Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Csüt. 14 Nov. 2013, 23:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok kéri, hogy Ingrid öntsön az üres poharába, amikor a nő felajánlja a lehetőséget, ezúttal viszont nem iszik bele rögtön az italba. A törzsfő szervezete más és úgy dönt, hogy egyelőre csak a kellemes meleg érzés is elég neki, pedig még bizonyára sokáig bírná. Nem szól közbe, amikor Miller kifejti, hogy hogyan és miért vett részt speciális akciókban, vagy, hogy a családja milyen pozícióban is van ténylegesen. Ragal számára kezd világosság válni, hogy most kivel is áll ténylegesen szemben, ami talán kissé kellemetlen számára. Törzsfőként megszokta, hogy ő áll a helyzetekben a legmagasabb helyen, neki van a legnagyobb ereje, hatalma, végül azonban a szokásos magabiztos kissé arrogáns mosolya vetül az arcára.
< - Sokkal hatalmasabb az a második kör, mint amire számítottam, ez megmagyarázza, hogy miért csak téged küldtek egyedül a tárgyalásra. Egy magad is felérsz az embereimmel. Van olyan terület amiben nem vagy képzett, gyakorlott? -kezdi teljesen komolyan, majd lassan a hangja és a mimikája is megváltozik- Azt hiszem kezdem érteni odakint miért menekülnek az idegen fajok az emberek nevének említése után. Diederiket semmiképp se tájékoztasd, szükségem van még rá a tárgyalások alatt. >
Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy valójában mit gondol arról, amikre Ingrid utalt és valószínűleg magában már pedzeget egy ideje. Mindenesetre nem úgy tűnik a mozdulatai alapján, hogy tartana Miller-től, vagy különösebben zavarná valami.
< - Szerintem nem attól leszel kevésbé ember, hogy a tested teljesen átalakítják. Attól még ugyanaz a személy maradsz, egyébként is kicserélődik a teljes test két éven belül. De nyilván apád többet tud erről, még ha nagyon ragaszkodó is. >
Ragal a harci tudásáról szóló kérdések után alig észrevehetően kicsi kihúzza magán a széken, majd tárgyilagosan kezdi sorolni a tényeket.
< - Közelharcban a késharcban vagyok a legtapasztaltabb és különféle harci fejszékkel vagy más csonkoló fegyverekkel a leggyorsabb és legerősebb. Normál csatában a karabélyokkal lövök a legpontosabban, legmesszebbre, de a végtelenek fegyvereit is tudom használni, ha pusztításra van szükség. Hiába olyan nehezek. >
Természetes büszkeség érezhető a hangjában, ahogy felsorolja, hogy mikben emelkedik ki. Ezután mikor Ingrid közelebb hajol hozzá, a törzsfő minden figyelmét Ingridnek szenteli, a szolgás megjegyzés elsőre meglepi, de közvetlenül utána el is nyeri a tetszését. A jelre kicsit oldalra fordul, majd finoman viszonozza az érintést, közelebb hajol és megcsókolja Ingridet. Egészen érzékien, mintha nem tudna betelni vele, de pár másodperc után hátrébb húzódik.
< - Alázatos szolga nem ítélkezne az ura fölött. >
Tubrok végig mutatja, hogy ő is képes ellenállni és így játszani Ingriddel, ha szükséges. Ezután folytatja amit félbeszakított, másodszorra megszakítás nélkül. Körülfonja sajátjával Ingrid nyelvét és lassan kezd egy finom huzavonát kettejük között. A székek miatt most nehezebb de kezével Ragal ugyanúgy kényeztetni kezdi Millert, végigsimítva többször is azokon a részeken, ahol ez nagyobb hatást vált ki és még kényelmesen el tudja érni. Ha Ingrid nem húzza tovább akkor az egész percekig eltart, majd csak szinte fájdalmasan lassan tudnak elszakadni egymást és ebben most több van mint az előbb.
< - Valóban nagy veszteség, hogy nem alakult ki újra. -feleli a randevús megjegyzésre- Milyen volt a Zuhanás előtt a világ képe? Birodalmak, országok, népek. Alig maradt fent valami, amiből ki lehetne indulni. Az is érdekelne, hogy mennyiben volt más az emberek gondolkodása. >

by **Thorhalla** Pént. 15 Nov. 2013, 09:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek feltűnt, hogy a partnere lassanként összetette azokat a bizonyos információs morzsákat, amiket a beszélgetés alatt elszórt. Igazából némileg ez is valamilyen szinten teszt volt Tubrok számára, hogy mennyire is képes a törzsfő az ilyesmiket meglátni és értelmezni. Lehetett valaki okos, de a rejtett utalásokat nem mindenki vette észre. A nőnek pedig úgy tűnt, hogy a férfi az efféle képességekkel is megvolt áldva, aminek roppantul örült. Így egy-egy utalással könnyebb volt magáról beszélni, mintsem nyíltan kimondani mindazt, amit ezer éve senkinek sem tehetett meg.
< - Elég, ha azt mondom, hogy tegnap a vacsoránál, vagy ma a tárgyaláson azelőtt végezni tudtam volna mindőtökkel, hogy a Végtelenek akárcsak célra tarthattak volna rám és még velük szemben is győztesen kerültem volna ki, majd kisétáltam volna a teremből, mint aki jól végezte a dolgát? – kérdezte, immáron az ő hangja is azt ütötte meg, hogy kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy ekkora a különbség köztük. – Nincs olyan terület, és nem tagadhatom, hogy az önként vállalt képzésemnek egy része olyan volt, amit megbántam és szégyellem, hogy végigmentem rajta. Nem szeretem összehasonlítani veletek magamat, a ti életetek rövidebb és ha olyan lenne, mint a mienk, akkor bőven ugyanolyan szinten lennétek. Inkább csodálom azt, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire jók vagytok. >
Az utolsó szavai teljesen komolyak voltak, pontosan tudta, hogy milyen ez, öt éves volt, amikor olyan szinten lehetett, mint most Tubrok, de neki a vérében volt, nem tehetett mást, még ha nem is akarta volna, az apja miatt akkor is megvolt benne. Bármilyen fegyver, amihez hozzáért, szinte ösztönösen használta, pont mint az apja. Aki a világ húsz legjobbjában volt benne a Bukás előtt. Genetikailag nem tehetett mást Ingrid. Kissé lehajtotta a fejét, ahogyan ez a téma kissé tényleg zavarta. Főleg a milíciás rész, hogy ott mit tanult és miket kellett tennie. Az, hogy miért félnek az emberektől arra bólintott, első kézből tapasztalhatta mindazt, amire a férfi utalt most. Az utolsó mondaton azonban akaratlanul is elmosolyodott.
< - Még finom voltam, a részleteket nem is mondtam, de valahol érthető a Magokk támadása után – mondta. – És ne aggódj, az embereidet már így is kellően megrémisztettem a nap folyamán, nem szándékozom jobban, nem akarom, hogy mind szívrohamot kapjanak. Kétlem, hogy szegény Diederikkel olyan helyzetbe kerülnék, hogy ezekről beszéljek vele. Miért van olyan érzésem, hogy ő volt az egyik első, aki boszorkánynak hívott, a fivéreden felül? – kérdezte.>
Ha így volt, ahogyan gondolta, akkor is persze megértette a hadvezér helyzetét és nézőpontját, igazából úgy vélte, hogy senki sem hinné, hogy hátsó szándék nélkül kezdett ki Tubrokkal. Ha ő hallaná a helyzetet sem hinné el senkinek sem. A másik kérdésre megcsóválta a fejét.
< - Igen, nála kevesen tudják jobban – mondta. – Ami azt illeti, nem tudom hogy mennyire érezném magam még embernek azok után, hogy a testem jelentős része mesterséges anyagokból áll. Változni valószínűleg nem változnék csak a saját magam megítélése saját magamról. >
Mosolyogva figyelte, ahogyan Tubrok mesélte, hogy mikhez ért és miben járatos. Még emlékezett arra az időre, amikor emberként maga tanulta a dolgokat a hibernálás előtt és mennyire büszke volt magára, hogy az akkor már génkezelésen átesetteknél is jobb ezekben a dolgokban. Ugyanaz a büszkeség volt meg a férfi hangjában, mint annak idején a sajátjában, ahogyan gyermekként az apjának újságolta, hogy miket tanult és mennyire rövid idő alatt.
< - Ha nem sértelek meg vele, valamikor gyakorolhatnánk egyet együtt, hogy mindezeket élőben is megmutasd – vetette fel, a mozdulataiból és hangjából kiderült, hogy tényleg nem sértésnek, vagy effélének szánta, sokkal inkább egy újabb közös programnak tűnt, ahol együtt lehetnek és mindketten élhetnek annak is egymás társaságán felül, amit szeretnek. – És ha kíváncsi vagy, egy-két dolgot még taníthatok is, vagy mutathatok én is. >
És amit végül Ingrid várt, az meg is történt, a férfi is odahajolt hozzá és megcsókolta, a nő viszonozta mindezt, hasonlóan, mint Tubrok, kiélvezte minden egyes pillanatát. Ahogyan Ragal elhúzódott némileg szemrehányóan pillantott rá, hogy miért szakítja meg ezt a pillanatot, de amint meglátta a másik tekintetét rájött, hogy mire is ment ki az egész.
< - Én nem ítélkezem, csak emléke… >
Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi újabb csókja beléfojtotta a szót, mivel az ő karjai rövidebbek voltak, mint Tubroké a csók közben kihúzódott a saját széke szélére, hogy ő maga is elérje a másikat. A csókok közben élvezte a férfi simogatását és ő maga is így tett, a férfi testén végigsimított többször is, ahol kényelmesen elérte, hogy megtalálja azokat a pontokat, hogy mik azok, amik Tubrok-nak különösen kellemesek és amint talált egy-egy ilyet, akkor ott kényeztette őt. Esze ágában sem volt ezúttal elhúzódni, vagy megszakítani ezt, a másik érintésétől többször is kellemesen és érezhetően megremegett, minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne menjen közelebb és ne üljön bele a férfi ölébe, hogy az könnyebben elérhesse őt és ő maga is így járjon. A csókok közben az időérzékét is elvesztette, ha a férfi távolodni kezdett volna, kétszer is visszahúzta, hogy ne tegye, majd végül a hosszú percek után kissé levegőért kapkodva nagyon lassan húzódott vissza Ragaltól. Végtelenül nehezére esett mindezt megtenni, hogy ne folytassák, így azt nem is engedte, hogy a másik visszahúzza a kezét, ismét belefűzte az ujjait Ragaléba, hogy ott tartsa magánál.
< - Más – mondta végül. – Komplex kérdés, kicsit több ideig tart majd elmondani. De mivel úgy nézem a főfogással végeztünk, már csak a desszert, a sütemények maradtak. Költözzünk át a kinti kanapéra, az kényelmesebb. Kivinnéd a kupákat és a kancsókat? Addig én hozom a többit. >
Ha a férfi belemegy, akkor elengedi a kezét, felkel a helyéről és elindul a süteményekért. Ezeket már korábban felvágta és külön voltak szedve, így csak a két tányért kellett kivinni. Ha azok megvannak, akkor kint leteszi a kanapé előtti asztalra, ha nincs ilyen akkor egy közelebbi kicsire és azt húzza oda magukhoz. A kanapéra leül, ha Tubrok már ül, akkor kellően provokatívan közel hozzá, de most nem ér a férfihoz és belekezd a mesélésbe.
< - Nem voltak ekkora háborúk, összesen két világháborút élt meg a Föld az újkorban. Az időszámítás is más volt, a bolygó is máshol helyezkedett el a Naprendszeren belül. Nem voltak birodalmak, abban az időben már jócskán nem. Demokrácia volt szinte mindenhol, azaz a nép választ magának néhány évente vezetőket és azok kormányoznak. Az uralkodók ilyenek is voltak, de szinte csak névleges címen, amolyan régi időkből maradt dísztárgyak, valódi hatalmuk nem volt és az alkotmány rájuk is vonatkozott. Csak az arabvilág Észak-Afrika és Ázsia nyugati része, amit akkoriban Közel-Keletnek hívtak arra voltak emírségek, ahol az uralkodóknak teljhatalma volt. Volt egy szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetsége, az ENSZ, ami felügyelte a bolygó ügyeit, minden ország küldött képviselőt ide, amikből 260 környékén volt a szám, lehet, hogy tévedek néhánnyal. A Zuhanás előtt már nem voltak háborúk sem, előtte is egy-egy nemzet tette, aztán a nagyhatalmak tettek rendet és békefenntartók a többi országból tartották fent a békét. A NATO felügyelte ezt, az volt a világra kiterjedő katonai szervezet neve. A legtöbb ország között szabad áralmás volt az embereknél, mindenhol külön nyelv, konzulátusok, minden ország képviseltette magát a másik területén, hogy az oda utazó civilek, turisták jogait képviseljék. A gondolkodás, nagyon más és mégsem. A hatalom mindig is kulcsfontosságú volt, sok szegény volt, hatalmas szakadék a társadalmi rétegek között még egy adott országon belül is… nehéz így átfogóan beszélni róla, olyan sok mindenről lehetne… >

