New Exiles

---

Namor helyzete eléggé speciális volt ebben az egészben. Ő már elég régóta az Exiles tagja volt, több csapatban is megfordult. Már nem egyszer kivívta azt, hogy visszatérhessen a saját világába, de nem volt hova mennie, az a világ lényegében elpusztult Kang miatt. Így volt szerencséje találkozni a Multiverzum őrzőjével, aki az édesanyja – bár nem biológiailag – alternatív énje volt. Őt kérte meg, hogy had segíthessen neki megmenteni más világokat, ha már az övé menthetetlen volt. A nő belement, így lett Namor-ból szinten állandó tagja az Exiles-nek. Jellemzően újoncoknak segített, akik még soha sem vettek ebben részt, a mostani csapat is egy ilyen volt. De most valami más volt, látta a csalódottságot az Időbróker arcán. Az atlatiszi herceg felvonta a szemöldökét és kérdőn fordult a férfi irányába, mert erre kíváncsi lett volna. Ki, vagy mi miatt volt egyrészt csalódott, és miért nem volt idő? Azonban kérdezni már nem volt ideje, ahogyan arra sem, hogy megjegyezze, hogy a férfi adja át az üdvözletét a Multiverzum őrzőjének, mert újabb teleportálás következett.
A helyzet nem lepte meg, amibe kerültek, mert ez megszokott volt, hogy ilyen állapotban érnek földet, realitást. Ritka volt, amikor nyugodtan. A tallus megjelent a kezén, ahogyan az lenni szokott és mondta is a feladatot. Az ilyen egyszerű dolog soha sem olyan egyszerű, mert mi van, ha nem egy csoport van, hanem több. Akkor nekik kell kitalálni mindezt. Próbálta felismerni a környéket, hogy melyik városban lehetnek, milyen a technológiai fejeltség. Őt nem egy realitásban felismerték, mert mindenhol Atlantisz hercege, vagy éppen uralkodója volt, így ennek eddig gyakran vehette hasznát. A férfi szóhasználatára undor és megvetés kúszott a nemesi vonásokkal rendelkező jóképű arcra.
- Először keressünk egy biztos helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni, ott válaszolok minden kérdésre – mondta hűvös hangsúlyban.
A tekintetével ismét körbenézett és próbált fülelni, főleg arrafelé amerről nem hallatszott csatazaj sem. Szíve szerint felszínen maradt volna és ott keresett volna fedezéket, vagy repülve eljutni máshova, de kételkedett abban, hogy a többiek erre képesek lettek volna a madárembert kivéve – aki Hóruszra emlékeztette a Bosszú Angyaloktól –, a csatornát pedig kihagyta volna. Így ha volt olyan út, amerre nem igazán volt harc, akkor óvatosan és figyelve a környezetére próbál indul arra elindulni és jelez a többieknek is, hogy kövessék. Arra persze figyel, hogyha megtámadnák, vagy támadás éri őket, akkor próbáljon kitérni ez elől.

//A két kis képet lecserélem legkésőbb következő körre.//

felszerelés/egyebek:

---

Ennyire inkompetens csapattal is régen találkozott utoljára, igazából nem csodálkozna azon, ha egyik sem maradna életben túl sokáig. A másik fagyos tekintetével nem foglalkozott, úgy nézett át rajta, mintha ott sem lenne. Szívesen megmondta volna, hogy igazából beszélhetnek itt, rajta kívül valószínűleg mindenkit agyon fognak lőni, de ha ezt akarják, akkor nem fog tiltakozni. Ehelyett inkább valamilyen biztonságos lehetőség után nézett. Az épület és rozsdás tűzlétra. Felrepülni túl feltűnő lett volna, ahogyan pedig a sikátorhoz ért már hallotta a közeledő harcokat és azt, hogy mások is jönnek közelebb. Csak remélte, hogy ebben a világban nem tudják érzékelni a realitásutazást, mint a sajátjában. Így igazából egyetlen reális lehetőség maradt, az pedig a csatorna volt.
- Mozognunk kell, nem maradhatunk a környéken, lehet, hogy érzékelték a hatóságok az érkezésünket – mondta.
Közben látta, hogy Sam valószínűleg már cselekszik is és szedi le az egyik csatorna fedőt. Ha nem így lett volna, akkor ő próbálja meg mindezt, a leugrás előtt azonban lenéz, hogy éri-e őket valamilyen kellemetlen meglepetés, vagy sem. Nem ez lesz az első és valószínűleg nem is az utolsó olyan megoldás az életében és második életében, amikor a csatorna a megoldás. Nem rajongott az ötletért, de a világ megmentése fontosabb volt, mint az ilyen irányú büszkesége. Szóval, ha úgy néz ki, hogy biztonságos lemenni, akkor megpróbál leugrani elsőként a csatornába. Arra persze figyel, hogyha esetleg valamilyen támadás érné, a csapattársai, vagy éppen a közeledő ellenség részéről.
Ha leérkezik, akkor ott lent is azonnal körbenéz, hogy mi fogadja őket, nem lett volna kellemes az, ha helyiek is közlekedésre használnák a csatornát, mert akkor az közel sem lett volna biztonságosnak nevezhető.

felszerelés/egyebek:

