Re: Asylum Kísérleti Központ (Asylum Project - Ébredés)

by **Sarah** Pént. 27 Ápr. 2012, 18:22

Eszek, eszek, és csak eszek, mondhatni úgy nyelem el a húst mint egy feketelyuk, attól függetlenül hogy visszaköszön, újra és újra, míg végül a késztetés az íztől alábbhagy, én pedig befejezve az evést fel sem nézek, csak leszegett tekintettel hullajtom a könnyeimet, azt sem tudom hogy az a srác itt van-e még vagy tovább ment nélkülem, de már valahogy nem is bír érdekelni, valahogy… Semmi sem bír most érdekelni, csak törölgetem a könnyeimet, véres kezeimmel, így elég alaposan összekenve azzal az arcomat, s még csak a pukkanásra sem nézek fel, egyszerűen észre se veszem, amolyan az egyik fülemen be, a másikon pedig ki jelenségnek nevezhető ez, melyet valószínűleg a hirtelen összetörtség okoz. Nem tudom meddig lehetek így térdelve, de végül valamilyen szinten összeszedem magam, bár annyira még nem hogy felálljak, csupán csak a fejemet emelem fel, és nézek végig a folyosón, s amit megpillantok egy kis időre megfagyasztja bennem a vért… Egy iszonyatosan ismerős szempár, feltételezném hogy az a pókszerűség lesz az, de nem, azt felküldtük a lifttel, kizárt hogy ilyen gyorsan leért volna, és egy kicsit ez most… Más, ijesztő természetesen, de nem látom benne azt a veszélyt, mint amit az előző alkalommal, inkább valamiféle nyugalmat sugároz, amely számomra megmagyarázhatatlan, de mégis, ez most másnak tűnik. Ugyanakkor ez a szempár elég motivációt ad ahhoz is, hogy felálljak végre, és habár lassan is, de elinduljak a srác után, nem félek most hogy rám fog ugrani az a valami, én már így is el vagyok átkozva, talán csak felszabadulás lenne ha megölne, remélem sikerül beérni, nem mehet egyedül, mindenki tudja hogy ez túl veszélyes…

by **Steven** Pént. 27 Júl. 2012, 22:43

9:50
Daniel Doyle, Abisch Georgina

Gina még időben észbe kapott és sikerült Daniel után mennie, persze a fiút nem érte utol azonnal. A szervizjárat bejárata közvetlenül utána csukódott be, a farkincáját majdnem odazárva. Amint a zsilip ajtó bezárult, minden fényforrás is megszűnt, de előtte még Gina látta, hogy csak felfelé mehetett. Bár a sötétség zavarhatta egy kicsit a mászásba, ösztönösen mászott a falon is akár, így csak olyan volt, mint ha sötétben sétált volna egy üres folyosón. Ahogy felért meglátta, hogy az elkanyarodott folyosóból halvány fény szűrődik ki, így tudta hogy merre kell mennie. Azt is hamar megérezte, hogy itt sokkal hidegebb van, mint ahonnan jött, bár fura mód azokon a részein ahol a teste megváltozott ezt nem érzi, azonban ezeken a részeken mintha egy kicsit kezdene elzsibbadni a teste. Pár lépés után Daniel hangját lehetett hallani, de érteni nem lehetet hogy mit mond, túl távol volt még hozzá, valamint a Gina mögött lévő zsilipajtó sziszegő hanggal lezárult, elég hangosan. A fény pár pillanattal később eltűnt és közben A.M.Y. gépies hangját lehetet hallani. Mivel közelebb volt, ezt már jobban hallotta Gina is.
- Egyikőjük jobbra menjen a generátor újraindítani, míg a másik ballra, amerre megtalálhatja a biztonsági rendszer manuális vezérlő paneljét, és kiiktathatja azt amint visszatér az áram. – A mondat végére hallani lehet egy kattanást is és ismét kigyullad a korábbi fény, most már azt is látod, hogy honnét ered. Daneil Lap-PC-jéből ami a földön hever, valószínűleg elejtette és annak a hangját hallhatta korábban amint leeset, Daniel pedig a levegőben fél m-re a földtől felemelve fulladozott amint egy zöld hüllőszerű farok vagy csáp szorongatja a nyakánál és lassan emeli felfelé.

