Asylum Kísérleti Központ (Asylum Project - Ébredés)

A kamerák gyors kezelésének köszönhetően néhány információmorzsát sikeresen kivettem, például azt, hogy Josh barátunk már nem látjuk többet. Láttam a közeledő lányt is, ezután rögtön váltottam a másik kamerára és a termet néztem, egy veszélyes lény sem volt benn, itt pedig kettő is. Ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy döntsek, az ajtót kinyitottam. Szerencsére elég gyorsan nyílt ki így a futó társaim könnyen be is vetődhettek. Hallom, ahogy Tim azt mondja, zárjam az ajtót magunk mögött. Ez ugyan eléggé magától értetődő volt. Ahogy beállítom az ajtó önzáródását hallom a lények viadalát a kanyar utánról. Ahogy a záródó ajtó felé ugrottam kissé megijedtem, hogy nem érek át. Sőt ahogy közeledtem, szinte biztossá váltam abban, hogy az ajtó az orrom előtt fog bezáródni. Talán csak az izgalom és a stressz okozta, de az ajtó egy pillanatra megállni látszott és a lények csatahangja eltűnt. Majd néhány másodperc múlva az ajtó ismét megmozdult, de ekkor már szerencsére a túloldalán voltam. Az időhiány és a sebességem következtében nem nagyon volt lehetőségem arra, hogy az irányomra is figyeljek, így szinte biztos voltam benne, hogy a gravitációnélküli térben nem fogok tudni az ablakhoz manőverezni, ez egyszerű fizika. Tehetetlenül haladtam abba az irányba, mely az ajtón át való érkezésemnél rögzült. De szerencsére Adam telekitentikus hatalmának köszönhetően nagyjából a helyes irányba kormányozódtam. Amint beértem a terembe észrevettem a gépeket, nagyrészük működött és ez jól jöhet. Rögtön odarohanok az egyikhez és próbálok becsatlakozni a rendszerbe, remélhetőleg ezek már többet tudnak, mint a kinti konzolok, sőt nagyon valószínű, hogy többet tudnak. Remélem, innen már képes vagyok elérni egy alaprajzot, hogy tudjam hova juthatunk a lifttel. Illetve a többi szint kameráit is szeretném elérni, nem lenne jó, ha egy olyan emeletre érnénk, ahol hemzsegnek a kinti két lényhez hasonló félresikerült kísérleti alanyok. Ekkor veszem észre a liftbe való betörést. Nem kellett zseninek lenni, hogy rájöjjünk a macska csak eddig volt képes feltartani azt a dögöt. Az eddig megszerzett információkkal elindulok a lift felé, az idő sürget, ha az útvonalamon feltudok venni egy laptopot, akkor azt magammal viszem. Az idő ismét furcsán lassul és végül ismét olyan mintha megállt volna minden ahogy közeledem, amint beérek, azonnal megnyomom a felfelé mutató nyilat, hogy itt hagyhassuk azt a dögöt.

//A karakterem az ajtón való bejutáshoz a képességét használta, ha ez nem volt egyértelmű. Stressz helyzetben és egyéb veszélyes szituációkban magától aktiválódik. Így a lifthez vezető úton is aktiválódik. Aztán majd csak rájön, hogy mit is tud.//

Sam sikeresen újra tudta indítani a rendszereket, mivel az operációs rendszer elégé egyszerű volt. Ám maga a kezelő felület sokkal fejlettebb, mint amilyet valaha is láthatott. Holografikus volt a teljes felület, de szerencséjére elég egyszerű volt, így hamar kiismerhette magát rajta. Ahogy a gépek életre kellettek, egyre több és több rendszer kapcsolódott be automatikusan, valamint kapott jelentsék olyan rendszertől, amik eddig is üzemeltek mint pl a létfenntartó rendszerek. Talált egy alaprajzott is, amit sikeresen megnyitott és az alapján a következő kép ugrott fel.

A képen a jelenlegi pozíciójukat találhatta meg, azonban úgy tűnt minden részlegről külön térkép volt. Mielőtt tovább mehetett volna bármelyik másik részleg képére egy új program jelent meg és indult el a képernyőn. Először azon, amelyiken Sam dolgozott, majd pár pillanat múlva szép sorjában az összes többin is. A program neve is látszódott, amiből elégé nyilvánvalóvá vált, hogy mi is a célja. A biztonsági rendszer aktiválódott. Épp diagnosztikát végez, hogy megállapíthassa mi a helyzet. Hamar kiértékelte az eredményt, ami nem tűnt túl jónak:
„Diagnosztika… Kész.
A Részleg súlyos károsodást szenvedet.
A központi géppel nem lehet kapcsolatba lépni.
A kísérleti alanyok elszabadultak.
Megoldás:
Tartalék M.I. aktiválása.
15 perces felkészülési idő a Teljes sterilizálásra.”
Ezután már csak a visszaszámláló volt látható a képernyőkön. Semmi olyat nem láttál ami laptopra hasonlított, de láttál egy üveglapot aminek a szélén volt egy fém fogórész 2 gombbal.
A lift láthatólag nem volt itt. Mire Adam megnyomta a lifthívó gombot, a lény már elégé kiszélesítette a rést, hogy félig átférjen rajta és ennek hála a felső testét láthattátok is. Most jól megnézhettétek, hogy hogyan is néz ki. Az alakja csak távolról hasonlított emberire. A füle és az orra is olyan volt mint ha levágták, vagy le tépték volna. A szája rendkívül széles és emberi fogazatnak még csak nyoma sem volt. Még is a leg furcsább talán a szeme volt, ami háromszorosa volt az emberi szem nagyságának és zöld színű volt. A keze még hasonlított az emberi kézre, de nagyon izmos volt és elégé nagyok voltak a körmei, amikről vér csepeget le. Ezen felül a bőrszíne elégé szürkés volt. Ekkor viszont elindult felfelé a padló, amin a szörny volt és emiatt a kiálló fém lemezek amiket az előbb felhajlított bele álltak az oldalába. Mint kiderült a lift alattatok volt egy szinttel és onnét próbált a lény bemászni. A hirtelen mozgásnak hála a lény beragadt a lift tetejébe, így most csak az alsó testét láthattátok, ami még annyira sem emlékeztethetett az emberi mivoltára, mint a felső része. 8 éles és rendkívül nagy pók lábat láthattatok. A színűk fekete volt és a lábak végén vörös foltok találhatók, bár arra hamar rájöhettetek, hogy az vér lehetett. A lábaival folyamatosan kapálózott és hallani lehetett az ordítását. Mielőtt bárki reagálhatott volna rá az ajtók kinyíltak és egyik lába átszúrta Teddy vállát aki túl közel állt a lifthez, majd elkezdte behúzni a lift be. A nő teljes hangerejéből sikoltozott. Sam számára z volt az a pillanat, amikor teljesen megállt az idő körülbelül 30 másodpercre.

