Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Szomb. 04 Jan. 2014, 13:49

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

A fegyvertárhoz tartó út közben Dunn hátra fordul a kérdésre és Shaw szemeibe néz. Néhány pillanatra igen komolynak tűnik így a tekintete, majd kissé hátra fordul, maga mögé nézve, utána kezd bele a válaszba.
- Ahogy korábban mondta ő is, egy Sivary Lovas, Őrület, a rendes nevét senki nem tudja. A Spear-ről feltételezem megvannak az alap ismeretei, a Sivary az ellenségük, ők is Ősi-Marsi technológiát használnak, jóval az emberiség előtti, de nagyon fejlett megoldásokat. Ne próbálja vizsgálni, nem fog menni, ehhez a legmagasabb szintű eszközök kellenek, vagy az ő tudások. Visszatérve a Sivary célja, hogy minél nagyobb területet meghódítson és saját maga uralja, globális szinten is akár. A Lovasokat a szimbionták választják ki, de ennek a módját pontosan én sem értem. -ekkor egy pillanatra elgondolkodik- Egyelőre egyeznek a céljaink, ezért állunk egy oldalon velük. Amit mindenképpen tudnia kell, hogy ezek a Lovasok minimum hatos szintűek és van belőlük vagy egy fél tucat. Jobb ha a maihoz hasonló hangnemet kerüli velük szemben.
Ralf természetesen ismerheti ezt a listát, amelyet Maniac vezet és nyilván van tartva 1-től 10-ig minden ultramagas szintű létforma veszélyessége. Tízes egy UP2-s, kilences Sárkány, nyolcas Átok, hetes Bestia, a Sivary hatos és hetes szintű lehet, ezután az alsóbb szinteken egy-kettő-három körül következnek az Árny és Fagyhadsereg elit egységei, valamint a Flotta különleges csapatai, a Milícia hadereje személyekre bontva. A Sivary szintje elegendő egy város vagy városrész elpusztítására, egy személy által. Dunn megvárja, hogy erre az információra hogyan reagál Ralf, majd mivel nem akar sok időt veszteni halad tovább.
A modern technológiával felszerelt, elsősorban a biztonságra koncentráló terem sajnos Ralf üresség érzete ellenére sem változik meg, a felületek ugyanúgy tompán verik vissza az éles fényeket, és semmi nem mozdul rajtuk kívül. A felépítése alapján úgy van megtervezve az egész terem, hogy az esetlegesen aktiválódó fegyverek ne okozzanak kárt a bázis többi részében. Itt még nagy erejű bombákat vagy romboló fegyvereket is lehet tesztelni. Így ha Shawnak igénye van rá tüzelhet is az időközben felszerelkezett fegyverekkel. A HUD-t sikerül beállítani, lehet benne ablakokat átméretezni és újakat felszerelni, gond nélkül, az ujjakat összeérintve apró pötyögés szerű mozdulatokkal ezt teljesen csendben is meg lehet tenni, vagy az egyik vezérlő panelen, ami lecsatolható a mellény részről. //Majd erről kérnék egy részletesebb leírást, hogy mit hol, hogyan és hova, hiszen később ez segíthet neked.// Dunn a távozó nő után néz és bár ezt Ralf nem láthatja, elmosolyodik a maszkja alatt.
- Onnan jött. Királylánynak becézik a szakaszában, mert a Vex-ben egy gazdag nemes lánya. Nem a tanácstagok egyikének gyereke vagy azzal egyenlő szinten lévő személyeké, de attól még a felső körök tagja. - a hangjában most kis pozitív elfogultságot érezni a nővel kapcsolatban - Elunta azt az életet, nem kellett neki amit kapott, a különböző drogok tönkre is tették ha jól tudom, azután csatlakozott hozzánk. Csak kétszer olvastam az adatlapjait, de meggyőzőek voltak a tények.
Az őrmester eddigi hideg stílusa ellenére közvetlenebb hangnemre vált és részben olyan, mintha kicsit mesélni akarna a nőről. Nyilván észrevette Ralf érdeklődését a fiatal irányába és tisztázza a dolgokat, vagy csak azért ennyire beszédes, mert Shaw azonnal rátapintott a lényegre, ami meglephette. A fegyverekre való megjegyzésekre Dunn egyáltalán nem reagál, csak azt figyeli, hogy a páncél, az összes kiegészítő és a fegyverek is szakszerűen vannak-e felszerelve, illetve működőképesek-e. Nem talál hibát ezért nem szól, csak lassan körül sétálja a pultot amin a felszerelés volt. Miután minden rendszert végigpróbál Ralf, a fal egyik része elkezdi visszatükrözni a fénysugarakat, így tökéletes tükröt alkotva. Ebben megnézheti magát teljesen felszerelkezve, a látvány leginkább olyan mintha egy profi osztagos és a könnyű páncélzat miatt egy tapasztalt renegát kettőse lenne, tökéletesen beleillik a Földön megszokott katonai képbe.
- Az Avatar alapú fegyverek hatékonysága nagyobb - válaszolja az őrmester az N szériát illetően - az állítható feszültség bevezetése óta. Területi támadástól, a precíz, pontos lövésekig bármit lehet egy azonos fegyverrel kivitelezni, nincs szükség újabb és újabb fegyverekre a feladatokhoz. Elég csak a specializálódás vagy a kiegészítők használata. Ráadásul, durván leegyszerűsítve, van egy töltéskülönbségekkel és feszültségekkel pusztító fegyver, ami ellen nem véd a szigetelés sem, tehát nincs ellene rendes védelem. Ezzel szemben az precíziós energiasugarak ellen majdnem minden reflektív felület hatásos védelmet jelent. Teljesen logikus volt, hogy megpróbálták a másik technológiához igazítani, mint később kiderült feleslegesen. - itt egy pillanatra megáll - Nehéz nem észrevenni tapasztalt, volt Flottatagként, hogy amit Zsarnok több mint ezer éve tervezett, fejlettebb a közelmúltban kifejlesztett technológiáknál.
Ez egy elég köztudott tény a Flottán és a HPI-n belül, a szabvány testpáncélzattól kezdve egészen az utolsó szabvány fegyverig, a rombolóhajóktól, az Anyahajón keresztül a HPI épületeiig mindent maga Zsarnok tervezett még a Zuhanás előtt vagy közvetlenül utána. És ezek kinézete az elmúlt ezer, bár Ralf számára a régebbi időszámítással átszámolva háromezer-ötszáz év alatt sem változtak külsőre. Ugyanolyanok maradtak, mivel a legtöbb szempontból tökéletesek és konkrétan nincs lehetőség továbbfejlesztésre. A gránátokra tekintve Dunn előzékenyen int egyet.
- Vigyen amennyit szükségesnek vél a feladathoz és nem fogja akadályozni.
Ezután az egyik információs konzolhoz megy, majd egy hordozható digitális eszközt, egy fejlett információs kártyát csúsztat bele és a megfelelő kódok megadása után adatokat tölt fel a kártyára. Amint ezzel végez visszamegy Ralfhoz és átnyújtja neki a kivetített és síkalapú holografikus felülettel egyaránt rendelkező, pár centis, igen vékony szerkezetet.
- Nem mindent kell magának megterveznie természetesen. Az előkészületek már megtörténtek, eddig maga volt a kérdéses tényező. A Spear-be legegyszerűbb módon a város egyik főkapuján keresztül juthat be. A városállam területére bárki szabadon beléphet, fegyverzettel is, ha csatlakozni akar hozzájuk. Az őrökön kell majd csak átjutnia, akik meg fogják állítani magát. A sikeres behatolás után elkezdi felállítani az álcáját, időt és energiát fektet a Marsi technológia, társadalmi rendszer, világnézet megismerésébe, mintha egy újabb zsoldos lenne, aki jobb esélyek reményében csatlakozott. Jelenleg is tart egy nagyobb bevándorlási hullám a fejletlenebb területekről, így nem lesz feltűnő a tömegben. Utána maga dönt, hogy miképp szerez információt és tervezi meg az akciót. A terem, aminek a pontos másolatát látta a három vezető citadellája alatti szinteken van. Ennél többet nem tudunk. A kártyán megtalál mindent, ami szükséges lehet. Mindig a lehető legrosszabb lehetőséggel számoljon, az a biztos.
Látszólag befejezi és elfordul, de az utolsó pillanatban még hozzátesz egy megjegyzést.
- Soha ne használja látható módon a szimbiontát a városban. A Sivary a legősibb ellenségük, nem fog tudni kijutni onnan, ha lebukik. A képességei ellenére sem, gyakorlatilag képtelenség lenne.
Dunn még megvárja Ralf reakcióját, hogy meggyőződhessen minden terv szerint fog-e alakulni.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubroknak továbbra is tetszik a rosszálló tekintet amit kap, és azt is élvezi, amikor Ingrid végigsimít az orrán, mikor az ujjak leérnek addig akkor óvatosan utánuk nyúl arcával és Ingrid három ujjának végét egy pillanatra bekapja, majd kedvesen elengedi. Ezután még egy csókot ad a nőnek, bár most rövidebbet, hogy csak hogy újra érezhesse őt.
< - Döntsd el, hogy most melyikőjük bújik hozzám, arra lehetsz féltékenyebb. Ő a kedvencem. >
A következő megjegyzésen már szélesen elmosolyodik. Valószínűleg a mai események, az amit sikerült kiváltania Ingridből és ami történt kettejük között valóban nem csak elégedetté teszik de az önérzetét is növelik, főleg miután Ingrid közölte vele, hogy ezt mind csak magának köszönheti. Ennek ellenére nem ad látványos reakciót, hogy el lenne telve magától, csak határozottabb, mint kezdetben Ingriddel kapcsolatban. Mással szemben ez nyilván máshogy érvényesülne. Tubrok finoman Ingrid fenekére csap, majd ugyanolyan stílusban mint Miller válaszol a megjegyzésre.
< - De meg is fizettem az árát, végig kínoztál és gonosz voltál velem, még meg is sebeztél. - az utolsó szót úgy mondja, hogy az egyáltalán ne zavarja Ingridet, nem szeretné, ha ő emiatt ismét aggódna. >
Ragal bólint a zuhany és a vacsora ötletére, majd kicsit arrébb mozdul az ágyon. Ingridnek nem olyan könnyű kijutnia a takaró alól mint tervezte, mivel Tubrok nem akarja elengedi, persze finoman enged, de mindig kicsit visszahúzza. Ha Ingridet nem zavarja, akkor percekig játssza ezt, mindig kicsit enged, de utána visszahúzza a nőt magához, hogy újra átölelhesse és érezhesse a melegét, még meg is csókolja az egyik ilyen alkalomnál. Végül azonban Tubrok is felkel, majd feláll az ágy mellett.
< - Rendben menjünk, úgysem tudok neked ellenállni. >
Ha Ingrid engedi Tubrok most is finoman magához karolja és úgy vezeti végig. Ismét ugyanazon az útvonalon haladnak, de egy másik ajtón lépnek be. A zuhanyzó már valóban egy kisebb terem, amiben a melegnek és a fényeknek köszönhetően kellemes a hangulat. Nem hideg és fehér vagy szürke a hely, hanem fahatású minden burkolat, és a zuhanyok fémes elemeikkel szépen illeszkednek a falhoz illetve a plafon egy részéhez. Ragal az egyik csapnál megnyitja a vizet, ami esőszerűen, kellemes gyorsasággal kezd mindkettejükre folyni. Először melegebb, majd lassan hűlni kezd végül kellemesen frissé válni. Miller kis koncentrációval ismét érezheti a hőmérséklet változásokat. Tubrok finoman magához fogja őt, majd lágyan megcsókolja, minden provokációt mellőzve, csupán a közelség kedvéért. A férfi testéről eddigre már a víz lemossa az összes izzadtságot és a rajta maradt vért is.
< - Van valami terved holnapra? - kérdezi, majd az oldalán lévő sebet kezével átmossa, de az már egyáltalán nem vérzik és már nem is néz ki olyan csúnyán, de még ott van. >
Egy idő után automatikusan valahonnan felülről folyékony, de inkább habszerű anyag folyik rájuk, kellemesen bizsergetve mindkettejük bőrét. Ragal egy halk sóhaj után újra elkezdi simogatni Ingridet. A habot lassan keni szét a nő testén, és ha nem ütközik ellenállásba, akkor Ingridhez bújva egészen közelről szinte megmosdatja a nőt, végig finoman kényeztetve. Reméli, hogy Ingrid viszonozza a mozdulatait, és ha ez megtörténik, akkor nagyon élvezetessé válik mindkettejük számára a zuhanyzás. Az egymás közelségén felül, a víz folyamatos érintése valamint a hab enyhe bizsergető érzése teljesen el tudja lazítani Ingridet is. Végül Tubrok kezei Ingrid tarkójához és nyakához érnek, és most ő húzza közelebb magához a nőt, egy újabb hosszú csókot adva neki.
< - El foglak rabolni a Birodalomtól, hogy csak az enyém legyél. - mondja kedvesen. >

by **Thorhalla** Szomb. 04 Jan. 2014, 15:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta Tubrokon, hogy tetszett neki a tekintet, amit vágott, és ugyanúgy élvezte a férfi is ezt a kettejük közötti újabb extra kis játékot, mint napközben is tette. Ahogyan a másik utánanyúlt az ujjainak és pillanatokra bekapta őket a szájába Ingrid lágyan nevetett fel, majd a csók közben gyengéden simított végig Tubrok arcán. Újra úgy tett, mint aki látványosan kezdett gondolkodni, hogy elöntse, hogy melyik énje is bújt éppen a férfihoz. Mindez igazából kérdés sem volt, pontosan tudta, hogy melyik, de azért próbálta ezzel egy nagyon kicsit csigázni a másikat, hogy rajta is meglátszódjon ez, vagy éppen a türelmetlenség, hogy tudni akarja-e ő is a választ. Úgy jó fél percig „gondolkodott”, húzta az időt egészen pontosan, míg végül megjátszott komoly hangnemben szólalt meg.
< - Azt hiszem, hogy akkor a boszorkára kell féltékenynek lennem. >
Mondta mindezt úgy, mintha továbbra sem saját magáról beszélne éppen civilként, hanem egy teljesen másik emberről, aki itt sem lenne a szobában. Illetve az egész beszélgetés meglehetősen olyannak hatott, mintha végig két nőről lett volna szó és Ingrid maga lett volna a harmadik és nem pedig úgy, hogy a két fele került szóba, az, aki a Birodalomé és a másik, aki Ingrid a szabadnapjain. Saját maga is elégedett mosollyal figyelte Tubrokot, ahogyan a férfi szélesen vigyorodott el az egós megjegyzésére. Noha tényleg nem mutatta rendesen jelét annak, hogy mennyire a fejébe szállt a dicsőség látható volt, hogy a nő szavai igencsak elérte mindazt, amit szeretett volna és a férfi roppant elégedett volt önmagával és az egész helyzettel. A nő abban teljesen biztos volt, hogy szándékosan rejtette el a férfi, hogy ne lássa azt, hogy mit is gondol és érez ezzel kapcsolatban, de Ingridnek az is elég volt, amit már látott. A határozottabban lép fel irányába, ez volt az a pont, amiből a legjobban tudta mindezt érezni.
< - Na! – mondta meglepetten. >
Mindezt akkor, amikor játékosan a fenekére csapott Tubrok, nem volt a hangjában sértődöttség, sem pedig negatív érzelmek, csak tényleg meglepettség ezzel kapcsolatban. Nem várta ezt a reakciót a másiktól, a férfi szavai után a játék folytatásáért durcás képet öltött fel és némileg megjátszott sértettséggel fordult el Tubroktól és húzta fel az orrát, az állát és arcát kissé felemelve, ahogyan ezt a festményeken is ábrázolni szokták így. Jó néhány pillanatig nem szólt semmit sem, ezúttal tényleg csak játszott egy pillanatra sem vette magára ezúttal magára a megsebezéssel kapcsolatos részt. Végül még mindig ezzel az arckifejezéssel fordult vissza a társa irányába.
< - Azt hiszem, hogy nem fizettél eleget még – felelte. – Számíthatsz rá, hogy még tovább leszeg gonosz és még tovább foglak kínozni ezek után. >
A szavai végén odahajolt a férfihoz és ismét megcsókolta ezúttal nem túl hosszan, csak annyira, hogy Tubrok érezze, hogy tényleg be fogja hajtani rajta a fizetséget a későbbiekben valamikor. Ismét meglepődött, hogy nem tudott kikászálódni a takaró alól, annak hála, hogy a férfi minden egyes alkalommal, amikor próbált felkelni visszahúzta magához. Nem tiltakozott ezen játék ellen, sőt minden egyes alkalommal felnevetett, ahogyan vissza lett húzva. Ezúttal megjátszani sem volt képes arra, hogy csúnyán nézett Ragal-ra, csak sugárzó arccal és a szemei is ragyogtak közben. Az egyik visszahúzás után szenvedélyesen viszonozta a férfi csókjait, míg végül még egy kis huzavona után, de mind a ketten feltudtak állni és már legalább nem kellett azon aggódni, hogy nem fognak tovább jutni az ágytól. Természetesen örömmel vette, hogy a férfi most is átkarolta őt, ő maga is ösztönösen húzódott Tubrokhoz, hogy így érkezzenek meg a zuhanyzóba. Mint a medencénél itt is megszokásból azonnal körbenézett és elégedetten konstatálta magában, hogy egy roppant kellemes helység volt ez ismét. Különösen az tetszett neki, hogy fahatású volt a helység és sokkalta természetesebbnek nézett ki, mintha csak szürke lett volna. Amint a víz a bőréhez ért nem várta meg, hogy változni kezdjen a hőmérséklet, hanem egyből koncentrálni kezdett, hogy a hőmérsékletet végig érezze. Az arcát beletartotta a vízsugárba és a haját így söpörte hátra immáron vizesen, hogy ne folyjon bele a szemébe a víz a tincseiről a későbbiekben majd.
< - Nem terveztem ennyire előre – suttogta. – De eléggé biztos vagyok abban, hogy kitalálunk valamit, amivel egész napra elfoglaljuk magunkat. Vagy neked volt valami ötleted? >
Csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét ekkor, amikor Tubrok érintését érezte, közelebb lépett a férfihoz, hogy hozzá simuljon, ő maga is átölelte a másikat és viszonozta a lágy csókot hasonlóan gyengéden, ezúttal ő sem provokálta a társát, csak kiélvezte minden másodpercét, hogy itt vannak ennyire közel egymásához és bármikor megtehetik, hogy egymáshoz érnek. Ahogyan a hab kezdte beteríteni őket, Ragal simogatására Ingrid is azonnal felelt, óvatosan és lágyan simított végig a férfi testén és dörzsölte finoman a bőrére végig a habot, hogy ő is lényegében megmosdassa a másikat. Vigyázott, hogy a sérüléseknél még finomabban tegye ezt, nehogy akaratlanul is fájdalmat okozzon partnerének. Ezzel az egésszel most sem provokálta, nem volt a célja, hogy most itt azonnal elcsábítsa a férfit, megtehette volna, de most nem tette. A kellemes bizsergető érzésnek hála végtelenül ellazult a nő, de ahogyan megérezte a férfi kezét a tarkójánál kellemesen borzongott meg és lett libabőrös a bőre. Hagyta, hogy a másik odahúzza magához és szenvedélyesen viszonozta az újabb hosszú csókot. A végén a férfihoz bújva nézett fel és ismét lágyan nevetett fel, a kedves szavakra hasonlóan kedvesen és sok gyengédséggel simított végig Tubrok hátán egészen a fenekéig.
< - Nem hiszem, hogy ezt olyan sokan hagynák – suttogta. – Kellek nekik, sokaknak és a Flottának is. Talán így szeretnél a történelem nagy uralkodói, hadvezérei és férfi alakjai közé bekerülni, akik arról lettek híresek, hogy háborút indítottak szívük hölgyéért? >
Hangjából és mozdulataiból érződött, hogy tetszett neki, hogy Tubrok ilyesmit gondolt és mondott ki. Végigsimított a férfi arcán, majd ismét megcsókolta őt, ezúttal nem hevesen és szenvedélyesen, csak végtelenül lassan és gyengéden.