Daniel az elágazáshoz érve további útmutatást kért A.M.Y.-től, hogy merre menjen tovább. Szinte ahogy befejezte a mondatott háta mögül sziszegős hangot hallott, ami után azonnal neki is látott kikapcsolni a Lap-PC-je világítását. A.M.Y.-t azonban a sötétség nem zavarta, így viszonylag hangosan válaszolt Daniel kérdésére.
- Egyikőjük jobbra menjen a generátor újraindítani, míg a másik ballra, amerre megtalálhatja a biztonsági rendszer manuális vezérlő paneljét, és kiiktathatja azt amint visszatér az áram. – A mondat végénél Danielnek valami hírtelen a nyaka köré fonódik, elég erősen megszorítva azt és felemeli őt. Ennek hatására elejti a Lap-PC-t amin újra bekapcsol a világítás aminek köszönhetően Daniel látja hogy valami zöld hüllőszerű lény kapta el a farkával, ami felette volt az egyik felfelé irányuló nyílásban. A lény lassan emeli csak felfelé, és közben olyan erősen szorítja Daniel nyakát, hogy nem kap tőle levegőt. Ha nem szabadul ki hamarosan akkor el fog ájulni, vagy akár meg is fulladhat.

9:50
Tim Forlean

Az Adam-nek beadott kísérleti gyógyszer egyenlőre semmilyen hatással nem volt rá, de nem is igazán lehet elvárni hogy egy pillanat alatt hasson, így hát először a megfelelő biztosítódoboz megtalálása volt a cél. A.M.Y. azonnal válaszolt is a kérdésre, bár a válasz túl sokat nem segített Tim-nek.
- Az F47-es áramkört kell lezárni, ami az L3-as főkapcsolóhoz tartozik a tervrajz szerint. – A biztosító dobozokon és bennük a kapcsolókon viszont nem volt semmilyen jelzés, ami alapján meglehetett volna határozni, hogy melyik is az L3-as kapcsoló. Azonban egy kis kutakodás után sikerül megtalálni azokat a kábeleket, amelyik összekötik a középső biztosítódobozt és azokat az eszközöket, amelyek a terem azon részén vannak ahonnét a pukkanást is hallani lehetett. Közben a hibát is megtalálod az egyik vezeték volt elszakítva és az szikrázott néha. Miután Tim a kapcsoló táblát lekapcsolta a terem bal fele teljesen elsötétült és a többi részén is több lámpa kioltódott. Annyi fény viszont még volt, hogy Tim lássa, Adam sérülése teljesen beforrt, ám a bőre a sérülés helyén szürke volt nem fehér. A visszaszámlálás befejeződött ám Tim nem tudott Adammel kimenni a teremből a betört ajtón keresztül mivel a sötét folyosón egy lény alakja körvonalazódott, ki valamint egy ismerős szempárt lehetett látni illetve morgásokat hallani. A lény láthatólag óvakodott a helytől nem szívesen akart bemenni egyelőre, de elállta a kivezető utat. A visszaszámlálás lejárása után minden irányból ugyan olyan sziszegést lehet hallani, mint amilyet ébredésük után is hallott Tim.

