Orbucen

Egy viszonylag fejlett nép lakja a bolygót, noha még nem képesek űrutazásra, de a szubtéren keresztül képesek üzeneteket küldeni már.

Syr-Tox nem tartott a csapattal a földre, a Kylnen történt felsülés miatt egy kis szabadságot vett ki, pihenésre volt szüksége. Csőrikével volt egy kisebb kalandjuk, de az ideje nagy részét itt, a Thanoson töltötte. Szabadidejében sokat gyakorolt, legfőképpen célbalőni, lézerpisztolyát többször szédszedte átvizsgálta minden rendben van-e vele.
Nyugalmas időszak volt, és végre megérkezett a csapat a földről. Syr-Tox nem hitt a szemének amikor meglátta Mich-et, egy régi ismerősét a földről. Pontosabban a holdról, ugyanis a Kék körzetben voltak együtt kiképzésen. A kiképzés végeztével még egy ideig tartottak a kapcsolatot ilyen-olyan módon, de ez egy idő után megszakadt. Mich más volt mint amire emlékezett Syr, bőre kékes gumiszerű anyagú volt, valamint piros hajszíne. Arcvonásai azonban megmaradtak és Syr jól emlékezett rá.
- Srácok mit hoztatok nekem a földről - nevet - mondtam, hogy nem kell ajándék. - ezután Mich felé fordul és üdvözli. -Régi barátom Mich, hogy vagy? Mi történt veled mióta nem láttalak? Látom igencsak megváltoztál. Ezután ha a csapattal megbeszélték a földön történteket, elvonul Mich-el, van mit megbeszélniük.

Múlt:
A segélyhívás után, azonnal készülődeni kezdett, ami nem volt több néhány percnél, lévén egész életében katonáskodott. Hosszú tárgyalások után visszakapták a hajójukat a földről, így azzal tudtak elindulni az Orbucen bolygóra. Elég súlyosnak látszott a helyzet, amint beértek a légkörbe látszódott, hogy a főváros is a pusztulás szélén áll. A nép vezetője a fővárosba hívatott minket, hogy megbeszéljük a teendőket. Cselekedni kellett minél hamarabb, hogy a lehető legkevesebb áldozattal ússzák meg az Orbuceniek.

Jelen:
~ Egyszerűen érthetetlen. ~ gondolom magamban, miközben szinte kilöknek a komb fedélzetéből a fogvatartóink.
Ahogyan körbenézek, elkomorodik az arcom. ~ Mészárlás! Nincs rá jobb szó. Halványan dereng, hogy sikerült megmentenünk a bolygót, és ezt az ünnepséget a tiszteletünkre rendezték, de hogy utána mi történt... arról fogalmam sincs. ~ morfondírozok miközben lassan lépkedek a tetemek között, és jól szemügyre veszem őket. A sebeiket nézem, hogy mi okozhatta a halálukat. Körbe a helységet is megvizsgálom, tapasztalok e valamit a szokásostól eltérő dolgot.
~ Nebo most nagy segítségünkre lehetne, végül is ő a legjobb "halálszakértő". Be kell érnünk azzal amink van, magunkkal.
- Valakinek valami észrevétel? - vetem oda a többieknek.

