Asylum Kísérleti Központ (Asylum Project - Ébredés)

Visszafordulok a robbanás hallatán és még látom, ahogy a lángnyelvek kikapnak az ajtó alatt és eltűnnek. Szerencsére a többiek időben reagáltak így senkinek sem esett baja. Elindulok a jobb oldali folyosón, de a végén ismét megállok, amikor három ajtó állja utunkat. Amikor Tim megkér, hogy nézzem meg a földön heverő valamit a forduló végén a sötétben felelem jobb kezemet és a hüvelykujjamat mutatom felé.
- Oké.
Fűzöm hozzá és előre sietek. hogy a forduló előtt a falhoz lapulva osonjak tovább a széléhez érve kinézek van-e ott valaki vagy valami. Ha nincs semmi, akkor közelebb megyek a földön heverő valamihez és megvizsgálom, hogy mi lehet az. Persze csak ha veszélytelennek látszik.

Elindultunk a folyosón, ám a termet, amiből az imént csak éppen, hogy kijutottunk egy hangos robbanás rázta meg. Nem nagyon tudom mi robbant és, hogy őszinte legyek az adott pillanatban nem is érdekelt. Az ajtótól ugyan már távolabb álltam, de még léptem egy nagyot. Még épp idejében, mivel az ajtó alatt hatalmas lángnyaláb hasított ki, és a robbanás az ajtót is szépen átformálta. De nem véletlenül volt olyan nehéz megtartani azt, erős szerkezete miatt nem adta meg magát a bentről támadó erőnek. Ezután a robbanással mit sem törődve tovább haladtunk. Egy rövid séta után elkanyarodik a folyosó és három ajtóval találjuk szembe magunk két kisebb és egy nagyobb. Nem szívesen nézném meg mi van a termekben, de a folyosó további része sem túl csábító. Ekkor megmutatkozik a csapatunk vezéregyénisége Tim személyében, legalább valaki égre nyílt utasításokkal látja el a társaságot. Anélkül senki sem tenne meg semmit. Amikor észreveszem, hogy az egyik panelhez lép én is odasétálok, nem ismerem Tim végzettségét sem munkáját. Így csak azt tudom, hogy egyetemista lévén még élénk a tudásom informatika és programozás terén. Illetve, hogy mielőtt ide kerültem még heti több órában tanultam azt. Így értékes segítségnek találom tudásom és így célszerűnek vélem, ha felajánlom azt.
- Üdv, a nevem Daniel Doyle. Még nem volt időm bemutatkozni, van egy kis tapasztalatom informatika terén, így ha szükséges segíthetek némi információt kinyerni innen. – mondom nyugodt hangon, majd várom a válaszát.
Ha elfogadja az ajánlatom a panelhez lépek és megpróbálom elérni ezen keresztül az adatbázist, főleg egy tervrajzot próbálok keresni, már ha ez lehetséges. Ha ez nem egy elérhető opció, akkor csupán az ajtók mögötti tartalmat próbálom kideríteni. De magához a zárszerkezethez nem nyúlok, nem szeretném közvetlenül megtapasztalni, hogy mi rejtőzik az egyes ajtók mögött. Nem nagyon szeretnék egy újabb problémát, van így is elég. Ellenben ha Tim úgy ítéli, hogy nem szükséges a segítségem, arrébb állok és hagyom dolgozni. A közeli csattanó hang hatására egy kicsit sürgetőbbé válik a helyzetünk…

A lassú fordulás után felfedezi a pár letépett kábelt a falban, visszahúzza a körmeit.
- Rettentő hanyag itt a kivitelezés... - Jegyzi halkan, majd a többiek után nézve észre veszi, hogy senki nem figyel a felfedezésére, nem mintha megosztott volna azt akárkivel, de mielőtt akármit szólhatna hirtelen lángok csapnak fel nem messze tőle, az ajtó fele. Nagyot ugrik rá, majd még párat, miközben lelassul a veszély elmúltával. Azon kapja magát, hogy négykézláb lépdel, tartva a távolságot az ajtótól és arra sziszeg. Az ösztönöknek nem tudott ellenállni, nem is próbált, kicsit készületlen érte önön megnyilvánulása. De a rohanó világban még mindig nincs ideje saját problémáit latolgatni, leülni velük teázgatni. Mert a csapat siet és ő is utánuk iramodik, de csak pár lépés után jut teljesen két lábra.