by **Godlaw / Tao** Kedd 31 Júl. 2012, 20:43

A mesterséges intelligencia utasításaira Tim csak dühösen a kapcsolószekrények melletti falra üt tenyerével.
-A franca ezzel a sok kóddal!
Végül azonban jelzés nélkül is sikerrel jár, és ettől egy pillanatra fellélegzik. Ahogy a lámpákra hátrapillant, azt is észreveszi, hogy Adam a földön már egész jól van, legalábbis a sebei nem látszanak. Bár a bőr elszíneződött, ez még mindig betudható valami különös hegesedésnek, és kisebbik rosszként simán elfogadható.
-Ne aggódj, haver, kijutunk - bíztatja a társát, aki már eszméletlen, de legalább van kihez beszélni.
Amikor viszont meghallja a visszaszámlálás végét, egy ütemet kihagy a szíve. Lassan fordul a kijárat felé, ahol már jól látja a szörnyű fenevad körvonalát. Akármi is történt idebent, ő nem akar visszajönni. A gond csak az, hogy Tim sem akar itt maradni, és amíg a szörny az ajtóban áll, ez nem neki kedvez. Egy másodpercre megfordul a fejében, hogy nekirohan teljes erejéből a szörnynek, megpróbálja feldönteni, és elmenekül, de sajnos nem csak az átjutás lenne nehézkes, hanem hamar utol is érhetné a fenevad. Ráadásul nem akarja hátra hagyni Adamet.
Ekkor azonban meghallja a sziszegést is, így végkép kétségbe esik. Fejét kapkodva próbál másik kijárat után nézni, szellőző rendszert keresni, vagy egy másik ajtót, amin kijuthatat Adammel, ha kell, be is töri azt. Ha nincs ilyen, akkor pólóját arca elé húzva próbál védekezni a gáz ellen, és arra próbál rájönni, honnan jön a sziszegő hang. Talán ezt is egy elektromos berendezés vezérli, amit innen lezárhat az egyik kapcsolóval. Ha bármi erre utaló jelet talál, rögtön lecsapja a biztosítékot.
Végül pedig, ha nem sikerül sem kijáratot találnia, sem megállítani a gázt, akkor kénytelen elszánni magát a végső lépésre. Adamre néz elkeseredetten, de kénytelen beismerni, hogy nem tehet érte semmi, és muszáj itt hagynia. Egy utolsó nagy levegőt vesz, aztán lehajtott fejjel, félrebillentett felsőtesttel, félvállal rohamozik neki a szörnynek, hogy feldöntse azt. Nem tudja, mennyire lehet a lény erős vagy veszélyes, így az első találkozó után dönti majd el, hogy a harc vagy a menekülés a következő lépés.

by **Sarah** Vas. 12 Aug. 2012, 14:40

Sikerül még elérnem a zsilipet, nem tudom hogyan, de sikerül, és úgy tűnik hogy épp időben, mert éppen hogy van időm át "slisszanni" rajta, és talán csak millimétereken múlott, hogy nem záródtam oda, vagy nem vágta le valamimet, ha olyan az ajtó... Vajon milyen érzés lehet ha az embernek megsérül egy ilyen része? Úgy értem ez egy farok, egy állati testrész... Most jönne az a rész, hogy kíváncsiságból megharapom, de van ennél fontosabb dolgom is, sokkal fontosabb. Még mindig furcsán érzem magam, nehezemre esik elfogadni, hogy mivé válok, vagy váltam, és mivel ilyen nehezen megy, próbálom elterelni a figyelmemet, bár eleinte nem igazán megy ugye, folynak a könnyeim és többször is bevillan az a látvány, ahogyan egyszerűen... Egy halott ember testéből eszek... De mégis annyira finom volt, én ezt nem értem, mivé válok? Miért pont én? Annyi mindenkivel történhetett volna ez, de nem, megint nekem kell ezzel szenvedni... Talán félúton felfelé döbbenek rá... Hogy bár fáradnom kéne, most valahogy ez nem történik meg, ez pedig kezdetnek jó figyelem elterelés, ezután azt veszem észre, hogy bár a létrán mászok, a tenyereimet nem zárom össze a mászáshoz, és tulajdonképpen még csak nem is a fokokba kapaszkodom... Egy pillanatra megtorpanok, ki kell próbálnom valamit, egyszerűen neki nyomom a kezeimet a falnak eme bizonyos létra mellett, a lábaimat persze beakasztva tartva. Végül egy nagyobb levegő, majd pedig egyszerűen azokkal is elengedem a mászó eszközt, eztán pedig... Kapaszkodom a falon... Megdöbbentő, és felszabadító, bár korábban már tapasztaltam, ismételten ki kellett próbálnom, és kezd tetszeni a dolog, mintha csak sétálnék... Mondhatni ösztönös. Így haladok tovább a sötétben, nem valami sokáig, mert innentől kezdve eléggé gyorsan megy a mászás. Felérek, és ott realizálnom kell hogy... Hideg van és még mindig sötét, bár egy enyhe fényforrást látok, de igazából jobban leköt ennél, hogy a testem azon részein, ahol nem fázok, ott konkrétan zsibbadok, és nem értem, hogy miért... Akárhogyan is, teszek pár lépést, majd pedig Daniel hangjára leszek figyelmes, de nem tudok rá sokáig koncentrálni, és ha azt tenném se igazán érteném - azonban mint ebből kitalálható, nem azt teszem. Ahelyett, hogy rá figyelnék, szívbaj kapok a mögöttem bezáródó zsiliptől, ahogyan az hangos sziszegésbe kezd, és miután elhallgat, kell pár kegyetlenül hosszúnak ható másodperc, hogy valamilyen szinten lehiggadjak. Ismételten van valami halovány fény, és így csendben már beszédet is hallok, az-az ismerős női hang, tudom ki, végül is amióta megtaláltuk azóta folyamatosan beszél velünk... Azt hiszem. Gyorsan oda veszem az irányt, ami igazából nem tart sokáig, pár tempós lépés, amik után viszont kénytelen vagyok döbbenten megállni. Danielt valami fojtogatja és húzza felfelé a... Farkával... Eléggé meglepő látvány, és nem is tudok hirtelen mit tenni, egyszerűen a földbe gyökereznek a lábaim és egy hang sem jön ki a torkomon.