---

Namor nem igazán értette, hogy miért ő jutott le másodiknak, amikor elsőként akart lemenni, de igazából nem volt fontos. Rögtön követte a másik férfit, aztán az a nyúl is jött. Mivel nem utolsóként ment le, így nem is tudta visszarakni a csatornafedelet, ez a madárember dolga lett volna, akit viszont már agyon is lőttek. Így már tudták, hogy van itt valaki. Egy gránát repült be utánuk. Az lehet, hogy annak idején, amikor Namor még egy éves is alig volt, Pangloss mester őt dobta a gránátra, hogy senki se sérüljön meg, de soha sem lehetett tudni, hogy a gránát miből is van. lehet, hogy nem véd ellene a bőre, mert mágikus, vagy ehhez hasonlók. Azon kívül nagyon nem kellett volna az, hogy itt lent robbanjon fel. A bűz egy dolog, de ez csatorna, ammónia is van benne, ha ez a gránát itt felrobban, akkor az egész helyet magával viheti, mert a robbanás mindenfelé láncreakcióba lép a levegőben levő anyagokkal. Emiatt igazából egyetlen egy, inkább kettő megoldás létezett.
Attól függően, hogy mennyire van közel a gránáthoz, ha elég közel ahhoz, hogy kézzel kinyúljon érte, akkor úgy fog tenni. Ha nem, akkor gyorsaságát próbálja használni, hogy repülve érkezzen meg. Ezen két mód közül próbál választani, megfogni a gránátot és teljes erővel felfelé hajítani ki a szabadba, levegőbe, hogy az majd csak ott robbanjon fel. mivel kellően nagy az ereje, remélhetőleg elég magasra tudja dobni, hogy rájuk ne legyen hatással.
Ha azonban úgy látszik, hogy túlságosan is távol van ahhoz, hogy még időben elérhesse a gránátot annak a robbanása előtt és végrehajthassa, amit akar, akkor a másik lehetőséget próbálja meg. Ami azt jelentette, hogy megpróbál kitörni innen, egyenesen felfelé a betonon keresztül, ki a csatornából a szabadba. Ebben ez esetben teljes erővel lő ki, a kezeit maga elé tartva, remélve, hogy még lesz elég ideje ahhoz, hogy kijusson innen a robbanás előtt.

felszerelés/egyebek:

---

Az igazat megvallva erre nem számított, hogy anyagtalan lenne az egész. A „robbanás” után pedig amint meglátta a piros füstöt azonnal abbahagyta a légzést, de mivel elvesztette az eszméletét később úgy gondolta, hogy ez inkább valamilyen kontaktméreg lehetett, mintsem gáz. Hamarosan, bár ez meglehetősen relatív volt. fáradtnak érezte magát, és minden más tünete is megvolt, aminek lennie kell abban az esetben, amikor elkábítanak valakit. Hamarosan az a fal kezdett el kinyílni és megjelent egy alak. Mivel elég sokat élt a Kúriában, így elég sok mindent látott Zack bácsitól, és Steph nénitől ahhoz, hogy felismerje, hogy minden bizonnyal mágia, ahogyan a gránát is valamilyen technomágia lehetett. Nem szerette a mágiahasználókat, köszönhetően Loki-nak, meg később, amikor Kang legyőzte az asgardiakat, az új „ultron” Thorhalla-ból lett. Nem volt túl kellemes emlék. A falon, amit inkább egy portálnak nevezett volna Namor, egy férfi jött be, aki fel is tett egy kérdést. A férfi pár éppen válaszolt volna, amikor a társa is megszólalt, a korábbi modorában.
- Egészen addig egyetlen kérdésre sem válaszolok, amíg nem tanul meg civilizáltan beszélni és viselkedni. És nem érdekel, ha ezzel a feladatunkat veszélyeztetem! – mondta kemény, hideg, uralkodói hangon.
Ezek után fordult vissza a jöttmenthez, bárki is volt. A szokásos, ő mindent tudni akar, de nem ad ért semmit. Mindig ez volt, szinte minden világban. De egy biztos, hogy a fontosabb részleteket és dolgokat.
- Nem ennek a realitásnak a lakói vagyunk, ami azt illeti nem is közös helyről származunk. Jelen pillanatban én teljes mértékben, a társaim átmenetileg egy Exiles nevű csoportnak dolgozunk, akiknek az a dolga, hogy megmentsék és megóvják a Multiverzumot és ezáltal minden realitást benne. Ezért járunk különböző realitásokba, hogy azokban kijavítsunk egy-egy hibát, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, ezáltal helyrehozni a kárt, ami keletkezett. Ahhoz, hogy valaki az Exiles tagja legyen, egyszer már meg kellett halnia. Ha elég sok hibát helyrehoztak és életben maradnak, akkor visszakaphatják az életüket és hazatérhetnek, ha akarnak. És természetesen több ilyen csoport is van, nem csak a mienk.
Összefűzte a mellkasa előtt a karjait és úgy nézett az alakra.
- Ebből már kitalálta a jövetelünk célját, most pedig, mivel készségesen válaszoltam a kérdéseire, ön is megtehetné, hogy beavat a világ rövid történelmébe és abba, hogy mi a jelenlegi helyzet odakint – mondta.

felszerelés/egyebek: