Rolmillon

---

Már volt korábban olyan ügye, amikor elrabolták, de az azért történt meg, mert ő akarta, hogy elrabolják és pontosan tudta, hogy altató van az italban, amire meghívták, és éppen ezért itta meg, hogy bejusson arra a helyre, ahova vitték. Így olyan alkalmat nézve, amikor nem akarta, hogy elrabolják soha sem tették. Egyrészt nem is aludt túl mélyen, mindenre felébredt, másrészt már csak a munkája miatt is mindig megfelelő védelemmel volt ellátva az a hely, ahol aludt. Utoljára Tubrok karjaiban aludt el, aztán pedig valami nagyon nem stimmel. Ahogyan ébredezett az első amit megérzett, hogy roppant kényelmetlen helyzetben van és nagyon meleg van és nem egy emberi testtől, ahogyan lennie kellene. Kinyitotta a szemét, de abban a pillanatban égető fájdalmat érzett a fény erőssége miatt. Az egész testén olyan érzése volt, mintha nap sütné és kezdene leégni, köszönhetően a Kaldahan-i felmenőinek roppant fehér bőre volt. Érezni kezdte a sziklát is, illetve valami kellemetlenül meleget a csuklóin. Ezt főleg akkor amikor az arcához akarta a kezét emelni és a lánc megcsörrent. Remélte, hogy a regenerációja hamarosan kezdeni fog valamit a meleg érzettel és a szemeivel, amit próbált többször kinyitni. Lassanként szokott hozzá a fényhez, akkor látta, hogy miért és mi volt a gond, három nap volt az égen. Halvány fogalma sem volt, hogy hol lehet, mert nem ismert egyetlen három csillagú rendszert sem, azon pedig nem is csodálkozott, hogy nem volt rajta semmilyen ruha. Amikor már látott, akkor nézett körbe, fekete-vörös sziklák, a távolban vulkánok és valami furcsa szerkezet, amit nem tudott hova tenni. Nem egészen hasonlított a sith-re és olyasmi volt, amit életében nem látott. A háta mögött a sziklán egy felirat. Saját magában most válogatott nyelveken az összes létező általa ismert nyelven küldte el a melegebb éghajlatra a nagyurát. Ebből már tudta, hogy ő volt. Mások is voltak efféle próbán, de láthatóan ők nem élték túl. Most már biztos volt benne, ha ezt túléli, akkor bemos a férfinak és tökön is rúgja, még ha az életébe is fog mindez kerülni.
A kiszabadulással kapcsolatban nem voltak gondjai, abban biztos volt, hogy fizikai erővel nem fog tudni kiszabadulni, még szerencsére, hogy nem kevés praktikát ismert ahhoz, hogy megtegye. A fém forrósodása pedig csak az egyik gond volt, szárnyas humanoidok közeledtek, lehet, hogy felé, nem akarta megvárni, hogy mindez kiderüljön. Tudta, hogy ez fájdalmas lesz, de legalább hamar rendbe fog jönni köszönhetően az implantnak. Azt még megnézte előre, hogy valamelyik csontváznak, vagy részleges csontváznak vannak-e ruhái. Nem azért, mert szégyenlős lett volna, vagy zavarta volna az, ha meztelen, esetleg megbámulja valaki. Csupán nem akart jobban leégni és a leégést gyógyítsa állandó jelleggel a szervezete és ezzel hamarabb gyengüljön le, merüljön ki.  Összeszorította a fogait, hogy ne üvöltsön fel majd a fájdalomra, amihez egyébként hozzá is volt szokva és így nekilátott annak, hogy kiugrassza először a bal kezének csontjait, porcait, hogy utána képes legyen kihúzni a béklyóból. Ehhez ülve maradt, mert esélyesnek látta, hogy lehet, hogy össze is esik, úgy pedig még nagyobb és több sérülést szenvedne el. A fájdalmat a tanult módon orron át belégzés és szájon kifúj módszerrel próbálta kontrollálni. Ha a keze kint volt, akkor visszaugrasztja a dolgokat, majd ugyanezt megismétli a másik kezével is. Ha ez kevés és nem fog menni ennyivel, akkor felkészül arra, hogy szilánkosra kell törnie a kezeit a sziklán, hogy ki tudjon szabadulni, bár remélte, hogy erre nem lesz szüksége, mert kételkedett abban, hogy látna bármit a közelében, amivel feltörheti a bilincs, vagy béklyó zárszerkezetét, pedig az lett volna a legjobb módszer.
Ha netalán sikerül kiszabadulnia, akkor, ha van a tetemeknél ruha, akkor azt veszi magához és utána igyekszik jobban körülnézni, hogy mi van itt és merre indulhatna el. Ha nincs ruha, akkor értelemszerűen a körülnézéssel kezd.