by **Sam** Szomb. 18 Aug. 2012, 04:56

A helyzet úgy tűnt, hogy nem is olyan rossz, mint azt gondoltam, probléma és akadály nélkül eljutottam a generátor közelébe, s ez kissé figyelmetlenné is tett. Erre még a hűvös levegő okozta zavaró testhőmérséklet csökkenés, a dohos levegő és a fény szinte teljes hiánya is nagyban ráerősített. Csendesen és meglepően gyorsan haladtam, azonban a dolgok bonyodalmak és nagyobb fennakadások nélküli cselekményeket tartalmazó része a végéhez ért, s a további események nem alakultak éppen úgy, ahogy azt én előzőleg magamban elképzeltem. Az utolsó, még normálisan végbemenő cselekményem talán az, hogy sikeresen megkérdezem, hogy mit is kéne tennem ahhoz, hogy végre elérhessem a célomat, s a generátort minél előbb sikeresen beindíthassam, azonban ezt követően be is üt az első komolyabb nehézség, s kisvártatva eléggé nagymértékű slamasztikába sikerül keverednem. A kérdésem feltevését követően egy halk sziszegő hang ütötte meg a fülem, mely eléggé egyértelművé tette, hogy nem vagyok egyedül, bár reménykedtem abban, hogy csak az egyik felettem futó cső egy illesztése gyengült meg, s ezért a benne lévő gáz nyomásának ereje alatt meghunyászkodva engedte szabadjára tartalmát, de az ábránd nem igazán volt hosszú életű, s a következő pillanatokban tisztázódott a helyzet. Annak ellenére, hogy azon nyomban megléptem az előre eltervezett „védelmi rendeletem”, miszerint, ha bármi mozgást, vagy a legkisebb neszt észlelem, azonnal "néma üzemmódra" váltok, s a gép fényét is lekapcsolom… röviden megfogalmazva ez nem igazán volt hatásos, s azt sem igazán értem, hogy percekkel ezelőtt ezt hogy is gondolhattam reális lépéssorozatnak. Az előbbi hang okozója valószínűleg kicsit sem érezte zavarban magát, s erre még A.M.Y.-nek is sikerült rákontráznia… Igaz nem is tudhatta mi folyik jelenleg körülöttem, de az iménti kérdésemre sikeresen megtalálta a választ, amit aránylag hangosan a tudtomra is akart adni. Valószínűleg ez adta meg a végső lökést a lénynek, hogy megtámadjon, mivel szinte azonnal a hanggal egy időben hirtelen, szoros kötélként simult valami a nyakam köré, a váratlan erőhatás következtében, s annak köszönhetően, hogy egyfajta rögtönzött akasztás céltárgyaként kezdtem elemelkedni a földtől, elejtettem a LapPC-t. Ami a becsapódás következtében hirtelen „fényt hozott a sötétségbe”, s tökéletesen megvilágította a kilátástalannal tűnő helyzetem. Valami zöld, hüllőszerű lény a farkával kulcsolta át a nyakam. Éreztem, hogy testem egyre csak gyengül, s a levegővétel is minden másodperccel egyre nehezebbé válik, nem igazán jutott eszembe semmilyen frappáns ötlet, hogy most mit is tudnék tenni, így már-már önkéntelenül is, amolyan végső megoldásként a képességem használatára vetemedtem. Ugyan nem ismertem tökéletesen, hogy amikor az „bekapcsol” mi is történik velem, és körülöttem, de néhány dologban biztos voltam. Míg a képességem aktív, a szorítás nem fog erősödni, s nem fogok közelebb emelkedni a lényhez, illetve sajnos azzal is