a kisugárzásáról tudta, hogy az teszi ellenállhatatlanná.
< - Túlzol – felelte kedvesen ő is. – De örülök, hogy így véled. >
Ahogyan a süteményeket megkapta Ingrid elégedetten nézett végig rajtuk, ahogyan felmérte, hogy mik is vannak ott. Egyelőre nem tudott dönteni azzal kapcsolatban, hogy melyiket is válassza, de Tubrok helyette döntött és így örömmel fogadta azt a süteményt, amit a férfi kínált neki. Beleharapott, hogy megkóstolja milyen is ez, majd utána ette meg az egészet. A szurkálódásra, amit kérdésnek kapott az android távozása után csak mosolygott és kicsit közelebb hajolt a férfihoz. Látta a hálás tekintetet és a szurkálódás ellenében a hangjában is pontosan ezt a hálát érezte. A kérdést pedig aranyosnak találta,a hogyan fel lett téve, külső szemlélő szemével tényleg pont úgy nézett ki a helyzet, ahogyan Tubrok azt megfogalmazta.
< - Hogyan kínoználak tovább minden erőmmel, ha nem lenne erőd arra, hogy kibírd? – kérdezte suttogva és egy csókot lehelt a férfi ajkaira. >
Az android pedig meglepően hamar érkezett vissza, még Ingrid is elcsodálkozott azon, hogy mennyi ételt hozott, abban biztos volt, hogy ezeket nem most készítették, azaz Tubrok eléggé biztos lehetett abban, hogy a nő itt fog éjszakázni, vagy legalább is vacsora meghívás volt az a randevú az ételek mennyiségéből ítélve. Végig figyelte a robotot, hogy behozza az ételt és odatolja az ágyhoz. Majd azt, hogy elfordult és távozott a helységből. Felvont szemöldökkel nézte a jelenetet, már csak azért is, mert ugyan ő rendelt, de a gép nem nézett rá ezúttal. Igaz ő sem szólt neki semmit, de ez akkor is meglepte. Embereknél látta már ezt a reakciót
< - Az androidod máris féltékeny rám? Vagy megszokott, hogy nem néz a szeretőidre? – kérdezte érdeklődve. – Jól veszem ki a megannyi ételből és italból, hogy a tegnapi vacsorameghívásomat viszonoztad volna? Van egy olyan érzésem, hogy visszaszoktatsz a napi étkezésre – nevetett fel. – Az elmúlt száz évben nem ettem annyit, mint amióta itt vagyok. >
A hangjában érezhető volt, hogy mindez azért nem kicsit túlzás, hiszen mondta is, hogy szeret enni, de a havi egy-két étkezés volt az, amit máskor megszokott tenni, de most itt három nap alatt harmadik vacsora. Ennek ellenére nem tiltakozott és közelebb húzódott az ágy széléhez, hogy tudjon magának szedni az ételek közül. Levest nem igazán szeretett volna enni, így inkább valamilyen más könnyebb előételt választott és abból szedett néhány falatot magának. Ő maga a jócskán kevesebb ételből direkt lassan evett, hogy ne rohanjon Tubrok elé és nagyjából egyszerre fejezzék majd be az étkezést. A kérdésre meglepetten nézett a férfira.
< - Csaknem mégis féltékeny vagy? – kérdezte. >
A kérdés is meglepett volt és ezúttal nem szurkálódó, végül elmosolyodott, láthatóan őt nem zavarta a kérdés, tudta, hogy előbb vagy utóbb úgyis fel fog merülni mindez. Így nem is szándékozott nem teljeskörű választ adni, hiszen kettejük kapcsolatában nem volt olyan, amit titkolni kellett volna.
< - Mint mondtam ő a legjobb barátom és szövetségesem. Mindent tudunk egymásról, a legsötétebb titkokat is, ő az egyetlen eddig, akivel ezeket megbeszélhetem. Lényegében nyitott könyvek vagyunk egymás számára, olyan könnyen olvasunk egymásban, mint mi ketten. Igaz Cal-el ez nem ösztönös, mint veled, hanem szépen lassan alakult ki kicsivel több, mint egy évszázad alatt. Ismerem őt gyermekkora óta, lényegében amióta született. Furcsa, hogy ő a férjem, miközben 900 év van közöttünk, míg Osborn-nal, az apjával, csak annyi, mint amennyi idős vagy te. Szóval ismerem őt gyermekkora óta, sokat voltam vele, lényegében mellettem nőtt fel, még tanítottam és képeztem is egy ideig őt. Mindig is közel álltunk egymáshoz és szoros volt a barátságunk, egy kis időre akkor hidegültünk el egymástól, amikor apa közölte, hogy összeházasodunk. >
Nagyon lágyan beszélt a férfiról, Tubroknak könnyedén feltűnhetett, hogy a hangjában hihetetlen mennyiségű szeretet és odaadás van a nőben Cal iránt, de ez közel sem szerelem, sokkalta inkább olyan hangszín, mint amikor az ember a testvéréről beszél és nem egy barátról, szerelméről meg főleg nem szokott így valaki.
< - Tudod, hogy nekem a húgom eltűnt, ő pedig egyke volt nagyon sokáig, az apja mindig elfoglalt, a húga, Vic csak kétszer olyan idős, mint a fiúnk. Így lényegében olyanok voltunk, vagyunk egymásnak, mintha testvérek lennénk – mondta ki a gyanút megerősítve. – Türelmes, figyelmes, noha néha ő is merev tud lenni. Sokkal jobb ember, mint az apja, még ha külsőre kiköpött mása is. Majd idővel szeretném, ha megismernétek egymást, ha téged ez nem zavar. Lényegében ennyit kell tudni kettőnkről, katona ő is, a Hídon szolgál jelenleg, ő a másik véglet, aki lényegében az apja miatt van ott, ahol. Két napja Osborn szabadnapot vett ki, hogy Greggel legyen, Cal volt az, aki helyettesítette, még mondta is tegnap este, mikor beszéltünk, hogy túl engedékenynek tartották. Próbáltam nyugtatni, hogy jobb ember az apjánál és így van, mindenki így véli. Nem olyan szigorú, kedvesebb, figyelmesebb, remek katona mindezeken felül. Ha pedig attól félsz, hogy újra történhet köztünk valami, meg kell, hogy nyugtassalak, hogy nem. Az is csak egy véletlen baleset volt, mindkettőnknek nehéz és stresszes napja volt, mire észbe kaptunk már egymásba gabalyodva voltunk és Greg így… >
Egy pillanatra elakadt a hangja és kitágult a szeme, ahogyan a tudatába csapott.
< - A francba! – nyögött fel, majd nézett a férfira. – Ugye védekeztél…?! – pár pillanat múlva csapott belé a felismerés. – Mármint képes vagy rá? Nem… a fenébe, ember vagy… ti nem… a francba! >

by **Bishop** Kedd 31 Dec. 2013, 14:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok hátra néz a válla felett Ingridre, amikor a hátát említi, pillantásából a teljes nyugalom sugárzik, amit megpróbál Ingridnek is átadni pár másodpercig. A felvetésre csak finoman legyint.
< - A vízben voltak fertőtlenítő hatású anyagok, hogy steril maradjon. Már le van kezelve, nem lesz semmi bajom ettől. >
Egyáltalán nem türelmetlenül mondja, csak biztosítani akarja Ingridet, hogy tényleg nem kell ezzel foglalkoznia. A desszert, ahogy Miller beleharap roppan egyet, először keménynek érzi, majd az édesség lassan folyóssá válik, az íze olyan mintha valamilyen dió vagy mogyoróféle lenne, édes utóízzel. Ragal végig figyeli Ingrid tekintetét, miközben a nő megeszi az édességet. A finom csókot hasonlóan viszonozza, majd az androiddal kapcsolatos kérdésre néhány másodpercig meglepetten néz Ingridre, mivel nem nyelte le még a falatot, a válasz előtt még elmosolyodik és az ajtóra mutat, amin át a robot távozott.
< - Féltékeny? Nincsenek érzései. Amikor először belépett a szobába, gyorsan végigfeküdtél az ágyon, gondolom, hogy ne lásson belőled annyit. Van benne erre program, felismerte és megjegyezte, hogy nem szereted, ha néz téged. Azt hiszi szégyellős vagy, ezért nem néz rád. De csak egy gép, ne foglalkozz vele, ne tekintsd személynek. >
Ezt Ingrid is tudja, mivel a tárgyalások előtt jelentős mértékű adatot töltött fel az elméjébe. A Rocksolidban a fejlett robottechnológia ellenére, még a legokosabb és legemberibb gépeket sem tekintik személynek, ez itt a gyengeség jele, pont ez az oka annak is, hogy bár képesek lennének kivitelezni, de nincs egy olyan android sem, ami konkrétan szeretőként is funkcionálna. A vacsorával kapcsolatban Tubrok bólint.
< - Igen, úgy terveztem, hogy mindenképpen itt nálam fogsz este enni. Azt mondtad olyan program legyen, aminek a végén nem az ágyban kötünk ki, ezért gondoltam, hogy a teraszon ehetnénk. Mondtad, hogy szereted az éjszakai fényeket, innen látszik is. - mosolyodik el végül a gondolatra. >
Ingrid többféle előétel közül választhat, vannak saláták, kisebb adagnyi sült hal vagy hús ételek és valamilyen tészta szerű étel is, benne valamilyen vörös anyaggal. Akármelyiket is választja közös tulajdonságuk, hogy sósak és fokozzák az ember étvágyát, tehát rövidtávon csak éhessebbé tesz, Ragal nyilván ezért választotta a levest. Nagyjából egyszerre haladnak az étkezéssel, így Ingridnek nem kell nagyon lassan ennie. Tubrok figyelmesen hallgatja a Calról szóló dolgokat, látszik a tekintetén, hogy szépen fokozatosan rajzolódik ki kettejük kapcsolata előtte. Az elején még mintha furcsállná azt a fajta szeretet, ami Ingrid hangjából árad, de végül látszik rajta, hogy megérti a szinte testvéri viszonyt és, hogy mit is jelent Cal a nőnek. Szereti de teljesen másként, mint ahogy most egymás iránt kezdenek érezni. Egyáltalán nem tűnik féltékenynek, inkább megértő. Amikor Ingrid felnyög meglepődve fordul teljes testével a nő felé, majd az elhangzottakra zavartan pillant a nőre.
< - Hát - kezdi kicsit zavart hangon - láttad az elején, hogy nincs rajtam óvszer, azt hittem... >
Itt egy pillanatra megáll és látszik az arcán, hogy most áll benne össze a kép, hogy valószínűleg Ingrid azt hitte, neki is vannak olyan képessége amit használhat védekezésre. Tubrok sokkal nyugodtabb Ingridnél, ezt érezni a viselkedésén, megfogja és végigsimít a nő vállán, kicsit közelebb húzva magához, majd kellemes hidegséget sugárzó kék szemeivel egyenesen Ingridébe néz, és próbálja így megnyugtatni őt.
< - Ne aggódj. Nekem nincs akkora biológiai teljesítményem, ilyen téren. Ennél többször kell próbálkozni, ha szándékosan akarnánk akkor is. Kicsi rá az esély. >
Ha látja, hogy Ingrid még mindig feszült emiatt, akkor kicsit közelebb ül hozzá, majd átkarolja és finoman végigsimít az oldalán.
< - Legközelebb majd figyelünk, ez meg csak egy egyszeri baleset. Máskor is volt már ilyenem és utód nélkül maradtam. - végül elmosolyodik és vár néhány másodpercet, hogy lássa Ingrid reakcióját, majd folytatja - Azt akartam még kérdezni, hogy a tárgyalások után, egyik alkalommal, a kőhajítás utánra gondoltam, eljönnél-e velem oda ahol felnőttem, a mostani romokhoz. Minden évben elmegyek, de most elfelejtettem valamiért, sokat jelentene. >
Tőle megszokott módon teljesen őszinte és nem túl érzelmes az utolsó mondattal kapcsolatban. Ha Ingrid nemet mond azt sem bánja. A válasz után ismét a magához veszi a tálat és enni kezd, de azért figyel Millerre is, hogy mennyire zavarja az előbbi.

by **Thorhalla** Kedd 31 Dec. 2013, 18:50

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingri most már sokkalta jobban megnyugodva bólintott, hogy érti, hogy volt a vízben fertőtlenítő és ezek után már nem kellett vele mindezzel foglalkozni. Az édesség az ő szájában is roppant egyet, ahogyan beleharapott, majd meglepődött, amikor az folyóssá kezdett válni és megérezte azt, hogy mennyire kellemes utóíze van. Becsukta a szemét néhány pillanatra és elégedetten hümmögött néhányat és még ízlelgette a szájában az édességet mindaddig, amíg le nem nyelte azt. Határozottan látszott, hogy igencsak elnyerte a tetszését és roppantul ízlett neki mindez és Tubrok, mint múltkor, két estével ezelőtt most is beletalált abba, hogy mi is lehet, ami ízlik a nőnek.
< - Ez isteni – mondta elégedetten. >
Bólintott, hogy érti, hogy miért is döntött így és határozott az android úgy, ahogyan. Persze tudta, hogy mik a szokások és hogyan állnak a helyiek ezekhez. Ez volt az ő hozzáállása is, soha sem tekintette embernek őket, csak egyszerű gépnek. Teljesen logikusnak vélte, hogy az gép így határozott, hogy szégyenlősnek vélte Ingridet, bár amikor ezt meghallotta, akkor felnevetett ezen, révén közel sem volt az, ezt pedig már valószínű, hogy Tubrok is felfedezte és tapasztalta, hogy nem. Már az első este is, amikor hálóingben sétálgatott odakint a csillagos ég alatt. A végén megszólalt, hogy reagálhasson minderre.
< - Nem tekintem élőlénynek, a HPI-ben sem teszem az ottaniakkal, és Maniac-et sem. Csak programok és gépek – mondta megnyugtatóan. – Csak kissé furcsának véltem, hogy ennyire alkalmazkodó a programja. Én Maniac-hez vagyok szokva, aki nem tesz így és csak logikusan cselekedik, nem figyelve azt, hogy neked mi a jó és mi zavar téged. Ha ő lett volna, ugyanúgy rám nézett volna a reakcióm ellenére is. És ha megnyugtat, akkor egy csöppet sem vagyok szégyellős. >
Magyarázta meg, hogy miért is találta ilyen furcsának azt, hogy ez az android ügyelt erre a saját ismereteivel és tapasztalataival ellentétben. Az utolsó mondatot már csak suttogta és a kettejük közötti megszokott hangsúllyal. Az ötletről, hogy mit is szánt erre a napra Tubrok, azon elmosolyodott. Határozottan tetszett neki az, hogy mit is talált ki a férfi a mai napra kettejüknek, csak hát éppen mindez kimaradt most a más események miatt. Igazából nem bánta, hogy úgy alakult a nap, ahogyan és volt egy olyan érzése, hogy Tubrok sem bánta ezt, ami most volt.
< - Határozottan tetszik az ötlet, köszönöm, hogy gondoltál rá – mondta. – Egy másik alkalommal… vagy reggel, ha időben kelsz fel és még akkor is látszik, akkor egy korai reggelit megejthetünk odakint, azt hiszen, hogy még akkor is látszik a sarki fény. >
Előételnek salátát és egy kis halat választott, ahogyan evett, megérezte, hogy éhes lett ettől, ami igazából nála meglepettség volt, hogy ilyesmi következett, régen volt ehhez hasonló élménye már. Ahogyan mesélt látta, hogy miként reagált Tubrok arra, hogy milyen a kapcsolata Cal-el. Örült annak, hogy megérti a helyzetüket és nem próbálja meg felróni sem, hanem tökéletesen elfogadja és megérti ezt. Kicsit aggódott, hogy nehéz lesz elfogadni, de megkönnyebbült, hogy Tubrok meglehetősen felvilágosult volt ilyen tekintetben még úgyis, hogy Greg is volt és egy ilyen szál kötötte a párost össze. És ekkor jött, amikor Ingrid realizálta azt, hogy elfelejtettek védekezni, szerencséjére a másik sokkalta jobban fogadta ezt a hírt mint ő maga. Hamarosan ki is derült, hogy miért, tehát nem először fordult elő neki ilyen és még volt egy magyarázat arra, hogy miért is nem voltak utódai, mert nehezen menne neki mindez. Tudta azért, hogy ilyen esetben valóban nehezebb gyermeket nemzeni, így jó eséllyel nem lesz semmi gond, de a másik részről voltak „gondok”, ami az övét illette, nálunk nem volt gond az efféle dolgokkal.
< - Neked alacsony lehet, de nekem határozottan nem – mondta. – A családban soha senkinek sem volt ilyen gondja.* Lényegében első próbálkozásra születtem, és Greg is az első alkalommal, amikor nem védekeztem, vagy védekezett a partnerem. >
Ebbe eddig nem is igen gondolt bele, de most, hogy szóba került teljes mértékben triviális is volt neki. Igazat megvallva már az is némileg megnyugtató volt, hogy Tubrok szerint kicsi volt az esélye mindannak, amitől tartott. Szerencsére a férfi is realizálta, hogy miért hitte Ingrid azt, amit, hogy megint Birodalmi polgárnak nézte és nem sima embernek. Igazat megvallva nem is figyelte abban a pillanatban, hogy mit tett a férfi és mit nem az első esetben, még annak ellenére sem, hogy orálisan kényeztette és mi volt utána, mert annyira akarta már őt, hogy mindent teljesen kizárt és, ha védekezett volna sem tűnt volna fel neki, hogy megtette.
< - Kétszeri baleset – javította ki. – De legközelebb már fogok figyelni rá – mondta már nyugodtabban egy kicsit. – Neked ettől kezdve nem kell foglalkoznod vele, figyelni fogok rá én most már. Meg kellett volna az elején beszélni. >
Még egyszer felsóhajtott, az ölelés és a simogatás igencsak sokat segített neki abban, hogy megnyugodjon. Hagyta, hogy a férfi közelebb üljön hozzá, illetve átkarolja őt. Mindez igencsak nagyban hozzájárul a folytatáshoz és ahhoz, hogy Ingrid engedje azt, hogy megérezze a férfi érzéseit, ennek volt köszönhető, hogy Tubrok nyugalma rá is átterjedt és könnyedén vette át ezt az érzést tőle, mint az előbb a sérülésnél is. Ekkor érkezett meg a kérdés és meghívás, ami tényleg őszinte meglepettséget váltott ki belőle. Döbbenten fordult a férfi felé és a tekintetéről, mozdulatairól látszott, hogy tényleg meglepte az ajánlat, erre egyáltalán nem számított, hogy ilyen meghívást fog kapni. Ugyanakkor az is látszott, hogy nagyon megtisztelőnek érzi mindezt, kicsit lehajtotta a fejét is, hogy így is kifejezze azt, amit érzett.
< - Köszönöm, hogy méltónak érzel rá, hogy elkísérjelek – mondta teljesen őszintén, talán egy kicsit hivatalosan is akaratlanul. – Tudom, hogy milyen fontos ez számodra és örömmel veled tartok. >
Néhány pillanat múlva emelte meg a fejét és nézett a férfi szemébe, ha még nem fordult vissza a vacsorája felé. Végtelenül hálásnak tűnt és a hangja is erről árulkodott ezzel kapcsolatban. Közelebb hajolt a férfihoz és egy puszit adott az arcára, éreztetve, hogy tényleg hálás mindezért és nagyon megtisztelőnek érzi. Mostanra Ingrid már szerencsére kellően megnyugodott a korábbi riadalmon felül hála annak, hogy áttudta mindezt igencsak könnyedén Tubroktól. Örült, hogy ennyire kölcsönös ez köztük és képesek egymás érzéseit átvenni, tudta, ha mindez nem lenne meg közöttük, akkor még mindig ideges lenne. De szerencsére mostanra nem volt ilyen gondja már.
< - Én sajnos semmi ilyesmit nem tudok felajánlani – mondta. – Kétlem, hogy szeretnél egy vacsorát apámmal, vagy akárcsak megismerni őt. Esetleg valamikor egyszer a távolabbi jövőben elhozhatnám Greg-et, hogy ő is megcsodálhassa a Rocksolid szépségeit és veled is találkozhasson. Ő is ismeri a régi vikingekkel kapcsolatos dolgokat, fontosnak tartottam, hogy tisztában legyen ősei történelmével és szokásaival. >
Hasonlóan óvatosan vetette fel az ötletet, ugyanúgy, hogyha Tubrok nemet mond, akkor ő maga sem fogja ezt bánni és erőltetni sem. Ha a férfi nemet mond, akkor nemet mond és ennyiben hagyja. Folytatta a vacsorát és igyekezett úgy tenni mindezt, hogy egyszerre fejezze be vele az előételt.