by **Bishop** Szomb. 04 Jan. 2014, 17:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ahogy Ingrid látványosan gondolkozik, Tubrok is kíváncsi lesz a válaszra, kissé feljebb helyezkedik és megemeli a tekintetét, miközben a válaszra vár. Amikor meghallja, azt szinte helyeslően bólint egyet.
< - Ő akkor is el tudja tekerni a fejem, hogy közben hideg és gonosz, játszik velem. És ez csak még vonzóbbá teszi. - ekkor kissé akaratosan megcsókolja Ingridet, hogy újra teljesen elveszhessenek a csók közben, majd valamivel később távolabb húzódik - De tudom, hogy közben ő is élvezi. >
A felkiáltás Tubokot is meglepi, mivel egyáltalán nem csapott erősen, csak érezhetően. Önkénytelenül is elmosolyodik ezen, majd a mosoly végig az arcán marad, ahogy a sértettséget színlelő Ingridet figyeli. A megjegyzés után finoman, de láthatóan nyel egyet, mintha tartana az említett következményektől és a csók közben is úgy tesz, mintha ez feszélyezné, amikor Ingrid érzékelteti vele, hogy be fogja tartani, amit mondott. Végül elmosolyodik és halkabban súg Ingrid fülébe.
< - Akkor beállhatsz te is a követ és a boszorka után a sorba, már neked is tartozom. >
Tekintetén látszik, hogy teljesen érti ezt a kis játékot és talán azt sem bánná, ha tényleg három lenne Ingridből. A zuhany alatt Millernek figyelnie kell, hogy a sebekhez ne nyúljon, de ha még véletlenül meg is teszi, akkor csak Ragal megkéri, hogy ott most ne, de nem érződik a mozgásán, hogy fájna neki és utána azonnal folytatja tovább, amit elkezdett. Percek múlva az összes habot elmossa a víz és most már ismét teljesen vizesen ölelkezhetnek a folyó víz alatt.
< - Van. - feleli Tubrok a kérdésre - Reggel miután rendbe teszem magam nem bánnám, ha úgy mint ma, hosszú órákra igénybe vennél. - ekkor finoman megcsókolja a nő nyakát, ha Ingrid engedi, jelezve, hogy mennyire élvezte a hosszú szeretkezést - Utána nem gondoltam még semmire... bármit csinálhatunk, amit szeretnél. >
Közben Ragal is vizes haját úgy igazítja, hogy az ne zavarja őt semmiben. Amikor Ingrid megfogja a férfi fenekét, ő még jobban neki simul és nagyon finoman megfogja a nő mellét is, jelezve hogyha Ingrid akarja, akkor egymáséi lehetnek megint. Ezúttal nem csókolja meg őt, csak mélyen a szemeibe néz. A kapott csókot viszont hasonlóan gyengéden viszonozza. Miller érezheti Tubrok reakcióin, hogy próbál vele végtelenül finoman és figyelmesen bánni, ahogy egyre erősebb érzéseket kezd irányába táplálni.
< - Érted az ilyesmi csekélység. Örömmel megtenném, de attól félek, hogy csak indítom a háborút, de nem tudom befejezni, talán még a hadüzenet se érne célba. Ha ugyan Osborn foglalkozik az ilyesmikkel. - nevet fel hangosan is, majd újra halkabban folytatja - Ettől még az enyém leszel. >
Tubrok megfogja Ingrid kezét és ujjaikat összekulcsolja, majd még közelebb húzza magához őt. Lassan telnek a percek a zuhany alatt, a felszálló pára kicsit még nedvesebbé teszi a levegőt. Ragal végül kérdően tekint Ingridre és csak az ő reakcióján múlik, hogy szenvedélyesen megcsókolja, miközben a másik kezével kényeztetni kezdi, vagy csak elzárja a vizet és néhány másodpercig gyönyörködik a nőben, majd elindul oldalra a törölközőkért.

by **King Raten Chromixen** Szomb. 04 Jan. 2014, 18:37

- Hatos, mi? Csak? – húztam el a számat, miközben csalódott képet vágtam, mintha többet vártam volna. Nem mintha nem lenne félelmetes, amit Dunn mondott. Egy hatos szintű ellenfél szinte az elméjének egy apró sugallatával képes eltörölni az olyan kis porszemeket, mint amilyen én is vagyok. Ettől függetlenül nem féltem – nem jelentettem rájuk veszélyt, sőt, egyelőre az ügyüket szolgáltam. Ráadásul a lázadók Zsarnok ellenfelei – aki bőven a skálán kívül van. Így nézve, egy hatos szintű ellenfél nem is olyan fenyegető. Sőt, szinte már megnyugtató. Ettől függetlenül nem terveztem felbőszíteni egyiket se… ami nálam nem jelent semmit. Sose tervezek senkit feldühíteni, csak úgy egyszerűen megtörténik. A társadalmunkban túl sok a felgyülemlett feszültség, és az emberek egyszerű semmiségeken is ki tudnak akadni, akkor aztán kirobban belőlük a feszkó. És mindezért kit okolnak? Hát persze, hogy engem. őrült egy világban élünk.

- Királylány, mi? Szép név. – nem mondom meg, hogy én anno Kid néven futottam a seregben – mai napig nem teljesen értem, hogy miért. Sokkal jobban örültem volna egy Őrült Vadállat, vagy hasonló becenévnek. Viszont nem ezért nem mondom el, hanem azért, mert ez egy teljesen más sereg, ahol még szakaszom sincs. De amúgy is, az ember nem hozza a becenevét, nem ő találja ki. A bajtársai keresztelik el, és ezt nincs jogom elvenni senkitől.
- Egyébként nem lep meg a dolog. Látszik az arcán, hogy nem az utcáról emelkedett fel. A szeme mindent elárult egy pillanat alatt. Az izmainkat – a test, és arcizmokat egyaránt – megtanulhatjuk irányítani, átformálhatjuk, és megjátszhatjuk. De a szem nem hazudik. – mondom, majd elnevetem magam, és Dunnra kacsintok.
- Mármint ezt mondanám, ha lennének parafenomén képességeim, és tudnék olvasni a tekintetből. Sok mindent meg lehet mondani a szemekből, de egy ember történetét nem. Csak egy megérzés volt. Viszont nehéz élete lehet a katonák között ilyen bájos arccal. Hogy a testéről ne is beszéljek. Nem történt eddig belviszály? A sok kanos idióta nem ugrott egymásnak az üdveiért, hogy bebizonyítsák micsoda lovagok, akik tornán küzdenek a királynőért? – kérdezem, majd eszembe jut, hogy nem sokan olyan kulturáltak a történelemben, mint személyem. Főleg azért, mert ezek titkos infók.
- Akarom mondani nem estek egymás torkának mint az állatok, hogy ugyan ki porozhatja be a bibéjét? – térek tárgyilagosabb, mégis festőien groteszk megfogalmazásra.
A felszerelkezés közben nem kerüli el a figyelmem, hogy Dunn mint egy óvó apa a fia lépéseit, figyeli a ténykedésem. Kicsit sértőnek találom, de azért meg is értem – nem akarja, hogy bármi kockáztassa a küldetés sikerét… úgy értem, a személyiségemen kívül.
- Zsarnokra bármit mondhatunk, de azt nem, hogy hülye lenne. Ha valamit csinál, azt leginkább jól csinálja, kivéve talán azok az eseteket, amikor kurvajól. Ezek a balfasz technikusok, akik mindig azt hiszik, hogy valamit jobban csináltak, hogy újdonságot alkottak, egy menőbb fegyvert – általában tévednek. Lehet, hogy egy lépést tesznek előre egy fejlesztési téren – egy másikon viszont kettőt hátra. Őszinte leszek – örülök, hogy itt nincs ilyen elbaszott egoista ficsúr, aki megszabná, hogy milyen fejlesztéseket használjak. – közlöm, majd visszatérek a HUD-hoz. Eddig inkább az elhelyezéssel bajlódtam, most elkezdem feltölteni az adatokat is.
– Minden gránátból viszek tizenöt darabot. És szükségem lenne egy térképre is, ha van. A legújabbra. – közlöm az őrmesterrel, miközben ujjaim mozgatásával gyakorlatiasan szabom igényeimnek megfelelőre azt, amit látok.
Ha kapok térképet, annak kicsinyített mását a bal felső sarokba helyezem, enyhén átlátszó kivitelben. Nem látok át rajta, és még el lehet igazodni, viszont a mozgást is kiszúrom mögötte. Bal felső sarokba teszem a páncélom számítógép által renderelt, forgó mását, ami teljes zöld fényével jelzi, hogy sértetlen, és kifogástalan a felszerelés. Jobb alulra kerülnek a számok – töltettség, lőszer, gránátok állapota és mennyisége. Próbaképp váltok a fegyverek között, hogy lássam, a megfelelőt jelöli-e ki, majd kipróbálom a gyakorlatban is, hogy megfelelő-e a számolása. Természetesen pótlom a kilőtt muníciót, illetve az eldobált gránátokat. Ezek után bal alulra teszek még egy számot – ami a fókusznak megfelelően mutatja az általam vizsgált tárgy távolságát. Ha rádió üzenetet kapnék – mondhatni bejövő hívást – azt középen alul mutatja, hogy kitől érkezik. Így Dunn bármikor felveheti velem a kapcsolatot, illetve innen – ha a férfi engedélyt ad rá – én is kapcsolatba léphetek vele. Az ilyesmi fontos, ha beüt a gebasz. Pislogok párat – a szememnek szoknia kell a megjelent adatokat, hiszen az emberi látást nem erre találták ki – de hamar alkalmazkodok. Még egy apró karikát helyezek el a képen, szintén alul – ha a karika fehér körré változik, akkor álcázott módban vagyok. Ezt is letesztelem, és kifogástalan a működése. Próbaként váltok még a látottak között, és végigskálázom az összes bejárható módot – infra, hang, és hőlátás is mind rendben. Kérésemre kijelöli az elektromosságot, a mágnesességet, egyszóval bármit megtesz a rendszer, amire utasítom. Kíváncsiságból előhívom a szimbiontát a kezemből – ammibe rafinált módon elbújt – majd utasítom, hogy változtassa az anyagszerkezetét. Végignézem, ahogy mágnesessé válik, majd felmelegszik, és lehűl. Eljátszadoznék még vele, de szorít az idő, ezért visszaküldöm a helyére, majd elégedetten nézek Dunnra, miközben bepakolom a gránátokat – eddig csak az asztalon hevertek – a páncélzat erre kijelölt tartózsebeibe. Majdnem készen állok.
- Tudom, hogy ez furán fog hatni… De szükségem lenne egy késre. Egyszerű fém is megteszi, csak éles legyen. Tudom, hogy itt a szimbionta, aki megfelel a vágásra, de ez egyfajta babona nálam. Ha a páncélon belül el tudom helyezni, azaz álcázható, akkor boldog leszek. Ha nem, akkor sajnos e-nélkül kell mennem, amit nem szívesen tennék. Nevezzük babonának. – nehezemre esik beismerni a dolgot. Nem tudom miért ragadt rám ez a szokás, de sose mentem még bevetésre kés nélkül, és nem is most szeretném elkezdeni. Valamiért kényelmetlen érzés lenne.

by **Thorhalla** Szomb. 04 Jan. 2014, 19:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid arca szándékosan úgy változott Tubrok szavaira, mintha tényleg minden egyes kimondott szó után valóban féltékenyebb lenne arra a személyre, akiről beszélnek. De közben roppant elégedett volna azzal, hogy a férfi így vélekedik és ezeket gondolja. Már tudta, hogy mindent tényleg a lehető legjobban tett ahhoz, hogy ebben az állapotban és helyzetben találják magukat. Az akaratos csókot szenvedélyesen viszonozta miközben többször is végigsimított lágyan a férfi arcán és a nyakán is. A csók utáni szavakon pedig ismét lágyan felnevetett.
< - Határozottan mondhatom, hogy minden pillanatát élvezi – felelte. >
A felkiáltásban egyébként nem volt semmilyen fájdalom, vagy az, hogy fájt volna a nőnek mindez, tényleg csak meglepettség volt a hangjában, hogy erre a mozdulatra és húzásra egyáltalán nem számított a férfi részéről. Elégedettséggel töltötte el a játék közben, hogy a férfi nyelt egyet, az egész közben, a teljes tökéletességhez már csak félelmet sugalló tekintet hiányzott volna, igaz, akkor Ingrid nem is bírta volna ki és hangosan nevet fel, így az összkép miatt talán már jobban is jött ki az egész. A megjátszott feszültséget érezte a csók közben is, így az elhúzódás után a sértett tekintet helyett egy elégedett mosoly jelent meg az ajkain. A suttogás után egy hasonlóan gúnyos mosoly vette az elégedett helyét, mint amit a férfi láthatott a tárgyalóteremben is pontosan azelőtt, hogy Ingrid leleplezte a Rocksolid vezetői között levő kis összeesküvést ellene.
< - Akkor a törlesztésre ez sorrend tökéletesen meg is fog felelni – felelte elégedetten. >
Láthatóan, hallhatóan és érezhetően tényleg elégedett volt, hogy mindezt sikerült „kicsikarnia” Tubrokból és ennek eredményeképpen háromszorosan fogja behajtani a törlesztést, mindegyiket külön-külön szempontból megvizsgálva, de ugyanúgy kiélvezve. A zuhany alatt pedig néhányszor véletlenül mégiscsak sikerült hozzáérnie a sérült részekhez, hiszen a sima egyszerű zúzódásokat nem láthatta még a férfi bőre alatt, azokkal úgy számolt, hogy csak a holnapi napra lesznek láthatóak és akkor tud majd jobban vigyázni velük. Most pedig csak a ténylegesen látszóakra tud, hálás volt Tubroknak, hogy időnként szólt, hogy hol ne érjen hozzá Ingrid, mert ott ez fáj neki, noha a mozgásán és a mozdulatain nem látszott. Azok után, hogy harcedzett volt a férfi a nő tudta, hogy eltudja rejteni a fájdalmat és nagyjából kizárni, főleg ilyeneknél, de az érintés az érintés marad és úgy sokkalta rosszabb az egész.
< - Hmmm – hümmögte elgondolkodó hangon. >
Mintha tényleg el kellett volna gondolkodnia azon, hogy ez jó ötlet-e és jó elfoglaltság, amit Ragal kitalált kettejüknek reggelre. Még nem felelt, amikor a lágy csókot megérezte a nyakán, mire a kellemes görcs ismét a hasába „mart” és belőle pedig egy reszketeg sóhaj szakadt ki jelezve, hogy ő ezt a csókot is rettenetesen élvezte és nem csak azt a délutáni elfoglaltságot, amiben részesültek. Most már számított rá, hogy még jobb lesz az együtt lét, mert mindegyik egyre jobb lett, ahogyan Tubrok meglehetősen gyorsan tanulta meg a szeretkezésnek azon művészetét, amit Ingrid mutatott és tanított neki. Mindezek és főleg az utolsó, harmadik együttlét fényében minden eddiginél jobb szeretkezésnek néztek elébe. Részben várt és részben nem várt reakciót kapott arra, amikor leért a csók közben a férfi fenekéig, mert ezt sem elcsábításnak szánta, csak kedvesen tette, de a másik szemében ekkor látta meg először, hogy Tubrok közel sem így gondolta, ahogyan Ingrid. Mikor a nő melleihez ért és a szemébe nézett, akkor ő úgy mozdult, alig észrevehetően, hogy a keblei még jobban belesimuljanak és illeszkedjenek a férfi tenyereibe, de a szemkontaktus alatt még nem válaszolt és nem is érzékeltette a másikkal, hogy mit is szeretne valójában. Még kivárt vele, hogy ezúttal újra Tubrok türelmetlenségét és akaratosságát tesztelje, hogy mikor veszíti el a türelmét. Az azonban feltűnt neki, hogy a férfi egyre figyelmesebb és most már elért arra a pontra, hogy nem csak ő akar mindent, hanem tényleg ugyanannyit szeretne adni Ingrid számára is, mint amennyit a nőtől kap és ennek a ténynek a nő nagyon-nagyon örült, hogy így van.
Végül, ahogyan Tubrok felnevetett ő is, szívesen elképzelte volna ezt az egész jelentet, olyan mókásnak hatott. Tisztában volt vele, hogy Osbornt nem érdekli ez, de a fia ott volt, akit igen. Szerencse, hogy mindezt nem tényleges féltékenységből és itt egy pillanatra felmerült benne megint, hogy vajon a két férfi miként fog egymáshoz viszonyulni majd, ha egyszer bemutatja őket egymásnak. Egyelőre nem foglalkozott ezzel, csak elhessegette a gondolatot és mosolyogva kezdett bele a válaszba.
< - Ha szerencséd van és pont olyan nap lesz, mint két napja volt, hogy Cal van a hídon és ő helyettesíti Osborn-t, mert Adam Greg-el tölti a napot, akkor a hadüzeneted célba ér. És ha az apósom nem is foglalkozna ilyesmivel, Cal soha sem hagyná, hogy meg tedd, hogy elrabolj a családi otthonból – nevetett fel ő is ismét a válasszal. >
Így legalább Tubrok tudhatta, hogy lenne, aki viszonozná a háborút, és még talán az apja sem hagyná mindezt, de ő olyan személy volt, hogy míg Ingrid számára természetes, hogy egy UP2-t szeret és tekint az apjának, addig ezt említve Tubroknak közel sem lenne olyan kellemes hatása. Így a férfival azt is éreztette, amit Tubrok az első este sajnált, hogy nincs kitől elrabolnia a nőt, ami nem igen volt igaz, annak ellenére, hogy nem voltak szerelmesek Cal-el, még igencsak fontosak voltak egymásnak és a férfi nem hagyná, hogy Ingridet ilyes módon sajátítsák ki a Birodalom és a család kontójára. Pedig saját maga igencsak jót mosolygott volna, ha kimondhatta volna, hogy elég Jon Miller-nek címezni a hadüzenetet és akkor tényleg eljut oda, bár ezt nézve az egész háború még egyoldalúbb lenne, mintha a Flotta válaszolna. Az utolsó mondaton pedig csak megérezte, hogy a szíve néhányszor nagyobbat dobbantott, mint kellett volna, nem gondolta volna, hogy megint ilyen reakciót vált ki belőle ez az egyszerű mondat, pedig úgy jött ide zuhanyozni, hogy csak zuhanyzás lesz és semmi több. Hagyta, hogy a férfi összefűzze az ujjaikat és közelebb húzza őt magához, ahogyan a szemébe nézett a másiknak pontosan látta, hogy mi is a kérdése és mit is akar. Mosollyal és tetettet rosszallással csóválta meg a fejét, majd a rosszallás eltűnt onnan.
< - Melyikünk is a telhetetlen? – kérdezte suttogva. >
Válasz gyanánt a tekintetre csak még közelebb húzódott a férfihoz és lábujjhegyre állt, hogy Tubrok könnyebben tudja őt megcsókolni. Amennyiben szükséges volt már most koncentrálni kezdett arra, hogy ismét védekezzen az elkövetkezendőkben.

