Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Thorhalla** Vas. 24 Nov. 2013, 20:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A forrás mennyire megbízható? Tyr Odinson volt az, a név valószínűleg nem mondana semmit neki, maximum annyira, hogy hallotta már Ingirdtől a nevet, amikor Gregnek mesélt esti mesét, de semmi többet. A név jelenleg teljesen lényegtelen is volt, talán csak azoknak lett volna kellemetlen, akik nem találták meg annak idején, amikor végezniük kellett volna vele. Olyan volt neki valamiért Tyr, mintha egy soha sem látott nagypapa lenne. Mindig is ismerte, betűről betűre ismerte az idős férfi életét, minden tettét, ami a mitológiában volt. Tyr egyenes volt, nem Loki, nem hazudott volna.
- Legalább annyira megbízom benne, mint benned – mondta. – Ő nem hazudna nekem soha sem. Ezt biztosan tudom. Az egész… - felsóhajtott. – Ülj le kérlek, ez hosszú és kiakasztó lesz.
Saját maga is visszaült a kanapéra és ismét felhúzta a lábát. Ehhez az egészhez érteni kellett volna mindent. Ismét belekortyolt a kupájába és evett még egy süteményt.
- Az egész ott kezdődik, hogy mégsem anya és apa akarta Gunnhildet, hanem apa parancsba kapta Zsarnoktól, hogy márpedig lesz még egy gyermekük, miattam. Valami van a vérvonalunkkal és különleges vagyok, még a Zsarnok szerint is. Tökéletes vegyítése a szüleimnek, ez az oka, hogy jellemre pont olyan vagyok, mint ők, hogy minden tehetségük, erényük, és mindenük megvan bennem. A genetika olyat alkotott, aminek nem lett volna szabad létrejönnie. Tökéletes kombinációt és a Zsarnokot ez érdekelte. Tudni akarta, hogy véletlen hiba folytán jöttem-e létre, vagy megint ez lesz az eredmény. Mondtam, hogy az arcomon a csíkok azok után jelentkeztek, hogy megkaptam a génkezelést, ez valamit elindított, úgy néz ki, hogy még képességgel is rendelkezem, amiről maga a Zsarnok is tud, valószínű, hogy azok a látomások, amiket meséltem ezzel járnak. Szóval akart egy újabb tesztet, ő lett Gunnhild és ismét megtörtént a megtörténhetetlen, ő is tökéletes és különleges lett, pont mint én. Mivel itt már anya mintái génkezeltek voltak látványosabb változások voltak nála, mint nálam. Anya fogta őt és menekült az Anyahajóról, mert a Zsarnoknak kellett a húgom. Hamar beérték és elvették tőle, ő azóta is menekül. Ezek után elhiszem, hogy tényleg elárulta a Birodalmat, hogy mekkorát csalódott benne. Igen, pontosan olyan, mint én a családot tekintve, vagyis én vagyok olyan, mint ő. Nem túl kellemes, amikor otthontól távol, az eredeti származási helyeden tudod meg, hogy lényegében az egész életedben fogalmad sem volt arról, hogy ki vagy, és ezek után jött Lerontis. És ezeken felül még ma elkezdődtek a tárgyalások is, egyelőre egész jól kezelem ezt a nyomást és sokat segített, hogy most ezt elmondhattam neked és nem gyülemlett bennem az egész egység alatt.
Éreztette kicsit, hogy mekkora nyomás van rajta az egész miatt és, hogy még a máskor szinte mindig nyugodtságából is sikerült kizökkenteni. Noha arról nem adott semmilyen bizonyságot és nem is mutatta, hogy ő maga megrendült volna a Birodalmat illetően, hogy benne megfordult volna az, ami az anyjában. Csak amit mondott korábban, hogy talán tényleg ez kellett neki ahhoz, hogy a saját sarkára álljon és a kezébe vegye a sorsát. Látta, hogy Cal-ből ugyanazt a hatást váltotta ki Hue, mint belőle, soha sem látta a férjét ilyennek, az a gyűlölet a szemeiben, ha ölni lehetett volna azokkal a szemekkel, a tekintettel, akkor ez már megtörtént volna. Lerontis tényleg jól végezte a dolgát, ezt már tudta Ingrid is, főleg, hogy ilyen reakciót váltott ki olyanból is, aki ott sem volt. Bólintott arra, amit Cal kért tőle.
- Fogok szólni, ha ismét megkeres – biztosította.
Összeszorult a szíve, hogy a féltés mellett már haragot hallott és látta, hogy Cal is ugyanúgy érez, ahogyan ő, hogy ez ellen az őrült ellen hiába voltak azok, akik egyikük sem tehetne semmit sem. A kiszolgáltatottság és a biztonság elvesztése mindkettejük számára valami olyasmi volt, ami rangjuk és szüleik miatt szinte elképzelhetetlennek tűnt és most mégis ez volt a helyzet. Egy nap alatt két olyan új érzés is kerítette Ingridet hatalmába, amiknek a létéről korábban semmit sem tudott és nem érezte még. Vic-re visszatérve, remélte, hogy tényleg tud majd rá hatni és valamit tenni.
- A másik, amire tudok gondolni, hogy figyelmet akar, nagyobb törődést – mondta. – Lehet, hogy apádnak el kéne őt vinnie egy hétvégére, ahol csak ketten vannak és nem zavarja őket semmivel, megtudnák beszélni a dolgokat. Bár kétlem, hogy lenne erre ideje. De tényleg ki fogom deríteni, nem fog könnyedén a melegebb éghajlatra való elküldéssel lerázni.
Cal szavaira elmosolyodott.
- Ez most állásajánlat volt? – kérdezte mosolyogva. – Ha igen, vedd úgy, hogy már el is fogadtam. Bár apához hasonlóan talán a frontvonalra vágynék. Már tudod miért érezném ott magam a legjobban, az első sorban, folyamatos akciók közepette, mint ő maga is. De azért ennyire nem fogom a húrt túlfeszíteni, így is elég lesz holnap előállni neki ezzel, hogy döntöttem és ebbe most ő törődjön bele. Tudod, hogy elég hamar ki tudom ismerni az embereket, valószínűleg egyéb létformánál is működne, így igen, ezt is örömmel tenném, amit felvetettél.
A fiúkkal kapcsolatos részre bólintott.
- Majd keresünk egy arany-középutat a között, amit te és én kaptunk, az azt hiszem, hogy tökéletes lesz neki. Az alapján, amit tegnap megtudtam… kicsit aggódom. Nem tudom, hogy mennyit örökölhetett tőlem és abból, ami én és a húgom vagyunk – felelte valóban némi aggódással a hangjában.

by **Bishop** Vas. 24 Nov. 2013, 22:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Cal bólint arra, hogy Ingrid teljesen megbízik a forrásában.
- Rendben van, egy kis időt kérek, még dolgoztam néhány ügyön, nem vagyok otthon, de most visszamegyek a lakásunkra, hogy ne legyek mással elfoglalva. Akkor majd újra hívlak.
Ezzel leteszi, nem telik el sok idő, tíz másodperc múlva hívás érkezik Cal-tól. A Flotta hajóin működő térváltó kapuk nagyon megkönnyítik a nagyobb távolságok áthidalását, sokszor emiatt gyorsabb távolibb pontokra eljutni, mint közeliekre a Birodalom technológiájának hála. Ha Ingrid felveszi akkor a kivetített képen már nem csak Cal van ott teljes egészében, hanem a széket és az íróasztalhoz hasonló falból kinyúló panelt is odavetíti a hálózat, hogy a hatás ismét teljes legyen. Osborn kicsit igazít, lazít az egyenruhája nyakán, majd Ingridre néz, ahogy megjelenik, valószínűleg neki szemben Ingrid.
- Hallgatlak. - Cal rezzenéstelen arccal, minden reakció nélkül hallgatja végig Ingrid hosszú beszámolóját, mikor a nő befejezi Osborn akkor gondolja ismét részletesen végig, hogy mit is mondott a nő. Most már visszanyerte az általános kimértségét és higgadtságát - Ez nagyon komolynak hangzik, tudom, hogy sokat jelent neked. Így már számomra is világosabb a helyzet. Eddig úgy tudtam, hogy nincs ilyen tökéletes kód, mert nem úgy működik a biológiának ezen része, de ha Zsarnokot is érdekli vagy érdekelte, akkor az nagyon jelentős. Ha jól értem akkor miattad született meg a testvéred, hogy rajta végezzenek vizsgálatokat. Képesség alatt mit értesz pontosan? - megvárja Ingrid válaszát majd folytatja - Van egy erős gyanúm, hogy egyszer már találkoztam Gunnhild-el, vagy legalábbis láttam már korábban, csak nem hittem, hogy ő az. Még évekkel ezelőtt, meg is jegyeztem, hogy nagyon hasonlított rád, az a nő aki elment mellettem. Lehet nem ő volt, de most olyan érzésem támadt. Mit mondott Lerontis, mikor találkozhatsz vele?
Ezután Cal, a megjegyzésre, hogy nem fogja magát hagyni barátságosan elmosolyodik.
- El se tudom képzelni, mi történhet ha ti ketten összekerültök és egyikőtök se akar majd engedni. Remélem azért marad valami a hajóból. - nem veszi túl komolytalanra, csak éppen a feszültséget próbálja oldani - Igen pont ilyen pozícióra gondoltam. Sok idegen fajt lehetne felhasználni, mint átmeneti vagy középtávú szövetséges. Az O'xa már ilyen, de lehet kellene több is. Ez még a hosszabb távú tervekkel is egyezne, ha úgy gondolod, hogy tudnál idegenekkel tárgyalni, az csak még jobb.
Megnyom néhány gombot az előtte lévő kivetített vezérlő felületen és egy adatbázisból előhívja Greg genetikai térképét, amit látványos szimulációvá formál és maga elé emeli, hogy Ingrid is láthassa.
- Ha jól emlékszem vele minden teljesen rendben volt. Jelenteniük kellett volna, ha valami nincs rendben a genetikai állományával. Arra gondolok most, hogy esetleg az én DNS-em felülírta részben a tiédet, kiegészítette, ahol nem volt olyan mint kellett volna, tudod, hogy működik ez. Ezért nincs vele semmi, de ebben még nem vagyok biztos. Majd ennek is utána kell néznem. Lehet, hogy neki is vannak látomásai csak nem mondja el, beszéljek vele erről?

by **Thorhalla** Hétf. 25 Nov. 2013, 09:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amikor Cal kért egy kis időt, hogy még hazamegy előtte az irodából Ingrid bólintott. Ott is privátban volt, de otthon mégis kényelmesebb volt az efféle ügyeket intézni. Ott biztosan nem volt még egy fül, aki esetleg meghalhatta a beszélgetést. Megvárta, amíg a férje bontja a kapcsolatot, majd szinte azonnal újra vissza is hívta. Az efféle dolgok miatt szeretett az Anyahajón élni, minden olyan könnyen és gyorsan ment ott. Többek között ez az egész roppant kényelmessé tette a dolgokat, amik időnként nagyon jól jöttek. Mire végzett az egész mondandójával Ingrid is úgy-ahogy megnyugodott és már tudta uralni az idegességét, Cal jó hatással volt rá és ő tényleg kevés személyek egyike volt, aki mellett biztonságban tudta magát érezni, nem a férfi rangja és beosztása, vagy épp Osborn miatt, hanem maga a személye, személyisége volt ilyen hatással rá. Bólintott a férfi szavaira, majd megszólalt.
- Én is úgy tudtam, hogy nincs tökéletes, tegnapig – értett egyet. – Emlékszem arra az esetre, amikor említetted.
Így még igazából az is elképzelhető volt, hogy Ingrid is összefutott a saját húgával már korábban is anélkül, hogy tudta volna, hogy az a húga. Valamennyire a feltöltött alapismeretek között volt genetikai tudás is alapszinten valószínűleg, így az alapvető dolgokkal tisztában volt, de semmilyen mélyreható dologgal nem foglalkozott. Vajon milyen lehetett Gunnhild? Kíváncsi lett volna rá, és már várta, illetve nem is, hogy találkozzon vele. Érdekelte, hogy milyen lehet, de aggódott, hogy csalódni is fog, hogy közel sem azt fogja kapni és látni, amit várt. Mégha nem is tudja pontosan, hogy mire számít valójában..
- Miután visszajövök az Anyahajóra után. Pontos időt nem mondott, feltételezem, hogy mikorra tudja megszervezni mindezt.
Ingrid is elmosolyodott a feltételezésen, hogy mi marad a hajóból, ha ő és Vic összetalálkoznak az adott témában és egyik sem adja könnyen magát, az tényleg érdekes találkozás és beszélgetés lesz. Bele sem tudott gondolni, hogy mi lehet a vége majd az egésznek.
- Rosszabbak lehetünk, mint Magokk volt annak idején annál az ominúzus támadásnál – felelte. – Ha az UP2-k közül mind megjelenik egy helyen a hajón, akkor a helyzet totális katasztrófába fordult. De ha nem fog fel ellenségként, akkor még van remény, hogy az Anyahajó egyben maradjon.
Ő maga is a feszültség oldására válaszolt ezzel Cal-nek. Figyelmesen hallgatta, hogy mit is javasol neki a férje, hogy milyen pozíció lehet az. Igen felhasználni őket egymás ellen, kijátszani és egymásnak ugrasztani, amikor pedig kellően meggyengítik egymást, akkor lecsapni és szétverni őket. Ősrégi módja volt a hadviselésnek és mind a mai napig működik, nem csak az emberek, hanem idegen fajok között is.
- Tudod, hogy nincs bajom azzal, ha idegen fajokkal kell érintkeznem, nem érzek undort, vagy ehhez hasonlót irányukba – mondta. – Így nem látom akadályát annak, hogy tárgyalnom kellene velük, nem okozna gondot, ha megfelelőnek érzitek, hogy el tudnám látni ezt a feladatkört.
A genetikai térképre pillantott, igazából nem nagyon értett hozzá továbbra sem az alapokon felül, annyit tudott, hogy minden tökéletesen rendben volt, ezt megmondták neki a szülés után az első vizsgálatokkor. Akkor ennyiben hagyta, de a tegnap mindent megváltoztatott és most már semmiben sem volt annyira biztos, mint korábban. Ebben főleg nem, szerette volna, ha a fia teljesen normális és nem olyan egyedi és különleges, mint saját maga, vagy a húga.
- Ezek szerint a génjeid tönkretették azt, amit a természet, vagy valami más tökéletesre alkotott – mondta szurkálódva. – Azt hiszem, hogy ennek kivételesen nagyon örülnék, hogy úgymond átlagos génszerkezettel rendelkezik és nem túl tökéletessel.
A hangjából kiderülhetett, hogy egy pillanatra sem gondolta komolyan, esze ágában sem volt megsérteni Cal-t ezzel, annál sokkal jobban szerette és tisztelte őt. Az utolsó mondatot pedig reménykedve mondta. Bólintott, amikor Cal felajánlotta, hogy utánajár ennek és megkérdezni Greg-et, hogy nem tapasztal-e valamilyen furcsaságot, vagy egyebet maga körül. Tudni szerette volna és lehet, sőt biztos volt benne, hogy jobb, ha Cal kérdezi meg ezeket és nem pedig saját maga. És ha már mindez felmerült, akkor volt még valami, ami eszébe jutott, hogy ellenőrizni kellene, és nem magánál, hanem a fiúknál, az, hogy ő is „rejtőzik-e” tudtán kívül Maniac elől. De az nem hagyta nyugodni, hogy mi van akkor, ha nem örökölte a képességeket, hanem teljesen másokkal rendelkezik?
- Igen kérlek, bár inkább a másik dolog érdekel, ahhoz pedig Maniac kellene – mondta. – Az idegesség közben csak most jutott eszembe még valami, amit Lerontis mondott. Valami olyasmit mondott, hogy Maniac gyakorta nem vesz rólam tudomást, hogy valamilyen képen hibás adatokat rögzít rólam, tudjuk, hogy mit tesz a hibás adattal, próbálja helyreállítani, de ha fennáll a további hiba lehetősége nem törődik vele. És mintha nálam többször is előfordult volna már ilyesmi. Lehet, hogy ez volt az oka végül is, hogy személyesen jött el. Greg-nél is érdekelne, hogy nála is hibázik-e ugyanígy.
Megvárta, hogy Cal mit reagál erre, ez nem egy olyan mindennap előforduló dolog volt, hogy Maniac hibázzon és érdekelte, hogy mit is fog a férfi ehhez az egészhez szólni. Mert mindez már lehet, hogy kicsit több plusz információ volt, mint amit a férfi le tudott így hirtelen nyelni. De legalább még könnyebb lehetett megérteni, hogy Ingrid miért is borult ki annyira az elmúlt két nap eseményei miatt.
- Azt hiszem, hogyha hazamegyek szükségem lesz arra, hogy felfrissítsem a minimális genetikai tudásomat magasabb szintre. Nem nagyon gondoltam volna korábban, hogy ilyesféle tudásra is szükségem lesz, főleg nem magam és a családom miatt.