by **Bishop** Pént. 15 Nov. 2013, 23:26

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Végül Ragal sem akar igen hosszú ideig elhúzódni, csak amikor éppen egy lélegzetet vesz, hogy utána forró lehelletével tovább fokozza Ingrid szenvedélyességét, és ekkor mindig visszarántja magához Miller. Tubrok bólint a felhozott javaslatra.
< - Rendben, a kanapé sokkal kényelmesebb. Hozom amit kell, parancsod szerint. - elején még komoly majd tetetett alázattal fejezi be. >
Ragal nem indul el rögtön, hanem az összefűzött ujjai fogásán kicsit szorít, hogy így közelebb tudja magához húzni a nőt és még egy csókot nagyon finoman szinte leheljen az ajkaira. Ezután feláll és az asztalról elkezdi felvenni a kancsókat és a két kupát, kicsit lassabban mozog mint először, egyszer még visszapillant Ingridre egy vágyakozó pillantással.
< - Jó a megérzésed Nava és Diederik szemében vagy gyanús, de én a boszorkányon csak jót nevettem. És még nem is tudják, hogy tegnap és ma itt vagyok nálad. De legfeljebb nem értenek egyet velem, mást nem tehetnek. Nem tudom hibáztatni őket, csak annyit láttak, hogy megjelentél, Lady Ingrid, kacéran rám mosolyogtál és én meg beleegyezek a tárgyalásokba. -beszél kicsit hangosabban miközben odaviszi lerakja a kezében lévő dolgokat az egyik kis asztalra- Viszont a közös edzést halasszuk későbbre, a tárgyalások utánra, addig más dolgaim is lesznek. >
Megvárja a választ, miközben kényelmesen helyet foglal a kanapén. Eközben Ingrid gond nélkül a süteményeket is leteheti a kisebb méretű fényes felületű, díszesen faragott asztalra, majd helyet foglalhat a kanapén. Az ülőalkalmatosság igen kényelmesen és meglepően nagy, kényelmesen hátra lehet dőlni és méterekre is ülhetnének egymástól, gond nélkül, most viszont ez a közelség sokkal jobb. Az elbeszélést figyelmesen hallgatja végig a törzsfő, miközben az egyik fém gyertyatartóban égő lángot figyeli, valószínű a sok ismeretlen szó miatt elsőre nem minden világos számára, de nem kérdez.
< - Engem az érdekelne, hogy hogyan látták a világot akkor. Az egész egységesnek tűnik, a Föld mint egy nagy rész, kis egyedülálló területekkel létezett, de akkor még nem volt olyan technológia, nem tudták nem láthatták, mi lesz előre, hogy jön a Zuhanás és minden megváltozik. Mit gondoltak a jövőről? >
Ha Ingrid nem ellenkezik a válasz előtt kicsit közelebb ül hozzá Tubrok, hogy kényelmesen neki dőlhessen, ha akar.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Nov. 2013, 09:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem vette észre végül azt a vágyakozó pillantást, csak a férfi hangjára fordult csak vissza. Azon, amit a férfi mondott jót mosolygott, akkor mégiscsak jól gondolta, hogy ők ketten és Tyr azok, akik a legjobban félthetik és a legközelebb állhatnak Tubrokhoz. A hármasból pedig Tyr nem fog tiltakozni ez ellen, sőt ő maga valószínűleg határozottan örülni is fog annak, ami itt készült kialakulni, hiszen az egykori hadisten ismerte a lányt némileg az anyja révén. De a másik kettő, főleg Nava lesz a keményebb dió. Úgy vélte, hogy Diederiket még meggyőzheti majd idővel arról, hogy nem akar semmilyen ellenségeskedést és ártani sem akar a Rocksolidnak, de egy testvérrel így tenni, főleg, ha az már elkönyvelte azt, hogy mi vagy, nehéz kirángatni belőle. Pont úgy, mint ahogyan a szülőkkel van mindez. Az a mosoly csak egy mosoly volt, és Ingrid kételkedett benne, hogy Tubrok amiatt fogadta el azt, hogy tárgyaljon.
< - Pedig nem is tettünk még semmi olyat, ami miatt gyanakodhatnának – mosolygott kacéran. – Jól sejtem, hogy hatalmas botrány lesz abból, ami köztünk zajlik, ha ez kiderül? >
Igazat megvallva már csak a szórakozás miatt is igencsak kíváncsi lett volna az arcokra, amikor ez kiderül, hogy mit reagálnak. Hogy nem tehetnek semmit, azzal egyet kellett értenie, nem is mernének tenni, Diederik már tudta, hogy magas rangban van, valószínűleg Nava-t is figyelmeztetni fogja, de a fiatalabb Ragalból kinézte volna az eddigiek alapján, hogy eljön hozzá, hogy elküldje a fenébe és megfenyegeti, hogy tartsa távol magát Tubroktól. A lobbanékony természethez, amit nem igen tud fékezni remekül illett volna ez a lépés.
< - Örömmel elfogadom a meghívásodat, hogy maradjak még a tárgyalások után is egy kicsit – felelte lágyan. >
A leülés után a visszakérdezéseket végighallgatta és belegondolt, hogy miket is lehetne rájuk válaszolni, felpillantott Tubrokra, amikor az még közelebb ült hozzá felkínálva a teljesen nyilvánvalót. Ingrid egy-egy ügyes és gyakorlott mozdulattal bújt ki a magassarkúiból és a ruháját kissé megigazítva húzta fel a lábait maga mellé a kanapéra. Nekidőlt a férfinak, hozzásimult az oldalához, a fejét Tubrok mellkasának döntötte és a felül levő karját pedig pihentetőleg tette a férfi mellkasának másik felére, néhány pillanatig még hallgatott, élvezte a helyzetet és beszívta a férfi illatát. Végül kissé feljebb szegte a fejét és úgy mozdította, hogy mindez, hogy a mellkasán fekszik még megmaradjon, de némileg Tubrok szemeibe is bele tudjon nézni.
< - Valóban nem látták, de egy idő után nyilvánvaló volt. Az emberek akkoriban a pénz miatt aggódtak, minden e körül forgott, ez mozgatta a gazdaságot, nem csak országok, de világ szinten is. Minden ország gazdasága befolyással volt a másikra. Hihetetlenül törékeny egyensúly volt mindez. Hatalmas természeti katasztrófák sújtották az egész bolygót, egyre hevesebbek évről évre. Részben a globális felmelegedés miatt, akkoriban az emberiség hihetetlenül pusztította a bolygót a technológiájával, csak keveseket érdekelt, hogy milyen lesz itt élnie a következő generációknak. Az emberiség jelentős része csak a mával törődött, nem tervezett hosszú távra, rettegett attól, hogy mi lesz, ha mindent elveszít, féltek a terroristáktól, a Közel-keleti araboktól, ott voltak főleg a háborúk és ők fenyegettek mindenki mást, a fejlett országokat, ez volt a közös megnevezés. A hírek mindig hírek voltak, az emberek többsége a híres személyekre volt kíváncsi, zenészekre, színészekre, pletykákra voltak éhesek. Aztán elkezdődött… >
Egy pillanatra megborzongott az emléktől, ebben a borzongásban semmi kellemes nem volt ezúttal.
< - Először úgy tűnt fel az egész, hogy csönd lett, a háborúknak vége szakadt, eltűntek a terroristák, a sorozatgyilkosok és minden, ami veszélyt jelenthetett volna az emberekre. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy mi történik, ma már tudni, hogy a Zsarnok volt a háttérből. A vihar előtti csend. Senki sem tudta, hogy mi lesz, de érezték, hogy valami közeleg, az egész világon a hangulat nyomasztó volt, fullasztó. Erre én is emlékszem, egy éves sem voltam, de ez olyan mélyen ivódott belém, hogy azóta is emlékszem. Mintha éreztem volna a teljes világ hangulatát, fullasztó volt, mint amikor egy kéz szorongatja a torkodat, még tudsz levegőt venni, de minden lélegzet egyre fájdalmasabb és nehezebb, ahogyan a levegő egyre nehezebben jut a tüdődbe. Pontosan ilyen volt ez is. Aztán elkezdődött a következő fázis, katonai egységek tűntek el, kisebb-nagyobb számban, majd magas rangú személyek, politikusok, hadvezérek, apa… >
Egy pillanatra elakadt a hangja, ahogyan az egész ismét belehasított, eddig életében soha senkinek, talán csak Cal-nek mondta el ezeket.
< - Megéreztem előre, hogy mi fog történni, bömböltem és sírtam egész nap és éjjel, hogy fáradtak legyenek, és ne menjenek el dolgozni. Anya és apa is a kormánynak dolgoztak, de elmentek, apa nem jött haza. Egy idő után az eltűnések is véget értek, addigra a világon már senki sem törődött azzal, hogy mi lesz később, féltek, rettegtek és mindenhol pánik hangulat volt, még ha az emberek jelentős része ki sem mutatta. Végül pedig bekövetkezett a Zuhanás. Innen pedig úgy vélem, hogy már ismered a történelmet. >
Ekkor végigsimított a férfi mellkasán, ha elérte a másik kezét, akkor kinyúlt érte és ismét belefűzte az ujjait Tubrokéba, majd az eddigi komorság után próbált egy mosolyt varázsolni az arcára, az egész emlékezés még mindig olyan elevenen élt benne, mintha csak tegnap történt volna és nem pedig ezer éve.
< - És mi a Rocksolid története, hogy lehet, hogy a hét törzs ide jött végül és a nevetek honnan ered? Elég távol esik a viking és Skandináv szavaktól. >

by **Bishop** Vas. 17 Nov. 2013, 01:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Nyilván az lesz. -feleli Tubrok a botránnyal kapcsolatban- Te is már biztos átgondoltad. Engem őszintén nem zavar, sőt, meg vannak ennek is a maga előnyei, főleg ha még itt maradsz majd egy ideig. Úgy már teljesen más. >
Amikor Ingrid Ragalhoz simul, a férfi átkarolja őt az egyik oldalról, hogy még jobban magáénak érezze. Ezután finoman oldalt Miller egy-két vörös tincsét veszi ujjai közé, majd lassan beletúr Ingrid hajába, de csak annyira, hogy az ne zavarja meg, miközben beszél. Mint egy nagyon régi történetet, legendát vagy ehhez hasonlót hallgatja, hogy milyen volt a régi világ. Nagyon érdeklődőnek tűnik, ezúttal nem csak kifejezetten a helyzet iránt, az elhangzottakból látszik rajta hogy mindent megjegyez.
< - Akkor mégiscsak igazak a szóbeszédek, amelyek a két városállamról keringenek. Az ő világaik is hasonlóak, a pénz határoz meg mindent, a gondolkodásuk, világnézetük olyan, mint amilyennek leírtad. Ezek szerint valóban rendelkeznek Zuhanás előtti tudással. Eddig nem hittem ebben. Én így, hogy nem emlékezhetek, nem élnék szívesen abban a világban. >
Ingridet az apja említésére először a vártnál is nagyobb hatás éri, a borzongás mellé nagyon erős hideg fut végig rajta, az egész testén, arcától egészen a lábujjaiig. A legutóbbi álom képei újra felvillannak előtte, kékes-zöldes a nyomasztó köd árnyalatában, a gomolygó fellegből lassan Maniac avatrja formálódik, annak ellenére, hogy a biochip nem létesített kapcsolatot a mesterséges intelligenciával. A koponya szemei ismét felvillannak, torzított gépies, hideg hangján mintha Ingrid nevét mondaná ki, majd a kép szertefoszlik. A törzsfő mikor látja, hogy Ingrid megakad többször is végigsimít a nő jobb felkarján, próbál úgy helyezkedni, hogy a mozdulatai a biztonság érzetét keltsék, ez teljesen ösztönös tőle, talán egy részét nem is akarattal teszi.
< - Nem kell olyanról beszélned, amiről nem akarsz. Lesz még alkalmunk erre máskor is. >
Hangja nagyon tiszta és megnyugtató. A kérdésen néhány másodpercet gondolkozik, majd nem túl tárgyilagosan, inkább meséléshez hasonló hangon kezd bele.
< - Az őseink még a mostani Pride területén éltek évszázadokkal ezelőtt. Onnan vándoroltak át ide, hogy létrehozzanak egy új államot, mert Észak-Amerika területei már nem tudtak annyi harcos klánt ellátni, nem lehetett hol fosztogatni és rabolni. Itt a félszigeten találtak rá a megmaradt viking kultúra nyomaira és kezdték tanulmányozni majd később magukba olvasztani. De a klánok szövetségének eredeti neve, a Rocksolid mindvégig megmaradt, ez valamiért nem alakult át. Ezért van, ahogy mondtad olyan ide nem illő neve a törzsek által uralt területnek. Meg lehetne önkényesen változtatni, de hűek maradunk az őseinkhez. >
Tubrok beszéd közben lassan közelebb hajol Ingridhez, miután befejezi vár néhány másodpercet, ami alatt végigsimít Ingrid nyakán, majd a fülébe súg.
< - Lassan kezd ismét túl erős lenni az átkod. - kiérezni szavaiból, hogy ennek nagyon is örül. >

by **Thorhalla** Vas. 17 Nov. 2013, 09:21

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott, hogy átgondolta, igaz annyira nem ment bele a részletekbe, de a boszorkány titulus után nem is igazán kellett ezt megtennie mindezt. Akkor már tudta, hogy így lesz némileg. De ha marad, volt egy olyan érzése, hogy a vezetőségből mindezt igencsak kevesen nyelnék le, főleg Nava. De akkor már tényleg semmilyen jelentősége nem lenne annak hogy itt marad, hiszen a tárgyalásoknak vége van és civilként teheti meg. Már amennyire ő maga lehet a rangja és beosztása mellett civilként itt.
< - Pedig olyasmit nem is teszek, hogy csak azért csábítalak el Lord Tubrok, hogy mindezt kihasználjam a tárgyalások alatt – felelte mosolyogva. – Akkor megérteném a felháborodást – a hangjában ott volt, hogy most is érti, de ez olyan játékos megjegyzés volt a részéről. – Miért lesz más akkor és az előnyök azon felül, hogy élvezheted a társaságomat és én a tiedet? Maradok majd, amíg tudok, de valószínűleg közvetlenül a tárgyalások után egy kicsit haza kell mennem jelentést tenni és ehhez hasonló bürokráciai ügyeket elintézni, de utána visszajövök hozzád. >
Ha szerencséje lesz és Lerontis tényleg közbenjár az ügyében, akkor már úgy fog mindez megtörténni, hogy abban a bizonyos első körben fog helyet kapni és oda fog jutni az Anyahajó hídjára, és talán még előbb vagy utóbb a Zsarnokot is láthatja. Rá roppant kíváncsi volt, az egész történelem során ott volt felettük, de alig látta valaki, az apja a férfi testőre és még sorolhatta volna. Ez az egész eddig, mármint az egész tárgyalások előtti időkig olyan távolinak tűnt, de most azzal a zsarolással mégis olyan közelinek. Csak elmosolyodott, ahogyan a férfi a hajával kezdett játszani, csak egy mosollyal juttatta Tubrok tudomására, hogy ez tetszik neki, de nem hagyta félbe a saját „meséjét”, amikor a régi időkről beszélt. Bólintott a férfi következtetésére.
< - Igen, én is gondoltam erre, de úgy, hogy én ismerem a régi világ történelmét átfogóan, mindenre kiterjedve az első emberi civilizáció feltűnésétől, ami i.e 10.000 környékén volt… a mostani időszámítás szerint úgy 3000 évvel a Zuhanás előtt történt. Az embereket nagyon régóta a pénz mozgatta, már akkoriban is, négyezer éve is kereskedelem és pénz volt a fontos. Úgy hiszem, hogy ez a DNS-ünkbe van kódolva, hogy ez fontos. De valóban úgy vélem, hogy ők, a vezetők is éltek a Zuhanás előtt, talán politikusok, vagy iparmágnások lehettek, de ha nem is, akkor is valamilyen középosztálybeli hataloméhes alakok, az emberi faj legundorítóbb része. >
A hangjában most ismét némileg megvetés és undor hallatszott bizonyítva azt, hogy tényleg azt gondolta és érezte, amit ki is mondott. Amikor az apját említette nem csak az önkéntelen borzongás volt az eredménye ennek, ahogyan a régi dolgok az eszébe jutottak, hanem végtelenül hideg is végigfutott rajta, egyszerre lett teljesen libabőrös, ami most nem Tubrok ölelése miatt volt, hanem a hidegtől. Szinte még azt is mondhatta volna, hogy hirtelen fázni kezdett, pedig olyan roppant régen volt. Teljesen megmerevedett és még levegőt venni is elfelejtett a már-már elemi erejű reakcióra. Régen volt, hogy ennyire nem uralta volna a saját testét és talán ennyire erős hatású vízió sem fogadta még, főleg nem úgy, hogy teljesen ébren volt. A szemei kitágultak, ahogyan a füst a tegnapi „álomból” ismét feltűnt előtte és ezúttal Maniac jelent meg pontosan előtte, ahogyan máskor, de most semmilyen előjele nem volt ennek. Az egész még elfogadható lett volna, de ott már megijedt némileg, amikor az MI az ő nevét mondta ki, a kezei önkéntelenül is ökölbe szorultak és a körmei mélyen a tenyerébe vájtak. Még mindig meredten arra nézett, ahonnan ezt az egészet látta, a szíve lüktetését hallotta és a vére is ott dübörgött a fülében, Tubrok érintésére összerándult, az elmúlt másodpercekben teljesen elfelejtette, hogy nincs egyedül, ekkor engedte ki a levegőt is, amit eddig bent tartott, ez sem tűnt fel neki.
Ekkor fordult oldalra és látta meg, hogy a férfi miként is helyezkedett és hogyan ért hozzá. Amit látott igencsak meglepte, úgy vélte, hogy ez ösztönös lehetett a másiknál, de ő maga nem volt hozzászokva, utoljára az apja ölelte meg így, hogy próbálja védeni. Azóta senki sem akart így tenni, ahogyan ezt a hangsúlyt sem igen hallotta még korábban. Még mindig kicsit az előzőek okozta sokkhatás alatt volt, így szótlanul bújt még szorosabban a férfihoz és talán életében először volt része abban, hogy kiélvezhette, hogy valaki meg akarja őt védeni és az esetlegesen ott levő törékeny nőt is látja benne, nem pedig csak azt a mesteri katonát és gyilkost, aki valójában volt és nem egy lehetőséget. Lehunyta a szemét és úgy hallgatta, hogy mit is mesél Tubrok.
< - Régiesíteni lehetett volna – felelte. – Ugyanazt jelentené, csak az itt élt régi vikingek nyelvén. Majd ha szeretnéd lefordítom, hogy úgy mit is jelent a Rocksolid. >
Nem gondolta, hogy most ez mit jelenthet, volt még rá idő, de így már érthető volt, hogy a név miért is volt olyan, amilyen, éppen kérdezett volna még valamit, amikor a férfi forró lélegzetét érezte meg a bőrén és az érintését a nyakán, ekkor nézett fel és a férfi szavai után elégedetten mosolyodott el.
< - Azt hiszem, hogy ezennel kijelenthetjük, hogy a bájitalom is pont úgy működött, ahogyan kellett volna neki – suttogta. >
Tubrok felé fordította a fejét, annyira, hogy a közelség miatt az ajkai súrolják a férfiét, de nem csókolta meg ezúttal, kissé lejjebb húzódott a férfi nyakáig és oda lehelt csókot, végtelenül lassan haladt csak felfelé, minden egyes centiméteren újabb és újabb csókkal lepte be Tubrok nyakát, a kezével, ha tudott, akkor a férfi hátán simított végig, ezúttal már ismét ruha alatt. Ha a hátát az ülés miatt nem érte el, akkor csak az oldalán, hasán és mellkasán simított végig. Amint a nyakkal végzett és felért a férfi arcához, ott az arcéllel folytatta mindezt, hihetetlen lassan közeledve csak Ragal ajkaihoz, a csókok nagyon lágyak voltak, mégis hatalmas mennyiségű szenvedélyesség és érzékiség volt bennük, amikkel, a lassúsággal, és a simogatással is szinte megőrjíteni kívánta a férfit.