9:00
Tim Forlean, Adam Deer, Hans Eheman, Teddy Jonshon, Daniel Doyle

A robbanásban senki sem sérült meg, de egyértelműen megmutatkozott, hogy a csapatból ki a vezér egyéniség. Miközben a csapat halad Hans megtapasztalhatja, hogy az új teste menyivel akrobatikusabb az előzőnél. Tim és Daniel a bal ajtó melletti konzolnál próbálkoznak, annak reményében, hogy valamilyen használható információt tudnak kinyerni belőle, de amint megérinti Tim a konzolt, a képernyő bal felső sarkában egy kamera képe jelenik meg, ami (a kép alapján) a konzolba lehet beépítve, valamint a következő felirat jelenik meg egy másik ablakban:
„Azonosítás:
Tim Forlean – Kísérleti alany.
Daniel Doyle – Kísérleti alany.

Kapcsolódás a központi számítógéphez
…
Kapcsolódási hiba.
Elérhető rendszerek listája:
- Ajtók
- Kamerák
- Kommunikáció.
- Rendszer diagnosztika.”
Közben Adam és Teddy elindultak a folyosó végébe megnézni, hogy mi van a földön. Ahogy közelebb értek már láthatták, hogy egy elégé piszkos fehér köpeny van rá terítve, de túl kicsi ahhoz, hogy egy ember legyen. Ahogy Adam kinézet a folyosón csak sötétséget láthatott, mivel még a vörös lámpák többsége sem működött. Viszont láthatott egy folyosót, ami balról csatlakozott be és fény szűrődött be rajta, valamint még távolabb egy ajtót a jobb oldalon, amiből szintén fény szűrődött a folyosóra. Ahogy a köpenyt lehúzta a tárgyról megállapíthatták Teddyvel, hogy egy holt test az, legalábbis ami még megmaradt belőle. Gyakorlatilag egy nagyon hiányos csontváz. Deréktól lefele minden hiányzott. Több bordája is eltört, csak a jobb karja volt meg és a koponyáján is egy hatalmas lyuk éktelenkedet. A köpenyen már rég megszáradt vérfolt hevert, valamint a felirat: „Dr. Hamilton”. Azonban a köpeny helyzetéből arra lehetett következtetni, hogy nem az viselte, aki alatta feküdt, hanem utána takarták le vele. Teddy miközben Adamet, majd a csapatott figyelte, hirtelen ráébredt, hogy valaki hiányzik. Tim és Daniel a konzolnál voltak, míg Hans, a macskaszerű ember, a folyosót tartotta szemmel, de volt még valaki, aki velük ébredt és őt sehol se találja. Ezen felül, mindenki ismét halhatta azt a dörrenést, mint amit korábban, de most többször is egy más után, majd végül abba maradt. Adamnek ekkor tűnhetett fel, hogy a folyosó végén a két fényforrás között valami, mint ha mozogna.

9:00
Abisch Georgina

Ahogy kinéztél a folyosón nem láttad azt, ami vagy aki morgott, de a rossz fényviszonyok miatt, addig nem is lehettél ebben biztos, amíg ismét nem halhattad a dörrenéseket. Minden egyes alkalom után halhattál valami morgás félét és a fém halk csikorgását. Ennek oka ként érthető, hogy gyorsan próbáltál meg elindulni balra, minél távolabb a gyanús hangoktól. A padlón nem mehettél, mert a lyuk legalább 4 m széles volt és közvetlenül az ajtód előtt volt de ez nem jelentett akadályt a testednek. Már pár métert meg is tettél, amikor feltűnt, hogy általában a padlón szoktál járni két lábon, nem négykézláb a falon. Baloldalra a folyosón csak néhány vörös lámpa éget ám láthattad, hogy kb. 25 m után egy folyosó csatlakozik be abba, amiben vagy és fehér fény szűrődik be rajta, valamint kb. 75 m után a folyosó jobbra kanyarodik, ahonnét szintén fehér fény szűrődik be. Néhány m megtétele után egy férfit látsz, aki a közelebbi folyosóról fordul be és feléd indul el, de közben a fejét fogja és egy kicsit támolyogva halad. Aztán, hirtelen felkapja a fejét és körbe néz.
- Van itt valaki? – Kérdezi nem túl hangosan. A dörrenések idő közben abba maradtak, viszont aggasztó jel, hogy az utolsót sokkal tisztábban hallottad, mint az eddigiek.