tisztában voltam, hogy habár így még némiképp kapok levegőt, a helyzet javulni nem fog… A másodpercek teltek, s számomra nagyjából fél perc is eltelhetett azóta, hogy a lény átfogta a torkom. Amolyan végső elhatározásként, nemes egyszerűséggel az egyetlen tőlem telhető dolgot igyekszem végrehajtani, miszerint néhány erős ütést produkálva próbálok még fagyasztott időben a lény farkára hatni. Talán ez segít megérteni a képességem mibenlétét is, s ha ez semmilyen hatással nem járna, akkor egyszerűen csak megszűntetem a képességem, hiszen mindkét esetben valószínűleg ugyanúgy végződnének a dolgok. Csak számomra jelenleg nem mindegy, hogy körülöttem telik e az idő, így esetleges lehetőségekhez juttatva, vagy a „fagyott” külvilágot nézve, egyre eltompultabb tekintette meredek előre, míg végül elhagy az erő és ugyanaz történik, mint inaktív képesség mellett, csak már tehetetlenül lógok, miközben a lény magához húz. Lényegében amennyiben a megállított idő alatti ütés/ütéssorozat semmiféle hatást nem vált ki, a képességem azonnal megszűntetem, s próbálok megkapaszkodni valamiben, hogy lassítsak a felfele irányuló mozgásomon. Ha pedig az erőkifejtésem hatással van, s valamilyen úton módon kiszabadulok, akkor próbálok a LapPC felkapása után kissé távolodni a lény hatótávolságából. Majd ha a lény előmászik a járat feletti zugából megpróbálom a gép fényével megvilágítani, hogy mi is ez pontosan. Amint meglátom próbálom ismét bevetni a képességem, mellyel időt nyerek, s talán sikerül valamit kiötölnöm, hogy mit is tehetek, hiszen a kijárat már zárva van, így vissza nem fordulhatok…

//Mivel Steven nem említette, így feltételeztem, hogy Daniel semmit sem tud Gina jelenlétéről, így nem is említettem.
Illetve elnézést a várakoztatásért, oka az inaktívban olvasható.//

by **Steven** Pént. 31 Aug. 2012, 11:28

9:55
Daniel Doyle, Abisch Georgina

Daniel sikeresen használja a képességét és láthatja, hogy körülötte minden lelassul majd megáll. Ez azonban nem szünteti meg a szorítást a nyaka körül, így továbbra sem kap levegőt. Mikor megüti a hüllő farkát olyan érzés fogja el, mint ha gumiból lett volna. Még egy ütésre viszont nem volt ideje mert a képességének hatása az ütés utáni pillanatában megszűnt. A lény hatalmasat üvöltött és Daniel nyaka körül a szorítás egy pillanat alatt elmúlt. Mivel már nem volt ami megtartsa Danielt, visszaesett a földre, rá a LapPc-re, így egy rövid ideig semmit sem lehetett látni. Mindennek fejében Daniel úgy érezte, mint ha valaki egy szöget verne folyamatosan a fejébe. Mikor ismét megpróbálta a képességét használni nem történt semmi. Amint leszáll a LapPc-ről annak fénye ismét megvilágítja a helységet és láthatja hogy szerencsére úgy tűnik hogy nem tört el, azonban a hüllő szerű lény nyomtalanul eltűnt a plafonról. Ahogy hátrál pár pillanat múlva beleütközik valamibe, ami érezhetően nem egy merev tárgy volt, de ahogy megfordul és rá világít, a félelemtől megbénult Gina-t láthatja akinek, így volt egy kis ideje hogy összeszedje magát.

