Re: Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt)

by **Ultimate Guru** Vas. 03 Feb. 2013, 14:50

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvennegyedik bejegyzés.

Hiába könyörgött és hörgött Greg, a Skrull kérlelhetetlenül szorította őt – és közben egyre több és több emlékkép tolult a fejébe fogva tartójától. Elképzelni se merem, mit élhetett át szegény bajtársam ezekben a pillanatokban…

Folytatódtak a látomások.

Őrmi látta, hogy a Chitauri harcosai elképzelhetetlen távolságba utaztak az anyabolygójuktól. Minél messzebb akartak kerülni a népüktől, akik a szemükben már más fajokkal szövetkező árulóknak számítottak. Valahol ironikus, hogy a Chitaurik gondolkodásmódja mennyire hasonlított ekkor a Harmadik Birodalom gyilkos náci szörnyetegeiére… pedig mily nagy távolság választotta még el őket ekkor egymástól, mind térben, mind időben.

Végül a zöld rémek elérték a mi bolygónkat… Hosszú utazás volt, de úgy érezték, elég messze kerültek az anyabolygójuktól, hogy senki ne találhasson rájuk az ismert idegen civilizációk közül.

A Föld… A mi csodálatos Földünk megtetszett nekik. Primitívek voltunk a szemükben, de a bolygónkon szinte túlcsordult az élet. Emberek, állatok, növények… és annyi életenergia, amennyit azelőtt még soha, sehol nem tapasztaltak. Elmondása szerint Őrmi is érezte azt a csodálatot és ámulatot, amit a Chitaurik éreztek a Földdel kapcsolatban… és azt az undort, ami lassan, de biztosan kialakult bennük miattunk, emberek miatt.

Jól mondta a cigarettázó férfi… 1777-et írtunk, amikor az első Chitauri hajók leszálltak a bolygóra. És azóta… ott voltak mindenütt.

A Skrull alakváltó képességgel gyerekjáték volt nekik beépülni a mi számukra egyszerű, könnyen kiismerhető társadalmunkba, legyen az bármelyik nemzeté. A polgárháború, az I. és II. világháború, az orosz polgárháború, a krími háború… Mindegyik mögött ők álltak ilyen vagy olyan formában. Olykor kísérleteztek velünk, olykor új fegyvereket teszteltek… és… bármilyen undorító és gyomorforgató, olykor csak unalomból gyilkoltak minket.

De mindezek mellett mégis volt egy fontosabb céljuk is… megtalálni azt az erőt, amellyel legyőzhetik a bolygókat pusztító Halálhozót, és persze amellyel a többi népet is rabszolgasorba taszíthatják. Minket egyelőre nem állt szándékukban meghódítani. Annyira jelentéktelennek tartottak, hogy még erre sem voltunk méltók a szemükben, és különben is: mit sem sejtő kísérleti nyúlként sokkal hasznosabbak voltunk.

A gyomrom is felfordul a tehetetlen dühtől, ha erre gondolok.

A II. világháború idején úgy tűnt, a kísérleteik végre igazi gyümölcsöt hozhatnak. Egy Chitauri tapasztalatban, erőben és ambícióban magasan kiemelkedett a többi közül, és átvette népének vezetését a bolygónkon… a náci sereg magjába épülve. Ő volt Kleiser – a férfi, akinek a fényképét Nick mutatta nekünk. Őrmi azonnal felismerte, még a homályos látomás és a rosszullét ellenére is.

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 00115

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 00115

Hitler szinte teljesen szabad kezet adott neki, és míg a háború több fronton is zajlott, mind véresebben és mind nagyobb erőkkel, addig Kleiser végezhette a maga kis kísérleteit – többek között azon a bizonyos izlandi bázison is, amelyet Steve-vel bevettünk.

Lassan kezdett összeállni a kép Gregnek… főleg, amikor megjelent a fejében a másik férfi is, akiről Nick beszélt. A lila maszkos báró, Heinrich Zémó, aki szintén a német seregben ténykedett, szövetségre lépett Kleiserrel… és Kleiser előtte még abból sem csinált titkot, hogy kik ők. De az Őrmi fejében kavargó emlékképek sem árulták azt el, hogy ki volt Zémó valójában… persze az ezután következő rettenetes igazság fényében ez már szinte jelentéktelen kérdéssé vált.”

