Tantermek

Minden más tanterem, amikhez nem szükséges speciális felszerelés.

Játék előzménye

Akva figyelt a részletekre is é nem kerülte el a figyelmét, hogy Ritának egy féltestvére volt.
- Aha, van saját bábud, az jó! A féltestvéreddel ki a közös? Apukád vagy anyukád? Nekem nincs testvérem, nem is tudom, miért. Elég baj volt velem is, lehet, hogy azért
Nevetve mondta ezt el.
- Japán rajzfilmek? Azokat ennyire szereted? Sokan bírják itt őket. A nyelvórára is jársz?
Akvát nem érdekelték ennyire ezek, de párat ő is szeretett. 
- Bábos Lány? Az nem olyan jó. Mint a Pizzás Fiú, kicsit túl van bonyolítva. Azt úgyis mindenki tudja, hogy lány vagy.
Megint nevetett, mert ez elég viccesen hangzott, mivel magától értetődött. Elkezdtek keresgélni a neten, a belső oldalon, de nem találták meg a választ. Veszélyt is megkérdezhették volna, de Akva jobban szeretett beszélgetni, ezért dobta fel az ötletet, hogy menjenek Szonárhoz.
- Még negyed óra és kiderül. Remélem, a rokonom nyer. Passz, de figyelj, megnézzük.
A srác elkezdte kapcsolgatni a távirányítót. Megnézte, volt-e a csatornának ilyen oldala. MEgtalálta és ott Rita meg is tudta nézni a műsort. Találtak szumó versenyt, örülhetett a lány. Utána befejezték még a meccset és Akva üvöltve ugrott fel, mikor az a csapat nyert, amelyikben az unokatesó játszott.
- Hurrá! Ez király volt, majd írok neki, hogy gratulálok.
Letette az üdítős dobozt, bele a szemétbe. Megigazította magát, kikapcsolta a tévét és a gépet, aztán kinyitotta az ajtót.
- Menjünk, menjünk! Azt mondta, a biosz teremben lesz, mert van ott valami előkészíteni valója. Tudod, ő azt is tanítja, mert ilyen vadgazda szakot végzett, ami nem tudom, mi, de elég jól ért a bioszhoz is.
Akva elvezette a lányt a teremhez és mikor beléptek a nyitott ajtón, Szonárt ott látták az egyik szekrénynél papírokra irogatni. Már későbbre járt, a srác kopogott az ajtón.
- Sziasztok! Már hallottam, hogy jöttök - mondta az igazgatóhelyettes mosolyogva.
Messziről meghallott mindent, nem is kellett volna jelezni.
- Mi újság, Rita? Látom, akadt kalauzod, aki vezetget az iskolában.
A srác köszönt és bólogatott a lánynak, aztán ő kezdett beszélni.
- Igen, igen és egy pingpong meccset is megnéztünk már! Ritának van egy kérdése, tanár úr!

Akva figyel, ami a babát illeti, majd kérdez megint a családot illetően. De, az nem is baj, mert legaláb érdeklődik ami jó szerintem, és nekem tetszik is.
- Az apánk a közös, az anyánk nem. Áh, veled baj? Én azt kötve hiszem. Bár, csak most ismertelek meg, így nem kéne ezt mondanom, de most nem tudnállak elképzelni olyannak, hogy netudtak volna bírni veled. - Mondom, bár ha nagyon meg erőltetném magam, biztos menne a dolog. Majd, másra terelődik a szó, például a kedvenc elfoglaltságomra.
- Igen, járok Japán nyelv órára. Mondjuk, a karakterek Japán hangjai, sokkal szórakoztatóbbak, mint mondjuk egy magyar szinkronnak, ezért is inkább feliratosan nézem, kivéve mikor nincs kedvem az olvasáshoz, mert olyankor magyarul is meg nézem. - Mondom, aztán megint téma váltás, a bece nevekre. Akva szerint, a Bábos Lány dolog, kicsit túl lett spirázva, és amúgy is tudják, hogy lány vagyok.
- És, a Marionette Mester? - Feszitem a húrt tovább Akvánál. - De, ha az se jó, maradjon csak a Bábos. - Mondom, mert nem értek az ilyen dolgokhoz, a fiúk ebben mindig is remekeltek jobban. Majd Akva, meg mutatja nekem a diákokra vonatkozó részt, de abban nem volt az ami engem érdekelt volna, így Akva fel alyánja, hogy kérdezzük meg Szonár tanár úrat, amibe én bele is megyek, de csak a meccs után. Közben, a másik kérdésemre is kapok választ, hogy van a csatórnának TXT-je, így tudok majd a szobámban szumo tórnát nézni. A meccs végére kiderűl, hogy Akva unoka tesoja csapata nyert, erre Akva olyanná vált, mint apa mikor nyer a kedvenc foci csapata, és erre csak mosolygok, de nem mondok semmit. Addig, nem is míg a barack lémet meg nem ittam.
- Én is graturálok neki a győzelméhez. - Mondom, majd indulunk ki a szobájából, hogy meg keressük a tanár úrat, hogy neki is fel tehessem a kérdésemet. Egyből a biosz terembe megyünk, ha Akva szavait jól értelmezem. Amint oda érünk, Akva be is kopog, majd be is lépünk az ajtón, és a tanár úr tényleg itt van.
- Jó napot tanár úr. - Köszönök vissza, majad a tanár úr kérdésére bólintok, mert Akva már meg előzött a válasz adással. Majd, amint Akva be fejezte a mondatát, veszem át a szót.
- Nos, igen a kérdésem a következő lenne. Akvával beszélgettünk, és volt szó egy bizonyos engedéjről, és aszt szeretném meg tudni, hogy ez a engedély kérelem bármikor le adható vagy van egy bizonyos határ idő? - Kérdeztem, ha már azért vagyunk itt, hogy ezt megtudjuk.