Épp a konzol mellett állunk, amikor Tim megérinti azt. Megjelenik a monitoron egy kamera kép, mely minket mutat, ebből nem nehéz kitalálni, hogy a kamera magába a konzolba van beépítve. Azután egy feliratot láthatunk, mely a nevünket és az itteni „beosztásunk” mutatja. Ez a rendszer fejlettségét mutatja, valószínűleg arcfelismerő, vagy retinaszkenner van a kamerához kötve. Azután a rendszer automatikusan csatlakozni próbált a központi számítógéphez, azonban ez nem sikerült. De néhány rendszerhez sikeresen hozzáférhetünk, ajtók nyitása, kamerafelvételek, kommunikáció, és futtatható a diagnosztika is. Eközben Tim a kamerák átnézését javasolja. Ez jó ötletnek is tűnik, de mielőtt még ezzel foglalkoznék a háttérben elkezdek futtatni egy gyors rendszerdiagnosztikát, mely megválaszolhatja a központi számítógéphez való csatlakozás sikertelenségét. Miután ezt egy pillanat alatt elindítom, a helyzetünkhöz legközelebb elhelyezkedő, még működőképes kamerák képét szeretném előhozni. Még ha sötétben is vannak, a rendszer fejlettsége miatt valószínűleg infravörös képet is képes felvenni, így ebben az esetben is hasznos lehet. Amint kirakja a monitorra a kameraképeket gyorsan végignézem őket, és ha találok valami érdekeset szólok a többieknek. Ha eközben végezne a diagnosztika megpróbálom kijavítani a hibát és a központi számítógépről adatokat szerezni. Ezt követően ismételt dörrenések után, az azt a területet figyelő kamera képét próbálom megkeresni és kinagyítani, hátha felfedezem a hang okozóját…

9:05
Tim Forlean, Adam Deer, Hans Eheman, Teddy Jonshon, Daniel Doyle

A konzolon kék és szürke színekkel íródtak ki a kamerák azonosítói, a helyüket nem tudtátok, hogy hol vannak. Elég hamar rájöhettetek, hogy a szürkével kiírt kamerák nem működtek mivel, mikor rá kattintottatok csak egy fekete képernyő jött elő, közepén azzal a felirattal, hogy „Nincs jel”. Ahogy végig néztétek a kamerákat, kettőt elég hamar betudtattok azonosítani, mivel azon saját magatokat láthattátok a folyosó két sarkából. Azt amelyik Teddy-t és Adam-t mutatta valamint a csontvázat, sikerült pont abban az időben megnéznetek, mikor Teddy rosszul lett, így ti is jól láthatták, hogy ezzel sikerült egy kisebb lyukat marnia a falba. Ezen kívül 7 másik kamera működött. A többségen csak üres termek voltak és egy lift szerűség, de volt két kamera, amely érdekes képet mutatott. Egyiknél se volt túl sok fény, de Daniel hamar megtalálta a hő valamint infravörös üzemmódot rajta. Az egyik látszólag egy labort vagy valamilyen orvosi szobát mutatott, ahol a berendezés nagy része össze volt törve, az ajtó (amely legalább akkora volt mint ami mellett a konzol is) volt pedig fel volt feszítve. A másik kamerán két alakot láthattok. Az egyiket elég gyorsan felismerhetitek. Josh volt az. Épp egy lánnyal beszélgetett, aki elégé furcsán nézett ki. Hang nem volt csak kép, így nem tudhattátok, hogy miről beszélnek, de azt láthattátok, hogy Josh hirtelen felkapja a fejét és a folyosó végébe néz. Közben a diagnosztika is befejeződött. Megnyitott egy ablakot ami megmutatta, hogy az elérhető rendszerek menyire működőképesek, valamint kiírta hogy a központi géptől egyik útvonalon sem érkezik válasz.

//#C kezdetű kódok a kamerák azonosítója a #D kezdetű kódok pedig az ajtóké. Bocs ha egy kicsit túl lett bonyolítva de gondoltam egyszerűbb mint hogyha körül írjátok hogy mely kamerát vagy ajtót akarjátok épp használni.//

9:05
Abisch Georgina

- A nevem Josh Herbert. Nem tudom, talán valamiféle labor lehet. Nem rég ébredtem fel ezen az átkozott helyen néhány furcsa és egy kicsit ijesztő alakkal. Igen és örülök, hogy végre abba maradt akár mi is okozta. Étel? Nincs. Most hogy mondod én is elégé éhes vagyok. És most már szomjas is. Hol vagy? Ebben az átkozott sötétben nem igazán láttok. Túl fényes volt az előző folyosón a lámpák. – Válaszolja, majd egy kicsit a távolba mereng. Az arcát te se látod rendesen, de a te szemednek több ideje volt a sötétet megszokni, így az alakját kitudtad venni, ahogy azt is, hogy a tiédhez hasonló ruhában van ő is. csak épp neki sehol sincs elszakadva.
- Biztos hogy egyedül vagy? – Kérdezte végül Josh, miközben a folyosó végén nézet valamit. Szinte ezzel egyidejűleg, ismét morgást hallhattál, azonban ez már sokkal közelebbről jött, és ahogy hátra pillantasz te is megláthatod azt, amit Josh figyelt. Két zöld szempár világít a sötétben folyosó végén.

A kameraképeket könnyebb volt előhozni, mint azt vártam bár többségük nem működött de az adott területen lévőek szerencsére nagyrészt üzemeltek. Egy kissé gondolkodtató volt, mire rájöttem, hogy ezen a térképen hol is helyezkedek el éppen. Viszont gyorsan megtaláltam azt a termet, ahonnan indultunk, a szép vörös „sterilizált terület”, ha ők így nevezik a szétrobbant részt… Nekem jó. Onnan már eléggé egyszerű volt, egyszerűen az eddigi útvonalunkat kellett végig követnem. Először jobbra jöttünk, majd egy bal kanyar után értünk ide, így ha minden stimmel jelenleg a #DE ajtó melletti konzolon ügyeskedem. Miután ez eléggé könnyen ment kissé meg is lepődtem, de ez csak jó a kicsiny csapat számára. Amint nézegetni kezdtem a kamerákat láttam a többieket a #CE képén, a hulla már nem volt valami nagy meglepetés, a kihalt szinte működésképtelen épületben már találkoztunk egyel, az ébredés után majdnem azonnal, a kérdés számomra nem az volt hogy lesz-e még, hanem hogy mikor és milyen állapotban… Sajnos ez már nem volt olyan megnyugtatóan természetes halálnem, mint az első esetében. De erről elterelte a figyelmem a sarokban guggoló Teddy, ahogy éppen kifektette a gyomortartalmát. Ez magában még nem lett volna olyan nagy gond, hisz a nők és a hullák nem épp vannak jó viszonyban, de a nyála ahogy hozzáért a falhoz az eléggé gyorsan meg is adta magát annak. Erről eléggé gyorsan tovább is mentem, próbáltam nem tudomást venni róla, de kezdett körvonalazódni bennem, hogy milyen kísérlet is lehetett ez. A szőrős macskaszerű lény, a „savas” maró nyál, és az a furcsa ajtókiszakítás az áramszünet előtt, vajon mindegyikőnkkel csináltak valami effélét és ha igen, akkor velem mit tehettek…? A kamerákat tovább nézve a termek belsejébe is be tudtam lesni, ahogy sejtettem elég sötétek voltak, de szerencsére tényleg volt infra és hő üzemmód is a kamerákba. Ezeket kihasználva feltudtam mérni a termeket. Majd az egyik kamerán Josht vettem észre, igen ő egy kicsit elkalandozott tőlünk és egy ismeretlen nővel csevegett, ő biztos nem velünk jött, mert az biztos, hogy emlékeznék egy ilyen megjelenésű egyénre… Ugyan hang nem volt, csak kép de azt láttam, ahogy Josh hirtelen felkapta a fejét és a folyosó végébe nézett.
Ekkor ért vissza Tim, és tette fel a kérdést, melyre már a mondata befejezése előtt válaszolni kezdtem, mindenről megpróbálok tömören, gyorsan és lényegre törően beszámolni. A kísérletről való elméletem a végén teszem hozzá, hátha neki is feltűnt már ebből valami…