by **Bishop** Vas. 05 Jan. 2014, 03:33

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Dunn a visszakérdezés után rosszálló tekintettel néz vissza Ralfra, majd komoly hangon válaszol.
- Akiket magának kell kicseleznie azok mind nagyobbak hatos szintnél. Ezt ne felejtse el. - emlékezteti enyhén vészjósló hangon, arra amit előbb mondott a három vezérről.
Az őrmester a szokott módon nem reagál Shaw szavaira, amikor az a különböző emberismereti módszereit ismerteti. Végül kifújja a levegőt, majd ismét a már időközben rég elment nő után néz. Ezután megfordul és valamit ellenőriz az egyik panelen, bár elég látványosan teszi ezt.
- Ezek itt elit katonák Shaw, túl vannak már az ilyen kiszakaszos konfliktusokon. Egyébként nem hiszem, hogy bárki is meg tudná szerezni innen, eddig még senki nem tette. Végülis egy hercegnőről van szó, válogatós.
Enyhe közöny érződik a hangján, valószínűleg Dunn elég magas pozícióban van ahhoz hogy nagyobb nyomás nehezedjen rá, így nem tud és nagy eséllyel nem is akar az effajta gondokkal foglalkozni. Viszont a lányról nyilvánvalóan vannak információi. Az okfejtéssel kapcsolatban bólint, majd mintha nem is zavarná Ralf jelenléte, maga is ellenőrzi a páncélt.
- Ez a két logika miatt van. Ami az adott kérdésben egyértelműen helyes és következetes döntésnek tűnik, nagyobb kontextusba helyezve értelmetlen. Erre képes Zsarnok, és erre nem a maga által említett technikus és mérnökcsapat. Képesség kérdése.
Shaw is ismerheti az általános és a különleges logika elméletét. Ennek alapja, hogy Zsarnok és még néhány fejlett tudattal rendelkező személy képes máshogy, egyedien látni a világot. Teljes összefüggésekben és mozgásokban minden lehetséges tényezőt vizsgálva. A magasabb szintű logika lépései gyakran furcsák vagy éppen logikátlanok az alacsonyabb szinteken, de mindig működőképesek. Sajnos ezzel kapcsolatban még a HPI-ben is gyakori, hogy az elmélet feltöltése után sokan nem értik meg azt sem, hogy eddig mit nem értettek, ezért a téma nem túl népszerű, de ismert. A gránátok mindegyikéből tizenöt darab nagyobb mennyiség, mint amennyit Ralf kényelmesen el tud helyezni a páncélban. Ezt látva Dunn szó nélkül hoz két további táska szerű szövet tárolót. A tárolókban el lehet helyezni a további gránátokat, akár zsebekben is, majd az egész a páncél oldalához csatolható.
- Térkép sajnos nincs. - rázza meg a fejét az őrmester - Ami van, olyan részleteset bent is tud szerezni, csak majd az egyik közös információs pontot kell igénybe vennie, egyelőre az elzárkózottságuk miatt csak kevés információ áramlott felénk. A páncél szenzorjai képesek térképet alkotni, ha szüksége van rá.
Valóban van ilyen funkció a programban. Időközben a HUD-ot is sikerül tökéletesen beállítani, de mivel a minitérkép és a páncél állapotát jelző forgó zöld ikon egyaránt a bal felső sarokba kerül a látótérben, még félig átlátszóan is elfedik egymást.
- Kész is van igen.
Az egyértelmű válasz után néhány gombnyomás szükséges csak, ami után a fal egyik darabja egy tároló rekesszel együtt kiemelkedik és a fémpadlón mágneses lebegés segítségével Shaw elé érkezik. Vannak egyszerű kések, kisebb méretű kardok, rezgéssel, hővel illetve egyéb energiával erősíthető pengés kések. Valamint van egy Amazon technológiával készült kés is, de régebbi fajta. Szabadon választhat ismét, bár így felszerelkezve már valamivel csökken a mobilitása. Az információs kártyára közben megérkezik egy kommunikációs csatorna elérhetősége. Dunn egy mozdulattal letakarja a kártyát, majd Ralf szemeibe néz ismét.
- Az akció lényege, hogy titkos és sehogy ne tudják hozzánk kötni, ezért ne használja folyamatosan a kommunikációs egységet. Csak hagyjon üzenetet, ha bármi történik. Megértette katona?
A végén nyomatékosítja a szavait, kicsit erősebb hanggal. Addig nem indul tovább, amíg nem látja, hogy Shaw normálisan reagál a parancsra. Ezután szokásos határozottsággal indul tovább, majd az eddig már látott útvonalon keresztül a folyosókon visszavezetve ismét egészen egy felvonóig. A mágneses lift több emeletet viszi őket felfelé, majd miután megáll egy kisebb váró szerű részbe kerülnek. Innen egy zsilipen keresztül jutnak a dokkokhoz. A dokkok belmagassága húsz méter, szélessége több száz méter, a hossza szintén. Körbe nagyobb hajóktól kezdve egészen vadászgépekig, mindenfajta légijármű található. Nagy részük ugyan csak sztratoszférán belül képesek utazni, de nem túl régi modellek.
- Keresünk magának és gépet és pilótát. - közli röviden Dunn, majd a választ meg sem várva indul tovább és vezeti Ralfot a narancssárga szervizutak között.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A kapott válaszon Tubrok láthatólag meglepődik és az egyik szemöldökét is megemeli, bár azt már szándékosan.
< - Ennyire jóban vagy vele? - kérdez vissza a boszorkával kapcsolatosan - Én, nem is tudtam. >
Most is tökéletesen eljátssza hangjában azt a meglepettséget, mintha valóban most tudná meg, hogy a három szeretője közül kettő közelről ismeri egymást. A törlesztéssel kapcsolatban egy csókkal válaszol csak. Tubrok viselkedésén is érezni, hogy elégedett a helyzettel és örömmel fogja háromszor is teljesíteni Ingrid kívánságát. A zuhany alatt Ingrid könnyen tud úgy helyezkedik, hogy a teste jobban illeszkedjen Tubrok kezébe, amitől a férfi ösztönösen is kicsit ráfog az idomaira. Ahogy ez történik most nagyon gyors türelmetlen lesz, Ingrid látványos elgondolkozása most tényleg felcsigázza. Szinte alid tudja kivárni a választ, de amikor megkapja Ingrid sóhajának formájában ismét saját magával nagyon elégedettnek tűnik. Cal-al kapcsolatban felnevet, nem túl hangosan, de láthatólag tetszik neki a felvetés.
< - Akkor azt hiszem előbb kapnám a halálos ítéletem, mint téged. Bár nem hiszem, hogy Cal mindent bevetne a cél érdekében. Valamiért inkább úgy gondolom, hogy megpróbálna meggyőzni arról, hogy jobb ha hagylak választani. Így lenne? >
A szavaiból kitűnik, hogy a válaszra tényleg kíváncsi a kettejük közötti intim helyzettől függetlenül is. Várakozóan tekint Ingridre és a válasz előtt Miller már érezheti, hogy kicsit hátrébb húzódik, valamiért nemleges reakciót várva, de így még kellemesebb meglepetés számára amikor Ingrid lábujjhegyre áll.
Kihasználva a lehetőséget azonnal megcsókolja őt, most ő hajol kicsit lejjebb a szokásosnál, hogy Ingridnek ne kelljen megemelkednie. Kezével kényeztetni kezdi őt, most kevésbé finoman, inkább ingerli és izgatja Ingridet minden egyes érintésével. Újra megkeresi a már kitapasztalt érzékenyebb pontokat és próbálja ő előbb elérni a nőnél a szenvedélyesebb reakciókat. Egy idő után nyelvét kicsivel még beljebb tolja Ingridbe. Az eddigi három szeretkezés ellenére most is ugyanolyan heves és türelmetlen mint eddig, mintha csak az első alkalom lenne. Hosszú percek múlva, ha Ingrid folyamatosan ingerli akkor nem bírja tovább és a fenekénél megragadva felkapja őt. Így magához húzza és emeli őt, nem engedve, hogy elhúzódjon tőle, most saját kedve szerint elnyújtva a csókokat. Egyre szenvedélyesebben kezdi csókolni, és lassan magán fel-le mozgatni, hogy a bőrük nagy felületen egymáshoz súrlódjon, kiváltva ezzel az érintéseket. Próbálja megint kellő képen felizgatni Ingridet ezzel. Ha kell akkor alulról kezével megérinti Ingridet, erősebb reakcióra bírva őt.
< - Ki a telhetetlen? - kérdezi egy gonosz mosollyal. >

by **Thorhalla** Vas. 05 Jan. 2014, 09:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Mindkettejükkel ennyire jóban vagyok – felelte ugyanolyan hangsúlyban, ahogyan elkezdte. >
Láthatóan roppantul mulattatta az egész kis játék kettejük között, az különösen, hogy Tubrok meglepődött és hiába volt már szándékos a szemöldök felvonás, hogy az is megtörtént. Továbbra is úgy beszélt, ahogyan a férfi is, mintha egymaga felderítette volna a másik összes szeretőjét és tényleg jóban lenne is velük, féltékenységgel viseltetve irányukba, ahogyan annak lennie is kellene egy olyan helyzetben, amit épp most felvázoltak.
< - Ez a személyes csáberőm – suttogta. – Az emberek így viszonyulnak hozzám, vagy az első pillanatban megutálnak és nem nagyon változik, vagy pedig szeretni és kedvelni fognak. Könnyen barátkozom, így tudtam őket is megnyerni magamnak. >
Annak ellenére, hogy az elején suttogott a végét rendes hangsúlyban mondta, még mindig ugyanúgy a kettejük közötti hangot megütve egyáltalán nem komolyan mondva azt, amit. Még a vagy megutálnak részt sem, pedig már Tubrok is láthatta korábban azt, hogy Nava-val pontosan úgy jártak, ahogyan azt Ingrid most felvázolta gyorsan játékból. Elégedett és mégis kedves mosoly jelent meg a nő ajkain, ahogyan a férfi éreztette vele, hogy mindháromszor teljesíti majd a kívánságait és mindháromszor esedezik majd a bocsánatáért. Amikor mozdult, hogy a férfi jobb fogást találjon rajta az belemarkolt a melleibe, minek köszönhetően egy újabb halk sóhaj hagyta el Ingrid ajkait, jelezve, hogy továbbra is igencsak elégedett azzal, hogy Tubrok milyen figyelmet szentel neki. Látta a férfi arcán, hogy ismét türelmetlen lett, amikor egyelőre Ingrid nem felelt neki a testbeszéddel feltett kérdésre. Tudta, hogy igent akar a másik, még ha hangosan nem is fogja kimondani, de titkon ezt szerette volna. Ami azért Ingrid egóján is igencsak dobott, hogy bármennyire is fáradt volt a másik még mindig ugyanúgy akarta, mint az első pillanatban, amikor meglátta őt.
Örült, hogy ismét nevetésre sikerült bírnia a férfit, eléggé soká tartott, hogy egyáltalán elérje ezt a pontot, hogy először megtegye. Csak a mai napon először, még a tegnap esti vacsora közben sem. Éppen ezért örült ennek a sikernek, főleg, hogy azóta egyre gyakrabban tette és már most roppant mód szerette ezt hallgatni. A feltett kérdésre ő maga tudta a választ, ebben volt igencsak más Cal, mint az apja. Tubrok egészen jól ráhibázott, de azért volt benne olyan hely, ahol hibázott.
< - Majdnem igazad van – válaszolta mosolyogva. – Megpróbálna meggyőzni téged, hogy hagyj fel ezzel az ostobasággal, de csak azért, mert az én boldogságommal törődik, azt tartja szem előtt és tudja, hogy milyen szomorú lennék, ha meg kellene öletnie téged, vagy felperzselni a Rocksolidot. De azt hiszem, hogy inkább 50-50%-os láthatásra és „birtoklásra” játszana, hogy így osztozz rajtam a Birodalommal. >
Nem tette hozzá, de eléggé egyértelmű volt, hogy miért a fele-fele arány, hiszen ha Ingridet elrabolják, ő nem válna meg a fiától, akit hozna, Cal pedig Greg apja volt és ő sem vált volna meg a saját gyermekétől, de a fele-fele arányban Ingridnek jutna ideje Tubrokra, illetve a családjára is és ez volt a leglogikusabb. Noha valószínűleg egyik fél sem érezné teljesen fairnek és mindkettő többet akarna. De az csak akkor lenne megoldható, ha mindannyian egy fedél alá költöznének, ami pedig Ingridet nagyon ősrégi vígjátékokra és sitcom jelzéssel ellátott sorozatokra emlékeztette. A fele-fele arányról neki pedig egészen más ugrott be, Hadész és Perszephoné történte volt ez, ahol az istennő az év felét az alvilágban, a férjével tölti, másik felét az anyjával az élők világában. Tudta, érezte, hogy a férfi tényleg kíváncsi volt a válaszra, így amit felelt neki az a minimális kettejük közötti játékon felül tényleg a valóság volt. Ezt gondolta, hogy Cal tényleg így tenne, ahogyan kimondta azt Tubroknak.
Érezte és látta is, hogy a férfi a még mindig ki nem mondott válasz előtt hátrébbhúzódott, bizonyára amiatt, mert még mindi nem kapott választ arra a ténylegesen ki nem mondott kérdésre és emiatt Ingrid örült, hogy sikerült is átvernie őt. A szenvedélyes csóknál hálás volt a férfinak, hogy ennyire lehajolt hozzá, de ő még mindig lábujjhegyen állt, nehogy Tubrok kitörje a nyakát, hogy a kettejük közötti magasságkülönbség miatt túl mélyre kellett hajolnia. Szerette és tetszett neki, hogy még mindig ennyire heves, türelmetlen és szenvedélyes a másik és nem érződött rajta, hogy fáradt lenne. Ahogyan megérezte, hogy most nem a lágy simogatások jönnek az elején, hanem ezt átugrották ő maga is úgy kezdte simogatni a férfit, hogy minden érintéssel izgassa őt és már ezekkel az érintésekkel is a lehető legnagyobb gyönyört és élvezetet nyújtsa a férfinak. Mivel még túl közeliek voltak az előző együttlétek és noha Ingrid is teljesen megnyugodott, minként a teste is, de a teste még emlékezett arra, hogy miket kapott Tubroktól, így ennek köszönhetően a legapróbb érintésre is igencsak hevesen felelt és hamar sikerült Ingridet izgalmi állapotba hoznia a férfinak. Minden érintés után egyre követelőzőbb és szenvedélyesebb lett nem csak a viszonzott csókokkal, de a saját érintéseivel is, amikkel a férfit kényeztette és izgatta.
Ahogyan a férfi felemelte a fenekénél fogva egy pillanatra meglepődött, de másodpercek alatt helyre tette magában az egészet, a lábaival óvatosan fogta körbe Tubrok derekát, vigyázva ezúttal, hogy ne érjen egyetlene egy sebhez sem és így ebben a helyzetben folytatta azt, hogy tovább simogassa és izgassa a másikat, amennyire leért a keze ezek után. Ingridnek esze ágában sem volt elhúzódni, egy pillanatra sem akarta megszakítani a csókot, annak és az érintéseknek, majd az egymáshoz súrlódásnak is minden pillanatát élvezte. Már mindezek is kellően erős és szenvedélyes reakciókat váltottak ki belőle, de ha ennek ellenére is megérintette Tubrok odalent, akkor a teste egy pillanatra megfeszült és egy kéjes nyögés hagyta el ajkait a csók közben. A kérdés után a homlokát a férfi homlokához döntötte és az ő arcán is egy gonoszkás mosoly jelent meg miközben a hosszú csók és kényeztetés után levegőért kapkodott.
< - Te vagy a telhetetlen – suttogta. – Esetleg egy kicsit én is, de te jobban. >
Ha a férfi ekkor engedte, akkor újra szenvedélyesen és hevesen csókolta meg, a lábaival kicsit még jobban magához húzta Tubrokot és szorosabban ölelte magához, így ha elengedte volna a férfi, ő már akkor sem került volna le a földre. Kezeivel pedig folytatta tovább a másik izgatását. A mozdulataival és a csók előtti tekintetével rábízta magát Tubrokra, hogy döntse el a férfi, hogy hol szeretné a negyedik együttlétet eltölteni vele, mert Ingridnek igazából nem voltak erre különösebb igényei, neki itt a zuhany alatt is ugyanúgy megfelelt, mint az ágyban fekve, vagy korábban a medence partján.