by **Bishop** Vas. 17 Nov. 2013, 16:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal bólint arra, hogy Ingridnek majd vissza kell mennie közvetlenül a tárgyalások után, de majd később újra eljön hozzá.
< - Azért lesz más, mert akkor már nem követként leszel itt, nem leszel olyan hideg a tárgyalásokon... Addig megmondom az öcsémnek, hogy már teljesen az ujjad köré csavartál, jobb ha beletörődik. - ő sem egészen komoly, de ez a szavainak a lényegét nem változtatja. >
A két testvérállamról szóló gondolatmenetet végigköveti, kellemesen meglepődik, mikor Ingrid kimondja, hogy a vezetőikkel kapcsolatban a törzsfőhöz hasonlóan gondolkodik és elítéli őket.
< - Azt hittem mást gondolsz róluk, az előbb mintha védted volna őket, örülök hogy nem így van. -itt megáll és elgondolkozik egy pillanatra- Tiren szerint bűnűzők lehettek egykor, de soha nem kérdeztem meg miből gondolja. >
Mivel Ingrid nem csak egyszerűen megremeg a látomás után, hanem sokkal látványosabb jeleket is ad Tubrok már egészen szándékosan is úgy öleli körben, hogy a nő biztonságban érezhesse magát, a szemeibe néz és próbálja meglátni, hogy mi bántja Ingridet.
< - Mi a baj? - kérdezi óvatosan, de ha Ingrid nem akar róla beszélni, vagy azt mondja jól van akkor nem feszegeti tovább a kérdést. >
Az érintésekre és csókokra egészen hátra dől a kanapén, kiélvezve minden egyes pillanatot. Ahogy Ingrid lassan halad végig rajta kaján mosoly ül ki az arcára. Ragal egyre türelmetlenebb és türelmetlenebb, ezt lehet érezni rajta, egészen sokáig csak vár amíg az egyik érintés után kezét végigvezeti Ingrid hátán, majd a derekánál finoman megragadja és így magára dönti a nőt, hogy ne féloldalasan, hanem vele szemben helyezkedjen el. Ezután az estélyi alatt végigsimít Ingrid combján egészen a fenekéig, ahol végül kicsit jobban ráfog az idomra. Ezalatt viszonozza a csókot, úgy mint az előbb, igen szenvedélyesen, viszont most nem hagyja, hogy Ingrid elhúzódjon vagy másképp mozduljon. Tubrok testét Milleréhez tolja, hogy ne csak egymáshoz súrlódjanak, hanem egészen összeérjenek.

by **Thorhalla** Vas. 17 Nov. 2013, 18:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Csalódnod kell, általában olyan hideg vagyok kevés a kivétel – felelte. – De majd a kedvedért igyekszem nem azt a képet mutatni magamról, amit egy birodalmitól elvárnának, hanem olyasmit, aminek te látsz. És remélhetőleg nem én leszek a Rocksolid történelmének legnagyobb gonosza a történetekben, a leggonoszabb vasorrú boszorkány, mert Diederik és Nava is megbékél majd velem. >
Mikor kimondta már tudta és érezhető volt a hangjában, hogy ez számára igazi kihívás lenne és valószínűleg nehezen is menne, de Tubrok kedvéért megpróbálja majd. Az, hogy a férfival így viselkedett az is a kölcsönös vonzalomnak volt köszönhető és nem egyébnek. Ha érdektelennek találta volna, akkor nem lenne ilyen. Azt viszont roppantul sajnálta, hogy nem fogja látni azt az egész jelenetet, pedig már csak azért a néhány másodpercért, vagy percért megérte volna az egész, hogy csak ezért jöjjön vissza. De máris támadt egy jó ötlete, bár tudta, hogy úgysem lesz belőle semmi, de azért nem ártott, ha elmondja.
< - Ígérd meg, hogy felveszed az arcukat, amikor ezt elmondod, látni akarom – nevetett fel. >
Megcsóválta a fejét, de örült, hogy a férfi is hasonlóképp vélekedett, mint ő, vagy is inkább pont fordítva, történt mindez. Tyr pedig, igazából meglehetősen közel járt az igazsághoz valószínűleg a bűnözővel, csak hát Tubrok nem tudhatta, hogy az, amit Ingrid mondott lényegében pontosan kimerítette a bűnöző fogalmát abban az időszakban. Ahol mindenkit megvesztegettek és mocskos ügyletekben mosták tisztára a pénzt és még lehetett volna sorolni ezeket a dolgokat.
< - Nem védtem meg őket, csak megértem a nézeteiket, hiszen még ha gyermekként is, de az én korosztályomnak még ez volt a normális – felelte, azon elmosolyodott, amit Tyr mondott. – A politikusok és az iparmágnások többsége is bűnöző volt, gyönyörűen virágzott a korrupció akkoriban. >
Az összerezzenés és átölelés után, ahogyan Tubrok a szemébe nézett néhány pillanatig még láthatta, hogy Ingrid szeme kitágult a félelemtől és nem sokkal maga elé nézett, mintha lett volna ott valami. A kérdésre megrázta a fejét. Nem akarta ezt mondani, ahogyan azt sem egyelőre, hogy időnként látomásai vannak, bár most, amióta Lerontis itt járt ezeknek a száma iszonyúan megemelkedett. Máskor ennyi dolog évek alatt történt vele és nem pedig egy napon! Még az is megfordult a fejében, hogy Lerontis csinált vele valamit, esetleg valamit beengedett a levegőbe, ami mindezt kiválthatta nála. Igazából nem tudta, hogy ez lehetséges-e, vagy pedig csak ő reagálja túl, esetleg Greg születése miatt lehetett ilyen változás, vagy bármi.
< - Semmi, csak eszembe jutott egy régi emlék – felelte. – Nagyon régről. >
A nagyon szót kellően megnyomta, hogy érezni lehessen, hogy a Zuhanás előttről, vagy pontosan arról az időről történt. Lényegében ezzel nem hazudott, de nem is mondott el mindent, nem hitte volna, hogy Tubrok megérti és még ilyen rövid ismeretség után nem is akart erről semmit mondani. De azt nem tagadhatta, hogy élvezte, hogy a férfi így ölelte át, valamelyest még meg is volt képes nyugtatni vele, noha a biztonságot annyira nem érezte, túlságosan benne volt, hogy ő az erősebb és a tapasztaltabb és pont fordítva kellene lennie, hogy neki kéne megvédenie a férfit. Ez előtt soha sem félt Maniac-től, soha sem rémült meg tőle, sem attól, hogy látta, vagy hallotta. Nem tudta, hogy ez most miért váltott ki belőle efféle reakciót, ahogyan azt sem, hogy miért érezte ezt így, és hogyan jött ez az egész arra, hogy eszébe jutott az, amikor az apja eltűnt.
A csókok közben, amivel Ragalt kényeztette érezte, hogy a férfi egyre és egyre nehezebben bírta ki mindezt, ahogyan megfeszült a teste, hogy a nő olyan reakciókat váltott ki belőle, amiket pontosan akart is. Ahogyan a férfi végigsimított a hátán Ingrid ösztönösen homorította be, ahogyan egy nagymacska is tette volna hasonló helyzetben. Csak egy pillanatra kapta fel a fejét, ahogyan Tubrok keze a megállt a derekánál és nem tiltakozott az ellen sem, hogy a férfi magára rántsa őt, a kezével egy kicsit nyúlt a ruhájához, hogy úgy mozdítsa és húzza magával, hogy ne szakadjon el a ruha, vagy pedig ne essen le róla. Arra sem volt ideje, hogy jobban feleszméljen, mert a férfi már hevesen csókolta meg és Ingrid is hasonlóképpen viszonozta mindazt. Mikor a férfi kezét megérezte a ruhája alatt a bőrén ismét megremegett és halkan nyögött fel, próbálta volna eltolni a férfit, de az most nem hagyta ezt és azt sem, hogy Ingrid megmozduljon. Ahogyan Ragal keze felért Ingrid fenekéhez érezhette, vagyis egészen pontosan nem érezhetett ott semmilyen más ruhaanyagot, Ingrid ugyanis nem viselt semmit az estélyi alatt és ezzel most már Tubrok is tisztában lehetett.
Mivel már rájött, hogy a férfi úgysem engedi el ebben a helyzetben, annyi időre próbált csak elhúzódni és elemelni a felsőtestét Tubrokétól, hogy kihúzza a férfi felsőjét a nadrágjából és megpróbálja a csókok között levenni róla, ha ezt a férfi hagyja, akkor Ingrid egyszerűen maga mögé dobja a ruhadarabot és ismét megcsókolja Ragalt. A kezeivel pedig átöleli a férfit, az egyikkel a körmeivel és ujjbegyeivel szántotta végig a férfi hátát, nem olyan erősen, hogy megsebezze, csak annyira, hogy a másik vágyát fokozza. A másik hasonlóképp tett, mint Tubrok, a férfi combján simított végig és végül a fenekénél állt meg és azzal a kezével annál a testrésznél szorította magához a másikat, hogy teljes egészében érezhesse őt minden tekintetben.

by **Bishop** Vas. 17 Nov. 2013, 23:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid ruhájának anyaga megfelelő szakítószilárdságú, annak ellenére, hogy vékony, így elég valószínűtlen, hogy elszakadhatna, vagy ha el is szakadna képes lenne magát helyreállítani, mivel az is igen nagy eséllyel nanoszövet, így azzal nem is kell foglalkozni. Amikor Ragal megérzi, hogy Ingriden nincs semmilyen fehérnemű határozottabban érinti meg, valamivel beljebb, hogy ezzel fokozza vágyait, és csak akkor engedi el, mikor Ingrid a felsőjéhez nyúl. Hagyja magát levetkőztetni, két felső ruha is van rajta, a második egy trikó szerű szürke, az első a normál felső része, mind a kettő igen gyorsan a földön köt ki. Tubrok felsőteste izmos, kidolgozott de inkább erős, a bal mellkasán és oldalán van több kisebb heg is, mintha egymás utáni karcolások, vágások lennének. Régen nyilván sokkal nagyobb sebek voltak, de a fejlett műtéti módszerek miatt csak ilyen kis nyomuk maradt, már ha mindnek maradt nyoma. Amikor Ingrid a hátát karmolja végig mellkasát előre tolja és elégedett hangot ad a csók közben. Ha Miller magához szorítja érzi, hogy a helyzet már kiváltotta Ragalból a megfelelő reakciókat és keményen nyomódik az ő ágyékához. Ekkor a férfi csak egy pillanatra hátrébb húzódik, hogy így végigpillantson Ingriden és egy gonosz mosollyal nézzen rá. Ingrid vállán simít végig, majd a ruhát ott próbálja finoman lejjebb tolni, hogy megérinthesse a nő mellét. Ha Ingridnek nincs ellenvetése akkor kicsit lejjebb csúszik, majd a másik oldalon folytatja amit elkezdett, lejjebb tolva a ruhát. Tubrok nagyon mohó, minden alkalmat megragad hogy határozottabb vagy finomabb érintésekkel, de Ingrid teljes testét 'felfedezhesse.