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0185

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0185

by **Thorhalla** Vas. 03 Feb. 2013, 15:19

A könyörgése nem hatotta meg a vele szemben levő skrullt, az csak folytatta, amit elkezdett. Újabb képek tódultak Őrmi fejébe, amitől ismét felnyögött, a fájdalom az egész minden, mintha a feje akart volna felrobbanni és lerobbanni a helyéről. Azt kívánta, hogy inkább haljon bele, csak legyen vége ennek az egész borzalomnak. A gyomra ismét felfordult, amikor felismerte azt, hogy ez a faj a chitauri miként gondolkodott, mint a legnagyobb ellenségük a németek, ironikusnak találta mindezt és egyszerre undorítónak. A Föld, ide jöttek, majdnem százötven éve már, érezte… érezte, hogy mit éreztek a skrullok, amikor meglátták a bolygót és megérkeztek ide. Csodálat, eléggé hihetetlennek találta főleg azok után, hogy mi mindent látott eddig. De azt is érezte, hogy ez hamar átváltott undorrá. A cigarettás nem tévedett, tényleg akkor jöttek, amikor és azóta itt voltak. Ki tudja, hogy a felettesei, vagy akár a családja is lehetett ilyen. Amikor látta, hogy miért ölték az embereket, hogy miket tettek velük, kísérletek, gyilkosságok, hobbiból ölték őket, vagy épp unalomból az egésztől újra felkavarodott a gyomra, az érzésektől, képektől, de már semmit sem volt képes kiadni magából. A kezét a fejére szorította volna, de még mindig képtelen volt megmozdítani a szorítás miatt.
Az első okot még talán Őrmi is felfogadta volna, hogy azt a pusztítót megállítsák, de a többi? Hogy rabszolgáknak akarják őket és az emberiség tökéletes volt erre, hogy kísérletezzenek. Vajon tudták, hogy az emberek tudnak róluk? Nem hitte volna, mert akkor valószínűleg a kiirtás mellett döntöttek volna. Már-már azt hitte, hogy nem lesz több, amikor egy képet látott, ezt mutatta Nick is nem sokkal korábban, a nácik egyik vezető személye. Kezdte gyanítani ekkor, hogy mire megy ki a játék, közel voltak a nácik segítségével a skrullok ahhoz, hogy megtalálják, amit kerestek, nagyon közel, és az az emberiség végnapja is lehetett, ha megtalálják. Zémó báró is ott volt, igen, így most már határozottan rossz érzése volt, a többi olyan távoli volt, de ez… ez az egész már kézzelfogható és kétségbeejtő, jobban, mint a többi. Elértek az aktuális időig nagyjából, mi volt az, amit az őt fogva tartó skrull valóban mutatni akart? A rosszullét mellett most már megint felcsillant benne a kíváncsiság, ha ennyit látott már, tudni akarta, meg akarta éretni, hogy miként állíthatják meg, hogyan vethetnek véget a skrullok uralmának…

by **Ultimate Guru** Szomb. 09 Feb. 2013, 13:02

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvenötödik bejegyzés.

Őrmi elmondása szerint ezután kicsit váltott a vízió – gyorsan pörgő események és kiragadott személyek, helyek után most egy konkrét jelenet következett, ami talán néhány éve játszódhatott le. Bajtársam egy halványan megvilágított szobát látott, benne a két férfival, akiktől Nick óva intett minket: Kleiserrel és Zémóval.

A Skrull, aki foglyul ejtette Greget, szintén csak hallhatta egy társától, mi történhetett ebben a helyiségben, mert a látomás hiányos volt, és nem is olyan tiszta, mint az eddigiek.

Őrmi úgy látta, Kleiser és Zémó vitatkoztak – mindketten feszültek voltak, de Zémó tűnt talán nyugodtabbnak.

– Nem értem magát, Zémó – kezdte Kleiser. – Mire ez az egész körmönfont terv? Minek egy teljes hadosztályt kivezényelni erre az… Asgardra?

– Mit nem ért ezen, Kleiser? – válaszolt Zémó. – Azt hittem, a maguk faja legalább egy csipetnyivel intelligensebb, mint az emberek. Ha csak jégóriásokkal vonulok Asgard ellen, akkor nem garantált a győzelmem. A jégóriások erősek és bosszúszomjasak, de az asgardiak már nem egyszer verték le őket. Viszont ha velem jönnek az emberek is… Nos, számottevő erőt nem képviselnek még a tankjaikkal és fegyvereikkel sem, de összezavarhatnám az asgardiakat. És a káoszból mi emelkednénk ki győztesen. Asgard népe és az uruk, Odin mindig is kedvelte és védelmezte a halandó embereket. Ha épp ezek a halandók indulnak most ellenük… Heh, Odin és a többi asgardi visszafogja majd magát, mire pedig megértik a helyzetet, már késő lesz. Ezért nem jöhetnek Chitaurik sem, a maguk népe túl kiszámíthatatlan lenne egy ilyen bevetésen. A jégóriásokat is csak azért viszem, mert ők legalább már ismerik a terepet.

Őrmi úgy emlékezett Kleiser és Zémó minden szavára, mintha maga is hallotta volna a beszélgetést… Asgard? Odin? Jégóriások? Én is hallottam meséket, legendákat ezekről a helyekről és lényekről, de hogy igaz legyen… Épp elég volt az űrbéli teremtmények egész hada, most még halhatatlan istenek is?

De Gregnek nem volt ideje túl sokat elmélkedni ezen.

– Rendben, legyen – adta meg magát Kleiser. – Csak hagyjon hátra egy embert, aki időben jelez nekünk, mi pedig majd várjuk magát Niebüllben. Maga megkapja a bosszúját, mi pedig a vért.

– Így van – helyeselt Zémó. – Az embereken keresztül fogom visszajuttatni az asgardi hatalmat a népének. Asgard mágiával átitatott világában könnyen egyesül majd a halandó DNS-sel, és maguknak nem lesz más dolga, mint kísérleti nyúlként használni az embereket, hogy átjuttassák az asgardi erőt a Chitaurikba.

