A Kree Invázió 1.: Prológus

Név: Lucan Scorpius
Egyéb név: Whisper; Holtkacaj
Nem: Férfi
Faj: Természetfeletti
Kor: A holtan töltött időt nem számolva 23
Születési hely; idő: Anglia, London;1835. Február 2.
Foglalkozás: Bérgyilkos
Jellem: Csendes, kegyetlen, pszichopata. A gyilkolást művészetnek tekinti és a családján kívül mindenki mást szívesen megölne.
Külső: Átlag testalkat, szürke bőrrel és fehér szemekkel, haja fehér, ritkás. Az ajkai és szemhéjai hiányoznak, valamint számtalan sebhely borítja.

Történet:

Prológus

Egy nemesi család negyedik gyermekeként láttam meg a napvilágot és már akkor vér tapadt a kezemhez. Születésemkor az édesanyám meghalt és a testvéreim szerint én öltem meg; talán igazuk is volt. Persze ennek köszönhetően nem nagyon szerettek engem, kivéve a dajkámat, aki valamiért másképp viselkedett velem. Igaz, ő nem tudhatta, hogy miféle tetteket fog végrehajtani a vörös hajú, aranyos kisfiú. Senki se tudhatta.
Csendes gyerek voltam, szinte már néma, és a családom "szeretetének" köszönhetően hamar meg kellett tanulnom eltűnni. Mire nyolc éves lettem, már a birtok minden szegletét ismertem és csak az láthatott engem, akinek én engedtem. Ez mondjuk a dadámra és néha az apámra vonatkozott, rajtuk kívül mindenki elől elrejtőztem és tetszett. Az árnyékokban lopózva rengeteg dolgot tudhattam meg, hogy melyik alkalmazott szídja apámat a háta mögött, ki kivel csalja a párját, melyik inas köp bele az ételbe és hogy melyik testvérem akarta megölni a másikat.
Tíz éves voltam, mikor kikémleltem a középső bátyámat, aki egy idegen férfival beszélgetett. Kitervelték, hogy meg fogják ölni a legidősebb bátyámat és az apámat, hogy rá szálljon minden pénz. Én pedig úgy döntöttem, hogy végignézem.
A bátyám két héttel később halt meg, mert megakadt egy darab hús a torkán, bár szerintem nem véletlen baleset volt.  Ő meghalt és a középső fivérem lett az örökös, egyben gyilkos. Egy nappal később követtem a példáját. A legfiatalabb fivérem elkapott, miközben kémkedtem az apám után, és azzal fenyegetőzött, hogy beárul. Az én reakcióm erre egyszerű volt: az éjszaka fejbevágtam egy vázával, majd átvágtam a torkát az egyik cserépszilánkkal. A másik fivérem persze megtudta, de nem mondta el senkinek, mert én is tudtam az ő titkát. Együtt megszabadultunk a hullától és soha nem beszéltünk róla. Tetszett a gyilkolás és meg akartam ismételni.
A következő gyilkosságomat tizenhét éves koromban követtem el, mikor egy nemessel végeztem. Az éveket harci képzéssel töltöttem, de ez kimerült a késforgatásban és a testem edzésében. A nemes egyszerű volt: látogatóba jött hozzánk, egy őr a szobaajtó előtt, nyitott ablaknál aludt, én pedig átvágtam a torkát. Senkinek nem jutott eszébe engem vádolni, a megbízóm(az egyik testőr a házunkban) pedig jól megfizetett. Nekem pedig tetszett.
Egy évbe tellett, de sikerült Whisper néven bérgyilkossá válnom, bár nem akadt sok munka, élveztem. A munkák jól fizettek, egyszerűek voltak és úgy csinálhattam, ahogy csak akartam. A véres, örömteli, fantasztikus gyilkosságok sorozata azonban fél évvel később véget ért, ugyanis az első, fizető ügyfelem(a testőr) még Lucan Scorpiusnak adta a munkát és így fel tudott adni a hatóságoknak. Végül egy szúrt sebbel a vízben kötöttem ki és azt hittem, meghalok.
Pedig csak újjászülettem.