by **Kira Sign** Hétf. 25 Nov. 2013, 18:33

Mikor megkér, hogy ismételjek el mindent amit hallottam, veszek egy mély lélegzetet és a beszélgetés elejétől kezdve elismételek minden hallott szót, még a különböző embereknél más más hangsúllyal próbálok beszélni, hogy az se lehessen zavaró.
Lehet viccesnek hatna külső szemmel, de én eléggé komolyan vettem, és az ismétléssel nem volt probléma tudósként elég jó a memóriám.
Elena mindent lekörmöl, majd átad valami kommunikátorféleséget, majd a pénzről kérdez, és arról beszél, hogy később az illegális szállítókat lekapcsolhatnánk.
. Köszi a kommunikátort.
- Lássuk csak mennyi van nálam.
Mondom, miközben a zsebeimbe nyúlok, hogy kiderítsem, pontosan mennyi pénzt is hoztam magammal az útra. hoztam magammal papírpénzt, vagyis inkább váltottam, mert mi ilyet nem használunk odahaza.
- Én sem ajánlom. Ez olyan lenne, mintha hátba szúrnád azt aki segít rajtad, még hanem is legálisan vagy ingyen teszi is azt. Szerintem miután kijutunk ne emlegessük ezt a hatóságoknak.
- Akkor kész a terv. Akkor most értesítsem a kollégákat, vagy ha már lefixáltuk az üzletet?
Kérdem, majd a válasznak megfelelően járok el.
- Persze mehetünk.
Mondom, majd megindulok Elenáva a célunk felé.

by **Bishop** Hétf. 25 Nov. 2013, 22:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid, amikor megeszik még egy süteményt észreveszi, hogy már csak egy szelet van a tálban, igen gyorsan megette a többit és szinte észre se vette. Bár soha nem érez éhséget vagy ürességet, így nem tudja milyen, de most az étel hatására ennek pont az ellenkezője, kellemes melegség járja át belülről. A teste az étel minden részecskéjét felfogja használni általános anyagforgalom megvalósítására, amire nem lenne szüksége a testének, de minden bizonnyal igen rövid időn belül jót fog tenni a szervezetének. Cal bólint az időpontra és megjegyzi magának. A baráti megjegyzésekre szélesebb lesz az őszinte mosolya, egyáltalán nem veszi magára a megjegyzéseket.
- Ez a rosszabb variáció - válaszol a Vic-el kapcsolatos felvetésre - lehet, hogy simán rád csapja az ajtót, tegnap velem azt tette. Annyinak örülök, hogy legalább itt van és biztosan nem lövi be magát semmivel és Maniac még ha nem is figyeli meg, de legalább szemmel tartja, hogy minden rendben van-e a szervezetében. Lett még két tetoválása, eléggé alhasi részen, mutatta a mintákat korábban, olyasmi mint amiket mondtál a majákról vagy inkákról, hogy milyen motívumokat használnak. Egy szót nem szólt apa sem miatta, azért már tényleg nem panaszkodhat.
Cal hangjában most nincs neheztelés, azt érezni, hogy tényleg félti a húgát és szeretne vele foglalkozni, ha a lány hagyná neki, de így csak aggódhat miatta és próbálhatja kitalálni, hogy éppen milyen problémája van. Ingrid már kitapasztalta, hogy a két testvér pontosan ellentétesen gondolkozott és cselekedett, legalábbis eddig minden esetben, amikor együtt látta őket. Vic egyébként a génmódosításon és a feltöltéseken kívül is rendkívül intelligens, olyan átfogó gondolkodásmódja van, amivel komplex dolgokat is meg tud oldani, csak éppen a jelleme lehetetleníti ezt el számára.
- Ezt akartam mondani én is Greg-ről - folytatja tovább - hogy legalább amiatt mert elrontottam a DNS-ed, nem kell miatta aggódnod, merem remélni.
Hangjában neki sem érződik az, hogy komolyan venné vagy komolyan gondolná. Osborn ismét meglepődik, mikor Ingrid elmondja neki a képessége pontos miben létét.
- Nem képes pontos képet alkotni Maniac rólad, van amikor hibázik? Ingrid ez minimum részecske szintű zavart jelent. Én értek a genetikához, tudod mindenből a lehető legszélesebb körű adattárat kértem, hátha szükség lesz rá. Esetleg, szerzek hatáskört és lekérem majd Maniac-től Greg teljes kivetülését, hogy van-e benne hiba. Csak ha egyetértesz persze.
Cal kicsit messzebb tolja magát, és egy körvonalakban kivetített kezelő felületet helyez maga elé.
- Maniac, géntérkép materizálása. - a férfi kezében a kivetített kép lassan anyaggá válik, ahogy a nanoháló felépíti - Egyelőre így sem látok semmit, de nem bízok teljesen magamban, egy professzionális szakértűnek is meg kellene mutatni. Nagyon megbízható kellene lennie, ez nem tetszik.

~Karakter: Anthony Calm / Eno; Helyszín: Drox~

Az egyik pincér kicsit furcsán néz Eno és Elena párosára, amikor a beszélgetést szóról szóra idézi a férfi, eljátszva a hangokat. Gyanús lesz neki a dolog, de néhány másodpercnél több időt nem szentel a dolognak, rengeteg különböző történet, akár írásos, akár multimédiás formában forgott a városállamban, igen sok karakterrel, könnyen gondolhatta azt, hogy csak valamilyen újabb népszerű dolog újabb rajongójáról van szó. Elena csak egy zavart mosollyal reagál erre éspróbál úgy tenni, mintha valami szerepjáték lenne az egész, vagy ehhez hasonló itt szokásos dolog. Anthony megnézi mennyi pénz van nála, majdnem pontosan 15.000 papír állandó értékű váltó (ez nagyjából 5000$ dollárnak felelhet meg), a tasakban ennél ránézésre is nagyobb összeg van, így a kettővel együtt már lehet kezdeni valamit. Viszont Calm egyik esetben sem fektet túl sok energiát a diszkrécióra a pénzzel kapcsolatban, ami már igen feltűnő ebben a környezetben, a zacskóval való foglalkozás, a zsebek átkutatása, pénz számolása és hasonló dolgok. Bár még nem lehet senkit észrevenni akit ez különösebben zavarna, de az összkép nagyon furcsa lehet a vendégek számára. Elena meglepett és kicsit félős tekintettel reagál a férfi első mondatára.
- Te tényleg képes lennél feldobni őket? Nagyon bátor vagy, mármint én gondolatként sem merem megkockáztatni. Lehet csak én hiszek el minden rémtörténetet, de nagyon csúnya dolgokat hallani, az ilyen körökből. - itt megáll, ahogy egy kis hideg fut át rajta, ahogy elképzelte amire gondolt - Ha tudjuk őket valahogy, nem túl kockázatos módon tájékoztatni akkor lehetséges, de szerintem a kommunikációs hálózatokat könnyen figyelhetik. Addig van nagy előnyünk amíg nem tudják, hogy tudjuk ezt és el akarunk szökni.
Miután Anthony feláll a nő követi és bár nem rendeltek semmit egy kis pénzt ott hagy az asztalon. Gyors léptekkel próbálja utolérni, a férfit és tartani a tempót.
- Arra gondoltam mehetnénk a légikikötőkhöz, onnan csak eljuthatunk valakihez nem?
Az utazásra több lehetőséget is tud Calm, mivel tegnap jó ideig a városban közlekedett. Lehetőség van földi vagy repülő járművön, tömegközlekedésen, magángépen, taxiban utazni, vagy teleportokhoz hasonló gépeket használni, de gyalog is mehetnek vagy kötött pályás járművekkel, csak arra kell figyelniük nehogy eltévedjenek, ugyanis nincs túl jó tájékozódási képességük egy ekkora több szintes városban, segédeszköz és tapasztalat nélkül. Calm is hallott már a Vex alvilágából, ami rendszerint azzal foglalkozik, hogy olyan országokba, ahol nem legálisak a különböző tudatmódosító szerek, mint például az Ismeretlen Birodalomba a hivatalos szervek piacát átvéve nagy mennyiségű drogot csempésszen és adjon el, hálózatokon keresztül. A szóbeszédek szerint több pénzük van az ilyen üzletembereknek, mint egyes fejletlen területen elhelyezkedő országoknak. Igazi nagyhalakról van szó.

// Kérlek majd írd le, hogy pontosan mit és hogyan, mire figyelsz, mit, hogy teszel, mert úgy gondolom ez itt fontos. Mint például mostani körben a pénzes eset, ha valami nem világos nyugodtan kérdezz, szívesen válaszolok. //

by **Thorhalla** Kedd 26 Nov. 2013, 09:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor az újabb süteményért nyúlt vette észre, hogy már csak egy darab maradt. Fel sem tűnt neki, hogy ennyire gyorsan megette volna, valószínűleg az idegesség miatt. Igaz most legalább olyan jól esett neki mindez, mint annak idején, amikor rendszeresen szükséges volt élelemre, mielőtt még megkapta volna a génkezelést a hosszabb hibernáció után. Ismét megérezte azt a kellemes érzést, amit egy évezrede már nem érzett, hogy milyen az, amikor jóllakik és a szervezete teljesen elkezdi lebontani és felhasználni az elfogyasztott élelmet. Régen érezte magát ennyire embernek, mint most. Igaz Ingrid pusztán az élvezetért is gyakran és rendszeresen táplálkozott, de soha sem evett annyit, mint most ezen az estén. Örült is neki, hogy nem nagyon kell megdolgoznia majd azért, hogy a felszedett plusz kilók lemenjenek róla, mert ha nem lett volna olyan a szervezete, mint amilyen aggódott volna azért, hogy elhízik. Amennyire szerette a hasát, ez a Zuhanás előtt igencsak esélyes lett volna számára, bár a megannyi sok gyakorlás és gyakorlat mellett, amiket nap mint nap végzett nem biztos.
Bólintott Cal szavaira, nem akarta ebben a helyzetben idegesíteni azzal, hogy dehogynem figyeli meg Maniac a húgát, mindenkit megfigyel, más kérdés, hogy nem mindenki kaphatja meg az adatait, csak az, akinek megvan a hozzáférése és nem csak annyi, hogy rajta tartja a szemét kötelezően.
- Majd igyekszem elérni, hogy ne csapja rám – felelte. – Ugyanannyi ideje ismerem őt, mint te. Születése óta, talán… elviszem Greg-et is, hogy a nagynénjét szerette volna látni. Egy kisgyerekre csak nem csapja rá az ajtót. És akkor ez jó ürügy lesz, ha ott vagyunk egy kicsit, hogy feltűnjön az, hogy gondjai vannak és ilyen módon megközelíteni.
Így végül is nem a problémái miatt érkezett, az csak ott tűnik fel, remélhetőleg kisebb lesz az esélye annak, hogy kihajítja őket. A többi részre bólintott, nem tette hozzá megjegyzésre, hogy jó az ízlése Vic-nek, a maja és inka szimbólumok jól néztek ki valóban. Azért megértette, hogy Vic miért lehetett ilyen ellenséges, hatalmas különbség volt a testvérek között, az apja folyamatosan elfoglalt, Cal már jó ideje házas volt, amikor Vic megszületett, mégsem lehetett a bátyja folyamatosan ott vele, hogy felügyelje, játsszon és foglalkozzon vele, aztán két éves volt, amikor még Greg is megszületett. Úgy érezte, hogy az is baj lehetett, hogy egyedül volt, így megpróbálták máshogyan ezt az érzést eltűntetni, aminek hála roppant beképzelt és elkényeztetett lett. Lehet, hogy olyan szigorúan kellett volna fogni, mint Ingridet, a nőnek ez volt a véleménye. Saját magának nem volt arra ideje, hogy ilyenné váljon, az apja jobban lefoglalta annál, főleg, hogy az anyja akkor már hibernációban volt. Azt tudta, hogy a két testvér roppant eltérő volt, pontosan szöges ellentétei egymásnak. Abban biztos volt, hogy Vic esetében nem az admirális génjei voltak a sorsdöntőnek, hanem a lány anyjáé. Lehet, hogy az anyját kellett volna idehozni, hogy beszéljen a lánya fejével. Persze, ha Osborn nem akarja, hogy kiderüljön ki az anya, soha se fog.
A Greg-re vonatkozó megjegyzésen ismét elmosolyodott és örült, hogy hasonlóképpen válaszolt a férje is, mint ő maga tette. A képesség kifejtésénél látta, hogy Cal miként reagált, hogy ismét meglepődött. Az a zavar azért kicsit több volt és súlyosabb, mint a víziók, ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt.
- Igen Cal, tudom, hogy olyan szintű hiba – felelte. – Szerinted ez engem nem rémiszt meg? Ezt is a szüleimtől örököltem, mik ők, vagy mik voltak emberként egyáltalán? Egyetértek és köszönöm. Nem szeretném, ha később bármi baja származna abból, hogy én vagyok az anyja.
Úgy tűnt, hogy Greg mintáiban semmit sem vélt felfedezni, Ingrid végtelenül örült volna annak, hogyha a fia teljesen normális lett volna, de mi van, ha a nem volt látható a génszerkezetben mindez? Ehhez pedig kellett még valami, hogy pontos képet kapjanak. Meg kellett volna nézni a sajátját is és azt összehasonlítani a másikkal. Mivel Cal értett ehhez némileg, nagyon remélte, hogy fog valamit találni, bármit, ami előrébb viszi őket ebben és megnyugtatja mind a kettejükön. Ingriden már változtatni nem lehet, és ha Greg is ilyen, akkor legalább felkészülhetnek arra, hogy mi ez és mivel járhat.
- Ha nem látsz Gregében semmit, kérd le az enyémet is, hasonlítsd össze a kettőt. Mi van, ha az enyémben sem látszik semmi, ami ezekre utalna, csak az a kombináció, aminek nem lenne szabad léteznie? Nézd meg kérlek, érdekel, hogy te mit látsz az enyémben. Maniac, vetítsd ki Cal Osborn elé az én géntérképemet. Amennyiben sérült a mostani leképzés, akkor keress vissza egy korábbi nem sérült verziót a közelmúltból, és azt vetítsd ki – adta ki a parancsot az Maniac-nek, majd a következő kérdést a férjének címzete. – Ismersz ilyen genetikust?
Most már ő maga is roppant kíváncsi volt arra, hogy milyen eredményt kaphatnak, hogy miként is nézhet ki az ő géntérképe, hogy a tökéletesség miben nyilvánul meg, az, ami még a Zsarnok figyelmét is felkeltette olyannyira, hogy kísérleteket is végezzen egy Miller-ön. Saját maga nem ismert ilyen személyt, de bízott benne, hogy a férje igen. És még valami ott volt, ott motoszkált benne. Tudta, hogy a víziók és látomások mikor kezdődtek, amikor megkapta a génkezelést. Ő maga mindig úgy tudta, hogy minden rendben van, most már biztos volt benne, hogy neki nem mondták el az igazat, de az anyja és az apja tudott róla. Nem örült annak, hogy ehhez kell folyamodnia, de ha már itt voltak és ez a téma, illetve használják Maniac-et, akkor ez volt a legjobb lehetőség.
- És Maniac, számold ki a lehetőségeket és lehetséges variációkat arra nézve, hogy mi történhet a génszerkezetemmel és velem minden tekintetben, ha belépek a Flottába és megkapom az ottani újabb génkezelést. A hagyományos és megszokott dolgokat kihagyhatod, amik a mezei szabvány Flotta előnyök. A többi része érdekel.
Vett egy mély levegőt és ismét Cal-re nézett.
- Kezdem azt gondolni, hogy apa és anya már feltették ugyanezen kérdést neki, amikor annak idején megkaptam a génkezelést és a válasznak köze lehet ahhoz, hogy miért nem engedték soha, hogy belépjek a Flottába.