*Vicces is lenne, ha ilyen lenne, főleg, hogy Einar anyja egy termékenység istennő XD Csak sikerült netet lopni és megírni kariírás közben a reagot ^^

by **Bishop** Szer. 01 Jan. 2014, 04:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ahogy Ingriden látszik, hogy mennyire ízlik neki az édesség, Tubrok kissé önkénytelenül is elmosolyodik, majd ő maga elvesz még egy ugyanolyan desszertet a tálcáról. A reggelivel kapcsolatban bólint.
< - Még a holnapi nap is csak a miénk. Ha akarod, nyugodtan reggelizhetünk odakint, de a fényeket nem tudom garantálni. >
Valószínűleg neki is nagyon tetszik az ötlet, bár ezt most nem mutatja ki annyira. Amikor a védekezéssel kapcsolatban Ingrid ismét kis aggodalmát fejezi ki, Ragal tekintete mintha az átsugárzott nyugodtságon kívül azt sugallná, hogy tényleg nem lesz ennek következménye. Ennek ellenére Millerben furcsa érzések keringhetnek ezzel kapcsolatban. Miután Ingrid felajánlja, hogy ezentúl ő figyel a védekezésre, Tubrok egyik kezét a nő combjára teszi és lágyan simít végig azon.
< - Rendben, akkor nem lesz több baleset. - mondja hálásan mindezért. >
Ingridnek eszébe juthat, amikor feltűnik neki, hogy Tubrok milyen könnyen elfogadta a Cal-al kapcsolatos dolgokat, hogy még korábban, amikor először került ez szóba furcsának találta, hogy Ingrid olyan értelemben egyáltalán nem szereti a férfit. Valószínűleg most is ez játszhat szerepet, hogy még Greg ellenére is Ragal nagyon úgy érzi, hogy Osborn és Ingrid kapcsolata teljesen más, mint egy átlagos házasság. Tubrok a hálás és megtisztelt hangra, amit Miller megüt, hasonlóval reagál.
< - Ennek örülök, őszintén. - ekkor megfogja Ingrid kezét - De az nem lesz olyan kellemes alkalom, lényegében halottakhoz megyünk. Ha meggondolod magad nem bánom. >
Ahogy beszél tekintete néhány pillanatig a messzeségbe réved. Érezni a viselkedésén, hogy ez a téma számára még mindig nagyon komoly és mély, hiszen egyszer már elvesztett maga körül majdnem mindent, és tökéletesen megérti, hogyha Ingrid ebbe még nem szeretne belemenni. Végül pár másodperc után ismét Ingridre néz. A felvetésen enyhe zavarral ugyan, de elmosolyodik, Ingrid apjának említésekor most is egy pillanatra megdermed, de tovább nem foglalkozik ezzel.
< - Ez teljesen érthető, hozd el őt is nyugodtan, szeretném majd látni, mégiscsak a fiad. Ha kérhetem - vakarja meg lassan a tarkóját - akkor azzal viszont tényleg várjunk majd a tárgyalások után egy kis időt. >
Az előétel után, mind a ketten lassan rátérhetnek a főfogásokra, amik főként sült húsok, különböző köretekkel de vannak ragu szerű ételek is. Tubrok egy szelet bálnahúst vesz el magának, majd neki is kezd. Mintha zavarná a csend, jó pár másodperccel később ugyan, de újra megszólal egy félmosoly kíséretében.
< - Kellemetlen lesz így a tárgyalás. Teljesen elvonatkoztatni, és hideg fejjel dönteni, ami nem olyan nehéz, számodra egyáltalán, de közben minden másodpercben azt várni, hogy mikor lesz vége... Már ma sem volt könnyű. Legalább eddig jól haladunk és csak a Nax maradt. >
Bár Ingridre néz, valójában ezt mintha magának mondaná Tubrok. A komolyabb téma után, ha látja Milleren, hogy ő is hasonlóan gondolja, akkor ezt nyugtázza magában, majd az egyik gondolatán szélesen elmosolyodik.
< - Ugye nem akarod, hogy egyszerre vonuljunk be a tárgyalóterembe? >
A kérdés nem túl komoly és főleg nemleges válaszra számít, de ha Ingrid az ellenkezőjét mondja, akkor sem lepődik meg annyira. Ezután Tubrok Ingridhez hajol, amikor éppen nem esznek és ad neki egy csókot. Elveszi az egyik kis darabot az ételből, majd lassan a nő szájába helyezi, figyelmes mozdulatokkal.

by **Thorhalla** Szer. 01 Jan. 2014, 05:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ha reggel nincsenek fények, akkor majd este megnézzük őket, ahogyan mára tervezted – mosolyodott el. – Ha nem is vacsora mellett, de mást is lehet odakint csinálni kettesben. >
Végül is, ha a holnapi nap teljesen az övék volt, akkor még mindig volt lehetőségük arra, hogyha reggel nem látták már a sarki fényt, akkor este is volt idejük megnézni. Az utolsó mondattal a hangja ismét vágytól fűtött volt, ahogyan a lehetőséget felemlegette. Végül is még első este azt mondták, hogy szerettek volna olyan emléket a fények alatt, ami igencsak kellemes és még sokáig emlékezhetnek minderre és elég sok ilyesmit lehetett odakint tenni. Örült annak, hogy a férfi ilyen nyugalmat sugárzott felé és azt igyekezett sugallni, hogy nem lesz semmi baj. Szerette volna elhinni, de volt egy igencsak furcsa és kellemetlen érzése ezzel kapcsolatban, amit nem igen tudott hova tenni ebben a pillanatban. Erről az érzésről az vonta el sikeresen a figyelmét, hogy Tubrok kezét érezte meg a combján és a férfi lágyan simított rajta végig. A forró érintéstől érezhetően kissé kellemesen borzongott és remegett meg.
< - Nem lesz – erősítette meg suttogva. >
Közelebb hajolt a férfihoz és ha engedte, akkor az érintés nyomán szenvedélyesen csókolta meg a férfit, ezúttal sem túl hosszan, csak úgy egy percig, hogy a vacsorájuk ne hűljön ki és tudják folytatni. Feltűnt neki visszagondolva az az egész, hogy Tubrok elsőre furcsán fogadta az egészet, de lassanként kezdett rájönni arra, hogy mennyire különleges és speciális a kettejük – Cal és Ingrid – kapcsolata egymással. Ha a nő úgy érezte, hogy még később ez magyarázatra szorul, akkor még kifejti majd jobban is, főleg, ha zavarja valami Tubrokot, de ha nem, akkor ennyiben fogja majd egy ideig hagyni ezt a témát. Mindezek után a férfi is a látogatásra terelte a szót, megrázta a fejét a szavakra, tudta, hogy nem csak körbenézni mennek oda és megmutatni azt, hogy hol is élt. Már mondták, hogy fontosak a halottak tisztelete és adózni nekik, legalább is sokan szokták ezt tenni és látszott, hogy Tubroknak ez tényleg nagyon fontos. Igaz azt kicsit furcsállta, hogy nem Nava-t viszi magával, de tényleg megtisztelőnek vette, hogy őt kérte erre. Ez neki is roppant sokat jelentett és nem csak a férfi érzett hasonlóan.
< - Tudom, hogy azokhoz megyünk – felelte halkan és komolyan, ahogyan a férfi szemébe nézett. – Talán itt van az ideje, hogy 1000 év után én magam is adózzak a holtaknak. A Zuhanáskor elvesztettem mind a négy nagyszülőmet, igaz szinte egyáltalán nem emlékszem rájuk, de részemről is illő lenne megemlékeznem, hiszen eddig nem tettem meg még. Így én pedig azt venném örömmel, ha segítenél abban, hogy ezt a rituálét eltudjam én is végezni. >
A szavai teljesen őszinték voltak, még akkor is, amikor segítséget kért ebben. Látható volt, hogy annak ellenére, hogy a Birodalomból származik örömmel venné át ezt szokást, illetve tanulná meg ezt és nem csak azért vetette fel ezt, hogy jobb kedvre derítse a társát. Ahogyan Tubrok elnézett a messzeségbe Ingrid végigsimított a férfi arcán, hogy ezzel is próbálja megnyugtatni és éreztetni vele, hogy most nincs egyedül és közel sem kell úgy éreznie magát. Pontosan tudta, hogy mit érez a másik, így a mozdulatai is némileg vigasztalóak voltak, érzékeltetve a férfival, hogy Ingrid is átérzi és tudja, hogy mit érez, így nem kell már egyedül osztoznia ebben a fájdalomban, mert itt van Ingrid is vele és támaszkodhat rá, ha szeretne. Nem volt tolakodó ezzel, roppant óvatosan igyekezett ezt érzékeltetni Tubrokkal. Ingrid egy pillanatra elfintorodott, amikor megérezte és meglátta, hogy a férfi megdermed a nő apjának említésére, amiért nem tudta őt hibáztatni, hogy így reagált. Elmosolyodott a később szót most úgy tűnt, hogy a nő vette későbbre és nem pedig a férfi.
< - Ne aggódj nem most gondoltam, hónapok múlva, vagy akár egy év múlva csak – mondta halkan. – Mikorra minden teljesen rendeződik és engem is úgy-ahogyan elfogadnak itt a Rocksolidban, ahogyan a kapcsolatunkat is. Sejtem, hogy mindez nem könnyű neked, így szeretném, hogy te magad is megbékélhess ezzel és eltudd fogadni. >
Hangjából érződött, hogy tényleg így gondolta és nem csak amiatt mondja, hogy a férfit megnyugtassa. Nem szeretett volna semmit sem elsietni ezzel és nem szerette volna Tubrokot sem kényelmetlenségbe hozni, ezt tényleg szerette volna érzékeltetni vele. Mikor elfogyott az előétel előtérbe kerültek a főfogások, néhány pillanatig ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy a bálnahúsból vegyen magának, hogy megtudja, hogy Tubrok kedvenc étele milyen is, de végül tésztához, vagy rizshez hasonlatos köretet vett kis és ahhoz ragut. Ez tűnt számára a leginycsiklandozóbbnak és szimpatikusnak. Belekóstolt, hogy milyen íze is van és próbálta kiélvezni teljesen az ételt. A szavakra Tubrok felé fordult, ő maga is hasonlóképen gondolta részben. A kellemetlen résszel egyet kellett értenie, de teljesen más szempontból. Ő maga tényleg eltudott vonatkoztatni és nem zavarta volna az, amit itt történik.
< - Most mellőlem mész a tárgyalásra – suttogta. – Annyira csak nem fogsz hiányolni néhány órán keresztül, amíg tárgyalunk. Hogy fogod kibírni nélkülem egész nap, amikor hazamegyek és esténként tudok majd csak eljönni, amikor lesz időm? >
Próbálta a kellemetlen témát egy kis szurkálódással elütni, hogy ne meredjen el ebben a kellemetlen témában és bízott benne, hogy ezzel jobb kedvre deríti a férfit. A másik kérdésen önkéntelenül is felnevetett, az egész jelenetet elképzelte, hogy milyen képet vágnának és micsoda botrányt okozna az, ha így tennének. Ők remekül szórakoznának, Ingrid legalább is és eléggé biztos volt abban, hogy Tubrok is, legalább is a kérdés alapján.
< - Igazából meg is tehetnénk – mosolyodott el. – Holnaputánra úgyis tökéletesen tisztában vannak mindennel, már most is tudják. De szerintem még szeretnél velük előtte beszélni, ha más miatt nem is, Elofon-ból kinézem, hogy újabb támadást indítana ellenem és erről haditervet készít és ezt átadná neked is. >
A hangja hasonló hangszínt ütötte meg, mint Tubroké, azaz ő maga sem gondolta túlságosan komolyan, aztán ugyanígy folytatta.
< - De nem ragaszkodom hozzá, az embereim miatt nem jönne ki túl jól – felelte végül. – De a tárgyalások után már távozhatunk együtt, mindenféle olyan kifogás nélkül, hogy beszélni akarsz velem négyszemközt. Persze, ha csak nem bánod. >
A csókot ismét örömmel vette és közelebb húzódott a férfihoz ezen idő alatt egy rövid időre még hozzá is bújt ezen időre, így nem bánta, ha az egész elhúzódott néhány percit. Elmosolyodott a gesztuson, hogy a férfi ételt nyújtott felé így, meglepődött egy kicsit, de végül a szájába vette az ételt, majd megrágta és lenyelte.
< - Ilyen kiszolgálás mellett tényleg öröm lesz visszaszokni a minden napos étkezésre – mosolygott. – Melletted minden ilyen kis apróság sokkalta különlegesebb, mint valaha gondoltam volna. Még az étkezés is. >
Ha most volt néhány pillanatnyi szabad idejük, amikor egyikőjük sem evett, akkor ismét végigsimított a férfi arcán, majd maga felé fordította a fejét és ismét hosszasan csókolta meg őt így is kifejezve elégedettségét és köszönetet mondjon minden egyes együtt töltött percért.