by **Thorhalla** Hétf. 18 Nov. 2013, 11:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Tubrok megérintette a combjai között Ingridet érezhette, hogy megkapta a nőtől pontosan azt a „választ”, ami ilyenkor elvárható volt. Ő is vágyott a férfira és ennek már fizikai jelei is voltak, de mégsem tolta szét a lábait egy kicsit sem, nem is mozdult úgy, hogy Ragal jobban hozzá férjen, csak egy reszketeg sóhaj szakadt ki belőle az érintésre, illetve az ujjaival még erősebben karmolt végig a másik hátán és markolta meg a férfi fenekét, illetve a csókja lett még szenvedélyesebb és követelőzőbb, mint előtte. Amikor éppen elszakadtak egymástól a felső levételkor Ingrid gyorsan nézett végig a férfi felsőtestén, az egyik kezével lágyan simított végig a sebhelyeken, amik Ragal mellkasát tarkították, ebben a helyzetben nem gondolt bele, hogy mikor és hol szerezhette őket, vagy milyen súlyosak lehettek, inkább visszatért a hát simogatásához, ahogyan magához szorította a másikat már megérezte a férfi vágyódását is iránta.
Itt ekkor már elvesztette volna a kontrollt és a kezét elhúzta a férfi fenekéről, hogy most már a nadrágot próbálja meg a csókok között levenni róla, ám ekkor zökkent vissza a valóságba és jutott el a tudatáig, hogy mit is tesznek. Azaz egy pillanat elég volt Ingrid számára, ahogyan a férfi elhúzódott és meglátta azt a gonosz mosoly villant a tudatába, hogy Tubrok már azt hiszi, hogy győzött és, hogy mire is megy ki ez az egész közöttük. Ez a néhány szívdobbanásnyi idő elég volt, hogy a fejét kitisztítsa, és képes legyen a korábban említett hatalmas akaraterejét előhalászni és képes legyen vele felvértezni saját magát, bármennyire is arra vágyott, hogy a férfit magában érezze. Amikor Ragal a ruháját próbálta volna levenni róla, Ingrid akkor mozdult hirtelen kihasználva a helyzetet, hogy most valószínűleg mindezt nem tudná megakadályozni. A lábaival szétfeszítette Tubrokét, hogy ő maga tudjon oda betérdelni és próbálta a lehető leggyorsabban elkapni a férfi mind két kezét a csuklóknál és úgy lenyomni a kanapéra, ha volt elég hely, akkor a férfi feje felé tolta azokat, ha nem, akkor a feje mellé két oldalra. A saját testének súlypontját úgy helyezte, hogy ne tudja könnyedén Tubrok „lerúgni” őt magáról, vagy lefordítani. Ahogyan mindezt a katonaságnál is tanulta, hogy miként lehet így lefogni valakit. A teste remegett, érezhetően és némileg láthatóan is, sűrűn kapkodta a levegőt és az ajkai is csak centikre voltak a férfiétól.
< - Elég… mára… - zihálta hihetetlen nehezen. >
Szinte a szavak kimondása is fájdalmas volt számára is, nagyon nehéz, hogy kimondja úgy, hogy ő sem akarta megtenni. A tekintete, tartása és a rezdülései is arról árulkodtak, hogy kegyetlen harcot vív magával azért, hogy ellenálljon és ne engedje az érzéseit és a vágyait eluralkodni magán, hogy az elméjével győzze le a testét és a legelemibb emberi ösztönöket. Hihetetlen erővel koncentrált arra, hogy ne hidalja át azt a néhány centimétert, ami itt elválaszthatta Tubroktól és ne folytassa azt, amit elkezdtek, mert tökéletesen tisztában volt vele, ha megteszi, akkor nem lesz képes leállni, ahogyan a másik sem, és mindent tönkretesznek. Még nem bízott abban annyira, hogyha most Tubrok megkapja, akkor még érdekelje a későbbiekre. Még kellett legalább egy, vagy két nap, hogy ez meglegyen.
< - Szólj, ha már képes vagy uralkodni magadon, hogy elengedhesselek – mondta halkan, de továbbra is zihálva, még mindig kapkodta a levegőt közben. >
A hangjából kiérződött, hogy átkozottul nehéz volt mindezt kimondania, a hangja még mindig remegett a vágytól és az arcán is ez látszott. A harc még mindig nem dőlt el benne, bár egyelőre úgy nézett ki, hogy a józan esze és a türelme képes felülkerekedni, amit nem igen hitt, hogy Ragalnak is menni fog. Tudta, ha nem lett volna ennyire idős és nem tanult volna önuralmat, akkor ő sem tudott volna ellenállni ennek a helyzetnek, pedig szinte fizikai fájdalommal járt számár az, amit kimondott és az egész küzdés is a helyzet ellen. Ha közben Ragal próbál kiszabadulni, akkor kissé szorosabban és határozottabban fogja le a csuklókat és igyekszik fenntartani ezt a pózt, remélve, hogy tud majd úgy mozdulni, hogy ne szabadulhasson ki a férfi alóla és ha Tubrok próbálná megcsókolni, akkor bármennyire is nehezen megy neki mindig elhúzza a fejét olyan magasra, hogy a fogása még biztos legyen.
< - Ezek után már tényleg nevezhetsz gonosznak és kegyetlennek, már nem fogom tagadni – suttogta remegő hangon. >

by **Sarah** Kedd 19 Nov. 2013, 00:01

Ahogyan forogni kezdek, a járművekben lévő életjelek sorra megszűnnek, s ezzel egyetemben nyitnak rám tüzet rakéták formájában, melyből némelyik képes átjutni a pajzson, de nem okoznak kárt, csupán a környezetben, meglehetősen érdekes módon elnyelve azt. A másik egység nagyjából ekkor lép akcióba, mivel pedig minden egyezik az általam megszabott feltételekkel, megkezdem a támadást, eldobom a személyszállítókat a két célpont felé, vegyes eredményt produkálva. Az egyiket pontosan a remélt részen találja el, de gyengébb hatást kiváltva a vártnál, nem pusztul el, csupán csak leáll s valószínűleg nem is véglegesen, a másiknak pedig a karját viszi le s eldől oldalra, de nem esik össze, még harcképes az is, s hamarabb tud reagálni mint az amelynek a rendszerei átmenetileg lekapcsoltak. A gond jelentősebb részét az okozza, hogy időközben néhány újabb menekítő egység is kigurul, melyeket nem hagyhatunk elmenni, mindenkinek aki itt van, mindenkinek meg kell tisztulnia. Kardot formálok a bal kezemre, melynek a pengéjét formált, folyamatosan mozgásban lévő éles zöld energiával igyekszem tovább élesíteni, s azzal teljes erőből nekiugorva a félkarú ellenfélnek próbálom a benne lévő pilótát felnyársalni, majd pedig a jobb kezemet nehéztüzérségi fegyverré alakítva néhány precíz, kimért lövést leadni a távozó kerekesek irányába, nem azokat, hanem azok alá célozva, hogy a robbanás erejétől az oldalukra forduljanak, mivel a burkolatukat a lövedékek valószínűleg továbbra sem sértenék fel különösebben, így elég ha mozgásképtelenné válnak amíg itt végzünk. A másik egységnek egyenlőre nem osztok parancsot, tökéletesen teszi a dolgát amíg támadja a még ép gépezetet és az azzal foglalkozik. Amennyiben ezeket sikerül végrehajtanom, a leállt ellenfél felé fordulok, s ugyan azt próbálom kivitelezni amit a félkarú esetében, egy gyors és tiszta csapást amely azonnali halált von maga után, amennyiben átviszi a burkolatot, aminek érdekében megteszek minden tőlem telhetőt.

by **Kira Sign** Kedd 19 Nov. 2013, 21:06

Eno

Társnőm kételkedik a tervemben, amit meg is érttek.
- Mondtam, hogy nem bombabiztos terv.
Mikor kitér a pajzsokra akkor láthatja, rajtam, hogy ezt figyelmen kívü hagytam-
- Valóban jók a pajzsaik. Ez esetben a te terved tűnik kivitelezhetőbbnek.
Látom Elenán, hogy nem akar egyedül dönteni. Ismerem már eléggé ahhoz, hogy tudjam, nem vállalna ekkkora felelősséget egyedül. Végül elővesz egy jegyzetfüzetet és megkérd van e még valami amit nem mondtam.
- Nincs, ez minden. Ha akarod idézhetem a teljes beszélgetést, hátha te kiszúrsz valamit amit é nem, de többet én sem tudok.
Akármit is felel én még hozzáteszek egy miondatot az eddigikhez. Szerntem maradjunk a te tervednél és az enyémet hagyjuk meg B tervnek.

by **Night** Kedd 19 Nov. 2013, 22:50

Zack Blue

Úgylátom Reen szórakoztatónak találja a evet, amivel a Droxi tudós kolégája illetett. A férfi kis idig felnevet, majd egy poénosnak htó megjegyzést tesz.
- A tudósok már csak ilyenek. Jelmezt pedig csak akkor tudtak volna rámeröltetni, ha előtte kiütöttek volna.
Mondom, közben pedig elégedetten látom, hogy a gépnál az emberek már neki is álltak lekérni a szükséges adatokat. tudom, hogy sokáig fo tartani, elvégrevan fogalmam róla, milyen nehéz dolgot is kértem. A virtuális sík pedig nem éppen sétagalopp.
És miután megkaptam az adatokat magamban elemzem, majd Reen felé fordulok.
~ Saját rezidencia, nagy ablakkal, ez jónak tűnik. Nagyon jónak.
- Az épület falán kívülről vannak érzékelők, vagy kamerák? Mert ha az épület megközelíthető észrevétlenül a levegőből, akkor a rezidenciára nyíló ablak tökéletes elenne az akcióra, de ehhez tudnom kéne az mekkora, hogy egyáltalán beférnék, e rajta.

by **Bishop** Kedd 19 Nov. 2013, 23:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid gyorsabb és erősebb is a férfinél, a megfelelő pillanatban el tudja kapni mind a két karját, majd azokat a feje felé tudja fogni, miközben betérdel a lábai közé, számára ez a mozdulatsor teljesen automatikus már. Ragal kezdetben nem ellenkezik, mert nem tudja, hogy Miller komolyan is gondolja a kimondott szavait. Csak akkor kezd benne tudatosulni az egész, amikor próbál közelebb kerülni Ingridhez, hogy ismét megcsókolja, de akkor a nő elhúzódik tőle. Tubrok néhány pillanatig zavartan nézi Ingridet, próbálja kitalálni, hogy hirtelen miért gondolta meg magát Ingrid. Néhány erősebb mozdulattal próbál kiszabadulni a fogásból, ezalatt azt is felméri, hogy Ingrid egyszerűen erősebb nála és nagyobb mérete, izomtömege ellenére nem fog tudni kiszabadulni.
< - Magadat is kínzod ezzel. Látom, hogy remegsz, legalább annyira akarod mint én... >
Ezután még egyszer megpróbál felülre kerülne, de ha Ingrid ellenáll nem sikerül neki. Ekkor Ragal becsukja szemeit és fejét hátra dönti, majd egy halk sóhaj után próbál megküzdeni a helyzettel. Igen hosszú másodpercek múlva néz csak fel ismét.
< - Így nem fog menni, hogy lefogsz és felettem vagy. Elengedhetsz. - hangjában már enyhe sértődöttség érezhető. >
Ha Ingrid elengedi, akkor Tubrok egy mozdulattal felül, majd feláll és a padlón lévő ruháit szedi össze és veszi fel. Közben ahogy hátranéz még egyszer végigméri Ingridet.
< - Nem is hagynám, hogy letagadd. Soha nem volt nő, aki így játszott volna velem. >
Végül Ragal szembe fordul Ingriddel és várja, hogy mit is akar a nő tenni ezután.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype közelharci fegyvereket alkot, energiapengéket, ezt könnyen, másodpercek alatt meg tudja tenni és azonnal támadásba is lendül. Gond nélkül csapódik a már sérült félkarú lépegetőhöz, majd kezdi közvetlen közelről támadni. Az érzékelői jelzik, hogy a több fajta páncélzat közül, főleg a reaktív domináns a harci gépnél, ami az általa alkalmazott korábbi támadások ellen, az ellentétes irányú robbanás miatt nagyon hatékony. Jelenleg azonban a közvetlen támadás nagyon hatékony, a Feltáamdott percek alatt vágja át magát a burkolaton és az egyik szúrás után halálos sebet ejt a pilótán, valamint addigra a vezérlő egységeket is károsítja, ezért a lépegető összeesik. A vezető életjelei lassan megszűnnek. Ezután Prototype a másik, leállt állapotban lévő ellenséges egység védtelen részeit támadja. A gép helyzete miatt a rombolás nehezebb, mivel csak oldalról tudja felnyitni a pilótafülkét és a belőle üvöltve menekülő pilótát is kedve szerint megölheti, csak egy kisebb kaliberű fegyver van nála, ami ellen a kiborg védelme tökéletes. Időközben a menekülő járművek közül kettőt sikerül úgy eltalálni, hogy a lökéshullám félre lökje azokat, a többi, ahogy Prototype előre kiszámította, nem dőlnek fel és így képesek tovább haladni.
Néhány másodperccel azután, hogy ezzel végzett hátulról erős energia jelet érzékel. A következő pillanatban mechanikai behatást érez, valamilyen erős kar agy ahhoz hasonló tárgy emeli fel, majd hajítja oldalra, amitől az egyik roncsnak csapódik. Ha Prototype megvizsgálja a támadót, akkor az egyik volt társa. A teste mechanikus részei még működnek, de a szerves részek már mind halottak. Elvileg nincs benne semmi ami működtetné, vagy irányítaná, mégis aktív. Bal karján lévő sugárágyút célozza Prototype testére, miközben acélöklét, amivel előbb félrehajította volt vezérét összeszorítja.

~Karakter: Anthony Calm / Eno; Helyszín: Drox~

A nőn látszik, hogy örül annak, hogy végül Anthony az ő tervét szavazza meg, kicsit feljebb biccenti a fejét, lelkes tekintettel lát neki a jegyzetelésnek. Mikor a saját részét beviszi a megfelelő felületen a hordozható egységbe felpillant.
- Igen, kérlek a pontos szöveget. Lehet valami elkerülte a figyelmünket, egy félreértés sokat ronthat a helyzetünkön.
Ha Eno elmondja Elenának szóról szóra, amit hallott, akkor azt először azonnal leírja a nőt, majd kicsit gondolkozik az elhangzott szövegen, de egyelőre még nem jut semmire. A tervhez visszatérve a táskájából egy kommunikátornak tűnő kisméretű fém tárgyat vesz elő, amit odaad Calm-nak.
- Tessék ez egy speciális hívó, a laborban szoktuk használni, működik változó mezőkben is, nem hiszem, hogy lehallgatható vagy zavarható lenne, nagyon fejlett szerkezet. Rendben, akkor mennyi pénzünk is van? Nem hiszem, hogy más lehetőség lenne, mint kifizetni őket. Esetleg még megszorongathatnánk őket, de tudod... félek, hogy később megkeresnek és a családom is. Ezek a "szervezetek" nagyon alaposak.
Hangjában aggodalom érződik, de azért még mindig biztos a terve sikerében, csak ő inkább azon belül az egyszerű utat választaná. Egy homályos, átlátszatlan szintetikus tárolóban. Ha Eno belenéz, akkor tekercsekben lát papírpénzt, náluk ilyet soha nem használtak, ahogy a föld többi részén sem, legtöbbször különféle kártyákkal és értékváltoztató érmékkel fizettek, ha szükség volt közvetlenül ilyenre. Csak a Vex és Drox testvérállamokban használták ezeket a nyomtatott papírdarabokat fizetőeszközként, állandó értékkel.
- Indulunk? - kérdezi Elena és ha pozitív választ kap, akkor feláll az asztaltól, de még nem indul el, megvárja, hogy Eno vezesse.