//Ezzel újra megnyitom az Asylum kalandot, hogy rendes befejezése lehessen, persze ez a rész már inkább rajtatok fog múlni. A korábbi hibák elkerülése véget, szeretnék mindenkit megkérni, hogy küldje el nekem az elérhetőségét (pl msn címét) pm-ben, hogy elérhesselek benneteket. Ha bárki valamit nem ért, akkor az ne féljen szólni, szívesen megválaszolok és magyarázok minden kérdést. Mivel többen is jelezték, hogy most nem igazán értik, hogy hol is vannak, ezért ezt most ide leírom. Jelenleg a korábban megadott térkép közepén vagyok egy emelettel a folyosók felett egy kör alakú szobában, amelynek a közepén egy lift van (normál esetben ezzel a lifttel lehet a folyosókról feljutni ebbe a szobába). Remélem, mindenki élvezni fogja a kaland hátralévő részét is.//

Egy pillanatra a holografikus kijelzőre pillantok, ahogy működésbe lép, de aztán újból a szörnnyel kezdek el foglalkozni. Amikor a lift elindul, felfelé kiderül, hogy pont abból próbált meg a szörny feljutni, de a beléálló fémdarabok beszorították. Teddy-t is sikerült elkapnia, de Tim már elindult segíteni, mint ahogy az a gyíkszerű lány is. Mivel sérült vagyok, ezért fizikailag nem avatkozok közbe viszont az erőm segítségével, jobb kezemmel irányítva, míg a bal kezemmel a sebet szorítom, próbálom Teddy-t elrántani a szörnytől, vagy ha ez nem megy, akkor a lábát kirántani Teddyből. Ha egyik sem akar sikerülni, de ha sikerül is, akkor is amennyiben a liften normális gombok vannak, valamilyen tárgyal, de ha semmit sem találok, akkor az egyik üvegszilánkkal megpróbálom, benyomni a legfelső emeletet amennyiben még nem ott vagyunk remélve, hogy a szörny út közben nem bír kiszabadulni és közelebbről is megismeri a liftakna plafonját. Ha érintő képernyős és a tárgyra vagy az üvegre nem reagál, akkor az egyik lábát erőszakolom neki a panelnek, hogy benyomjam vele a legfelső emelet gombját. Ha kell, akkor bal kezemet leveszem a sérülésről és azzal is korrigálom a szörny lábát így nagyobb erővel bírom rá az akaratomra. Vagy így vagy úgy de ha sikerül ezt elintézni a szörny legalább eltávolodik tőlünk. És ha minden jól megy még mielőtt Teddy-t beránthatná, a liftbe az ajtók elkezdenek becsukódni és vagy bezárják a szörnyet, vagy ha a lába még Teddy-ben van, akkor egy kis rásegítéssel lenyisszantom vele a lábat ezzel is legalább sérülést okozva a szörnynek és lelassítva, ha túlélné az utazást. Viszont amennyiben a legfelső emeleten vagyunk, magát a liftet próbálom meg felfelé tolni nem foglalkozva vele, ha roncsolódik, de megpróbálom agyonnyomni a liftakna tetejével a szörnyet.
- Vfffff-hhh...
Szívom a fogamat meg még az egész folyamat közben és fújom ki a levegőt egy sóhajtás formájában, amikor eleresztem a sérült mellkasomat, hogy nagyobb erővel munkálkodhassak.

Szerencsére jól gondoltam, ezek a gépek már tényleg jóval többre képesek, mint a kinti konzolok, bár ez jobban belegondolva egyértelmű. Hisz azok feladata az ajtók nyitása és a részleg kameráinak elérése, ezek pedig kutatási célokat szolgálhattak. A rendszereket gyorsan újra sikerült indítanom, így eljutottam magához az operációs rendszerhez szerencsére utóbbival nincs sok probléma, megszokott egyszerű felépítésű volt. Bár a kezelőfelület nem a megszokott billentyűzet-egér kombó, hanem ennél jóval fejlettebb holografikus felület. Bár elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnt ez sem volt problémásabb az operációs rendszernél, az egész csak megszokás kérdése. Folyamatosan kapcsolódtak be a gépek és a rendszerek, melyek szépen lassan jelentést továbbítottak az általuk végzett folyamatokról. Végre sikerült rábukkannom az alaprajtra is. Egy kép is előugrott, ebből már megtudható néhány dolog. A létesítménynek tíz épülete van, ezek közül mi a hetesben tartózkodunk, ennek az épületnek nyolc részlege van, mi az ötösben vagyunk. Ez végre egy kis sikerélményt nyújtott, de emellett megtudtam azt is, hogy nagy bajban vagyunk. A létesítmény eléggé nagy, ráadásul a részlegünkből az egyetlen kijáratot biztosító liftet egy pókszörny állja el… Nem túl a rózsás helyzet. Miközben egyéb, rejtett kijáratokat - szervizaknákat, szellőztetőket – keresnék egy új program aktiválódása félbeszakítja terveimet. Aktiválódott a biztonsági rendszer, mely egy diagnosztikai programot indított el automatikusan. Majd a kiértékelt eredményeket megjelenítette számomra is. Magával a diagnosztikai eredményekkel már jómagam is tisztában voltam, de amit ezután dobott ki azt a bizonyos „megoldást”… Azzal már korántsem értettem egyet.
- Sürgősen le kell lépnünk innen, a rendszer veszélyesnek nyilvánította a részlegünk, tizenöt perc múlva az egészet sterilizálja… - mondom a többieknek kissé feszülten - és már láttuk egyszer, hogy ez mit is jelent… - teszem hozzá kicsit csendesebben.
Majd megjelent a visszaszámláló, ami biztosította, hogy mi is legalább annyira bepánikoljunk, mint a régi akciófilmekben. Annyi különbséggel, hogy itt nem fog jönni egy hihetetlenül tehetséges hacker aki feltöri a rendszert és az utolsó másodpercnél megállítja az önmegsemmisítést… Hiába vagyok jó informatikában, a leállításához valószínűleg biztonsági kód, vagy kódok szükségesek, amik feltörése jóval meghaladja a képességeim. De jelenleg semmit se tudok kezdeni, hisz a gépeken a számlálókon kívül semmi sem fut, szükségem lenne egy olyan gépre, ami nem csatlakozik közvetlenül a hálózatra, egy hordozhatóra, saját adattárral. Ahogy körbetekintek sehol sem látok, egy laptopra hasonlító eszközt sem. De hirtelen megpillantok egy üveglapot fémfogóval a szélén. Ez az egész eddig is olyan volt mintha egy sci-fi filmben lennék, biztosan az lesz a laptop holografikus megfelelője. Rakosgatom össze magamban a kis kirakós darabjait. Odalépek és felveszem, majd megnyomom a bekapcsoló gombját. Remélhetőleg működőképes szerkezet és nem csak egy újabb visszaszámlálót szereztem. Ekkor tekintek a lift felé, ahol már a lény felsőteste volt látható, eléggé ronda látványt nyújtott a szerencsétlen alany. Hiába tör az életünkre, azért kicsit sajnálom, bármelyikünk lehetett volna a helyében. Ekkor a lift megindult, és a lény beragad a tetejébe. Ekkor már végre feltűntek a számomra már ismerős póklábak, amiket utoljára Josh hátában láttam. A lény ahogy belefúródtak a fémlemezek fájdalmasan felordított és ízelt lábait ide-oda kezdte lóbálni, míg a lift ajtói kinyíltak és az egyik lába át nem szúrta Teddy vállát.
Még láttam, ahogy ketten is a nő segítségére sietnek, aztán minden lassulni kezdett, először csak gyengébben, majd egyre erőteljesebben, végül minden megállt körülöttem, egyszerűen semmi sem mozdult. Egy pillanatig még dermedten álltam a ledöbbenéstől, majd összeállt a kép, Josh alakváltása, Teddy savas köpete, Adam telekinézése és a felépítésbeli állatias torzulások. Mind egy-egy képesség, akárcsak ez. Szóval ez az én „erőm”? Döbbenek rá hírtelen. De az időt nem vesztegethetem tovább, kitudja meddig tart a képességem első szuszra. Gyorsan a lifthez rohanok, kikerülve a pókvégtagokat, majd az egyik felsőbb szint gombját benyomva továbbindítom a liftet. Ezután visszasietek a lábak hatótávolságán kívülre. Ha minden igaz, amint az idő visszatér a rendes kerékvágásba a lift ajtaja bezárul és így megsebezve a lény lábait, majd elindul felfelé, ezzel tovább sebezve a pókot. Majd egy halkan induló egyre erősodó hangot hallok, a dog újabb sikolyát, ezzel egy időben a lény lábai is lassan monoton gyorsulással veszik fel eredeti tempójukat, míg végül az idő ismét visszarázódik a rendes medrébe. Most már csak a tervem sikerességének megfigyelésére illetve a kis fémfogós üveglap használhatóságára és hasznosságárára figyelek.

