Otthon, a testvériség Bázisa

Hatalmas, majd nyolc méteres belmagasságú hely. New York csatornáinak egyik volt titkos bunkere. Kilenc lakó szobával, egy nagy közösségi résszel, ami több tonnányi könyvel, szobrokkal, díszekkel van teli. Egy sarokban pedig a falon 52 fénykép van kirakva és a fal előtt gyertyák égnek. itt található a konyha is, vagyis egy pult asztal, pult székekkel, egy nagy hűtő. Teli van kényelmes fotelekkel és még egy tévé is van bár kicsit leharcolt.

A villanás után a páros megérkezik.
- Üdvözöllek itthon. A mutánsok Testvériségének a főhadiszállásán. Olyan vastagak a falak, hogy nincsen mutáns érzékelő, ami megtalálna minket. Válassz nyugodtan szobát. Pár már foglalt, de szabad vagy és azt teszel, amit akarsz.
Majd megjelenik két alak.
- Íme az új testvériségünk pár tagja. Max Power.

- És a félelmetes mutáns, akit Egyiptomban találtam meg.

A fiú kezet nyújt.
- Otthon csak úgy hívtak, hogy Hórusz.

Körülnézek a helyen, kicsit régies de azért jó, látszik, hogy valahol a föld alatt lehetünk, vannak itt szobák és ez lesz az új otthonom, ez egy fontos dolgot jelent ez nem csak egy egyszerű quest ez egy questline és ahogy eddigi unalmas életem végig gondolom maga a főtörténetszál veszi itt kezdetét! Végignézek a klántársaimon, a minotaurusz szerű izomagyú nem olyan szimpatikus, de Hórusz kézfogását örömmel elfogadom.
- Andrew Ramirez, de a név akármikor kicserélhető 99-re. Mi a képességed?
Ha a bemutatkozással végeztem keresek egy közepes méretű sarokban elhelyezkedő szobát és odaviszem a cuccaimat.
~ Szabadság, Testvériség, csupa klassz dolog, végül is jobb mint várni, hogy mikor jön ki a rendőrség az eltűnések miatt és találják meg a szüleim hulláit és tartóztatnak le. Le kellett volna égetni a házat...

Hórusz elkíséri Ramirezt.
- 99? Érdekes név. Tetszik.
A kérdésre kitárja a szárnyait.
- Egyiptomban azt hitték maga az isten vagyok.
Mondja nagy büszkeséggel és cinikus mosollyal. Mikor lepakolt Hórusz visszakérdez.
- És te mire vagy képes?
Mire vissza érnek Max éppen egy hatalmas tál müzlit tol az arcába.
- Ez a fickó mindig eszik. Hihetetlen.
Skarlát Boszorkány mester Hagyja őket beszélgetni és elsétál. Az egyik könyvekkel teli sarokba int a lejátszónak és beül egy könyvet olvasni. A kezében az Elveszett Paradicsom van és a gép egy ismertebb művet játszik le.

Mágus marad mágus, jó lesz ez a név nem variálok sokat. Hórusznak tetszik a felvett nevem, hát igen körülbelül egymillió másik embernek is tetszik ebben az országban, vagy legalábbis én ahogy a hozzászólásokból levettem a videók alatt.
~ Szárnyak, karmok, biztos ügyesebb, erősebb és kitartóbb is az átlagnál, megfelelő képességekkel rendelkezik légi "ragadozásra" szerintem egy embert is simán elvisz, vajon karmos a lába? Olyan mint az egyik lény a Heroes háromból... jól hangzik!
Mikor megkérdezi, hogy én mire vagyok képes gyorsan átalakulok és így megmutatom neki.
- Valamilyen ellenálló kristály alak. Azt már tudom, hogy ilyenkor golyóálló vagyok, meg jóval erősebb az átlagnál.
Kicsit várok amíg így megjegyzi a kinézetem majd visszaalakulok mielőtt itt is törni, zúzni kezdek. A klán vezető elvonul egy kicsit olvasni, nagyon művelt lehet, bár sem a könyv sem a zene nem vonzz amit hallgat, mégis ezek felkeltik bennem az alkotás vágyát.
- Értesz a gépekhez? -kérdezem Hóruszt- Játékokban meg filmekben látható dolgokat szoktam újratervezni, hogy a valóságban is megépíthető legyen, csak másképp működjön. Csak most egy egyszerű harci motornál megakadtam... nem tudom, hogy mennek ott a felfüggesztések meg tengelyek.

Hórusz elvigyorodik.
- Menő képesség.
Mondja elismerően. Majd Max felkapja a fejét az építésre.
- Te is tesó? Ezt látnod kell!
Mondja és a tányérját félre vágja. Megindul az egyik terembe és mutat egy szívósabb choppert.
- Házi készítésű. Egy régi 87-es darabot kezdtem javítani és a végén a nagy részét kicseréltem.
Hórusz megadóan masszírozza a homlokát.
- Srácok, sürgősen kel nektek egy nő.

Hórusznak tetszik a képességem, igen én is úgy gondolom, hogy hasznos a menőséghez nem értek, arról annyit tudok minél drágább valami annál menőbb. Választ a tervezésre olyantól kapok akire nem számítok Max, a látszólag teljesen izomagyú hirtelen lendülettel vezet el a saját építésű motorjához.
- Egyedi nem szabvány, tetszik. Használni is fogod majd? Vagy csak szórakozásból építed?
Hórusz felvet valamit, először nem is értem igazán mire gondolt, de aztán persze leesik a tantusz valóban, egy jól összerakott RPG-s csapatban van egy női tag is.
- Jó ötlet, a nők átlagosan 17 százalékkal pontosabbak és nagyjából ennyivel is szívósabbak ha rendesen ki vannak képezve, ami elég sokat javít mondjuk egy squad értékein, főleg ha az ölés per eltelt idő arányt nézzük.

Max rágódva nézi a művét.
- Eredetileg használatra szántam, de azóta is csak bütykölöm és építem. Mindig találok valamit rajta, tudod, hogy hogyan van ez.
Ramirez szavaira a duó összenéz. Kellemetlenül kicsit zavartan nézik a fiút.
- Nem angol az anyanyelvem, de tutira veszem, hogy ez egy fájdalmas sikoltás volt egy jó kufircra.
- Minimum.
Mondja Max Hórusz szavaira.

Igen a motor folyamatos bővítését megértem, így van ezzel az ember ha valamit alkotni szeretne soha nem tökéletes mindig lehet rajta csiszolni, újragondolni stb... így gyakorlatilag egy-egy munkával végtelen időt el lehetne tölteni. Szóval ő is a kikapcsolódásért csinál ilyeneket, végre valami közös pont. Az utolsó mondatom után érzem kicsit zavaró nekik a dolog, már megszoktam ezt az emberektől ügyet sem vetek rá, kicsit másképp gondolkodom mint ők.
- Hát most én érzem magam furán de nem teljesen értem ti mit beszéltek... vagyis nagyjából sejtem de nem vagyok benne biztos. Nagyon alacsony a szociális pontszámom, eléggé a Bond kategóriába tartozom, tehát nulla per nulla per hét-
~ Ezt így nem fogják érteni... pedig hogy is mondhatnám másképp?
- Vagyis nem értek az emberekhez. Nagyon nem.

Hórusz hátba veregeti a fiút.
- Látszik öcsém!
Mondja biztatóan.
- Mit szólnál, ha javítanánk ezen? Mondjuk elvihetnénk egy buliba.
- Buli! Ez az!
Üvölti el magát Max.
- Azt hiszem 2-1re leszavaztunk.

Szerencsére elég jól kezelik a helyzetet, de én még életemben nem voltam buliban... vagyis de bár az még ezer éve volt egy szülinapi buli és azt tudom, hogy annak semmi köze nem volt egy átlagos hc partyhoz, már amit össze-vissza halottam.
- Köszi, de én igazából még egy buliban sem voltam... szóval szükségem lesz egy kis segítségre.
Gondolom számomra elég megalázó a helyzet, legalábbis az ő szemükben minimum olyan mértékben, mint amikor nekem közli valaki, hogy ő még soha életében nem fogott kontrollert a kezében, hát igen kínos. Hirtelen eszembe jut egy ötlet.
- Vinnék két pisztolyt, meg egy kisebb robbanószert is össze lehetne rakni, azt a WC-ben robbantani. Olyan jó kis ámokfutás lenne belőle, simán lekörözné az ilyen iskolai őrültségeket, minimum tizenhét halálos áldozattal és negyven súlyos sérülttel.
~ Nem, nem erre gondoltak a buli alatt, nagyon hülye vagyok... na gyorsan fordítsunk a helyzeten amíg lehet.
- Látnotok kellene az arcotokat... Hehehe.

A páros jó ideig némán nézi a srácot majd Hórusz elmosolyodik.
- Tetszik a terved, de minek fegyver?
Ezzel a megmutatja a madárkarmos kezét. Majd mond egy érthetetlen szót.
- Otthon így hívtak, azt jelenti a szüzek megrontója.
Kacsint a srácra.
- Nincs menekvés, ha repülve kaphatod el őket.
- Ez mind szép és jó, de hogyan jutunk ki innen?
Kérdi Max és Hórusz gondolkozik.
- Használjuk ki, hogy a főnök elkalandozott és keresünk egy bulit.
- Oké.
A páros 99re néz.

Úgy tűnik Max és Hórusz elég jóban vannak, remélem engem is bevesznek és lesz majd egy triumvirátusunk.
~ Az ötlet tetszik, bár alapjában véve őrültség a kinézetükből azonnal kiderül, hogy mutánsok és a SHIELD vagy micsoda biztosan egy egész halálkommandót küld a nyakunkba mint a reptéren MW2-ben, aztán rohadt nagy balhé lesz és ha mázlink van a mágus kivarázsol minket. Atom.
- Persze, jó ötlet, felőlem indulhatunk.
Én nem tudom, hogy merre kell menni, de gondolom ők mutatnak utat. Miközben haladunk a kijárat felé, vagy valahogy kijutunk azért elmondom hangosan is, amit előbb végig gondoltam.
- Vicces lesz, mert gondolom rögtön kiszúrják, hogy mutánsok vagyunk, főleg ha még ügyeskedünk is. Gondolom rohadt nagy balhé lesz belőle kijön a SWAT, és utána ha mázlink van, a mágus főnök elvarázsol minket... és öt hétig tisztíthatjuk a WC-t.

A páros már elkezd gondolkodni amikor meghallják a főnök hangját.
- Bár értékelem az önállóságot, de sajnálatos módon a terveiteket el kell halasztanotok. Megtaláltam még két fivérünket. Most azonnal indulunk.
Max a többiekre néz.
- Road trip?
Ezzel ötösre emeli a kezét és Hórusz belecsap majd mindketten várják Ramirez tenyerét. Ha benne van követik a főnököt. Aki egy felfelé vezető lépcsőhöz tart.

//Előzmény: Kék ibolya bölcsőde és óvoda//

Ahogyan Magneto eltűnt és a szavai is elmosódtak az utolsó szóra már Skarlát Boszorkánymester állt előttem. Felemeltem a fejem, néhány másodperc kellett, hogy felfogjam a szavát, hogy tudod. Két kézzel sikoltva próbáltam ellökni magamtól és a falig hátrálni. Sírva öleltem át a lábamat és a kezeimmel is a fejemet takartam el.
- Te halott vagy, te halott vagy, láttalak meghalni, láttam…
Amit láttam, mi volt az igazság, mióta nem tudtam magamról és mi volt álom? Mit tett velem, miféle mocskos játékot űz velem.
- Miért tetted ezt velem? – kérdeztem. – Miért? Nem vagyok az, akinek gondolsz… én… én vagyok…
Anya soha sem hazudott volna nekem, elmondta volna, elmondta volna. A hajam sem magyarázat, a sokktól és a traumától őszültem meg.
- Én Serena Amelia Davidson vagyok, nem más – ráztam meg sírva a fejem. – Haza… haza akarok menni, haza Kormihoz.
Megrázkódtam a zokogástól és úgy tettem fel a következő kérdést.
- Minden hazugság volt? Honnan… honnan raboltál el?

Korábban:
Skarlát letérdelt a lány mellé. Az egy ágyról ugrott fel.
- Amikor kiakartál szállnia kocsiból kénytelen voltam álomba rakni téged,d e amit láttál nem álom volt, hanem az igazság. Az én igazságom. A múltam és a te jövőd... húgom.
Mondja és próbálja megfogni a lányt, ha távozni akarna.
- A hajad vissza változott, mert a szüleid már nem változtatták meg. Örökbe fogadtak és a kormány ölte meg őket, hogy téged végleg eltüntessenek. Aztán úgy vélték ártalmatlan vagy. Minden igaz volt. Tudtuk, hogy ki vígy. Évek óta. Csak reméltük téged nem fognak... bántani. Azok után amit az asgardiak tettek a családommal nem hagyhattalak magadra többé.

- Nem – ráztam meg sírva a fejemet. – Nem, nem, nem és nem!
Motyogtam az orrom elé, nem akartam elhinni, hogy igaz, amit mondtak. Nem, a kormány nem bánthatta őket, ők emberek voltak, apa már akkor meghalt, amikor kicsi voltam, öt éves, akkor jelentkezett a képességem. Anya és a bátyáim, nem!
- Hazugság! – kiáltottam rá. – Baleset volt! Baleset! Ha igaz lenne, utána könnyedén megölhettek volna a kórházban, amíg fél évig ott voltam. Nincs közöm hozzád… a hajam nem magyarázat… az a trauma volt… nem valami képesség…
Vagy bármikor, amikor egyedül voltam, mert utána így volt, egyedül a világban, rokonok és család nélkül. Senkinek sem hiányoztam volna, ha eltűnök a semmibe. Ismét megráztam a fejemet.
- Ők gyilkosok voltak, embereket bántottak, ártatlan civileket – sírtam tovább. – Miattatok, a ti fajtátok miatt bánnak így velünk… miattatok nem élhetünk normálisan. Miért kell az embereket bántani a békés együttélés helyett? Azaz őrült is erről akart meggyőzni… aki a gyerekekre támadt a plázánál… ő is csak gyilkolni akar… nem akarok ilyet tenni, nem akarok senkit bántani, nem vagyok olyan, mint ti, nem akarok vadállat lenni én… én ártalmatlan vagyok…

- A... mi fajtánk?
Kérdezte.
- A HÚGOM MEGHALT!
Üvölt a lányra Skarlát kiakadva. Majd térdre borul.
- A nevelő szüleimet halálra verték, mert mutáns volt a gyerekük! Ezek.. ezek az "emberek" szörnyetegek! Az apánk hónapokig intézkedett, hogy neked soha ne essen bajod!
Mondja remegő kezekkel.
- Tudod mit? Gyere!
A csuklójánál fogva rángatja ki a szobából át a nagy terembe és ott a könyvespolcról egy albumot nyoma kezébe. Teli fényképekkel Serenáról. A balesetről. orvosi adatok másolatai.
- Végig figyelt. Nem akart közbe avatkozni. Ugyanazon a napon ölték meg a szüleinket. Azt remélte, hogy téged megkímélnek... egy ideig így is volt.

Az üvöltésére próbáltam távolabb húzódni, amennyire csak tudtam és igyekeztem a lehető legkisebbre összehúzni magamat. Amit tudtam róla azok alapján képes lenne még engem is megölni. megráztam a fejemet ismét.
- Nem ítélhetsz meg néhányról mindenkit – néztem fel. – Mert néhány szörnyeteg, nem mind az…
De sajnos az emberek és úgy tűnt, hogy a mutánsok sem értik meg ezt, hogyan lehetne szép világ, ha ember még embert is öl, nemhogy mutánst. Felsikoltottam, amikor megragadta a kezeimet és kifelé kezdett vonszolni. Hiába próbáltam kiszabadítani a kezeimet, nem sikerült, a térdeimet is többször bevertem a földbe, amikor a ráncigálás közben elestem és a földön is maradtam volna, ha nem ránt tovább.
- Ez fáj! – sírtam.
A kezembe vettem, amit belenyomott, egy album. Remegő kézzel nyitottam ki, én voltam benne, az egész életem, gyerekkorom, kamaszkor, a baleset és minden utána, az orvosi leletek, az, hogy pszichiáterhez járok mind a mai napig, minden. Felnéztem a férfira, próbáltam kitörölni a könnyeket a szememből, ez megérintett, hogy úgy is próbált óvni egy ismeretlen férfi, hogy nem is ismert.
- Sajnálom – mondtam. – De ez akkor sem helyes… engem mindig arra neveltek, hogy bocsássak meg másoknak és… és ne ártsak sehogyan senkinek. Én… csak sajnálatot és szánalmat érzek irántuk, akik félnek tőlünk, nem haragot és gyűlöletet…

Még gyakorlatilag el sem indultunk, de a mágus már lekapcsol minket, remek spotjai vannak, gondolom mindent hallott és egész végig figyelt. Úgy tűnik lazára veszi a dolgot és még egy feladatot is kioszt, elég jó feladat főleg nekem aki még ilyen nagy FNG, két másik tagot kell beszervezni, érdekes. Max és Hórusz rendkívül örül ennek a feladatnak, igen gondolom ők is fanok, de azért ahogy leveszem nem akkorák, Max szövege szerintem nincs teljesen rendben.
~ Road trip, nem is tudom, hát a fene egye meg inkább SSDD, de a road trip is jó csak most nem... nem értem. Na mindegy maradjunk annál, hogy FNG vagyok tehát első küldetésem csakis SSDD lehet.
- SSDD inkább.
Ettől függetlenül én is adok nekik high five-ot, csak. Közben Ghost valamit suttog a fülembe pontosan nem hallom sajnos. Követem a főnököt fel a lépcsőn.