~Karakter: Zack Blue; Helyszín: Drox titkos laboratórium~

Reen jót mosolyog Blue válaszán, tetszik neki, hogy a férfi is belemegy a közvetlenebb beszélgetésbe és nem tart távolságot, vagy érti félre a viccet. Ha hagyja Zack, akkor a technikus megveregeti a vállát, miközben elégedett székes mosoly ül ki az arcára.
- Látom te sem kedveled a hóbortos fajtájukat. Helyes-helyes.
Az előbbi hosszadalmas adatszerzéssel ellentétben, most konkrétan a már előbb kikeresett teljes térbeli tervrajzot kell megjeleníteni a képernyőkön és/vagy Zack kártyáján és elforgatni a képet a megfelelő szögbe. Alig néhány másodperc. A konkrétan a lakosztály külső falának legalább hetven százalékát egy egyenes vonalakból és formailag törött sarkokból álló hatalmas ablakból áll. Oldalt még vannak kisebb, vékony csíkszerű ablakok, de ezek már túl keskenyek, ahhoz, hogy könnyen át lehessen rajtuk jutni. Az ablak felelete négyzetmétereket tesz ki, a bejutás egyértelműnek tűnik.
- A külső oldali érzékelők a közeg, jelen esetben a levegő nyomásváltozásait érzékelik. -kezd bele az egyik tiszt, ahogy megkapja az adatokat- Repülő járművek érzékelésére lettek kifejlesztve, kisebb objektumot nem mérnek be hangolás nélkül. Ez biztatónak tűnik. A jármű kevésbé megoldható, az több időt fog igénybe venni, megbízható pilóta is kell. Az ablak üvege azonban egy speciális nagy szilárdságú műanyag, nem fog tudni csak úgy átlendülni rajta. Hogy akar észrevétlenül bejutni ott?
Teszi fel végül a kérdést az újabb információk után a katona.

by **Thorhalla** Szer. 20 Nov. 2013, 09:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Néhány szívdobbanásnyi idő kellett ahhoz, hogy Ingridben tudatosuljon, hogy Tubrok nem egy flotta tiszt, vagy a HPI egyik polgára, így kissé óvatosabban fogta le, hogy nehogy véletlenül eltörje a kezét, vagy sérülést okozzon neki. Amilyen régóta volt génmódosított és nem közeledett egyszerű emberek felé elfelejtette, hogy mennyire törékenyek is ahhoz képest, hogy ők mik voltak. Érezte, hogy a másik próbál kiszabadulni, csak egy idő után, amikor már rájött, hogy Ingrid nem csak játszik vele, hanem teljesen komolyan gondolta azt, amit csinál. Reszketett még mindig a vágytól, amikor bólintott Ragal szavaira. Valóban úgy volt, ahogyan a férfi mondta, tényleg akarta, lehet, hogy még jobban is, mint a másik, bár erre nem mert volna mérget venni, de akkor is. Látta, hogy a férfi roppantul próbál rájönni, hogy miért is tette ezt ő. Tehát nem értette, vagy csak nem akarta érteni. De ezúttal nem szólalt meg, nem volt meg hozzá az ereje, hogy megtegye. Inkább csak kivárt, amíg a férfi megnyugszik, ezalatt sikerült neki is a légzését rendeznie és némileg jobban megnyugodnia, de a reszketéstől még mindig nem sikerült megszabadulnia teljesen. Ahogyan a másik kérte, hogy engedje el, akkor engedte el a két kezet, majd egy ruganyosabb mozdulattal állt fel hátrafelé, lehetőleg olyan gyorsan, hogy a másik ne érhesse el, ha akarná se. A sértett hang máskor talán elégedettséggel töltötte volna el, de most némileg bűnbánóan sütötte le a szemét és fordította el a tekintetét. Csak akkor nézett vissza Tubrokra, amikor a férfi is visszafordult felé. Még mindig küzdött magával, hogy ne menjen oda és ráncigálja vissza az ágyba a másikat, de már sokkal jobban tudott magán uralkodni, hála a pár lépés távolságnak.
< - Igazad van, akarlak… győztél, most itt te győztél – felelte. – Soha senkit sem akartam még úgy életem során, mint most téged… ebben a pillanatban is. >
Sejtette, hogy a férfinak a sértettsége ellenére is hatalmasat fog ez dobni az egóján, főleg azok után, hogy már tudta, hogy milyen idős is volt Ingrid, és a nő ebben a pillanatban, ha akart volna sem lett volna képes hazudni. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy ő győzött azzal, hogy elutasított a férfit, de ez nem volt igaz. Tubrok győzött és csak hatalmas erőfeszítések miatt tudott a nő elmenekülni a helyzetből. Hiszen tényleg csak pillanatok hiányoztak ahhoz, hogy ne mérjen rá a férfi teljesen megsemmisítő vereséget.
< - És ez az ok, hogy elutasítalak – mondta halkan. – Illetve az, hogy túlságosan is egyformák vagyunk. És van egy érzésem, hogy te is pontosan úgy bánsz azzal, amit, és akit túl hamar megszerzel, ahogyan én. >
Noha feltételes módban beszélt pontosan tudta, hogy mi az igazság, hála Tyr-nek, de eddigre már saját maga is rájött volna minderre. Nem fejezte be a mondatot, a férfit figyelte, hogy annak is eljusson a tudatáig, hogy igen a nő ezzel arra akart utalni, hogy nem csak trófea akar lenni, egy strigula Tubrok női között, hanem annál több, és hogy ő maga is azt akarja, hogy Ragal se egy legyen a sajátjai között, hanem több ennél.
< - A harmadik harcot pedig, a döntő küzdelmet szerintem már rájöttél, hogy nem velem kell megharcolnod, hanem saját magaddal ahhoz, hogy a tied lehessek – felelte.– És hogy mindez mennyi ideig fog tartani, csakis tőled függ, nem tőlem. >
Egy lépéssel közelebb lépett a férfihoz, a mozdulataiból és a tekintetéből látszott, hogy vágyik a férfira, de továbbra is volt ereje, hogy ellenálljon, noha ez még mindig pillanatról pillanatra fogyott. Az egyik kezét a háta mögé húzta és a körmeivel a tenyerébe vájt, hogy a fájdalom hatására próbáljon kijózanodni és ne a vágyai uralkodjanak felette, hanem teljesen visszanyerje az irányítást. Saját magában már tudta az eredményt, volt annyira felnőtt és józan, ha most egymáséi lennének is érdekelné már a férfi, mert az egész lénye vonzotta, talán pontosan azért, mert csak egy sima ember volt és, mert annyira hasonlítottak egymásra, hogy ő maga akkor is tovább akarná ezt, ha ma megtörténne. De a férfit nem tudta egyelőre. A tekintetét belefúrta Tubrok-éba olyan mélyen és áthatóan, ahogyan csak képes volt, az arcára pedig kiült az a tekintet és a néhány mozdulatából, amit megejtett úgyszintén a kérdése sugárzott. Kimondani nem mondta ki, arra várt, hogy a férfi ismerje fel ezt, hogy ő maga jöjjön rá minderre. A ki nem mondott kérdés pedig a következő volt: "Ha ma megkapnál, érdekelnélek még tovább, vagy ugyanúgy félredobnál, mint a többi megunt egy éjszakás játékszeredet?"
< - Csakis rajtad áll, hogy mi lesz az este folytatása, távozol-e most és máskor leszek a tied, ha készen állsz, vagy most és csak életed legszebb élménye után hajnalban mész el innen – felelte ezúttal nem kacéran, hanem teljesen komolyan. >
A férfit figyelte, hogy megértette-e a ki nem mondott kérdést, nem a szavaira volt kíváncsi, mert tudta, hogy abból a vágy is szólhatott és hazudhatott, csak azért, hogy megkapja őt. A szemeit figyelte, a legkisebb rezdülését, nem azt, amit a férfi szándékosan tesz, mert még azzal is hazudhatott, az ösztönös és önkéntelen mozdulatokat figyelte és kereste, hogy azok mit súgnak és mit mondanak neki. Nagyon szerette volna, ha azt kapja, hogy már a férfi is tényleg érdeklődik iránta és kíváncsi rá az együttléten felül, de mivel Tubrok is férfi volt, még ha csak ember is, tudta, hogy ebben a pillanatban valószínűleg bármit hazudna, hogy megszerezze Ingridet. Így, ha sikerül a megfelelő választ kiolvasnia a férfiból, és ha az igenlő, hogy tényleg érdekli a nő és fogja is, akkor, ha Tubrok bármit tesz irányába nem fog ellenkezni, ha pedig nemleges és egyelőre csak a szex érdekli, akkor ellép előle és még azt sem hagyná, hogy a férfi hozzáérjen.

by **Bishop** Csüt. 21 Nov. 2013, 00:05

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid kontrollálja az erejét és így nem okoz semmilyen sérülést Ragalnak. A férfi szó nélkül hallgatja végig Ingridet, egészen addig, amíg nem tesz említést a harmadik harcról. Tubrokon látszik, hogy nem ezt várta Ingridtől és meg is lepi az amit, hallott, hogy több ez a játék, mint aminek hitte kezdetben. Ha Miller nem hátrál ki, akkor közelebb lép hozzá, hogy magától is a szemébe nézhessen a másiknak. Ahogy ezt teszi látszik Ragal mozdulatain, hogy még mindig akarja ezt az egészet, de mégsem nyúl Ingrid felé, vagy kerül hozzá túlságosan közel.
< - Nem tudtam eddig, hogy mit akarsz pontosan. De ha tényleg ez a célod, akkor nagyon jól csinálod. >
Hangjában érezni, hogy az új információ némileg megváltoztatta a véleményét a helyzetről, hogy tulajdonképpen ez az egész más mint amire ő gondolt. Ragal egy ideig állja Ingrid tekintetét, eközben próbálja kiolvasni Ingridből, hogy milyen választ is vár. Az előbbiek után már tudja mi a célja ezzel Millernek, vagy legalábbis sejti, ahogy a választ is.
< - Téged nem tudnálak, csak úgy megunni és lecserélni, mint másokat. Ahhoz túl különleges vagy, ettől nem kell félned. >
Mivel Ingrid ezalatt végig figyeli Tubrok szemeit észrevehet egy apró kis rezdülést a kék íriszekben, mintha egy rövid pillanatra elvesztené a fényét, majd újra visszakapná, ahogy a pupillái is alig észrevehetően összébb húzódik kicsit. Ragal, ahogy kimondja a szavakat mintha rájönne, hogy ebben mégsem biztos, de csak erre most eszmélt rá, ha Ingrid hátra lép, akkor viszont úgy tűnik, hogy a nő reakciójából jött rá erre. Megköszörüli a torkát, majd folytatja.
< - Egyelőre viszont nem tudom, hogy mit gondoljak. Lehet ha nem is most, később megbánnám ha most az enyém lennél. Adj egy kis időt. >
Ezután ha a nőnek nincs ellenvetése, akkor Tubrok valóban távozni készül, nem könnyű neki az érzései, vágyai felett uralkodnia, de elég határozottnak tűnik. Ha nincs már semmi, ami fontos lenne akkor elbúcsúzik. Végül csalódott arccal lép ki a teremből.

by **Thorhalla** Csüt. 21 Nov. 2013, 08:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Úgy tűnt Ingrid számára, hogy Tubrok mégsem számított a harmadik részre, úgy ahogyan ő maga. Mindezek után nevetségesen hatott volna, ha közli a férfival, hogy eredetileg valóban őt is egyetlen egy éjszakára tervezte, vagyis egy egységnyire, amíg nem képes manipulálni őt. Most eléggé kiderült a számára, hogy nagyjából eredetileg a férfi is csak ennyit akart és nem többet. Később változhatott meg a véleménye, amikor kicsit jobban megismerte őt. Az egész helyzet kissé kezdett kényelmetlen lenni, még soha sem érzett így, még soha sem volt így zavarban, amikor nem igen tudja ő maga sem, hogy mit is kellene tennie. Igazából nem volt csoda, régen mindez annyira természetes dolog volt, még a szüleinek is, de neki már nem, a Zuhanás után az efféle dolgok is kivesztek az emberekből, ő pedig már a zuhanás után lett kamasz. Mire pedig eljutott oda, hogy egyáltalán a férfiak szóba kerüljenek már Zuhanás után 6 évtizeddel voltak és addigra az emléküktől megfosztott emberek új értékrend szerint éltek és így ez lett a normális neki is. Az anyjával pedig nem beszélt ilyesmiről. Felpillantott és hagyta, hogy Tubrok közelebb lépjen hozzá és a szemébe nézzen. Miért voltak az ennyire egyszerűnek tűnő dolgok mégis olyan nehezek? Ez a kérdés volt az, ami a leginkább megfordult a fejében erre a helyzetre. Látta, hogy a férfi még mindig akarja, éppen ezért külön díjazta mindazt, hogy nem próbált visszaélni a helyzettel.
Tubrok szavaira csak egy gyengéd mosollyal felelt, nem akarta az illúziókat összetörni, hogy egy ideig ő maga sem tudta, hogy mit akar, hogy valahol a tárgyaláson érte el Ragal is azt a pontot, hogy ne csak azért tegye, amit tesz, mert amit hallott, hanem mert tényleg elkezdte a vágyon felül is érdekelni a férfi. Állta a férfi tekintetét, amikor az próbálta kiolvasni belőle a választ, de azt nem mutatta meg, hogy mit vár. Volt egy érzése, hogy nagyjából már tudja Tubrok, azok után, hogy miként reagált az érintéseire és a közelségére. Figyelte őt és megkapta azt a választ, amit igazából várt, de a szemekben ott volt az a bizonyos árulkodó jel, hogy a férfi leginkább csak azt mondta ki, amivel a legnagyobb sikert elérheti. Csak egy nagyon kicsit húzódott össze a pupillája, részben tényleg úgy volt, ahogyan mondta, de mintha nem lett volna teljesen biztos abban, amit kimondott. Vagy csak szimplán ugyanúgy zavarban volt az egész helyzet újdonságától, mint Ingrid maga. A kimondott szavak után a nő tett hátrébb egy lépést megerősítve Tubrokot abban, amire a férfi egyébként is rájött egy pillanatra, de hogy biztosan felfogja mindazt.
Bólintott a kimondott szavakra, igazából még magának is jól jött ez, noha bízott magában, hogy a hosszú élete miatt képes lenne kezelni mindezt, még koránt sem volt annyira biztos, hogy tényleg így lenne.
< - Van időnk – felelte. – Annyit kapsz, amennyit akarsz. >
Mikor a férfi már búcsúzott és indulni készült, akkor lép csak Ingrid közelebb hozzá, addig csak távolabbról figyelte őt, ahogyan összeszedi magát. Látta, hogy neki is nehéz volt uralkodni az érzésein és mindenen, ami most itt volt.
< - Az este zárásától függetlenül remélem a holnapi két randevúnk még áll a tárgyaláson felül – mondta, a hangjában azért ott volt az a minimális kérdő hangsúly is. >
A válasz után, legyen az bármi, nemleges, vagy igenlő, hacsak Tubrok nem húzódik el, akkor megsimogatja a férfi arcát, ha látja, hogy képes lenne az érzésein és vágyain uralkodni, akkor gyengéden csókolja meg, ám ezt most nem nyújtaná el, csak rövid csóknak szánja. Ha viszont nem lenne, akkor lehúzza a férfi fejét magához és a homlokára lehel csak egyet.
< - Jó éjszakát Tubrok – köszön el ő maga is. >
Ha a férfi elfordult tőle Ingrid arcára is hasonló csalódottság ült ki, mint a férfiéra. Az egész este miatt… megrázta a fejét, nem hitte volna, hogy még fájdalmat is fog érezni, lelki fájdalmat, hogy látta a férfi arcán a csalódottságot és amiatt is, hogy távozott, mert ez azt jelenti, hogy nem volt eddig kellően határozott meg… vagy csak amiatt, hogy ennyire új volt a helyzet? Próbálta a fejét kitisztítani, ha már hallotta, hogy Tubrok távolabb van, vagy lentről kapott jelzést, hogy a férfi távozott, akkor hivatja a két androidot, hogy a vacsora maradékát tüntessék el, ő maga pedig leült a kanapéra, a lábait felhúzta magához és a ribizlis süteményes tálat vette a kezébe és igazából ösztönösen evett meg hirtelen két szelet édességet. Cal! Hirtelen villant az elméjébe, hogy a férfi akart valamit mondani. Így próbált vele kapcsolatba lépni, őt kivetítette maga elé holografikus képen, és nem csak a szemei elé, így kényelmesebb volt számára. Ha létrejön a kapcsolat szólal meg.
< - Ráérsz most? – kérdezte. >
Egy pillanattal később jött rá, hogy még a Rocksolid nyelvét használta, Tubrok nagyobb hatással volt rá, mint hitte volna. Megrázta a fejét újra.
- Ráérsz most? – tette fel ezúttal birodalmi nyelven a kérdést.
Meg sem próbálta elrejteni a csalódottságát, sem a hangjában, sem az arcán és a tartásán. Cal előtt felesleges lett volna, ő tökéletesen ismerte és ha még el is rejti, akkor is a legkisebb rezdülésekből is rájön erre. Amíg a válaszra várt ismét megevett egy édességet, mit sem tudva arról, hogy régen a frusztrált nők is pontosan így tettek nagyon gyakran még a Zuhanás előtt, neki pedig ez most természetesen hatott és ösztönösen történt. Más kérdés, hogy ez a sütemény volt a kedvence. Ha a férfi válasza igenlő, akkor folytatja.
- Hogy vagytok? – kérdezte, a válasz után folytatja. – Amikor beszéltünk láttam rajtad, hogy szerettél volna valamit mondani még, de végül nem tetted. Most már ráérek, örömmel hallgatlak.

by **Sarah** Csüt. 21 Nov. 2013, 12:58

Percek alatt ugyan, de sikerül átvágnom magam a gép páncélzatán s oly sebet ejteni annak a pilótáján, melyet biztosan nem él túl, s a rendszerek is használhatatlanokká váltak, így ha még képes is lenne valamit tenni, nincs már rá esélye. A figyelmem ezután a másik felé fordítom, mely problémásabb, de mivel inaktív így nem szükséges oly hévvel nekiesnem, s tudok időt keríteni a távozó járművekkel való problémára is, s amelyet képes vagyok így a lövedékek erejével felborítani azt fel is borítom. Miközben az inaktív egységet boncolom és próbálom felfeszíteni oldalról, tájékoztatom a másik egységet, hogy fizikai erővel vágja át magát ha máshol nem akkor a gépezet hátulján, s ha végzett akkor menjen a többi mentőjármű felé, tegye azokat mozgásképtelenné vagy pusztítsa el azokat ha képes rá, de a bent lévőket mindenképpen végezze ki, senki sem menekülhet isteneink igazságtétele előtt, megfizetik az árát a hitetlenségnek. Amint felnyitottam az inaktív gépet s a benne lévő humanoidot egy gyors mozdulattal kivégezte a kardom segítségével, hiszen miért pazaroljak rá több időt mint amennyi szükséges lenne... Magam is indulnék a kerekesek után, de valamit érzékelek magam mögül, s a levegőbe emelkedek, majd pedig az a valami hozzávág az egyik roncshoz. Mivel úgy tűnik, hogy nincsenek sérülések a rendszerben, alaposabban szemügyre veszem a támadót, amely furcsa módon az egyik korábban elpusztult társam, ami önmagában azért is érdekes, mert nincs benne irányító egység s mind a kettő mely elpusztult robbanásban esett darabjaira rakétáknak köszönhetően. Mindenesetre is tüzelni készül, amire reakcióként oldalra próbálok kitérni a hátamon lévő meghajtókkal erősen meglökve magam, hogy a keletkező robbanástól is képes legyek megfelelő távolságra jutni, majd pedig a felső testét veszem célba a magam ágyújával és két lövést adok le,egyet közvetlenül az érzékelőkre, a másodikat pedig kissé alá, derék tájra, s ha úgy ítélem meg akkor leadok egy harmadik lövedéket is az egység alá, pontosabban a lábait célozva.

by **Bishop** Szomb. 23 Nov. 2013, 02:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Igen, áll. Majd mindent előkészítek. - válaszolja Tubrok egyenesen, bár a jelenlegi helyzet kényelmetlenségén nem tud felülemelkedni és ez érezhető rajta. >
Ezután, ahogy Ingrid meg tudja állapítani már sokkal nagyobb önuralommal rendelkezik Ragal a szemtől szembeni párbeszéd után, így ha akar nyugodtan adhat neki egy búcsúcsókot. Ennek viszont mindenképpen örül, hogy Ingrid nem hagyja csak úgy távozni.
< - Neked is. >
Köszön el ő is. Miután kilép az ajtón és elhalkulnak a fa padlózat léptei pár perc múlva az egyik őr jelenti, hogy a törzsfő távozott az épület területéről. A két android egy rövid értettem tartalmú válasz után nekilát elpakolni és visszaállítani a terem eredeti állapotát. Ezt folytonos, gyors munkával teszik, de nem olyan gyorsan, hogy az zavaró vagy feltűnő lenne, szisztematikusan haladva. A kommunikációs csatorna az Anyahajóval azonnal feláll, Maniac rendszerein keresztül az átvitel nem jelent gondot nagy távolságból sem, Ingridnek azonban még várnia kell, Cal nem kapcsolja a vonalat rögtön. Néhány másodperc múlva jelenik meg Miller előtt a kivetített, tökéletes kép. Az ifjabb Osborn zöldes-szürkés egyenruhájában jelenik meg, bal kezében tart egy átlátszó formálódó lapot, amin adatok vannak, majd leteszi oldalra és végignéz Ingriden. Szokásos nyugodt és valamiért nagyon magabiztos megjelenése most is pont olyan mint az apjáé. Arcán lehet látni, hogy amennyire lehet már első pillantásra felméri a helyzetet. Az északi nyelv hallatán csak gyorsan pislog kettőt és megvárja, hogy Ingrid javítsa magát.
- Igen, természetesen ráérek. Nem számítottam a hívásodra, ezért vettem csak fel később, már kíváncsi voltam, hogy alakultak a dolgok, de akkor inkább megkíméllek a kérdésekkel.
Cal hangja közvetlen, bizalmas, most mint egy közeli barát kezeli csak a helyzetet, ahogy már évek óta szokta ilyen esetekben. A kérdésre egy pillanatig visszagondol, de ismeri annyira Ingridet, hogy azonnal tudja miről van szó.
- Minden rendben van itt. Greg már felkelt, most az egyik barátjánál van, elengedtem. Csak azt akartam mondani, hogy apám mesélt neki este, nem volt gond. Valamint... -itt egy kis szünetet tart- tegnap úgy döntött, hogy eltölt egy napot az unokájával. Ő mindig szolgálatban van, úgyhogy elsőre engem is meglepett a dolog. Amíg nem volt, nekem kellett helyettesítenem, direkt rám bízta az összes feladatot a hídon, amit ő szokott ellátni. Az összes tiszt meg volt zavarodva, állítólag közel sem voltam olyan szigorú, mint az admirális. Egyeztettem Zsarnokkal is, kísérteties volt, mintha nem tett volna köztem és apa között különbséget. Csak egyszeri alkalom volt, de gondoltam érdekel.
Megvárja Ingrid reakcióját, azután kérő hangnemben folytatja.
- Még akartam kérni valamit. Ha lesz rá időd, kérlek beszélj a húgommal. Vic az utóbbi időben túlfeszíti a húrt apámnál. Beszéltem vele, de nem értem mi a problémája, tudod milyen, elküldött mindenhova. Te lehet jobban megérted, nem akarom, hogy teljesen kiborítsa magát is.
Ha Ingrid nem viszi el más felé a beszélgetés menetét még egyet kérdez, őszintén érdeklődve.
- A tárgyalások hogy állnak?

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype egy részletesebb szkennelést is végigfuttat az ellenséges Feltámadotton, ami még a tűzharc megkezdése előtt eredményekkel jár. A kiborg testét idegen anyag veszi körbe, valamilyen nanohálót alakítva ki körülötte és benne, ami összekapcsolja a test egyes részeit. Valószínűleg ennek köszönhetően képes még mindig mozogni illetve bonyolultabb feladatokat végrehajtani. Ezen kívül folyamatosan kapcsolatban áll egy másik egységgel, ami több mint kilencven százalékos eséllyel irányítja, a folyamatos jelek adásával és vételével. Tehát valaki vagy valami Prototype volt társának a roncs testét használja fel ellene.
A két Feltámadott majdnem egyszerre nyit egymásra tüzet, Prototype módszeresen halad végig az ellenség testén, ami oldalra kezd nagy gyorsasággal kitérni. Az első pár lövésnek nincs igazán hatása, mind a két gép ugyanazt a technológiát használja ami magával szemben viszonylag védett. Az első sikeres támadás akkor következik be, amikor Prototype az ellenséges egység lábrészét támadja, ami attól a földre kerül. A következő pillanatban az ő rendszerei jeleznek külső károsodást, a földről viszonylag stabil pozícióból a másik kiborg egyszerűen arcba lőtte. A külső burkolat felszakadt és a sérülésnek is lehetnek működésbeli következményei, de már a nanitok elkezdik helyreállítani a kárt. Ekkor jelez a Prototype parancsát teljesíti Feltámadott, hogy őt is támadás érte, szintén az egyik végzetes károsodást szenvedett egység által. Még egy lövedék érkezik Prototype felé, nagy gyorsasággal mozgó, saját súlyával és sebességével nagy területen sebző speciális fegyver. Az ellenfél egyelőre még mindig a földön fekszik és onnan tüzel.

// Úgy érzem kezded módszeresen kiaknázni a sok képességet, amikkel Prototype rendelkezik Very Happy

//

by **Thorhalla** Szomb. 23 Nov. 2013, 08:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Kellett ugyan egy kicsit várnia arra, hogy Cal jelentkezzen, de végül is fogadta a hívást és még rá is ért. Ha nem ismerte volna jobban őt, sem pedig a megszokott Birodalmi katonai rangjelzéseket, akkor azt hihette volna, hogy nem is a legjobb barátja és férje áll vele szemben, hanem maga az admirális. Ingrid is hasonlóan mérte végig a férjét, mint az őt, látta, hogy meglepődött az északi nyelven. A nő számára pedig meglehetősen jó volt végre egy kis birodalmi közös nyelvet hallani azok után, hogy egész nap összesen, ha kétszer szólalt meg így. A rossz kedve ellenére felkacagott, amikor a férfi megemlítette, hogy nem várt tőle semmilyen hívást a mai napon már. Igen, egyébként ő maga sem különösebben hitte, hogy felhívja, bár igencsak jó eséllyel számolta azt ki, hogy ma is elküldi Tubrokot.
- Kérdezz nyugodtan, tudod, hogy te bármikor megteheted. Mit hittél, tévedésből szeretkezés közben téged hívlak fel? – kérdezte egy halovány mosollyal. – Elküldtem őt, ma is, mint tegnap…
Ő maga sem volt távolságtartó, amikor ezt mondta. Tudta, hogy közel százhúsz év ismeretség után a férfi úgysem fog zavarba jönni ettől a kérdéstől és ismerte a nőt is annyira, hogy tudja, hogy valószínűleg ilyesmi miatt öltözött ki ennyire egyébként. Bólintott arra, hogy Greg nincs otthon, hanem átment valakihez. Nem tagadhatta volna le, hogy szerette volna látni a fiát, még nem volt nap, hogy ne látta volna, de mégsem lehet Gregből olyan személy, akin folyton rajta tartja szemét az anyja, kellett volna neki egy kis teret hagynia, de még olyan fiatal volt! Szóval az apósa mesélt a fiúnak, nem volt ezzel baj, az ő apja is megtette egyszer-kétszer, igaz ez legalább annyira szokatlan volt, mintha az apósa tette volna, de nem volt egy hétköznapi családja, ehhez már hozzászokott. A folytatásra már kis híján kiejtett a süteményes tálat a kezéből és úgy nézett Cal-re, mintha nem hitte volna el, amit a férfi mond.
- Ezt mond még egyszer! – mondta hitetlenkedve. – Az apád 1021 éve nem vett ki szabadnapot! Biztos, hogy az admirálisról beszélünk és nem valami androidról, ami átvette a helyét egy időre?
A folytatásra azonban már elmosolyodott, Cal remekül értett hozzá, hogy miként tegye féltékennyé és iriggyé Ingridet és ez most is remekül sikerült neki, igaz ezzel sikeresen elfeledtette vele egy időre azt, hogy mennyire pocsékul érezte magát az estével kapcsolatban.
- Mázlista vagy – mondta. – Most roppant irigy vagyok ám Cal Osborn! Megérdemelted – mondta melegen, megannyi szeretettel. Nem vagy az apád, egyikünk sem a szülei pontos mása, és te mindig is kedvesebb voltál, és kevésbé szigorú. De ezt nem írnám a hátrányodra, csak a javadra, mint tudod. A Zsarnok és az egész meg, ez hatalmas megtiszteltetés. Büszke vagyok rád!
Igazából számára is roppant félelmetesnek és hátborzongatónak hatott az egész. Cal pedig tényleg nem volt szó szerint az apja, de amit mondott az nem volt teljesen igaz. Már tudta magáról, hála Lerontis-nak, hogy ő maga az, a tökéletes másolata nekik. Azzal, hogy Lerontis az eszébe jutott és megdermedt. Ez a férfi… tőle rázta ki a hideg, a Zsarnoktól és Maniac-től nem, de a belső ellenőrzés tagja teljesen más volt. Az előbbi barátságos tekintete pillanatok alatt változott merevvé, ahogyan a testtartása is. Idegesen tette le maga mellé a süteményes tálat és kelt fel a helyéről. A kezeivel felnyúlt az arcához és az orrnyergét masszírozta meg, ahol a szeme és az orra találkozik. Leplezetlen idegességgel, katonásan, ahogyan annak idején az apja is tette kezdett fel és alá járkálni a szobában.
- A francba! – mondta érzéssel.
Tegnap… Cal nincs a fiúk közelében, itt Lerontis. A francba! Fogalma sem volt arról, hogy mennyire a paranoia beszél belőle és az, hogyha a fia kerül szóba, akkor őt anyatigrisként védi. És most, hogy a férje és Greg is szó szerint a világ másik végén, az univerzum másik felén van, roppant sebezhetőnek érezte magát. Hogy nem tud a fiúra vigyázni és nem védheti meg, ha történik valami. Mielőtt azonban még Cal rákérdezhetett volna arra, hogy mi a baj, ő maga szólalt meg.
- Nem hivatalosan apád mennyit tudhat a belső ellenőrzés munkájáról, hogy merre jár éppen? – kérdezte feszülten. – Nem az érdekel, hogy hivatalosan semmit sem tudni róla. A nem hivatalos érdekel. Kérlek mond azt, hogy semmit!
A hangja már-már könyörgő volt, Cal valószínűleg még soha sem látta így, hogy félt volna, de azt láthatta, hogy nem maga miatt aggódott, hanem teljesen más miatt és már tudnia kellett, hogy egyvalami miatt szokott a nő aggódni, az pedig Greg volt. Megvárta a választ, és Cal-nek még kérdeznie sem kellett, ő mondta.
- Ezt apának sem mondtam meg, tegnap nem csak neked volt furcsa napod, nekem is. Ez maradjon kettőnk között, ha kérhetem, még nekem is kínos. Tegnap este személyesen Hue Lerontis szakadt a nyakamba… te is tudod, hogy mit jelent, de nem talált semmit, teljesen alkalmas vagyok a feladatom elvégzésére. Ha talált volna bármit, amivel meggyanúsíthat, akkor már régen nem emlékeznél arra, hogy létezek, vagy arra, hogy van egy fiúnk. És most jössz azzal, hogy apád tegnap eltávolít téged Greg közeléből és ő van vele…
Nem folytatta, de a hangjából és szavaiból kiderülhetett, hogy mire gondolt, hogy azért, hogy ne legyen ott, amikor elviszik tőle Greget. Lehet, hogy csak túlságosan paranoiás volt Ingrid amiatt, hogy ekkora nyomás nehezedett rá, amit még elviselt volna, de a látomások is ott voltak, amik aggasztották, Lerontis, hogy mi van, ha nem tartja be az ígéretét, Greg, Tubrok és a tárgyalások. Amikből a tárgyalások voltak a legkönnyebben teljesíthetők, de jelenleg úgy tűnt, hogy a hivatali dolgokon felül a magánélete totálisan romokban hevert. Cal szavaira nézett fel, amikor a kérő hangsúlyt meghallotta. Igen Vic-et ismerte ennyire, hogy mennyire lázadó, ő maga soha sem volt ennyire, nem volt a Pride-ban ilyen sokat, sőt szinte semennyit. Felsóhajtott.
- Meglátom, hogy mit tehetek – ígérte meg. – Nem tudom, hogy a húgod mennyire fog rám hallgatni, de éppen kamaszodik, a hormonok dolgoznak benne, folyamatosan lázad. Még két-három év és Gregnél is megéljük ugyanezt. Csak remélni tudom, hogy kellően sok önuralmat örökölt tőlünk, hogy kezelhetőbb legyen. Vic… Szerintem ő kevésbé viseli a nyomást, hogy az admirális az apátok és csak egyszerűbb életet szeretne.
Tisztában volt vele, hogy az apósánál mennyire nehéz azt a bizonyos húrt túlfeszíteni, hiszen nagyon türelmes ember volt, de az a lány. Mesterien értett ahhoz, hogy kihozza a sodrából.
- Mennyire fontos? – kérdezte. – Innen beszéljek vele, vagy majd inkább személyesen, ha hazaértem?
A hangjából éreztette, hogyha nagyon fontos, akkor még akár ma is feltudja majd hívni ezen beszélgetés után, de személyesen sokkal hatékonyabb az egész. Ott nem lehet csak úgy bontani a kapcsolatot és nem felvenni a hívást. A válasz után jött valószínűleg a tárgyalások kérdés. A nő egy cinikus mosollyal csóválta meg a fejét, majd nézett fel. A korábbiak miatt a merev tartása még mindig megvolt, továbbra is feszült volt.
- Képzelj el egy olyan jellemű személyt, mint én – kezdte. – De ez a személy férfi és a Rocksolid vezetője. A többit már kitalálhatod.
Végül kicsit elmosolyodott így várta meg Cal válaszát, utána folytatta.
- Éjfélkor lép életbe a Rocksolid és az Ismeretlen Birodalom között a fegyverszünet – mondta. – Szóval úgy hiszem, hogy kellően jól állok. Az Ismeretlen Birodalom területi felosztásán és az új határok megállapításán már túl vagyunk és több területet szereztem nekik vissza, mint eredetileg hittem volna. Tegnap próbáltam tárgyalni a Pride és az Ismeretlen Birodalom vezetőivel, de Zsarnok maga szakította meg a próbálkozásomat azzal, hogy a két régió azt teszi, amit mondok nekik. Szóval, rajtam a világ szeme, abban már biztos vagyok, hogy egy újabb világháborút robbantottam ki azzal, hogy sikerült tárgyaló asztalhoz ülnöm. A Pride területek nehezebb lesz, mint az, amivel ma már végeztem. Ez napokig el fog húzódni van egy olyan érzésem. Nem elég, hogy ezek után a Pride és az Ismeretlen Birodalom is utálni fog, de már itt a Rocksolidban is Boszorkánynak hívnak – felnevetett egy kicsit. – Tudod, hogy senkivel sem voltak hajlandók nemhogy együtt működni, de tárgyalni, meghallgatni sem. Én megérkeztem, rámosolyogtam Tubrok Ragal-ra, és ő kijelentette, hogy tárgyalunk. És akkor még nem is tudja senki, hogy Tubrok az elmúlt két este nálam volt.
Megköszörülte a torkát, a végén a hangja talán olyan volt, amivel a ruházatán felül túlságosan is sokat elárult, nem mintha bánta volna. Csak azért kellett a torok köszörülés, hogy a normális hangját vissza tudja venni.
- Ha kiderül még a Rocksolid vezetősége is a pokolba kíván majd. Neked mi a véleményed, hogy állok? – kérdezte egy mosollyal Cal-t.