by **Sarah** Kedd 26 Nov. 2013, 14:57

Egy szkennelésnek köszönhetően képes vagyok felfedezni a volt egységemet körbevevő nanohálót mely ismeretlen anyagból áll, valaki képes volt ezekkel betörni a rendszerbe külső irányítással és ellátni energiával ahhoz, hogy darabokból összerakja magát a rendszer, érdekes megoldás, de ami egyszer elpusztult, elbukott isteneinkért, az el fog bukni ismét, s ezúttal is dicsőn, most csupán nem az akaratuk végrehajtásáért, hanem hogy akaratuk továbbra is teljesülhessen. Három lövést adok le ugyan azon módszerrel mint ellenfelem, ám vele ellentétben, kiszámítva a mozgását sikerül egy oly lövést leadnom, mely ledönti a lábáról. A problémák ott kezdődnek, hogy társam is támadást jelez, úgyszintén az egyik elpusztult egység által, a burkolatomat pedig sikerült az ellenséges egységnek felsértenie egy speciális fegyverrel. Pillanatok alatt küldök tájékoztatást az alárendeltemnek, ami tartalmazza, a nanoháló tényét és az ellene logikusnak tűnő technikát, melyet hamarosan végrehajtok magam is, s azt is, hogy ne menjen túl közel a háló által való fertőzés elkerülésének érdekében. A lövedékek elől megpróbálok kilövésszerűen felrepülni, hogy ne tudjon ismét tüzet nyitni rám, majd pedig innen alakítom át a kezemen lévő ágyút lángszóróhoz hasonlatossá, s abból permetezek maró sűrített radioaktív energiát innen ellenfelemre, próbálván így kiiktatni a körülötte lévő nanitokat, lényegében megolvasztani azokat s lefedni, hogy ha azok újra produkálnák magukat ne tudják elhagyni a testet. Közben folyamatos szkennelés alatt tartom az egységet, s ha működött, akkor nekicsapódva a kardommal próbálom meg akár csak résnyire átütni a burkolatát, s befecskendezni a rendszerekbe a saját nanitjaimat a saját energiámmal és kisütni a másikat a benne lévő megmaradt mikro egységekkel együtt, melyek irányíthatják, tehát lényegében az egész rendszert igyekszem ezzel lezárni. Ha más mód nincs még ott van az, hogy masszív nanit gyártással megpróbálom kiküszöbölni a betolakodókat és átvenni az egység felett az irányítást.

by **Night** Kedd 26 Nov. 2013, 18:27

Reen hátba vereget, pont mint a régi bajtársaim egy egy győztes csatából való visszatérés után. Kezd szimpatikus lenni a fickó, bár az itteni tudósokról ezt közel sem mondhatom el, bár ki is várhatná el, hogy kedveljem őket, hisz kísérleti nyúlnak használtak.
Az adatok lassan meg is érkeznek én pedig sorra jegyzem meg majd dolgozom fel magamban az adatokat.
Az egyik ügynök közli, hogy megbízható pilóta beszerzése több időbe telik, majd.
- Ezzel tisztában vagyok. A lényeg csak az, hogy odaérjünk abban az időintervallumban míg a célszemély biztosan alszik, mert ha túl későn érnénk oda túl rizikós lenne belevágni a dologba. A legideálisabb egy órával a célszemély hazaérte után lenne, mikor már láttuk a kamerán, hogy alszik, de még sötét van, így az akció könnyebben kivitelezhető.
Mondom, majd az egyikük megkérdezi, hogy hogyan akarom észrevétlenül végrehajtani az akciót.
- Két tervem is van, de egyre inkább a másodikra hajazok, ami nem csendes akció, de az a biztosabb. Az első variáció a rizikósabb, hogy egyenként kiiktatva az őröket, haladnék a célszemély szobája felé. Az érzékelőket ideiglenesen ki lehet iktatni, a kamerásokat pedig be lehet csapni, hogy az előző őrjáratokról készített végtelen filmfelvételt nézettjük velük, de a váltás miatt még így is nagy a bukás esélye és ha megszólal a riasztó akkor a célszemély kiiktatására már esély sincs. A második variáció szerint, egy repülőgépből ereszkedem le kötélen keresztül, olyan magasból, ahol a légnyomás érzékelők nem érzékelik a gépet, leereszkedés után belendülni a célszemély szobájába, bár strapabírónak írta le a műanyag üveget, egy két tonnás erejű lendületes rúgást még az sem bírna ki szerintem. Amint belendültem, odafutok a célszemélyhez és elvágom a torkát majd lelépek arra amerre jöttem, ha pedig kell akkor az idő lassítását kis mértékben alkalmazom így maximum azt hinnék, hogy gyorsaság a mutációs erőm része. A második terv egyértelműen hangos, de sokkal biztosabb a célpont halála.

by **Bishop** Szer. 27 Nov. 2013, 18:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Cal kicsit hátrébb dől a széken, ahogy meghallja az ötletet, a kivetített képeket arrébb tolja maga körül egy-egy kisebb kézmozdulattal, hogy az annyira nem zavarja így se. Átgondolva a dolgokat bizakodónak tűnik.
- Igen, ez jó ötlet, szereti Greg-et, biztos nem akarná, hogy rossz benyomást keltsen, amíg ő ott van. Bár nála sose lehet tudni, gyerekekkel toleráns. Mikor rákérdezel figyelj majd, kérlek, szereti lerázni az ilyesmit.
Ezután mikor visszatértek a genetikai kérdésekhez Osborn ismét előveszi a kezelőfelületet és megpróbálja az Ingrid által birtokolt alapszintű tudással is nagyjából érthetővé tenni az egész, leginkább rácshálóra hasonlító ábrát. A biotechnológia a HPI legfejlettebb és jelenlegi, ezer éves elmélet szerint jövőbe mutató ága, aminek fontos része a genetika is, bár ez már teljesen eltér a Zuhanás előtti tudománytól, most már az egész világot összefüggéseiben vizsgálták, így ez a rész is egy szakág helyett inkább egy hálózatnak tűnik. Ingrid maga előtt egymáshoz kapcsolódó rombuszokat lát, amelyek megfelelő módon kapcsolódnak és végül sok transzformáció után ezek állnak előtte össze a klasszikus kettős spirállá.
- Ha lenne is valami, nem okolhatnád magad amiatt, hogy te vagy az anyja, olyan mintha magadat hibáztatnád mert életet adtál neki. - mondja Cal komoly hangon, Ingrid szemeibe nézve, majd megpróbálja előhívni a nő adatait - Ehhez kell majd a te engedélyed is.
Miller már előtte ő maga kéri le a saját genetikai állományához tartozó információkat, de nem nyílik meg azonnal egy ablak az adatokkal, néhány másodpercig, teljesen szokatlanul nem is történik semmi, majd Maniac avatarja vetül kis méretben az egyik oldalsó részhez.
- Elérési kód nem megfelelő, nincs hatásköre a művelet kérelmezéséhez. Vizsgálatokhoz speciális engedélyre van szüksége a rendszernek.
Cal nagyon furcsán és gyanakodva néz Ingridre. A saját maga adataihoz korlátlan hozzáférésének kellene lennie, hiszen ez alanyi jogon jár neki, de most ő maga sem teheti meg ezt.
- Archivált fájlok előhívása, kapitányi engedéllyel, Jonathan Miller, volt genetikai állomány, Stephanie Miller, volt genetikai állomány.
Maniac ismét megtagadja a művelet végrehajtást, nagyobb vagy speciális hozzáférésre hivatkozva. Ha ismét vagy máshogy próbálja meg Ingrid akkor sem sikerül sehogy lekérnie a kívánt adatokat.
- Rendben, ennek nem szabadna megtörténnie. Lerontis keze lehet a dologban? Ő mondta, hogy van képességed és mi az konkrétan, lehetséges, hogy ez is ő volt? - itt kicsit megáll és megvárja a választ majd folytatja - Greg és az én kódomból vissza tudom fejteni a tiédet, ha adsz elég időt, de az nem lesz teljesen biztos. Hozzáférés nélkül ennyit tudok tenni most.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

A másik egység megkapja a tervet és az instrukciókat szinte azonnal hála a köztük lévő folyamatos kommunikációs csatornának. A terv szerint Prototype a levegőbe emelkedik, éppen jókor, mivel alatta több irányt változtatni képtelen nagy szakítószilárdságú, fajsúlyú lövedék száguld el, abban a másodpercben mikor a kiborg métereket repül felfelé. Prototype átalakítja fő fegyverrendszerét, majd támadást indít, akkor amikor az ellenfele féltérdere ereszkedik és újra tüzelni kezd rá. A két támadás bizonyos anyagi szinten kioltja egymást, de végül mégis Prototype kerül előnyös helyzetbe, a folyamatos forró, sugárzó anyag lassan felhevíti az ellenfele páncélját, ami nagy erővel hűti magát, de egyre kisebb hatásfokkal. Végül a nanoháló kezd megolvadni és hatástalanná válni. Ekkor a Feltámadott megfelelőnek találja az alkalmat, hogy támadjon a sérült gépet közvetlenül pengéjével támadja, az ellenfél nem próbál vagy nem tud gyorsan védekezni, ezért sikerül a hasi részen felnyitni a fémburkolatot. Ahogy ezt teszi és befecskendezi saját nanobotjaitt Prototype érzékelői jelzik, hogy a megolvasztott idegen nanoháló mozogni kezd. A cseppfolyós kis gömbökké redukálódott anyag egy irányba, nagy intenzitással és gyorsasággal áramlik az egyik kiborg testéből a másikba. Elindulnak az előre tervezett folyamatok, a megnövelt termelés és a nagyobb nanitsűrűség elkezdi kiszorítani az idegen anyag egy részét, de az a nyomáskülönbséget kihasználva, valamilyen folyékony fém formájában kezdd befelé áramolni, a miniatűr gépek között. Lassan Prototype testébe jut a mikroréseken keresztül. A testét fizikai fertőzés éri.

~Karakter: Zack Blue; Helyszín: Drox titkos laboratórium~

- Igen egy óra az megfelelőnek tűnik - szól hozzá egy másik egyenruhás, első látszatra és magabiztosságából adódóan valószínűleg szakértő, vagy nagy tapasztalattal rendelkező személy - attól függ milyen mennyiségű és milyenségű tudatmódosító szert használ, de egy óra múlva, még ha lesz is társasága már mindenképpen ki fog merülni annyira, hogy elaludjon. Ami a bejutást illeti, a külső elválasztó egy speciális kristályos szerkezetű műanyag. Nehéz lesz betörni, de két tonnás erőhatással, egy pontba összpontosítva... lehetséges. A sötétséggel a maga helyében nem számolnék, éjjel-nappal ki vannak világítva ezek a paloták, igen világos lesz.
Egy szimuláció fut le a kivetített ábrán, amint egy oldalról besikló alak egy nagy erejű ütést mér a nagy méretű ablakra, amitől annak anyaga kis kristályokra törik szét és a lendülettel együtt az ábrázolt alak az épület belsejébe repül. Ekkor Reen szól közbe.
- És ez az a pont, amikor a riasztórendszer a direkt támadás miatt aktiválódik, a belső védelmi rendszerrel együtt. Első probléma, ki kell valahogy jutni az akció elvégzése után, legegyszerűbb a már szabad ablakon keresztül, távozni, csak az esést kellene tompítani. Második probléma, nekem addigra már rég a vezérlőben kell lennem és átvenni a rendszerek felett az irányítást. A vezérlő rendszerint az épület belsejében van, mélyen a támaszfalak és gerendák között. Ide általában egy külső szervíz járat vezet be, azon át be tudok jutni, az őrök ártalmatlanítása speciális gránátokkal gyorsan megy. Na, engem kellene ledobni előbb, jó pár perccel. És akkor a harmadik probléma, hogy az óvatosabb módszernél én még lemászok egy létrán, de valahol be kellene juttatni az orvgyilkost is. Nem fogják csak úgy három kopogás után beengedni.
Reen most igen csak tapasztaltnak és professzionálisnak tűnik a saját területén, eddigi megnyilvánulásai ellenére. Erre először Zack helyett az egyik vezető reagál szinte azonnal.
- Ezek azok a pontok, amelyek a Blue-n múlnak. Ő a harcos, az ő módszerei, az ő megoldásai.