– Hrrmmm… – morgott egyet Kleiser. – Persze megspórolhatnánk ezt az egészet, ha egyszerűen a maga vérét használnánk.

Erre Zémó elnevette magát.

– Valóban? – kérdezett vissza. – Köszönöm, Herr Kleiser, de az én vérem csak az enyém. Majd ha úgy döntök, utódaim lesznek, ők kaphatnak belőle… Nem. Azt akarom, hogy az engem kiutált asgardiak vére hozza el a végzetet erre a világra. Így nemcsak Odin birodalma vész oda, hanem az általa úgy védelmezett emberi világ is. Ehhez tartjuk magunkat, Kleiser.

– Ám legyen – egyezett bele Kleiser. – Ha tartja magát a szavához, belemegyek ebbe a túlkomplikált tervbe, csak hogy meglegyen a bosszúja… de ha nem tér vissza Niebüllben, megtaláljuk, erre mérget vehet.

Majd a helyszín megint változott – bár még ezt is alig tudta megemészteni szegény Greg. Zémó tehát… egy lenne az asgardiak közül?”

by **Thorhalla** Szomb. 09 Feb. 2013, 13:25

A vízió tovább folytatódott, ám ezúttal valamelyest „békésebb” volt az egész. Végre nem másik világot látott, elvesző dolgokat, nem a pusztulás és a halál, hanem két személy beszélgetése. Két náci vezetőjéé, már az előbb látta, hogy az egyik úgyszintén skrull, azonban most még a báró is ott volt. A szavak, amiket hallott, Odin, asgardiak, jégóriások, a mesékben hallotta ezeket, de azok csak mesék voltak és túlságosan is európaiak ahhoz, hogy igaz legyen. De most ezeket hallva, lehetséges, hogy mégsem az lett volna. Fogalma sem volt, ez már jócskán meghaladta azt, amit a katona képes volt felfogni és megérteni, egy dolog, hogy emlékezett rájuk utána is, de az értelmük túl sok volt számára. Isteni erőt akartak a chitaurinak? Nem voltak így is elég erősek, elég fejlettek és… és… ez már túl sok volt neki. Embereket elveszteni az istenek által? Miféle dolgok voltak még itt, nem elég, hogy földönkívüliek voltak ott mindenhol, de még istenek is harcolnak, ha igaz, amit látott és amit sikerült kivennie. Miért tette… miért? Az már semmiség volt, hogy a báró istennek tűnt… már-már remélte, hogy vége az egésznek, de nem, megint egy újabb helyszínt látott meg.

by **Ultimate Guru** Vas. 10 Feb. 2013, 13:53

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvenhatodik bejegyzés.

Őrmi még mindig bírta a megpróbáltatásokat és a borzalmas látomásokat, amelyek épp oly ijesztőek voltak, mint igazak – ezt érezte Greg. Minden, amit látott, igaz volt.

Újabb laboratóriumot látott, amely hasonlított azokra, amelyeket az X-Fegyvernél láttunk, csak épp… valahogy idegenebbek voltak. Fejlettebbek. Sötétebbek, a szó minden értelmében.

Embernek tűnő tudósokat látott, akik valójában mind Chitaurik voltak – ezt is biztosan tudta Őrmi a Skrull emlékei alapján. Kis kémcsöveket vizsgálgattak, jegyzeteket nézegettek, és olyan tartályokat figyeltek, amelyekben furcsa kinézetű Skrullok lebegtek. Persze ekkor nekünk még minden Skrull furcsa volt… de ezek még hozzájuk képest is mások voltak.

A beszélgetések idegen nyelven zajlottak, Őrmi mégis értett mindent – erről a Skrull gondoskodott, aki foglyul ejtette. Valahogy az emlékátvitel közben még fordított is neki…

Így értette meg Greg, hogy ekkor már a Chitaurik birtokában volt az a bizonyos asgardi-emberi keverék DNS pár náci katona segítségével. Most azon dolgoztak, hogy átültessék a saját fajukba – és úgy tűnt, sikerrel jártak. Egy pillanatra felvillant az emlékek között a fejlettebb, asgardi hatalommal felruházott Skrullok terve…

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0142

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0142

… majd megjelent ismét az a lény, akivel Izlandon küzdöttünk.

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 1130

Ilyen, és ezekhez hasonló Chitaurikat teremtettek az idegen hódítók – tehát sikerrel jártak. Az asgardi vérrel végre elérték, hogy fejlettebbek, erősebbek, gyorsabbak és intelligensebbek legyenek. Idővel talán… halhatatlanok is.

Majd az embereken is kísérletezni kezdtek. A szövetségeseik, a nácik örömmel küldték a kísérleti patkányokat, hogy őket is erősebbé tegyék – de persze a Skrullok mindig figyeltek, hogy ők ne legyenek túl erősek. Így jöhettek létre az olyan szörnyemberek, mint az a fémmaszkos alak, akivel Izlandon harcoltunk…

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 00154

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 00154

És ekkor… a Greget foglyul ejtő Skrull megszólalt Őrmi elméjében.

– Érted már, ember? Látod már a fájdalmas igazságot?

Én… amikor Greg mesélte ezt nekem, még nem értettem… vagy csak nem akartam érteni, nem is tudom. Pedig világos.

Felrémlettek Őrmiben a cigarettázó férfi szavai…

– Amerika Kapitány erejének titka a vérében keringő szérummal együtt veszett oda… Mi úgy neveztük… szuperkatona-szérum… Emberfeletti fizikum és regenerálódás, kiváló stratégiai érzék, tökéletes kondíció… Két tesztalanyunk volt… Az idegen erők elleni szuperkatonák legyártása az Egyesült Államok és szövetségeseinek seregeibe… Az Újjászületés-projekt maga az evolúció… Az emberi genom mutálódott, továbbfejlődött változata…

Majd eszébe jutottak Nick szavai is…

– Megfigyelték az idegeneket. Már egy ideje tudnak a létezésükről, de azóta tanulmányozzák őket ilyen aktívan, amióta miattuk ilyen hatalomra tettek szert a nácik… Amikor megkezdték az emberi-Skrull DNS keverését, az X-Fegyver is hozzálátott ugyanehhez… A szuperkatona-szérum és a mutáns gén véletlen felfedezése… A kísérletek alapját a Chitauri DNS szolgáltatta…

A Chitauri DNS viszont már egy ideje módosult asgardi vérrel… az X-Fegyver pedig a kísérletekhez felhasználta ezeket a fejlettebb Skrullokat is, bennük az asgardi vérrel…

A szuperkatona-szérum és a mutáns DNS alapja is egyaránt az asgardi-Skrull keverék DNS. Minden szuperkatona és mutáns tehát istenek és idegen szörnyek összevegyítéséből jött létre, és a leszármazottaik szintén ezt a vért hordozzák magukban.

Minden szuperkatona és mutáns részben asgardi és Skrull is.

Ezt az igazságot akarta mutatni a Skrull Gregnek…”

by **Thorhalla** Vas. 10 Feb. 2013, 17:47

Amikor már-már felmerült benne, hogy mindezek nem a valóság szülöttei, csak valamelyik beteg és torz elméé megérezte, hogy nem így van. Mindez a kőkemény igazság volt. Most laborok jöttek, elsőre azt hitte, hogy ott, ahol van, de nem, fejeltebbek voltak, skrullokat látott, kémcsövek, ahogyan annak lennie is kellett volna egy hasonló helyen. Vagyis, ahogyan gondolta, hogy így kellett ennie. Látta a tartályokat, furcsa lényeket benne, skrullok valószínűleg, de a korábban látottak ehhez képest semmik voltak. Amiket mondtak, értette, pedig nem földi nyelven volt, sikerrel jártak, amit az előbb gondolt, hogy nem lehet igaz, mégis! Megvolt az az asgardi DNS, és sikerrel jártak, azok, amiket a tartályban látott már tudta, hogy ilyenek voltak, ezt még magától is összetette. Félistenek és félig földönkívüliek?! Miféle borzalmak ezek?! Látta azt a lényt, amivel küzdöttek, olyanokat, amiket eddig soha, a halhatatlanság volt a cél, de már így is fejlettebbek voltak ezek, mint korábban, erősebb, gyorsabb, okosabb és lehetett volna sorolni. Már az is világos volt, hogy a németek a felsőbbrendűséget honnan vették, ezektől! És átadták ezt a németeknek a fémmaszkos is ilyen volt. meghallotta a skrull hangját az elméjében, bágyadtan és kótyagosan bólintott… már értette, még ha nem is akarta elfogadni az igazságot. Beugrott neki a két részlet, amiket hallott. Mit tettek az emberek is, az USA, a németek. Az Isten szerelmére, mit tettek?
- ELÉÉÉÉG! – üvöltött fel, ahogyan felfogta, hogy mi is volt a skrull célja.

by **Ultimate Guru** Vas. 10 Feb. 2013, 18:18

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvenhetedik bejegyzés.

Őrmi kiáltására ocsúdtam fel. Azonnal felugrottam, hogy kiszabadítsam őt a Skrull kezei közül, de nem volt rá szükség – a zöld rém önszántából elengedte Greget.

Később megtudtam, hogy Őrmi számára az a néhány pillanat, amíg az idegen lény fogságában volt, hosszú perceknek tűnt, pedig valójában talán 10 másodperc sem telt el.

Amikor a Skrull elengedte, Őrmihez rohantam, aki legyengült a vízióktól, alig bírt talpon maradni – úgy kellett őt távolabb támogatnom. Pillanatokkal később már vagy egy tucat fegyveres őr is jelen volt, és nyugtatókkal lőtték teli a Skrullt, aki lassan elájult… és közben mintha gonoszul vigyorgott volna Őrmire, bár lehet, hogy ezt csak képzeltem…

– Greg! – kiáltottam a bajtársamnak. – Jól van? Hall engem?

Ekkor hirtelen azonban a cigarettázó férfi felordított, és az egyik biztonsági őr övéről lekapott egy kisebb pisztolyt, amellyel megcélzott minket.

– Nem! – üvöltötte. – Ennek nem így kellett volna történnie! Azért kapcsoltam le az erőteret, hogy a Skrull megölje őket! KÉMEK! TUDOM! CSAK ÍGY MARADHATTAK ÉLETBEN, AMIKOR MEGJELENT AZ A FÉRFI!