9:10
Tim Forlean, Daniel Doyle

Miközben Tim visszakíséri Teddy-t a konzolhoz, feltűnhet neki, hogy a macskaszerű lény furcsán viselkedik. Fogdossa a fejét. Látszik, hogy fájdalmai vannak. Aztán abba hagyja és a földet kezdi el bámulni. Ahogy konzolhoz érnek és Teddy is bekerül a kamera látókörébe, őt is azonosítja ugyan úgy, ahogy korábban Tim-et és Danielt. Amíg Daniel elmondja Timinek azt, amit eddig talált, a #CC kamerán keresztül láthatja, hogy Josh és a lány feléjük kezdtek el rohanni. Alig pár pillanat múlva hirtelen egy fekete folt jelent meg a képernyőn, majd eltűnt a kép és a „NO SIGNAL” felirat íródott ki középen. Ezzel egy időben mindannyian halhattatok egy hangos csattanást a másik folyosóról. Pár pillanat múlva egy férfi sikolyt is lehetett hallani, ami fura módon hamar átment nőibe, valamint egy állatias üvöltést. Ezalatt macskaszerű társatok lassan elindult Adam felé, aki a folyosó végén állt és a sikolyok és az üvöltések felé nézet. Ahogy a macska elsétált a konzol előtt, őt is azonosította, ám nála mást írt ki.
„Azonosítás:
Hans Eheman – Kísérleti alany.
…
Mutációs szint veszélyes.
Riasztás küldése a központi számítógépnek.
…
Kapcsolódási hiba.”
A macskaszerű lény nem törődve Timy-ékkel, Adam felé kezdet el futni, majd néhány lépés után már négykézláb rohant és végül ráugrott Adam-re. Ő túlkésőn vette észre, így a lény sikeresen leterítette, majd a vállába harapott és bele karmolt a mellkasába, mély sebet okozva ezzel neki, de végül a korábbi ajtóhoz hasonlóan a lény Adam testéről a plafonnak csapódott. Adam az épp kezét felé tartotta így mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy Adamnek tényleg telekinetikus képességei voltak. Végül a lényt elhajította a másik folyosó felé. Ahogy földet ért lehetett hallani a macskaszerű mormogást. Adam próbált felállni, de a sebei túl súlyosak voltak ehhez, így csak a földön vonaglott és próbálta felétek húzni magát.

9:10
Abisch Georgina

Josh elég hamar tudtodra adta, hogy egyet ért az ötleteddel, mivel szinte azonnal elkezdett rohanni veled együtt. Ahogy futottatok, hallhattad hogy követ titeket az a valami, ugyan is elég hamar egy hatalmas csattanást hallhattál, ahogy megütötte a falat ami aztán halhatóan szikrákat hányt. A folyosó végén, bár még mindig alig látsz valamit a sötétség miatt, de egy férfi körvonala kezd kirajzolódni, aki láthatólag titeket néz. Azonban nincs sok időd alaposan megnézni, mert hirtelen eltűnik mellőled Josh és halhatod ahogy felkiált, majd egy pillanat múlva valami a te lábadat is megfogja, ami miatt orra esel és elkezd visszafele húzni. Ahogy hátra nézel láthatod, hogy Josh fogja a lábadat neki azonban a hátát egy pókláb szúrta át és azzal húzta hátra felé ami elkapta. Josh hangosan kiáltozott a fájdalomtól és a rémülettől, de a teste elkezdett megváltozni, ahogy a hangja is és végül ugyan úgy nézet ki mint te, valamint a hangja is ugyan olyan volt, ám ez már nem segített rajta. A lény aki húzta vissza olyan volt, mintha egy embert egy pókkal kereszteztek volna. Felső teste fejét leszámítva viszonylag emberi volt. Ami azonnal kiszúrható volt a rossz látási viszonyok mellett is, az a 8 pókláb, valamint a feje. A szája sokkal szélesebb volt az emberéhez képes és tele volt hegyes fogakkal. Ezen kívül még a szeme is más volt. Most is világított és most láthattad, hogy legalább kétszer akkora volt, mint az emberi szem. A füle és az orra helyén is csak egy-egy vágás volt mintha levágták volna. Az arca így elégé groteszk látványt nyújtott. Ahogy Josh sikerül maga alá húznia, felkiáltott egyet a lény, majd egy újabb lábát is bele mélyesztette a testbe és végül kettétépte áldozatát. Ekkor Josh szorítása elgyengül a lábadon azonban a lény megfogta a kezével a farkad és már téged is húzott volna oda magához. Ekkor azonban egy szőrös lény repült neki előröl. Ennek hála pár méterrel mindketten hátrébb kerültek tőled.