by **Bishop** Vas. 05 Jan. 2014, 13:08

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok továbbra is élvezi a játékot kettejük között, ezért egyelőre nem is akarja megszakítani. Úgy tesz mintha valamin elgondolkodna és egy ötlete támadna.
< - Esetleg, ha már úgyis jól ismeritek egymást, hárman egyszerre is jöhetnétek, hogy lerójam amivel tartozom. >
Kettejük közötti hangot üt meg, és viszonozza Ingrid elégedett mosolyát. Valószínűleg korábban nem volt része senkivel hasonló játékban, így most nagyon élvezi ezt a megjátszott párbeszédet. De ha látja Ingriden, hogy őt már nem szórakoztatja annyira ez az egész, akkor egy rövid csókkal zárja le a játékot. Cal-al kapcsolatban néhány szívdobbanásnyi időre még kivár, talán a helyzet kettőssége miatt, majd kicsit közelebb hajolva egészen halkan válaszol.
< - De mivel téged egyikünk se akar úgy kezelni, mint egy tulajdont, végül megállapodnánk abban, hogy te dönts. És rajtad múlna, hogy ki mennyit kap belőled. Így egyezne meg az északi törzsfő a Birodalom egyik vezérével. Nem lenne túl izgalmas legenda a történelemben. - végül lágyan elmosolyodik. >
Látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy a szavai nem voltak komolyak, nem bánná, ha ténylegesen is Ingrid döntene arról, kire mennyi időt fordít. Ragal már kitapasztalhatta azt, hogy Cal és Greg mennyire fontosak Millernek, nyilván nem akarja tőlük elvenni, de szeretné ha az övé is lenne egyben.
Amikor Tubrok érzi Ingrid heves reakcióit, akkor még jobban rájátszik arra, hogy kellő képen felizgass őt, így alul is hozzáér, hogy finoman ujjaival kényeztesse és újabb nyögéseket és sóhajokat váltson ki belőle. Eközben Ingridnek is sikerül folyamatosan ingerelnie a férfit, most már akár a sebek közelében is végigsimíthat vagy akár karmolhat is Tubrokon, a férfi mintha egyáltalán nem érezné. Ahogy telnek a percek mind a kettejük egyre türelmetlenebbé válik. Ingrid felkapaszkodik Tubrok testére, aki ezek után finoman elengedi őt, majd kezeivel a nő hátát nyaktól és válltól egészen fenékig, az oldalánál a csípőjéig, valamint a combjainál is kényeztetni kezdi. A hallott válasszal nagyon elégedett, kajánul el is vigyorodik, de már nem válaszol két levegővétel között, csak viszonozza a szenvedélyes csókot. Finoman bele is harap Ingrid alsó ajkaiba, miközben újra megragadja őt. Még vár egy kicsit, hogy lássa Ingridnek is megfelel-e, majd úgy mozdul, hogy könnyen belé tudjon hatolni. Végül ezt meg is teszi, részben ő mozdul, részben Ingridet engedi lejjebb, magára. Ismét lassan teszi ezt, hogy ki tudja élvezni minden pillanatát, majd csak utána vált ütemes mozdulatokra. Próbál úgy helyezkedni, hogy mint legutóbb hasonló helyzetben teljesen Ingridbe tudjon hatolni, amit meg is tesz, ekkor gyorsít a tempón, hogy még nagyobb élvezetet tudjon okozni. Ingrid reakcióinak megfelelően folytatja, nem túl gyors mozdulatokkal, nem akar sietni.

by **Thorhalla** Vas. 05 Jan. 2014, 14:36

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid továbbra is hasonlóan élvezte a játékot, mint Tubrok, így esze ágában sem volt félbeszakítani mindazt. Tubrok felvetésére beleharapott az alsó ajkába, mintha komolyan fontolgatná a tőle kapott javaslatot. Néhány pillanatig még meglehetősen komoly képet vágott hozzá, mintha legalább olyan szintű dologról kellene döntenie, mintha most is a tárgyalóteremben lenne a Rocksolid összes vezetőjével szemben, vagy éppen otthon a politikai életben valamilyen fontos tárgyalás kellős közepén.
< - Az ajánlat megfontolás tárgyát képezi – mondta megjátszott komolysággal. >
Továbbra sem zavarta a játék, sőt ugyanúgy szórakoztatónak találta még mindig, mint a férfi így Tubroknak nem kellett ezt megszakítania, sem véget vetnie. A végén már nem bírta és felkacagott. Egy gyors csókot lehelt a férfi ajkaira mielőtt megszólalt.
< - Kétlem, hogy elbírnál hármunkkal egyszerre – mondta. – Bár, amilyen telhetetlen vagy. >
A következőkhöz némi várakozás következett abban, hogy a férfi válaszoljon Ingrid szavaira. Ő végig figyelte a másikat, hogy miként reagál, hogy mit olvashat le belőle ezzel kapcsolatban. Érdekelte volna igencsak, hogy miként is tette össze a dolgokat Tubrok és hogyan is fog eljutni oda, ahova ezzel kapcsolatban. A válaszra ő is elmosolyodott, ő maga tudta, hogy a szabadidejében úgyis ő fog dönteni arról, hogy mennyi időt akar és fog is eltölteni majd itt. Igaz ez majd a munkabeosztásától is nagyban függ majd, hogy mennyire marad ideje, nem csak Tubrokra, de a családjára is. Tudta pontosan, hogy a Flotta mennyire le tudja foglalni az embert és milyen sok időt elvesz tőlük. Érezte a társa hangjából, hogy ő is az szerette volna, hogy ő döntsön, így hát halkan suttogva felelt a válaszra.
< - Én fogok dönteni – biztosította. – Ha rajtam múlik, akkor az 50-50% remek kezdetnek tűnik, és majd egyszer idővel, ha Greg idősebb lesz és önállósodik, akkor az az 50% bizonyára több is lesz. >
Érezhető volt a hangjából, hogy tényleg szerette volna, ha így alakulna, és még akkor is együtt lennének majd, a tényleg hosszú távon, amikor már a fia idősebb lesz. Persze ő maga tudta, hogy ez az 50% egyelőre csak nagyon-nagyon szép ábránd és úgysem lesz ennyi ideje. Abban biztos volt, hogy a férfinak sem lenne ennyi egy napból, hiszen neki is feladatai voltak és emiatt sem lehetne összeegyeztetni mindezt. De ettől függetlenül éreztette a hangjával, hogy mindent megfog tenni, hogy a lehető legtöbbet itt legyen Tubrokkal, és ezt a férfi ígéretnek is vehette. Talán ezen a ponton kicsit örült volna annak, ha Greg egy kicsit korábban született volna és most már kellően idős lett volna ahhoz, hogy megértse azt, hogy mi is az, ami itt kezd kialakulni. Hamarosan alig egy-két év múlva úgyis elkezd kamaszodni, amikor kellemetlennek fogja érezni, hogy az anyja a nyakában van és függetlenedni akar és az lesz a tökéletes időpont majd. Egyelőre azonban erre nem gondolt, ha sikerrel jár a tárgyalás és előléptetik, illetve belép a Flottába, akkor mg Gregre is kevesebb ideje lesz, de amiatt nem aggódott, hogy nem fogja tudni megoldani, még az apósa is képes volt orvosolni az efféle helyeztet, hogy azzal legyen, aki fontos neki. Akkor pedig Ingridnek is menni fog, főleg, hogy közel sem ő fogja a Birodalmat és a Flottát irányítani, csak egy katona lesz.
Ahogyan Tubrok tovább izgatta és ingerelte a nőt elérte azt, amit szeretett volna és valóban egyre gyakrabban sóhajtott fel hangosan a férfi érintései után és néhányszor újra felnyögött a gyönyörtől. Ekkor már óvatlanul és véletlenül is hozzá-hozzáért Tubrok hátán olyan részhez, amit korábban megsebzett és megkarmolt, neki ez ugyan feltűnt, de szerencsére úgy vette észre, hogy a férfinak most már, hogy izgalmi állapotba került ismét kikapcsoltak a fájdalom receptorai időlegesen és csak a gyengéd érintést érzékeli velük, majd újra jobban fog neki fájni, ha befejezték az együttlétet. Ahogyan megérezte, hogy Ragal egyre és egyre türelmetlenebb lesz hála az izgatásnak ez az érzés rá is kezdett átragadni és ennek köszönhetően folyamatosan lett még jobban követelőző a simogatása és az érintéseivel is szinte sietette a másikat, hogy ne húzza az időt. A simogatásra, amit az egész testén érzett kellemes szinte dorombolásszerű hanggal válaszolt, majd egy újabb halk felnyögéssel és sóhajjal arra, amikor Tubrok az ajkába harapott bele. Ingrid ekkor már kész volt, így a férfinak sem kellett várnia, hogy könnyebben tudjon a nőbe hatolni még Ingrid is úgy helyezkedett, hogy mindez megtörténhessen. Ismét felnyögött, ahogyan az egyesülés megkezdődött és ő maga is kiélvezte minden egyes pillanatát.
Lassan kezdett mozogni, ráérősen hasonlóan a férfihoz, ő is éreztette a másikkal, hogy bőven van idejük, amit kihasználhatnak. Továbbra is simogatta a férfit és izgatta, kényeztette az érintéseivel, hogy ezekkel is csak tovább csigázza őt és jobban kiélvezhesse az együttlétet. Minden mozdulata, amit végrehajtott a testével úgy történt, hogy ne csak saját magának legyen jó, hanem Tubroknak is legalább olyan, ha nem nagyobb gyönyört okozzon mindez, mint neki. Ingrid a férfi minden egyes mozdulatát, lökését igencsak élvezte, érezhető volt most is, hogy szinte képtelen betelni mindazzal, amit csinálnak. Eközben ismét megcsókolta szenvedélyesen és hevesen a férfit, követelőzve, hogy még jobban érezhesse őt mindenhol és a csókok közben sem hagyta abba, amit mindeddig csinált.

by **Bishop** Vas. 05 Jan. 2014, 16:30

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ahogy Ingrid figyeli Tubrok arcán látszik, hogy maga elé képzeli a helyzetet, amint a három nővel egyszerre kell foglalkoznia. Határozottan elmosolyodik ezen, majd az eddig megszokott hangnemben válaszol.
< - Hát... - húzza egy kicsit az időt - Eddig sem okoztam csalódást egyikőtöknek sem. Csak össze ne vesszetek rajtam. >
Végül játékosan Ingridre kacsint és kíváncsian várja a nő válaszát. A válasz amit kap Ingridtől láthatólag teljes mértékben megfelel Tubroknak, de aminek még kifejezetten örül, hogy Ingrid már most hosszabb időre tervez, amikor Greg már idősebb lesz.
< - Ennél többet nem is kérhetek, ha valóban így gondolod. - hálásan megcsókolja Ingridet, majd valamivel komolyabb hangra vált - Később majd még beszéljünk erről, ha alkalmas. Cserébe ha már úgyis itt leszel elküldöm a szeretőim. >
Az ígéretnél Ingrid szemeibe néz és látni rajta, hogy valószínűleg már vissza sem hívja a többi nőt, csak röviden kiadja majd az útjukat, mert nem akarja, hogy Ingrid miattuk kényelmetlenül érezze magát. Várakozóan tekint Ingridre, hogy mit is szól a felvetésre.
Szeretkezés közben Tubrok örömmel veszi tudomásul, hogy Ingrid mint legutóbb hasonló pózban most sem tud betelni vele. Ingrid ekkor kap egy visszajelzést a szervezetétől, hogy a természetes védelme most is aktív, mivel a kezdeti jelzés elmaradt valamiért, ezért a behatolás után nem sokkal küld egy megerősítést az idegrendszere. Ragal egészen hosszú ideig tartja a lassabb tempót, és ugyanazt a pózt, ha ez nem zavarja Millert, de ahogy egymást izgatják mind a ketten egyre türelmetlenebbek lesznek, Tubrok több fajta mozdulatot és gyorsaságot is végigpróbál ezalatt, megkeresve azt ami neki és Ingridnek is különösen jól esik. Ezt a ritmust felvéve, még több csók és szenvedélyes mozdulat kíséretében próbálja felfokozni Ingrid vágyát, hogy ne legyen neki elég, amit most kap. Ha ezt eléri, akkor oldalra fordul és Ingrid hátát finoman a falnak támasztja, majd két karjával a combjainál megtámasztja a nőt és úgy folytatja tovább, így Ingridnek nem kell belé kapaszkodnia és a férfi jobban hozzáfér. Ebben a helyzetben a testük valamivel távolabb kerül egymástól, de így Ragal határozott és egyre gyorsuló lökésekkel folyamatosan teljesen Ingridbe tud hatolni, még nagyobb élvezetet okozva így mindkettejüknek. Ezúttal az élvezettől az egyik határozottabb tolás után Tubrok is nyögés szerű hangot ad ki, ahogy kifújja a levegőt és ezzel párhuzamosan Ingrid is érzi, hogy a férfinak egyre nagyobb élvezetet jelent az együttlét.

by **King Raten Chromixen** Vas. 05 Jan. 2014, 17:15

Egykedvűen vontam meg a vállam, mielőtt válaszoltam volna.
- Maga pedig ne felejtse el, amit épp most mondott. Ki kell cselezzem őket. Tehát nem találkozok velük. Tehát lehetnek 9, 8, 7, de akár hat kvatrocsilliárd szintűek is, a küldetés szempontjából lényegtelen. Amíg nem hibázok, addig ez nem tényező.
- Tapasztalataim alapján ez alapvető társadalmi viselkedési forma, nem pedig kisszakaszos konfliktus. – nevetem el magam, a fejemet csóválva. Persze, Dunn őrmester, ennél fogva felelős tiszt. Egyértelmű, hogy nem tud ezekről, és ha valaha tudott is, már elfelejtette. Vagy próbálja elfelejteni, ezért a rangjánál fogva nem vesz róla tudomást. Gondoltam kicsit felélénkítem a memóriáját.
- Az emberek egész nap fegyverekkel játszanak... bocsánat, gyakorlatoznak, folyamat férfiak és férfias nők veszik körül őket, és ekkor szinte bedobnak közéjük egy ilyen bombázót. Nem tudom ön hogy van vele, de aki nem buzi, az egyből beindul rá. Először csak finom nyomulás, aztán elkezdődik a hatalmi párharc, mindenki a figyelméért küzd, veszélyeztetve érzik magukat, féltékenységek, az eddigi gyűlölet még erősebbé válik, a korábbi konfliktusok felevenítődnek, és előbb-utóbb valaki összeveri a másikat. Az, hogy maga nem tud erről... nos, ez azt jelenti, hogy legalább van eszük a tisztek előtt eltitkolni a dolgot. Az pedig, hogy ki tudja megszerezni, és ki nem - nem igazán változtat a dolgon. Sőt, amit nehéz megszerezni, azt ösztönösen, mégjobban akarják. Higyje el nekem, szegény lánynak nincs könnyű dolga. Nap mint nap egyre durvább beszólásokat kap, és meg kell védje magát, nem szabad mutatnia, hogy sértik a védőburkot, amivel kizárja ezeket az élcelődéseket. Nem sok nő bírná sokáig. Épp ezért még jobban tisztelem szegényt. - sóhajtottam mély átéléssel. Mint valami útszéli ripacs. - és még jobban gondolom, hogy jobbat érdemel.
A férfi maga is leellenőrizte a páncélom, bár végig figyelte ahogy felszereltem. Kezdett feszéjezni ez a túlzott mértékű apáskodás, de jelenleg elég vidám voltam, ahogy felidéződött bennem a katonai élet. Ettől függetlenül eldöntöttem magamban, hogy a következő ilyen megmozdulásánál jelzem nemtetszésem. Vagy eltöröm az ujjait, ha a páncélomhoz nyúl. Valószínűleg a hangulatom fogja befolyásolni a tetteim.
- Csak nem értem, hogy akkor minek próbálkoznak. Mindegy, az ember alapvetően törekvő, és mindig meg akarja mutatni, hogy ő valami újat tud, valami tutibbat… de csak addig, amíg egy önérzetes, jól nevelt fegyvermániás meg nem húzza a ravaszt… – kinyújtom a fegyverem, és elképzelek egy ilyen tudóst. Becélzom a fejét, és enyhén megmozdítom a fegyvert, mintha elsütöttem volna.
- Bárcsak lenne egy ilyen, aki megtenné. – eresztem le a pisztolyt, és visszacsatolom a helyére. Időközben az őrmester eltűnik, és kis tárolókat hoz vissza, amiket szintén a páncélra csatlakoztatunk. Így már tökéletesen elférnek a gránátjaim, és ezek még a mozgásban se nagyon befolyásolnak. Ahogy ellenőrizni akarom a páncél lefedettségét, feltűnik, hogy előbb a térkép helyére csúsztattam – megcsóválom a fejem, és gyorsan a jobb felső sarokba helyezem. Ezután zárolom az interfész beállításait, hogy több ilyen ne forduljon elő, és pár egyszerű mozdulattal átmozgatom az izmaim. Vállkörzés, nyak, guggolás, satöbbi. Ez nem csak lelkiekben készít fel a bevetésemre, de a ruha mozgékonyságát is tesztelem vele. Szerencsére nem akadályoz a mozgásban, és könnyen végezhetem el a gyakorlatokat. A kézenállásban végzett fekvőtámaszoknál tartok, amikor az őrmester előhoz egy állványt, amin közelharci fegyverek sorakoznak. Nem értem, hogy miért nem lehet így tárolni a lőfegyvereket…
Szó nélkül megyek oda, és vizsgálom meg a késeket. Súlyelosztás, fogás, pengeméret… több mindenre is kitérek a válogatás közben, de azért nem húzom nagyon az időt. Végül a régi Amazon technológiás kést választom, amihez egy szép kis tartó is tartozik – ezzel rögzíthetem a páncélomon.
- Nos, hogy festek? – kérdezem az őrmestert vigyorogva, majd bekapcsolom a páncél álcázási technológiáját. Mikor ismét megjelenek, az őrmester egy pillanatra zárolja előlem a kért információt – a kezével. Mivel látom, hogy ez úttal halálosan komoly, és nincs idő a tréfálásra, vigyázzba vágom magam, és előre szegezett tekintettel, katonás hangon és hangszínen szólok.
- Igen, őrmester, igen! – hiába hangzott jobban a régi „igen uram igen”, a flottánál bevett szokás, hogy a katona a rangnak tiszteleg, és nem az embernek. Ezek után megkapom a hozzáférési adatokat, és elmentem a csatorna elérhetőségét – természetesen titkosítva – majd passzív állapotba kapcsolom a kommunikációs egységet. Ez azt jelenti, hogy semmilyen jelet nem ad le a készülék, mégis tud fogadni beérkező hívásokat. Nem szeretem teljesen elvágni magam a külvilágtól.
A továbbiakban csendesen telik az utunk. Megérkezünk a dokkba, ahol jóval több járművet látok, mint amire számítottam. Pókerarccal bólintok a férfi szavaira, és némán követem. Mostmár nem átlagos civil vagyok. Mostmár Ralf vagyok, egy katona, aki a bevetésére indul. Mostmár nincs helye a szórakozásnak. Elvégre profi vagyok.

by **Thorhalla** Vas. 05 Jan. 2014, 18:45

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Már most látta, hogy „kár” volt felhoznia az ötletet, vagyis említenie, hogy mindhárman. Tubrok-ra elég lett volna egy pillanatra ránéznie ahhoz, hogy tudja, hogy egyszerre három Ingridet képzel el ebben a pillanatban. Férfiak; sóhajtott magában lemondóan. Noha ennek egyáltalán nem mutatta jelét, hogy így gondolta volna, inkább csak elszórakozott a későbbiekben az egészen, ahogyan a férfi ismét megszólalt. Most a válaszon ismét ő gondolkodott el, mintha továbbra is valami eget rengetően fontos dologról lett volna szó.
< - Majd felosztunk magunk között, hogy mindenkinek ugyanannyi ideje legyen rád és akkor szóba sem kerülhet az, hogy összevesszünk. >
Örült ő maga is, hogy Tubrok is így érez amiatt a válasz miatt, amit kapott, sőt amiatt, hogy Ingrid kimondta, hogy hosszabb távra tervezne vele. Ami jelen esetben éveket jelentett, igaz, hogy végül mi is alakul ebből, majd kiderül az idővel, de a nő már most tudta, hogy így szeretné. Leginkább azóta, hogy odafent a katonai bázison ugyanezt látta a férfi szemeiben is. Elmosolyodott a folytatáson, míg végül bólintott, hogy tényleg úgy gondolt minden egyes szót, ahogyan kimondta. Ilyen közelről nem is lett volna képes arra, hogy a férfi szemeibe hazudjon, nem csak, mert tényleg nem tudta volna, ha véletlenül mégis, akkor is észrevette volna a másik. A csókot örömmel viszonozta, örült, hogy a férfi boldog és ilyen reakciója volt az egészre.
< - Valóban így gondolom – nyomatékosította a szavait ismét. – Rendben, még úgyis lesz időnk arra, hogy beszéljünk erről. >
Tubrok szavaira az arcán és a szemeiben őszinte meglepettség tűnt fel, mintha elsőre el sem hitte volna, hogy mit hall. Saját maga példájából is tudta, hogy mennyire nehéz monogámiát felvenni poligámiából, és Ingridnek sem ment egyik napról, vagy hétről a másikra. Ezt főleg akkor szenvedte meg igazán, amikor az efféle élet után elment az Árnyékhadsereghez képzésre és hosszú évekre el kellett felejtenie a testiséget, amíg ott volt. Az külön meglepettség volt a részéről, hogy tisztán ki tudta a másik szemeiből és tekintetéből olvasni, hogy már vissza sem akarja hívni azokat a nőket a mai nap után és nem csak egy ígéret volt a férfi részéről. A rövid ismeretség alapján biztosra tudta mondani, hogy tényleg megfogja tenni, amit most ígért.
< - Felőlem megtarthatod őket, de azt garantálni tudom, hogy sem erőd, sem pedig időd nem lesz rájuk – felelte kissé szurkálódva. >
A hangja ezt sugallta, de a tekintete és a szemei nem tudtak hazudni. Hosszú élet ide, vagy oda nem igen tudott mit mondani ebben a helyzetben Tubroknak. Végtelenül hálás volt neki ezért a kedvességéért és hozzáállásért, hogy egy nő miatt félreteszi a többit, azt az életvitelt, amihez ki tudja, hogy mióta hozzá volt szokva. Egy pillanatra még a szeretőket meg is sajnálta, nem lehet majd kellemes egy ekkora csalódás a számukra, innen a luxusból irány haza. Tudta, hogy milyen volt a középkorban az efféle helyzet, amíg szeretők voltak, reménykedhettek, hogy előrébb is juthatnak és szülhetnek egy gyereket a törzsfőnek és ezáltal az életük örökre biztosítva van, de így nem. Jött egy Birodalmi nőcske, aki alig három nap alatt teljesen kifordította Tubrokot és nagyon úgy nézett ki, hogy elnyerte, illetve meghódította a szívét, ami miatt az összes nő hoppon maradt a Rocksolidban. Azért csak egy pillanatig érzett sajnálatot, mert már ő is volt olyan, hogy pofára esett és otthagyták egy másik nő miatt, mindenki túlteszi magát az ilyen eseményeken. Még akkor is, ha ennél már csak lejjebb lesz útjuk és nem feljebb.
< - Köszönöm – mondta végül ő maga is hálásan mialatt végigsimított Tubrok arcán. >
Szeretkezés közben határozottan megnyugodott, amikor a szervezete végre valahára megadta a visszajelzést, hogy a védekezése aktív, már aggódott, hogy valami gond van és miatt nem aktiválódott mindez. Elég jól tudott alkalmazkodni a helyzetekhez, így amíg Tubrokot nem zavarta ez a pozíció és a helyzet, addig Ingridnek sem volt semmilyen kifogása ez ellen és tökéletesen érezte magát. Ahogyan megérezte a csókok és izgatás közben, hogy a férfi mire játszik, ő maga is ezt próbálta a saját mozdulataival, tetteivel elérni, hogy a másik se legyen képes betelni vele. Jó néhány perccel később Tubrok megérezhette, hogy végre elérte a célját, külsőleg jele nem volt, csak Ingrid mozdulataiból következtethetett erre, ahogyan még sürgetőbben húzta végig az ujjait a hátán, illetve úgy mozdult, hogy a férfi még mélyebben tudjon belé hatolni, hogy teljes egészében érezhesse őt. Ahogyan a háta a falhoz ért gyorsan és mégis alig észrevehetően mozdult úgy, hogy semmi se nyomja őt és kényelmesebben helyezkedjen el ott. A lábaival ugyan már nem kellett volna ölelnie a férfit, de nem engedte el, ezzel is mégjobban magához tudta őt húzni, igaz ebben a helyzetben ő maga annyira nem tudott mozogni, így a kezeivel próbálta tovább ingerelni és izgatni Tubrokot, hogy nehogy elmaradjon a kényeztetésben. Minden egyes lökés, amit magában érzett egyre jobban fokozta a gyönyörét és jó néhányszor ismét nem volt képes arra, hogy halk maradjon, hanem egy-egy vágytól fűtött nyögés hagyta el az ajkait. Érezte, hogy a partnerének is egyre nagyobb örömet okoz ez a mostani együttlét. Ahogyan végül a teste jelzett neki, hogy közeledik a csúcshoz a lábaival egészen közel húzta magához Tubrokot a csípőjénél, hogy még közelebb érezze magához, illetve, hogy méginkább belé tudjon hatolni a férfi. Ingrid előrehajolt a szeretkezés közben, a hátát a lehető legjobban végig a falon tartva, a saját hajlékonyságát ezúttal is bevetve, hogy újra megcsókolhassa szenvedélyesen a férfit és a kezeivel könnyebben tudjon végigsimítani rajta, illetve gyengéden karmolni, először a mellkasán, majd az oldalán ott, ahol még nem volt seb. Ebben a helyzetben igyekezett annyira mozogni és úgy, hogy a lehető legnagyobb gyönyörhöz jutassa partnerét addig, amíg ő maga a csúcsra ér.

by **Bishop** Hétf. 06 Jan. 2014, 00:17

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Dunn a megállapításra, hogy Ralfnak csak ki kell kerülnie őket, tehát nem kell velük számolnia, felemelt kezével mutatja egymáshoz érintett hüvelyk és mutatóujját. Ez a jelzés a Flottánál bevett, olyasmit jelent, hogy úgy legyen vagy elhiszem, de használható hivatalos jelzésként pozitív megerősítést jelezve. Többet nem fűz hozzá. Amikor viszont Shaw részletesen is kifejti a gondolatmenetét a nőről, az őrmester szemei mintha egy pillanatra villámokat szórnának, úgy néz vissza a férfire. A tekintetén látszó reakció ellenére teljesen hideg hangon válaszol.
- Ez az ön elmélete, de biztosíthatom itt máshogy kezeljük a hasonló helyzeteket. Ha bármilyen problémája lenne, jelezhetné, amíg nem teszi meg, nem kell eljárnom és zavarnom a magánéletét. Bármikor lenne lehetősége a probléma megoldására, ha az olyan mértékű lenne.
Ezzel lezártnak tekinti az ügyet és a fegyverek valamint a páncélzat ellenőrzésével foglalkozik. Ralf gond nélkül módosítja a HUD-t, majd a kommunikációs csatornát is felállíthatja, aktiválva a passzív módot. A páncélban valóban könnyű mozogni, a szilárd elemek úgy csúsznak el, hogy zökkenőmentesen lehessen a nehéz gyakorlatokat is kivitelezni, tehát ez harc közben sem okozhat majd ez gondot. Az álcázás is tökéletesen működik minden alkalommal, bár valószínűleg a lefedettsége nem teljes és valamilyen érzékelő így is jelezhető Ralfot, de ennek esélye kicsi. Ahogy Shaw a kezével pisztolyt formáz a szimbionta automatikusan beborítja a karját, majd fegyver szerű résszé alakul, így a kis közjátéka hatásosabbra sikerül. Érzi, hogy a tudatával aktiválni is tudja a fegyvert, így csapást mérve az előtte levő testekre Végül az Amazon is a helyére kerül, majd már teljes felszereléssel együtt vonulhat Ralf Dunn után.
- Pihenj katona. - válaszolja az őrmester az ezúttal valóban professzionális reakcióra, nyugodt, halkabb hangon, de az előtte lévő kérdésre nem válaszol. A dokkoknál közel öt perc séta után, amit a HUD jelez is, elérnek egy hajóig.
Fagyos Sötétség Kora - Page 15 145598

Első látásra teljesen civil gép, bár valószínűleg nem egészen az. Földi, sztratoszférán belül nagy sebességgel haladó kisebb szállítógép, viszonylag gyakorinak mondható a fejlett területeken az ehhez hasonló modell. Éppen nem végeznek rajta munkát, ezért Dunn csak az ügyeletes őrrel tud beszélni, majd pár perccel később a pilóta is megérkezik. Ha Ralf közelebb lép hallhatja a nem sok lényegi információt tartalmazó beszélgetést. Dunn az egyeztetés után újra Shaw felé fordul és tájékoztatja.
- Holnap ugyanitt 17:000-kor indul a küldetésre. Addig van lehetősége átnézni az információkat, kiegészítenie a felszerelését és felkészülnie a feladatra. A szállása a laborszinten van, semmilyen fegyvert vagy egyéb felszerelést ne vigyen a bázis más részeire. Leszerelve szabadon mozoghat a bázisban. Mindent értett? Leléphet.
Ha Ralf nem tartja fel, akkor elindul a másik irányba, vissza a felvonókhoz, magára hagyva Shawt, aki így a rendelkezésre álló időben szabadon tehet szinte bármit.

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Úgy gondolom fájdalmas lesz, ha felosztotok egymás között. Már most tele vagyok karmolásokkal hát akkor... - nem fejezi be a mondatot, csak látványosan elgondolkozik a folytatáson. >
Tubrok láthatóan hálás azért, hogy a kettejük közötti kapcsolat és kommunikáció ilyen jól alakul, hogy könnyen megértik egymást és Ragal bármit mondhat Ingridnek, azt megfelelően tudják kezelni és fordítva. A mai nap során valóban a legkomolyabb témáktól a szurkálódó megjegyzésekig sok minden hangzott el és ez csak tovább erősítette a kialakuló helyzetet. Tubrok a szeretőkkel kapcsolatos első megjegyzésen elmosolyodik. Finom mozdulatokkal érezteti Ingriddel, hogy valóban így van, se ereje, se igénye nem lenne más nőre. Válaszolna is, de ekkor látja meg a nő szemében, hogy az még akar neki valamit mondani és azt még megvárja. A kimondott köszönetre lágyan elmosolyodik és egészen kedves lesz a tekintete.
< - Nincs mit köszönnöd. - mondja majd finoman de hosszan csókolja meg Millert. >
Ahogy Ingrid is felhasználja a teste nyújtotta előnyöket tud úgy mozdulni, hogy Ragalnak még könnyebb dolga legyen. Másodpercről másodpercre lesz egyre élvezetesebb mindkettejük számára a szeretkezés, főleg a folyamatos egymást ingerlő mozdulatok és a gyorsuló ritmus miatt. Tubrok most nem szándékosan próbálja minél erősebb reakcióra bírni Ingridet, csak egyszerűen nagyobb élményt akar nyújtani a nőnek, ezért szinte kiszolgálva őt tolja magát minden alkalomra a lehető legmélyebbre, határozottan és gyorsan. Így a lehető legjobban érzik egymást. Egészen addig folytatja, amíg Ingrid el nem éri a tetőpontot, de akkor sem fejezi be. Hosszú percekig folytatja még tovább a feszített tempóban, majd csak utána lassít le, ahogy ismét el tudja nyújtani az orgazmust. Végül finoman leteszi Ingridet, úgy, hogy talpra álljon, majd átkarolja és óvatosan megfordítja, hogy Ingrid háttal legyen Tubroknak, szemből kicsit a falnak támaszkodva. Ha ez a póz megfelel neki is, akkor valamivel kijjebb tolja Ingrid lábait, majd újra belé hatol. Pont mint a komplexum folyosóján, kezeivel Ingrid hasát, nyakát és melleit kezdi kényeztetni, egyelőre lassan haladva, de most nincs ott az egyenruha ami akadályozná Ragalt.