Pár pillanatra lefagytam…”

by **Thorhalla** Vas. 10 Feb. 2013, 18:39

Az üvöltése úgy tűnt, hogy elégnek bizonyult, mert érezte, hogy az oldalán végre enyhül a szorítás és végre valahára rendesen tudott levegőt is venni. Ahogyan a földet elérte megtántorodott, ha nem lett volna ott Bucky, akkor Őrmi valószínűleg a földön köt ki, mert nem tudott volna megállni a saját lábain. Hagyta, hogy a fiatalabb férfi odébb támogassa, a feje még mindig lüktetett és csak ekkor tűnt fel neki, hogy a katonák végre megérkeztek. Igazán lassan végezték itt a munkájukat, ha percekbe tellett az, hogy ideérjenek. Azt a férfi nem látta, hogy a skrull milyen arckifejezéssel nézi őt, minden ereje abba merült ki, hogy talpon tudjon maradni, nemhogy másra figyeljen. Csak a puffanást hallotta, aztán látta, hogy a lénye elterült. A cigarettásra nézett, amikor az megszólalt. Érezte még mindig magában azt az undort, amit a skrullok az emberek iránt és ez az érzés benne is most valós volt, ahogyan a cigarettást figyelte, amint az rájuk fogta a fegyvert.
- Mi kémek? – kérdezte fanyarul. – Maga is életben van! Maga veszélynek tette ki nem csak a bázist és az itt dolgozó embert, de az országot azzal, hogy kiengedte AZT A LÉNYT! MAGA A NEMZET ÉS AZ ORSZÁG ÁRULÓJA, NEM MI!
Annyira kimerült volt és fáradt, hogy fel sem tűnt neki, hogy a beszéde második felét dühösen teli torokból üvöltötte a cigarettás képébe mit sem törődve azzal, hogy fegyvert fog rá. Amikor csöndben maradt az egyik kezével a falat támasztotta meg és zihálva vette a levegőt, a tüdeje sípolt, le kellett volna szoknia a dohányzásról, a feje lüktetett, de jelenleg nem akart mást, mintsem kijutni innen, majd átkozottul berúgni az előbbiek után és aludni, hogy felejtsen, hogy elfelejtse ezt az egész rémálmot.

by **Ultimate Guru** Vas. 10 Feb. 2013, 19:57

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvennyolcadik bejegyzés.

Csakis Greg kitartásának és lélekjelenlétének köszönhetem, hogy még élek, és egyáltalán leírhatom ezen sorokat. Én ugyan lefagytam, de ő időben kiáltotta el magát, és a biztonsági őrök mind a cigarettás férfi felé fordították a fegyvereiket.

– Ne mozduljon! – kiáltotta az egyikük. – Dobja el a fegyverét, hogy kivizsgálhassuk az ügyet!

– Maguk vakok? – üvöltött vissza a cigarettás. – ŐK a kémek! ŐK az ellenség!

– Azt mondtam, dobja el a fegyverét! – ismételte meg a fegyveres őr.

– NEM! MEG KELL VÉDENEM AZ ORSZÁGOT ÉS AZ EMBERISÉGET!!! – és ezzel a cigarettázó a fegyverrel az őrök felé fordult… elkövetve élete utolsó hibáját.

Azonnal össztűz zúdult rá, és a férfi, akinek a nevét sosem tudtuk meg, holtan rogyott össze. Talán szégyellnem kellene, de… megkönnyebbültem, hogy meghalt. Már az első pillanattól kezdve rossz érzéseim voltak vele kapcsolatban. Lehet, hogy ő sem bízott bennünk, csak parancsot teljesített, aztán Nick kis műsora után végleg elhatalmasodott rajta a paranoiája.

Most így visszagondolva… mintha az egyik biztonsági őr ismerősnek tűnt volna. Sisak takarta az arcát, csak a szemét láttam, de… egy pillanatra mintha úgy tűnt volna, egy színesbőrű férfit rejt a sisak, aki biccent felénk.

Bizonyára rosszul láttam. Az nem lehetett…

Újból Gregre néztem.

– Jól van? – kérdeztem tőle.

Aztán végre egy őr is odajött hozzánk, hogy megvizsgálja Őrmit, és elkísérjen minket a gyengélkedőre – sűrű bocsánatkérések közepette…”

by **Thorhalla** Vas. 10 Feb. 2013, 20:23

Őrmi tisztában volt vele, hogy mit tesz, magát is gyűlölte ezért abban a pillanatban. Tudta, hogy megöleti a férfit, de ott volt benne, hogy a hazáért teszi és azért, hogy… nem számított talán. Csak véget akart ennek vetni. Ahogyan felkiáltott az őrök végre felfogták a helyzetet és feléjük fordultak, egészen pontosan a cigarettás felé. Szópárbaj alakult ki közöttük, Greg már csak fáradtan és fásultan figyelte, az egyetlen, amit felfogott, hogy már nem felé irányulnak a fegyverek. A cigarettás üvöltözött, majd fordult, óriási hiba, már nem is érzékelte a „főnöke” a valóságot, vajon azt felfogta, hogy most ölette meg magát? Nem volt valószínű, a lövések sokáig vízhangzottak a fülében miután a fegyverek elsültek és a cigarettás pedig holtan terült el a földön. Bucky hangjára rezzent össze Őrmi és fáradtan, kimerülten, migrénnel küszködve csak megrázta a fejét.
- Inkább mennék vissza Izlandra még egy körre – nyögte.
Legalább a humoránál volt most is, csak ez mutatta, hogy nem reménytelen a helyzet. Az is feltűnt neki, hogy megérkezett valaki oda és kísérik valahova, bocsánatkérések, vizsgálatokat említenek.
- Inkább egy… vagyis három üveg vodkát és pálinkát, aztán hagyjanak békén és jól leszek.
Dünnyögte, miközben hagyta, hogy a gyengélkedő felé vezessék.