Kiderült hogy a földön heverő valami egy holttest volt, aminek nagy részét mintha megette volna valami. Teddy nem is bírta túl jól a látványt és kiadta gyomra igen szegényes tartalmát. Amikor Tim segített neki elmenni onnan észrevettem a falon tátongó új lyukat, ami keletkezett miután Teddy végzett a gyomra kiürítésével. A holttestre terített köpeny zsebeit átkutatom, hátha találok valami hasznosat, amikor ordítás hallatszott a zaj irányába figyeltem, ami pont a folyosó sötét végéből jött. Túl későn vettem észre, amikor a macskaszerű valami, aki eddig velünk volt rám vetette magát és belém harapott, majd a mellkasomba karmolt. Magam sem értetettem még hogy hogyan de sikerült eleinte a mennyezetnek csapnom jobb kezemet rá szegezve ott is tartottam aztán elhajítottam a folyosó másik végébe már kicsit kezdem érteni, hogy működik ez a képességem. Megpróbálok felállni de, nem megy a sérüléseim miatt ezért a többiek felé, kezdem húzni magamat az ép kezemmel.

Amint Tim és Teddy odaérnek hozzám a lányt is azonnal azonosítja a rendszer, ahogy azt velünk is tette. Ez nem lepett meg, hisz biztos voltam benne, hogy mindannyian szerepelünk az adatbázisban. Mialatt minden kinyert információ morzsát két társam tudtára adtam Hans is elindult felénk. A konzolon a #CC kamera képén még mindig Josh és az előbbi lány beszélget, ám most hírtelen, szinte semmi jel nélkül felénk kezdenek rohanni. Ezt követően egy fekete folt jelenik meg, majd a már sokszor látott „No Signal” felirat íródik ki a kameránál egy hangos csattanás kíséretében. Ezután szinte ösztönösen a legközelebbi kamera képére a #CE-re váltok át, hátha látunk valamit. Ezután egy sikoly hallatszott, először inkább férfias, majd női hangszínen. Így nem nagyon tudtam eldönteni, hogy Josh vagy a lány adta e ki a hangot. De engem inkább az emellett hallható állatias üvöltés zavart. Ezek szerint a lény, ami az egész galibát okozta itt van, ideért. Szőrős barátunk kissé furcsának tűnt, de egy macskaember esetében nem lehetek biztos a dologban, fogalmazzunk úgy, hogy máshogy viselkedett, mint eddig, Ezt a konzol is megerősítette, míg minket úgy azonosított, hogy kísérleti alanyok, nála egy kissé eltért a rendszer… Amikor társunk elsétált előtte, riasztási jelzést próbált leadni a központi számítógépnek, ami azonban a kapcsolati hiba miatt megszakadt. Hans ránk fittyet hányva elsétált mellettünk. Majd rohanni kezdett és végül rávetette magát Adamre, leterítve őt ezután súlyos sérüléseket okozva neki. Aki ekkor, ahogy az ajtót most a lényt dobta el hatalmas erővel. Hallani lehetett, ahogy a macskaszerű test földet ért. Adam sérülten próbált felénk jutni, de nem ment neki valami gyorsan. Láttam, ahogy Tim megindul, hogy hozza velünk. Én sosem tartottam magam annak a megmentő típusú embernek, de elnézve azt, hogy mi is történik itt és hogy mindenki erőnek erejével próbál mindent megtenni a túlélésért. Egyszerűen úgy érzem, nem maradhatok tétlen. Ezért próbálok segíteni a többieknek mindenben, amiben csak lehet. Esetemben ez főleg stratégiailag mutatkozhat meg. Gondolkozom, hogy mit is tehetnék, de nem jut eszembe semmi, a másodperc tört része alatt ötletek tucatjai cikáznak át agyamon. A diagnosztika által kiadott térkép jut eszembe, és a megerősített ajtóval ellátott terem. Gyorsan a #CO kamerára váltok és átfésülöm a tereped, ha biztonságos kinyitom a #DB ajtót és intek a többieknek, hogy oda menjünk. Ha nem biztonságos, akkor csak az eddigi útvonalunk követhetjük vissza…