felszerelés/egyebek:

---

A csontvázakon nem volt ruha, így egyelőre, ha ki is szabadul, akkor sem fog tudni onnan ilyesmit szerezni. Azt pedig látta, miközben a kezét szabadította ki, hogy nem természetes halált haltak ezek, hanem megölték őket. Azonban egy ide nem passzoló csontvázat is látott, aminek mintha szárnyai lettek volna, az előbb látott szárnyasok alapján úgy vélte, hogy azoknak a tagjai lehettek. Akkor valaminek az őrei lehettek azok a szárnyas lények az alapján, ha tényleg Lord Xeth hozta ide. Mást nem tudott mit gondolni, mert más nem akarta volna életben tudni. Gyűlölte az efféle próbákat, már éppen eleget bizonyított, hogy ne kelljen efféle nevetséges dolgokban részt vennie. A keze kijutott a bilincsből és vissza is ugrottak az ízületek, csontok, szalagok a helyükre és ezzel együtt a fájdalom is enyhült. Éppen állt volna neki a jobb kezének is, amikor egy lándzsa csapódott be elé, pár centire tőle. remélte, hogy lesz ideje teljes mértékben kiszabadulni, de e szerint nem. Még szerencse, hogy harcolt már rosszabb helyzetben is és annak is, hogy kétkezes volt. Nem is várakozott sokáig, ha már az ellenfelei voltak olyan ostobák, hogy fegyvert adnak a kezébe, akkor élt is mindezzel és igyekezett a kezébe venni az odadobott lándzsát. A szárnycsapások után igyekezett megnézni a három nőt, akik megérkeztek. Nem tűntek túl természetes létformának a hófehér bőrrel, teljesen fekete szemmel, szárnyakkal. Még nem látott ilyet Ingrid korábban, így nem tudta őket hova tenni. A fegyvereket felmérte, ahogyan azt a nőt is, akié a lándzsa lehetett. Még fegyver nélkül is veszélyesnek tűntek, szóval esze ágában sem volt alábecsülni őket. A felszereléseik alapján és hogy repülni is tudnak nagyobb fizikai erővel rendelkeztek, mint egy átlagember, így legalább is így kellett lennie.
A lándzsával, ha sikerült a kezébe vennie, akkor támadóállást vett fel, közben pedig a levegőbe is még több érkezett ezekből. „Éld túl”, egyszerűbb módja is lett volna a kivégzésnek, nem igazán látta, hogy ebből miként verekedhet ki győztesen, lehet, hogy csomót magával tud vinni, de előbb vagy utóbb legyűri őt a túlerő, hacsak nem hátrálnak meg, ha legyőzi a fegyvertelent, mert ő tűnt a vezetőnek. Arra még igyekezett egy pillantást vetni, hogy a lándzsa elvághatja-e a láncot, ami a sziklához tartja, bár egyelőre más ötlete volt. És még erőhasználók is – legalább is a támadást, ami felé tartott ő maga annak vélte – habár másnak tűnt, mint amit a sith-ek szoktak használni. De ki tudja egy másik faj miként használhatja ezt. A reflexeit kihasználva igyekezett kitérni előle, majd a legjobb védekezés a támadás elven visszatámadni. Szerencsére kissé távolabb volt a sziklától, így a kitérés után próbált nekifutni és a lándzsát használni arra, hogy mint rúdugrásnál lendületet szerezzen és fellökhesse magát a sziklára. Közben a másik kezével úgy igyekezett remélhetőleg már az ugrás közben a láncot mozgatni és felcsapni, hogy részben, vagy egészen a nő mellkasára, vagy nyakára tekeredjen, majd pedig ha a felért a sziklára, akkor lerántani a földre élőpajzsként szándékozott használni a nőt.
Ha mindez nem jönne össze valamilyen oknál fogva, akkor csak megpróbálja a teljes erejéből mellkason rúgni a nőt és lerúgni a szikláról, ha sikerül, akkor ugrana utána, hogy aztán a lándzsát a mellkasába tudja szúrni. Ha ez sem jönne össze, de feljut a sziklára, akkor igyekszik az ellenfele mozgásából a lehető legtöbbet leszűrni és majd azt kihasználva, az alapján támadjon. Ha a másik nő, vagy a másik kettő is támadna, akkor természetesen igyekszik védekezni, kitéréssel, vagy a lándzsával, amelyik célszerűbb. A fenti nőnél egyébként végig arra próbál játszani, hogy valamelyik végtagjára rátudja majd a láncot tekerni és ezáltal kibillenthesse az egyensúlyából és a földre tudja vinni. Ha más nem és a páncélt nem tudja átütni, ha a fejét veri a földbe, vagy a lánc a nyaka körül van, csak betudja zúzni a fejet, vagy megfojtani a másikat… nem volt túl szép és elegáns egyik sem, de a cél szentesíti az eszközt…