by **Thorhalla** Hétf. 06 Jan. 2014, 12:33

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Felnevetett, amikor Tubrok abbahagyta a mondatot, hogy milyen szenvedéseket kellene még kiállnia akkor, ha tényleg fel lenne osztva három felé és háromszorosan karmolnák őt szét szeretkezés közben. Amennyit látott eddig a férfiból tudta, hogy a másik roppant mód élvezné ezt és igazából éppen ezért, és az abbahagyott részért nem bírta ki kacagás nélkül. Az egész továbbra is remekül szórakoztatta és nagyon jól érezte magát ebben a szituációban, főleg, hogy ezt a jelenetet már ő maga is a lelki szemei elé képzelte és a végeredmény igencsak mókásra sikeredett az ő szemeiben.
< - Valamit, valamiért – suttogta Ingrid. – Néhány dologért mindig meg kell szenvedni. >
Hasonlóképpen érzett ő maga is, nem csak Tubrok amiatt, hogy ennyire könnyen, gyorsan és jól megértették egymást minden témában. Kezdve attól, hogy kiderült, hogy kicsoda és micsoda Ingrid valójában, egészen addig a szurkálódásig és kettejük közötti játékokig, amiket szóban vívtak. A nőnek igazából roppant könnyű volt ehhez azonosulnia és elfogadnia azokat, amik Ragal-ra vonatkoztak, hogy milyen szokásai voltak, illetve miket követett el a múltban a sötét időszakában. Talán pont azért ment neki ennyire könnyen, mert saját maga is megélt hasonlókat és itt is, mint minden másban megannyi közös vonásuk volt, ami miatt könnyű volt egymást is megérteni, illetve beleképzelni magukat a másik helyzetébe. Igaz az UP2, mint apa, és ki is Ingrid férje, illetve apósa már nem volt ennyire az, de örült annak végtelenül, hogy odafent azzal a csókkal és minden mással, ami azóta történt kettejük között nagyjából sikerült elfeledtetnie azt a „kis” kellemetlenséget, ami az egész elején volt. Ahogyan az előző estéből kiindult tudta, hogy ezt még magában a férfinak meg kell majd emésztenie, amikor lesz ideje rá, de az éppen nem volt Ingrid közelsége miatt és az akkori pozitív dolgok után, plusz az egész mai miatt tudta már jócskán, hogy nem kell semmi miatt aggódnia. A finom mozdulatokra ő is elmosolyodott, ahogyan a csipkelődés után Tubrok a tudtára hozta, hogy a mai nap után igénye sem lenne más nőre, az időről és energiáról nem is beszélve. Már sejtette Ingrid, hogy a férfinak is leesett, hogy miért is nem akarta annyira hamar azt, hogy egymáséi legyenek. Ő maga tudta, hogy csak ezzel tényleg elcsavarhatta volna a fejét a másiknak, ezt hangosan ki is mondta odafent. Akkor Tubrok még nem érthette, hogy miért is mondta ezt, de azóta, amiket átélt és tapasztalt a nővel már határozottan biztos volt, hogy az egész nem szorult semmilyen magyarázatra. Azon a kedves tekinteten kissé meglepődött, hogy a férfi kimutatja mindezt ebben a pillanatban, de határozottan tetszett is neki, mert még jobb képűnek tűnt így Tubrok Ingrid szemében, mint eddig, pedig eddig sem kellett panaszkodnia ilyent tekintetben.
Szeretkezés közben ezúttal a férfinak nem kellett attól tartania, hogy a nő őt fogja végigkarmolni, szerencsére ott volt a fal ahhoz, hogy Ingrid azon tudja levezetni a feszültséget, amit érzett magában, amit a gyönyör okozott neki. Ahogyan a partnere is gyorsított folyamatosan, ő is így tett, ahogyan egyre inkább közeledett a csúcs felé, annyira azért ügyelt, hogy ne engedje a férfit elmenni, hogy még tovább ki lehessen húzni ezt a szeretkezést is és ne legyen máris vége. Ezúttal nem volt olyan hangos, mint a hálóban és nem sikoltott fel, ahogyan elért a csúcsra, csak az egész teste feszült meg a gyönyörtől, hangos sóhajok és zihálás mellett élvezett el. Ekkor karmolt végig a falon a körmeivel igencsak erősen, ezúttal meg sem próbált óvatos lenni, olyan erősen tette ezt, ahogyan csak tudta, a falnak nem fájt és annak úgysem okozhatott sérülést. Az orgazmusát Tubrok sokáig ki tudta tolni, hosszú percekre, olyan hosszan, amit valószínűleg egy sima ember nem tudott volna bármiféle rosszullét nélkül elviselni. A végén Ingrid zihálva, egész testével remegve omlott ismét előre szinte rá Tubrokra, ahogyan rajta támaszkodott a forró lélegzete minden egyes levegővétel után a férfi bőrét simogatta végig a vállánál és nyakánál. Amikor a férfi letette a földre még mindig remegett egy kicsit és a lábai egy pillanatra megbicsaklottak, de ahogyan ekkor már nagyjából tudott rendesen is levegőt venni a párás melegben valószínűleg a regenerációja is beindul és a kellemes gyengeség érzését is elmulasztja majd és a két lábon való állással sem lesznek tovább gondjai.
Nem ellenkezett, amikor Tubrok a fel felé fordította, csak egy rutinos és sokat gyakorolt és használt módon támasztotta meg magát a falnál, ezzel is jelezve, hogy neki mindez tökéletesen megfelel. Amikor a férfi próbálta a lábait kissé széttolni nagyon kicsit, de érezhetően ellenállt ennek a folyamatnak, hogy ezzel is csak provokálja és izgassa tovább a partnerét, hiszen pontosan tudta már róla, hogy mennyivel jobban szereti azt, amit nem kap meg egyből. Ha megérzi a meglepettséget, akkor egy gonosz mosollyal pillant hátra a férfi felé a válla felett, még két-három alkalommal ellenáll a másiknak, de végül, amikor eléri azt, hogy Tubrok még annál is jobban beinduljon, türelmetlenebb és követelőzőbb legyen ettől, mint amilyen már így is, csak akkor engedi meg ténylegesen, hogy széthúzza a lábait és beléhatoljon. Az érzésre ismét felnyögött és némileg szemtelenül, de vágytól fűtött hangon szólal meg a levegőkapkodás közben.
< - Mindig hátul akarsz lenni? >
Kérdezte ugyanúgy, mint a férfi korábban a trónszékes jelenetnél, noha a hangjában érződött, hogy saját maga közel sem bánja, hogy így van, hiszen ő is ugyanúgy élvezi ezt, mint a férfi. A kényeztetés közben, mialatt még támaszkodott igyekezett úgy mozogni, mozdulni, hogy Tubrok a lehető legjobban férjen hozzá ott, ahol csak szeretne, miközben lassanként ismét elkezdte felvenni a szeretkezés ritmusát. Egyelőre ugyan még csak támaszkodott és emiatt a felsőteste is kissé távolabb volt a férfiétól, így még csak élvezte a másik kényeztetését, percek múlva helyezkedett úgy, hogy a háta egyesebb legyen, igaz a teste is közelebb kerüljön a falhoz ezáltal. Így már hátra tudott az egyik kezével nyúlni Tubrokhoz, hogy ő is nekiálljon kényeztetni a másikat és ha már ezt megtette, akkor közelebb is húzta magához egy kicsit, hogy ne legyenek annyira távol egymástól.

by **Bishop** Hétf. 06 Jan. 2014, 21:40

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Na de ennyire? - kérdez vissza majdnem elnevetve magát Tubrok - Hiszen én csak egy dolgot szeretnék. Már ez is baj? >
Végül játékosan elmosolyodik és ezúttal csak Ingrid ajkaira ad egy csókot. Majd kissé magához fogja a nőt és kicsit arrébb mozdul, hogy ne zavarják a sebei is továbbra is kényelmes legyen neki. Várja Ingrid válaszát miközben elhelyezkedik, hogy hosszabb ideig is így egymáson fekhessenek, ha Miller azt szeretné, nyilván már feltűnt neki, hogy mennyire élvezi Ingrid ezt a beszélgetést.
Ingridnek nem kell figyelnie Tubrokra, miközben átadja magát az élvezetnek, előtte már érezhette, hogy nem fog ezzel véget érni a szeretkezés. Most a negyedik menetben Tubrokon érződik, hogy sokáig fogja még bírni, ha Ingird nem ingerli vagy gyorsítja őt túlságosan. Amikor megbicsaklanak a lábai Ragal reflexszerű gyors mozdulattal kapja el és húzza magához. Megvárja, amíg Ingrid vesz egy mélyebb levegőt és teljesen megnyugszik, majd csak akkor fordítja a fal felé. Ahogy megpróbálja széthúzni Ingrid lábait, de az nem sikerül egy pillanatra teljesen megáll.
< - Nah! - mondja most ő hasonlóan meglepetten mind Miller korábban >
Miután meglátja Ingrid gonosz tekintetét, Tubrok azonnal kapcsol és kicsit erősebben próbálja, majd újra, amíg Ingrid nem enged neki, és minden alkalommal valóban egyre türelmetlenebb lesz. Érezhető, hogy újra Ingridben akar lenni, lehetőleg minél előbb, és ezért minden erőt megmozgat, de figyel arra, hogy ne legyen durva. Mindketten fel tudják venni a másik ritmusát, így ismét összhangba kerülve. A feltett kérdésre nem válaszol azonnal Tubrok, csak két határozottabb lökés után.
< - Eddig szemben voltunk egymással. >
Tubrok örömmel veszi, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, még jobban és figyelmesebben folytatja Ingrid kényeztetését a kezeivel, miközben nem lassít az eddigi tempón. Egyik kezével lassan végigsimít az alhasi részeken is, hogy lássa ez újból olyan reakciókat vált-e ki Ingridből, mint legutóbb, bár még nem ér hozzá közvetlenül. Ha a nőnek igénye van rá, akkor a kezével is kényeztetni kezdi, miközben magát kicsit mélyebbre löki az eddigieknél. Egy ideig így folytatja tovább, de most nem olyan sokáig. Hosszú percek múlva Tubrok jobb kezével alulról megfogja Ingrid combját majd oldalra emeli azt, és ezzel még jobban hozzá tud férni, ez Ingridnek is nagyobb élvezetet jelent. Ragal a másik kezével beletúr a hajába, de most nem húzza meg azt, kezét szépen lejjebb vándoroltatja egészen Ingrid fenekéhez. Ezután még szenvedélyesebben folytatja tovább, megpróbálva hevességével ismét kizökkenteni Ingridet és magát is a lehető legjobban felingerelni. Most már nem fogja vissza magát, teljesen magáévá akarja tenni újból Ingridet.

by **Sarah** Kedd 07 Jan. 2014, 06:40

Hiába futtatok le több ellenőrzést is, a lény amely előttem van, láthatóan létezik, bármilyen szempontból nézzük nem létezhetne, mesterséges teremtmény, de nem gép, ellenben a látottak alapján s a tapasztaltak alapján is képes azokra rácsatlakozni. A fertőzést melyet még utoljára kaptam, noha több módszerrel is próbálom megállítani és a magam hasznára fordítani az esetlegesen megszerzett nyersanyagot ami belőle származhat, nem jutok vele sokra, s így kénytelen vagyok leválasztani ismét a fertőzött részeket és regenerálni azokat, időt veszítve, de támadás nem ér közben, nem úgy mint az ellenfelemet. Próbálkozok az előző módszerrel, de az eredmények után nem meglepő módon nem érek el a hővel semmit, ellenben az amorf lénytől érkezik valamiféle verbális hanganyag, melyet próbálok azonnal rögzíteni és néhány programot ráállítva elemeire bontani, dekódolni, majd pedig egy általam is érthető formátumba rekonstruálni. Ellentámadás is érkezik közben, s az egyik kezem elvész, noha ez nem nagy veszteség, a lekérésre pedig válaszként támadás ér magam mögül. Egy nehéz lépéssel fordulok oldalra oly módon, hogy mindkét ellenfelem az érzékelőim látóterén belülre essen, a sérült kezemet pedig átalakítom oly módon, hogy a fémszilánkok melyek a csonkon maradtak sokkalta élesebbek legyenek, azokat körbefoglalom egy szolid csővel, majd pedig egy a csőben történő robbanással indítom a szilánkokat útjukra a volt társam felé, ki életét adta a szent cél érdekében ez igaz, de immáron a teste melyet isteneink alkottak neki nem több mint ellenség, melynek pusztulnia kell ahogyan a parancs szól. Mivel az energia alapú lövedékeim nem fognak különösebben működni, így ebben látom a megoldást, megfelelő erővel talán már ennyi is darabokra tépi, ha más nem ledönti a lábáról, ebben az esetben pedig egy kardot formálva a kezemre rugaszkodok neki s egy nagyobb ugrással, lendülettel érkezve próbálom meg ketté szelni az ellenséges egységet mely mögöttem tartózkodott, ezzel egyrészt távolságot nyerve az azonosítatlan lénytől, másrészt pedig valószínűleg kiiktatva egy veszélyforrást és a kardot ismét leválasztva, ha ez szükséges egy újabb fertőzés elkerüléséhez. Amíg nem találom meg az amorf lény gyenge pontját addig fölösleges közel merészkedni, ha viszont sikeresen kiiktattam ezt a veszélyforrást, minden érzékelőm szinte csak rá helyezem, potenciális gyengék után kutatva. Valahogy furcsa érzésem támad viszont, egy olyan aminek talán nem szabadna, valami olyasmit érzékelek amit évezredek óta nem, megérzést, megérzést melyet olyan részem generálnak melyeknek szerepe a működésemben, hála isteneink csodálatos adományának, már nem igen kéne hogy szerepe legyen, ám mégis, ezek most azt sugallják hogy valami nagyobb van a háttérben, ezt pedig fel is tudom dolgozni, s nem is, pár másodpercig furcsa, de a helyzet hevében nem kifejezetten ez a legfontosabb amire figyelek.

by **Thorhalla** Kedd 07 Jan. 2014, 11:32

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok szavai után Ingrid számára is nehéz volt, hogy ne nevessen fel és végül egy rosszalló tekintetet kölcsönözzön az arcának és azzal nézzen a férfira. Eközben hagyta, hogy úgy mozduljanak, ahogyan és így még jobban hozzá tudott bújni a férfihoz és élvezni a közelségét. A csókot örömmel viszonozta és örömmel látta, hogy Tubrok is legalább annyira élvezi ezt a kis játékot egymás között, mint amennyire saját maga is.
< - Ennyire – mondta végül, ő is nehezen tartotta vissza a nevetést. – Lehet, hogy azt nehezményezik, hogy csak egyetlen dolgot akarsz. >
Továbbra is komoly arcot vágott és így folytatta a beszédet is.
< - Lehet, hogy jobban járnál, ha bebizonyítanád, hogy nem csak azt az egy dolgot akarod – gondolkodott el beszéd közben. – Biztosan javulna a megítélésed a szemükben. >
Annak ellenére is, hogy korábban érezte, hogy nem igen kell aggódnia amiatt, hogy vége legyen az egésznek, attól még figyelt erre, hogy nehogy véletlenül is előforduljon mindez. Még kész szerencse volt, hogy ez már a negyedik szeretkezésük volt az este, emiatt volt, hogy nem kellett visszafognia magát, mert leginkább ezért bírta még tovább partnere az egész együttlétet. De mivel ügyelt, ezért nem ingerelte túl a férfit egy bizonyos pontnál tovább és saját maga sem gyorsított fel annyira, hogy ez az együttlétet túlságosan lerövidítette volna. Amikor Tubrok elkapta néhány pillanatra még neki is dőlt azok után, hogy a férfi magához húzta őt. Így még kellemesebb volt azaz idő, amíg végre tudott néhány mélyebb levegőt venni, hogy tovább folytathassák ezt az igencsak kellemes időtöltést. És mindezek után következett a kellemes időhúzás és az, hogy tovább tüzelje a másikat. Egyelőre nem nézett még hátra az elején, mégis érezte, hogy a férfi ledermedt egy pillanatra, amikor Ingrid nem tette azt, amit „elvárt” tőle. A meglepett felkiáltásra gyöngyöző hangon nevetett fel, ami és a tekintete is jócskán elárulta, hogy miért is csinálta. Ahogyan a gonosz mosollyal hátrafordult már látta, hogy a férfinak is leesett, hogy mire is megy ki az egész. Továbbra is, ahogyan eltervezte nem hagyta egy ideig, tetszett neki, hogy minden egyes próbálkozásnál egyre jobban érzi, hogy mennyire türelmetlen a partnere. Igaz neki is nehéz volt ez az a közel talán egy-két perc, amíg a másikat húzta, mert már ő is szerette volna ismét magában érezni a másikat, de a játékot sem akarta megtörni. Ismét egy elégedett kéjes sóhaj szakadt ki belőle, amint megérezte magában újra Tubrokot, a kettejük közötti ritmust mint eddig is az első szeretkezésük óta meglehetősen gyorsan találták meg. A férfi szavaira nem felelt már szóban, csak finoman az őt simogató kezével Tubrok hátán karmolt végig, nem annyira, hogy megsebezze, vagy fájdalmat okozzon neki, csak annyira, hogy a gyönyör érzetét javítsa és növelje.
Tovább folytatta ő is a mozgást, illetve a férfi kényeztetését, amennyire elérte őt, minden pillanatát kiélvezve ennek. Amikor Tubrok ismét az ágyékánál simított végig, Ingrid ugyanúgy megremegett, mint az előző alkalommal. Még csak a testbeszédével sem mutatta, hogy igénye lenne az extra kényeztetésre, de ha Tubrok ennek ellenére mégis él ezzel, akkor az új ingerektől és a nőt duplán érő gyönyör miatt újra kezdte elveszteni a kontrollt és hangosabb lenni, csak úgy, mint az első alkalommal. Ingrid már éppen elengedte volna a falat a másik kezével is, amikor Tubrok a combját kezdte megemelni, hogy még jobban hozzáférjen. Már az első pillanatokban megvolt a hatása ennek, mert ismét minden egyes után nyögdécselni kezdett Ingrid, így kifejezve azt, hogy mennyire élvezi azt, hogy mit is tesz a férfi. Így még hozzáfért éppen Tubrok-hoz, így az egyetlen használható kezével őt simogatta, majd néhány pillanat múlva úgy döntött, hogy a hajlékonyságát ismét latba veti, így legalább Ragal-nak sem kell a combját tartania és még inkább hozzá fér majd a nőhöz. A bal lábát egyenesbe hozta a testével, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mintha nem terpeszben állna, majd a jobb lábát kiegyenesítette és emelni kezdte, míg végül a saját teste mellett függőlegesen a feje fölé emelte fel a lábát, ha a földön ült volna, akkor lényegében egy tökéletes spárgának illett volna be, noha így is. A következő mozdulata akkor volt, amikor a férfi a hajába túrt, noha nem markolt most bele, ennek ellenére Ingrid ösztönösen kezdett homorítani és így vitte lejjebb a felső testét, a hasát kissé előrébb tolta, hogy a mozdulatát könnyebben tudja kivitelezni úgy, ahogyan Tubrok a hátán simított végig. A kezét kénytelen volt a faltól elvenni ahol eddig támaszkodott és valószínűleg két lökés közben a partnerének meg is kellett őt támasztania, hogy ne essen el.
A hátát végig addig homorította, hogy szép ívesen be nem hajlott és nem került így hátra a feje egészen a férfiig, igyekezett úgy, hogy emiatt ugyan ne kerüljenek túl távol egymástól és Tubrok végig benne tudjon maradni kényelmesen. Addig akarta hajlítani magát, hogy így ebben a helyzetben könnyedén tudja úgy megcsókolni, hogy csak a fejét kell lehajtania. Ha a férfi nem is akarta volna ezt, csak gyönyörködött volna, Ingrid az egyik kezét a tarkójára csúsztatja és úgy húzza le magához, hogy szenvedélyesen csókolhassa őt, a másikkal pedig továbbra is kényezteti és ingerli a másikat. Mivel így nem igen tud újfent mozogni, akkor a hosszú és szenvedélyes csók után újra kiegyenesedik és a kezével ismét a falat támasztja majd meg és ismét azon karmol végig a körmével, mert a mély és gyors mozgások miatt Tubrok már kezdte ismét elérni azt, hogy kizökkentse őt és megszűnjön számára teljesen a külvilág úgy, hogy csak ketten maradjanak.