by **Bishop** Szer. 01 Jan. 2014, 15:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok kajánul elmosolyodik, pár pillanatig látszik, hogy elég sok minden megfordulhat a fejében.
< - Odakint is? Izgalmas lenne, a csillagos ég alatt. >
A rövid csókot Tubrok viszonozza és el is húzza kicsit, nem hagyja, hogy Ingrid elhúzódjon, a derekánál átfogva magához húzza és pár perccel meghosszabbítja az egészet. Érezni a mozdulatain, hogy még mindig vágyik Ingridre, a korábbiakon felül. Ez elvonja a figyelmét, még a csók után is, de amikor újra a vallási dolgok kerülnek szóba, Tubrok ismét a teljes figyelmét arra fordítja.
< - Rendben, örömmel megtanítalak majd az ehhez szükséges feladatokra. - néhány pillanatra megáll, majd tekintete megváltozik, Ingrid simítása után - És nagyon örülök, hogy komolyan gondolod. >
A reakciója alapján Ingridnek sikerül megfelelő módon érzékeltetnie, hogy Tubrok mellett áll ebben a kérdésben is, aki ezért hálás neki. A Greggel kapcsolatos látogatásra bólint, hogy neki később is ugyanúgy megfelel majd. Ingrid azt érzi, hogy Ragal valószínűleg szívesen fogja látni a fiút, és nem igazán zavarja, hogy Ingrid és Cal fia.
< - Nekem nem kell sok idő, csak ne siessük el. - válaszolja az utolsó mondatra, majd kissé komolytalanabbul folytatja - Ha Navát szeretnéd jobb véleményre bírni, mutasd be neki Greget. Imádja a kisgyerekeket valamiért, és nem akar majd rossz színben feltűnni előtte, vagy mint ellenség. >
Részben komolyan gondolja, hogy ez akár jó ötlet is lehet. De ha Ingrid nem veszi komolyan vagy nemet mond rá, akkor sem vált ki ez belőle különösebb reakciót, csak egy megjegyzésnek szánja. A ragu amit Ingrid elvesz, ahogy belekóstol leginkább hús és valamilyen zöldfűszeres ízű, kellemes mennyiségű szafttal és a hús is omlós benne. Nem tűnik szintetizáltnak, valamilyen kisebb méretű állat lehet, profin elkészítve. Megfelelő köretet is találni hozzá. Ingrid el tudja érni, amit akart, Tubrok az előző komolyabb témák után ismét teljesen elengedi magát a társaságában. A kérdésen elmosolyodik.
< - Majd bepótoljuk, amikor itt leszel. Közben meg elfoglalom magam a törzsek ügyeivel. A háború akkor már nem fog lefoglalni, lesz időm bőven másra is. >
Amikor Tubrok meghallja Elofon nevét és azt amit Ingrid mond róla önkénytelenül is elmosolyodik. Még megeszi azt a darabot, amit éppen elvett magának, majd válaszol.
< - Elofon okos, de az utóbbi időben túlságosan is szabadfelfogású. Nem ellened szervezkedett, csak azt akarta, hogy a tárgyalások menete és a határok megfelelő módon változzanak. Ami sikerült is neki az elején, a te módszered használta. - itt Ingridre kacsint jelezve, hogy sejti, hogy azok a határok nem véletlenül kerültek eredetileg olyan messze a reális határtól, de jobban nem megy ebbe bele - Ha akarod kivonulhatunk együtt, tetszik az ötlet, főleg a találgatások után, egyértelmű lesz mindenkinek a helyzet. Ami a mait illeti - itt egy pillanatra megáll - nem akartam egy kifogást ahhoz, hogy találkozzunk, hogy ezt érezd. A feszült helyzet miatt döntöttem úgy. Nem tudtam, hogy akkor te mit gondtál. >
Ingrid felismerheti a szavak mögött, hogy Tubrok is pont azt érezte, amit ő akkor, nem tudta, hogy akarja-e még látni az akkoriak után. És valószínűleg a hegyen is ezt érezte, egészen a csókig. A falat amelyet Ingrid Tubroktól kap, egy kicsit jobban átsült rész a bálnahúsból. Ahogy megkóstolja érzi, hogy ennek valamilyen más, kellemesen furcsa íze van az eddigi ételekhez képest. Ragal látva Ingrid tetszését maga is megeszik egy falatot. Még válaszolna az elhangzottakra, amikor Ingrid megcsókolja. Tubrok a csók közben kicsit félre löki a tányérját, és ha Miller engedi akkor átkarolja őt és magához húzza, majd úgy fordul, hogy kényelmesen az ölébe tudja ültetni őt, amit meg is tesz finom mozdulatokkal. Miután elszakadnak egymástól, szenvedélyesen csókolja meg ismét Ingridet, hosszasan elnyújtva. Eközben végigsimít a nő oldalán és hátán, a lapockától, válltól egészen a fenékig, ami alatt úgy húzza magához Ingridet, hogy a mellkasuk és a hasuk egymáshoz érjen, és így érezzék egymás legkisebb mozdulatát is. Végig figyel Miller reakcióira, hogy érezze mit is akar valójában. Egy kis idő után, ha Ingrid nem ellenkezik hátradől az ágyon és magához húzza őt is.

by **Thorhalla** Szer. 01 Jan. 2014, 17:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is elmosolyodott azon, ahogyan meglátta Tubrok arcát, mikor a férfi végiggondolta a lehetőséget arról, hogy mit is lehetne odakint az erkélyen csinálniuk ketten. Az egyetlen, ami egy kicsit meglepte, hogy visszakérdezett a másik, hogy ott is. Megint késve esett le a nőnek, hogy a férfi érezte a hideget odakint, míg saját maga nem, noha a férfi nem tűnt olyannak, aki ne kísérletezne efféle dolgokkal, hiszen az előbb sem volt gondjuk a medence partján azzal, hogy ott legyenek egymáséi. Talán csak az volt igazából furcsa, hogy a visszakérdezésből kiderült, hogy ilyen még ne volt ilyenben része, igaz a hideg eléggé sokat megmagyarázna.
< - Kellene ennél szebb emlék, amit a sarki fényhez köthetünk? – kérdezte suttogva a férfi szavai után. >
Hagyta, hogy a férfi magához húzza őt, ekkor ő is átölelte a másikat és még szenvedélyesebben folytatta azt a megkezdett csókot és esze ágában sem volt végül hamarabb elhúzódni, mintsem Tubrok engedte el. A nő roppantul elégedett volt, amikor megérezte, hogy a másik még mindig vágyik rá és talán annak köszönhetően, hogy most ettek egy kicsit és pihentek már közel sem annyira kimerült és fáradt, mint a nem is olyan régen a medence szélén volt. Ingrid örült, amikor megérezte a férfitól, hogy hálás a támogatásáért, amit a szertartással kapcsolatban beszéltek, ő maga pedig hálásan bólintott arra, hogy köszöni, hogy Tubrok megtanítja a szükséges előkészületekre és magára az egész szertartásra. Tudta, ha már ott lesznek és megejti ő is ezt a szokást, akkor nem csak a nagyszülei emlékének fog adózni, hanem a halott skandináv isteneknek is, akik úgyszintén megérdemelték tőle is ezt az áldozatot és figyelmet, ha már egész életében egészen pici korától kezdve az anyja miatt hitt bennük. Ennyit, sőt többet is megérdemeltek volna. Amikor visszaterelődött a szó Gregre és arra, hogy egyszer elhozná őt ide, akkor meglepetten vonta fel a szemöldökét, hogy miként lehetne Nava-t úgymond legyőzni, de minimum lekenyerezni.
< - Ha itt lesz Greg, előbb vagy utóbb úgyis elkerülhetetlen a találkozás – mosolygott. – De ezt nem gondoltam volna a fivéredről, de az ötlet határozottan tetszik. Csak nem tudom, hogy mennyi ideig lenne képes elviselni egy fiút, aki az ő szemében hiperaktiv, mindent látni és tudni akar – mosolygott. – Neki is csak napi egy óra alvás kell, mint a felnőtteknek. >
Volt egy érzése, hogy miért szeretheti a gyerekeket Nava, úgy vélte, hogy ennek köze lehet ahhoz, ami annak idején történt vele és Tubrokkal gyermekkorukban és szereti meglátni a gyerekekben azt az ártatlanságot, vagy azt, amit ő elvesztett és örül, hogy bennük megtalálja mindezt. És talán ez is gyógyír a saját fájdalmára, igaz ezt nem tudhatta egyelőre, annyira nem ismerte a fiatalabb Ragalt. A hús, amiből evett igencsak ízlett neki, különlegesnek hatott, még nem evett effélét korábban, így nem is bánta meg azt, hogy ezt választotta. A férfi válaszán elmosolyodott.
< - Igyekszem majd a lehető legtöbb időt itt tölteni – suttogta. – Hogy egyetlen egy percet se unatkozhass. >
Arra, amit válaszként kapott Elofon részére ő is elmosolyodott, igen, erre pontosan rájött már ott is, hogy a saját módszereivel próbáltak ellene fellépni, a kacsintásra még lágyan fel is nevetett, nem is próbálta tagadni, hogy Tubrok pontosan ráérzett, hogy ez volt a valóság és szándékosak voltak azok a nagyon távoli határvonalak. De többet egyelőre ő sem szándékozott ezzel kapcsolatban mondani, még nem értek véget a tárgyalások ahhoz, hogy elárulja a saját módszereit. Természetesen feltűnt neki, mintha Tubro nem különösebben örült volna annak, ahogyan Elofon szervezkedett és próbálta elérni azt, amit elakart. Még egy mondatot szánt csak ehhez a részhez, nem akart ő sem nagyon belebonyolódni ebbe, vagy belemenni, nem igen illett az estéhez.
< - Szerintem már rájött, hogy ellenem a saját módszereim felhasználása nem a legjobb, tapasztalt vén róka vagyok, hogy rájöjjek az ilyesmire – biccentette oldalra a fejét és így nézett a férfira. – És nyugodtabb is, hogy kihozzanak a sodromból, vagy kizökkentsenek, mint ahogyan én megtudom tenni másokkal. A te figyelmedet is remekül képes vagyok elterelni. >
Az utolsó mondatot ismét csak vágytól fűtött hangon suttogta. Annak végtelenül örült, hogy a tárgyalások végével már Tubrok sem akarja a kettejük között alakuló dolgokat tovább titkokban tartani és nyíltan felvállalja majd a vezetői előtt azt is, hogy ők ketten együtt vannak és ezúttal teljesen másképp viszonyul egy nőhöz, mint eddig bármikor életében. Amikor egy pillanatra megállt Ingrid bólintott, hogy hasonlóan volt ezzel ő is. A szavak után pedig ezt szavakkal is megerősítette. És Tubrok nem csak a tárgyalás alatt érezte mindezt, hanem utána a hegyen is, ott Ingrid már nem, benne csak a férfit illetően voltak kétségek, hogy ő mit is akarhat, mert a sajátját már tudta.
< - Én sem tudtam, hogy mit gondoltál – felelte. – Úgy látszik valamilyen módon tökéletesen kizártuk a másikat, hogy ne tudjunk egymásban olvasni, vagy azért nem tudtunk, mert mindkettőnknek ugyanaz járt a fejében. Nem éreztem kifogásnak, csak féltem, hogy nem akarsz többé látni és azért hívsz félre, hogy lemond a randevút és elküldj. Nem tudtam, hogy mennyire leszel képes különválasztani a tárgyalásokat és a magánéletünket. De annak végtelenül örülök, hogy ilyen remekül alakult a mai napunk. >
Ismerve be végül azt, amit akkor tényleg érzett, az utolsó szavai pedig végtelenül őszinték voltak és a mozdulatai is egész este és most is tényleg erről árulkodtak, hogy pontosan így érzett és ezt gondolta. Ami a bálnahúst illette, amit kapott igencsak finomnak találta és ezt is különlegesnek, mint az eddigi ételeket. Nem tudta hirtelen, hogy azért, mert minden ilyesmi egyedi volt és szokatlan számára az ilyen sok étel elfogyasztása és azért ízlett neki, vagy mert tényleg remek volt a Rocksolidos konyha és ez volt az oka.
< - Ez finom – mondta halkan. >
Nem ellenkezett, amikor a férfi átölelte és magához húzta, a csók közben ő maga is úgy mozdult ösztönösen, hogy jobban és kényelmesebben ülhessen bele Tubrok ölébe, a csók után néhány pillanatig még mosolyogva nézett a férfira, majd hozzásimult, amikor most a férfi csókolta meg őt szenvedélyesen és olyan hevesen, mint a nap folyamán megannyiszor. Most érezte újra, mintha a másik fáradtsága az étkezés miatt tényleg tovaszállt volna teljesen. A hátát megfeszítette, ahogyan a férfi végigsimított rajta és ő is ugyanígy tett, a vállaitól egészen le simított végig Tubrok fenekéig, míg a másik karjával magához húzva tartott a férfit. A másik érezhette, hogy nem akarja, hogy vége legyen a csóknak, nem akar Ingrid elhúzódni tőle, mert minden pillanatát élvezi annak, hogy egymáshoz vannak újra simulva, a nő még mindig vágyott rá, ezt nem is rejtette véka alá sem az érintéseivel, sem a csókjaival. Nem tiltakozott, amikor lehúzta a férfi az ágyra.
< - Örülök, hogy mégsem vagy még elég fáradt – suttogta még mindig vágytól fűtött hangon Ingrid. >
Ezúttal most ő csókolta meg hevesen és szint követelőzően a férfit, amiből egyetlen cseppnyi szenvedély sem hiányzott, mert a mozdulat és a csókok is tele voltak mindezzel, amennyire csak lehetett hozzásimult a másikhoz, hogy teljesen a legkisebb rezdülését is érezze a másiknak. A kezei ismét vándorútra indultak, hogy elkezdje izgatni a férfit és kényeztetni a simogatással, attól függően, hogy jelenleg felül, vagy alul helyezkedett el Tubrokhoz képest, ha felül, akkor lovagló ülésben helyezkedett el rajta, ha pedig alul, akkor ismét átfonta a férfi derekát a lábaival és azzal is magához húzta a másikat, hogy mindenhol érezhesse őt. Most annak hála, hogy megbeszélték előre már ekkor megejtette a minimális koncentrációt, hogy védekezzen a közelgő együttlét alatt, hogy ezzel később már ne kelljen foglalkoznia és átadhassa magát az élvezetnek és az elkövetkezőknek.

by **Bishop** Szer. 01 Jan. 2014, 22:05

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A csillagos ég alatti programmal kapcsolatosan Tubrok már nem válaszol szóban, helyette még közelebb hajol Ingridhez, hogy válaszként még előbb meg tudja őt csókolni. Ingrid tudja, hogy nagyjából milyen hideg lehet egy normál emberi test számára az itteni hőmérsékleten, különösen éjszaka, és ez alapján Tubrok valószínűleg odakint még folyamatos mozgással is áthűlne egy idő után, legalábbis teljesen meztelenül. Navát szóbahozva Tubrok ismét egy kissé elmosolyodik.
< - Ne hidd, lehet egy idő után úgy kellene elrángatnod tőle, hogy a te gyereked. Egyszer láttam olyannak, rá se ismerni, mintha megváltozna. - itt elgondolkodik egy pillanatra - Ha jól tudom, akkor majd nemsokára lesz sajátja is, legalábbis már nem csak tervben van. >
Elofonnal kapcsolatban még akarna mondani valamit, de ahogy látja Ingriden, hogy ebbe nem akar belemenni inkább magában tartja. Az utolsó mondatnál kicsit közelebb hajol és megcsókolja Ingridet, de most csak egészen röviden, hogy megerősítse azt amit Miller mondott.
< - Igen én is így gondolom - válaszolja a mai nappal kapcsolatban - alakulhatott volna teljesen másképp is, de tettél róla, hogy a legjobb történjen meg. Eleinte nem tudtam, hogy én mit gondoljak, rajtad sem láttam, hogy mit gondolsz kettőnkről, kellemes meglepetés volt. >
Szavait még egy kedves érintéssel erősíti meg, majd ismét eszik néhány falatot az ételből. Amikor látja, hogy Ingridnek ízlik a bálna hús, hüvelykujjával lassan végigsimít a nő ajkain, miközben elmerül a lélektükreiben, majd lassan Ingrid arcán lévő egyik csíkon végigsimítva elveszi a kezét.ú
< - Ennek nagyon örülök. >
Ezután már nem is szól semmit, csak közelebb húzza Ingridet magához és pillanatokkal később újra egymáson kötnek ki. Mivel Tubrok Ingridet magára húzva feküdt végig az ágyon, így Miller van felül és kényelmesen el tud helyezkedni a férfin. A szervezete jelzi számára, hogy néhány másodperc múlva a védelem teljes lesz. Tubrok is kezeivel kezdi kényeztetni Ingridet, bár most nem csak azokon a részeken, ahol eddig a legtöbbször, hanem szinte a teljes testét végigtapintja és fogja, hogy minél többet érezzen belőle. Ezután átkarolja Ingridet és így még jobban magára húzza őt, majd szenvedélyesen és hosszan csókolja meg. Minden mozdulatán érződik, hogy minél többet akar magának Ingridből, mintha nem lenne neki elég az amit eddig kapott. Ahogy helyezkedik kicsit, halkan felnyög egy pillanatra, amikor véletlenül rosszul fordul a háton lévő sebével, de ez nem zavarja különösebben. Ágyékát Ingridéhez dörgöli, egyenletes mozdulatokkal, de még nem hatol be, most egyáltalán nem akar sietni. A csók közben beletúr Ingrid hajába és nem túl erősen meghúzza azt.