by **Ultimate Guru** Pént. 15 Feb. 2013, 21:04

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, ötvenkilencedik bejegyzés.

Lassan felkísértek a gyengélkedőre. Ebből a szobából többet láttunk, amíg ott voltunk, mint bármely más helyiségből – de, meg kell hagyni, az orvosaik értették a dolgukat.

Alaposan megvizsgálták Őrmit, vért is vettek, megröntgenezték, és még ami kell. Én csak attól féltem, hogy az igazi kár Greg elméjében történt, nem a testében…

A vizsgálatok közepette, amikor épp nem sürgött-forgott annyi ember Greg körül, odaléptem mellé – mert persze ezek után már egy percre sem akartam magára hagyni.

– Tényleg minden rendben? – kérdeztem tőle. – Az a pár pillanat, amíg az a rém a karmai között tartotta… Nem tudom, mit tettem volna, ha Steve után még egy közeli bajtársamat meg kellett volna gyászolnom.”

by **Thorhalla** Szomb. 16 Feb. 2013, 08:02

Hamarosan visszaértek a gyengélkedőre, jobb híján engedte, hogy megvizsgálják és azt tegyenek vele az orvosok, amit csak akarnak. Nem szerette őket, de tudta, hogy felesleges lenne ellenállni, vagy megtagadni a vizsgálatokat, innen nem mehetne el addig, amíg ezekkel nem végeztek. Így egyelőre szótlanul tűrte, de közben végig azokon gondolkodott, amit látott. Ez túl nagy és szörnyű tudás volt egy személy számára, de vajon mennyi joga volt ahhoz, hogy belevonja ebbe Bucky-t? A fiú még fiatal volt talán az igazsághoz, és nem akarta elrontani a hátralevő életét ezzel, de a fenébe is! A legjobb barátját is érintette, és mindenen együtt mentek át, joga volt ahhoz, hogy tudja.
Legalább addig életben akart maradni, amíg nem látja a feleségét újra, meg a fiát, a fiát életében először. És amíg… amíg nem mondja el Bucky-nak azt, amit megtudott. Mikor a fiú odalépett hozzá a szavai után még Greg is meghatódott. Barátságosan szorította meg Bucky vállát.
- Jól vagyok, csak fáradt és kimerült – mondta. – Tőlem nem lehet ilyen könnyen megszabadulni.
Ezt már-már jókedvűen tette hozzá, majd ha épp nem volt orvos a közelében, akkor halkan mondta, hogy csak Bucky hallja.
- Később elmondom – suttogta, majd felnézve hangosan folytatta. – Megmaradok? – kérdezte tettetett nemtörődömséggel az orvosoktól.

by **Ultimate Guru** Vas. 17 Feb. 2013, 14:56

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, hatvanadik bejegyzés.

Mosolyogva biccentettem Greg válaszára, majd az orvosok részletes elemzést nyújtottak nekünk Őrmi állapotáról. Bevallom, már nem is emlékszem minden szóra pontosan, de a lényeg az volt, hogy Gregnek kutyabaja, csak pihennie kell.

Megnyugodtam. Mindketten megnyugodtunk.

Ezzel lassan a végéhez ért a történetünk, amit kedves olvasóimnak el akartam mesélni. De még mielőtt végleg lezárhatnám életem ezen fejezetét, meg kell emlékeznem arról is, mi történt a vizsgálat után…

Két kimért, öltönyös férfi lépett be a gyengélkedőre, amikor az orvosok távoztak. Semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcukról – mintha csak emberbőrbe bújt gépek lettek volna. Hidegek. Merevek. Ridegek.

Az egyikük semleges tekintettel végigmérte Greget, majd engem… utána pedig, mindenféle bevezetés nélkül, rákérdeztek.

– Uraim – kezdte az egyikük rezzenéstelen hangszínnel –, nem tudjuk Önöket kárpótolni azért a kellemetlenségért, amit a kollégánk miatt kellett elszenvedniük. Nem is áll szándékunkban, ugyanakkor a hiányzó munkaerőt pótolnunk kellene. Önök már mindent láttak itt. Az amerikai kormány nevében szeretnénk felkérni Önöket, hogy álljanak be különleges ügynöknek az X-Fegyverhez. A fizetésre biztosan nem lesz panaszuk, de a munkájukról soha, senkinek nem beszélhetnek. Soha. Senkinek. Várjuk a válaszukat.