by **Bishop** Kedd 07 Jan. 2014, 22:01

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A felvetés után Tubrok zavartan megvakarja oldalt a fejét és a tarkóját is, mintha szorult helyzetben lenne és döntenie kellene.
< - Igen tudom, de mind a hármójukkal ezt nem tudom megtenni. A követ politikai okok miatt nem lehet úgy velem, a boszorka, még ha imádom is, hidegen ellökne, mintha meg se hallotta volna. - ekkor kicsit csalódottan félre húzza a száját, majd ezután kedvesen végigsimít Ingrid arcán és egyenesen a szemeibe néz - Így már csak te maradsz, aki most is velem vagy. Te többet akarsz ennél? >
Őszintén elmosolyodik a végén és a tekintetén látszik, hogy végül még ha három nő is lenne valóban, mindenképpen Ingridet választaná. A válasz előtt még egy finom csókot ad neki, miközben újra lassan simogatni kezdi.
Tubrok miután végre bejut Ingridbe, kiélvezi a helyzetet. Amikor érzi, hogy a nő megremeg, akkor folytatja tovább, kezét is használva, hogy még nagyobb élvezetet nyújtson így. Ingrid reakciói után még hevesebben teszi, de most nem játszik arra, hogy teljesen elveszítse a nő a kontrollt, ezért egy idő után, amikor már elég élvezetet nyújtott Ingridnek elveszi a kezét és megemeli a nő lábát. A nyögéseknek Ingrid számára is érezhetően örül Tubrok, még jobban gyorsítva a tempón. Ingrid tökéletesen fel tudja emelni a kívánt helyzetbe a lábát, a teste rugalmassága gond nélkül lehetővé teszi ezt. A következő pillanatban érezheti Ragal forró érintését ahogy, előre nyúl és szinte a lábszárától simít rajta végig, le a combján majd a fenekén. A kellő pillanatban azonban ugyanazzal a kezével elkapja őt a hasánál és közelebb húzza, hogy Ingrid ne essen el.
< - Nem mész sehova. - súgja neki két levegővétel között. >
Ezután még jobban magára húzza Ingridet, és magát is jobban és határozottabban kezdi befelé tolni. Ingrid is ekkor érzi, hogy Tubrok valószínűleg ebben a helyzetben és ezzel a tempóval mindjárt el fog élvezni. Ragal még finoman Miller vállába is harap, éreztetve, hogy ez mennyire jó neki.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype lefuttatja az analízist az érzékelt hullámokra, a programja pillanatok alatt szedi szét az adatot több részre, több féle módszerrel, majd dolgozza fel egységenként. A legelső elemzés eredménye kimutatja, hogy három hangjelet ismételt meg az amorf lény. Ezeket nem lehet tökéletesen értelmezni, mert nem hang hullámok elsősorban, hanem más fajta rezgések, aminek a hang csak egy melléktulajdonsága. Részletesebb elemzés után nyilvánvalóvá válik, hogy ez valamilyen nagy hatótávú jel volt, egyszerű jelzés vagy segítséghívás. Ezen eredmények alapján Prototype előre felkészülhet.
Saját sérült karrészéből könnyen alakíthat fegyvert, majd az előre megtervezett módon a volt egysége felé indíthat távolsági támadást. A hatás azonnal, a gyorsaság és a tehetetlenség miatt a fertőzött Feltámadott nem tud kitérni, a lándzsa szerű fém darabok több helyen belé állnak vagy teljesen átszúrják a testét. Ettől még nem determinálódik azonnal, csak súlyosan sérült, talpon marad és pár lassú lépést tesz újra Prototype irányába. Ekkor ő a megmaradt karját fegyverré alakítja és azzal támad. A csapás után az eredmény azonnali, a sérült egység nem tud sem védekezni, sem kitérni, ezért védtelenül éri a támadás és a csapás után két darabban zuhan a földre. A sikeres és végzetes támadás után Prototype érzékelőivel az ismeretlen organizmust kezdi vizsgálni, az utolsó pillanatban. Megkapja a képet, ahogy az ellenfél torz amorf, de némileg humanoid alakban felé ugrik hátulról. A következő pillanatban az érzékelői jelzik, hogy a hátára érkezett egy objektum és a védőmező ellenére elkezd belé folyni, rátapadni. Mire léphetne bármit is a Feltámadott hirtelen újabb támadás éri és a másik karja is leszakad, majd a földre hull. Végül a lény a fejrész tetején támad, próbálja magát karmaival beljebb fúrni a kemény burkolaton.

by **Sarah** Szer. 08 Jan. 2014, 01:06

A hangüzenetet könnyű megfejteni, noha nem egészen az mint amire a számításokból következtettem volna, segélykérés, leszűrhető hogy a kezemben lehet a megoldása az elpusztításának, csupán még nem sikerült kikísérleteznem, hogy mi lehet az. A volt társamat könnyű magatehetetlenné tenni s végezni vele, a vele járó veszteséget egy pillanatig sem latolgatom, megtette amire rendeltették az istenek, bukása után pedig isteneinek embere tisztította meg a hitetlenek fertőző mocskától. Ahogyan az érzékelőimet a beazonosíthatatlan ellenfél irányába fordítom egy támadás képét kapom, s valóban, az érzékelők hamarosan jelzik is hogy valami valóban a hátamra érkezett s egy újabb fertőzést, vagy legalább is ahhoz hasonló folyamatot kezdeményez, majd pedig a maradék karomat is elvesztem, s egy újabb támadást érzékelek, ezúttal a fejnek megfelelő részre. Amennyiben nem szabadulok meg a közvetlen érintkezéstől, valószínűleg meg fogja fertőzni a rendszereket, ez jelenleg a legnagyobb probléma, mivel pedig a korábban felhúzott pajzsok nem bizonyultak hasznosnak, az azokra táplált energiát átirányítom masszív nanit reprodukálásra ugyanis kénytelen leszek az egész hátlapot leválasztani, amíg pedig ezen ténykedem, bár már korábban próbáltam pár módon megsütni a lényt, ezúttal magával a sugárzás szintjének növelésével próbálkozom, kritikusan magas szintre a rendszerekben. Mint mondtam igyekszem a hátlapot leválasztani és azalatt egy újabb, annak pontosan megfelelő mintázatot rekreálni, fontos része ez annak, hogy miként távolítom el az ellenséges létformát: A hátlap lecsatolásával, noha csak minimálisan, de időt nyerek magamnak, a korábban sérült kezemet, melyre az ágyút formáltam úgy módosítom, hogy az ágyú csövét szétnyitva lényegében egy erős platformmá alakítom, fordított könyökszerkezettel, a frissen sérült karomra pedig egy ehhez tökéletesen hasonló formát alkotok, majd pedig a leválasztott hátlap és a frissen kreált közé vágom be a két pajzsszerű platformot s az egész testemet is belefordítva, a kezeimmel teljes erőt beleadott lendítéssel lököm a leválasztott lappal együtt valószínűleg magát a lényt is katapultként előre egy épületnek. Közben remélhetőleg, ha képes a lassítás ellenére is átjutni, akkor a maradék fertőzésen elvégezhetem a sugárzással való kísérletet - ha még nem végeztem el korábban -.

by **Thorhalla** Szer. 08 Jan. 2014, 11:41

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid elégedetten figyelte Tubrokot, amikor úgy tűnt, hogy sikerült végérvényesen sarokba szorítania és a férfi is úgy játszotta meg a helyzetet, mintha tényleg így lett volna. Majdnem felnevetett, amikor meglátta, hogy a férfi elhúzta a száját a gondolkodás közben, majd lágyan mosolyodott el a simogatásra.
< - Nem, ez így tökéletes számomra is – lehelte. >
Viszonozta a csókot, amit kapott a férfitől. Látta és örült annak, hogyha tényleg hárman lennének, akkor Tubrok ténylegesen őt választotta volna a másik kettő helyett, bárhogyan is vágyik a másik kettőre is és szeretne velük lenni. Számára roppant kezdvezően alakult a kis játék így információk terén. Végeredményeben örült, hogy nem kellett osztozni, mert nem volt több személy és így a férfinak sem kellett senkit sem nélkülöznie és saját magának sem kellett féltékenykednie senki másra. Néhány másodperccel később még ismét elmosolyodott és pajkosan simított végig a férfi orrán, majd az ajkain, míg végül a keze a férfi állán állapodott meg és úgy húzta gyengéden magához közelebb a másik fejét.
< - Még szerencse, hogy nem vagyunk hárman, és nem kell lemondanod senkiről a többiek kárára, és mégis mindhárom részem a tied lehet teljes valómban – suttogta és megcsókolta a férfit. >
Ahogyan a férfi a kezével is kényeztetni kezdte Ingrid ismét úgy vált egyre és egyre hangosabbra, annak ellenére, hogy nem látta a férfit, érezte, hogy mennyire elégedett azzal, hogy ismét sikerült mindezt kiváltania a nőből. A férfi kényeztetésének minden egyes pillanatát a lehető legjobban igyekezett kiélvezni, ahogyan a gyönyör egyre erősebb volt a testében, még nem tartott a csúcson, az kissé odébb volt, hála annak, hogy percekkel ezelőtt élvezett el, így most még percekig képes lett volna még „elviselni” ezt a fajta kényeztetést is. Éppen ezért volt némileg bosszús, amikor Tubrok elemelte tőle a kezét, hogy a lábát emelje fel, ez a póz még neki is új volt, így az első néhány pillanatig nem tudta, hogy így mire számítson, de hamar rá kellett jönnie arra, hogy ez így is remek élmény a férfival. Minden egyes mélyebb és erősebb lökés ugyanolyan gyönyört nyújtott számára, mint eddig és annak ellenére, hogy kézzel már kényeztették ugyanúgy pillanatról pillanatra került közelebb az elélvezéshez. Érezte a lábán végig Tubrok forró kezének simogatását, amitől a bőre libabőrős lett a kellemes érzéstől. Amikor abban az egy pillanatban szükségessé vált, hogy a férfi megtámassza és elkapja, akkor mindez megtörtént. Alap nyugodt állapotban képes lett volna talpon maradni, de így most, hogy a teste ennyire igénybe volt véve Tubrok által, illetve a lökések miatt volt nehezebb megtartania az egyensúlyt.
< - Nem is akarok – suttogta rekedten ő is. >
Nem ellenkezett, amikor a férfi még közelebb húzta őt magához, csak ismét felnyögött, ahogyan így még mélyebbre tudott benne Tubrok hatolni és még nagyobb gyönyört okozni neki. A hátát így könnyebben tudta nekitámasztani a férfinak és a lábfenntartás mellett már könnyedén tudta végigsimítani a férfi hátát és oldalát, hogy végre rendesen elérte őt és nem kellett az egyensúlyvesztés miatt aggódnia. Amiatt viszont lehetett, hogy a gyorsítás mellett megérezte, hogy a férfi miért is tette mindezt, hogy közel van az elélvezéshez. Az egyetlen „gondja” ebben a pillanatban az volt, hogy saját maga is a csúcs közelében volt, így ha most abbahagyja és lassít a helyzeten, akkor mind a kettejüket kínozni fogja és jelenleg esze ágában sem volt mindezt megtenni, egy pillanatig még megfordult a fejében, hogy megteszi, hogy tovább húzza az egészet, de amint megérezte Tubrok finom harapását a vállán ez meggyőzte arról, hogy ne így tegyen. Erősebben karmolt ismét végig az egyik kezével Tubrok hátán, a másik kezét pedig felvitte a férfi tarkójára, saját hátát kifordította addig, hogy ismét olyan helyzetet vegyen fel, hogy megtudja csókolni a másikat és ekkor húzta a férfi ajkait is oda magához, hogy szenvedélyesen csókolhassa meg. Továbbra is fenntartotta a mozgást, majd valószínűleg szinte pontosan akkor feszült meg a teste a gyönyörtől, ahogyan a férfi is elélvezett. Hiába a hangos sóhajok, a szenvedélyes csókokat, sem a mozgást nem hagyta abba, hogy ezáltal ne csak a saját orgazmusát, de a férfiét is olyan hosszúra tolhassa ki, ameddig csak lehetséges volt mindez. És csak ezek után fogja majd a lábát visszaengedni a földre, hogy ismét két lábon álljon rajta és dőlhessen neki egy picit a hátával kényelmesen Tubrok-nak.

by **Bishop** Szer. 08 Jan. 2014, 22:52

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a szavak és a második csók után elégedetten elmosolyodik, majd végigsimít Ingrid arcán, visszaadva az előző érintést, amit ő kapott. Sejtelmes mosollyal válaszol csak, ezután felül, óvatosan arrébb tolva Ingridet, majd kézen fogja, feláll és magához húzza őt. Néhány másodpercig csak élvezi ismét a közelségét, után lassan a fürdő felé kezdi kézen fogva vezetni.
< - Menjünk zuhanyozni, ha már téged választottalak. - mondja egy őszinte mosollyal. >
Bent a zuhany alatt, a szeretkezés vége mind a kettejüknek kivételesen élvezetes. Tubrok viszonozza az érintéseket, amiket Ingridtől kap, bár ő ebben a helyzetben főleg a nő hasán, az oldalán és a mellein simít végig újra és újra, ahol eléri, valamikor akaratosabban, hogy fokozza mindkettejük vágyát. Elengedi Ingrid vállát és kicsit hátrébb dől, még jobban a mozgásra koncentrálva. Ingrid ekkor fordul hátra és csókolja meg a férfit. Ebben a helyzetben, éppen csók közben lesznek teljesen egymáséi. Ingrid orgazmusa most is hosszan tart és mivel a végén direkt felgyorsít ő is, Ragalét is sikerül neki még jobbá tenni. Az egész végén, Tubrok hátulról magához fogja Ingridet, és még ekkor is lüktet egyet, majd lassan elereszti, amikor már érzi, hogy a nő is teljesen túl van rajta. Egy ideig még így állnak, eközben Ingrid érezheti Tubrok minden lélegzetvételének forróságát és egész testének közelségét, a finom érintéseivel együtt. Miután teljesen elszakadnak Ragal hagyja, hogy a víz megint végigfolyjon rajta.
< - Minden alkalommal egyre jobb veled. - mondja ki végül, amikor légzése visszaáll - És mindig egymásban kötünk ki. >
Utolsó mondatával utal arra, hogy eddig bármit is terveztek, úszást, fürdést, közös vacsorát mindig szex lett a vége, és, hogy ő ezt mennyire élvezi most. Finoman megint átkarolja Ingridet, majd maga felé kezdi húzni.
< - Imádom minden részed. >
Mondja hasonlóan kedvesen, mint legutóbb amikor ezt a szót használta, majd teljesen közelebb húzza Millert és gyengéden megcsókolja.
< - Szóval mit terveztél még ma estére? - kérdezi roppant elégedett mosollyal. >

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Az érzékelők szerint az idegen objektum most szerencsére nem fertőzi meg a belső rendszereket, csupán a külső burkolaton tapad meg, és ott fejti ki nagyobb erőt. Prototype a nanit termelésre koncentrál, aminek azonnali eredménye van a rajta lévő folyékony fém nem képes átfúrni a fejrészen a külső burkolatot annak gyors automatikus helyreállítása miatt, így a Feltámadott időt tud nyerni. A következő lépés a teljes hátlemez leválasztása, ami nagy eredménnyel jár. Bár így védtelenné válnak a belső részek, az ellenfél nem tud reagálni és a lemez részben maga alá temeti, ahogy lezuhan. Ezután következik a sugárzás extrém mértékűre növelése, ami nem jár sikerrel, az amorf lényre nincs hatással a nagy mértékű sugárzás, ami már a körülötte lévő tárgyakat és a légkört is nagy mértékben szennyezi. Egyszerűen teljesen passzív a különféle radioaktív sugárzásokra. Amíg Prototype ezt a megoldást próbálja meg, az ellenfele képes újra harcképes állapotba kerülni. Saját testét átformálva kerül ki a lemez alól, majd ismét egy közelharci támadást indít. Ekkora sikerül a Feltámadottnak megfelelő mértékben regenerálnia a rendszereit és a katapult szerű támadással hárítania az ellene érkező csapást. A fémlemez végigszáguld egyenes vonalban a téren és az épületek között, maga előtt tolva az idegent. A becsapódás hangja lökéshullámot kelt, valamint az épület fala, aminek a lap érkezik átszakad és valahol belül ér csak földet az egész. Úgy tűnik az előző módszerekkel ellentétben a nagy erejű fizikai csapás hatásos, a romok felől nem érkezik mozgásjel, percek múlva sem érzékelhető a lény. Prototype-nak rendelkezésére áll egy hosszabb idő, amíg felmérheti a helyzetet és az alapján tervezheti meg új lépéseit. Hosszú percek után, az egyik épület tetején meglát még egy ugyanolyan, beazonosíthatatlan létformát. Nagy valószínűséggel nem az előző, a külső jegyek alapján. Egyelőre nem támad és nem is tesz semmit csak messzebbről figyel.