by **Thorhalla** Szer. 01 Jan. 2014, 23:37

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A csókra elmosolyodott, ahogyan a kinti dolgokba belegondolt már tudta, hogy trükközniük kell majd, hogy Tubrok ne fagyjon át, amíg odakint vannak. Melegítőtakaró jutott elsőként az eszébe, hogy az lehet majd a legjobb megoldás, egy alájuk a földre és még egy, amivel ők maguk, vagy legalább is Tubrok betakarózik. Nava-ra visszatérve Ingridet meglepte, hogy ennyire erős reakciókat vált ki belőle, ha gyerekek között lehet, az arcán meglátszott, hogy mindez igencsak sok pozitívum volt a szemében Nava-t illetően, hogy így viszonyul a gyerekekhez. Mindezt főleg anyaként tudta igencsak értékelni és annak ellenére, hogy miket látott a fiatalabb testvérből ezeket hallva a véleménye az eddigi semlegesből igencsak pozitív részbe billent át. Eddig hisztis gyereknek tartotta, de ez még amolyan teljesen semleges volt számára, de így már határozottan pozitív képet kapott. Nem volt olyan személy Ingri, hogy csak azért ne kedveljen és utáljon valakit, mert az úgy viszonyul hozzá. Ő is elmosolyodott főleg, hogy megtudta, hogy Nava apa is lesz.
< - Ha nem utálna annyira, amennyire teszi, akkor megkérnélek, hogy add át előre is a gratulációmat neki és az asszonyának – mondta. – Csodálatos érzés szülőnek lenni, ha tényleg így viszonyul a gyerekekhez minden percét imádni és élvezni fogja. Még talán érettebb is lesz ettől és nem olyan heves, mint manapság. Én legalább is így voltam vele, meg anya annak idején. >
Éreztette, hogy nem gúnyosan, vagy bármiféle éllel kívánt volna gratulálni Nava-nak, hanem tényleg őszintén tette volna meg annak ellenére, hogy Nava miként viselkedett vele a tárgyaláson is és mennyire provokálta. Igaz Ingrid mindvégig teljesen semlegesnek is látszott irányába csak azaz aprócska két gúnyosabb élű megjegyzés volt negatívabb hangsúlyú a férfi irányába. Látta, hogy Tubrok mondott volna még valami Elonfonnal kapcsolatban, de végül is örült, hogy csak a rövidke csókot kapta helyette. Egyet kellett értenie azzal, hogy tényleg alakulhatott volna mindez máshogy, úgy is, hogy soha többé még csak a flört sem merül fel közöttük, bár itt eszébe jutott, hogy vajon mennyire lett volna a tudatalatti fellángolás és vonzódás erős közöttük, ami mégis rákényszeríttette volna erre a játékra őket. Örült, hogy nem derült ki mindez és nem kellett megtapasztalniuk ezt a kellemetlenséget. De Ingrid úgy gondolta, hogy mindez igazából nem is magán, hanem Tubrokon múlott, hogy így alakult.
< - Ha te nem bíztatsz, hogy ne gondolkodjam ezen, akkor valószínűleg visszajöttünk volna és ki tudja, hogy mit tennénk – mondta. – Magadnak tartozol köszönettel, hogy így alakult. >
A hangjából érezni lehetett, hogy roppant hálás volt a férfinak azért, hogy akkor kimondta azokat a szavakat és nem húzódott el, ahogyan Ingrid erre teljesen ösztönösen csókolta meg őt. Onnantól kezdve már minden adta magát és a korábbi felmerült tényleges kellemetlenségek is tovaszálltak. Már megnyíltak egymásnak teljesen, úgy látták egymást, ahogyan nagyon kevesen, vagy éppen talán senki sem őket, és attól a pillanattól kezdve igazából már visszaút sem volt és minden a lehető legjobban alakult mind a kettejük legnagyobb örömére. Amikor Tubrok végigsimított az ajkain nagyon kicsit szétnyitotta őket és az ajkai közé vette a férfi ujját leheletfinom csókokat lehelve rá addig, amíg azt a részt érintette a másik. Mire az ágyon feküdtek már és Ingrid Tubrokon, addigra megkapta a szervezete visszaigazolását is, hogy, amit az előbb gondolatban megtett annak már megvan a hatása és mire elérnek oda, hogy tényleg szükséges legyen mindez már. Végig simogatta és ingerelte, izgatta Tubrokot, ahogyan a férfi is őt, kiélvezve minden egyes pillanatot, amikor a férfi végigsimított a testén és hozzáért. Az ő mozdulatai is arról árulkodtak ő is egyre és egyre többet akart a férfiból, akárcsak az belőle, a csókokat hosszasan és szenvedélyesen viszonozta és a kényeztetése is egyre hevesebb volt.
Mikor Tubrok beletúrt a hajába és meghúzta azt, akkor Ingrid egy nagyon kicsit, kéjesen nyögött fel és követte a férfi kezét, hogy a feje belesimuljon a kézbe és a hajhúzás megszűnjön. Emiatt valószínűleg hátrafelé kellett emelnie a fejét és így a nyakát kínálta fel az alatta fekvő férfinak. Tubrok simogatása és mozgása miatt az ajakai így is szétnyíltak, hogy sűrűbben kapkodta a levegőt, a hajhúzás miatt a háta is megfeszült egy kissé, ahogyan hátrahajtotta a fejét. Néhány másodpercet várt csak ki így, majd úgy mozdult ezúttal, hogy 180 fokos szögben forduljanak meg, azaz Ingrid kerüljön alulra és Tubrok legyen felül újra, az előbbi rossz mozdulat miatt döntött így, hogy a sérült háta ne zavarja meg később sem.
< - Látom azt legalább már megtanultad, hogy miként kell valakit kínoznod – suttogta. >
Ezúttal azonban nem csókolta meg a férfit és nem hagyta azt sem, hogy az megtegye, a lehető leggyorsabban próbált az ágyban megfordulni a hátáról, hogy a hasa legyen a takarón, ha ez sikerült, akkor kezdett emelkedni. Úgy mozdult, hogy felette Tubrok kénytelen legyen feltérdelni és Ingrid is követte őt, ha a férfi teljesen feltérdelt, akkor ő maga is megtette és úgy simult hozzá a hátával a férfi testéhez, ahogyan azt késő délelőtt, vagy kora délután a tárgyalások után tették meg már a katonai létesítmény folyosójánál a falnál. Mint akkor is Ingrid hozzádörgölőzött a férfi testéhez, csak ezúttal mindezt ruhák nélkül tudta megtenni, az egyik kezével hátranyúlva Tubrok tarkójához ért és ott simogatta meg a férfit és túrt bel gyengéden a hajába, a másik kezével pedig a férfi hátát simította végig egészen le a fenekéig és markolt bele, majd az ujjaival szántott rajta végig és így haladt felfelé. A testével szorosan simult a férfiéhoz és dörgölőzött neki, direkt úgy térdelt, hogy a férfi egyik lába az ő kettő lába között legyen, hogy majd a saját igényeinek megfelelően lökhesse szét az övét még jobban, ha akarja. A testét kicsavarta úgy, mint a folyosón is és így hajolt hátra a fejével, hogy Tubrok akár még könnyedén meg is csókolhassa, ha szeretné, ő persze direkt úgy döntötte a fejét és nyitotta szét az ajkait egy kicsit, hogy a férfi ne tudjon ennek sem ellenállni.

by **Bishop** Csüt. 02 Jan. 2014, 01:25

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok láthatóan örül annak, amikor Ingrid szemében a hallottakra pozitívabb színben tűnik fel a testvére. A felvetésen, hogy Nava talán némiképp megváltozhat apaként egy kicsit elgondolkodik.
< - Ezt nem tudom, ő képes lenne higgadt, rezzenéstelenül hidegnek lenni, de nem teszi. Ez az ő döntése, nem tudom mennyiben változtatna rajta azért, mert apa lesz, de lehet, hogy igazad lesz. Ráérsz akkor is gratulálni, ha megszületik a gyereke, az még hónapok kérdése. >
Ingrid érezheti, ahogy Ragal beszél, hogy valószínűleg nagyon kevesen ismerik valójában a testvérét, úgy mint ő és ezért csak egy oldalát, vagy egy kis részét látják, ehhez már Tubrok is hozzá szokhatott, de tudja, hogy több van a fivérében, mint amennyit kimutat. Ez már legutóbb is érződött a hangjában, amikor Nava került szóba. Mikor Ingrid elmondja a férfinak, hogy valójában rajta múlott az egész helyzet odafent a hegyen Tubrok büszkén elmosolyodik.
< - Az ilyesmin soha nem szabad gondolkodni, vagy számítani. Csak elront mindent.- mondja őszintén. >
A csók is, amit Ingrid ad az ujjára még tovább fokozza Tubrok vágyát. Minden egyes érintés és csók őt is egyre akaratosabb mozdulatokra sarkallja. Annak sem tud ellenállni, amikor Ingrid feljebb emeli a fejét és így szabaddá válik a nyaka, sorba egymás után csókolja itt végig, fogaival is gyengén megszorítva egy-két helyen, hogy így tovább fokozza Ingrid vágyát. Ezalatt Miller ismét egy gyakorlott mozdulattal egyik pillanatról a másikra vált pózt, aminek felismerése után Ragal kajánul elvigyorodik, majd lassan Ingrid felé hajol, hogy megcsókolja. Ezt már nem tudja megtenni, mivel Ingrid megfordul és felnyomja magát így sikerül felvenniük a kívánt pozíciót, Tubrok nagyon kicsit megremeg amikor ebbe a helyzetbe kerülnek, érezni rajta, hogy rettenetesen fogja így élvezni. Minden érintést viszonoz, de ő Ingrid hasán és oldalán simít végig, egészen lentről, az alhasi részektől végig fölfelé, majd ismét lefelé. Megcsókolja Ingridet amikor ő hátra fordul, először lassan aztán egyre szenvedélyesebben, közben mind a két kezével megfogja és megmarkolja Ingrid melleit. A mozdulatai ismét azt sugallják, hogy alig várja, hogy ebben a helyzetben kezdhessen neki. Nem is vár sokat, mikor elszakadnak a csók után, Tubrok még oldalról végigcsókolja Ingrid nyakát, és ha érzi, hogy a nőnek is megfelel abban a helyzetben akkor belé hatol. Lassú mozdulatokkal teszi, minden tolást külön kiélvezve, és kitapasztalva, hogy hogyan tud mindkettejüknek a legnagyobb mértékű élvezetet okozni. A simogatást eközben sem hagyja abba, szinte rátapad hátulról Ingridre és nem ereszti el, kényezteti folyamatosan miközben szépen lassan felgyorsít. Egy idő után bal kezével megtámaszkodik Ingrid hátán, majd lassan lefele kezdi nyomni a nő felsőtestét, nem túl erősen, de érezhetően, hogy Ingrid végigfeküdjön az ágyon, a fenekét felemelve. Ha Miller megteszi ezt, akkor Tubrok jobban hozzá tud férni és mélyebbre hatolni, ezt a pózt az első alkalommal is felvették és akkor is nagyon élvezetes volt mindkettejüknek. Mivel saját magának ez mindenképpen jó pozíció, de Ingrid kevésbé tud mozogni, Ragal folyamatosan ügyel arra, hogy a nő legkisebb rezdülésére is reagáljon és így még jobban ki tudja elégíteni. Amikor érzi, hogy kezd belelendülni lelassít kicsit, hátulról gyengéden megfogja Ingrid karjait és összefonja azokat sajátjaival. Így egészen magához húzza őt, hogy újra kissé egymásnak feszüljenek, természetesen csak ha Ingrid nem ellenkezik ez ellen. Lassabb de határozott lökésekkel folytatja, miközben Ingrid vállát csókolja meg ezúttal.
< - Milyen hosszan szeretnéd? - kérdezi szinte érezhetően forró hangon, két levegővétel között. >
A választól függetlenül, mivel csak egyfajta válaszra számít, elengedi Ingrid karjait, hogy ő is irányíthasson egy ideig és valamivel gyorsabb tempóra vált. Eközben újra a nő hasán és mellein simít végig újra és újra.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Jan. 2014, 11:26

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Tapasztalatból beszélek, ha gyermeked van előtte mindenképp a legjobb színben szeretnél feltűnni. Hiszen te vagy ott vele, téged lát és tőled tanul – mondta gyengéden. >
Azt nem tudta, hogy Tubrok ebben mennyire hihet, hiszen neki nem volt ebben tapasztalata, Ingrid magán és a barátain viszont ugyanezt tapasztalta, még magán Osborn-on is látott néhány ilyen dolgot, ha pedig azt hihette volna, hogy elfelejtette az elmúlt években, akkor ahogyan az unokájához viszonyult az is megerősíthette ebben, hogy tényleg így van. Igaz nem is beszélve arról is, ahogyan Vic-hez viszonyult, senki mástól nem tűrte volna el azt, amit a lányától. A személyes gratulációt nem tartotta annyira jó ötletnek, főleg amiatt, hogy a másik miként viszonyult hozzá, de lehet, hogy addig némileg megenyhül majd az irányába. Annak viszont örült, hogy látta ugyanezt Tubrokon, ahogyan felfedezte Ingridben a pozitív hozzáállást a fiatalabb testvér irányába és ebből már rájöhetett, hogy közel sem úgy viszonyul a nő Nava-hoz, mint ami látszott a tárgyaláson. Ahogyan ismét érezte azt, amit már korábban is, amikor Nava-ról volt szó, hogy talán tényleg csak Tubrok ismeri őt igazán és tudja, hogy milyen is a fiatalabb fivér valójában. Arra nem akart rákérdezni, legalább is egyelőre, hogy miért van így, még bőven lesz arra ideje, hogy mindezt megtegye a későbbiekben, amikor már egy ideje együtt lesz a férfival.
< - Igen, már rájöttem, hogy mindent elronthat – suttogta ő is. >
Örült, hogy ezzel is feltudta dobni a férfit, hogy bevallotta neki, hogy tényleg rajta múlt az egész, hogy így alakult. Ingrid általában mindig megszerzi, amit akar, egy átlagszemélynek valószínűleg mindez fel sem tűnik, ahogyan az sem, ahogyan mindezt eléri, de Tubrok más volt, ő rájött volna és nem hagyta volna magát. A másik pedig az, hogy életében először tényleg nem tudta, hogy mit is tegyen és hogyan kellene. Szerencsére most már ezzel sem kellett foglalkoznia, hiszen nem is kellett ezt tennie.
Érezte minden egyes mozdulat és csók után, közben, hogy a férfi egyre és egyre követelőzőbb és türelmetlenebb lesz, ahogyan lényegében a férfi húzta hátra Ingrid fejét sem tudott ellenállni, a nő pedig élvezte azt, ahogyan a partnere végigcsókolja a nyakát és az apró harapásokra pedig halk kéjes nyöszörgés hagyta el a torkát és az ajkait jelezve, hogy ő maga is roppantul élvezi azt, amit a férfi csinál. A fordulás és feltérdelés után érezte, hogy Tubrok megremeg, amire egy elégedett mosoly jelent meg az ajkain, főleg, amikor a férfi mozgásából megérezte azt, hogy a helyzet már most roppantul tetszik neki. A kicsavarodás után mohón és szenvedélyesen viszonozta a csókokat és amennyire tudta tovább simogatta és izgatta a férfit. Ismét felnyögött, ahogyan megérezte, hogy Tubrok belé hatol, miként a másik ő maga is nekilátott annak, hogy felvegye a férfi ritmusát, noha neki itt óvatosabban kellett mozognia, nehogy véletlenül kicsússzon belőle a másik a helyzetük furcsasága miatt. Minden mozdulata neki is olyan volt, hogy ő maga is mind a kettejüknek a lehető legnagyobb gyönyört okozhassa ezekkel. Nem ellenkezett, amikor a férfi próbálta őt letolni az ágyra, ahogyan megérezte a másik kezét a hátán, akkor lényegében a tolás nélkül is felvette azt a pozíciót, amit már órákkal korábban is kipróbáltak és úgy találták, hogy mindez igencsak jó mind a kettejüknek. Noha így még kevésbé volt képes arra, hogy mozogjon és segítsen Tubroknak, azért most is igyekezett megtenni, majd nem sokkal később hagyta, hogy a férfi visszahúzza magához. Ahogyan a férfi ajaki a vállához értek a fejét kissé hátrébb tolta, hogy azzal megtámaszkodhasson a másik vállán és félig a mellkasán. A kérdésre a levegő után való kapkodás közben elmosolyodott.
< - Amennyire csak lehet – suttogta levegő után kapkodva. >
Ahogyan elengedte a férfi a karjait Ingrid kinyúlt a kezével Tubrok arca felé és ismét kifordult annyira, hogy kényelmesen megcsókolhassa őt. Hevesen és szenvedélyesen még mindig, miközben a kezével tovább simogatta és izgatta a másikat. Egyelőre nem vette át az irányítást, majd csak akkor teszi, ha érzi, hogy a férfi a csúcsra érne, hogy azt ne engedje neki, ahogyan a sok órás együttlét alatt sem tette. Mikor megérezte a hasán Tubrok kezét, akkor az egyik alkalommal nem engedte neki már, hogy visszafelé indítsa, ösztönösen nyúlt ki a kéz felé és még lejjebb húzta azt, amíg el nem ért férfi a combjai közé, már csak ettől, hogy a sima bőrhöz hozzáért odalent Tubrok a csók közben Ingrid határozottan megremegett. Úgy mozdult ekkor, hogy még jobban hozzáérhessen minél több helyen a másikhoz és jobban hozzásimulhasson, miközben végig tartotta a férfi ritmusát úgy, hogy ezzel továbbra is a lehető legtöbb gyönyört okozhassa mindkettejüknek.