9:15
Tim Forlean, Daniel Doyle, Abisch Georgina, Adam Deer

Sam a #CC kamera segítségével félig meddig láthatta, hogy mi történt Josh-sal és Gina-val, de a lénynek csak egy-két lábát láthatta tisztán, a többi része részlegesen vagy teljesen kívül volt a kamera látóköréből. Adam-hez Tim és Gina egyszerre értek oda. A fiút sikerült probléma nélkül felsegíteni. Egy kicsit szédült és emiatt nem is nagyon tudott még egyedül megtartani az egyensúlyát, de Tim segítségével tudott járni. Gina ahogy szétnéz láthatja hogy nincsen kiálló rész a folyosón ahol elbújhatna, csak 2 kis és egy nagy ajtó, valamint hogy a nagy ajtó mellett konzolnál még két személy, egy nő és egy férfi áll. Ezen kívül, ahogy felsegítette Adamet, a keze véres lett, és ahogy megszagolta megérezhette, hogy bár tudja hogy mi az, még is rendkívül jó szaga van. Sam a #CO kamerán egy nagytermet láthatott, ami csak részlegesen volt kivilágítva. A terem teljesen üres volt, legalább is az alapján, ami a kamerában látszódott. A kamera állásából, viszont lehetett rá következtetni, hogy a terem plafonja legalább 5x olyan magasan, mint a folyosóé, az-az kb. 15 m magas lehetett. Ami még fura volt, hogy bár csak alig lehetett kivenni a kis kép alapján, pláne hogy majdnem egyvonalban volt az ajtóval a kamera, de azért még is lehetett látni, hogy az ajtó nem a padlóval egy síkban volt, hanem legalább 3 m-rel felette. Semmi veszélyre utaló jel nem lehetett látni. Az ajtó pár másodperc alatt kinyílt, de még mindig volt ott valamilyen energia mező szerűség, amit láthattatok az ajtónál. Ha megérintettétek éreztétek, hogy gond nélkül át tudtok hatolni rajta, de odabent valami fura volt. Aki jobban megnézte a termet azt is hamar észrevehette, hogy mi miatt. A terem túloldalán felül egy alsó félgömb alakú kitüremkedés volt látható, amin több nagy ablak is volt. Az egyik be volt törve. Az energia mező ott is meg volt azonban az üvegszilánkok nem messze tőle szétszórva lebegtek a levegőben. A teremben Zero gravitáció volt. Közben hallani lehetett, ahogy a két lény egymásnak estek a másik folyosón és bár nem lehetettek benne biztosak, hogy épp melyik áll nyerésre, de többször halhattátok, egy a tigris hangjára jellemző fájdalmas kiáltásokat, mint a másik beazonosíthatatlan lény hangját.

Tim idesiet hozzám de, ugyan ekkor egy furcsa félig meddig gyíkszerű nő is oda ér a sötét folyosó végéből, ahova a macskát hajítottam és segít felállni Timre támaszkodva, elvánszorgok a többiekhez, akik addig kinyitnak egy ajtót, amin Tim szinte egyből be is lök.
- Héj!
Adok hangot nemtetszésemnek a lökésről aztán sodródás, közben hátrafordulok és Tim felé tartva a kezem egy intő mozdulattal magam felé, húzom, hogy ő is a gömb irányába lebegjen.
- Ne nagyon kapálózz, mert nem foglak megint jó irányba terelni.
Ha valaki vagy valakik még az ajtó előtt haboznak őket is, berántom a helységbe, aztán visszafordulok a gömb fél. Ha elég közel kerülök hozzá, megpróbálom beazonosítani a tárcsat, hogy mi is lehet az. Segítek a többieknek is irányba állni amennyiben nem sikerül nekik, és persze az üvegszilánkokat is kéz közelbe terelni, hogy a küzdelemből élve kikerülő szörny utánunk iramodva és amennyiben az ajtót nem sikerült bezárni az üvegszilánkok segítségével picit összevagdosom és nekicsapom a folyosó másik oldalán lévő falnak.