9:55
Tim Forlean

Ahogy Tim körbe tekint az egyetlen másik kijáratott, amit meglát az a 3 méter magasságban lévő ablakok, amin keresztül a vezérlő terembe lehetne jutni, de azt is látja hogy ha valahogy fel is jutna oda akkor is túl vastagok ahhoz, hogy egymaga betörje. Esetleg Adam lenne rá képes, ha magánál lenne, de ő még mindig eszméletlenül fekszik. A sziszegést 3 különböző irányból jön a terem sarkai környékéről leszámítva egyet, amelyik elégé romos állapotban van, ott valószínűleg eltömítődött a vezeték. Végül mikor a lénynek neki fut azt könnyedén fellöki, ám az egyik kezével megragadja Tim karját és magára rántja, majd a lábával tovább rúgja, így Tim ki repül az ajtón és neki ütődik a falnak. Bár a rúgás erősebb volt mint amilyenre egy normális ember képes még sem okozott látható komolyabb sérülést Tim-nek, leszámítva néhány enyhébb vágást a karján, amit a lény karmai okoztak. A testközeli élményből Tim azt is láthatta, hogy a lénnyel már korábban is találkozott. Egész pontosan velük együtt ébredő macskaszerű valaki volt az. A különbség csak az volt hogy most több sebből is vérzett, a teste tele volt mély vágásokkal és szúrásokkal. Egy ember már rég belehalt volna ilyen sérülésekbe. A volt társad lassan feltápászkodik és elkezd behátrálni a terembe Adam felé miközben téged figyel.

by **Godlaw / Tao** Szer. 12 Szept. 2012, 15:37

Tim végül nehéz döntést hoz, a társát egyelőre hátrahagyva nekirohamozik a fenevadnak, és sikerül is átjutnia rajta, igaz, néhány karcolást összeszed. MIkor feltápászkodik a földről, akkor tudatosul benne, hogy mivel is állt szemben. Amikor azonban meglátja a hátráló, több sebből vérző lényt, amint az Adam felé hátrál, át kell értékelnie a döntését. Most még lehet ideje lerohanni a szörnyet, akivel végezhet, mert sérült, de közben a sterilizáció is megközdődött. Timnek eszébe jut, hogy a sterilizáció megkezdésekor minden ajtó bezárul, így a további útjával is lehetnek gondok, ha viszont Adam magához tér, még lehet esély.
Szemtől szemben áll a fenevaddal, kezei ökölbe szorulnak, és egyre gyorsabban kezdi venni a levegőt, ahogy próbálja felszívni magát. Érzi, ahogy gyorsul a szívverése, ahogy az adrenalin elönti az ereit, majd üvöltve kezd teljes erejéből rohanni a sérült fenevadra. Fegyver és különösebb kiképzés híján legfeljebb egyszerűen verekedni tud a szörnnyel, de ez is több a semminél. Megpróbálja feldönteni, leteperni, rátérdelni, és a fejét ütni teljes erőből. Ha talál a keze ügyében valami keményet és nehezet, azt megragadja, és azzal is csépli tovább. Teljesen elborulva verekszik, semmi más nem lebeg a szeme előtt, csak a fenevad megölése, hogy aztán megmenthesse a társát még időben. Ha a szörny levetné magáról, feláll, és újra nekimegy, esetleg gyorsan fegyvernek használható tárgyat keres. Ha pedig a helyszet úgy adja, akkor próbál valami nehezebb dolgot, polcot vagy szekrényt rádönteni a lényre, hogy ezzel is lassítsa.

by Ajánlott tartalom