by **Bishop** Csüt. 02 Jan. 2014, 13:27

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok finoman elmosolyodik azon, amit Ingrid mond neki az apasággal kapcsolatban.
< - Igazad van, biztos jó apa akar majd lenni, és szeretné látni, hogy a fia sokkal jobbá válik mind ő. Csak nehéz elképzelnem, hogy annyira megváltozna, hosszú ideig még nem láttam olyannak. - mondja végezetül, belátva Ingrid igazát. >
Ragal a kérdésére pontosan azt a választ kapja amit várt, így amikor Ingrid ismét felé fordul szenvedélyesen csókolja meg, és nem akarja elengedni, mintha ki akarná inni Ingrid lelkét és azzal csillapítani a szomját. Hagyja hogy a nő végigvezesse a kezét, majd amikor megérzi, hogy Ingrid megremeg, akkor már nem csak a férfiasságával, hanem a jobb kezét is használja, hogy még jobban kielégíthesse őt, gyakorlatilag két oldalról is. Ezalatt próbál még mélyebbre hatolni Ingridben, hogy újra hevesebb reakciókat váltson ki belőle és magából is. Ekkor szakítja meg csak a csókot, hogy jobban tudjon a többi mozgására figyelni, de ettől még Ingrid a férfi minden egyes forró leheletét érezheti a bőrén. Minél jobban érzi Tubrok, hogy amit csinál Miller számára egyre nagyobb élvezetet jelent, úgy gyorsít és helyezkedik, hogy ebben a helyzetben orgazmust okozzon Ingridnek. Ha eddig eljut, akkor elveszi alulról a kezét és ismét finom érintésekkel kényezteti tovább Ingridet, miközben másik kezével finoman az arcán simít végig, végül a hüvelykujját lassan Ingrid szájába tolja. Ahogy telik az idő, lassan úgy érezni Tubrok mozgásán, mintha nem tudna betelni a nővel és ez fizikailag is érezhető rajta. Egy kis idő után újra megragadja hátulról Ingrid haját, és finoman húzni kezdi, hogy Ingrid ösztönösen homorítson és így még jobban hozzáférhessen. Ekkor érezheti meg Ingrid, hogy Tubrok így már nem fogja olyan sokáig bírni.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Jan. 2014, 14:48

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid egy pillanatra sem bánta, hogy a férfi úgy csókolta viszont, ahogyan, sokkalta inkább tetszett neki és örült, hogy a másik így reagál. Révén neki sem volt nagyon kedve megszakítani az ajkak ősi játékát, amit annyira élvezett. A remegést egy újabb követte, ahogyan a férfi tényelegesen megérintette őt és már nem csak a simogatta. Kéjes sóhaj hagyta el az ajkait a csók közben és a kezeivel még jobban igyekezett magához szorítani a férfit a kényeztetése közben. Ösztönösen mozdult úgy, hogy Tubrok minél jobban hozzá tudjon férni és így a térdelés közben levő terpeszét is szélesebbre húzta szét, ezáltal elérve azt is, amit a férfi akart, hogy még mélyebbre tudjon benne hatolni. A két oldalas kényeztetésre már ismét meg-meg remegett a vágytól egy-egy lökés, vagy ujjmozdulat után. Ahogyan a másik elhúzódott a levegő után kapkodása is fokozódott és Tubrok hallhatta a halk nyögdécselést, amit sikerült elérnie minden egyes mozdulata után. Ingrid bőrén lassanként megjelentek az izzadtságcseppek is a férfi munkássága nyomán. Érezte a vállán és a nyakán a forró leheletet, amitől az élvezeten felül még meg is borzongott és libabőrös lett a bőre. Minden egyes mozdulat, lökés egyre nagyobb gyönyört okozott neki, a simogatásán is érződött, hogy lassanként megint áttért ujjbegyre és a körmökre, ahogyan közeledett az orgazmus felé. A saját tempóján is gyorsított, ahogyan Tubrok is az övén, a végén pedig már igencsak hangosan kapkodta a levegőt, így, hogy két oldalról érték az ingerek arra sem volt nagyon képes, hogy halkítsa magát, mígnem a gyönyör és kielégülés végül elérte őt, egyszerre mindkét oldalról.
Halk és rövid vággyal teli sikoly szakadt ki az ajkaiból, ahogyan a gyönyör végigsöpört a testén, a körmeivel ismét akaratlanul is, de minden eddigieknél erősebben szántott végig Tubrok oldalán, derekán és a másik kezével a combja külső felén a fenekétől indulva lefelé miközben az egész teste megfeszült a kéjtől. Az erőteljes és mély mozdulatok és a férfi kézimukája miatt legalább másfél-két percig képes volt Tubrok kihúzni nála ezt az orgazmust, ha akarta, ami végén Ingrid sűrű levegőkapkodás közepette dőlt előrébb és szükséges lett az, hogy a férfi a karjaival tartsa meg őt, mert egész testében remegett jobban, mint a medence partján tette és a lábai is nehézkesen akarták megtartani. Ösztönösen lassította most le Tubrokot is, de nem hagyott fel ő maga sem a mozgással, csak kellett neki egy kis idő, hogy újra összeszedje magát, érezni lehetett, hogy nem akarja, hogy a másik abbahagyja, mert még mindig élvezi az együttlétet. A mozgás közben belesimította a férfi tenyerébe az arcát a kedves kényeztetésre, majd ahogyan megérezte az ajkainál a férfi ujját a szájába vette azt, a nyelvével ölelte körbe az ujjat és kezdte masszírozni azt, hogy ezzel is csak növelje a másik vágyát. A szeretkezés folytatásában nem csak Ingrid érezhette, hogy a Tubrok nem tud betelni vele, de a férfi is, hogy a nő is hasonlóképpen érez vele kapcsolatban, ha nem lennének fizikai szükségleteik, amik a pihenést jelentik, akkor akár napokig, hetekig képes lenne mindet csinálni és élvezni. Ismét felnyögött, mikor a haját és fejét húzta hátra Tubrok ő pedig ösztönösen tette, amit ilyenkor kell, hogy minél kevésbé okozzon ez fájdalmat, homorítani kezdett.
A homorítás közben megérezte nem sokkal később, hogy most jött el az ideje annak, hogy váltsanak és maradjon annyiban ez a póz. Noha végtelenül élvezte így az együttlétet, de a folytatás érdekében mindez tarthatatlan volt. A homorítást néhány pillanatig tartotta fenn, majd amikor már érezte, hogy Tubrok tényleg nem bírná tovább, akkor vette át ő maga az irányítást és úgy mozdult, hogy ezáltal kényszerítse a férfit arra, hogy lassítson, vagy teljesen álljon le azzal, amit csinál néhány szívdobbanásnyi időre. Ezt a pillanatot várta ki és bármilyen nehezére esett úgy mozdult, hogy a férfi már ne legyen benne. Kénytelen volt megtenni, hogy ezúttal teljes testtel tudjon Tubrok felé fordulni és szemből simuljon hozzá. Ismét megcsókolta a férfit szenvedélyesen ekkor és át is karolta, úgy mozdult, hogy a férfi ölébe üljön még úgy, hogy Tubrok is térdelő helyzetben van az ágyon, a lábaival pedig megint körbefonta a partnere derekát, hogy a férfi könnyedén tudjon újra beléhatolni és a helyzetből adódóan igencsak mélyen is megtudja tenni, illetve a lehető legközebb és legjobban össze tudjanak simulni. A helyzetnek még megvolt az az előnye is, ha Tubrok elfárad térdelve, akkor dőlhetnek úgy, hogy Ingrid kerüljön alulra és a férfi legyen fent, vagy pontosan az ellentétes irányba, hogy Ingrid kerüljön lovaglópózban a férfira.
A csókok közben a férfi érezhette most, ami rá volt jellemző, hogy a nő egyetlen pillanatra sem akarta ezt abbahagyni, minden újabb csókja és érintése egyre hevesebb, követelezőbb, ahogyan teljesen magáénak akarja érezni és tudni Tubrokot. Az érintései és mozdulatai egyszerre lágyak és mégis olyanok, hogy a férfi gyönyörét és izgalmát fokozzák olyan szintre, amilyenben még soha sem volt része korábban. Itt ekkor ismét hagyta, hogy a partnere vegye vissza az irányítást, ő majd ismét csak akkor fogja megtenni, ha ugyanolyan helyzet állna fenn, mint az előbb a pózváltást megelőzően.

by **Bishop** Csüt. 02 Jan. 2014, 17:56

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A sikoly után Tubrok is egy elégedett hangot ad ki magából, majd a lehető legtovább húzza Ingrid orgazmusát, hogy minél többet tudjon neki adni, ha már eddig eljuttatta. Nem hagyja, hogy Ingrid visszaessen az ágyra, finoman megtartja a mellkasánál és a hasánál, ölelés szerűen magához húzva őt. Ezalatt ő is lelassít, így nem kell erre kényszeríteni. A következő határozottabb mozdulattal megvárja amíg Ingrid összeszedi magát, ami egyáltalán nem kerül sok időbe számára. A szervezete az első nagyobb levegővétel után, amikor elég sok gáz áramlik a tüdejébe megszünteti a remegést, és az érzést is, gyakorlatilag egy pillanat alatt. Olyan mintha a körmeinél másodpercekre a regenerációja is működésbe lépne, de mire igazán felfoghatná véget is ér mindez. Tubrok még figyelmesebb mozdulatokra vált, amikor megérzi, hogy Ingrid sem tud betelni vele. Végül emiatt Ingrid éppen időben tud csak úgy mozdulni, hogy elszakadjanak egymástól és Tubrok még ne élvezzen el. Ahogy szembe fordul Ragallal a férfi ösztönösen megcsókolja, és közelebb húzza magához, ami közben ő fel tudja venni a kívánt pózt. Ez kicsit meglepi Tubrokot, ahogy térdel és rajta van Ingrid, de rögtön felfedezi ennek előnyét, ahogy lejjebb engedi magán Millert ezúttal teljesen belé tud hatolni, majd ezt újra és újra megismételni, igen könnyen akár csók közben is. Amikor lassan elvesztenék az egyensúlyukat, Tubrok finoman előre dönti Ingridet, majd miután lent van felé helyezkedik és úgy folytatja tovább. Most kicsit kihúzza magát és kezeivel Ingrid nyakától egészen a combjáig simít végig, egymás után többször, a melleit mindig érintve. Ingrid ekkor veheti észre, hogy Ragal oldalán egy vércsepp gördül végig, valószínűleg a férfi nem is érzi, de ott van, kicsivel később még egy végigfolyik az oldalán. Miután Tubrok nem tud betelni csupán az érintésekkel előre hajol és szenvedélyesen megcsókolja Ingridet, nyelvével teljesen körülfonja a nőjét és szinte masszírozni kezdi, miközben gyorsabb ütemre vált. Végül az egyik tolásánál egészen mélyre hatol és bent is marad. Egy pillanatig még megvárja Ingrid reakcióját erre, majd oldalra fordul, hogy Miller kerüljön felülre. Kényelmesen megtámasztja magát, kicsivel lassabban folytatva az eddigieket, Ingridet mind a két kezével a derekánál megtámasztva és részben magára húzva. Látszik és érezni minden mozdulatát, hogy a mostani együttlétet sokkal jobban élvezi az előző kettőnél.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Jan. 2014, 19:53

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Annak köszönhetően, hogy Tubrok még tovább húzta Ingrid orgazmusát, az egész végén egy még hangosabb vágytól teli sikoly szakadt ki belőle, mint elsőre. Miután belerogyott a férfi karjaiba néhány pillanatig pihegve támaszkodott neki teljes testsúlyával az őt tartó kezeknek. Valószínűleg a nő könnyű súlya miatt a férfi mindezt meg sem érezte, hogy ő tartja most meg teljesen a nőt. Mikor már végre tudott rendesen levegőt venni és nem csak aprókat zihálni, akkor mivel tudta, hogy mit is kell tennie, hogy a pillanatnyi gyengesége elmúljon két nagyobb levegőt is vett, aminek köszönhetően érezte, hogy a remegése is elmúlt. Eléggé biztosra vette, hogy Tubrok is megérezte, hogy pillanatok alatt történt mindez, míg általában egy sima ember nőnél itt sok-sok percre szükség szokott lenni, hogy ez megtörténjen. Ez egy újabb ékes bizonyítéka volt annak a helyzetnek, hogy Ingrid miért is szeretett Birodalmi polgár lenni, hogy a regenerációja ebben a helyzetben is tökéletesen működik. Azt, hogy a regenerációja a körmeinél is zajlott, azt jelen helyzetben fel sem fogta, nem is tűnt fel neki. Hamarosan újra felnyögött a kéjtől, ahogyan a férfitól még sokkalta figyelmesebb mozdulatokra váltott és még jobban arra kezdett törekedni, hogy Ingrid számára is minden a lehető legjobb legyen és a legtöbb gyönyört okozza neki. Mindezek miatt éppen csak utolsó pillanatban tudott elmozdulni, de még időben ahhoz, hogy ne legyen máris vége a szeretkezésnek. Miután megfordult a férfi is akkor húzta magához, amikor Ingrid is ezt tette volna, így pontosan egyszerre tették meg ezt és csókolták meg egymást. Egy pillanatra megérezte a férfi meglepettségét és már készült volna elterelni a figyelmét „sajátos” módon, amikor kiderült számára is, hogy mégsem lesz erre szükség, mert Tubrok meglepően hamar alkalmazkodott és találta fel magát ebben a pozícióban. Reszketeg sóhaj szakadt ki Ingridből, ahogyan a férfi teljesen mélyen beléhatolt, majd újra és újra. Ezúttal most, hogy tudta kontrollálni végigszántotta a férfi hátát, de csak ujjbegyekkel, hogy ezzel is érzékeltesse a csókokon és saját mozdulatain felül azt, hogy mennyire élvezi azt, amit Tubrok csinál. Hogy ne veszítsék el az egyensúlyukat, vagyis a férfi ő maga csak lassan mozgott azalatt, amíg ebben a helyzetben voltak, de végül is mégis elvesztették és Ingrid került alulra, igaz nem zuhanva, csak szépen nyugodtan leérkezve.
Mosolyogva és vágytól telt pillantással nézett fel a férfira, aki csak egy kicsit később hajolt utána, így Ingrid is kissé felült, majd Tubrok tarkójára csúsztatta a kezét és már készült volna lehúzni magához úgy, hogy megcsókolja, amikor ebben a helyzetben, ahogyan Tubrok végigsimított rajta látta meg a férfi oldalát, egy vércseppet, ami lepergett az oldalán. Amennyire észlelte a férfi nem vette észre ezt, ahogyan a következőt sem, pedig volt ott legalább egy seb, de Ingrid tartott tőle, hogy legalább öt darab hosszú, amit ő okozott a másiknak. Már éppen szólt volna Tubroknak, hogy ezt meg kellene nézni, amikor a következő lökésre és a mellei simogatására érkezett kéj beléfojtotta a szót, ahogyan az is, hogy eddigre megérkezett hozzá a férfi és szenvedélyesen csókolta meg. Ennek köszönhetően néhány pillanat múlva már el is felejtette, hogy miről is akart szólni a másiknak. A lábát Ingrid ismét felhúzta Tubrok oldaláig és a lábfejével először a férfi fenekét kezdte masszírozni és simogatni, majd így haladt lefelé a combon, majd a vádlin is mialatt a kezével a férfi tarkóját, illetve a hátát és oldalát simogatta. A gyorsított ütemre újabb kéjes nyögés hagyta el az ajkait, ő maga is egyre és egyre jobban élvezte az együttlétet, hogy Tubrok lassanként rájött, hogy a szeretkezésnek két oldala van és mind a ketten kapnak és adnak, a nő pedig roppant elégedett volt azzal, hogy mindezt megmutatta a férfinak, aki igencsak jó tanítványnak volt tekinthető ilyen téren. A csók közben hasonlóan járt el, mint a férfi egyre szenvedélyesebben masszírozta a másik nyelvét így elmélyítve tovább a csókot és kihúzva olyan sokáig, amennyire csak lehetett. Az utolsó itteni lökésnél ismét felnyögött, majd ahogyan érezte, hogy a férfi megállt szemrehányó tekintettel nézett rá, szinte követelőzően, hogy folytassa mindezt.
Nem tiltakozott, amikor fordultak és ő került felülre, néhány pillanatot várt csak és ezen idő alatt helyezkedett el kényelmesen, majd kezdett először végtelenül lassan mozogni a férfin, nem hagyva, hogy ő megtegye ugyanezt, maximum annyit, hogy a derekán levő kezekkel irányítsa. Mint máskor is most is annyira szorította meg a hüvelyét, hogy ezzel maximális élvezetet tudjon nyújtani a másiknak és a mozgásával is pontosan ezt akarta elérni. Ezúttal nem ért hozzá a kezeivel Tubrokhoz, helyette a saját nyakán simított végig lágyan, alig-alig érintve a bőrét, majd ért le a saját melleihez, ahol egy kicsit a mellbimbóival játszott, majd indult lefelé magát simogatva, miközben az ütemes mozgását végig fenntartotta, a férfit figyelte a saját kényeztetése közben, hogy milyen reakciókat kap erre, volt egy olyan érzése, hogy a férfinak roppantul tetszeni fog mindez, amit lát. Végül, ahogyan egészen lentre ért vette el magától a kezeit és a lovaglás közben hátrahajolt, a mozgást még mindig fenntartva először annyira hajolt hátra, hogy a háta lett homorú és megfogta a férfi két lábát térd alatt hogy támassza ki magát és így még mélyebbre tudjon beléhatolni Tubrok, illetve egy igencsak szép látkép fogadja. Körülbelül két-három percig maradt így, majd végül a mozgása közben teljesen elfeküdt a férfi lábain, a sajátjait még mindig ott hagyta, ahol voltak, hogy kívülről fogják közre Tubrok combjait, azokat nem nyújtotta ki, most, hogy így kifeküdt már mozogni sem nagyon tudott annyira, mint eddig, így itt adta át az irányítást a férfinak.

by **Bishop** Csüt. 02 Jan. 2014, 21:04

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid második hangosabb sikolya után, Tubrok még szorosabban öleli magához. Érezni rajta, hogy rendkívül elégedett, sikerült megtennie, amit az előző menetnél nem, sikolyra bírnia a nőt, ezzel teljesítve a kihívást. Valószínűleg feltűnik neki Ingrid testének gyors reakciója, de annyira már nem lepődik meg rajta, már volt ideje hozzászokni az ehhez hasonló meglepetésekhez. A reszketeg sóhaj után, még egy picit hátradől, hogy ezzel valamennyire visszaállítsa az egyensúlyt és nyerjen pár másodpercet, ami alatt még kétszer teljesen Ingridbe tud hatolni. Ez megerősítheti azt Millerben, hogy ezúttal tényleg mindent megtesz a partnere, hogy neki is a lehető legélvezetesebb legyen a szeretkezés. Valóban új lehet Tubrok számára, ahogy Ingrid bánik vele és fordítva és ki is használja ezt az új élményt.
A szemrehányó tekinteten kissé gonoszul elmosolyodik majd átfordul Ingriddel együtt. Ahogy Tubrok alulra kerül örömmel veszi tudomásul, hogy most Ingrid kényezteti őt. Lassan elveszi a kezeit a nő derekáról majd a combjaihoz csúsztatja és hagyja, hogy teljesen szabadon mozogjon rajta. Mialatt Ingrid figyeli Tubrok reakcióit, saját maga kényeztetése alatt, látja a férfin, hogy ez roppantul elnyeri a tetszését, a szája így önkénytelenül is kicsit résre nyílik Ragalnak, de hang nem hagyja el. Egyre jobban élvezi az elé táruló látványt és érezhető hogy még ebben a helyzetben is valamivel mintha merevebb lenne. Néhány pillanatig teljesen elmerülhetnek a másik tekintetében, ahogy egymást figyelik. Miután Ingrid teljesen hátradől, Ragal kihasználja a kínálkozó lehetőséget és gyors és mély tolásokra vált. Ha ez ismét hangos reakciót vált ki Ingridből, akkor ez csak tovább fokozza a hevességét. Végül hosszú percek múlva, Tubrok is érzi, hogy nemsokára vége, ezért lassan felül és magához húzza Ingridet. Abban a pillanatban, hogy ezt teszi, miközben teljesen Ingridben van, megy el, most is hosszan lüktetve pumpálva Ingridbe. Ezalatt néhány másodpercre lehunyja a szemét, és kifújja a levegőt, majd halkan felnyög. Most ez számára is jóval több élvezettel járt mint eddig. Mialatt kifújja magát, közelebb húzza Millert és megcsókolja, először még csak az ajkait, majd a nyelvét is előre tolja.
< - Hangos voltál. - mondja elégedett és szinte dörmögően mély hangon. >
Még megvárja a választ és csak utána ad még egy csókot Ingridnek. Pár perccel később elengedi őt és addig el is szakad teljesen Ingridtől. Ekkor lassan az oldalához nyúl, mintha érezne ott valamit.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Jan. 2014, 22:13

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta a férfin, hogy az, hogy saját magát simogatja még jobban elnyerte a tetszését és még az is megtörtént, amit nem gondolt volna, úgy érezte, hogy Tubrok még keményebb lett ennek hatására, amíg benne volt, mint előtte, pedig azt hitte, hogy mindez már nem lehetséges. Ahogyan a végül teljesen lefeküdt a férfi tette, amit a testmozgásával kínált fel neki, hogy most ő legyen, aki irányítja kettejüket. Minden egyes erősebb lökés ismét egyre erősödő és egyre nagyobb örömet jelentett Ingrid számára, érezte, hogy ezáltal ismét közelebb kerül egy orgazmushoz. Ezúttal nem volt annyira hangos, mint korábban, de a hangosabb zihálását, sóhajait hallani lehetett. Mivel most nem volt ott Tubrok háta, vagy oldala, így a kezeivel a takarót gyűrte össze és abba fogott bele, ahogyan hagyta, hogy a gyönyör eluralkodjon rajta minden lökés után. Megtehette volna, de nem akadályozta meg Tubrokot abban, amit akart, ahogyan a férfi felhúzta őt és teljesen belécsúszott ismét Ingrid pontosan ugyanabban a pillanatban ment el ismét, mint a férfi. Hangosan zihálva omlott bele a másik karjaiba és az állát a férfi vállán támasztotta meg, miközben a kezeivel szorosan ölelte át. Végül még pihegve nézett Tubrokra, ahogyan az ő karját is megérezte maga körül, lágy csókokat ő is lehelt a másik ajkaira, közben pedig ledöntötte őt az ágyra vissza, hogy immáron kényelmesebben legyenek és ismét rajta helyezkedett el. A csókot ő maga is viszonozta, majd fáradtan mosolygott a férfira a szavai után. Most már nem tudta ő maga sem titkolni és letagadni azt, hogy az volt.
< - Te pedig úgy néztél engem, mintha még életedben nem láttál volna nőt – jegyezte meg kissé szurkálódva, de igencsak elégedett suttogással, utalva a nem sokkal korábbiakra, ahol Ingrid önmagát simogatta. >
Néhány pillanat múlva elmosolyodott kissé fáradtan, majd viszonozta a csókot, örömmel töltötte a következő néhány percet is Tubrokhoz bújva, közben vett néhány mélyebb levegőt is, hogy teljesen rendbe hozza magát és a teste is regenerációba kezdjen. Percekkel később húzódott el Ingrid is egy kicsit a férfitól és nyújtózott végig az ágyon. Ahogyan meglátta, hogy hova nyúlt a férfi már beugrott neki, hogy mit is látott, mielőtt megcsókolta volna az utolsó fordulás előtt, csak akkor a férfi teljesen elvonta róla a figyelmét. Most már világos lett neki az is, hogy miért érzett néhány pillanatig a körmeinél is olyat, mintha regenerált volna. Vér volt ott is és azt tűntette el a szervezete, de nem a sajátját, hanem Tubrokét.
< - Vérzel… legalább negyed órája – mondta aggódva. >
A negyed óra nem volt túl biztos a hangsúlyban sem, fogalma sem volt arról, hogy mennyi idő telhetett el valójában azóta, hogy megkarmolta a másikat. Mikor kimondta jött rá, hogy lehet, hogy több is volt az tényleg, azonnal felült az ágyban és úgy próbált helyezkedni, hogy rálásson a férfi oldalára. Most, hogy a tudata kezdett kitisztulni és nem csak a szeretkezés körül forgott, hogy minél nagyobb örömet okozzon a másiknak már tudta, hogy mikor sebezhette meg a másikat. Amikor először sikoltott fel, ott karmolt bele teljesen véletlenül a másikba és látta a két vércseppet is, azaz ha ez még mindig vérezhet, akkor igencsak súlyosan sikerült most már tényleg megsebeznie őt és nem csak annyira, mint a medence partján. Nyelt egy nagyot és azonnal körbenézett a szobában, hogy lát-e valahol valamit, amivel le lehetne tisztítani a sebet, vagy bekötözni. Az oldalán felül még próbálta a férfi másik oldalán a fenekénél és combjánál is megnézni azt, hogy ott vérzik-e, mert hasonlóan erősen kapott bele ott Tubrok-ba, mint ott, ahova éppen lassan nyúlt, hogy megnézze, hogy mi lehet ott.
< - Észrevettem korábban is, de elvontad a figyelmem, nem tudtam szólni. Annyira sajnálom – hadarta bűnbánóan. – Hol találok valamit, amivel el tudlak látni? >
Ha nem talált semmit, amivel el tudná látni a másikat, akkor tette csak hozzá az utolsó mondatot, ha talált, akkor felkelt az ágyból és a kötszert, vagy zsebkendőszerűséget idehozta vissza az ágyra, ha Tubrok pedig engedte, akkor hihetetlen óvatosan és nagy odaadással kezdte kitisztítani és ellátni a sebet, vagy sebeket, mert félt, hogy öt csík vérzett és nem csak egyetlen egy. A körmeire nézett, hogy volt-e alatta még vér és meg kellett állapítania, hogy egyébként sem hord nagy körmöket, de most már tényleg egészen le kell őket vágnia, annyira, hogy egyáltalán ne tudjon karmolni velük. Félt, hogy jobban szétszedte a férfit és több sérülést okozott neki szeretkezés közben, mint amennyi sebesülést Tubrok a mostani Pride és az Ismeretlen Birodalom elleni háborúban szerzett összesen.

by **Bishop** Csüt. 02 Jan. 2014, 23:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ismét egymáshoz bújva tölthetnek el kellemes perceket, a szeretkezés után. Tubrok a megjegyzésre nem válaszol, csak finoman megcsókolja Ingridet, majd mikor távolabb húzódik viszonozza a mosolyt, ő is kissé, de alig észrevehetően fáradtan. Ingridnek az eddigi módszerrel sikerül két másodperc alatt visszaállítani az értékeit. Az előbbiekhez képest már egyáltalán nem érez fáradtságot, az elmúltnak napokban annyi táplálékot és folyadékot vett magához, hogy nagyon komoly sérüléseket is szinte energiaveszteség nélkül tudna magán begyógyítani és ezt ő is pontosan tudja. A megjegyzés után Tubrok meglepetten elveszi a kezét az oldaláról, ami így már látszik, hogy véres.
< - Nem éreztem eddig, nem is zavart. - mondja teljesen nyugodt hangon - Téged is összevéreztelek? >
Hangján azt érezni, hogy talán inkább amiatt aggódik jobban, hogy Ingrid véres lett, mintsem a saját sebei miatt. Hagyja Ingridnek ezúttal egy szó nélkül, hogy megvizsgálja és ő is így tesz, végignéz magán. Tubrok testének azon részein, ahol Ingrid végigkarmolta a legtöbb helyen a vöröses, horzsoláshoz hasonló sérülések vannak, de ezek csak látszatra sebek, a combján és még egy helyen a hátán látszik a lapockája alattihoz hasonló, kissé összehúzódott de már nem vérző karomnyom, kettő vagy három. Ragal bal oldalán, az egyik borda alatt van két, egy hosszabb és egy rövidebb karmolt seb, itt Ingrid erejének hála ténylegesen feltépte a bőrt és az alatta lévő szöveteket is valamennyire. Már csak gyengén szivárog a vér és nem cseppekben folyik mint korábban, de ettől még Tubrok egész oldala véres. Ezen kívül ha Ingrid végignéz az ágyon, akkor néhány foltban a takaró is vöröses, így összességében a látvány viszonylag csúnya. Ingrid a terem letisztult kialakítása miatt nem talál sok mindent a takarón és a ruhákon kívül, amit kötözésre használhatna, viszont a falakba épített tárolókban nagy eséllyel van erre megfelelő szövet. Tubrok meglepetten néz végig magán és az ágyon. Mikor meghallja Ingrid bűnbánó hangját, megfogja a nő arcát és óvatosan végigsimít rajta, miközben végig a szemeibe néz, hogy magára vonja a nő teljes figyelmét.
< - Ne aggódj ennyire, nincs semmi baj. - mondja őszintén majd kevésbé komoly hangra vált - Kaptam már rosszabbat is, igaz nem az ágyban. Kérlek menj ki a folyosóra és az első tárolóban keress egy csőszerű, kisméretű orvosi eszközt, az egyik végén van egy optikai egység, könnyű megtalálni. - olyan mintha befejezné, majd szinte szabadkozva hozzáteszi - Nem akarok semmit összevérezni. >
Ha Ingrid követi az utasításokat, akkor nagyon könnyen meg tudja találni a tárolót, aminek fala érintésre oldalra húzódik és pár kisméretű egyéb, főleg nem orvosi eszköz mellett ott van a leginkább tollra emlékeztető szerkezet is. Ha nem találja meg akkor az androidtól is kérheti, rövid időn belül hoz egyet. Miután Miller visszaviszi a tárgyat, Tubrok hálásan elmosolyodik.
< - Köszönöm. >
Ezzel elveszi a szerkezetet, amit egy gyakorlott mozdulattal a seb felé fordít, beállítja majd aktiválja. Az optikai részből három hajszál vékony vörös sugár csap ki és spirális mozgással pásztáz végig a seben. Ez elállítja a vérzést és összébb húzza a sebet, miközben sterilizálja is. Ragal arcán nem látszik, hogy kellemetlen lenne ez neki. Amint ezzel megvan a többi véres seben is átfut, hogy kezelje azokat, majd a tárgyat az ágy szélére teszi.
< - Nem gondoltam rá, hogy ma éjszaka még megsérülök. Minden férfival így bánsz? - a kérdést nem úgy teszi fel, hogy ezzel bántsa Ingridet, éppen ellenkezőleg a benne lévő feszültséget próbálja oldani. >
Finoman átkarolja Ingridet és magához húzza az ágyon, hogy újra érezzék egymás közelségét.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Jan. 2014, 23:57