- Nem volt rossz lányként anya nélkül felnőni? Vagy hogy volt ez nálatok? Nálam szerencsére jó szüleim vannak, együtt  maradtak. Volt velem baj. A képesség megjelenésekor, de előtte is. Pedig akkor még nem gyúrtam
Megint nevetett, ahogy magáról beszélt.
- Nagyon jó elehet, hogy ennyi nyelvet beszélsz. A magyar is idegen, csak azt nem tanítrják itt, vagy nem tudom. Te akkor három nyelvet nyomsz!
A becenevekről beszéltek és Akvának nem tetszett az, amit a lány kitalált.
- Nem, az túl hosszú. Rövid és velős nevek kellenek. Mint Mccoy tanár úrnál a Bestia vagy Logannél a rozsomák. Bábos jó. De csak ha nem bánod.
Meglapogatta a lány vállát és meg is szorította picit. Vigyorogva mutatta a hüvelykujját, hogy köszönte a győzelem szurkolását.
Szonárnál tudhatta volna, hogy a tanárt nem lepték meg. Már rég hallotta őket. A kérdést Rita feltette, Szonár pedig egy pillanatra megállt.
- Igen, utólag is belehetne adni, de én úgy emlékszem, te már rendelkezel ilyennel. Lehet, hogy a beiratkozásnál túl sok minden volt és ez elmaradt.
Szonár Veszélyt szólította:
- Veszély! Nézd meg a nyilvántartésban, hogy Szatmári Rita kimenő engedélye megvan-e!
Egy gépies hang szólalt meg, amit már sokszor hallhattak az iskolában. Akva nem szerette.
- Igen, megvan, kapott szülői engedélyt, hogy kimehessen a szabályok szerint, amik az ő korának megfelelő diákokra vonatkoznak.
Akva mosolyogni kezdett és megint megrázta a lány vállát.
- Na, akkor egyszer kimegyünk együtt, jó?
Szonár is válaszolt:
- Igen, megvan, nincs vele semmi gond. Rita, te is szereted a sportot? Én régebben bokszoló voltam, hivatásos, még Azerbajdzsában, ahonnan jöttem.

Végig hallgatom Akva mondatát, és közben a kérdésén gondolkodom. Bár, annyira nem is kell gondolkodnom, de még is meg teszem.
- Ami azt illeti, a hosszabb hétvégéken, és a szünetekben, találkozhattam vele, és beszélgettünk. Mert anya, dili házban van otthon mert majd nem volt egy iker testvérem, de ő a születésünk kor, ő meg hallt, és csak én maradtam. Eleinte nagyon úgy tünt, hogy meg fog gyugyolni, de mikor óviba kezdtem járni, egy másik lány is volt ott, aki nagyon hasonlított rám, amitől édes anyám vissza eset. Majd, New York ba költöztünk, de látogattuk anyát, mikor volt rá időnk. Aztán apa talált valakit, akit szerethet, és el váltak anyával, de még mindig tartjuk vele a kapcsolatot. A mostohám sorsáról, meg nem tudok semmit, mert ő még tavaj ki jelentette, hogy nem akar velem egy légtérben lenni, mertmutáns vagyok. Félre ne érts, nem panaszkodni akarok, csak el mondtam. - Mondom, csak nem tudom, hogy hisz is nekem. Majd, a nyelv tanulásról is esik pár szó.
- Hát, csak most kezdem a tanulást de igyekezni fogok. - Mondom, majd a becenevek is szóba kerűlnek, én pedig igyekszem egyezkedni, de mert nem akarom tovább fesziteni a húrt, így ki egyezek a Bábos becenévvel. Mert Akva szerint a becenév lényege, hogy rövid, és velős legyen. A meccs után, fel kerestük Szonár tanár úrat, és fel is teszem neki a kérdést, ami emgem érdekel. Meg tudom, hogy igen bármikor lehet be adni, de ezzel már nem kell foglalkozni, mert apa már elintézte nekem a dolgot. Aminek, ropantúl örülök, mert akkor elmehetek az új mangá ért, de addig még várnom kell. Valamint, Akva be jelenti, hogy egyszer majd valamikor ki megyünk közösen a kuriából. Majd, a tanár úr is kérdez.
- Igen, szeretek sportolni. Videó tórnákat végzek, és néha futok is. A bokszot, ismerem. Madarat ismeri a tanár úr? Híres magyar bokszoló, akár csak ön. - Kérdem, bár kötve hiszem, hisz Madár se egy mai fiatal ember.

A lány eléggé nem túl rózsás családi állapotokat mesélt el. Akva csak hallgatta és hallgatta, húzta a száját.
- Húha, nagyon sajnálom! Ezek elég gáz dolgok. Remélem, itt már jobb lesz neked.
Szegény lányt még az ág is húzta. Halott ikertestvér, megőrült anya és ezek után egy mutánsgyűlölő mostoha. Akva meg is rázta a fejét, nem akart belegondolni ebbe a családi helyzetbe.
~Mekkora szerencsém, hogy nekem nincsenek ilyen gondjaim! Szegény kislány~gondolkodott némán.
A nevek és a nyelvek után Szonárnál megbeszélték a lényeget és könnyed társalgásba fordult a beszélgetés.
- Mind szeretünk sportolni, ez jó! Szeretem a sportos diáktársakat. A tanárok közül meg mindenki edzésben van, majd meglátod, Rita - mondta Akva vidáman.
Az igazgatóhelyettes letette az utolsó papírt és a két diák felé fordult.
- Az nagyon jó, ha rendszeresen csinálod. A futás különösen jó, nem kell aggódni az alakodért, ami a lányoknál örök téma. Tudom, van feleségem - mondta és elmosolyodott.
Az asszony mindig a tükör előtt méricskélte magát és olyanokat fedezett fel, amiket Szonár nem látott meg. A futásra rá tudta beszélni és azóta nem volt gond. Nem ovlt annyi gond.
- Madár? Nem. Ja, de, egy régi bokszoló, ugye? Hallottam róla. Csak nem a rokonod?
Szonár meg volt lepődve, hogy egy ilyen fiatal lány ennyire régi, 40 évvel ezelőtti sportolókat ismert. Arra gondolt, hogy a családba tartozott vagy a család barátai közé, azért ismerte. Közben kinyitotta az ablakot, hogy jöjjön egy kis hűvös esti levegő.
- Madár? Miért hívták madárnak? - kérdezte Akva, aki még nem hallott az illetőről.

- Nos, nem te tehetsz róla, nem kell sajnálnod. Mondjuk, ez a mutáns gyülölet dolog a mostohámnál, érthetetlen legaláb is én nem értem. Mondjuk, azért remélem idővel ez megváltozik, én legaláb is remélem. - Mondom, de nem tudom, hogy ezt tényleg így is gondolom. Mondjuk, seretném hinni, hogy a mostohám egy nap még is csak elfogad olyannak, amilyen vagyok. Majd, a nyelvről és a becenevekről más témába kezdünk, végül Akva megint mond valamit a sportal kapcsolatban, amire csak egy biccenéssel jelzem, hogy értem. Majd a helyettest is fel keressük, és vele is beszélgetésbe keveredek, és megint a sportról lesz szó, amit nem is bánok. Aztán, a tanár úr a hozzám hasonló fiatal kis csitrik főbb gondját, a külsőt hozza szóba.
- Na igen, a suliban is a lányok közt ez szokott a főtéma lenni, valaki mindig elégedetlen az alakjával. Mondjuk, én mozgok és ezért jól is érzem magam a bőrömben, így nem is aggódom az alakom miat. De, sajnos vannak akiknek a sport nem elég, és hánytatják magukat, azok az aroneksziások, és ismerek is ilyet, mert az osztály társam volt. Tavaj karácsonykor például, a korházban volt mert kezdte nagyon tulzásba vinni a dolgot. - Mesélem a tanárnak, mondjuk szerencsére, ez a bizonyos osztály társ nem én vagyok, ha nem a barátnőm. Majd, mert ki derűlt, hogy a tanár úr bokszol, így a kereszt apám is témába kerűl.
- Apa barátja, és az én kereszt apám. - Mondom, a tanár úrnak a kérdésére válaszólva, majd Akvához fordulok. Mert, ő is kérdezett valamit. Mondjuk, talán a híres és a bokszoló, mind a kettejüknél igaz, de csak Madárra igaz a magyar része a dolognak.
- Azért, mert olyan a ringben, mint egy madár. - Mondom röviden Akvának, majd ha a tanár úr még mond valamit azt még meg hallgatjuk, vagy lehet még maradunk, nem tudom.