9:30
Tim Forlean, Daniel Doyle, Abisch Georgina, Adam Deer

Tim érkezik oda először Teddy-hez és próbálja meg kiszabadítani a lányt ám csak annyit sikerül elérnie, hogy a lény már nem képes behúznia a liftbe. Valamiért a póklábat nem tudja kihúzni egyedül a lány testéből. Ekkor megérkezik Gina is és kettőjüknek együtt már sikerül kijjebb húzniuk Teddy-t, aki időközben sokkot kapott és elájult. Gina feje egész közel volt a póklábhoz így láthatta, hogy kicsiny visszahajló kampószerű tüskék is vannak rajta, ezért is olyan nehéz kihúzni Teddy vállából. Ekkor Adam az erejét használva sikeresen kitépi a póklábat Teddy-ből, bár igen nagy lyukat hagyott az maga után. A lány súlyos állapotban volt. Ekkor hála Sam-nek az ajtók bezárultak és a lift elindult felfelé a lénnyel együtt. Egy ideig még hallani lehetett a lény kiáltásait, de aztán lassan elhalkultak.
A csapat egy pillanatra megpihenhet végre, bár Teddy sebei nagyon súlyosak, ellátás nélkül akár néhány percen belül meg is halhat, valamint a visszaszámláló is ketyeget. Sam bekapcsolta az eszközt és láthatta, hogy tényleg egy fejlett hordozható számítógépről van szó. Egy Table-hoz hasonlított leginkább. A gép csak alvó üzemmódban volt, és úgy tűnt, hogy épp egy videó fájlt mentettek el rajta, ami automatikusan elindult.

Egy körülbelül 70 éves férfi arca látszódott a képernyőn. Szemüveges volt és félig már kopasz. Az arcán száraz vérfoltok voltak, de ő maga nem látszott sebesültnek. Mögötte a berendezések még mind egyben voltak, de a többségük ki volt kapcsolva, de a lámpák közül már 1-2 villódzott.
- Itt Dr. David Hamilton beszél. Az Asylum Projekt vezetőtudósa. Baleset történt…- Ekkor egy robbanást lehetett hallani, valahonnan a közelből ami láthatóan megrázta a szobát. -… Nem tudjuk mi történt. Hirtelen a fenti részlegekből robbanásokat jelentettek, majd egy anomália révén elvesztettük a kapcsolatot a többi részleggel. Az elektronikus rendszerek fele tönkrement. A 16 kísérleti alanyból négy 3-as szintű, három 2-es szintű, a többi pedig mind 1-es szintű veszélyességi fokozatban vannak. Az 1-es csoport és 2-es csoport minden tagja hibernálva volt, mikor az anomália bekövetkezett. 9 kabin energia ellátása leállt. Három 3-as szintű alany kiszabadult a többiek pedig meghaltak. – Ekkor egy újabb robbanás rázta meg a termet és dulakodás hangjait lehetett hallani. – A biztonsági csoport és a tudósok próbálják feltartóztatni őket. Az egyiket sikerült bezárni az orvosi laborba, de a másik kettőt nem tudjuk megfékezni. A biztonsági rendszernek.. 3 óra kell mire ismét működésbe lehet hozni, de mi addig nem bírjuk ki itt, ezért felmegyünk a karantén zónába.
- Doktor mennünk kell. – Hallatszott mögüle egy férfi hang és ahogy Hamilton hátra fordult 3 embert lehetett még látni. Két férfit és egy sebesült nőt. Az egyik férfi valamiféle biztonsági őr szerűség volt, ahogy a nő is. A másik férfi úgy tűnt, hogy egy kísérleti alany lehetett, mert ugyan olyan ruhát viselt, mint amilyen rajtatok is van. A nő lábba sérült volt és így a másik két férfi segítettek neki járni.
- A többiek mindjárt ideérnek.
- Rendben egy pillanat és mehetünk is. – Válaszolta Hamilton majd még visszafordult. – Amennyiben valamelyik alany találja meg ezt, akkor üzenem nekik, hogy sajnálom, és ne felejtsék el használni azt, amit tanultak, akkor van esélyük a többiek ellen. Ha kérdésetek lesz, csak kérdezzétek Amy-t. – Ekkor megérkezett a lift, de abban csak egy férfi állt a falnak támaszkodva ő is kísérleti alany lehetet. Az arca nem látszódott neki sem. Úgy tűnt, hogy súlyosan vérzett, de lehetett akár más vére is rajta. A többiek besiettek hozzá, és ekkor lehetett meglátni a harmadik férfi arcát, aki velük volt. Tim volt az, aki most veletek is itt van. Ahogy a lift ajtaja bezárult a mellette lévő ablakot betöri valamiféle kéken fénylő energia löket. A lökés hullám miatt a gép kamerája is lerepült az asztalról és utána már csak a plafont lehet látni. Hallani lehet még valami fura ismeretlen nyelvű beszédet, mint ha nem is emberek beszélnének, valamint hogy néhány képernyőt összetörnek, majd aztán a felvételen egy ideig nem történik semmi, és aztán automatikusan leállt.

Ekkor az egyik monitoron megjelenik a következő felirat:
„Tartalék MI betöltése kész. Amy aktiválása..” Majd egy hologram jelenik meg az egyik fal oldalán.



- Személy felismerés: Tim Forlean 1-es szintű alany, Daniel Doyle 1-es szintű alany, Abisch Georgina 2-es szintű alany, Adam Deer 1-es szintű alany, Teddy Jonshon 1-es szintű alany. Központi számítógép elérése sikertelen. 11 perc 32 másodperc múlva a teljes részleget sterilizálják.. Miért nem indultak még el önök a Karantén Zóna felé? – A kép többször is elment pár pillanatra, vagy eltorzult, ahogy a hangja is néha váltakozó női hangnemben szólt, de végig érteni lehetet, hogy mit mond.

//Tao tőled még kérnék egy elérhetőséget//

Ahogy a képességem hatása elmúlt és az idő visszazökkent a saját medrébe a történések folytatódtak. Tim és Gina ismét Teddy kiszabadításán fáradoztak, nem sok sikerrel, s ez egészen addig nem is változott, míg a pókláb hírtelen ki nem „ugrott” a vállából. Abban biztos vagyok, hogy ez nem kettejük fizikai erejének köszönhető, ekkor Adamre terelődik tekintetem, aki kezével még ekkor is a lányra összpontosít. Drasztikus lépés volt, szó szerint kitépni a lábat a lányból, de még így is jobban járt, mintha a lény elkapta volna. Viszont a vállán tátongó lyuk se fest túl szépen, ha nem teszünk valamit vele sürgősen akkor nem lesz hosszú életű a lány. Miután gyorsan összegezem a történéseket, csak akkor esik le, hogy a tervem tökéletesen sikerült képességem használata alatt megnyomott liftgombbal valóban sikerült a liftet felküldeni. A távolodó szörnyszülött kiáltásait még egy ideig hallottuk, majd a lift távolodásával fokozatosan halkultak. Ekkor, mivel a veszély elmúlt a szerkezettel kezdtem foglalkozni. Nem kellett hozzá sok idő, hogy be is üzemeljem. Ez valóban egy fejlett hordozható számítógép, és nem is akármilyen. De ez a gép nem volt kikapcsolva, a legutóbbi használója csupán hibernálta a gépezetet, így amikor én bekapcsoltam azt a legutóbbi futó videó fájl azonnal elindult. A többiek nem láthatták a videót, hacsak nem álltak oda mögém, amit erősen kétlek, Adam nem volt olyan állapotban, hogy odajöhessen, Tim és Gina pedig Teddyvel foglalkoztak. De ha megtalálom a hangerő szabályzást akkor egy kicsit felerősítem, hogy habár látni nem látják mindenki tisztán halhassa a videót.
Csendesen nézem a felvételt, s közben rakosgatom össze a hatalmas kirakós újabb darabjait. Amik lassan egy egész, komplex képpé állnak össze fejemben. Dr. Hamilton, a vezető tudós… egy Asylum Projekt nevű kísérlet… Egy baleset. Szóval ezért nem voltak velünk a tudósok, akik a kísérletet végezték. Szóval tizenhat alany vett részt a kísérletben… Ez tiszta sor, a rangsorolásokat viszont nem értem… De ezen még gondolkozni fogok. Használni azt, amit tanultunk? Biztos vagyok benne, hogy itt különleges képességeinkre gondol. De ki az az Amy? Ekkor a videón hirtelen felgyorsulnak az események, megérkezik a lift és észreveszem a felvételen… Timet? Mi az isten ez? Hogy került ő oda, nézek rá az itt lévő férfira.
- Mi történik itt? – kérdezem magamtól, miközben nézek magam elé a levegőbe. Majd vissza a videóra, de feleslegesen Hamilton már elment a lifttel csak egy kék fény, majd zaj és a felvétel leállt. A gépet nem teszem le, magamnál tartom, hogy ha lesz időnk később megnézhessük együtt nyugodtabb helyzetben.
Ekkor a monitoron, amelyiken először dolgoztam megjelent egy felirat. Betöltött a tartalék MI, mely neve "Amy"? Ekkor hirtelen egy hologram arc jelenik meg előttünk. Őt kell kérdeznünk, emlékezem vissza a tudós szavaira. Majd a felismerésünk után feltesz egy kérdést.
- Épp a Karantén Zónába tartunk, de egy hibás kísérleti alany feltartott minket. - válaszolom meg a kérdését, majd folytatom - Van két sérültünk is, és a lift sem használható… Az előbb a felvételen Dr. Hamilton azt mondta téged kérdezzünk. Kérlek, segíts nekünk. Mik ezek a beosztások, 1-es, 2-es és 3-as szintű alanyok? A sterilizálást le tudod lassítani, hogy egy kis időt nyerj nekünk? - kérdezem a megjelenő hologramtól, idegesen, kissé hadarva az idő szűke miatt, de próbálok érthetően beszélni. Majd a többiek felé fordulok egy kicsit, és mielőtt a hologram válaszolhatna intézek feléjük is néhány mondatot.
- Nagyjából összeraktam a képet… Mindannyiunk különleges erővel lett felvértezve, Adam telekinetikus hatalma, Teddy savas nyála, Josh alakváltó ereje, Gina és Hans állati képességei. – mondom gyorsan, idegesen - …az én időlassító és fagyasztó képességem… - teszem hozzá csendesebben. – Tim ereje még ismeretlen előttem, de szerepelt a videón és ez jelenthet valami. – mondom egy levegővétel után. – Tim gondolkozz rajta. – folytatom, miközben rá emelem tekintetem. Majd miután ezt szolidan lehadartam a hologramra nézek, aki valószínűleg ebből észlelni fogja, hogy most várom az előbbi kérdések válaszait. Biztos vagyok benne, hogy Amy intelligens program, a neve is erre utal „MI - mesterséges intelligencia”… tehát meg fogja várni, amíg befejezem a mondanivalóm, és csak azután kezd el válaszolni, nem pedig velem szinkronban.

Sikerül kitépnem Teddyből a lény lábát aztán a lift elindul hirtelen. Bár nem tudom mitől ugyanis még semmit sem csináltam. Én legalábbis...
A többiekre nézek. Tim és a félig gyíkszerű lány Teddyn próbált eddig is segíteni szóval csak Daniel lehetett. Elindulok felé, amikor meglátom, hogy valamilyen szerkezet van a kezében. Nagy nehezen sikerül a videó felét még látnom is így én is látom rajta Timet. Szóhoz sem bírok jutni Daniel úgy, elhadarja a kérdéseket, amire én is szívesen hallanám a válaszokat így utána sem szólalok meg. Inkább csak figyelem az eseményeket miközben azon merengek, hogy ha felküldtük a lifttel együtt a szörnyet, és ha fel kell jutnunk, hogy, megyünk, vagy ha le, akkor is hogyan jutunk el a Karantén zónába?

9:35
Tim Forlean, Daniel Doyle, Abisch Georgina, Adam Deer

A hologram nem szólalt meg. Kicsit mozgatta a fejét és szemét, mint aki gondolkodik valamin, de nehéz volt megállapítani, mert a képe folyton eltorzult, vagy néha teljesen eltűnt. Közben Tim-nek sikerül a szorító kötést ráhelyezni Teddy-re és az oldalra fektetés is csillapította a vérzést, de túl nagy a seb, hogy teljesen elálljon. Egyértelmű hogy a lánynak sürgős orvosi segítségre van szüksége. Gina számára a vér íze olyan, mint a legédesebb nektárjáé, de ettől a kevéstől csak még éhesebb lett. A rövid pár másodperces csöndet végül néhány acéltörmelék szakítja, meg amely a liftaknában estek le. Ahhoz túl kevés volt, hogy a lift legyen az. Ekkor aztán Amy ismét megszólalt recsegő, de attól még érthető hangon.
- Nem tudom felülírni a biztonsági protokollokat, ezáltal leállítani vagy késleltetni sem a sterilizáció visszaszámlálását. De a gyújtó, szerkezetet letudom állítani. Sajnálatos módon a tartalék rendszer ilyenkor működésbe fog lépni és az állapotától függően néhány percen belül újra fogja aktiválni, de ezzel is tudunk nyerni némi időt, amíg manuálisan leállítjuk. – Ekkor egy kép jelent meg Daniel számítógépén valamint parancsszavak.



- A képen az 5-ös részleg szervizjáratainak bejárata és alaprajza szerepel. Ezekben a járatokban minden fő rendszernek köztük a biztonsági rendszernek is van egy vezérlője, ahol manuálisan lehet irányítani. A pihentető szobában van a rejtett bejárat, amit kinyitok amint oda értek. A rendszer diagnosztika szerint azonban nincs áram a járatokban, így sem a világítás, sem a szellőzés nem fog működni. A #SW1-nél van egy akna, annak mélyén egy tartalék generátor. A #SW2-nél pedig a konzol, amelyre a LAP-PC-t kell rákapcsolniuk, ha vissza tért az energia. Figyelem a járatokban egyszerre csak egy ember fér el és a levegő 4 fő számára 20 percig tart csak ki. Adam és Teddy sérüléseit az Orvosi laborban el lehet látni, ám mindkettőhöz kell egy egészséges ember… A működő érzékelők szerint a lift az út ¾-én beragadt, így ez a kivezető út nem járható. Ám a szervizjáratokon keresztül el lehet jutni a Karantén Zónába, de ahhoz is szükség van áramra. Siessenek. Amint a visszaszámláló eléri a 0-t, minden ajtó záródni fog így a szervizjárat is. A visszaszámlálásból még 8 perc 42 másodperc maradt hátra. – Észrevehettétek, hogy Amy kihagyta arra a kérdésre a választ, hogy a szint szerinti beosztások mit jelentenek, ezzel is utalva arra, hogy most sürget az idő. A lift akna ajtaja kinyílt, és aki lenézett rajta az láthatta, hogy gond nélkül le lehet mászni rajta a földszintre, ami alig volt 3 m-re, csak épp az acél törmelék miatt kellett vele vigyázni. Ezen kívül mindenki megláthatja, hogy a túlsó oldalon lévő ablakok, egy másik nagy terembe vezetnek, ahol épp felgyulladnak a működő képes lámpák. Elégé feldúlt volt és nagyon sok törött berendezés volt bent, valamint az acél ajtó valami felfeszítette (láthatóan ki szökött innét az a valami nem be), de felismerhető, hogy nagy valószínűséggel ez lehetett az orvosi labor.

Figyeltem a hologramot, de nem szólalt meg, így az időt kihasználva a társam által feltett kérdésre még gyorsan, azelőtt reagálok, mielőtt Amy belekezdene. Így Tim felé fordulok.
- Tudom milyen abszurd, ha nekem valaki azt mondta volna, hogy képes leszek megfagyasztani az időt… De a lényeg, hogy ez kapcsolatban állhat az erőddel. A kétkedés ideje szerintem az ébredésünkkor letűnt. Itt láthatólag minden megeshet… - mondom gyorsan, nehogy a hologram még velem egy időben kezdjen el beszélni. De láthatólag jól gondoltam, hogy megfogja várni a beszélgetés végét, s csak utána kezd el válaszolgatni a gyorsan felvázolt kérdéssorozatomra. A beszélgetésünk befejezése után néhány, a liftaknában lezuhanó törmelék töri meg az aktuális csendet, s ezután Amy is beszélni kezd, hangja szakadozó, ezért figyelmem teljesen neki szentelem, hogy semmiről se maradjak le, az idő sürget minket, nem lesz idő visszakérdezgetni. Nem nagyon lep meg, amikor azzal kezdi, hogy nem képes leállítani a biztonsági rendszert, erre nem is számítottam. Viszont annak örülök, hogy perceket képes nyerni nekünk az ideiglenes megszakítással.
- Nyerj annyi időt, amennyit csak tudsz, minden másodperc számít. – szakítom meg egy pillanatra a hologramot. Majd a tekintetem a gépemre vándorol át, mivel egy tervrajz féleség jelenik meg a kijelzőn. Ugyan elsőre kissé bonyolultnak tűnik, de amint ad hozzá néhány mankót rögtön értelmezhető az egész kép. Miután elmondja a teendőink gondolkodni kezdek, hogy mi is legyen a következő lépés. Összegezzük mit is tudunk, Adam és Teddy ellátásra szorul, szerencsére ez kivitelezhető az orvosi laborban, emellett a nálam lévő tervrajzon jelzett pontokra kell eljutnunk minél előbb, hogy bekapcsoljuk a generátort, utána pedig leállíthassuk a biztonsági rendszert… Utóbbinál biztosan ott kell lennem, hisz a többiek nem valószínű, hogy ha el is érnek oda képesek lesznek a problémák megoldására. Ugyan az ötlet nem tetszik de a legpraktikusabb az, ha egyedül megyek, bepöccintem az energiaforrást, és lenyomom a sterilizálást, amíg Gina és Tim ellátják a sérülteket. A gond csak az, hogy azzal nem vagyunk tisztában, hogy van e még a szinten olyan alany, akinél nem sikerültek tökéletesen a kísérletek. Ugyanakkor azt is észreveszem, hogy Amy nem nyilatkozott arról, hogy mit is jelentenek a szintezések. Ezt valószínűleg az idő spórolás érdekében tette, de ha jól gondolom a kattant mutánsok a 3-as szintet képviselik, bár ez csak feltételezés, de ha mi egyes és kettes kategóriába tartozunk, akkor kizárásos alapon ők a hármasba. Ezután a társaság felé fordulok, s ugyan tudom, hogy nem vagyok vezető alkat, most mégis úgy érzem szükséges, hogy kezembe vegyem az irányítást.
- Tim, Gina, ti lássátok el a többieket. Én addig előre megyek, hogy elintézzem az energiaellátást, és a biztonsági rendszer leállítását. Ha ezzel megvagytok, utána induljatok csak el. – mondom komoly hangvétellel, majd egy levegővétel után folytatom – Amy, képes vagy arra, hogy a LAP-PC-n keresztül útközben elláss utasításokkal? – teszem fel a kérdést a hologramnak, miközben felé fordulok. Ha senkinek nincs ellenvetése a felvázoltakkal, akkor intek a többieknek, hogy mindenki induljon a feladatát elvégezni, ők az orvosiba én pedig a liftakna felé.

A hologram nagyjából minden kérdésre válaszolt csak egy re, nem ami a számozásról szólt, de ez szerintem sem volt most túl fontos. Doyle azonnal reagált miután hologram befejezte a mondandóját. És úgy döntött, hogy ő elintézi a tartalékgenerátort, ameddig a többiek segítenek Teddynek és nekem. Ha tényleg jönnek a többiek is, akkor megpróbálok eljutni az orvosi laborba ahol ha, kell akár magam is kezelni bírom a sebeimet. Így jobban oda figyelhetnek a nőre. Ha találok mindent és a többiek Teddy-re figyelnek, akkor fertőtlenítem, a sebet aztán bekötözöm. Meg, persze ha van, akkor egy kis fájdalom csillapítót is magamhoz veszek, hogy könnyebben tudjak mozogni. Amint végzek, vagy végeznek velem, elindulok vissza Doylenak segíteni. Amennyiben persze kell neki. Ha nem, és szabad az út akkor megpróbálok előre menni, hogy majd később ne kelljen rám várni, és ne legyek útban. végül is, ha nem sikerül leállítani a visszaszámlálást, akkor annyira lényegtelen mennyi levegő maradt bent, de ha sikerül bekapcsolni a tartalék generátort remélhetőleg azzal úgy sem lesz probléma, hogy elfogy, a levegő mielőtt feljutnánk.

9:40
Tim Forlean, Daniel Doyle, Abisch Georgina, Adam Deer

- Természetesen képes vagyok rá. – Válaszolta A.M.Y. Danielnek.
Tim megállapítása helyes volt. Teddy sebe túl súlyos volt még így bekötözve is, így nem volt túl sok esélye a túlélésre, ám a kegyelemdöfést végül Gina adta meg neki, aki falatozni kezdet a lányból. Gina érezhette, ahogy a vér egyre lassabban és lassabban szivárog a lány testéből és a mellkasa sem mozgott már tovább. A teste nem bírta a további meg terhelést és végül feladta. A.M.Y. végignézte, ahogy Gina evett Teddy testéből, de nem szólt semmit. Gina egyelőre úgy érezhette hogy jól lakot, de a szaglása miatt még mindig kívánta a vér és a hús ízét. A liftaknában mindenki gond nélkül lejutott, ebben Ginának volt a legkönnyebb dolga, tekintve hogy ő tudott a falon is mászni. Innen a csapat kétfelé oszlott. Egyik része az orvosi laborba, míg a másik pedig a szerviz aknába ment.

Akik a szervizaknában mentek, áthaladtak azon a folyosón is amelyiken Josh-t széttépték. Bár elégé sötét volt a kevés működő vészlámpa miatt, ettől függetlenül látni lehetett Josh megcsonkított és darabokra tépet testét, a padló pedig csúszós volt a rengeteg vér miatt. Bár még a test nem kezdett el rothadni, elégé büdös volt a szétszaggatott belek tartalma miatt. Azonban aki időt szánt rá és jobban megfigyelte a folyosót, annak olyan érzése támadhatott, hogy valami mintha hiányozna. Végül alig egy perc alatt, elérhettetek az A.M.Y. által megadott ajtóhoz, amit miután kinyitottatok egy viszonylag kisméretű terem terült elétek, tele törött és felborított bútorokkal, valamint középen a plafonon egy zsilipajtóval, ami nyitva volt. Feltehetőleg ez volt a szervizjárat bejárata. A járatból egy létra ereszkedett le amin keresztül felmászhattok.
- A létrán körülbelül 30 m-t kellesz felfelé haladnotok a vaksötétségben, onnan pedig végig haladni a folyosón, egészen addig, amíg elágazásba nem ütköztök. – Szólalt meg a LapPc-ből A.M.Y. hangja, sokkal tisztábban és kellemesebb hangnemben, mint korábban.
- 4 perc 30 másodperc van hátra a visszaszámlálásból.

Akik az Orvosi laborba mentek Adam-mel, útközben láthatták a korábbi lény nyomait a falakon mély vésések és karmolások, valamint tönkretett szerkezetek képében. A folyosókon itt is kevés lámpa világított, mint azt korában már láthattátok, de semmilyen különösebb akadály nem volt előttetek. A felfeszített acélajtón könnyedén befértettek mindketten, majd amint a laborba érkeztettek A.M.Y. megszólalt az egyik itteni ki hangosítón keresztül, bár hangja még rosszabb minőségű volt, mint korábban.
- Találhattok kötszert és fertőtlenítőt az elsősegély dobozban.. – Ekkor kigyulladt a fény az egyik falon láthatóvá téve egy szekrényt, amin egy vörös pluszjel volt. -.. azonban mielőtt bekötöznétek a sebet, megkereshetitek egy új gyógyászati eszköz prototípusát, melyet külön arra terveztek, hogy nagy nyílt sebeket gyógyítsanak be vele rövid időn belül. Számításaim szerint ezzel a szerrel, Adam körülbelül 40 percen belül képes lenne teljes kapacitással használni a sérült karját. A szer egyelőre még mindig a tesztelő fázisban van, ám sikeresen használták már harcokban súlyosan megsérült katonákon. A C tárolóban található Injekciós fecskendőben, amire az van ráírva, hogy facticius cella. – Egy újabb lámpa kapcsol fel a szoba másik végében, ott azonban több felborított szekrény látható. Adam ekkor a szeme sarkából láthatott egy árnyat elsuhanni az ajtónál.
- 4 perc 30 másodperc van hátra a visszaszámlálásból.

//Gina az elején döntsd majd el hogy melyik irányba mentél és a szerint írjál majd.//

Tim láthatóan megnyugodott, és elfogadja az ész érveket. Ennek örülök, hisz mindannyian a legjobbat kell kihoznunk magunkból, ha túl akarjuk élni a dolgokat, ennek pedig a legjobb módja, ha mind képesek vagyunk tudatosan használni a képességeink.
- A képességed majd akkor mutatkozik meg, amikor szükséged lesz rá, csak várj. – fordulok Tim felé, hogy kissé bíztassam. Hisz biztos vagyok benne, hogy neki is megvan a saját ereje. De erre nincs sok idő, hisz ez az, amiből nagyon kevés adatott meg nekünk. A hologram igennel felel a feltett kérdésre, aminek egyértelműen örülök, hisz igaz, hogy van térkép, de jó, ha haladás közben koordinál minket valaki… azaz ez esetben valami. Már épp indulnék, amikor a vártakkal ellentétben Gina felszólal a felosztás ellen. Már épp kezdeném magyarázni, hogy nekem sem tetszik az ötlet, de az idő szűke miatt erre feltétlenül szükségünk van. De erre már nem kerül sor, hisz Tim felhívja a figyelmünk arra, hogy Teddy már menthetetlen állapotba került. Kissé ugyan elszomorít, hogy nem sikerült megmentenünk, de meg is lep a dolog, hisz néhány perce még nem volt ilyen rossz bőrben. Amikor ránézek elhunyt társunk testére valami nem tűnik logikusnak. Tisztán emlékszem arra, hogy Tim a felsőjét használva szorítókötést alkalmazott a sérülés felett. Ez elvileg teljes mértékben lefedte a sebet, most viszont a seb tisztán látható volt, és kissé deformálódott is, mintha valami mélyített volna azon. De lehet, hogy csak beképzelem az egészet, a stressz miatt… A lényeg viszont, hogy így egy ember felszabadult, tehát valaki velem tarthat. Hogy ki, az egyértelmű, hisz Tim már elkezdett intézkedni. Feléjük fordulok.
- Rendben, akkor Tim rád bízom Adamet. Gyertek utánunk, amint tudtok. – mondom a két férfinak, ezután Gina felé fordulok, majd elindulok felé. Hisz ezek szerint ő fog velem tartani.
- Gina, akkor velem tartanál? – kérdezem a nőt, miközben felé haladok, de ekkor valami megüti a szemem. Gina szája szélén egy kis vért pillantok meg, abban biztos vagyok, hogy nem sérülhetett meg, azt korábban jelezte volna, vagy valaki észrevette volna. De akkor mit csinál az ott? Ekkor odaérek mellé, lehajolok az elhunyt társunkhoz, majd válláról leveszem Tim pólóját és letakarom vele a fejét.
- A tiszteletet meg kell adnunk neki. – mondom csendesen, majd felállok és elindulok a liftakna felé.
Felállás közben azonban feltűnt valami. Gina ujjvégei és karmai véresek, de a tenyere nem. Tehát a sebet nem fogta le, de akkor miért véres? Valami körvonalazódni kezd bennem, de a gondolatot elhessegetem, hisz az nem lehet, hogy Gina elkezdte felfalni Teddyt… Biztos csak az elmém kezd megtörni a túlzott igénybevétel miatt. De a gondolat nem hagy nyugodni, ugyan kívülről szinte pókerarccal sétálok a lány mellett, de belül forognak a kerekek, egészen addig, amíg el nem érünk ahhoz a folyosóhoz, ahol a póklény széttépte alakváltó barátunk. Ez a szörnyű látvány megakasztotta a gondolatmenetem és kissé elterelte a figyelmem is. Mindenhol vér, és belsőségek. A padló csúszott, és a szagok, hát… Fogalmazzunk úgy, hogy egy szennyvíztelepen érzem magam. A lány felé fordulok.
- Menj előre, neked jobb az egyensúly érzéked, ha elcsúszom nem akarlak magammal rántani ebbe a gusztustalan anyagba. – mondom, majd, ha elém ment kissé lemaradva haladok mögötte. Ugyan egyrészt tényleg ezt a célt szolgálta a kérésem, másrészt viszont nem akartam, hogy mögöttem legyen. Tudom, hogy valószínűleg az egész csak a képzeletem szüleménye, de nem bízom meg benne. Áthaladva valami feltűnik, azaz valami hiánya tűnik fel. mielőtt bejutottunk a gravitációs szobába a pók és Hans itt küzdöttek meg egymással. Hallottam a tigris fájdalmas kiáltásait, és utána a póklény feltűnt nálunk. Ez alapján arra következtettem, hogy macskabarátunk elhunyt. De a tetemét nem látni sehol… Josh testét nem falta fel, így valószínűleg Hans testét sem. Főleg, hogy erre ideje se volt. De akkor hol van?
- Gina, te látod a macskalény testét? – kérdezem a lányt. Majd a konzolhoz lépve kinyitom a terem ajtaját. Belépve ugyanaz a látvány fogad minket, ami az egész szinten, törött bútorok és nagy rendetlenség. A mennyezet közepén egy zsilipajtó nyílt, mely a szerívjárat bejárata volt. Ekkor a LapPc-ből Amy hangja szólalt meg, most végre tisztán, és érthetően. Elmondja merre és mennyit kell mennünk. Illetve elmondja, hogy csak négy és fél percünk maradt. Előre engedem a lányt, hisz ő gyorsabban tud haladni, mivel nekem a gépet tartva kell felmásznom. Próbálok úgy haladni, hogy a kijelző megvilágítsa némileg az útvonalunk.

9:45
Daniel Doyle, Abisch Georgina

Amennyiben Sam felmászott Gina nélkül a létrán, hamar teljes sötétségbe ért és a lap pc-je volt az egyetlen fényforrása, amivel meg tudta világítani az utat. Ennek ellenére gyorsan felért a létrán ahol a zsilipajtó sziszegve nyílt ki, ezáltal egy kis port kavarva a szellőzőjáratban. Ahogy körbe nézet a lap pc fénye segítségével, rengeteg csövet és vezetéket láthatott, valamint azt hogy csak egy irányba tud tovább menni, illetve a saját leheletét, ugyan is a hőmérséklet valahol 0 és 5 C fok között lehetett. A ruhája valamennyire védte, de azon keresztül is érezhette a hideget, az arcát viszont semmi sem takarta el, így azon a hideg teljese erőből lecsaphatott.
- Kövesse a folyosót egészen addig, míg egy elágazásig nem ér. Ott kérem szóljon. Mivel a részlegben nincs áram, ezért az érzékelőkkel sem tudom követni önt. – Szólalt meg A.M.Y. sistergő hangon.

Ha viszont lent marad Gina-val láthatja amint társa épp idegösszeroppanást kap és kihányja az éppen megevett falatokat. Idő közben az emberi test által termelt salakanyagokkal szennyezet húsnak íze, sikerült feletetni Gina-val a vér ízét és egy időre eltompítani azt az újonnan kiforrott ösztönét, hogy minél több emberi húst kell ennie. Hirtelen aztán halhatják, ahogy a folyosó vége felől pukkanó hang kíséretében kiég az egyik izzó, valószínűleg túl áramtól, valamint megláthatnak két csillogó pontot a folyosó végén. Felismerni azonban csak Gina ismerheti fel hogy mi ez mivel, már látott ilyet nem is olyan rég. A félig pók félig emberszerű lénynek a szeme világított hasonló képen, bár az nem hasonlított semmire, amit eddig láthatott, ám ez a két fénypont, sokkalta inkább hasonlított a kóbormacskák szemeire, amik megcsillannak esténként a sötétben. A szempár egy ideig figyeli őket a sötétben, ami főleg Gina számára lehet fontos. Olyan érzése támad, mint amikor egy szülő figyeli a gyermekét, aki épp járni tanul. A csöndet A.M.Y hangja töri meg.
- 30 másodperc múlva elindul a sterilizálási folyamat. – Majd aztán 10 másodpercenként bemondja a hátralévő időt és az utolsó 5 másodpercnél visszaszámol. Mihelyst a nullához ér elindul az eltorzult riasztó hangja, amit már mindannyian hallhattatok ébredéskor, és az ajtók lassan elkezdenek lezárulni.