felszerelés/egyebek:

---

A rúdugrást szerencsére könnyedén ki tudta vitelezni és még a láncot is átvetni a nőn, akit így le tudott rántani. Ekkor egyszerre szerencse és szerencsétlenség is érte. A szerencséje az volt, hogy a lánc elszakadt, viszont emiatt rosszul érkezett le. A másik szerencséje pedig az volt, hogy két kard repült el mellette, de nem sebezték meg. A regenerációja miatt még a sérülés sem zavarta volna különösebben, de azzal, hogy teljesen elkerülte is jól járt. A talpa valami forróhoz ért, amin igazából nem is csodálkozott, a sok nap fényében, így simán ráfogta volna a homokra is, de érezte a fémes felületet. Egy pillanatra pillantott csak le, hogy lássa, hogy valóban így van, valamilyen fémtalapzat, és továbbiakat is látott, ahogyan felnézett. De túlságosan is sok volt a lehetőség, hogy mi lehet. Simán lehetett valamilyen régi civilizáció nyoma, mostani földalatti bunker, vagy valamilyen védelmi rendszer is. Azonban ezzel most nem volt ideje foglalkozni. Ha arra volt ideje és a szárnyas nő, akit a földre vitt még a földön van, és saját magának van ideje arra, hogy oda tudjon ugorni – valószínűleg nincs messze tőle a másik továbbra sem – így igyekezett a kibenertikus beültetéseiből nyert reflexet és gyorsaságot kihasználni minderre, hogy ezt ki tudja vitelezni. Így gyorsan próbált a földön fekvő mögé kerülni és egy határozott mozdulattal kitörni a nyakát. ha nem volt már rá ideje, lehetősége, akkor egy ütéssel, vagy rúgással a nő torkát próbálta szétzúzni, hogy lassan és fájdalmasan megfulladva pusztuljon el. Ha nem maradt ideje rá, vagy nem volt lehetősége, akkor sajnos nem tudott vele tovább foglalkozni.
Révén az „angyalszerű” lények nem igen adták fel azt, hogy megöljék, de legalább most már szabadon tudott mozogni. A tekintetével a kardokat kereste, amik korábban elrepültek mellette és abban az irányban látta meg őket, amerről a toronypajzsos nő közeledett felé. Valóban a lehető legszívesebben elkerülte volna, mivel korábban már felmérte a terepet, így remélte, hogy volt kisebb szikla, vagy akár a sajátja, ami mögé be tudott bújni, hogy a közeledő ne találja el és azt megkerülve mögé tud jutni, hogy aztán a kardok irányába rohanhasson és felkaphassa őket.
Ha nem volt lehetősége arra, hogy valamilyen fedezéket használjon erre a célra, akkor jobb híján az a közeledés alapján fejben pillanatok alatt számolta ki matematikai és fizikai képlettel, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor ő maga még ki tud térni a nő elől, azonban annak már esélye sincs arra, hogy korrigáljon és utána jöjjön. Ebben az esetben, ha ez a pont bekövetkezik, akkor tér ki oldalra és kissé előre a nő mellett, majd ugyanúgy futva indul a kardok felé. Ha közben pedig valaki még rátámadna, akkor az elől igyekszik kitérni.

felszerelés/egyebek: