Lanford családi ház - Avagy Tüske bázisa

Nos, valaki beterel minket egy házba, amit valamiért éppen szó nélkül tűrök, feltehetőleg a hangulatom miatt, egyrészt még mindig nem hiszem el, hogy ez valóságos, viszont sosem lehet tudni. Az újonnan közénk érkezett alak eléggé gyorsan idegesíteni kezd a sok szöveggel és azon része főként forralásra kényszeríti az agyvizemet, amikor a képzelődésről kezd el okoskodni, hogy miként is lehetne lehetséges... De végül csak befogja, így pedig nem kell leütnöm, viszont pozitívum számomra az egészben, hogy végre van egy, vagy talán két személy, aki ezúttal végre képes felfogni, hogy igenis nem abból a világból vagyok, mert eddig akinek megemlítettem az úgy volt vele hogy " az is ez a világ volt, csak máshogy ", vagy legalább is valahogy hasonló módon fogalmaztak, nos, tévedtek, végül is engem mosott át ide az árvíz, amit még sokszor fogok emlegetni mert eléggé egyedi élmény volt, nem úgy mint a sárga fényes incidens. Mellesleg valaki úgyis felvázolja alaposan a helyzetünket, vagy talán már fel is vázolta és csak én csúsztam le róla az idegességem elfojtása miatt, így jelenleg csak egy kérdést látok fontosnak.
- Hogyan is fogunk visszajutni? - Mivel elvileg ez az alak képes lenne visszajuttatni minket, de még mindig nem nyögte ki, hogy miként, már ha ez az egész szituáció ténylegesen igaz.

Úgy érzem, nem teljesen értem azt, hogy pontosan mi történik, pedig én is tudományos területeken helyezkedem el, de máson, mint... ez az időzsaru. Lényeg, ami lényeg, visszajuttat minket, szavai alapján karrierjét kockáztatva, viszont megadja nekem azt az udvariasságot, amit elvárok. Hiába, a kultúremberek még nem haltak ki.

- Ha ennek vége, sir, szólunk pár jó szót az érdekében.

Mondom, és lélekben felkészülök az újabb villanásra. Gyors taktikai elemzés: ellenségünk időszingularitást tervez nyitni, véráldozatok által. Oda-vissza folyik a vér a városban, de az időzsaru szavai alapján közel kell lennie a véráldozatnak, és valami északi mitológiai dolog van az egész mögött, szóval nem biztos, hogy a keresztény démonokkal együttműködve csinálja azt, amit. Egy szingularitás bezárására, vagy semlegesitésére az égvilágon semmilyen eszközünk nincs. A többiek intelligenciaszintjükből eredően le fognak ragadni a menekülésnél, vagy az anyagtalan sárkány csépelésénél.

Következtetés: meg kell keresni a közelben a véráldozatos helyet, és megakadályozni az áldozatot, mert a harcot egy ilyen "isten" ellen nem tudjuk felvenni. Magamban elkezdek imádkozni, és kalibrálom az érzékelőimet, mert hétköznapi embereket, akik valószinüleg az áldozatok, még be tudok mérni.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében...

Villanás. Van egy percünk. Inditom az érzékelőket. Remélem, mutat találatot, mert ha igen, azonnal elindulok rakétacsizmákkal a megfelelő irányba, tesztelve, hogy mégis mekkora repülési sebességet bir ez az izé.

És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszitették, meghalt, és eltemedték...

- DE HARMADNAPRA FELTÁMADOTT AZ IRÁSOK SZERINT, NORVÉG RINGYÓ!

Ha nincs találat, akkor meg az Úr irgalmazzon.

Albertnek elkezdett zúgni a feje. Amint megértette, hogy mi a helyzet engedelmeskedett. Fegyverét testével rejtette, engedelmesen bement a zárt helyiségbe. Bele sem mert gondolni, hogy mennyi kárt okozhatnak. De szerencséjükre a "segítőkész" idegen mindent el fog simítani a múltban. Albert azért finoman, egy-két irányított pillantással jelzett Victornak. Ő pedig leengedte puskáját és finoman meglazította pisztolyát. Ő sem bízott az "időrendészben". ~ Miért kéne hinnünk neki... ~ teszi fel magában, magának a kérdést. De már későn. A röpke látogatásuk a múltban véget ért. Ahogy mentek, úgy jöttek...vagy fordítva, vissza New Yorkba, a démoni pokolba. Se Victor, se Albert nem gondolkodott túl sokat. Reflexszerűen emelték a fegyvereiket. Nem szóltak, nem álltak le vitatkozni. Lőttek. Az első szavainál már dupláztak mind a ketten a nőre. Albert azon elgondolkodott egy pillanatra, hogy mennyivel hasznosabb lett volna, ha az egy perccel azelőtti énjeik is jelen vannak. Dupla tűzerő gyanánt. De nem akart és nem is tudott mélyebben belemenni a tér-idő és a köztük való utazás elméleteibe.

Jaj ne ez ismerős.
Gondolta Svarog, amikor megint odaérkeztek oda, ahonnan elindultak. A nő ismét ott volt előttük, ismét összefüggéstelenül beszélt, és ismét átváltozott egy 10 méter magas sárkányá.
Svarog a rádiójáért nyúlt, majd beleszólt.
- Fury, itt Dragunov százados. Küldejenek ide valami olyan cuccot, ami kiütné Godzillát és King Kongot is egyszerre - mondta unottan. - És készüljenek fel arra az eshetőségre, hogy a dinoszauruszok korában is találhatják magukat. Majd mindent elmesélek.
Svarog ezek után felröppent, majd megkinálta a rondaságot három tűzgolyóval.
- A rokonod, Thorhalla valahogy szebb volt...
Majd kitér oldalra, ha esetleg nem sikerül, és egy újabb tűzgolyót dob a sárkány felé.

Ez könnyen ment. Shyrok elterült hála a támadásaiknak, majd felállt és lassan elindult Victor és Albert felé. Svarog magasabbra röppent, megkerülte a sárkányt, majd három tűzgolyót indított el a dög hátával a célban.
Még nem mósodott el a realitás, a saját korukban voltak és látszólag győzelemben. Visszatöltötték a mentést és újra neki mentek a főellenségnek. Ennyi, több tapasztalatuk volt, mint az időszörnyetegnek.
- Rohadtul - eldobta az elsőt.-, ronda, - a másodikat és a harmadikat az időmanipulátor bestia fejére dobta.
Ha célba értek, ha nem Svarog távolabb száll, és jobbról próbálkozik, a szörnyeteg fejét célozza be. Reméli, hogy Albert és Victor is beszállnak a buliba.
- Múzeumba juttatlak Godzilla! - kiáltotta az ügynök. - Na mi van, miért nem küldesz vissza a dinoszauruszok korába?
Hol lehet az energiaforrás, ameddig nem pusztítják el, addig itt a démonoknak aranyélete lesz.

Alberték egy pillanatra sem hagyják abba a tüzelést. Kettesével szórják az ólmot a szörnyű lényre. Látszólag váratlanul éri az össztűz. Albert egy pillanatra el is gondolkodik, hogy a korábbi támadásuk miért nem volt sikeres. De agya teljesen tudatos része helyett most a reflexei működnek. A ravaszt ütemesen húzva ontotta magából a halált. A lény azonban erősebb volt mint várták. Még fel tudott állni és nekik tudott támadni. A két férfi ösztönei bár nem ilyenekben, de harcokban edződtek. Abbahagyták a tüzelést és ketten, két irányban próbáltak meg kitérni a feléjük érkező támadás elől.
Albertnek jeleznie sem kellett. Victor és észlelte a támadó mozgást és a tüzelést abbahagyva tért ki a sárkány elől. Bukfenc nélkül, hason csúszva érkezett a talajra és haladt előre még vagy fél métert. Ekkor a hátára pördült és kereste a célt, jelen esetben a sárkányt és reménykedett abban, hogy nem épp a beleit szándékszik kifordítani. Amint megtalálja a sárkányt újra tüzet nyit rá. Még körülbelül a fél tárja meg kell, hogy legyen Albert is hasonló módon tesz. Ő mondjuk lábra érkezik, de guggoló állásba, ezért tovább is próbál pördülni, hogy egy bukfenc után forduljon szembe ismét az ellenségükkel. Ő sem teketóriázik, ha még megteheti. Egyből lő a sárkányra.

Bár az orrunkra lett kötve, sikeresen lassan reagálok, túlzottan is lassan, nem is értem, hogy miért, így mire észbe kapok, addigra a dög sérülten a földön van, igaz van ereje felállni és támad, ami bár nem úgy néz ki hirtelen, mint ami érinteni fog, de azért a motorral megpróbálok kicsit távolabb kerülni és egyenesbe állítani azt egy támadáshoz. Külön érdekesnek találom, hogy maga a környezet megváltozott egy kissé, kíváncsivá tesz egy kissé, hogy vajon mi okozhatja ezt, bár idővel úgy is meg fogom tudni, így teljesen fölösleges jelenleg ezen agyalni, csupán egy pillanatnyi észrevétel. Mindenesetre is begyújtom a láncokat, ahogyan a motor kerekeit is, majd pedig teljes gázzal megindulok a sárkány felé, majd pedig a kellő távon megkísérlem felrántani előtte a motort, tulajdonképpen a levegőbe, csak úgy mint valamiféle átlagos kerékpárt, csak magasabbra, sokkal magasabbra. Ezzel tulajdonképpen a sárkány felett próbálok meg átugratni bármiféle rámpa nélkül, bár nem vagyok egy zseni és még nem is igazán próbáltam ilyesmit sohasem korábban, de motort sem vezettem még, a szellemlovasság előtt, mégis ment, így bizakodva megyek neki, ha pedig sikerül ténylegesen a levegőbe emelnem rendesen az alattam dübörgő fémszörnyeteget, akkor a begyújtott láncot kísérlem meg egy csapással feltekerni a nyakára és a lendületemmel magammal rántani, ezzel pedig remélhetőleg földre vinni és égetni is egyben, ezzel pedig valamilyen szinten a többieket is igyekszem támogatni, mert hát mégiscsak egyszerűbb egy álló, vagy éppen fekvő célpontra lőni, feltételezem.

- Au! - kiáltott fel Svarog, amikor a dög farokcsapásai a földre vitték. Azonban volt valami jó dolog is benne. Kiderült, hogy a Loki fattyú igen is sebezhető. Közben az nem tétlenkedett, nekilátott, hogy letépje Árny fejét.
Svarog felállt, majd újra támadásba lendült volna. Ekkor eszébe jut valami.
Véráldozat.
A fickó a múltban valami véráldozatot említett. Svarog megfordult, majd meglátta az ajtót...
Az energiaforrás ott lehet, ha ennyire védik a házat, és a Lokifattyú ennyire küzd... Nem hiába egy sárkány őrizte.
Svarog vissza sem fordult a küzdelemhez, egyszerűen berúgta az ajtót, majd harcra készen belépett a házba...
Az nevet, aki utoljára nevet...

Amikor a lovas rácsavarodott a sárkány testére Victor került jobb pozícióba és lőtt párat a sárkányra. Aztán Albert rikkantása szelte át a csatazajt, aki olyan pozícióba szökellt, amiből Victor akár láthatta is őt.
- BRAVO! FEDEZD SVAROGOT! - kiáltotta és közben bal kezével a felé az ajtó felé bökött, amit Svarog berúgott. Ezt követően, mikor Victor eltűnt a szeme elől, újra ráfogott a fegyverre és belenézett a rajta lévő optikába. Mivel olyan pozícióban volt, ahonnan a lovast is veszélyeztette, csak pontos lövéseket engedhet meg magának, hogy társuk ne sérüljön meg. Le is ad párat, de most már nem rövid, hármas sorozatokban, hanem szigorúan egyesével.
Victor amint észreveszi vagy meghallja az utasítást, már keresi a lehetőséget a kijelölt feladat és hely irányába való eljutáshoz. Ő is látja, hogy sokkal tisztább az útja, mint Alberté. Ezért azonnal meg is indul. Elrugaszkodás közben bal kezével már nyúl is a fegyverének tárkioldója felé. Kevesebb, mint tíz lőszere maradt, az meg a fedezéshez édes kevés. Ahogy az apró gombot megnyomja, a fém "keret" kicsusszan a fegyveréből. Az ő keze már úton van a mellénye felé és a következő másodpercben, már be is tölti fegyverét. Tervei szerint itt érkezik meg Svarog mögé s az ajtón benézve próbálja majd fedezni a gyíkembert.

- Már féltem, hogy egyedül megyek a buliba - mondta Victornak, miután belépett a házba. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy az nem volt valami modern az ódivatú olajlámpákkal együtt, a másik pedig a bútorok.
Ahogy beléptek abba a szobába, Svarog arra gondolt, hogy nem aludt volna abba a székbe és nem nézte volna a kosármecset abból a fotelből ami ott volt. Tüskék nőttek ki belőle.
- Nem laknék itt - vetette oda Victornak, majd meglátta az oltárt, rajta a lekötözött Arisával. A lány teste felett pedig egy tőr lebegett.
Svarog azonnal egy kisebb tűzgolyót formált, és a tőrre dobta.
- A Fekete mise végetért, menjetek el vesztesen! - kiáltotta.

Valamiért nem igazán lep meg a jelenlegi... Helyzetem, mármint hogy fájó karral repülök az egyik társam felé, de van egy olyan érzésem, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne, nekem pedig még van mit csiszolni a... Nem is tudom, hogy lehet-e ezeket technikáknak nevezni, legalább próbálkozok, mondjuk nekem amúgy is ez a dolgom, más választásom nincs is igazából, de ez egy olyan dolog, ami a helyzetet tekintve messzemenően nem számít. A repülést ismételten lánccal próbálom fékezni, egyszerűen csak meg kell akasztanom valamiben, erre pedig valószínűleg szinte bármi megfelel, még a beton is, legalább is remélhetőleg. Mindenesetre is, akár sikerül fékezni, akár nem, a következő amivel foglalkozni kell az a rohamozó undormány, ami ilyen állapotában valószínűleg már nem akkora probléma, de nagyjából ugyan így vélekedtem korábban is, még egyszer pedig egy ahhoz hasonló hibát nem igazán kéne elvéteni. A lényeg viszont, hogy valamiért eléggé olyan érzésem van, hogy meg kéne állítani és ha más nem, akkor ehhez egy közelben lévő járművet kapok fel és akár azt vágom hozzá, vagy akár többet is, már ha van, ezt eddig igazából nem figyeltem meg, nem tűnt lényegesnek és tulajdonképpen még most sem az. A másik lehetőség a lánc, mint amolyan bunkó használata a lábakon, ha nincs jármű akkor az is jó.