- Jó lenne ha változnának az emberek. Szerintem van rá esély, mert az AIM Kora alatt is gyűlöltek minket, az egész világ, de az is megszűnt.
Akvával jól elbeszélgettek, szimpaitkus volt neki a lány és sok mindenhez hozzá tudott szólni. Szonár ugyanígy tett, ő is barátságos volt a késői óra ellenére is.
- Húha, az komoly betegség és snem is tudják, mennyit ártanak maguknak - mondta Szonár.
Odafigyelt a diákokra, ha valakit ilyenen kapott volna, biztosan elküldte volna kivizsgálásra. 
- Jé, milyen kicsi a vilűág - mondta Szonár barátságosan.
Erről eszébe jutott, hogy voltak olyan könnyű csontú, gyors mozgású bokszolók, akik valban mintha reültek volna. Az idő viszont már nagyon későre járt. Szonár becsukta a szekrényt, aminél dolgozott és összeszedte a papírjait.
- Gyerekek, lassan ideje már aludni menni. Holnap is suli lesz és nem szeretnék alvó diákokról hallani az első órán. Örültem, hogy tudtunk beszélni.
Akva megértette és Ritához szólt:
- Igaza van a tanár úrnak. Gyere, elkísérlek a szobádig, aztán én is megyek aludni.
A sajátjába, mert máshogy nem volt szaad és nem is akart mást a fiú. Szonár lassan távozott és utána Akva elkísérte a lányt, majd valóban elment aludni.

- Valóban, jó lenne. - Egyezem bele bólogatva Akva mondatára, de csak ennyit mondok. Majd, az anorexia is szóba kerül, ami igen komoly betegség, de nekem szerencsére nincs ilyen betegségem, nagyon egészséges vagyok, mint a mak. Én, mondjuk nem látom, ennek az egésznek az értelmét, hogy mi a jó abban, ha valaki meghányattatja magát, hogy szép karcsú maradjon. Hisz, egy kis mozgással is el lehet érni ugyan ezt, és rengeteg sportolási lehetőség is akad. Erre a témára, már nem tudok mit mondani, így csak szomorúan bólogatok, hogy a tanár úrnak igaza van nagyon is. Aztán, a bokszolás kerűl szóba, és én szóba hozom a kereszt apámat, Erdei Zsoltot, alias Madarat, és róla is beszélgetünk, végül a tanár úr csak annyit mond, hogy milyen kicsi a világ.
- Valóban kicsi. - Mondom egyet értően, közben megint bólogatok. Majd, a tanár úr lefeküdni küld minket, és Akva is helyesli a dolgot. Valamint, fel hozza a dolgot, hogy a szobámhoz kisér.
- Jó éjt tanár úr. - Köszönök el a tanár úrtól, majd Akvához fordulok.
- Köszönöm Akva, nagyon rendes tőled, hogy vissza kisérs, de mert a hely az újdonság varázsával hat rám, és mert most úgy is fel vagyok pörögve, így nem hiszem, hogy ma este tudnék is egy szemhunyás nyit is aludni. - Vallombe a dolgot Akvának. Mondjuk, egy altató, vagy esetleg egy meleg tej jól jönne, hátha az segítene rajtam. Amint a szobámhoz érünk, Akvához fordulok.
- Köszönöm ezt a napot Akva, igazán jól éreztem magam veled. - Mondom, majd adok neki egy puszit, aztán a szobámba megyek. Révén még nem jött álom a szememre, így manga olvasásba kezdek, és Lisa a fotelomban üldögél.

(Köszönöm a játékot, és bocs a várakozásért.)