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nagyon gyorsan teljesen rendben is volt, most határozottan örült annak, hogy olyan sokat evett az elmúlt két napban, amióta itt volt. Igaz lehet, hogy Tubrok nem örül annak, hogy ez így van és ennek köszönhetően szinte képtelen most elfáradni, míg a férfi nem bírja tovább. Sőt volt egy olyan érzése, ha rendszeresen jön majd ide látogatóba ez így is fog maradni, mert nem nagyon akarta a későbbiekben sem hagyni, hogy Tubrok egyedül egyen és biztosra vette, hogy a férfi sem akarja majd ezt, így további reggelik és vacsorák voltak kilátásban neki. Amitől félt az most bekövetkezett, ahogyan felült meglátta a másik véres kezét és, amikor végignézett először a férfin már látta a korábbi sérüléseket is, amik már nagyjából teljesen rendben voltak, illetve már az újakat, amiket most okozott. Ez két sérülés volt, egy hosszabb és egy rövidebb, ezek voltak súlyosabbak, noha már nem folyt belőlük vér, de szivárgott, ennek köszönhetően Tubrok teljes oldala véres volt, ami eléggé ijesztőnek hatott, ahogyan az is, hogy az ágy is véres volt több helyen, a takaró legalább is. Meglepetten nézett a férfira, amikor kihallotta a hangjából, hogy őt félti attól, hogy véres lett-e és nem pedig magát a sérülések miatt.
< - Nem tudsz összevérezni – mondta. – Ezért. >
A férfi oldalához nyúlt, hogy letörölje a vért onnan a tenyerével, majd azt felfele tartva Tubrok felé tartotta, hogy megmutassa azt, amit mondott. Megvárta, amíg a szervezete nekilát annak, hogy lebontsa és elszívja a rákerült vért és eltűnjön a tenyeréről, mintha a bőre felszívta volna mindezt. Ekkor nézett csak körbe a csarnokban, de az roppant sajnálatos módon úgy volt kialakítva, hogy nem igen lehetett benne semmit sem tartani, csak a ruhákat látta, illetve a két prémet odalent a földön, így a tekintete a falakra siklott, ahol már voltak tárolók, ott lehetett orvosi segédeszköz, amire most szükségük lehetett. Még mindig azokat fürkészte, amikor megérezte Tubrok kezét az arcán. Meglepetten fordult vissza a férfi felé és nézett bele a szemeibe, ezzel a simogatással sikerült teljesen elterelnie a figyelmét a véres ágyról és a sérülésről és teljesen Tubrok-ra koncentrált. A szavak után először csak bólintott, hogy értette, tudta már, hogy tényleg sok súlyosabb sérülést is szenvedett már el a férfi, ott volt az oldalán is az a több kisebb vágás, illetve a mellkasán is látta mindezt.
< - Én mondtam, hogy nem lesz jó vége – harapott az alsó ajkába. >
A hangjából érződött, hogy ez még egy egészen enyhe sérülés volt és már okozott másnak sokkalta súlyosabbakat, durvábbakat is. Mikor megkapta azt, hogy mit keressen elindult kifelé a csarnokból a folyosóra, nem tette hozzá az előző szavaihoz, hogy a ne vérezzenek össze semmit rész már régen semmis volt, mert ott volt a takaró az ágyon, ami több helyen olyan volt. Megállt az első tárolónál és kinyitotta azt, mivel követte az utasításokat, nem akart eltérni tőlük meg is találta azt, amit kellett keresnie. Kivette a tárolóból azt és becsukta utána. A tekintetével az androidot kereste, ha nem találta, akkor hangosan is hívta, hogy feljöjjön. Amint megvolt a gép, akkor csak egyetlen parancsa volt csak hozzá.
< - Hozzon egy új takarót Lord Tubrok hálócsarnokába – adta ki az utasítást. >
Nem szerette volna ha az a véres takaró még őket, vagyis főleg Tubrokot összevérezte volna újra az. Nem várta meg, amíg az android kimondja, hogy megértette, vagy elindul egy újat hozni, ő maga visszalépett a csarnokba és az ágyhoz ment. Ott odanyújtotta a férfinak a szerkezetet és letelepedett mellé figyelve, hogy Tubrok miként látja el a sérülését. Ingrid örült, hogy a sebek a kezelés hatására összehúzódtak és már nem voltak olyan vészesek, mint amikor okozta, de azért sejtette, hogy ezek még igencsak kellemetlenek lesznek, főleg majd másnap, amikor felébredt a férfi. Igazából nem is nagyon emlékezett arra, hogy milyen sérültnek lenni, noha kicsivel több mint öt éves koráig rendes ember volt és akkortájt voltak neki is ilyen sérülései, amik megmaradtak, de konkrétan olyan régen volt ez, hogy nem emlékezett igazán. Ahogyan az ágy szélére tette Tubrok az eszközt Ingrid felvette onnan és a kocsira tette.
< - Kelj fel egy kicsit – kérte a férfit. – A takaró véres és tele van izzadtsággal is, hozattam egy újat az androiddal, amíg odakint voltam. >
Ha a férfi tette, amire kérte, akkor egy gyors mozdulattal rántotta le a hatalmas ágyról a takarót és a földre hajította, ahonnan majd az android elviheti azt. Mindezek után húzódott csak vissza a férfi közelébe és hagyta, hogy lehúzza az ágyra őt. Átölelte ő is Tubrokot az arcát pedig a férfi nyakába fúrta, ahova még több kisebb csókot is lehelt.
< - Általában igen, nekik nem látszik meg a sérülés – mondta. – Vagyis egyből begyógyul. Amikor a milíciánál voltam még a Rocksolid megalapulása előtt, akkor voltam együtt utoljára egyszerű emberrel, aki nem HPI-s volt. >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd ő is próbálta oldani a feszültséget.
< - A biológiai hadviselés szerencsére nem lett hadüzenet – mondta kissé komolytalanul utalva a tegnapi vacsorára. – Remélem ezt sem fogod támadásnak és aljas merényletnek venni a Rocksolid ellen és nem sújtod semmilyen büntetéssel a Birodalom küldöttét ezért. >
A végén már megengedett egy kedves mosolyt magának, ahogyan a férfira nézett. Végül egy kicsit oldalra biccentette a fejét.
< - Sikerült elérnem, hogy ne légy olyan állapotban, hogy holnap azzal a boszorkával tárgyalj a délelőtt folyamán? – kérdezte lágyan és mégis kicsit kacér fennhangon, majd végül a férfi orrára adott egy puszit a válasza előtt. >

by **Bishop** Pént. 03 Jan. 2014, 02:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid letörli a kezével a vér egy részét, ami után a tenyerére került vörös folyadék pár másodperc alatt teljesen felszívódik, a hatás olyan, mintha Ingrid bőre elnyelte volna a vért, de ő tudja, hogy nem egészen ez történik ilyenkor. Tubrok kíváncsian figyeli a folyamatot, majd biccent, jelezve, hogy már érti. Mielőtt Ingrid elindulna az orvosi eszközért, Tubrok még válaszol a megjegyzésre.
< - Én meg mondtam, hogy lehetsz durvább is ha élvezed. Ez még semmiség. - a szavai ellenére hangjából érződik, hogy tisztában van Ingrid erejével és tudja, hogy sokkal súlyosabb sebeket is szerezhetett volna. >
Ingrid odakint találkozik az éppen valahova igyekvő androiddal, akinek ki tudja adni a parancsot, de mivel nem várja meg a reakciót csak indul tovább, így nem látja, hogy a gép mit tesz. A sebei gyors ellátása után Ragal kérés szerint felkel az ágyról, de amint lekerült a takaró Ingriddel együtt vissza is fekszik. A csókok után finoman kezdi simogatni Ingridet, a hátán és a fenekénél, éreztetve a nővel, hogy hálás a törődésért, amit tőle kapott az előbb és most is kap. Nem várt komoly válasz a kérdésére, ezért meglepődik kicsit és csak néhány másodperccel később válaszol.
< - Akkor kénytelen leszel hozzám szokni. Nekem nincsenek ilyen képességeim. - itt egy pillanatra megáll - De ez gondot jelent neked? >
Ha Ingrid Tubrok szemeibe néz láthatja, hogy talán tart egy határozott igentől, de akkor is az őszinte válasznak örülne a legjobban. Ezt a kis feszültséget Miller könnyen feloldja a következő, kevésbé komoly témákkal.
< - Követet nem szokás büntetni. - kezdi a kettejük közötti hangon - Lehet veled kivételt teszek és várakozásra foglak ítélne, most éjszaka. >
A következő kérdésre már szélesen elmosolyodik, majd a kapott puszit egy rövid csókkal viszonozza.
< - Sajnos sikerült, ha ez volt a célod. - válaszolja egy kis megjátszott csalódással a hangjában - Most már szívesen tárgyalnék vele egy-két dologról négyszemközt. >
Végül ad még egy csókot Ingridnek, majd kicsit jobban átöleli, a sebei miatt úgy mozdul, hogy neki is kényelmes legyen, ami kis időt vesz igénybe. Eközben megérkezik az android és szó nélkül teríti végig mellettük az új takarót, ügyelve, hogy véletlenül se érjen senkihez, majd a régit a kezébe veszi és az ajtóhoz lép.
< - Szüksége van ellátásra? - teszi fel a kérdést, a vér gyors elemzése után az android. >
< - Nem - válaszolja határozottan és sürgetően Tubrok - reggel még átkötöm a sebeim, de nincs szükségem semmire. >
Ezzel az android ismét távozik a teremből, Ingrid és Ragal újra kettesben maradnak. A férfi kinyúl és a félig leterített takarót kissé összegyűri, majd a szélét megfogva félig magukra húzza. Újra lassú érintésekkel kezdi kényeztetni Ingridet miközben néhány csókot lehel az arcára és az ajkaira.
< - Tényleg én voltam az első? - kérdezi végül halkan suttogva. >
Most Miller újra érezheti Tubrokon a korábbi fáradtságot, ahogy kezd teljes mértékben megnyugodni, de most nem olyan formában, mint korábban. Ha Ingrid engedi, akkor Ragal most is egy idő után még feljebb húzza magához őt, hogy az ajkaik majdnem összeérjenek.

by **Thorhalla** Pént. 03 Jan. 2014, 11:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid mielőtt kilépett volna még bólintott Tubrok szavaira is , ezúttal már tényleg megkönnyebbülten, hogy a másikat egyáltalán nem zavarta az, amit csinált vele. Miután már újra az ágyon feküdtek a nő, ha a férfi engedte, akkor a simogatás hatására ismét hozzásimult, hogy még jobban érezhesse Tubrok bőrének melegét és a férfi illatát. Ő maga is gyengéden simított végig a férfi mellkasán és oldalán hasonlóan köszönetképpen a mai csodás napért. A kérdésre felvonta a szemöldökét, ahogyan a férfira nézett, meglepte a kérdés, ez látszott is rajta. Miért merült fel ez egyáltalán? Persze nem lepődött meg, hogy megkapta a kérdést a korábbiak után. Látta, hogy a férfi tartott az esetleges igen választól, de szerencséjére ettől nem kellett tartania. Ingrid megrázta a fejét már így is jelezve, hogy tényleg így gondolja.
< - Nem, egyáltalán nem jelent – mondta ki hangosan is mosolyogva. – Csak kell egy kis idő, hogy berögzüljön és ne felejtsem el a teljesítményed alapján, hogy nem vagy Birodalmi. Örömmel szokom meg azt, hogy milyen vagy, mert ez azt jelenti, hogy még többet lehetek veled. >
A végén, ha a férfi engedte, akkor hosszasan csókolta meg őt a simogatás mellett, majd csak percekkel később szakítja meg a csókot, hogy hagyja szóhoz is jutni Tubrokot. A következő kérdése volt az, amivel már végleg eltűntette a komolyabb témák miatti feszültsége és a férfi is szélesen mosolyogva nézett rá. Felnevetett lágyan a férfi szavaira, büntetés várakozni éjszaka. Sejtette, hogy Tubroknak főleg úgy, hogy nem aludt előző éjjel igencsak sokat kell majd most, saját magának pedig a megannyi étkezés után az egy óra is jócskán több lesz, mint általában. A köztes időben pedig úgyis körbenéz itt a többi csarnokban. Meg végre megejti, amire nem maradt ideje napközben, többek közt beszélni akart az apjával, illetve végre Greg-el is fog egy kicsit, majd egy másik helységben, ahol nem zavarja ezzel az alvó férfit és nem kell aggódnia azzal, hogy felébreszti. Bár erre is ott volt a megoldás, hogy végig gondolati úton beszélget és nem mond ki hangosan egyetlen szót sem, de azt még mindig kevésbé szerette, mint a tényleges kimondott szavakat. Bőven elég volt számára igen gyakran gondolati úton beszélni Manaiac-el ahhoz, hogy mindenki mással hangosan tegye.
< - A várakozás közben a követ ugyan unatkozni fog roppantul, de legalább lesz ideje néhány dologra, ami így nem az együtt töltött időből fog elveszni – válaszolta hasonló hangsúlyban. >
Tubrok már tudta, hogy az itteni körbenézés az egyik ilyen, amit felhozott, a másikat meg bizonyára kitalálhatta a férfi, hogy a fiával is beszéljen egyet. Ingrid annak örült, hogy az biztosan nem fog felmerülni a másikban, hogy az apjával is beszélni akar, ami egy igencsak érdekes mérkőzés lesz. Egyrészt a Flotta, másrészt pedig az, hogy rákérdez, hogy ő volt-e az aki letiltatta a lánya hozzáférését a saját genetikai mintáihoz. Ha a válasz nemleges, akkor még mindig maradhatott pár ember, így ha megtagadja a feloldást, amikor ezt kéri tőle, akkor az azt jelenti, hogy a Zsarnok volt, ha megteszi, hogy feloldja, akkor jó eséllyel csak Lerontis. Ha pedig úgy alakul, hogy ő maga tette, akkor ott van, hogy megmondja, hogy tud arról, hogy kicsoda és micsoda és már felesleges az, hogy az a biológiai minta letiltva maradjon. A kapott csókot ő maga is szenvedélyesen viszonozta, majd rosszalló tekintettel nézett egy pillanatra a férfira.
< - Talán megoldható bizonyos fajta ellenszolgáltatások fejében, hogy négyszemközt tárgyaljon vele Lord Tubrok – felelte kacéran mosolyogva a boszorkás szavakra. >
A csók közben, ahogyan Tubrok magához húzta ő is átölelte szorosabban a férfit, óvatosan, vigyázva, nehogy a sebekhez érjen és további fájdalmat okozzon neki. Csak a szeme sarkából pillantott fel és az egész teste ösztönösen feszült meg, amikor az ajtó kinyílt és az android belépett, ahogyan felfogta, hogy csak ennyi történt, akkor lazult el és többé nem foglalkozott a gépezettel. A berögzült dolgok még mindig berögzültek voltak, amiket nem tudott csak olyan könnyedén levedleni magáról még akkor sem, ha ennyire kellemes és kényelmes helyzetben volt, mint ez a mostani. Örült, amikor végre újra kettesben maradtak, ekkor újra rámosolyogott a férfira, amikor a takaró alá kerültek. Egy kicsit még ő is helyezkedett, hogy a takaró kényelmesen legyen rajta és a lehető legjobban tudjon elhelyezkedni Tubrok karjaiban, illetve hozzáférjen a férfihoz, hogy ő is tudja simogatni és kényeztetni őt. A kérdésen elmosolyodott.
< - Igen te – suttogta. – Az igazat megvallva a kiképzőim most sírva mondanának fel, ha hallották volna. Nem alatt nem azért törték ki naponta többször a nyakamat és a gerincemet, hogy hangos legyek, hanem, hogy megtanuljam, hogy csöndben tegyem, amit kell, erre jön egy ember, valamilyen törzsfő ki tudja honnan és tönkreteszi a képzésüket. >
Némileg komolytalan hangon és jókedvűen mondta mindezt, de azért kiérezhető volt a hangjában, hogy a képzése súlyosságával és azzal, hogy mit tettek vele egyáltalán nem túlzott, hanem mindaz tényleg megtörtént. Tudta, hogy mindezzel a férfi még jobban elégedett lesz magával, nem mintha eddig nem lett volna az. A hangjában pedig éreztette, hogy nem szeretné, ha a férfi fennakadna azon, amit mondott, ami megtörtént, az megtörtént már jócskán túl van rajta és nem szeretné, ha ez feszültebbé tenné a hangulatot.
< - Most, hogy már a saját bőrödön is tapasztaltad az elmúlt lassan fél napban azt, amit, elégedett vagy, hogy a Birodalom ezen a téren nem olyan, mint a Vex volt régen? – kérdezte mosolyogva. >
Most érezte meg a fáradtságot újra a férfin, hagyta, hogy feljebb húzza őt nagyon közel magához. Ha Tubrok engedte, akkor lassan csókolta meg őt, miközben teljesen hozzá simult és a karjaival is átölelte őt. Percek múlva húzódott csak el.
< - Aludj – suttogta. – Fáradt vagy és ha nem alszod ki magad, hogy vegyem hasznodat holnap? – kérdezte huncut mosollyal. >