9:20
Tim Forlean, Daniel Doyle, Abisch Georgina, Adam Deer

Ahogy Tim belép Adam-mel a teremben érezheti, hogy nem csak hogy könnyebb, hanem abszolút de nincs súlya, ahogy neki sincs. Ám mikor meglöki Adamet az ablak felé, Adam elindul abba az irányba, de Tim pontosan az ellenkező irányba, így nem sokkal utána lassan neki csapódik az ajtó alatt egy m-rel a falnak. Adam maga után húz a levegőben egy vérvonalat, ahogy szivárog a sebeiből a vér. Nem túl erősen szerencséjére ütőeret nem ért el a macska karma. A páros után Gina jön be a terembe utána aki igen csak élvezheti a levegőben repkedő vércseppek illatát, aztán pedig Teddy, bár Teddy-t csak Adam rántotta be. Végül Daniel is beugrott aztán bezárult mögötte az ajtó. Annak ellenére hogy mindannyian a betört ablakot céloztátok meg csak Adam és Teddy voltak jó irányba. Daniel és Gina egy kicsit alacsonyabb röppályán voltak, így másfél m-rel az ablak alatt érkeztek volna meg, Tim pedig miközben próbált elrugaszkodni a faltól sikerült neki majdnem jó irányba állni, de elkezdet forogni a teste. Azonban Adam a képességével mindenkit a megfelelő irányba lökött, így körülbelül egy percen belül, mindanyaian megérkezhettetek az ablakhoz. Ez idő alatt a hangok alapján vége lett a harcnak odakint, de az kérdéses volt, hogy ki lett a győztes. Tim túl jól célzott Adammel, egyenesen átrepült a betört ablakon és leesett a túloldalon. A többiek a szélébe tudtak kapaszkodni mikor oda értek és ha akarnak átmászhattak. A terem tele volt számítógépekkel és kamerákkal. Némelyik össze volt törve, de a többség működőképes volt. Adam most már képes volt felállni, de egy kicsit még azért szédült. A lámpák többsége villódzott, de elég fényt adott, hogy jól látható legyen a terem. A gépek kijelzőinek egy részén a „Készenléti állapot” felirat volt. Középen egy üveghenger helyezkedet el, amelynek egy ajtaja volt valamint mellette két gomb volt. Egy fel és egy le nyíl. Zölden világítottak. Miközben lassan bemásztattok hallani lehetett, hogy valahol alattatok üveg törik majd aztán röviddel utána, ütni kezdték alulról a padlót. 3-4 ütés után meg is láthattok az üveg hengerben, hogy egy vaskos kéz felszakította az alját. A lyuk még nem volt elég széles, hogy bármelyik kint hagyott lény átférjen rajta (bár mivel a kar, ami beszakította nem volt szőrös, elégé egyszerű volt kitalálni, hogy melyik lehetett), de kevés időtök volt addig, míg be nem jut a terembe.

Teddyt berántom a terembe a többiek, pedig maguktól is hajlandóak bejönni. Viszont nem igen állnak jó irányba így nekem kell őket terelgetnem, hogy a betört ablak felé jussanak. A gravitációmentes térben sodródva egy vékony vércsíkot húzok magam után a levegőben, aminek szemmel láthatóan az a lány, aki segített eljutni az ajtóig igen csak örül, és előszeretettel nyalogatja le a kezéről is a vérem.
- Bocs de nekem is szükségem van rá. De tudod mit? Ha fölösleg lesz, belőle szólok.
Válaszolok neki kicsit szarkasztikusan és próbálok azért távolságot tartani tőle. Az ablakon sodródva a padlóra zuhanok egy halk puffanással. Sikerül egyedül felkelnem viszont még szédülök kissé, míg a többiek bemásznak a terembe, elsomfordálok a középen lévő üvegcsőhöz és megnyomom a felfelé gombot, ha nincs itt a lift, ha viszont itt van, beszállok és megvárom a többieket.
- Remélhetőleg ez még működik. Legalábbis úgy néz ki, mintha működne. Gyertek.