9:45
Tim Forlean, Adam Deer

Míg Tim Adam válaszára vár, Adam az ajtót bámulva tátogott, de nem jött ki hang a torkán, végül pedig összeesett. Valószínűleg sokkot kaphatott a vérveszteség miatt, ám az arcán egyértelműen a félelem látszódott mielőtt összeesett volna. Tim-nek egyedül kellett döntenie, hogy melyik módszerrel akarja ellátni Adam sebét. Időközben Tim is hallhatott valami morgás szerűséget a folyosó felöl, majd láthatta amint az egyik izzó egy pukkanó hang kíséretében kiég, valószínűleg túl áram miatt. Ezután nem halhatott semmit. Amint ellátta Adam sebét az egyik sarokban egy újabb kisebb pukkanást hallhatsz majd aztán A.M.Y., ismét minden előzetes figyelmeztetés nélkül, megszólalt.
- Az érzékelőim azt mutatják, hogy a teremben valahol van egy sérült vezeték. Innét ne tudom átirányítani az áramot másik útvonalra a meghibásodások miatt, és ha a sterilizálás elkezdődik, akkor egy szikra is elég ahhoz, hogy beindíthassa a folyamatot. Azonban van egy manuális kapcsoló az ajtóval szemközti falon, ahol áramtalanítani lehet a terem egyes részeit. – Az említett fal televan összetört gépekkel, asztalokkal és polcokkal, valamint elektromos vezetékekkel, amelyek szerteágaznak az egész teremben, összekapcsolva a terem különböző részein lévő elektronikus eszközeit 3 külön álló biztosítódobozzal.
- 30 másodperc múlva elindul a sterilizálási folyamat. – Majd aztán 10 másodpercenként bemondja a hátralévő időt és az utolsó 5 másodpercnél visszaszámol. Mihelyst a nullához ér, elindul az eltorzult riasztó hang, amit már mindannyian hallhattatok ébredéskor, és az ajtók lassan elkezdenek lezárulni.

Ahogy haladunk át a folyosón, melyen Josh testének széttépett maradványai hevertek Gina furcsán kezdett viselkedni, furcsábban, mint amilyen eddig volt. Ami már eléggé meglepett, mert eddig sem volt éppen a legnormálisabb a magatartása. De az, ami ezután következik már a gyomromra is kihatással van. Sejtettem, hogy valami nincs rendben vele, lévén, hogy Amy is más csoportba sorolta, mint minket. Ezen kívül az indulás előtti aggodalmaim is közrejátszottak. S ezek sajnos itt be is igazolódtak, ráadásul meglehetősen undorító módon. Amikor is a lány térdre rogy a véres masszában és sírva, kúszva kezdi falni a véres és bélsárral szennyezett béldarabokat, amit már-már természetszerűen ki is öklendez, mégis tovább falja az undorító húscafatokat. De erre sajnos nekem nincs időm, sőt, jelenleg épp ez az, ami nincs egyikünknek sem. Hisz a biztonsági protokoll leállítása nélkül mind itt végezzük. Ezért el kell érnem a rendszerekhez, mielőtt még nem késő. Ez pedig azzal jár, hogy itt kell hagynom az összetört lányt… Amúgy sem hiszem, hogy jelen állapotában sok mindent tehetnék érte. Ezért visszakozva, de tovább indulok a célpontom felé, hiszen jelenleg nincs, ami ennél fontosabb lenne. Ezt követően a konzollal a terem ajtaját kinyitva lépek be. A romos teremmel jelen esetben nem foglalkozva mászok fel a létrán, hogy elérjem a zsilipajtót, ami a szervizjáratba vezet. A LapPC-t használva fényforrásnak elég gyorsan haladok felfele a sötétség ellenére is. Ez pedig eléggé jó kezdésnek tűnik az első célpont eléréséhez. Amint elérem a zsilipet, az sziszegve nyílik ki, nem kell sokat töprengeni azon, hogy a hologram volt az, aki megnyitotta előttem az út folytatását. A bejárat kitárásával a levegő egy kis port kavart, de ez egyáltalán nem volt zavaró. A LapPC-t a járat felé fordítva vizsgálom meg az utamat, s nyugtázom, hogy eltévedni biztosan nem fogok, lévén, hogy nincs más út, csak előre. Ekkor meg is indulok a csövekkel és vezetékekkel övezett járatban, s a hideget is azonnal megérzem. Amy említette, hogy nincs áram a részlegben, ezért nem lesz se világítás, se szellőzés, de az alacsony hőmérsékletről egy szót se szólt. Bár áram nélkül az is egyértelmű volt, hogy fűtés sem lesz, de reménykedtem benne, hogy ebben tévedek. Szerencsére a rugalmas anyagú ruha egy bizonyos mértékben védte a testem, így ott kevésbé éreztem a hőmérsékletváltozást, mint a fedetlen részeken. Így például az arcomon eléggé megéreztem a nagy hőmérséklet változást, ami hát… nem volt valami kellemes, de nem is volt túlságosan zavaró sem. Ekkor érkezik Amy újabb utasítása, miszerint az elágazásnál értesítenem kell, hogy a további koordinálásomban intézkedhessen.
- Rendben. – nyugtázom egyszerűen és gyorsan a halottakat, hangom nyugodt, de tudom, hogy hosszú távon még gondokat jelenthet az alacsony hőmérséklet, így próbálok kicsit gyorsítani, hogy mielőbb elérjem a generátort. Remélve, hogy ez egyet jelent néhány hasznos körülménnyel, mint például a világítás, hisz gyorsabban haladnék, ha nem kéne a géppel játszadozni, vagy a szellőzéssel, ami az állott levegő belélegzésétől mentene meg, vagy pedig a fűtéssel, ami hát talán az egyik legelőnytelenebb helyzeti adottság. De azzal is tisztában vagyok, hogy a sebesség nem mehet a figyelmem rovására sem, hisz nem tudhatom, hogy van-e más is a járatban. De azért reménykedem abban, hogy nem keveredek senkivel és semmivel konfrontációba. Amy pedig nem tudja megmondani, van-e itt más életjel is, hisz áram nélkül érzékelők sincsenek. Ehhez is szükség lenne a generátorhoz… Gyorsan haladok, hogy mielőbb elérjem a célt és kicsit segíthessek magamon, amint elérem az elágazást azonnal értesítem a segítőm.
- Megérkeztem, további utasítások? – kérdezem kissé reszkető hanggal a hideg miatt. S amint megkapom az utasításokat indulok is tovább. Ha az út bármely részén mozgást látok, vagy neszt hallok próbálok a lehető legcsendesebb üzemmódomra váltani, és a gép fényét is lekapcsolom. Ezen kívül mást ez esetben nem nagyon tehetek.