by **Bishop** Pént. 03 Jan. 2014, 21:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid kényelmesen el tud helyezkedni a takaró, alatt és hozzábújni a férfihoz, így már érzik egymás minden apró mozdulatát és melegségét is. Néhány másodpercig Ingrid még érzi, hogy a prémes takaró kellemes meleget okoz majd a szervezete teljesen hozzászokik ehhez, de ha koncentrál erre akkor érezheti tovább is. Figyelnie kell arra, hogy Tubrokon úgy helyezkedjen, hogy ne érintsen egy sebet se, mivel elég sok van már és emiatt a simogatás is nehezebben de megoldható, amiért Ragal érezhetően hálás. Viszonozza a csókokat, majd kicsivel később ő ad még egyet Ingridnek. Amikor Ingrid kimondja, hogy számára nem jelent gondot, hogy ő csak egy földi ember Tubrok elmosolyodik és talán egy kicsit meg is könnyebbül, bár ez csak sejthető Miller számára, mivel a férfi nem ad egyértelmű reakciót. Néhány másodpercig távolba révedő tekintettel olyan mintha a plafont vizsgálgatná, majd gyorsan figyelmét újra Ingrid felé fordítja.
< - Nem váratnám a követet, ha nem lenne muszáj, de biztosítom afelől, hogy kárpótolni fogom mindenét. Ami a boszorkát illeti - itt látványosan elgondolkozik - őt is szívesen részesíteném bármilyen ellenszolgáltatásban. Csak közölje mit szeretne pontosan. - mondja végül szélesen elmosolyodva majd megcsókolja Ingridet. >
Eddigre már teljesen egymáshoz tudnak simulni, a lehető legkényelmesebben, aminek következtében Ingrid érezheti a férfi szívverését, a mellkasának emelkedését és süllyedését, minden kifújt meleg lélegzetét. Az egész nagyon kellemes és pihentető is, újra azt érzi amit a medence szélén, ugyanebben a helyzetben. Amikor Tubrok megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő volt az első férfi aki Ingridet ilyen heves reakcióra bírta arcán a teljes elégedettség látszik.
< - Ne érdekeljenek a kiképzőid, ha jobb vagyok náluk, egy egyszerű törzsfőként is. - válaszolja ugyanazon a kicsit játékos hangon. >
Egyáltalán nem zavarja az, hogy Ingrid milyen információt árult el ezzel, talán már szándékosan is sarkallja magát arra, hogy a köztük lévő különbségeken ne akadjon fenn, és csak magában tisztázza azokat. De ezt még később valószínűleg újra át kell gondolnia.
< - Ebben nem vitatom Zsarnok tudását, - válaszolja mosolyogva a kérdésre - de a Vex-et, most meg se hallottam. >
A szavai ellenére, Ragal hangjában érezni, hogy egyáltalán nem zavarja most a felhozott városállam, nem olyan a helyzet, hogy egyáltalán érdekelné, de jól esik ezt mondania. A hosszú csók alatt Ingrid érezheti, hogy többször is nagyobbat dobban a szíve az eddigieknél és finoman öleli magához a férfi, mintha soha nem akarná elengedni.
< - Még nem vagyok annyira fáradt, ha akarsz valamit még csinálni. - itt most egyértelműen nem csak szeretkezésre gondol, hanem más közös programra, fürdésre, evésre vagy hasonlóra - Vagy jobban szeretnéd ha pihennék? >
Ha igenlő választ kap akkor még ad egy jóéjt csókot Ingridnek, majd a nőt átkarolva lassan lehunyja a szemeit és próbál elaludni. Percek múlva sikerül is ez neki, bár ekkor még a legkisebb neszre vagy mozdulatra felébred, de utána újra visszaalszik. Ingrid lassan úgy érzi, hogy ő is álmos lesz, de ezt csak az agya generálja, ha koncentrál elmulaszthatja, viszont ha enged az érzésnek, egy idő után ő is elalszik Tubrok karjai között, a mellkasára fektetve fejét. Pontosan tizenhatezer másodperccel később ébred fel biológiai órájának hála. Tubrok még ugyanúgy alszik, valamivel több mint másfél óra telt el csak. Ami feltűnhet neki, hogy a padlóból áradó fény már sokkal gyengébb, valamint, hogy nagyon jó kondícióban érzi magát. Olyan mintha az izmai és az egész szervezete a maximum felett lenne, és könnyen túl tudná lépni a korlátait. A folyamatos szerves anyag és folyadék bevitel, az eddigi meditációkkal és most a túlalvással együtt összevont hatást ad. A szoba csendes, ahogy a folyosók és az egész csarnok is, egyelőre félhomály van és semmi nem mozdul.

by **King Raten Chromixen** Szomb. 04 Jan. 2014, 06:20

Dunn megnyugtat, hogy minden a rendelkezésemre áll, majd Őrület jelzi, hogy elhagyhatjuk a helyet. A terem lassan megváltoztatja az alakját, olyan érzés, mintha egyre inkább közelednének a falak. Ennél azonban még mindig izgalmasabb a szimbionta. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy kavarog, folyton változtatja az alakját. Arra gondolok, hogy milyen hihetetlenül hasznos lehet – főleg ha megtarthatom, és MR is újra működőképes lesz. A legjobb persze az lenne, ha össze tudnám kombinálni a két technológiát – igazi királyság, a legjobb fegyver lehetne, amit valaha alkottak. Egy beszélő, élő, élettelen tárgy, ami nem képes a beszédre. Akarom!
Szinte gépiesen állok rá a panelra, miközben ezen gondolkodom. Az ábrándozásból csak akkor ocsúdok fel, amikor Őrület már el is tűnt, és csak az őrmesterrel maradunk.
- Szóval, ki ez a fickó? Nem tűnt úgy, mintha túlságosan élvezné a társaságát. – fordulok a férfihoz, miközben int, hogy kövessem. Mint eddig, most is egyenes úton megyünk, az épület az őrmester óhajának megfelelően alakítja a folyosóit. Alig van időnk beszélgetni, hamar megérkezünk a fegyverraktárba.
Aki ismer, az tudja, hogy mennyire szeretem a fegyvereket. Hogy is mondjam… egy fegyverbolt olyan számomra, mint a játékbolt a gyerekeknek. Végtelen szórakozás és vágyakozás tárháza. Itt beérve csalódnom kellett – a helység teljesen steril volt, és csak néhány apró utalásból lehetett sejteni, hogy mit tartanak itt. Úgy értem nem álltak a falak mentén a puskák, nem volt mindenhol pisztoly, ellenben fehér színű, kék fényt árasztó dobozok voltak a falakba süllyesztve. Mint a zuhanás előtti filmekben a hullaházak. Elmondhatatlanul lehangoló volt, úgy éreztem magam, mintha evették volna a kedvenc álmom, és a helyére seszínű, fekete fehér, élettelen képkockákat helyeztek volna egy harmonikáról és egy hintaszékről, ami magától mozog. El is képzeltem ezeket a Zuhanás előtti tárgyakat, és tényleg, ez a legmegfelelőbb leírás. Egyszerre ijesztő, és mérhetetlenül unalmas. Ellenben megkaptam a páncélomat, ami adott egy kis szórakozási lehetőséget. Magamnak szereltem fel, nem hagytam hogy bárki segítsen benne. Éreztem, ahogy a szövet szinte összeolvad a testemmel, és kissé csalódott is voltam. Bár valóban könnyű volt, amilyet szerettem volna, az én igényeimnek kissé túl „light” az egész. Nem olyan, mint a flottánál megszokott páncélzatom, ami szintén könnyű, de mégis olyan érzése van benne az embernek, hogy ha egy rakétát lőnének a melle közé, se állítaná meg.
~Na jó, ez túlzás, csak a hiányérzet táplálja beléd ezeket a gondolatokat. Ez is jó, hidd el, sőt, van olyan jó mint a tiéd!~ nyugtattam önmagamat. Valóban, ahogy a védő páncélzatot is felépítettem, már sokkal kényelmesebben éreztem magam a páncélban, és amikor a rendszert is bekapcsoltam, a látásom elé pedig felépült a katonai HUD, igazán otthon éreztem magam. Olyan volt, mintha a „halálom” óta évek teltek volna el, és most régi ismerősként köszöntöttem némán a számítógépet. Néhány egyszerű beállítással a saját igényeimre szabtam a HUDot, és az álcázást is kipróbáltam. Néztem, ahogy „eltűnök”, azaz megjelenik mögöttem a fal. Szinte tökéletes volt az álca – az emberi szemmel szemben. A számítógépek még így is könnyen kiszúrhattak, de a semminél jóval több – elvégre nem változhat meg a molekuláris szintem, és nem lebeghetek be atomokra szedve egy kedves széláramlaton, hogy aztán újra felépüljek odabent. Nem valami sablonos űroperettben voltam.
Egy fiatal lány hozza elém a további játékszereket. Vöröses haja kirívó a környezetben, nem odaillőnek tűnik. Az egész karaktere teljesen szembemegy azzal, amit az ember elvárna. Kislányos, szelíden szeplős arca, és pisze orra semmiképp sem jellemző a katonákra. Szelíd tekintettű, kék szemű igazi bombázó – ami csak nehézzé teheti az életét a seregben. Tapasztalatból mondom – a férfiak sokkal inkább befogadnak, és katonaként tekintenek egy férfi-nő közötti átmenetre, mint az ilyen ízig-vérig nőkre. Persze aztán ki tudja, lehet, hogy nem olyan, amilyennek látszik. Sajnos nincs időm megismerni az alatt a pár pillanat alatt, amíg leteszi a hozományát, és szó nélkül eltűnik – nagy sajnálatomra anélkül, hogy szelíden mozgatná keskeny csípőjét.
- Nem itt lenne a helye... egy gazdag ficsúr mellet, aki megbecsülné, este rózsavízben fürösztené, és minden óhaját lesné – ott el tudnám képzelni. De itt.. – mondom Dunnak, amikor a lány már hallótávolságon kívül jár. Ha hosszabb lesz az itt tartózkodásom – azaz sikerül a küldetésem, és a kapcsolatunk se romlik – akkor szívesen összeismerkednék vele.
- FZ10? Igazi ritkaság. Melyik múzeumból lopták? – élcelődök, miközben lassan magamhoz emelem a fegyvert. Végigsimítok rajta, cirógatom, miközben az ujjam gépiesen a ravaszra siklik. Tökéletesen illik az ember kezébe, a fogása is kiváló. A fegyver igazából közel sem olyan rossz, mint amilyennek beállítottam. A visszarúgása kicsit erősebb, mint az újabb daraboknak, ezért sorozatoknál pontatlanabb, viszont még így is elitnek számít. Ha őszinte akarok lenni, rosszabbra számítottam. Rögzítem a puskát a páncélzatomon, ami a hátamon olyan szelíden helyezkedik el, mint egy bárány – nem akadályoz semmilyen mozgásban, és a súlyát is alig érzem, a súlypontom alig változik.
- Az N széria volt az egyik kedvencem. Sose értem, hogy miért álltunk át az újabbakra. A találati felület kialakítása igazi mestermű. Pont akkora a robbanás, amire szükség lehet, a tökéletes egyensúly a terület, és a koncentrált erő között. Akármelyiket is próbálják… elnézést, próbálTák növelni, az a másik rovására ment. Emellett a pisztoly megbízható, és pontos... – szinte gépiesen elemzem a fegyvert, ahogy ezt is kézbe veszem. Kitartom, és célzok vele a terem egyik pontjára, majd az oldalamra csatolom. A tartaléktárakat is felsorakoztatom az erre méltó tárolókban, majd a gránátokkal kezdek szemezni.
- Mennyit vihetek magammal? – kérdezem az őrmestertől.

by **Thorhalla** Szomb. 04 Jan. 2014, 08:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor a szervezete nekilátott annak, hogy alkalmazkodjon a takaró melegéhez, akkor koncentrálni kezdett, hogy ne tegye ezt. Ki szerette volna élvezni azt, hogy érez mindent, pontosan ugyanúgy, ahogyan Tubrok is, vagy egy teljesen átlagos ember is tenné az adott helyzetben. Nehezen ugyan, de sikerült megoldania azt, hogy eltudjon helyezkedni a férfin és simogatni is tudja őt. Így most ezzel tudatosult benne igazából, hogy milyen sok sérülést is okozott neki mindenhol. A megerősítésre, hogy nem bánja, hogy a férfi ember nem tudta, hogy mit is gondol valójában a férfi, mert nem kapott rá rendes jeleket, tudta, vagyis igazából sejtette, hogy megkönnyebbült, de a fáradtságra fogta mindazt, hogy nem tudja teljesen kiolvasni belőle mindezt. Mosolyogva figyelte, hogy mit is mond a másik a küldöttre és a boszorkára, a szavak végén pedig még egy csókot is kapott, amit viszonzott, de utána megjátszott rosszallással nézett Tubrokra.
< - Nem is tudom, hogy melyikőjükre legyek féltékeny – mondta hasonlóan megjátszott rosszallással. – Boszorkaként a küldöttre, vagy küldöttként a boszorkára. >
A végén már ő maga is mosolygott és pajkosan simított végig a férfi orrán, mostanra sikerült teljesen a helyezkedés is és ennél jobban, ha szeretett volna sem tudott volna belesimulni a másik karjaiba. Elégedetten hallgatta Tubrok szívverését és mellkasának emelkedését, olyan kellemesnek és békésnek gondolta ezt a helyzetet, hogyha tehette volna, akkor napokig így feküdt volna, hogy minden tekintetben, ami éppen nem szexuális érzi a másikat. Így ebben a helyzetben úgy érezte, hogy rendesen ember módjára, akár napokat is képes lenne aludni. Tudta, hogy titkon azzal, hogy belement a másnapi tárgyalás elhalasztásában a Rocksolidnak kedvezett, akik egyébként is akartak még néhány napot a fronton a Pride ellen, hogy megtehessék azt, amit akartak. Igazából mindezt örömmel megtette, az egy egységben bőven benne voltak, így azaz egy nap nem osztott és szorzott semmit sem a tárgyalások szempontjából. A Rocksolid megteheti azt, amit akart, Ingrid kimondta nekik, hogy nekik kell sietniük és nem pedig a Birodalomnak és a Pride-nak. Ezzel a plusz egy nappal mindenki jól járt, a Rocksolid is, Tubrok meg Ingrid is. Az egyedüli vesztes jelen állapotban Uvan Strupz volt, de az ő igényei pedig magánszemélyként Ingridet egyáltalán nem érdekelték. Egy pillanatra gondolkodott el ezen, nem is igen tudta, hogy miért és miként jutott el eddig a pontig. A következő szavakon ismét először elmosolyodott, majd rosszallással csóválta meg a fejét. Lágyan simított végig Tubrok arcán, majd utána szólalt meg végül.
< - Azt hiszem, hogy elrontottalak – nevetett fel lágyan. – Így is hatalmas volt az egód, de ezt a jelenlétem és bíztatásom olyan szintekig emelte, hogy most már a tetejét sem látom. >
A szavai végére a rosszallás is eltűnt az arcáról és csak a mosoly maradt, amiből, akárcsak a szavaiból is érződött, hogy nem bántásnak szánta egyáltalán, hanem csak kedvesen szurkálódott, ahogyan egymás között szokták mindezt megtenni. A nő örült, hogy most nem váltott ki ellenérzést a Vex felhozatalából a partneréből, de végül is most sem pozitív színben tüntette fel őket, hanem tovább „szidta” a városállamot. A Zsarnok tudása, Ingrid igazából roppantul kételkedett benne, hogy pont erre fejlesztette volna tovább az emberiséget, de mindennek megvoltak a maga előnyei, és ezt pedig ő nem tudta vitatni, az pedig már más kérdés volt, hogy mit hogyan használ fel valaki. Ahogyan ő a speciális képzését is bevetette az ágyban, hogy megkapja, illetve megszerezze Tubroktól az irányítást. Nem volt szép dolog, mert még harcban sem lett volna senki ezek miatt az ellenfele, de ő nem átalkodott bevetni mégis ezeket.
< - Noha valószínűleg nem ezért fejlesztette az embereket tovább – suttogta. – De az emberiség mindig jól értett ahhoz, hogy bárminek találjon alternatív felhasználási módot. >
A csók alatt Ingrid is határozottan úgy öleli meg a férfit, hogy ő sem akarja elengedni a másikat, hogy Tubrok érezze, hogy nem csak őrzi ugyanazt, hanem a nő is. Szélesen mosolyodott el a csók után, amikor kiderült, hogy mégsem annyira fáradt a férfi, mint először azt ő maga tudni vélte a mozgásából, bár nem tudta, hogy mennyire akar a férfi vele lenni és inkább füllent az állapotát illetően, ennyire még azért nem ismerte. Láthatóan gondolkodott el és eközben még, ahogyan így szokott tenni néhány pillanatra az alsóajkába is beleharapott lágyan. Ezen néhány pillanat alatt végigfutatta a tekintetét a szoba falán, majd óvatosan, nehogy a férfin levő sebekhez érjen megpróbált kibújni Tubrok karjaiból és felülni már így jelezve, hogy nem ragaszkodik kifejezetten az alváshoz még. Sokkalta inkább ki akarta még élvezni azt, hogy még mindig ébren van a másik és annál több időt tölthetnek el közösen, aminek eddig is élvezte minden egyes pillanatát.
< - Akkor még nem alszunk – jelentette ki határozottan, majd elmosolyodott. – Egy gyors közös zuhany, sima, nem gőzfürdő még jól esne szerintem mindkettőnknek, utána pedig befejezhetnénk a félbemaradt vacsorát. >
Vetette fel a két ötletet, hogy miket lett volna még most jó megejteni. Ha a férfi végül mégiscsak úgy dönt, hogy neki ezek már sokak lennének és mégiscsak aludni szeretne, akkor nem fog tiltakozni. A zuhanyt pedig úgy mondta, hogy ezúttal hiába úgy hozta fel, hogy közös zuhany nem feltétlen az áll szándékában, hogy elcsábítsa a férfit, hanem a fő szempontnak tényleg tisztálkodást tartotta ezúttal szem előtt.

by Ajánlott tartalom