by **Sarah** Csüt. 09 Jan. 2014, 06:28

A rendszerek nem mutatnak fertőzést, ami kihasználható hiba az ellenfél részéről, tekintvén hogy ez jelentette a legnagyobb veszélyforrást, a regenerációs programok segítségével és a masszív termelésnek köszönhetően pedig nem képes egyenlőre át jutni a burkolaton, egyenlőre. Ahogyan leválasztom a hátlapot, sikeresen távolítom el a veszélyes közelségből moderálható távolságra, noha csak a földre került, s ahogyan a sugárzással kísérletezem, ismételten hatástalanul, így van ideje egy újabb támadásba kezdeni, de a megvalósításig már nem jut el, ahogyan a katapult szerű manőveremnek köszönhetően egy igencsak messze lévő épületben landol. Mozdulatlanul figyelem a romokat, minden érzékelőmmel azokat pásztázom, de mozgást nem érzékelek. Úgy tűnik, hogy az anyag látszólagos folyékonyságától függetlenül az erős fizikai behatás bizonyul hatásosnak, ezen felfedezéseket egy kódolt csatornán közvetítem Maniac irányába és kérem le az adatokat a bázissal kapcsolatban. A karjaimat nagyjából vissza formázom rendes állapotukba, noha a jobb kezemre egy a korábbi platformhoz hasonló alakot formázok mint pajzs a külső részére, közvetlenül alá pedig két nagy erejű löveget egymás mellé, oly erősségü lövegeket melyekkel korában az isteneink nevében, az ellenségek eltörlésének céljából az egységemmel erőteljesen átformáltuk a tájképet egy ponton, noha ezúttal, továbbra is kísérleti célból, nem energia alapon működtetem ezeket, lassabb a tüzelés folyamata, de a fegyverek mélyén nehéz, de a számítások alapján aerodinamikus lövedékeket formálok meg nanitokból s töltöm fel azokat veszélyesen instabil energiával, amivel becsapódáskor nagyjából replikálhatom azokat a körülményeket, melyek a beazonosíthatatlan létforma kiiktatásában, vagy átmeneti megbénításában szerepet játszhattak. Másik kezemen sokat nem változtatok, csukló részre erősítek rá három csövet melyek géppuskaként használatosak. Lényegesen felkészülök a korábban hívott erősítésre, habár a logika azt diktálja, hogy nem lehetek egészen felkészülve arra, hogy mit fertőzhettek meg s mivel találom szembe magam, de felkészültem a legrosszabbra az adandó csend alkalmával. Ahogyan még egy pár percig béke uralkodik, az érzékelőimet lassan szétterjesztem a romokról, amennyire lehetséges megfigyelve a teljes környezetet, egészen addig amíg fel nem tűnik egy újabb lény. A szenzorok képei és néhány felmérés alapján ugyan azon jellemzőkkel rendelkezhet, de nem ugyanaz a példány mint amivel az előbb számoltam. Nem adok esélyt, azonnal tüzet nyitok mindkét karommal, a nehéz lövedékeket egyet az épületre nem sokkal a lény alá, a másikat pedig közvetlenül a lényre irányítva adom le, kísérve ezeket a géppuskák lövedékével a legtöbb lehetséges kitérési útvonalat figyelembe véve, ha a célpontnak van alkalma kitérni. Magából az épületből valószínűleg nem fog sok maradni. Az érzékelőkből továbbra sem állítom rá mindent, mivel az eset bizonyítja hogy több amorf lény is létezik, meghazudtolva a fizika törvényeit, de léteznek, logikus hogy egy másik példány megpróbálhat megtámadni amíg egyel foglalkozom.

by **Thorhalla** Csüt. 09 Jan. 2014, 11:30

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is hasonlóan elégedett mosollyal figyelte a férfit, ahogyan az őt. A kedves simogatásra lágyan dörgölte hozzá az arcát Tubrok kezéhez, hogy még tovább tartson azaz érintés is. Nem nagyon kellett őt odébb tolni, amikor érezte, hogy a társa nekiáll felállni az ágyról ő is odébb húzódott, hogy ebben ne akadályozza őt, de nem ellenkezett, ahogyan odahúzta őt magához a férfi. Lágyan, megannyi törődéssel simított végig a férfi mellkason, miközben felsegítette őt az ágyról. Ingrid is roppantul élvezte azt, hogy ennyire közel lehetnek egymáshoz minden pillanatban és a világon senkivel sem cserélte volna el ezeket a pillanatokat. Még elmosolyodott a férfi szavaira, majd átölelve őt követte a zuhanyzóba.
A szeretkezés végén, ahogyan végre jobban hozzáfért a másikhoz Tubrok is egyre jobban, erősebben kezdte simogatni őt, egyáltalán nem bánta mindezt, sőt talán örült is, így is kiérződik az, hogy mennyire élvezi a másik is az együtt létet. Még pont időben tudta a férfit megcsókolni, mert ahogyan az megtörtént érezte meg a saját vágyainak beteljesülését, ahogyan Tubrokét is. Érezte, hogy a másik sokkal jobban szorítja még magához, addig a pontig, amíg az saját orgazmusa tartott még. Miután már két lábbal állt a földön továbbra is kissé nekitámaszkodott partnerének hangosan kapkodva a levegő után, aki úgyszintén így tett. Minden pillanatban különös elégedettséget érzett, ahogyan érezte a másik forró leheletét magán. Ismét kifordította kissé magát és lábujjhegyre állt, most ugyan nem csókolta meg Tubrokot, de az arcát a nyakába igyekezett fúrni, hogy ő is érezhesse Ingrid forró leheletét, amíg még ő maga is csak a levegőt kapkodta. Így ebben a helyzetben ő maga is többször lágyan simított végig a férfi oldalán és hátán, illetve a tarkóján, mintegy köszönetet mondva azért, amiben az előbb volt részük. Végül elhúzódott Tubroktól egy-két lépés távolságra és az arcát beletartotta a fentről rájuk zúduló vízbe. Ekkor vett csak néhány mélyebb levegőt, hogy a regenerációját beindítsa, eddig igyekezett a kellemes gyengeséget kiélvezni, ami a szeretkezésből fakadt.
Amíg Tubrok rendbe szedte magát, megnyugodott és a légzése is visszaállt, addig ő maga igyekezett gyorsan megtisztálkodni és rendbe hozni magát is. A férfi szavaira elmosolyodott, pontosan értette azt az utolsó mondatot, hogy miként értette a másik. Ebben volt igazság és kezdett is emiatt aggódni a tárgyalásokat nézve, vagy arra az időre, amikor vendégeket fognak majd hívni magukhoz. Az első részhez pedig nem igen tudott mit hozzátenni, tökéletesen tisztában volt ezzel a ténnyel, ahogyan azzal is, hogy lesz ez még sokkal jobb is, amikor már tényleg tökéletesen kiismerik a másik minden apró rezdülését és még a mostaninál is sokkal jobban összehangolódnak. Hagyta, hogy Tubrok átkarolja és közelebb húzza őt magához, ő maga is lépett, olyan közel, hogy hozzásimuljon a másikhoz és a kezeivel átkarolhassa a nyakát.
< - És ez még csak az első esténk együtt – suttogta mosolyogva. – Gondolj bele, hogy milyen lesz a folytatás. >
Az első mondata közben a hangja sugallta a ki nem mondott részt, hogy hasonlóképpen gondolja ő is, hogy valóban Tubrokkal is egyre jobb volt minden együttlét, ahogyan egyre jobban ráérez arra, amit Ingrid tanított és megmutatott neki. A kedves szavakra, hasonlóan kedvesen mosolyodott el, majd mikor már tényleg egymást ölelték meg újra, akkor hosszasan viszonozta a gyengéd csókot. A kérdés után, főleg, ahogyan meglátta Tubrok roppant elégedett arcát már nem bírta ki és lágyan nevetett fel. Ha ez így megy tovább, akkor a következő két-három napban nem alszanak semmit. Bár tudta, hogy azt a férfi már közel sem bírná ki. Láthatóan elgondolkodott, hogy mit is kellene még csinálni. Saját magának megvolt, hogy az alvás után esti mese Greg-nek, amikor végre a napi egy órányi kötelező alvással ágyba parancsolja a fiát, még ott volt a veszekedés az apjával, főleg, mert tudta, hogy úgysem könnyen nyeli le azt, hogy csatlakozik a flottához. Aztán talán még néhány mondat váltása Cal-el, meg ha még volt ideje, akkor a festményt folytatni, amíg Tubrok alszik. Illetve felfedezni az összes csarnokot a fegyvertermet leszámítva. Sűrű esti, éjszakai programnak nézett elébe. De ami a kettejüket illette az megint egy teljesen más kérdés volt.
< - Ami a saját részemet illeti, zsúfolt éjszakám lesz. Ami téged… nézzük csak, ragaszkodom hozzá, hogy minden testi szükségletedet elégítsd ki – mondta. – Minden olyat, amihez nem kellek, abból egyelőre eleget kaptál. Mi lesz, ha túlhajtalak és holnap nem veszem hasznodat emiatt? Roppant szomorú lennék, ahogyan azért is, ha nem lennél kipihent. Így miután mindennel végeztél jöhet az alvás. És az eddig látottak alapján ugyanolyan nehéz téged ágyba parancsolni, mint a fiamat. >
Ismét felnevetett a szavai után majd röviden csókolta meg a férfit.
< - Ennyit terveztem, az ügyet pedig majd holnap reggel újra tárgyaljuk, hogy mi is legyen az aznapi napirendünk. És azt megígérem, hogy velem együtt alszol el és amikor reggel felébredsz ismét ott leszek melletted. Megfelelő ajánlat? – kérdezte kacér mosollyal. >
Még megvárta, hogy a férfi mit is mond erre és mit is szeretne, majd ő lesz az, aki elzárja a zuhanyzó csapjait és maga után kézen fogva húzza Tubrokot a törölközők felé, amiből eggyel játékosan be is teríti a férfit, hogy megtörölhesse, hogy ezáltal is érezhesse őt és ne kelljen távolabb kerülnie tőle.

by **Bishop** Csüt. 09 Jan. 2014, 23:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid a kívánt pillanatban gyorsítja meg szervezete természetes helyreállító képességét, majd a folyó víz alatt lemos magáról mindent. Ezalatt Tubrok is ezt teszi, hagyja, hogy a víz újra megtisztítsa. Végül kellemesen összeölelkeznek, és megcsókolják egymást. Ingrid szavai után Ragal néhány másodpercig csak kíváncsian fürkészi a nő arcát, elégedetten elmosolyodik. Ingrid látja rajta, hogy most gondolt bele a férfi, hogy ez valóban csak az első este és idővel még sokkal jobb lesz a szeretkezés és még ennél is jobban fogja élvezni, ráadásul rendszeresen. Ezután Ingrid tekintetében elmerülve, a nőt nézve elgondolkozik még valami máson is, egészen hosszan, majd csak ezután válaszol, amikor észreveszi magát.
< - Bele se merek gondolni. A tárgyalásuk után majd, még több időnk lesz egymásra, és nem fog semmi zavarni. - mondja szinte ígéretként. >
Tubrok viszonozza a csókot, amit az ő általa adottra kap válaszként. Élvezi azt is, hogy Ingrid ennyire finom vele és ő is a nővel, és most nincs több. Finom simogatással adja Ingrid tudtára a tetszését. Az esti programmal kapcsolatban bólint, nem látszik rajta, hogy zavarná Ingrid terve. Most már valószínűleg tényleg szüksége lehet pihenésre és egyéb magával kapcsolatos dolgokra. Végül ő is felnevet az utolsó mondaton.
< - Te bármikor ágyba parancsolhatsz, nem tudok nemet mondani, gyere te is velem, ez az egyetlen feltételem. - húzza ekkor közelebb magához Ingridet - De te se hajtsd magad túl az éjszaka. Elveszik a varázsa, ha mindent egyből akarsz. >
Óvatosan végigsimít ekkor Ingrid néhány intimebb pontján is, hogy jelezze, ezt már ő is megtanulta, és pont Ingrid tanította rá, hogy várjon. Az utolsó felvetésen Tubrok újra szélesen elmosolyodik, majd kicsit elgondolkozik a hallottakon.
< - Megfelel, de ígérd meg azt is, amit reggelre kértem. Úgy sem bírom nélküled. >
Megvárja a választ, majd a csap felé nyúl és kellemes meglepettséggel veszi észre, hogy Ingrid ismét megint otthonosan maga elzárja a vizet és még meg is törli őt. A másik törölközővel hátulról kezdi el ő is megszárítani a nőt. Mivel a speciális szövet pillanatok alatt magába szív minden nedvességet, így egy perc alatt végezhetnek ezzel. Ezután Tubrok ismét átkarolja Ingridet és a háló felé kezdi vezetni. Most egy kis kerülővel mennek így egy tornác szerű részről, Ingrid beláthatja a teljes főcsarnokot maguk alatt.
< - Szívesen maradnék még veled, de már én is érzem, hogy aludnom kell. Remélem nem bánod. - kérdő tekintettel fordul a férfi Ingrid felé ekkor. >
A szobába visszaérve Millernek feltűnhet, hogy az eddig földön heverő ruhák már az egyik nyitott tárolóban vannak egymás mellé felakasztva, és az ágy is szépen vissza van rendezve. Ragal ezen egyáltalán nem lepődik meg, nyilván az android volt. Most távolabb tolja a kocsit, amin az ételek vannak és ha Ingrid sem kér semmit, akkor a lapot, amin az ételek vannak, lassan a kocsi belsejébe tolja, miközben a teteje összezárul a szerkezetnek, így az ételeket magába süllyesztve. Ezután egy nagyobb részen fel húzza a takarót, és leül az ágyra, kényelmesen lehelyezkedve.
< - Jó éjt csókot sem adsz? - kérdezi végül megjátszott nemtetszéssel. >

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype a rendelkezésére álló időben helyreállítja testnek megfelelő részeit, újranöveszti a karjait is és megfelelő fegyverekkel szereli fel magát. Az adatokat sikeresen továbbítja Maniac felé, a mesterséges intelligencia azonnal pozitív visszajelzést ad, mindent adatot megkapott és feldolgozott. A bázis állapota közel száz százalékig stabil, eltekintve az előző behatolástól, amit sikerült elhárítani. A beérkező jelek alapján Prototype hamarosan erősítést fog kapni, még több Feltámadott kiborgot, hogy segítsenek neki, véghezvinni a feladatot. A rendszerek nem számoltak ekkora és ilyen intenzitású ellenállással, de ez még egy kis idő. Végül a lény megjelenése után Prototype nem vár sok időt és azonnal támad. Mivel az épületet kezdi először bombázni, amerre a célpont menekülhet, a támadás sikeres, miközben az adott épület fele leomlik, maga alá temetve a romok és a közben ért találatok a folyékony fém organizmust. Másodpercek leforgása alatt történik minden, ismételten nem érzékelhető mozgás a romok felől. Hosszú percek telnek el és a roncsok és hullák felett a teljes csend lesz úrrá. Prototype érzékelői nem jeleznek semmit, hosszú időn keresztül. Végül tudja, hogy valami van mögötte, a szenzorok egyértelműen jelzik. Ha oda fordul, három az eddigiekhez hasonló amorf humanoid alakot lát, egy romhalmazon, ahogy őt figyelik nagyjából harminc méter távolságról. Rövid idő alatt kellett odaérniük, mivel az előző pásztázásnál még nem voltak ott. Egyelőre ezek az objektumok is egy helyben vannak és nem mozdulnak, csak figyelik a kiborgot. Amint Prototype támad mintha szertefoszlanának, pillanatok alatt bomlanak elemeikre. Percekkel később egy másik ponton tűnnek fel, valamivel messzebb támadásra készen. Majd a távolban megjelenik még egy.

by **Darren Cain** Pént. 10 Jan. 2014, 00:16

Albani elkezdi a rendszer ellenőrzést. Lábak? Komoly sérülés, de működik. Ennek ellenére nem elégséges hatásfok. Gravitációs generátor? Működik, kisebb kilengésekkel. Használható. Bestia-generátor? Alacsony energia szint, de működik. Rendszer ellenőrzés kész. Minden működik. Ami nem meglepő. A patkányok fegyvernek nevezett összetákolt szemetével ellentétben ez igazi technológia. Marsi technológia. Legyőzhetetlen, mint a Vezír. A mostani helyzet csak egy apró fenn akadás. Semmi más. Ezután a Vezír a környezetét tanulmányozza. A "katonák" rendszertelenül mozognak. A hajók egy elsőre heretikusnak látszó, valójában nagyon is rendezett mintát követnek. Természetesen nem egy Spear-i Vezírhez méltó stratégia de nem rossz. De a nem rossz nem elég Baku Albani ellen. Az ilyen patkányokat nem nehéz elterelni, ezt a Vezír is tudja. Innentől már csak az időzítés. A vezír megvárja, amíg a fények közeledni kezdenek egymáshoz, hogy a lehető legkisebb területet fedjék le, amikor végre hajtja a tervét. Maga a terv csak annyiból áll, hogy az energiájának egy részét a törmelék közti repedéseken át. Ha elég messze kerül akkor gyorsan kitágítja az energia nyalábot és így megpróbál robbanást okozni. Ennek elégne kéne hogy legyen arra hogy a Vezír a közeli törmeléket felemelve elrepülhet. A magasságot úgy választja meg, hogy a siklóké alatt legyen.

by Ajánlott tartalom