A Család

Az utcán mindenki úgy tudta, hogy Lucan Scorpius meghalt, a víztől felismerhetetlenné puffadt hulláját a partra mosta a víz. Lucan és Whisper meghaltak aznap, de megszületett Pokolkacaj.
A vízből egy Beretva nevű férfi halászott ki, aki ellátta a sebeimet és lenyírta a hajamat. Mikor magamhoz tértem a csatornában elmesélte, hogy egy bérgyilkos klán, a Család tagja és potenciális tagokat keres. Tett egy ajánlatot.
- Fogadd el a kést és légy a család tagja. - mondta, majd megfordította a kést és rámszegezte - Utasíts vissza és eleget teszek az utcai pletykáknak - mikor befejezte, elkezdtem kacagni, majd elfogadtam a kést.
Az élet utána felgyorsult. A család melegen üdvözölt, majd egy teljes éven keresztül képeztek. Megtanították, hogyan legyek észrevétlen, hogyan öljek, mozogjak gyorsan, hogyan bánjak el az ellenséggel, és hasonló dolgok. A képzés után már kaptam megbízásokat is, de minden nap tanultam valami újat, a gyilkolások pedig egyszerűen fantasztikusak voltak. Az elkövetkezendő években rengeteg lelket küldtem a túlvilágra, mindegyik halált a Családért. Olyan boldog voltam, mint még soha. A boldogság azonban nem tartott tovább a huszonharmadik évemnél.
Éppen egy megbízást végeztem el az egyik fivéremmel, Méregfoggal. Az áldozatom az előttem lévő széken ült és az átvágott torkától eltekintve olyan volt, mintha csak elszenderedett volna. Méregfog eközben a lányt fektette le az ágyra, miután a méreg pillanatok alatt végzett vele. Neki nem kellett volna meghalnia, nagyon fiatal volt, csupán tizenkét éves. Rosszkor volt rossz helyen, bár nem láthatta az arcunkat, Méregfog reflexből belevágta a mérgezett tűt és akkor már nem volt mit tenni.
- Sajnálom kislány. A lelked leljen békére a túlvilágon. - mormolta Méregfog, majd felém fordult - Ennek nem szabadott volna megtörténnie. - mondta, mintha én tehetnék róla. A szavaira néma csenddel feleltem.
- Nem szólalsz meg, ugye? - kérdezte, majd elindult lassan felém - Sose beszélsz, csak hallgatsz és kacagsz. Ha pedig megszólalsz, csak a halálról tudsz beszélni. - lassan közeledett, kezében pedig megcsillant a mérgezett pengéje. Én is előhúztam a tőrömet - Egy igazi, lelketlen, zakkant gyilkos vagy. Ennek most vége.
A monológja befejeztével egymásnak ugrottunk, előreszegezett pengékkel. Csupán pár másodpercig tartott az egész, majd ő átmetszett torokkal esett neki a falnak, én pedig az ajtónál állapodtam meg.
Még éreztem valami szúró érzést, majd fázni kezdtem és minden elsötétedett. Megvágott az a féreg.

Az utolsó megbízás

Sötét van. Nem látok semmit.
- Lucan Scorpius, alias Whisper, alias Holtkacaj. - a hang élesen csattant az ürességben, szinte már fájdalmasan.
- Így neveznek. - feleltem. Úgy éreztem, muszáj volt válaszolnom.
- A "Család" elnevezésű bérgyilkosklán egyik értékes tagja, igaz? - a hang hivatalos volt, mintha vallatna.
- Az voltam. - amíg Méregfog el nem árult.
- A helyzet a következő: a klánt árulás érte, belső árulás. Méregfog, Agyar és Fémcsók végzett magával, Beretvával és Pöröllyel. Ezalatt a rejtekhelyen Feketefüst megmérgezte Lángot, Ezüstkarmot és Íjászt, majd az árulók együttesen megtámadták Varjút. - közölte a hang és én elkezdtem kacagni. Belső lázadás, mi? Testvérgyilkosság. Együtt ettünk, aludtunk, öltünk, és mégis képesek voltak elárulni minket. Ha előbb tudom, akkor én magam vágtam volna le mindet. Áruló fattyúk.
- A Család elbukott. - folytatta a hang - Testvér ölt testvért, de az árulók is megjárták, egyedül Feketefüst élte túl.
- Ezt miért mondod el nekem? - kérdeztem, a nevetést pedig üresség váltotta fel. A tény, hogy a családomnak vége, mindennél jobban fájt, még halálomban is. Jó is, hogy végem van, a Család nélkül nincs is értelme élni.
- A Család rengeteg lelket küldött az Ürességbe és ez nem marad köszönet nélkül. Kap egy utolsó megbízást. - kezdett bele - Az árulás után Feketefüst megalkotta a saját bérgyilkosklánját, az "Árnypengéket". A klán azóta is létezik, bár kissé átszerveződött. Mindössze tizenkét tagja van, valamint a vezetőjük. Négy ember, három mágiahasználó, négy mutáns és egy android. A vezetőjük még számunkra is ismeretlen, de biztosan nem evilágról származik. - vázolta fel, közben újból kacagni kezdtem - A megbízásod az, hogy végezz a klán tagjaival, vezérük kilétét pedig fedd fel és jelentsd nekünk. - adta ki az utasítást, én pedig azonnal beleegyeztem.