Korábban:
- Én a sajátjaimat sajnálom és féltem. Akiket ki akar irtani az emberiség.
Majd egy gép világítani kezd.
- Dönthetsz. Velünk jössz az új mutánsokért, vagy itt maradsz. Nem engedlek el ameddig nem vagy biztonságban.
Bárhogyan is dönt Skarlát megy a fiúkért.

Most:
A csapat megindul előre /Serenával vagy nélküle/. Egy raktárba vezet a lépcső és ott egy autóba szállnak amjd elhajtanak.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1761p25-reznor-haz#23705

- Én őket is – válaszoltam. – Mind a két felet féltem egymástól… ne legyen háború, kérlek.
Nem tudtam hangosan most kimondani, fájt a torkom és rekedt voltam a sírástól, hogy Magneto úgy tartotta, hogy a mutánsok a jövő, akkor bizonyítsuk be azzal, hogy több eszünk van az embereknél és képesek vagyunk arra, hogy elnézzük amit tesznek, nem pedig visszavágunk, ahogyan korábban. Ránéztem, nem fog elengedni, biztonság? Ez akár évekig is eltarthat… menni vele? Nem volt elég bátorságom, hogy megtegyem, hát nem látta, hogy miként viselkedtem az óvodában is? Én más voltam, mint ő, mint a testvérei, mint az apja, én nem bosszút akartam, hanem csak békét és nyugalmat, mindezt nem vérrel, hanem szavakkal és segítséggel megoldani, mint ahogyan mondta valaki az álomban, az az X-men korábban, amikor még gyerek voltam.
- Maradok – mondtam. – Jelenleg azt sem tudom, hogy ki és mi vagyok, amit a mutációmról hittem öt éves korom óta, hazugság.
Mikor távozott ismét sírva rogytam le a földre, nem tudom, hogy mennyi ideig voltam ott sírva, és meddig nem fogtam fel a dolgokat, míg eszembe nem jutott, hogy mit mondtak az álomban. Akarnom kell a dolgokat és sikerülni fog. Koncentrálni kezdtem, azt akartam, hogy Kormi itt legyen velem, hogy szegény cica ne legyen egyedül, ne legyen nélkülem, hanem legyen itt, legalább ő legyen velem a régi életemből, legalább ennyi biztonságom és támaszom legyen.

A lány hosszú ideig koncentrált magánosan a sötét barlangban majd ki tudja mennyi idő után meghallotta egy macska nyávogását. Kormi zavartan nézelődik, ahogy előbújt egy polc mögül. Látszott rajta, hogy nem ismeri a helyett és picit zavarban van. De futva rohant Serenához amikor meglátta.

Még mindig próbálkoztam tovább sírva, nem tudom, hogy meddig, nem tudom, hogy melyiket szerettem volna, ha sikerül, vagy azt, ha nem. ha nem sikerül, akkor egyszerűen tudom, hogy hazudik és csak itt akar tudni az adatok ellenére, tudták, hogy mutáns vagyok, azért figyeltek és nem pedig, mert amit ő mondott. De ha megtörténik, akkor, akkor igazat mondott. Nem voltam képes arra, hogy eldöntsem, hogy melyiket szeretném, melyik lenne a jó. Nyávogásra kaptam fel a fejemet a hosszú koncentráció után, ekkor jött elő az egyik szekrény mögül. Hogyan? Meglepetten néztem a macskámra, még én sem tudtam, hogy hol vagyunk és akkor ő hogyan? Ezek szerint igaz lenne, amit mondott…
- Kormi! –szóltam rá.
Mikor odafutott hozzám felkaptam az ölembe és simogatás közben magamhoz öleltem.
- Olyan jó, hogy itt vagy – suttogtam könnyezve. – Olyan jó, hogy nem lett semmi bajod kiscicám.
Néhány perc simogatás és kényeztetés után végül a letettem magam mellé és felkeltem a földről. Nem tudtam, hogy hol vagyok, vagy mi van itt. elindultam az ajtó felé, hogy körbenézzek ebben az épületben.
- Gyere, keresünk neked valami ennivalót – mondtam a cicának.

A lány megtalálja a konyhát, amit csak egy bárpult választ el a nagyszoba több részétől. Itt egy kétajtós hűtő van. Rengeteg étellel, amiből csak páron van valamilyen címke. A konyha nagyon felszerelt és hasonlóan az egész nagyteremhez, rengeteg dolog van itt.