Nyeltem egyet… majd Őrmire pillantottam.”

by **Thorhalla** Vas. 17 Feb. 2013, 15:21

A vizsgálatok lassan véget is értek, eléggé elhúzódtak és rengeteg szakszót mondtak el, amiből igazából szinte semmit sem értett. A lényeget viszont igen, hogy nem lett semmilyen baja azok alapján, amit elmondtak. Ennek végtelenül örült, legalább azt jelentette, hogy lassan hazamehet, hosszú évek után, először. A pihenés, amit előírtak pedig olyan volt, ha mást kellett volna tennie is az első a pihenés lett volna. Most már megnyugodhatott, az egyetlen izgalom pedig az volt, hogy végre láthatja a fiát. Ám még mindig nem ért véget az egész, két újabb alak jött be, tudta, hogy ezek nem azért jöttek, hogy hazakísérjék őket. És igaza lett, újra elhangzott, ami korábban is. Egyszer már megkérdezték, hogy akarnak-e itt dolgozni, csak azért láthatták az itteni dolgokat, mert igent mondtak. Most pedig nem volt sok választásuk. Túl sokat tudtak és láttak, ha nemet mondanak előbb vagy utóbb elhallgattatják őket, nehogy elmondhassanak valamit, bárkinek is. Őrmi Bucky-ra nézett, sarokba voltak szorítva, de ha itt vannak, akkor talán tehetnek valamit az ellen, hogy ezt az egészet leleplezzék és tehessenek a skrullok és egyéb lények ellen.
- Nem igazán hiszem, hogy van más választásunk – mondta Bucky-nak, majd a két öltönyösre nézett. – Elfogadom az ajánlatukat és a munkát.

by **Ultimate Guru** Szer. 20 Feb. 2013, 21:13

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, utolsó bejegyzés.

Elmosolyodtam Őrmi válaszára – elfogadta az ajánlatot, és ez így volt rendjén. Ez a hely… a velejéig romlott volt, de csak úgy tehet bármelyikünk is ellene valamit, ha beépül. Ahogy Nick tette. Bíztam Gregben, és tudtam, hogy semmi olyan tettet nem fog annyiban hagyni, amely a hazája és az emberiség ellen irányulna.

Én is az öltönyösökre pillantottam… és megráztam a fejem.

– Köszönöm, uraim – kezdtem bele –, de félek, ez meghaladná az én képességeimet. Csak egy egyszerű haditudósító vagyok, még csak nem is igazi katona. Nekem… már elég volt a halálból, a vérből, az idegenekből… Kérem, engedjenek haza. Bármilyen titoktartási nyilatkozatot aláírok, ha kell. És ha vannak még itt bajtársaink… őket is engedjék el. Rászolgáltak, hogy hazatérhessenek.

Bevallom, arra számítottam, tovább győzködnek majd, esetleg megfenyegetnek, talán meg is ütnek… de nem ez történt. Csak bólintottak, majd kisvártatva valóban érkezett egy újabb férfi egy-egy szerződéssel – az egyik vastagabb, mint a másik.

A titoktartási nyilatkozataink voltak, illetve Őrmi esetében a munkaszerződése.

Az unalmas és fárasztó papírmunka lényege az volt, hogy ha valaha is beszélek arról, amit itt láttam és hallottam, börtönbe zárnak, esetleg elmegyógyintézetbe, én és a családom mindenünket elveszítjük… de eszem ágában sem volt beszélni. Ugyan ki hitt volna nekem? Talán most, ezen sorok olvasói is őrültnek tartanak a történetem miatt… már ha eljut valaha valakihez ez a napló.

Alaposan áttanulmányoztam a nyilatkozatomat. Minden megtorlás csak arra az esetre vonatkozik, ha még életben vagyok… így a naplót a halálom után a nejemre, a drága Gailre hagyom, és ő eldönti, mi legyen a sorsa.

A magam részéről még Őrmitől se nagyon tudtam elbúcsúzni, olyan gyorsan kitettek a bázisról, és soha többé nem láttam se Skrullt, se gyilkos szuperkatonákat, se semmilyen borzalmat… de Greggel még párszor találkoztam, és egyszer elmesélte nekem a látomásait, amelyekről írtam. Most nem tudok újra belegondolni abba a beszélgetésbe, és hogy mennyit kellett győzködnie, hogy higgyek neki…

Istenek és szörnyek… Belőlük lett az emberi evolúció új lépcsőfoka. Vajon ezzel hány ponton gyaláztuk meg a természetes fejlődés menetét? Látom napról napra, ahogy nő a különös képességű egyének és mutánsok száma a világban, és a szörnyű igazság görcsbe rándítja a gyomromat. Ha Steve mindezt látná és tudná, minden erejével küzdene ellene, én pedig csak naplót írok.

Vajon… tényleg a világűrből jött szörnyek az igazi ellenség, vagy a szörnyeket a lényünk legmélyén rejlő egyetemes természetfeletti érzék hívta életre? Ez már az ókortól kezdve így volt, hiszen a legkorábbi, egyiptomi és mezopotámiai vallásokban is számos szörnyeteggel és démonnal találkozni.

Az istenek és szörnyek harca pedig… talán a rend és káosz örök küzdelme a mi világunkban. Túl kicsik vagyunk mi ehhez. De már a részesei vagyunk, és ideje, hogy tekintetünket egyre inkább a sötét, ismeretlen kozmosz felé irányítsuk…

Mert nem vagyunk egyedül.

U.I. Ezen sorokat barátomnak, Amerika hősének, Steve Rogersnek ajánlom. Nyugodj békében, Kapitány.”

by **Thorhalla** Csüt. 21 Feb. 2013, 14:50

Bucky-ra nézett, azonban ő mégsem fogadta el az ajánlatot, valahol megértette, hogy a fiú miért döntött így, hiszen nem volt katona, se semmi ilyen. De ő maga? Muszáj volt így tennie. Most nem volt ideje arra sem, hogy a társától elköszönjön, mert megkapták a papírokat, amiket alá kellett írni. Alaposan olvasta el azt, ami a papírokban volt, nem mintha beszélni akart volna valakikkel odakint erről az egészről. Végül aláírta azokat és ettől kezdve nem igen volt visszaút…
A következő években – egészen a saját élete végéig – igyekezett folyamatos kapcsolatot fenntartani Bucky-val, egyszer még elmesélte neki azt is, hogy mit látott akkor, amikor a skrull elfogta. Évekig nyomasztotta mindaz és muszáj volt valakinek elmondania. A családi élete jól alakult, a fia felnőtt úgyszintén katonai pályát választott, két unokával ajándékozta meg, egy fiúval és egy lánnyal, akik úgyszintén ezt a pályát akarták később folytatni és tették is, ahogyan majd jócskán a halála után a dédunokája is. A munkahelyén igyekezett végig úgy dolgozni, hogy az emberiség profitálhasson belőle, az elkövetkező generációk. Ha tudta kereste a kapcsolatot Nick-kel és neki is segített, illetve mindent megtett azért, hogy a helyes irányban működjön minden, egy-egy kisebb szabotázs, adatok meghamisítása, persze mindez úgy, hogy ártatlanokban ne essen kár. Erre mindig ügyelt, próbálta megtenni a hazájáért azt, amit kellett és amit úgy érzett, hogy muszáj megtennie. Tudta, hallotta és látta, hogy miként nyer teret az evolúció új lépcsőfoka, ami nem is volt igazából evolúció, csak elrontott kísérletek és földönkívüliek haditechnikájának eredménye.
Tudta, hogy noha a nevére nem igen fog senki sem emlékezni, de mégis… szerette volna, ha az eredményei és érdemei fennmaradnak és egy szebb jövőt biztosítanak majd akkor, amikor ő már régen nem lesz az élők sorában.

by **Ultimate Guru** Szomb. 23 Feb. 2013, 12:53

Újvilág – II. korszak

5. fejezet: A múlt árnyai – Epilógus

Ismerős város, ismerős épület…

Amerika. New York. Manhattani felső öböl. A Triskelion újonnan befejezett épülete.

A Különítmény megalapításának évében járunk. Nick Fury tábornok nem is olyan régen vette át a S.H.I.E.L.D. vezetését, és a fő célja, hogy szuperképességekkel felruházott különleges katonákkal biztosítsa a nemzeti, sőt globális védelmet minden létező betolakodó ellen.

De a keresés lassabban megy, mint gondolta.

Az Amerika Kapitányt megteremtő szuperkatona-szérum örökre elveszett a Kapitány halálával, a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozó legnagyobb elmék, dr. Bruce Banner és dr. Hank Pym pedig még nem mutattak fel értékelhető eredményt. A mutáns gén is túl kiszámíthatatlan, Tony Stark Vasember-technológiája meg hétpecsétes titokként van elzárva a Stark Vállalatnál.

Banner doktor szobájában vagyunk a Triskelionban. Egy igazi agglegénylakás – szétszórt ruhák, alsóneműk, ételmaradékok, jegyzetek mindenfelé. Banner egy nagy halom, képleteket tartalmazó dokumentum között ül a kanapén, és telefonon beszél Nick Fury tábornokkal.

– Hogy hogy vagyok? – kérdezi ingerülten. – Ön szerint hogy vagyok, tábornok? Hank Pym fel-alá parádézik, és Óriásnak nevezi magát, míg én itt üldögélek egy üveg bor társaságában, és hasznavehetetlen egyenletekkel firkálom tele a jegyzetfüzetem. Miért hagyom egyáltalán, hogy ez a fickó így semmibe vegyen? Még a végén ő fogja összerakni az egész nyüves csapatot, ha nem tudom időben megfejteni ennek az átkozott szuperkatona-szérumnak a titkát! És miért nem tudok meg sem szólalni a többiek előtt úgy, hogy ne nézzen rögtön mindegyikük totális és reménytelenül--

Itt hirtelen megakad Banner hangja… majd remegő hangon folytatja.

– Parancsol, tábornok?

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0218

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0218

– Hogy… Hogy érti, hogy nem fogom elhinni, kit halásztak ki a Jeges-tengerből?

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0315

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 00120

Újvilág – II. korszak

5. fejezet: A múlt árnyai – VÉGE

Az X-Fegyver központi bázisa (megszűnt) - Page 3 0172

Folytatása következik: Az ördög maga!

by Ajánlott tartalom