Való világ

Egy jármű hátsó üllésén tértem magamhoz. Az ablakok el voltak sötétítve, nem láttam ki.
- Felkeltél? - szólalt meg a sofőr, majd megálltunk
- Ki? Hol? Mikor? - tettem fel a három, akkor legfontosabb kérdést. A hangom furcsán száraznak és gyengének tűnt.
- Hogy ki, az nem számít. Hogy hol és mikor? Las Vegas, 2027. - mondta, nekem pedig beugrott a helyszín és a korszak. Ismertem a kor fejlettségét, fegyvereit és a történelmet is, mintha ebből a korból származtam volna. Furcsa. Aztán megláttam a tükörképemet az ablaküvegen.
- A véres késemre... - egy randa, szürke, szinte feldarabolt bőrű fickó nézett vissza rám ajkak és szemhéj nélkül. A roncs bőrömet egy kopott, barna öltöny fedte, a ritkás hajamat pedig egy ugyanilyen kalap takarta.
- A táskában megtalálsz mindent, ami kell. Fegyver, pénz és az első célpont adatai. Ha végeztél, kapcsolatba lépek veled. Na takarodj. - mondta, én pedig felkaptam a mellettem fekvő bőröndöt és kiszálltam. A táskát kinyitva megnéztem, miből élek: egy egyélű katonai kés, egy D50.-es két tárral, 2500$ és egy kis boríték, benne egy jegyzettel.
A célpont neve Adam Stronghold. 32 éves, barna bőrű, kopasz, szemüveges férfi. Ember. A reptéren dolgozik, mint takarító, általában 05:00-16:00 között.
A megbízás elkezdődött

Képességek
Füst forma: A teste összetörik és fekete füst száll ki belőle. A füst alakban csak menekülni tud, támadni nem. Az alakot 6körig bírja fenntartani, majd 2 kör kell, hogy újra "emberi" formába kerüljön. Füst alakban nem regenerálódik(az alakváltás előtti sebek visszaváltozásnál megmaradnak), az újbóli elsütéshez 4 kör kell.
Szélsebes rohanás: Normális alakban képes kilőni magát, amivel képes egy egyenes szakaszt villámgyorsan megtenni. A szakasz maximum hossza 100m, amit 1s alatt tesz meg. A haladás alatt nem tud kanyarodni.
Egy kör a használati idő, aztán egy kör pihenés.
Regeneráció: Emberi alakban, passzív regeneráció.
Kisebb karcok, horzsolások pár másodperc; kisebb vágások, zúzódások pár perc; komolyabb vágások, törések pár óra; súlyos sebek, csonkolások egy óra alatt stabilizálódnak(halál elkerülése), majd napok alatt gyógyul meg.

Cél: Az utolsó megbízás teljesítése. Megölni az Árnypengék tagjait, a vezetőjük kilétét kideríteni, azt jelenteni és utasítás szerint cselekedni.
A tagok neveit Sofőr adja meg, de a vezetőt egyedül kell megtalálnia.

Felszerelés: D50. pisztoly 2 tárral; egyélű, katonai kés; némi pénz(2500$); ruházat(barna cipő, nadrág, öltöny, nyakkendő és kalap; fehér ing)