// Elnézést, hogy csak hosszas elméleti problémamegoldás eddig a kaland, de gondolom jobb most szembesülni a buktatókkal, mint akció közben, mert akkor már nagyon tudok engedni, ha próbálom magam tartani a reális szemszöghöz. //

by **Thorhalla** Szer. 27 Nov. 2013, 18:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Bólintott, hogy majd ügyel erre. Úgy tervezte, hogy meglehetősen óvatos lesz és lassanként tér rá arra, hogy hogyan is lehetne vele beszélni és nem fogja erőltetni. Szerencsére a katonai képzésben volt némi pszichológia is és azzal, hogy érzékenyebb másokra könnyebben tudott boldogulni. Ezek után már tényleg csak a genetikával törődtek és Ingrid figyelmesen hallgatta és figyelte azt, amit Cal csinált, hogy ő maga is megértse az egészet. A DNS spirált, amivé az apró rombuszok álltak össze. Pontosan tudta, hogy az most merőben más, mint annak idején ezer éve volt még a Zuhanás előtt. Már tényleg komolyan eldöntötte, hogy amint hazamegy, akkor mindenből ideje lenne ugyanazt a tudást feltöltetnie magának, mint amivel a férje is rendelkezik, láthatóan tényleg szüksége van a legszélesebb körű tudásra. Pedig mennyivel jobban szeretett régimódian magától tanulni. De ebben a helyzetben azt a luxust nem engedhette meg magának és akkor genetikából a legtöbb mindent fogja kérni, ezt még úgy a Flottába belépése előtt pár nappal, hogy mindennel meglegyen egyszerre és túllegyen rajta. Mikor Cal szigorúan nézett a szemébe, állta a férfi tekintetét.
- Nem hibáztatom magam, csak aggódom érte – mondta hasonlóan komolyan. – Nem értem, hogy miért kellett mindezt elhallgatni előlem.
Amikor lekérte az adatokat másodpercekig nem történt semmi, Ingrid felvonta a szemöldökét, ez túlságosan sokáig tartott, Manaic nem szokott ennyit várakozni. És amint rágondolt a Mesterséges Intelligenciára, az meg is jelent aprócska kivetülésként és megtagadta a kérését azzal, hogy Ingridnek nincs jogköre és felhatalmazása mindehhez. A nő arcára döbbenet és értetlenség ült ki, pontosan tudta, hogy joga van ehhez, hogy ilyen adatot lekérjen. Ehhez a joga volt, az emberi jogai közé tartozott. Elkapta Cal tekintetét, aki furcsán nézett rá. Ingrid arcáról ekkor már némi ijedtséget is leolvashatott.
- Ne nézz rám így Cal – a hangjában ismét ott volt az ingerültség, amit az ijedtség okozott. – Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt!
Speciális engedély? Most már tényleg nem tudta, hogy mi folyik itt, csak egy volt a biztos, hogy olyasvalamibe sikerült belenyúlniuk, amibe valószínűleg nagyon nem kellett volna. Tudta, hogy kik tilthatták le ezeket az adatokat, mindenki, aki felette áll, de senkinek sem lett volna dolga ezzel, a feletteseinek biztosan nem. Valószínűleg nem is tudtak erről, akkor azonban kettő személyre korlátozódott mindez. Az apjára és a Zsarnokra. A korábbiak után bármelyikből kinézte volna. Ha beszél az apjával, nem csak a Flotta belépést közli vele, hanem ezekre is kénytelen lesz rákérdezni és megkéri, hogy oldja fel a korlátozást és adja vissza az engedélyét, hiszen már tudja magáról, hogy micsoda és tud a húgáról is. Ha az apja sem tudja visszaadni az engedélyt, akkor nem maradt más, minthogy tényleg a Zsarnok keze volt az egészben, ami pedig átkozottul ijesztő lehetőség volt még Ingrid számára is. Mindezek után azon sem csodálkozott, hogy Cal nem tudta az archivált fájlokat előhívni, ha Ingrid dolgai is titkosak voltak, akkor a szüleié végképp. Ingrid is megpróbálta még két másik féle módon, de mindkétszer ugyanez lett a válasz, nincs engedély, sehogyan sincs. Az első kérdésre megrázta a fejét.
- Lerontis? Nem, ehhez azt hiszem, hogy még ő is kevés – mondta. – Mondta, hogy ő még rólam sem kérhet le minden adatot a speciális engedéllyel, mert nem adja ki Maniac. Mi lehet olyan fontos, ami még a korlátlan hatalommal rendelkező Belső ellenőrzés előtt is titkos?! – fakadt ki. – Ahogyan a húgomé is ilyen. Szerintem ezeket vagy az apám, vagy maga a Zsarnok titkosította. Ennyire nem lehetek más! Nem lehet minden Miller ennyire más… Lerontis mondta, hogy annyit tud a húgomról, hogy egy külső galaxisban van, régen egy speciális csapat tagja volt, manapság magányos feladatokkal ennyi elérhető róla az ő rangjával. Ennyit összesen! És, hogy… – nyelt egyet. – a Zsarnok azt mondta róla, hogy ő az evolúció következő lépcsőfoka. Belegondolni is ijesztő, hogyha néhány évvel később születek és nem úgy, hogy anya és apa is „egyszerű” emberek voltak, akkor én lennék az ő helyében.
Így belegondolva már Ingridnek is kezdett gyanús és furcsa lenni, hogy mennyi mindent tudott Lerontis róla és a családjáról, ez a felismerés ki is ült az arcára, így Cal is könnyedén le tudta olvasni. Ez az egész egyre jobban nyugtalanította és zavarta. Lassanként ott tartott, hogy jobb volt neki a boldog tudatlanság, amikor ezekkel nincs tisztában és inkább csak futott az ábrándjai után, hogy valaha megtalálja az anyját és a húgát. Talán jobb lett volna, ha soha sem akad ezekre a dolgokra, mert akkor Lerontis sem… de ő mindenképp megkereste volna a képessége miatt, amiatt kellett neki. Csak az indokra várt, a gyomra felfordult az egésztől és idejét sem tudta, hogy mikor érzett utoljára hányingert az idegesség miatt. Valószínűleg az Ezüst háborúk alatt a félelemtől, vagy a génkezelés előtt, de erre nem tudott volna ennyi idő után pontos választ adni.
- Úgy tűnt, hogy mélyebb benyomást sikerült tennem Lerontis-ra, magamhoz hű maradva makacskodtam és nem akartam beletörődni abba, hogy mit akart tenni és mivel vádolt meg. Vagy pedig tényleg ennyire érdekli mindez őt is… kétlem, hogy bármelyik másik családnál belefutott volna ilyesmibe. Ha már volt olyan „kegyes”, hogy ennyi mindent elárult, tőle is megkérdeztem, hátha elkotyogja, hogy mi anya és apa… Erre nem tudott válaszolni ott helyben, de furcsa mód megígérte, hogy kideríti, amit tud. Ha másért nem is, de emiatt fog jelentkezni pár nap múlva, ha megtartja a szavát… amiben igazából nem hiszek túlzottan, de a mostani zsákutcánk után reménykedem. Talán neki megvan az előbb lekért adatokhoz a hozzáférése, de igazából ezek után kétlem, hogy ő jutna valamire.
A visszafejtésre csak megcsóválta a fejét.
- Az csak 50%-os lenne, révén a másik 50% a tied – mondta. – Nem hiszem, hogy ez pontos lenne. Ezt is felhozom apánál, ha legközelebb beszélek vele a Flotta kérdésen felül. Akkor ott ki fog derülni, hogy ő, vagy a Zsarnok titkosította ezeket. Ha apa megtagadja azt, hogy visszaadja a jogomat ő volt, ha azt mondja, hogy nem tudja megtenni, akkor tudjuk, hogy ki. Van… van ötleted, hogy mi lehet ez az egész? – kérdezte.

by **Bishop** Csüt. 28 Nov. 2013, 00:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Osborn elkapja a tekintetét Ingrid ingerült hangjára, nem akarja, hogy azt higgye a felesége, ezt felrótta neki megjegyzésként. Kissé tanácstalanul, de mindenféle nagyobb érzelmi reakció nélkül szól hozzá.
- Én sem tudom, hogy mi folyik itt. Csak arra tudok gondolni, hogy valaki most nem akarja, hogy ezt lássuk, valamiért. Korábban is titkosíthatták ezt, csak soha nem volt még rá szükség, akkor viszont egész eddig, lehet ezer éve volt, és az a cél, hogy valamit soha ne tudhass meg. Ez már nagyon paranoiásan hangzik, talán egyszerűbb a megoldás.
A férfi nem szól közbe, csak hallgatja Ingridet, mikor ő elmondja még azokat az információkat, amiket eddig nem osztott meg. Cal tekintetén látszott, ahogy szóról szóról egyre biztosabb lett abban, hogy most ez az eset valami nagyobbhoz és komolyabbhoz kötődhet. Bár nem mutatja ki, Osborn-nak is kezd lassan túl sokká válni az új információ, hogy mennyi minden derül ki most ezalatt a beszélgetés alatt. Mikor Ingrid már kicsit nehezebben beszél, Cal kinyújtotta volna a kezét, hogy barátilag megfogja Ingridét, de ezt a kommunikációs csatornán nem képes úgy megtenni így ehelyett kezét visszahúzza maga elé, kicsit kihúzza magát a széken. A kivetített képeket és programokat bezárja.
- Ez nem így működik, hogy csak a felét lennék képes meghatározni. Sokkal komplexebb ennél az örökítőanyag átírása, átadása, sok a lehetőség a visszakódolásra. Nem lenne pontos, ebben igazad van, nem lenne értelme, ha a részletek számítanak.
Az utolsó kérdés után vesz egy nagyobb levegőt, majd válaszol.
- Őszintén, van, egész konkrét. Nem tudom mennyi időt töltöttél pontosan tudományos munkával, gyakorlati, elméleti részen. Nem sokszor beszéltünk korábban ilyenről. - teszi hozzá magyarázatként - Az emberi lény, mint faj, test még most is tökéletesítés alatt áll. Sokan foglalkoznak ezzel a kutatással és fejlesztéssel járó területtel. Arra gondolok, hogy a szüleid, a te és a húgod mintája mind folyamatos felhasználás alatt van. Ha Lerontis igazat mondott, és Zsarnok valóban azt gondolja Gunnhild-ről, hogy fontos szerepe van az evolúcióban, akkor már előtt is dolgozhattak mások is ezen. Vizsgálhatják, hogy mennyiben tér el ez a fajta génállomány, hibásnak tekintendő-e, eltávolítandónak tekintendő-e, milyen fejlődési vonalat képviselhet, zsákutca vagy egyes elemei felhasználhatóak. Ha az egész családodra jellemző ez az egész, akkor az egész vérvonalat felhasználhatják, kísérletekhez, fejlesztésekhez. És pontosan ezért vannak titkosítva, hogy más ne használhassa fel a kódokat, másolhassa le, vagy kezdjen önálló vizsgálatba. Mit gondolsz, mennyire valószerű?
Teszi fel a kérdést Cal majd kíváncsian várja a választ az ötletére.

by **Thorhalla** Csüt. 28 Nov. 2013, 09:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Kicsit rosszul érezte magát, amikor Cal elkapta a tekintetét róla, nem akarta ő sem megbántani a férfit, csak az egész helyzet minden idegszálát a pattanásig feszítette. Még soha sem érezte így magát korábban, teljesen kiszolgáltatva, lassanként néhány pillanatra abban sem volt biztos, hogy egyáltalán bármi megtörtént vele az életben. Ha ezt titkolják és ez hazugság, akkor mi minden más is? Igaz ő nem kapott afféle parancsot a Zsarnoktól, mint a szülei, hogy kell még egy gyerek, hogy kísérletezzen rajta.
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, csak túl feszült vagyok – mondta némileg bűnbánóan. – Ez az egész… túl sok volt így egyszerre ennyi idő után. Ha évekkel ezelőtt történt volna, amikor még nincs Greg, jobban viseltem volna, de most már ő és te vagytok a legfontosabbak…
Ez az egész kikészítette, a tudatlanság, a titkok. Keserű éllel nevetett fel Cal szavaira, ha nem lett volna ennyire ura az érzéseinek és nem élt volna ilyen sokat még azt is eltudta volna képzelni, hogy elsírja magát az adott helyzetben. De örült neki, hogy túl sok mindent látott már az életben és képes volt visszafogni magát, hogy mindez ne történjen meg. És pont a tárgyalások legelején derül ki mindez, pontosan a „lehető legjobb” időpontban. Már csak ez hiányzott neki a következő világháborúról való tárgyalások kellős közepén.
- Ebben a helyzetben mi nem paranoid gondolat? – kérdezte. – Igen, valószínűleg már 1000 éve le lettek titkosítva, ha nincs a tegnap este, akkor még egyszer ennyi idő is eltelhetett volna akár addig, hogy egyáltalán eszembe jusson, hogy ezek után kutassak. Eddig semmi okom sem volt erre, nem hittem, hogy a látomásaim, a képek bármiféle képesség lehet, hogy a genetikai kódomnak köze lehet ahhoz, hogy nem léphetek be a Flottába.
És még tudta volna folytatni, de tudta, hogy nem lesz rá szükség, biztos volt benne, hogy Cal is értette, hogy mire akar ezzel kilyukadni. Remélte, hogy van könnyebb és egyszerűbb megoldás, mint Okkán-borotvája, a legegyszerűbb megoldás a tényleges megoldás, minden más pedig már csak túlkomplikálta az adott helyzetet. Meglátta Cal kezét, ahogyan felé nyúlt, ösztönösen ő is kinyúlt a férfi keze felé, aztán szinte egyszerre jöttek rá, hogy most nem tudják a megfogni a másikét, mert az univerzum két felén vannak, így Ingrid is visszahúzta a kezét és átölelte a magához felhúzott lábait. Látta a férfin, hogy lassanként teljesen hasonlóan érez ezzel az egésszel, mint Ingrid maga. De legalább a saját lelkén könnyített, hogy elmondhatta valakinek. A helyreállítás nem volt valóban megoldás, de volt még egy lehetőség, ami itt jutott az eszébe.
- És ha itt vennének tőlem mintát a Rocksolidban és az lenne elemezve? – kérdezte. – Tudom, hogy jócskán fejletlenebbek, de bizonyára sikerülne itt is a genetikai térképet felállítani olyan szintre, hogy azzal már tudj valamit kezdeni. Ha nem érzed ezt túl veszélyesnek, nem szeretnélek bajba sodorni ezzel. A kapcsolatom biztosan segítene benne, igen, még mindig megbízom benne és szeretném, ha tudnád, hogy miért. Meséltem már, hogy anya itt született Skandináviában, a mai Rocksolid területén és apa családja is visszavezethető ide, így lényegében otthon vagyok itt, mert innen származom – megvárta, amíg a férfi bólint. – A régi vallásról is meséltem, Odin, Thor és a többiek. Odinnak több fia is volt, a kapcsolatom neve manapság Tiren, egy roppant idős öregember, élete végén már. Egykor Tyr Odinson volt a neve, az ázok hadistene, ő volt, akinek a hatalmas farkas Fenrir leharapta a jobbját. Ismeri anyát is, anyám mondta el ezeket neki, ő is megbízott benne, én tudom… érzem magamban, hogy teljesen megbízhatok benne én is. Tudom, hogy segítene nekem, ha megkérném, és nem adná tovább. Rejtőzik, én megismertem, ahogyan anya is, Lerontis is tudta, hogy kicsoda ő… de más nem. Mégsem mondhatta el itt a Rocksolidon belül, hogy kicsoda és micsoda ő. Mit gondolsz megér egy próbát?
Ha nemet mond, akkor nem fogja firtatni, itt most arról volt szó végül is, hogy megkerüljenek ki tudja, hogy kinek a titkosítását és még akár magát Maniac-et is azzal a jogukkal, hogy róluk alig kérhet le valaki információt. Ingrid tudta, hogy ez hihetetlenül penge élen való táncolás volt már, így ezért is hagyja rá a választ majd Cal-re, ha nemet mond. Kérdőn pillantott rá a férfira, amikor mint kiderült, hogy neki volt egy elképzelése. Bólintott, hogy hallgatja. Megrázta a fejét már az elején, tény, hogy nem beszéltek erről túlságosan sokat, ez nem igazán volt olyasmi, amiről érdemes lett volna társalogni korábban.
- Nem sokat, az anatómiát behatóan ismerem, ahogyan ismerem az emberi szervezetet a fizika megközelítéséből, hogy milyen erő, hatás miként hat rá. Én csak fizikából és matematikából vagyok kiemelkedő, ezekkel foglalkoztam, de ezt tudod. A többi, biológia, csak annyira, amennyit a Fagy- és Árnyhadseregnél, illetve a Flotta alapképzése, hogy még tökéletesebb gyilkos legyek. Esetleg ha a régi távol keleti meditációs gyakorlatok és a csí irányítása ide tartozik, ami egykor ezoterika volt… szóval nem – zárta rövidre.
Eddig nem, de majd ha hazamegy, akkor már viszont tényleg fog, ez így kezdett tűrhetetlen lenni valóban. A következőkre bólintott, erről még ő maga is tudott és tudta, hogy a tökéletesítés még mindig nem ért véget. Okkal volt ő is hibernálva annak idején, mert akkoriban sem volt még jó a génkezelés. Sőt, akkor még gyermekcipőben járt és várni kellett közel 60 évet, hogy már jó legyen a génkezelés annyira, hogy az apja úgy döntsön, hogy most már újra itt lehetnek az anyjával és már nem lesz gond. Amit Cal mondott eléggé reálisnak tűnt saját maga számára is, ez lehetséges volt. Azonban ebbe még rosszabb és ijesztőbb volt belegondolni, hogy egyetlen család, négy személy ennyire fontos volt az emberiség tökéletesítésében.
- Mintha ez nem hangzana paraniodnak – jegyezte meg némileg cinikusan. – De igazad lehet… nagyon szeretném, ha neked lenne igazad. És nem csak a félelmem beszélne belőlem.
Vett egy mély levegőt.
- Állapodjunk meg abban, hogy a verziódat vesszük hivatalosnak, amíg nem tudunk meg mást. Ha nincs más, nem szeretnélek feltartani, így is a munkádat tetted félre miattam… én azt hiszem, hogy veszek majd egy jéghideg fürdőt, kimegyek futni a hóba, aztán belefeküdve csodálom a gyönyörű sarki fényt, hátha megnyugtat. Ha pedig találok egy nem teljesen befagyott tavat, vagy folyót, akkor még úszni is fogok egyet… kell a hideg, hogy kitisztítsam a fejem és megnyugodjak. Ez az egész nem mehet holnap a tárgyalások kárára.

by **Bishop** Csüt. 28 Nov. 2013, 22:21

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miután Ingrid kimondja, hogy mi számára a legfontosabb Cal nyugodtságot és határozottságot sugárzó maszkja, amivel semmit nem rejt el a nő elől, egyszerűen a személyiségének része, most mintha megenyhülne. Annak ellenére, hogy ezt már tudta és valószínűleg hallotta is a Ingirdtől, még mindig örömet okoz neki ezt hallania.
- Nem-nem, csak furcsa volt a helyzet, nekem kell elnézést kérnem. Már csak udvariasságból is.
Osborn megint megszakítás nélkül végighallgatja Ingridet, amikor elhangzik Tyr neve a tekintete egy pillanatra megrezdül a felismeréstől, hogy milyen személyről is van szó valójában. A férfinak nem volt sok köze korábban az efféle ősi, misztikus dolgokhoz, egyedül Ingrid történeteiből és az apjától tanultakból tudott valamit. Nem igazán érdekelte vagy csak nem volt soha aktuális neki eddig. Ebben, mint sok más tekintetben is tipikus birodalmi, a történelem tényszerűen érdekeli, ahogy a tudományok is, nem igazán nyitott a bizonytalan forrásokra, vagy a teljesen meg nem magyarázható dolgokra, nem elutasításból, hanem egyszerűen aktualitás hiányában, pont ezért nem mesél túl gyakran Greg-nek. Cal elgondolkozik a felvetésen, hogy a minták máshol is vizsgálhatóak lennének.
- Elvileg lehetséges, de akkor azt kérlek intézd a lehető legdiszkrétebben. Maniac-on keresztül nem tudod eljuttatni, letiltaná, ebben biztos vagyok, máshogy igen nehéz ide juttatni bármit is, főleg a belső biztonsági rendszer miatt, legjobb lenne odalent vizsgálni. Nem tudom milyen fejlett a Rocksolid technológiája, lehet teljes kép kellene, részecske vagy az alatti szinten, atomi, legjobb lenen szubatomi és folyamatos kép. A Földön talán megfelelő fizettség ellenében a Vex megcsinálná, nekik van ehhez megfelelő felszerelésük... - itt megszakítja saját magát - Nem, visszaélnének a mintákkal.
Cal megvárja Ingrid véleményét, gondolatait, majd áttér a következő fontos részre, egy keresést futtat le az adatbázisban és általános adatokat néz meg Tyr Odinson-ról. Életkor, általános fizikai, mentális adatok, életrajz röviden és hosszan, legutóbbi dokumentumok, családfa, feltételezhető tartózkodási hely: Rocksolid, státusz: volt isten, valószínűsíthetőleg életben van, és még igen sok adat egyetlen lapra integrálva. Cal átnézi gyorsan az adatokat és megvakarja a tarkóját.
- Fontos lehet neked valaki olyannal találkozni, akiben az őseid hittek és még most is kapcsolata van anyáddal. Szerintem nincs veszélyben. Nincs semmi aktuális, nem is a mi hatáskörünk, a túlvilágok elpusztítása után ezek a feladatok ki lettek szervezve az Árnyékhadseregnek, akik páratlanul alapos munkát végeztek az 580-as évek elején. Az Árnyak függetlenek, nincs hozzáférésem az ő adatbázisukhoz, talán neked. Már egyetlen élő tag sincs a panteonjában csak ő, ha eddig nem találták meg ezután se fogják. Kötelesek lennénk jelenteni, ha viszont Lerontis tud róla, akkor tárgytalan.
Cal bólint a javaslatra, hogy egyelőre maradjanak az ő, biztosabb verziójánál és ne próbáljanak további elméleteket alkotni, amíg nincs a kezükben semmi biztos, a visszautasított kérelmen kívül. Eddigre már Osborn teljesen elfogad minden eddig hallottat és teljesen nyugodttá válik, Ingriddel ellentétben, mintha eddig semmi nem történt volna, és csak most kezdődne a beszélgetésük.
- Igen ez már valóban túlságosan paranoiás. Talán csak arról van szó, hogy mivel a szüleid és a te DNS-ed ennyire más, vizsgálják, hogy hibás-e vagy megfelel-e a meghatározott szabályoknak és így automatikusan le lett tiltva, nehogy később úgymond hibás, valójában csak eltérő kódot használjanak véletlenül valaha is. Rendben, akkor én sem tartalak fel téged, próbálj megnyugodni. Sok sikert a tárgyalásokhoz.
Még egy kedves mosollyal búcsúzik ezután Osborn, ha Ingrid már nem akar semmit mondani leállítja a kommunikációs csatornát. Ezután Ingrid ismét teljesen egyedül marad. Már éjszaka van, de viszonylag korán, bőven van még ideje mindenre.

by **Thorhalla** Pént. 29 Nov. 2013, 09:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor meglátta Cal tekintetét, hogy miként reagált a szavaira még Ingridet is jóleső érzés töltötte el, örült, hogy a férfi még mindig így reagált arra, amikor ezt mondta neki. Igazából csak az igazság volt, de akkor is. A kettejük közti kapcsolatot jó néhány barátja is irigyelte, hogy ennyire jóban vannak. Saját maga pedig ennyi idő után már egyáltalán nem is bánta azt, hogy az apja rákényszeríttette erre a politikai házasságra. Ha ez nincs, akkor valószínűleg soha sem lett volna átlagos barátságnál több kettejük között, ismerve a mostani dolgokat pedig hatalmas veszteség lett volna a szemében. Bólintott Cal szavaira, hogy teljesen diszkréten járjon el.
- Tudom, hogy ez mivel jár – mondta. – Azt még pontosítanom kell, hogy miként jutnak el hozzád az adatok, de valószínűleg megfogom tudni oldani. Magamra lenne szégyen, ha nem tudnám megtenni a képzésem után. Ha más nem, maradok a legősibb adattovábbítási módnál, megoldom, hogy kinyomtassuk papírra az adatokat és úgy viszem el.
Valószínű volt benne, hogy Cal ilyesmivel soha sem találkozott és nem is nagyon hallott róla, hacsak nem a nagyon régi történelmi dolgokban, hogy melyik kultúra mire véste fel az írásos emlékeit, agyagcserép, papirusztekercs, rúnákkal vésték fel oszlopokra és még sorolni lehetne. Amikor Cal a Vex-et említette Ingrid akaratlanul is összeráncolta a homlokát, a régi világ egyik maradványa, de velük nem akart üzletelni, egyáltalán nem bízott bennük, és ahogyan azt Tubroknak kifejtette nem is kedvelte őket. Túlságosan is gyarlónak tartotta őket és undorítónak a hozzáállásuk és mentalitásuk miatt.
- A Vex-et nem… én sem bízom bennük. Meglátom, hogy itt mit tehetek és, hogy Lerontis, ha tartja a szavát mire jutott – biztosította a férfit.
A nagy kérdőjel azaz őrült, hogy mit is tud kideríteni, ha egyáltalán kiderít bármit, vagy veszi a fáradtságot, hogy megtegye. Ingrid elmosolyodott és úgy bólintott a férjének, hogy nagyon fontos volt ez a találkozás neki. Valóban így volt, ez talán az egyik legmerészebb álmaiban sem fordult elő, hogy ilyen jelentős személlyel fog találkozni, mindaz már csak egy külön plusz volt, hogy az anyját is ismerte.
- Pontosan azokban az időkben tanultam náluk, engem is kiképeztek, ha szükséges, akkor képes legyek megölni egy istent is – mondta. – És fel tudom mérni, hogy mi jelent a Birodalomra veszélyt. Egy haldokló, élete végén levő öregember nem. Ha szükséges lett volna, magam intézkedem és az Árnyak csak a jelentét kapták volna meg.
Végtelenül örült annak, hogy úgy ítélte meg, hogy Tyr nem jelentett már senkire sem veszélyt, átkozottul nehéz lett volna megölni őt, nem csak azért, mert Tyr volt az, hanem mégis egy isten, egy olyan világ egyik talán utolsó darabkája, ami nem létezett többé. Ha ő elmegy és meghal, valószínűleg az anyja és saját maga marad az egyetlen, aki tényleg ismeri a régi világ történelmét és mitológiai vonatkozásait. Amiatt szomorú volt, hogy csak most akadt az egykori istenre és nem évtizedekkel, évszázadokkal korábban. Akkor még olyan sok idejük maradt volna, hogy beszéljenek most, pedig már ki tudja, hogy miként alakulnak a dolgok itt. A legjobb esetben még sokáig tud vele találkozni, ha minden katasztrófába torkollik, akkor az egység lejárta után többé nem látja. Igaz emiatt nem nagyon tartott, Lerontis képzeletbeli kaszája, ami felette himbálózott viszont sokkal jobban.
- Hibásnak nem hiszem, hogy az – mondta. – Ha az lenne, már évszázadokkal ezelőtt rájöttek volna, inkább abban akarok hinni, hogy csak azért, mert azt vizsgálják, hogy miként hozhatták a szüleim génjei össze Gunnhild-et és engem. Ez a legbarátságosabb álláspont.
Számára tényleg ez volt, hiszen ez még a Zsarnokot is érdekelte, így ez és az, hogy a tökéletest vizsgálták sokat megmagyarázhatott. A megnyugvás miatt próbálta némileg pozitívabban felfogni ezt az egész dolgot. A búcsúnál még rámosolygott a férfira.
- Köszönöm, igyekszem minden téren, ha Greg hazaér adj egy puszit neki a nevemben – kérte még a férfit.
Miután Cal bontotta az adást teljesen egyedül maradt ismét. A zuhanyzó felé nézett, az végül is még ráér a végéig. A ruháihoz ment, amiket magával hozott, ott bújt ki az estélyiből és akasztotta fel valahova, majd egy kényelmesebb edzőfelszerelésbe, ruházatba öltözött át. Amint ezzel készen volt elindult lefelé a lakosztályból ki a szabadba. Útközben még meghagyja az éppen szolgálatban levő parancsnoknak, ha valami történik értesítsék azonnal, addig is odakint lesz és majd érkezik, a megfigyelése, vagy az, hogy valaki vele menjen nem szükséges. Ha kiért, akkor ha volt a közelben valamilyen hegyes, magaslati rész, amerre nem voltak más házak, akkor arrafelé kezd futni, a leggyorsabb tempójában, megfeszítve, mintegy képzeletben lehagyja a gondjait és maga mögött tudja hagyni őket. A futást egész addig akarja majd űzni, amíg bele nem fut valakibe, hogy más felé tudjon majd menni, vagy amíg az izmaiban és a testében nem érzi azt, hogy túlhajtja magát.

by **Bishop** Pént. 29 Nov. 2013, 23:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Cal teljes bizalommal rendelkezik, ha Ingridről van szó, így egyáltalán nem hezitál.
- Juttasd el, ahogy jónak látod. Én onnantól megteszem, amit tudok, de nem ígérhetek semmit, lehet nem fog semmi olyan szembetűnő látszani a genetikai képeken, de ha mégis van valami, akkor azt pontosan ki tudom elemezni. Abból talán rájövünk együtt, hogy miért van tiltva a hozzáférés, lehet semmilyen nagyon komoly indok nincs mögötte, csak túlbiztosítás... nem tudom mit gondoljak, szeretnék tisztán látni.
A Tyr-ről elhangzottakra bólint, teljesen egyetért Ingriddel, bár ezt nem mondja ki, nincs rá szükség a tekintete is elárulja, hogy belül ugyanúgy gondolja, mint Ingrid, hogy egy öreg, erejét vesztette már csupán ember nem jelenthet veszélyt. Egyébként ez is hozzájárult a program lezárásához, ahogy kezdetben a képességhasználók vadászata is általános volt, szintén az Árnyékhadsereg kezében. Később viszont, ahogy fogyni kezdtek drasztikus mértékben ezek a személyek, miközben a technológia fejlődött, már teljesen feleslegessé és logikátlanná vált a program, nem jelenthettek többé veszélyt semmire.
- Ezután már senki nem kérdőjelezheti meg a hűségedet. - mondja Osborn arra utalva, hogy Ingrid megölte volna Tyr-t is, ha úgy ítéli, szükséges - Még anyád keresését is feladtad, hogy eleget tegyél Lerontis akaratának. Más képtelen lenne rá.
Próbál még a férfi lelket önteni Millerbe az előző levertsége után, ami időközben múlni kezdett már. Végül biztosítja arról, hogy átadja Greg-nek a puszit.
Ingrid ezután kimegy a rezidenciából, a kinti hideg éjszakába. Kiadva a parancsokat az őröknek, azok pozitív megerősítést adnak arról, hogy értettek és minden hiányosság nélkül teljesíteni is fogják azokat. Nagy valószínűséggel odakint a távoli fák, feltételezhető erdő és a hegyek felé veszi az irányt. A csarnok már eléggé a külső, gazdagabb területek szívében van ahhoz, hogy a környezet teljesen eltérjen a város belsejétől. Itt nincsenek magasba nyúló toronyépületek, vagy mindenhova kiterjedő fém talaj, alapzat. Egy-egy megfagyott dombon emelkedik palota szerű modern építmény ki a tájból, természetesen itt is van fejlett alagút és úthálózat, kiépített infrastruktúra, de mégis egészen más mint a belvárosban. Ingrid teljes erőből kezd el futni, a távolban a szél fel-fel kapja a havat, lassan közeledni kezdenek a hegyek és az erdő vonalai is. Szervezete hosszú folyamatos terhelést is igen jól bír, így egyáltalán nem megterhelő vagy kimerítő számára a futás, főleg mivel a Fagyhadsereg képzésének ez állandó része, a rohamozáshoz tartozik, amiben kiemelkednek a speciális katonák, ahogy az ilyen környezetben is könnyen tud boldogulni Ingrid. Mivel senkivel nem találkozik csak fut tovább. Igen sok idő elteltével az erdő eltűnik, ahogy a hegyek vonulata is már csak a háta mögött van, a következő hegyen is így könnyen át tud jutni, majd az azutáni vonulaton is. Ez már teljesen lakatlan, kietlen környezet, csak az égen lát néha repülőket.
Fagyos Sötétség Kora - Page 9 9cp4