by **Bishop** Szomb. 23 Nov. 2013, 18:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Cal ahogy várható volt egyáltalán nem jön zavarba a kérdés hallatán, már a házasságuk elején is könnyen kezelte ezt a kérdést.
- Értem. Nem azonnal szeretkezésre gondoltam, csak téves utasításra Maniac részére, vacsora közben. Meg akartam kérdezni, hogy sikerült az este, de már tudom, hogy lassan az őrületbe kergeted a férfit és lehet magadat is. Nem örülök neki, hogy nem úgy sikerült a dolog, ahogy szeretted volna de megnyugtat, hogy valami van mögötte, nem csak úgy tetszik. Javíts ki ha tévedek.
Teljesen őszinte, ahogy mindig, egy gondolatát se leplezi Ingrid előtt. Cal Ingrid meglepettségére és az elismerésre őszinte mosollyal reagál.
- Köszönöm. -biccent egyet, nyomatékosítva a köszönetet, legtöbbször így tesz, mikor elismerést kap- Engem is ugyanannyira meglepett kezdetben, mint mindenki mást, nagyon ritkán tesz olyasmit, ami nem megszokott nála. A munkájának él, de az unokája attól még fontos neki, nem kell ehhez androidra cserélni.
Osborn feszülten figyeli Miller ideges reakcióját, ami teljesen váratlanul következik be. Látja a nőn, hogy valami kikívánkozik belőle, de nem tudja eldönteni mi az.
- Mi az Ingrid? Soha nem szoktál ilyen lenni.
Teszi fel a kérdést, amikor Ingrid kifakad. Már Osbornon is látszik, hogy ideges, de legalábbis nagyon feszült. A kérdés után kifújja a levegőt és gondolkodás közben a terem sarkain néz végig kissé tanácstalanul, majd enyhén megrázza a fejét.
- Nem tudom pontosan. Gondolom mindenről tud, amiről csak tudni akar, csak tájékoztatást kell kérnie. Nem hivatalosan mindent valószínűleg. Mindig több terve van mindenre, kizárt, hogy ezt ne használja ki. Miért kérdezed?
Miközben hallgatja a választ rögtön rájön mit akar ezzel mondani Ingrid, a kezdeti meglepettség után tesz egy lépést előre és látszik rajta, hogy Ingridről kezd Cal-ra is átterjedni a nő frusztráltsága.
- Lerontis egy őrült, aki szabad kezet kapott, láttam már az adatlapjait. Akart valamit tőled? Vagy csak rutin ellenőrzés volt a rangod és korod miatt? - Cal hangjában érezni, hogy félti Ingridet és a fiát - Erről beszélek majd apámmal. Nem tartom jó embernek, sok mindent elkövetett már életében, de nem hiszem, hogy a saját unokájával képes lenne ilyesmire. Greg rendben van, nemrég beszéltem vele. Nyugodj meg. Mondd el, mi történt, amikor ott volt nálad.
Innentől Cal csak nehezen tér el másik téma felé. Csak abban az esetben, ha elég alapos választ kap. Normál esetben ez egyáltalán nem szokása, ő szokott alkalmazkodni legtöbbször a beszélgető partnere igényeihez, de ez most kivétel, aggódik Ingrid miatt. Ha sikerül tovább jutni ezen a részen, Osborn már kevésbé tartja fontosnak a további problémákat.
- Jobb ha személyesen beszélsz vele. Kizárt, hogy bárkivel is beszéljen, úgy, hogy csak egy gondolat bontania a kapcsolatot. Nem értem, én is voltam az ő korában, beszéltem találkoztam akkor velem egy idős lányokkal, nem voltak ennyire nehéz esetek. Valami van vele, de nem akarja elmondani. Csak attól tartok, hogy egyedül nem tudja kezelni a problémáját és más segítségét sem akarja. Adam-nek ha el fogy a türelme nem lesz vele finom, ami még tovább rontja majd a helyzetet. Ezt szeretném elkerülni általad.
A tárgyalásokkal kapcsolatban elhangzottakat végiggondolja, saját magát beleképzelve Ingrid helyzetébe, majd objektívan is megvizsgálva a dolgokat, hogy teljes képet kapjon.
- Szerintem úgy állsz, ahogy egy igazi diplomatának, politikusnak kell. Megosztod a többséget, de a magad javára fordítod a helyzetet. Tubrok nem enged jobban, hogy kedvezzen neked? Bár ha olyan mint te...

by **Thorhalla** Szomb. 23 Nov. 2013, 19:26

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
- Valószínűleg én jobban játszom az idegein, mint ő nekem. Jó, ha van az embernek pár évszázados önkontrollja és a Miller-ek híres akaratereje – mondta ki végül és a feltételezésen elmosolyodott. – Jól gondolod, hisz ismersz. Most még nem… kell egy-két nap és utána már az lesz, amit én akarok. Csak kell még egy nagyon pici, hogy elérjem, hogy tényelegesen én is érdekeljem, mindenestül. Inkább kivárok, mintsem az egész csak egy, vagy két alkalom legyen a gyors haladás miatt, főleg, hogy több van benne.
Cal már úgyis rájött a szavaiból, hogy a férfi, akiről beszélnek tetszik Ingridnek, így meg sem próbálta semmilyen módon letagadni mindezt, így inkább ő is teljesen őszintén viselkedett. Hamarosan pedig, ahogyan Lerontis-ra került a téma Ingrid látta, hogy a férjére is átterjedt az ő idegessége, pedig még nem is tudta, hogy mi a helyzet. Amikor Cal kimondta, hogy az apja bizonyára tudott mindenről a kezei ökölbe szorultak és mint egy sóbálvány merevedett meg. Nyelt egy nagyot, ahogyan kiszáradt a torka, nem hagyta magának, hogy megremegjen és, hogy még gyengébbnek tűnjön, és még sebezhetőbbnek, mint aminek érezte magát. Még soha ennyire nem tette korábban. Ahogyan a nő végigért azon, amit el akart mondani, akkor utána már a férje is szinte pontosan ugyanolyan állapotban volt, mint ő maga. A tekintete, mozdulatai és a hangja is arról árulkodott, hogy félti a családját. A kérdésre megállt és Cal-re nézett. Mit mondhatott volna erre? Ha hazudik a férfi úgyis rájön, de a teljes igazságot nem mondhatta el. Mit tett volna, elmondja, hogy Lerontis megzsarolta vele és Greggel, hogyha nem teszi azt, amit akar, akkor kitörli őt a létezésből és tényleg nem fog Cal emlékezni egyikükre sem? Valószínűleg Osborn mindent tud. Akkor lehet, hogy ő maga is benne lett volna az ellenállásos dologban? Nem, azt teljesen kizártnak tartotta, hogy ő is lázadó lett volna.
- Igen, akart, beszélgetni – mondta ki nehezen. – Nem csak rutin ellenőrzés volt, arra kizárt, hogy eljött volna személyesen. És kérlek ne szólj apádnak, így is kellően kellemetlen a helyzet…
Szüksége volt egy italra ebben a helyzetben, a kancsóhoz ment és töltött egy kupa glöggöt magának, már csak azért is, mert ivás közben érezte, hogy a torkát marja jól eső volt, noha nem hagyta, hogy megártson neki.
- Te tudsz róla, hogy titokban apát megkerülve nyomoztam anya és Gunnhild után, mivel ő nem beszélt se a húgomról, se anyámról többet azóta, hogy anya elment. Nyomra bukkantam, így igazat megvallva pont remekül jött a Rocksolid-os kiküldetésem. Nem volt időm elmondani még, minden olyan gyorsan történt. Itt találkoztam már olyan személlyel tegnap, aki ismerte anyát. De már nem volt itt a Rocksolid területén, nem tudja, hogy hol van, és azt is megtudtam, hogy a húgom nincs vele. Még csecsemőként vették el tőle, a Zsarnokhoz került Gunnhild… és a húgom… most is a Birodalom szolgálatában van odakint az űrben. Mindvégig itt volt az orrom előtt, egy karnyújtásnyira tőlem és nem tudtam róla.
Ezeket úgy vélte, hogy felesleges lett volna elhallgatni, Cal a rangja miatt valószínűleg bármikor megtudhatta volna ezeket az információkat és még nem volt benne olyan titkos dolog sem, amit ne mondhatott volna el neki, főleg, hogy teljesen megbízott benne.
- Alighogy ez az illető távozott tőlem, mert négyszemközt beszéltem vele érkezett meg Lerontis, szinte percre pontosan akkor, amikor az illető kilépett a vendégház ajtaján. Ezt akarta tudni, hogy mit derítettem ki. De mivel nem követtem el semmit, így nem is volt mit rám bizonyítania, ha akart volna, akkor sem. Azonban, hogy ezt megtudtam, elintézi, hogy találkozzak Gunnhilddal valamikor, révén semmit sem sértek vele. De… de anyát már nem fogom keresni ezek után, nem akarok semmi olyasmibe beletenyerelni, aminek te, vagy Greg innátok meg a levét…
A hangjában némileg bánat is volt azon a kis félelmen és féltésen felül, Cal tudta, hogy mennyire fontos volt neki, hogy megtalálja az anyját, nem egyszer hozta ezt fel az ismeretségük során.
- Igyekszem megnyugodni, de nehéz – mondta, már kissé nyugodtabban, de még mindig feszülten. – Soha egyetlen egy személy nem borított ki annyira, mint ez… igen, őrült. Láttam a szemében, a mozdulataiban, a tekintetében. Egyszerűen az taszított, hogy látom és a közelemben van.
Megborzongott az egésztől, pusztán attól is, hogy erre gondolt.
- Úgy örülnék, ha itt lennél te és Greg, mindkettőtöket megölelhetném és akkor tudnám, hogy tényleg biztonságban vagytok és nem csak remélem ezt.
Remélte, hogy kellően részletes volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Arra bólintott, hogy igen, Vic-el így nehéz lett volna, hogy így beszéljen, személyesen kell majd megtennie. Igen, nem lett volna jó, ha Osborn teljesen kiakad rá és valami olyat tenne, amit megbán később, ezzel ő maga is egyetértett.
- Nem láttál engem, amikor apám közölte, hogy nem léphetek be a flottához, hónapokig nem szóltam hozzá, még akkor sem, amikor mellettem állt, csak elsétáltam, mintha ott sem lenne – mosolyodott el. – Vagy, amikor közölte, hogy hozzád kell mennem. Szerintem rosszabb voltam, mint Vic valaha. Láttál már teli torokból kiabálni valakit egy UP2-vel, hisztizve? Minden erőmre szükségem volt, hogy ne üssem meg dühömben. Amíg nem, nem mondhatod, hogy a húgod nehéz eset. Megteszem, amit tudok, ez lesz az első a hazaérkezésem után, hogy felkeresem őt, ígérem.
Meg persze ott volt az is, amikor az anyját sem kerestette, de azt nem mondta ki az előzőek után mindez túl fájdalmas lett volna. Még mindig feszült volt, ez látszott rajta, de próbált minden erejével megnyugodni, legalább azért, hogy Cal se legyen feszült és ideges.
- Nem fog kedvezni nekem, kizárt – felelte. – Kettőnk közül én vagyok a keményebb fejű, ő ha sokáig ellene mész és szembe szállsz vele enged, ezt már kiderítettem. Én makacsabb vagyok és nem engedek. Szereti, ha szembe mernek vele szállni, révén senki sem teszi meg itt a Rocksolidon belül. Ma majdnem elértem, hogy kizavarjon a teremből, hadvezéreket úgy meghökkenve nem láttam életem 1022 éve alatt, azt a megbotránkozást – ettől jobb kedve lett, hogy ezt mesélte. – Utólag bevallotta, hogy nem tudta eldönteni, hogy helyben megcsókoljon, vagy kizavarjon, amikor már éreztette, hogy nem tűr még egy megjegyzést és csak azért is visszaszóltam. Ugye nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy pár perccel később be is fejeztük aznapra a tárgyalásokat?
Néhány pillanatra elhallgatott, majd kiitta a kupáját és megszólalt újra.
- Odakint a front hogy áll? – kérdezte, majd komolyabb arckifejezést öltött. – És döntöttem… ha hazamegyek szembeszállok apa akaratával. Nem érdekel, hogy tiltja, belépek a Flottába, nem leszek az egyetlen Miller a családban, aki nem katona! Már évszázadokkal ezelőtt kijárt volna nekem, hogy tiszt legyek és régen az Anyahajó hídján lenne a helyem a képzésem, tehetségem és eredményeim miatt. Eddig volt türelmem, most már megszerzem, ami engem illet és kijár nekem.

by **Bishop** Vas. 24 Nov. 2013, 00:11

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

- Nem fogok szólni neki, ígérem. Egyébként sincs köze hozzá.
Nyugtatja meg Cal Ingridet, majd feszülten hallgatja a további a beszámolót. Minden ami elhangzik logikus számára, könnyen összeáll a férfiben egy kép, hogy mi is történhetett azon a beszélgetésen az elmondottak alapján. Magában mérlegeli a helyzetet miközben tesz egy pár lépést, ez valamivel nyugodtabbá teszi. Már nem adja olyan látványos jelét, hogy ideges lenne.
- Legalább már tudod, hogy Gunnhild életben van és nem esett baja. Ha segít neked találkozni vele és nem talált semmi kivetnivalót, akkor nem kell félned tőle. Vagy megfenyegetett, megzsarolt valamivel? Mondott valami konkrétat esetleg anyádról, vagy miért nem fogod keresni?
Ha a férfi nem kap választ a kérdéseire, akkor is az utána következőkből, amikor Ingrid elmondja, hogy mennyire jobban érezné magát, ha Cal és a fia is ott lenne, akkor már feltételezi, hogy ennek is köze lehetett a dologhoz. Próbálja továbbra is megnyugtatni Ingridet.
- De már nincs ott, és ha minden rendben volt, akkor egy ideig nem kell látnod. Sajnálom, hogy most nem mehetek oda, csak úgy, de nélkülünk is minden rendben lesz. Én sem akarlak elveszíteni... de ha nem tettél semmi olyat, akkor mind biztonságban vagyunk.
Az UP2-s felvetésen Cal elmosolyodik, mintha ő is visszaemlékezne a régebbi időkre. Örül annak, hogy Ingrid magától tereli más felé a beszélgetést.
- Tudod - kezdi barátságos ellenvetésként - Vic legutóbb is elküldött egy UP2-st a fenébe, szóval lehet, hogy eléri a szintedet, de téged kevésbé szeretnélek úgy látni ez igaz. Nem értem miért őket kell ekkora erőket utána küldeni, csak növeli a beképzeltségét. Odakint minden terv szerint halad, az előretolt felderítik újabb fejlett életet és civilizációt találtak, a főbb haderők terv szerint pusztítják el az ellenséges bolygókat. Az utóbbi időben gyorsabbak vagyunk valamivel, más nincs. Találtunk még egy nagyon fejlett technológiával rendelkező fajt, de ez sem változtat semmin.
Cal egyik szemöldökét enyhén megemeli, nem gondolta volna, hogy most fogja bejelenteni a felesége, hogy szembe megy az apjával akire egészen eddig évszázadokon keresztül hallgatott.
- Én támogatlak, minden téren ebben. Kiváló katona és stratéga vagy, rengeteg területen lehetne hasznosítani a tudásodat ha csatlakoznál a Flottához. Teljesen katonai pályára akarsz térni, vagy a politikai mellé akarod felvenni? Sokan úgy csinálják.

by **Thorhalla** Vas. 24 Nov. 2013, 09:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid hálásan nézett Cal-re, amikor megnyugtatta, vagyis próbálta azzal, hogy mégsem fog szólni az admirálisnak ezzel kapcsolatban. Ha tényleg tudott az egészről, akkor jobb volt még kevésbé firtatni az egészet, mint amennyire most tették így is. De most már tényleg ott motoszkált a fejében, amit Cal megerősített, ha Osborn tényleg tud mindenről, akkor hogyan lehet egyáltalán még szabadlábon Lerontis? Miért nem kapcsolták le, amikor nyilvánvalóan az Ellenállás tagja volt. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha az admirális is az, még úgyis, hogy mindez számára hihetetlenül abszurdnak tűnt, már maga a gondolat is. Hiszen köztudott volt, hogy a Zsarnok csak őt tekintette a barátjának, a bizalmasának. Ennyire magas körökbe mégsem juthatott el az Ellenállás. Igaz belegondolva, zsarolás útján mégis így volt, ha tényleg megkapja azt kinevezést végre és bejut a hídra, akkor a legeslegfelsőbb körökben is ott lesznek. Még ha Ingrid csak azért is segít nekik a későbbiekben, hogy azzal Cal-t és a fiúkat védje és nem pedig saját magát. Ha egyedülálló lett volna, akkor továbbra is elküldte volna a fenébe Lerontis-t.
- A másik személy, akivel beszéltem utalt rá, hogy anya már nem a mi oldalunkon áll – hajtotta le a fejét. – Ő mindig is nehezen emésztette meg, hogy apából mi lett, mindig láttam a szemében a fájdalmat, amikor ránézett, még ha szereti is őt, akkor is, aztán elvesztette a másik lányát is… nem csodálkoznék, ha ez a pletyka igaz lenne.
Nem mondta ki, hogy az Ellenállás tagja, de úgy gondolta, hogy Cal-nek nem lenne ezt nehéz összetennie a hallottak alapján. Szerencsére tudta úgy mondani az egészet, hogy kihagyja az Ellenállás részt és azt, hogy milyen köze lett hozzájuk, így ezzel sem keveri bajba Cal-t, de mégis ki tudja önteni a szívét, hogy mi nyomja és Hue is be van állítva annak az elmebeteg állatnak, ami valójában volt.
- Így Lerontis célzott rá, ha tovább feszegetem mindezt, akkor az a helyzet állhat fent, hogy miként is mondta? „U7-nek soha sem volt lánya, sem családja, Cal Osborn-nak nem volt felesége sem pedig fia.” – mondta keserűen. – Így igen, vehetjük úgy, hogy megzsarolt. De most már azt hiszem én is, hogy biztonságban vagytok.
Cal-nek pedig tudnia kellett, hogy mindez, amit mondott mit jelentett. Ingridnek pedig bármennyire is nehéz volt, kénytelen lesz így tenni, ahogyan mondott, hogy nem keresi az anyját és időt hagy neki, hogy majd ő vegye fel a kapcsolatot vele. Muszáj volt ahhoz, hogy saját maga élhessen, Cal és Greg biztonságban lehessen és az apja is emlékezzen rá. Egy picit bánatosan mosolyodott el és bólintott arra, hogy a férje nem jöhet ide. Tudta, hogy nem jöhet sem ő, sem pedig Greg, de azért jólesett volna neki, ha az lehetséges lett volna.
- Tudom, hogy nem – felelte. – Nem is kockáztatnám a tárgyalásokat azzal, hogy esetleg betoppan Osborn admirális fia, még ha civilként is jön, bármennyire is furán hangzik ez nálatok.
Ingrid összeráncolta a homlokát, amikor kiderült, hogy utoljára egy UP2-t küldött Osborn a lánya után. Egyet kellett értenie Cal-el, hogy mindez azért már nem kicsit volt túlzás, nem kellett volna éreztetni Vic-el, hogy ennyire fontos, a hisztis kislány énjét csak tovább fokozta vele az apja. Ingrid kezdett annak örülni, hogy ő maga nem volt ennyire nehéz eset, noha volt egy-két igencsak csúnya húzása az apjával szemben, főleg, hogy saját maga a világ népességének jelentős részétől eltérően egy csöppet sem félt sem az apjától, sem pedig bármelyik másik UP2-től. Igaz tiszteletlen hangnemet is csak az apjával szemben ütött meg, a többivel nem.
- Mindenki máshogy viseli a rá nehezedő nyomást – mondta. – Szerintem a legnagyobb baja az elmondottak alapján, hogy nem átlagos. És nehezen tudja feldolgozni, hogy kinek a lánya. Nekem is roppant nehéz volt, hogy tudjuk kicsoda apa. Nem hiába nem mondtam el soha a barátaimnak sem, hogy hahó, U7-es lánya vagyok. Még ha hazudnom is kellett, de jobb, hogy abban a tudatban vannak, hogy csak egy magas rangú flotta tiszt lánya vagyok. De Vic? Neki nehéz letagadnia… és még nem is örökölte apátok hidegvérét és nyugalmát, mint te is. Hanem láthatóan az anyja jelleme… Valószínűleg nem egyszeri alkalom lesz, hogy beszéljek vele és próbáljam jobb belátásra bírni, hanem több.
Nem mondta ki, de érezhető volt a hangjából, hogy nem csoda, hogy Osborn nem tartott a nővel hosszabb ideig kapcsolatot fent, ha az is így ki tudta hozni a sodrából, ahogyan Vic. Látta, hogy a szavaira Cal felvonja a szemöldökét, tehát nem érezte, hogy azzal, hogy már az apját helyettesíti megütött egy olyan szintet Ingridnél, amit a nő már nehezen nyelt le, révén mindig is volt benne egy egészséges féltékenykedés és irigység Cal felé – persze nem annyi, hogy az valaha is a barátságuk rovására menjen. De végül az ő arcán is őszinte mosoly jelent meg, ahogyan a férje kimondta, hogy támogatni fogja ebben, mindez nagyon jól esett neki, hogy ő legalább támogatja.
- Köszönöm, egyébként most untam meg, hogy másodhegedűs vagyok, és mindig szabotálja azt, ami lehetnék. 116 éves vagy, apádat helyettesíted az admirálisi székben, 1022 vagyok, mit tettem le az asztalra? Speciális rangban voltam néhány küldetésen az űrben és így harcoltam, illetve most először van tényleg komoly feladatom ezzel a tárgyalással. Itt az ideje, hogy emlékeztessem apát, hogy vagyok olyan, mint amiért anyát szereti. Ő is mindig megmondta azt, hogyha valami nem tetszik neki és pontosan szembement vele.
A türelmes és parancsoknak engedelmeskedő apai részen tényleg ez a pont billentette át oda, hogy az anyja temperamentumosságával, vérmérsékletével válaszoljon. Csak éppen azt nem tudta, hogy az apja erre várt-e, hogy mindez megtörténjen. Ha majd szembe áll vele és közli a tényeket, az anyjától megszokott ellentmondást nem tűrően, akkor úgyis kiderül. Talán már a következő telefonhívásnál. Cal szavaira elgondolkodott, majd mosolyogva folytatta.
- Igazából hányan mondhatják el a flottában, hogy megkapták a Fagy- és Árnyhadsereg teljes képzését és évtizedeket töltötte a milíciánál? – kérdezte. – Nem beszélve arról, hogy átestem a flotta alapképzésén és saját magamat képeztem évszázadokon át… Még nem tudom, soha sem hittem volna, hogy valaha azt mondom, hogy megszerettem a politikai pályát, így az elején mindkettőt szeretném. Aztán később kiderül, hogy elhagyom-e a „civil” pályát és teljesen a katonaira összpontosítok-e majd. És egyben teljesen biztos vagyok már most, ha Greg kellően idős lesz, soha sem fogom megakadályozni azt, hogy azt a pályát válassza, amit szeretne, de nem fogom hagyni, hogy a neve és családja miatt kivételezzenek vele. Ne azért kapjon rangokat és beosztásokat, hogy kicsoda, dolgozzon meg érte, mint bárki más. Remélem egyetértesz ezzel.

by **Bishop** Vas. 24 Nov. 2013, 19:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Cal megvakarja az állát, ahogy gondolkodik Ingrid szavain.
- A forrásod mennyire megbízható? Én soha nem találkoztam anyáddal, mert már jóval előttem tűnt el, de az alapján amit elmondtál róla, nem feltétlenül gondolnám, hogy csak ez lehet az oka az eltűnésének. Persze, ha a családjáról van szó, akkor úgy hiszem bármire képes, ahogy te is.
Amikor a férfi meghallja, hogy mit mondott Hue Lerontis, mivel zsarolta meg Ingridet, egy pillanatra olyan mintha mindig nyugodt és kiegyensúlyozott tekintete egy pillanatra villámokat szórna, a teste, a mozdulatai nem mutatják ezt, de a szemén lehetett látni a gyűlöletet. A belsőtiszt maga az emberek nagy többségénél ehhez hasonló reakciót váltott ki, Miller már erről is hallott korábban és saját bőrén is megtapasztalhatta.
- Nem vehet csak így el Gregtől és tőlem. Nem tettél semmit, azon kívül, hogy anyádat kerested. Még egyszer minden bizonnyal meg fog keresni, kérlek majd utána rögtön szólj, hogy tudjam minden rendben van.
Hangjában még mindig ott volt a törődés és féltés hangja, de már érezhetően egy belső harag is volt benne, amiatt, hogy ő is tehetetlen lenne ezzel szemben. Talán most először életében Cal is kiszolgáltatottnak érzi magát, az eddigi biztonság helyett. Nem hozza fel többször a témát, csak ha Ingrid még hozzászól valamit vagy kérdez.
- Szánt szándékkal teszi, engem ez zavar a legjobban. Apám nem adna okot arra, hogy így bánjon vele, teljesen korrekt vele, Vic meg direkt úgy tesz, mintha lenne oka arra, hogy megsértődjön. Nem tudom mi oka van arra, hogy kiborítsa apánkat. Lehet tényleg az a baja, hogy nem átlagos, de ő nem szeretett soha átlagos lenni különleges lenni. Az biztos, hogy nyomás nehezedik rá, nem tudom mi, remélem neked lesz igazad, akkor könnyebb lesz megoldani a gondokat. És köszönöm apám nevében is, hogy majd beszélsz vele.
Mialatt Ingrid felvázolja a terveit a karrierjéről Osborn egy-egy fontos pont után biccent, vagy más reakcióval adja Ingrid tudtára, hogy figyel és érti.
- Értem. - mondja ki hangosan is - Valóban remek katona vagy és hadvezér is, de már mondtam. Ezt apádnak is be kell látnia, ennyi év után. A kettőt össze is kapcsolhatnád, szükség lenne valakire a Flottánál aki részletes politikai tudással és tapasztalattal rendelkezik, annak is rengeteg haszna lenne az idegenek ellen. Meggyorsíthatná a hadjáratok menetét, ha jobban ismerjük az ellenséget. Nem tudom milyen elképzelésed van erről. Abban egyetértek, hogy Greg-nek kell lehetőségeket hagynunk, hogy maga döntsön, arról mi akar lenni, ez a természetes. Viszont ne vonjunk meg azért minden támogatást tőle, szüksége lesz rá. Ésszerű határok között persze.

by Ajánlott tartalom