Az egyik völgybe elérkezve érzi meg, hogy a lábainak szüksége lenne pihenésre és gyors regenerációra, hogy növelje teljesítményét és tovább tudjon futni.

by **Thorhalla** Szomb. 30 Nov. 2013, 10:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tudta, hogy nagyon sokáig kell majd futnia, hiszen a testfelépítése is bírta a hosszútávot, és a Fagyhadsereg képzése pedig még tovább erősítette ebben. Próbált a futás, talán már rohanásnak nevezhető procedúra között semmire sem gondolni, ami meglehetősen nehéznek bizonyult ebben a helyzetben. A feje tele volt gondolatokkal, képekkel, amiket sehogyan sem tudott kiűzni onnan. Lerontis, a tegnapi látogatásával, aztán a Zuhanás képei, amiket a vízióban látott, és az utána levő, amiket másnap Tubrok karjaiban. Tubrok, Greg, Cal, az apja, az anyja, a soha sem látott húga. A lehetőségek, amik szóba jöhettek, katonai fejjel mérlegelt és hozott döntéseket. Sokkal pontosabb volt, ha az apja örökségét használta fel ilyen döntésekben és talán éppen ezért tűnt ilyenkor ridegnek is, mintha a saját szívére hallgatott volna meg az érzéseire, ami az anyjától jött. De legalább már tudta, hogy miért volt olyan más ő maga, hogy miért is nézte olyan furcsán a világot, hogy a két lényegében tökéletes ellentétes szemléletmódja miért okozott neki gyakran könnyebbséget, de volt, hogy nehézségeket is. Főleg a Milíciánál, ha csak az apja nézőpontjából tette, akkor ez katonai kiképzés volt, amit meg kellett tennie, de az anyjától örökölt dolgok miatt fordult fel többször a gyomra és tiltakozott a lelkiismerete, és emiatt érezte gyakran nagyon pocsékul magát egy-két parancs után. Ezek és ehhez hasonló gondolatok mellett csak akkor ébredt rá, hogy hol van, amikor már felért az egyik hegycsúcsra és a feje felett egy repülő repült el.
Ekkor nézett körbe a futás közben, egy völgy, majd újabb hegylánc, amilyen gyorsan tudott rohant le innen, majd megállás nélkül fel a következőre, a feje felé pillantott, hogy a rohanás közben a sarki fényben és a csillagokban is, a rossz érzés nem akart múlni, hogy nem mondhatta el a teljes igazságot Cal-nek, hogy mi volt az igazi ok, ami miatt veszélyben volt ő és Greg is. Felért a következő hegyre, majd le egy újabb völgybe, itt érezte meg, hogy a lábainak kellene egy kis regeneráció, hogy lassítania kellene, hogy ez megtörténhessen. Ekkor állt csak meg, kissé lihegett, de nem volt fáradt különösebben, még mindig bírta volna tovább. Tett néhány lépést a hóban, majd térdre rogyott, nem a fáradtságtól, vagy a fájdalomtól. Mire észbekapott egyáltalán az arcán forróságot érzett, eddig volt képes visszatartani mindezt, a kezeivel felnyúlt az arcához, hogy eltakarja azt, bármennyire is küzdött az egész ellen most képtelen volt arra, hogy ezt leküzdje, érezte, ahogyan az egész teste megrázkódik, majd hangosan zokogott fel. Nagyon-nagyon régen nem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak és elveszettnek, mint most. Fáradt volt, nagyon fáradt, nem fizikailag, szellemileg merült ki az elmúlt másfél-két nap információitól. Annak azonban örült, hogy mindez most itt, a világtól és minden élőlénytől távol jött ki belőle, mintsem esetlegesen a tárgyaláson boruljon ki. Percek teltek el, mire sikerült a sírást csillapítania, már kicsivel jobban érezte magát, hogy mindez kijött belőle. Ismét jobban volt képes arra, hogy uralja az érzéseit is, ahogyan azt mindig is elvárta magától.
Mikor teljesen rendbe szedte magát nem kelt fel a földről, csak elterült a hóban és felnézett az égre a sarki fényre. Most talán még szebbnek találta, mint tegnap este, amikor kiment sétálni egyet. Itt most még a város fényei sem zavarhattak be, nem tompíthatták a fény valódi szépségét. Mit meg nem adott volna, ha Greg és Cal is láthatták volna vele ezt. Ahogyan figyelte az egész megnyugtató hatással volt rá és annak ellenére, hogy a tegnapi nap előtt soha sem látta ezt mégis megannyi ismerős érzést váltott ki belőle. Le sem tudta volna tagadni, hogy mindez a része volt, hogy ő ide valósi, innen származik. Valahogyan ez a táj és a környék nyugalommal töltötte el, már csak az kellett volna, hogy a Zuhanás előtti állatok is itt legyenek és akkor minden teljesen tökéletes lett volna. Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telhetett el, amíg az eget nézte és gondolkodott, tervezett, műalkotásokat és csak élvezte azt, hogy egy lehet a természettel. De végül felkelt, hogy körbenézzen jobban ott, ahonnan érkezett. A terveiben egyébként is benne volt, hogy keres egy tavat, vagy patakot, esetleg, ha a tenger közel van, akkor a fjordokon át lemegy oda és ott úszik egyet. A völgy belseje felé sétált és meglátta a gőzölgő helyet. Elindult arrafelé, ösztönösen úgy haladva, ahogyan az árnyaknál tanították, hogy a lehető legkisebb és legkevesebb nyomot hagyjon, még úgyis, hogy jelenleg ki tudja, hogy mekkora hóban kellett ezt megtennie. Amint közelebb ért elmosolyodott.
Ez a hely tökéletes volt, lehet, hogy kellene itt egy nyaralót építeni, a közelben nem volt egy település sem, se semmi, itt a völgyben pedig egyszerre volt melegvizű forrás és hidegvizű tó is. Amiatt aggódott egy kicsit, hogy mi van, ha rátalálnak a repülők és kellemetlen magyarázkodásokba kezdhet, hogy mit keresett itt kint és ilyen időpontban. De egyelőre nem törődött ezzel. Ahogyan a megérkezik a forrásokhoz beledugja a kezét először a melegvízbe, hogy megnézze mennyire meleg, majd a hideg felé fordult elsőként. Kibújt a ruháiból, amíg teljesen meztelen nem lett és a hidegvíz volt az első, amibe belement. Koncentrált arra, hogy érezze a víz hidegségét, hogy serkentse a teste működését ő maga pedig úszni kezdett a vízben. Itt nem a saját testének túlhajtása volt a lényeg, csak élvezni a vizet és magát az úszást. Addig szándékozott ebben a vízben maradni, amíg a teste nem alkalmazkodik túlságosan, mert úgy elveszett a varázsa. Amint ez megtörtént volna kikászálódott innen és átment a melegvízbe. Ott csak belefeküdt a vízbe és élvezte a melegséget, ahogyan az átjárja a testét és a hideg, majd a meleg közti különbség miatt fellépő változásokat. Itt addig időzött, amíg ki nem áztatta magát rendesen és a bőrén is meglátszott, hogy sokat volt bent.
Utána sétált ki a vízből és állt meg vizesen a havas táj közepén. Nem szárítkozott meg, nem öltözött fel, csak leült a hóba, a megszokott meditációs pózába, most, hogy sikerült kitisztítania a fejét és teljesen megnyugodott állt neki a megszokott napi egy órás meditációhoz, hogy eljusson a meditatív állapothoz, amiben pihenni szokott, amikor úgy dönt, hogy nem él a napi ajánlott egy órás alvással, hiszen ez is közel olyan pihentető volt, mintha aludt volna.

by **Bishop** Szomb. 30 Nov. 2013, 17:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A jéghideg hóban elfekve Ingrid tökéletes rálátást nyerhet a teljes égboltra, aminek közepén ugyanúgy lebeg, áramlik az északi fény, mint tegnap. Ezúttal nem abban a zöldes-kékes színben, mint amit legutóbb látott és ami a látomásában is volt, hanem rózsaszínes, vöröses árnyalatban. Az égbolton néhány csillag mintha mozogna, de Ingrid tudja, hogy csak a Flotta hajói azok, amelyek éppen őrjáratoznak a bolygó körül. Még lát néhány teherszállító repülőt vadászgépek kíséretében elrepülni időnként, de egyik sem figyel fel rá. Nyilván senki nem feltételezi, hogy itt és ilyen körülmények között bárki is egyedül lenne. A korábbi sírásnak már semmiféle nyoma nincs, az ideg- és hormonrendszerére nem volt az semmilyen hatással, csupán lelki okai és eredményei vannak illetve voltak. A jeges tónak a külső hőmérséklet miatt már fagyottnak kellene lennie, de nyilván a meleg forrás hője akadályozza ezt meg. A víz koncentrációnak háló hosszú percekig hideg, nagyon hideg legalábbis érzetnek, majd Ingrid szervezete nagyon gyorsan kezd hozzászokni, ő ekkor mászik ki a vízből és megy át a forrórészhez. Amint abba belemegy a teste minden pontján kellemes bizsergés, szúró érzés fogja el. Hosszú időt tölt a vízben, a természetes sziklamedencében, néha egy-egy áramlat még melegebb vizet hoz, aminek hála teljesen el tud lazulni, így sikerül kizárnia a rá nehezedő nyomást. A bőre valószínűleg évek alatt sem adná jelét, hogy magába szívott volna bármennyi vizet is és ennek nyoma lenne, de egy idő után érzi Ingrid, hogy már kellően sok időt töltött bent.
Kint teljesen meztelenül leül a hóra, felveszi a meditációs pozíciót és teljes nyugalomba merül. A biológiai óráját ő maga is képes programozni, így az pontosan egy óra múlva jelez neki, szemei kinyílhatnak és teljesen kipihenten, életenergiával eltelve kelhet fel. Most egy látomás sem zavarja meg Ingridet, nyugodtan pihenhet. Időközben a vízcseppek a testére fagytak, ahogy megmozdul ezek összetörve zuhannak le a hóba a lábai elé. A szervezete természetesen minden gond nélkül viselte a hőmérséklet változásokat, egy normál ember sem a hideg vagy a forró vizet nem bírta volna ki, vagy a kint töltött időt, de ez Millernek nem jelent gondot, meg se érzi igazán. Jelenleg kicsit sötétebb van, felhők takarják el az égbolt egy részét, a csillagokat, amiknek fénye visszaverődik a fehér hótakaróról. Erős szél söpör végig a völgyön, visszaverődve a sziklákról süvítő, kürt szerű hangot adva. A szél sűrű havat kever fel és hoz magával. Az egész hely kihaltsága, sötétsége, hidegsége valamilyen sajátos légkört ad a völgynek éjszaka.

by **Thorhalla** Szomb. 30 Nov. 2013, 18:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Pontosan egy óra múlva nyitotta ki a szemét, most nem történt semmi olyan, aminek nem lett volna szabad. Minden úgy zajlott, ahogyan egy rendes HPI-s polgárnál kellett volna, nem álmodott és nem látott semmilyen képet. Tegnap az ébredése után fizikailag sem volt teljesen kipihent, de most úgy érezte magát, mintha napokat aludt volna. Teljesen kipihent volt és tettre késznek érezte magát. Ahogyan megmozdult a testére fagyott vízréteg, ami mostanra már vékony jégpáncélt képzett megrepedt és lehullott a földre. Ahogyan felállt az ülő helyzetből érzékelte, hogy sötétebb van, ekkor nézett fel az égre és látta meg, hogy súlyos felhőtakarók vannak az ég egy felén. A másikon még mindig remekül látszott az ég, a sarki fény és a csillagok. Lehunyta a szemét, ahogyan a hideg és fagyos szél söpört végig a völgyön, kitárta a kezeit és az arcával is felfelé nézett, mint ahogyan a gyerekek szoktak, mint amikor repülni akarnak. A süvítő szél, mintha csak Heimdall kürtje lett volna, aki megfújja azt, mikor veszélyt érzékel. Beleszagolt a levegőbe és figyelte, hogy esik-e a nyomás. Az előbbi jelekből arra következtetett, hogy hamarosan egy nagyobb hóvihar kellős közepére fog kerülni.
Amiatt nem aggódott, hogy belehalna, hogy megfagyhat a hóesésben, egy esetleges lavina sem volt különösebb veszélyes rá, kiássa magát, ha beszorul alá, talán az oxigénhiányos környezet veszélyes lehet némileg, de ettől sem aggódott. A tájékozódás pedig, bízott magában annyira, hogy visszataláljon a szállására, ha pedig mégis eltévedne nem fog se megfagyni, sem éhen, vagy szomjan veszni. Az emberei úgyis ráakadnának, maximum kellemetlen magyarázkodás lenne másnap reggel, hogy miért is késett el a tárgyalásról, mert véletlenül kikötött az Északi- vagy a Norvég-tengernél, ha rossz felé indul, akkor pedig az egykori Svédország területén a főváros helyett. Még mindig jócskán éjjel volt, így nem állt szándékában sietni, úgysem volt egyéb dolga itt, mint kivárni a reggelt. Felöltözött most már, vissza a ruhájába és körbenézett a völgyben. A legmagasabb pontot kereste, amit látott itt a közelben. Most nem akart már messzebb menni, mehetett volna, még akkor is visszatalált volna könnyedén, vagy visszaért volna reggelre, de most inkább csak fel akarta mérni a környéket. Amikor idejött nem nézett körbe, csak futott az érzései és a gondok elől, hogy lehagyja őket. Ez mostanra már sikerült, így maradhatott az élvezet, hogy annak is eleget tegyen.
Még egyszer végignézett a völgyön is, milyen szép kis házat tudott volna ide tervezni, aztán itt nyugdíjba vonulni és itt tölteni a hátralevő éveket. Elmosolyodott, soha sem lesz nyugdíjas és soha sem lesznek nyugdíjas évei, a karrierje pedig még el sem kezdődött, de azért kellemes gondolat volt az a kis nyugdíjas lak ezen a helyen. Telelőház. Vagy ehhez hasonló név jobban illett volna hozzá. Megcsóválta a fejét és egy kellemes kocogási tempót vett fel, ahogyan elindult az itt levő legmagasabb csúcshoz, ponthoz. Arra próbált, igyekezett felmászni, hogy onnan nézhessen majd körbe minden irányba. A távolban leginkább az érdekelte, hogy mit lát, milyen települések lehetnek arra, infrastruktúra és ehhez hasonlók, a felhők irányában pedig a gyanújára próbált igazolást szerezni, miszerint azt gondolta, hogy tényleg egy hóvihar jön. Mivel arról fogalma sem volt hirtelen, hogy mennyi időt töltött távol, az órákban már biztos volt, de nem akarta a parancsnokát ezzel zargatni, hogy ezt megkérdezze tőle így úgy döntött, hogy lassan ideje lenne visszaindulni, hogy még hajnalhasadás és reggel előtt visszaérjen.
Főleg, hogy nem tervezte azt hogy úgy rohanjon, mint idefelé, amikor mindent ki akart hajtani magából, hanem csak egy kellemes kocogási tempót akart, hogyha már errefelé nem nézelődött, akkor most azt meg tudja tenni. Azon a nyomon indul el majd, amin idefele jött, feltéve ha még látszanak a lábnyomai, mert a havazás nem érkezik el eddig. Amíg halad visszafelé, nézelődik és ha lát valamit, ami felkelti a figyelmét, romok, érdekes természeti jelenség, állatok, vagy csak egy havas erdőbe oda nem illő dolgok, akkor azokat megnézi és azok miatt tesz egy kisebb kitérőt. De egyébként már nem áll meg órákra, sem hosszabb időre addig, amíg vissza nem érkezik a szállására. Ha úgy adódna, hogy hajnal előtt nem érne vissza a kocogási tempóval, akkor gyorsít egy kicsit, hogy még sötétben érkezzen vissza a szállására és ne okozzon itt senkinek gondot az, hogy az éjszakát a környék felderítésével töltötte.

by **Bishop** Szomb. 30 Nov. 2013, 23:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A legmagasabb csúcsra való felmászás, mindenféle felszerelés nélkül a jeges sziklákon és szakadékokon keresztül igen sok időt vesz igénybe Ingrid számára. Fel kell kapaszkodnia egy sziklafalon is, hogy felérjen a csúcshoz. Fentről az egész völgy és az azon túli vidék is jól látszik, egyedül a havazás és a szél ront a látási viszonyokon. A távolban látszanak csak fények, amelyek településekre utalhatnak, a szárazföld belseje felé, a másik irányban a hegyeken túlról látható még a főváros. Innen jól láthatóvá válik számára a felhők gyors mozgása, ahogy északi irányból érkeznek meg és hozzák magukkal a hideg légtömegeket. Első látásra valóban mintha egy vihar közeledne, a légnyomás változása is erre utal. Ahhoz, hogy Ingrid elindulhasson visszafelé először a hegy oldalán kell lejutnia, ami csúszással és ugrásokkal is jár, de ha ezt megteszi, akkor futólépésben haladhat tovább. A lábnyomai már nem látszanak, de az előzetes tájékozódás miatt könnyen megtalálja a jó irányt. A szél erősebb lesz, és lassan a fehér csapadék sűrűvé válik, akadályozva a mozgást, nehezítve a haladást. Ingrid rájöhet, hogy több idő telhetett el, mint amire számított, mert a környezet időközben megváltozott, amihez mindenképpen órák kellettek. Így terv szerint gyorsít a tempóján.
Mikor az egyik hegygerincről fut lefelé vehet észre egy nagyobb kiálló buckát a hóban. Ha közelebb megy először egy fémlemezt lát, majd az ahhoz kapcsolódó további részeket, nagy eséllyel egy lezuhant repülőgép lehet. A szél pont úgy fúj, hogy lassan eltávolítja a hóréteget a roncsról. Néhány perc után közelebbről már láthatóvá válik egy görcsösen összerándult, megfagyott jeges kéz. A szétszakadt kesztyű alatt a bőr fekete. Tovább is kutakodhat, és előáshatja a teljes holttestet, ha akarja, semmi nem akadályozza meg. Lassan egy szerencsétlenül járt pilóta képe rajzolódik ki Ingrid előtt, a nyomok alapján a lezuhant gépből még ki tudott jutni, ezért nincs a test a gépben, de a lábait ért súlyos sérülések miatt nem volt képes rendesen mozogni és itt halt meg néhány méterre a repülőfarkától. A test és a ruhák már igencsak el vannak torzulva. Akár csak ha a kezet látja, elfogja egy különös érzés, mintha tudná, hogy más esetben, ha nem lenne az aki, átlagos emberként itt neki is meg kellene halnia, ilyen körülmények között, mégis, ha megtörténne vele ugyanez, ő minden bizonnyal túlélné és nem maradna itt.
Ha tovább indul gyorsítania kell a tempón, teste teljes erejét kihasználva futott kezdetben, ami jóval nagyobb sebesség, mint most amivel a visszaút során halad. Végül sikerül visszaérnie a rezidenciájának környékére, már látja az épületet, amikor az egyik szolgálatban lévő őr jelentkezik be és tájékoztatja, hogy hamarosan hajnalodni fog.

by **Sarah** Vas. 01 Dec. 2013, 02:47

A terv első fele működik, képes vagyok éppen időben elkerülni a felém tartó lövedékeket majd pedig a fegyverem átalakításával felhevíteni a bukott próféta burkolatát s a körülötte lévő nanitokat annyira, hogy azok olvadni kezdjenek, igaz maga a burkolat nem olvad fel, azonban a rendszerek látszólag legalább is annyira a hűtéssel vannak elfoglalva, hogy nem képes továbbá reagálni, így pedig kihasználva az alkalmat támadok és a burkolat felsértése után kezdem el a saját nanitjaimmal kiszorítani az ellenséges technológiát a halott testből, azonban nem problémamentesen. Furcsa folyékony anyaggá alakulnak a nanitok s kezdenek el a sajátjaim között átfolyva fertőzésként terjedni a pengémen keresztül, erre viszont a megoldás egyszerű, amint érzékelem a fertőzést elvonom az energiát a fegyverből s lecsatolom a fertőzött részt a hálózatról, lényegében ledobva a penge fertőzött részét a földre. Megoldható lenne a további kiszorítás az energia újrahasználásával, belőle plusz miniatűr egységek gyártásával és a fegyver kipótlásával,, azonban valószínűleg így is megfelelő mennyiségtől sikerült megszabadulni ahhoz, hogy még egy ideig ne legyen képes megfelelő ellenlépéseket tenni és a rendszerek továbbra is hűtenek, ezért az előbb használt, látszólag működő technikához folyamodok és folytatom közvetlen közelről a folyamatos energia általi támadást, próbálom azt a keletkezett sérülésen keresztül bejuttatni a burkolat alá, hogy a rendszereket is képes legyek károsítani vele, a nanobotokkal való további támadás valószínűleg időt hagyna az ellenfelemnek arra, hogy ellentámadást kezdeményezhessen ha eléggé lehűltek a rendszerek, ezen módszerrel ez megelőzhető, ám természetesen folyamatosan figyelek, s ha támadást érzékelek mégis, akkor megpróbálok az elől eltérni, de tovább folytatni az ellenfél lényegében megolvasztását, idő kérdése hogy a rendszer ne bírja tovább a hőt és azzal együtt a még bent lévő ellenséges irányító egységek sem, ha már a kint lévő háló megolvadt.

by **Thorhalla** Vas. 01 Dec. 2013, 07:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Felérve a csúcsra, nem számított neki, hogy mindenféle felszerelés nélkül kell azt megmásznia, megtette, meglátta a távolban közeledő felhőket. Hihetetlen gyorsasággal közeledtek és a látottak alapján a hideg széllel tényleg eltalálta, hogy esni fog a hó. Furcsa, mindig azt tanulta, hogy a nagyon hideg levegő nem hozhat havat, régen legalább is így volt, de azóta minden megváltozott, amikor a Zsarnok nemes egyszerűséggel kiragadta a Földet a korábbi helyéről és sokkalta hátrébb hozta a Naprendszerben. A látvány, amit most látott gyönyörű volt számára, az egész olyan, hogy meg kellene festenie, a völgy maga, az egyik oldalon már havazik és hatalmas légtömegek érkeznek meg, a másikon még ott vannak a csillagok és a sarki fény, a távolban több helyen pedig települések fényei, akárcsak a fővárosé is, ami nagyon, de nagyon messze még látszott is. Az egész szinte könyörgött azért, hogy palettára vigye, igen, így fog tenni, még a tárgyalás előtt elkezdi, aztán később befejezi. Így memorizálta a látottakat, a legapróbb részletekbe menően, majd elindult visszafelé. Ahogyan leért és a nyomait kereste már rájött, hogy miért is mondták régen, hogy nem jó elveszni egy sötét és hideg erdőben, főleg, ha hó is van. Már nem voltak nyomai, amin visszafelé mehetett volna. Az előbbiek után, hogy végignézett a tájon már tudta, hogy merre kell mennie, de különben lehet, hogy eltévedt volna.
A következő hegygerincről tartott már lefelé, azaz a következő hegyormot és vonulatot is megmászta, amikor a sűrű hóesésben és vad szélben meglátott valamit. Itt megtorpant és közelebb ment ahhoz, amit látott. Egy korábbi repülő, majd egy kéz. Picit megborzongott, nem a látványtól, hanem a ténytől, hogy semmiféle ragadozó nincs ezen a helyen már, ami elvihette volna és megehette volna a testet, pedig pontosan tudta, hogy a Zuhanás előtt az itteni környék Skandináviában mennyire tele volt vadakkal, farkasok, medvék, szarvasok, őzek, vaddisznók és még sorolhatta volna. Most minden az ürességtől kongott. Közelebb indult ahhoz, amit látott, a havat még ő maga is félresöpörte, amíg meg nem látta a megfagyott testet. Lezuhant repülő, a pilóta megfagyott, nem sokan élhették túl ezeket a körülményeket. Ott volt benne egy kellemetlen érzés, ha nem az lenne, aki, ha nem kapott volna génkezelést, akkor ő maga is így járt volna most, hogy a vihar itt, de most már képtelen. Miféle dolog volt ez, ha nem tényleg olyan, mint egy istené? Körbenézett a helyen, hogy megjegyezze, hogy hol van, nem most, de tervezte, hogy szól majd Tubrok-nak, vagy Tyr-nek, hogy itt van kint egy halott pilóta, hogy valaki jöjjön majd ki, hogy megkaphassa a méltó végtisztességet. Amint sikerült ezt is memorizálnia, akkor indult vissza teljesen a szállása felé. Az út további része már teljesen nyugodt volt és hihetetlen tempóban tette meg, mire visszaért a város környékére és már látta a szállását, az egyik katonája már érdeklődött felőle.
- Itt vagyok – szólt vissza a komvonalon. – Látom az épületet.
Már jócskán hajnalodott, meglehetősen sokat volt távol, ezt most fogta csak fel, hogy többet, mint elsőre gondolta és tervezte volna. Igazából nem bánta, mert végre nyugodt volt az éjszakája. Lassan, kocogási tempóban érkezik vissza a szálláshoz és csak előtte áll meg. Lassan, nyugodt, megszokott tempóban sétál be és hacsak nem állítják meg a katonái, akkor felmegy a szobájába. Úgy gondolta, hogy mit tegnap, ma is megkapja majd, hogy mikor és hova kell majd mennie a tárgyalások miatt. Így egyelőre felmegy a szobájába és a hosszú futás miatt megejti azt a zuhanyt, amit már este is említett Cal-nek, majd immáron a Birodalmi egyenruhájába öltözik fel, készen az esetleges indulásra. A fejében még mindig ott voltak a képek, amiket látott fent a hegyen, így mivel valószínűleg volt némi ideje még úgy döntött, hogy alkotni fog. Régen látott olyan dolgot, ami így megihlette volna festészet terén. Elővette az egyik holoprojectorát, amit művészethez szokott használni és egy teljesen új üres nagy lapot választott ki új felületnek. Átállította a méreteket kellően nagyra, mivel panorámaképnek „álmodta” meg a fejében azt az égész látványt, az akart lenni. Így állt neki, először a völgyet szándékozott kidolgozni, első lépésben csak a vázlatokat vitte fel, a színezés és ehhez hasonlók ráértek később, majd utána a hegyek, a távolban levő városok, települések és végül az ég, amilyen sorrendben szándékozott haladni.
Mivel az elején csak vázlatot „rajzolt”, így ezt gyorsnak szánta, ami nem túl részletes, ahogyan majd egy-egy részhez ér később, akkor úgyis részletesebben ki fogja azt dolgozni. Addig foglalkozik ezzel, amíg meg nem érkezik az időpont és a helyszín, ha ez megvan, akkor először is elmenti a képet, majd hasonló felállásban, mint tegnap az őrségét illetően indul el a tárgyalásokra.

//Remélem jó elképzeléseim voltak arról, hogy miként néz ki ebben az időben a festészet, ha már manapság is nagyon sok a digitális képkészítés.//

by **Bishop** Vas. 01 Dec. 2013, 19:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid meg tudja tenni az előkészületeket, kényelmesen lezuhanyozhat, majd felveheti egyenruháját. Természetesen egyik embere sem lép vele kapcsolatba feleslegesen, így teljesen nyugodtan tud dolgozni. A képkészítő programot akár közvetlenül manuálisan vagy egy-egy mozdulathoz pontos gondolati paranccsal is irányíthatja, választhat szinte végtelen mennyiségű és minőségű képalkotási módszer és eszköz között, hogy képes legyen úgy megalkotni a művet, ahogy azt előre elképzelte. Ilyen szempontból a művészetet nagy mértékben támogatják a HPI-n belül már kezdetek óta, ez a természetes, mindenki számára, a fizikai korlátok nem jelenthetnek akadályt a kiteljesedésben. Már a városok is felkerültek a képre, amikor az egyik teremben lévő kommunikációs egység hangot ad, majd egy lézeres képet vetít ki, ami tartalmazza a megfelelő információkat. A helyszín és az időpont pontosan ugyanaz mint tegnap. Még bőven van ideje előkészülni.
Ha időben elindul ugyanazon az útvonalon a leggyorsabb haladni, amin legutóbb is, a tárgyalóterembe belépve, majdnem pontosan ugyanaz a kép fogadja. A kör alakú tárgyaló egyik felén ott van Tubrok, fontosabb emberi társaságában, ahogy Ingrid belép a terembe felállnak, majd a törzsfő üdvözli. Hátrébb a beugrókban állnak mozdulatlanul a végtelenek, amiknek fémes burkolatát a már működőkivetítő rendszerek világítanak meg. Ingrid mögött csak a saját katonái vannak, akik ugyanúgy elfoglalják a helyüket, ha csak más parancsot nem kapnak. A diplomatikus köszöntés után Ragal szól fel elsőként.
< - A tegnapi sikeres megegyezés után úgy gondolom áttérhetünk, a másik legjelentősebb területre. Szeretném, ha most ön ismertetné előbb az álláspontját. >
Hangja teljesen hivatalos, ahogy teljes megjelenése is most egy vezető és harcos magabiztosságát sugározza. Mintha tegnap este semmi nem történt volna.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype sikeresen leválasztja a megfertőzött részeket, majd újakat készít azok helyek. Ezután a már felnyílt burkolaton keresztül juttatja a magashőmérsékletű nukleáris energiát a másik Feltámadott testébe. Annak rendszerei károsodni kezdenek, egy bizonyos hőfok elérése után a belső elemei olvadni kezdenek, azon felül, hogy a szerves részei már teljesen elégtek. Végső erejével a kiborg megragadja egyik kezével Prototype-ot és ugyanazzal a módszerrel mint korábban megpróbálja megfertőzni. Ennek mértéke Prototype védekezőmechanizmusától függ, de bizonyos mértékben mindenképpen jut idegen anyag a testébe. Mivel nem ad lehetőséget az ellenfélnek, rövid ideig sem, az szépen lassan egy darab amorf fémmasszává olvad össze. Az ellenfél megsemmisül. Néhány másodperccel később, a megsemmisült testből sűrűn folyó vörös és fekete anyag, ugyanolyan folyékony fém, amivé a nanoháló olvadt, folyik lassan elő. A talajon különös formát vesz fel, majd egy nagyjából humanoid alakot felöltő folyton mozgó és változó valami emelkedik ki. Az érzékelők és az adatbázis szerint ilyen gép működése nem lehetséges, nincs benne külön feldolgozó egység, kapcsolatok, mechanikus elemek, olyan része vagy mezők amelyek képesek lennének mozgatni, a vizuális megerősítés mégis azt mutatja, hogy működék, annak ellenére, hogy ez lehetetlen.

by **Thorhalla** Vas. 01 Dec. 2013, 20:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid sokkalta jobban szerette a kézi megoldást, hogy ő maga tervezheti meg és rajzolhatja, alkothatja meg a dolgokat, így ennél a módszernél maradt. Hiába, számára itt is a legrégiesebb módszer volt az, amit szeretett. Megkapta hamarosan az adatokat is, hogy ugyanoda menjen, mint legutóbb. Ugyanakkor indult el, mint előző nap, az útvonalon sem változtatott, így nagyjából időben is akkora érkezett meg valószínűleg, mint előző nap. Néhány perccel a tárgyalás kezdésének időpontjára kiírt időpont elöttre. Nem akart elkésni, ahogyan tegnap sem, de azért nem akart illetlenül korábban sem megérkezni. Belépve a helységbe ugyanaz a kép fogadta, mint előző nap is, ő maga is hasonlóan viselkedett, már amíg megérkeztek ide is teljesen mereven, a Birodalmiaktól elvárható ridegséggel, némileg érezhető felsőbbrendűséggel jött végig az utcán, vagy alagúton, illetve az épületen. Mivel tegnap mindezt már úgyis megérezték a Rocksolid vezetői, a Maniac-el való kapcsolatfelvétellel, így hagyta, hogy most is had érezzék ugyanezt. A séta közben és a megálláskor is a kezei most is hátul voltak összefogva. Arcán és szemeiben ugyanaz a kemény határozottság és ridegség, mint tegnap.
< - Nagyúr! Uraim! – köszöntötte a vezetőket. >
Elnézett Tubrok mellett a hátul álló végtelenekre, nem azért, mert zavarta, sokkalta inkább azt mérlegelte és gondolta magában, hogy vajon milyen eredménnyel zárulna egy harc velük szemben. Tubrok már úgyis tudta, hogy mit mondott a nő róluk, hogy könnyedén legyőzné őket a csatában. Mindezt, hogy a végteleneken nézett végig csak álca volt részben, utána még alig észrevehetően az vezetőket mérte fel, különös tekintettel Diederik-re volt kíváncsi. Érdekelte, hogy a férfi mennyit tudhat arról, ami a háttérben zajlik, ahogyan a nőre nézhet, abból pedig kiderülhet Ingrid számára a szükséges információ. Legalább is remélte, noha tudta, hogy Tubrok csak a tárgyalások után akarta beavatni, de ha valaki jól ismeri őt, akkor hamarabb rájöhet, hiszen már az első vacsora után gyanakodni kezdtek Navával együtt. Ahogyan ezzel végzett, nagyjából akkor szólalhatott meg Tubork is, így a férfira nézett. A saját katonáinak nem adott más parancsot ki, csak gondolati úton azt, hogy vegyék fel a pozíciójukat ugyanott, ahol előző nap is.
< - Természetesen nagyúr – mondta. – De előtte lenne még valami, kaphatnék egy térképet a fővárosról és annak környékéről? >
Ő sem mutatta a legkisebb jelét sem annak, hogy mi is történt előző este közte és Ragal között, akkor sem, amikor ridegen és távolságtartón „kérte” a témához közel sem álló térképet. Ha megkapja, akkor kikeresi rajta azt a helyet, ahol előző éjjel megtalálta a repülő maradványait és a holttestet. Ha nem tudja térkép alapján belőni a pontot, akkor megközelítő helyen háromszögeléssel fed le egy kisebb területet.
< - Az éjjel kint voltam futni ezen a környéken és itt találtam egy lezuhant repülőt és a halálra fagyott pilótáját – kezdte. – Tudom, hogy önöknek fontos, hogy mindenki megfelelő körülmények között nyugodhasson, hogy a szellemeik is békére lelhessenek. Így ezért szólok önöknek. A vihar, ami a hegyekben elkapott az éjszaka folyamán már túlságosan a nyomomban volt itt lent is ahhoz, hogy én tudtam volna behozni a városba a testet. Lehetséges, hogy a vihar miatt ásni is kell a testért majd, mert belepte a hó. Amennyiben szükségesnek érzik és nincs rá emberük kiküldhetem a sajátjaim egy részét, hogy ők hozzák be a testet és a lezuhant repülőt is. >
A végén a hangjával éreztette, hogy egy baráti gesztusnak szánja és nem pedig sértésként ajánlja fel mindezt. Amíg beszélt végig Tubrok szemébe nézett, de nem hagyta, hogy a férfi bármit kiolvasson belőle. Nem nézett Diederikre, pedig kíváncsi lett volna a férfi arcára, amikor felfogja, hogy hol futott a nő az éjjel közepén és hogy arra utalt, hogy lesprintelte a hóvihart. Igaz megígérte Ragal kérésére, hogy nem mond olyasmit, amivel kiakasztja a tábornokot, amibe minden beletartozott, amire egy HPI-s képes volt, de ez más volt, nem akarta, hogy esetlegesen olyasmi miatt legyen félreértés, amit nem követett el. A Nem adott jelet arra, hogy mit is gondol a tegnapról, vagy arról, hogy mire is készültek a mai nap folyamán az előre megbeszéltek alapján. Most jelenleg csak az a gonosz birodalmi boszorkány volt, aminek Nava és Diederik is tartotta, a „gonosz” politikus és diplomata nem több és nem kevesebb. Meg egyébként is még nem jött el az a pont, hogy esetlegesen előhozza Tubrokból azt a zavart, amit tegnap sikerült és rájátsszon, hogy a vezető helyett a férfi énje kerüljön előtérbe. Lehet, hogy szükség lesz majd rá, de egyelőre ott még nem tartottak.

by **Bishop** Vas. 01 Dec. 2013, 23:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Diederik arcán ugyanaz az ellenszenv látszik, mint tegnap miután Ingrid igencsak túlfeszítette a húrt a legtöbb jelenlévő vezetőnél és Tubroknál is. Ebből nem lehet megállapítani, hogy tud-e vagy sejt-e valamit, vagy csak a véleménye ugyanaz maradt a legutóbbi találkozás óta. A térképpel kapcsolatos kérésre Ragal egy pillanatig bizonytalanul néz Millerre, de különösebben nem gondolkodik vagy kérdőjelezi meg magában annak szükségességét, legalábbis ez olvasható le a tekintetéből.
< - Ha szüksége van rá, akkor természetesen rendelkezésére bocsátom. >
Ezzel az egyik technikusra néz, aki ezután gyors léptekkel visz Ingridnek egy ott használatos lézeres kivetítővel rendelkező navigációs szerkezetet. A működése hasonló mint a birodalmi holografikus gépeknek, legalábbis kezelés szinten, de a technikai megoldásai messze elmaradottabbak, már maga a képalkotása is. Az eszköz segítségével Ingrid könnyen bemérhető a lezuhant gép pontatlan pozícióját. Ekkor látja ő is, hogy igen nagy távolság van a város és a háromszögelt terület között, egy nagyobb havas pusztaság terül ott el, amin Ingrid egyszerűen csak átrohant, másnak ez igen nagy távolság lenne. A térképen azt is láthatja, hogy a forrás, amiben fürdött még sokkal messzebb lehet. Miután elmondja, hogy mit talált és felajánlja a segítséget néhány jelenlévő arcán meglepettség vagy döbbenet látszik. Még Ragal is meglepődik a távolság nagyságán, pedig ő már tisztában volt korábbról, hogy milyen teljesítőképessége lehet egy Zsarnok Birodalmából származónak.
< - Megkérdezhetem, a lehető legnagyobb jó indulattal - kezd bele Diederik, miközben tekintetével a térképet vizsgálja - hogy miért kellett ott futnia az éjszaka közepén? Úgy tudom a szállása mindennel fel van szerelve, amire szüksége lehet, ilyen téren is. >
Amíg nem ad Ingrid erre választ, vagy nem ismétli meg amit már korábban mondott nem halad tovább a beszélgetés. Ez a részlet láthatólag felkelti mindenki érdeklődését a teremben. Végül az ajánlatra Tubrok válaszol.
< - Sok test van odakint, amelyeket még nem találtak meg. Később majd a koordináták alapján egy csapat megkeresi a halottat, hogy békében nyugodhasson. Köszönöm a tájékoztatást. >
Ezúttal a törzsfő valamiért a kifogásolható részekkel nem törődik, csak a vallási részére koncentrál az egésznek, meghagyva a problémát az embereinek.

by **Thorhalla** Hétf. 02 Dec. 2013, 10:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Egyelőre semmit sem tudott megállapítani Diederiknél, csak ugyanazt a tekintetet látta, mint előző nap is, miután igencsak kellemetlen helyzetbe hozta őt és felháborodást keltett az utolsó visszaszólásával. Ragal bizonytalan tekintetét elkapta, megnyugtató volt a tudat, hogy még a férfi sem tudta, hogy mire készül ezzel. Vajon mit gondolhattak, hogy éppen egy támadási tervet készül mutatni, vagy mi egyáltalán elképzelni sem tudják, hogy mit akarhatott Ingrid ebben a pillanatban.
< - Köszönöm nagyúr – mondta. >
Még saját maga is meglepődött egy kicsit, hogy ekkora távolságot tett meg, nem különösebben törődött azzal, hogy mennyit fut és milyen messzire, csak a lába vitte, de most már láthatta, hogy jócskán elérte az egykori Skandináv-hegységet, ha tovább fut a völgytől, ahol megállt, akkor átérhetett volna könnyedén az egykori Svédország területeire innen Norvégiából. Ennyi még rémlett neki földrajzból, amikor ezt tanulta, hogy úgy 1700km hosszú a hegység és 300km széles. Ennyit pedig jócskán lefutott, lehet, hogy el kellene mennie az egykori Stockholm romjaihoz, már csak azért is, hogy megnézze, hogy az anyja hol élte le élete első úgy tizenhat életévét, már ha a papírok helyesek voltak és tényleg ott élt. Látta, hogy mindenki meglepődött, vagy megdöbbent ezen, még Tubrok is. Ennyit arról a tervéről, hogy a mai napon igyekszik a HPI-s szokásokkal a lehető legkevesebb személyt kiborítani, még a tárgyalásokat sem kezdték el, de már Tubroknál is sikerült mindezt elérnie, pedig ő a tegnap este után főleg, hogy tisztában lehetett a nő jó néhány tulajdonságával és képességével. Magában igazából jót mulatott ezen az egészen, de nem mutatta a legapróbb jelét sem ennek. A térképen megmutatta a helyet is, majd ahogyan Diederik megszólalt ránézett a tábornokra.
Szándékosan úgy fordult és helyezkedett, hogy egyszerre láthasson rá a tábornokra és Tubrokra. Már előre élvezte a választ, hogy mit is fog neki felelni és roppant mód érdekelte az is, hogy Tubrok miként fog erre reagálni, hogy képes lesz-e úgy végighallgatni ezt, hogy a legkisebb jelét sem adja semminek, vagy pedig alig észrevehetőn, de elveszti az önkontrollt.
< - Feszültség levezetés céljából tábornok – felelte ridegen. – Valóban megvan minden, nincs okom panaszra, de megvannak az igényeim a megfelelő mennyiségű mozgásra, amit zárt körülmények között nem tudok teljesíteni. De ha önöket zavarja mindez, akkor a tárgyalások idejére felfüggesztem a szigorú edzéstervemet, és keresek olyan módot igényeim kielégítésére, amit a falakon belül el tudok végezni. >
Valószínűleg úgy vélte, hogy a tábornokok nem jöttek rá, hogy mire is gondolt ezzel, de alig észrevehetően igyekezett elkapni Tubrok tekintetét és egy nagyon sokatmondó pillantással jutalmazni a törzsfőt. Csak annyira, hogy a férfi pontosan megértse a kétértelműségét a szavainak, főleg, ha próbálta figyelmen kívül hagyni a flörtölés részt és a felhívást arra a bizonyos „keringőre”. Amit a férfi kivett ebből, főleg a feszültég levezetés céljából ráhagyta, hogy a férfiak mocskos fantáziájával mit is gondol bele az égészbe, csak a jeleket kereste, figyelte, a kitágult, vagy az összeszűkült pupillát, hogy meglássa azt, hogy belegondolt a helyzetbe a férfi. Az egész csupán egy pillanatig tartott, amíg nem nyugtázta magában, hogy a férfi felfogta, utána ez a pillanatnyi dolog is eltűnt a szemeiből is és ismét a ridegség vette át, mintha mi sem történt volna az előbb. Közben végig úgy tett, mintha Diederik szavaira várna, igazából az ő és a többi tábornok reakciója is érdekelte, de leginkább továbbra is értelemszerűen Ragal volt a figyelme középpontjában. Tubrok szavaira még egy pillanatra biccentett, majd a zsebéből elővette a holografikus kivetítőjét, hogy rátérhessenek a tárgyalásra.
< - Akkor rátérve a nap céljára a tárgyalásokra – kezdte. – A Birodalom által felvázolt határok a következők. >
Fagyos Sötétség Kora - Page 9 Zlxi

Ezzel kivetítette az adott régió térképét a saját holografikus rendszerével. Ezek sokkalta merészebbek voltak, mint az előzőek tegnap, tudta, hogy itt a tárgyalások jócskán tovább fognak tartani, nem egy napig, talán az egység végéig is elfognak húzódni. Tudta, hogy ezen újra megfognak a Rocksolid katonai vezetői botránkozni, tegnap is megtették, ma is megfogják. Tubrokból kinézte és érezte, hogy pontosan efféle dolgot várt, hiszen már egy-két dolgot megtudott Ingridről. Kivárt néhány pillanatot, amíg mindenki megnézhette alaposan az általa felvázolt dolgokat és utána szólalt meg ismét Tubrok felé fordulva felvéve a szemkontaktust.
< - Biztosra veszem, hogy már önöknek is megvannak az elképzeléseik a határokról – mondta újfent tökéletes ridegséggel és távolságtartással. >

Magyarázatom a térképhez:
Egyelőre csak a lila vonal látszik, az Ingrid szemtelenül hátul levő határvonala. A szürke pöttyöst pedig felrajzoltam előre, mint ideális és optimális határvonal, hogy lássam a későbbiekben az egészet egyben, illetve Ingrid fejében úgyis ott van ez.

by Ajánlott tartalom