A Galaxis Védelmezőivel rövid ismerkedés után, gyorsan elhagytuk a földet. A lakásomat rábíztam a gondonokra, hogy nézzen rá majd néha.
Ahogy elhagytuk a Föld légterét fura érzés töltött el. Majd kicsattantam az energiától, éreztem magamban, hogy most szinte hegyeket tudnék elmozdítani annyira fel vagyok töltődve. Nem sokkal ezután, ott mindenki előtt valami egészen elképesztő dolog történt. A bőröm fényleni kezdett, egyre erősebben, már szinte vakítóan, éreztem ahogy egyéválik a fénnyel a testem, egy pillanatig anyagtalan voltam, majd újra testet öltöttem. Érthetetlenül néztem a tenyerem, ami kék színű lett, majd ahogy végignéztem magamon, az égesz testem kék színű lett, és fura, rugalmas gumiszerű tapintású. A medálom a melkasom közepén a testembe ékelődött, fura volt hogy most már az is testem része. A hajam pirosságát csak később vettem észre. A harci ruhám is eltűnt a változás után, valőszínűleg azzal egyesítette a testem, és ennek hatására egy erősebb, jobb testre tettem szert. A bennem lévő, eddig háborgó energia is stabillá vált, mint azelőtt, hogy avalonba jártam volna. Onnantól kezdve éreztem, hogy valami fog történni előbb utőbb, úgy látszik az hogy elhagytam a földet, felgyorsította a folyamatot.
Amint a bázisra értünk, Syr azonnal üdvözlött, még nem felejtett el. Viszonoztam én is a kedves szavakat, majd elvonultunk beszélgetni. Votl egy kis szabadidőnk, így ismerkedtem az itteni dolgokkal, valamint a csapat felajánlotta, hogy csatlakozzam hozzájuk. Vonzott a dolog, hogy a világűrben folytassam a "karrierem", ezért aztán igent mondtam. Nem is kellett sokat várni az első bevetésre, ugyanis egy eldugott bolygóról érkezett segélyhívás.

Múlt:
Ahogy megérkeztünk a bolygóhoz, már látszódott, hogy a helyzet súlyos, Nestor, a vezetőnk, azonnal kezébe vette az irányítást és mindenkinek kiadta az utasításokat. Ha jól emlékszem először a vezetővel kellene beszélnünk, de Nestor a főnök, és amúgy is én vagyok itt a "legkopaszabb" szóval nem szólok bele, hanem szó nélkül teljesítem az utsításokat.
Ahogy kinyílik a hajónk ajtaja, elém tárul ez a különös kettős hangulatú látvány. Egyfelől itt vagyok egy távoli gyönyörű bolygón, másfelől, hatalmas katasztrófa súlytja most az itt élő fajt. Egy pillanatig habozok még az ajtóban állva, majd hátranézek Nestorra.
- Értettem főnök, megteszem ami tőlem telik. - ezzel kivetem magam a hajóból, és és elrepulök a menekülő tömeg felett.
- Itt a Galaxis Védelmezői! - kiálltom amint föléjük érek, majd megállok és a tömeget pásztázom. Ha látok olyanokat, akik határozottan hátráltatják az evakuációt, azonnal jelentem Syr-nek rádión. Próbálom felidézni a közös kiképzésünkön tanultakat, így valószínűleg jól meg fogjuk majd érteni egymást, és nem fog gondot okozni a koordináció.
Ezután szép lassan repülök a tömeg felett és pásztázom azt, amint rendellenességet tapasztalok azonnal jelentem, és ha kisebb gond adódik az rendezem én.

Jelen:
Sokkolnak a történtek, e sok élőlény értelmetlen halála.
~ Első küldetésem ekkora kudarccal végződött, de ha addig élek is megfizet a bűnös! ~ arcomra kiül az a hatalmas harag ami bennem van ~ Nestor és Syr is elkezdték vizsgálni a tetemeket, aminek nagyon örülök, mert nem lennék képes erre, inkább félrenézek, próbálok nem odanézni, ami elég nehéz, ugyanis mindenfelé szerteszét hevernek. ~
- Ezért valaki lakolni fog, ezt én garantálom, és ha megtaláljuk a felelőst ne kerüljön a kezem közé, mert még én is megbánom amit kapni fog tőlem. - morgom dühtől fortyogva.

Múlt:
Az elmúlt rövid idő eléggé nyugodtan telt, még a Földön össze szedtünk egy újabb embert, a „diplomatánk” helyett, nem tudom hogy mit mondjak róla, úgy különösebben még nem ismerkedtem meg vele, azok után amit a földön tapasztaltam, valahogy nem sok kedvem van beszélni az ismeretlen emberekkel, plusz ami abban a másik világban volt… De nem tudom, élethű volt, nagyon, de valahogy akkor sem merem teljesen elhinni, hogy az valóban az volt, ami, s ezért szerettem volna a csapat egyetlen erre alkalmas tagjával megnézetni, biztos hogy meg tudná mondani, hogy mi volt az valójában, azonban ő sajnos még mindig a Sakaaron van, kissé aggódok, eléggé régóta ott tartózkodnak, vagy lehet hogy csak nekem tűnik ez soknak, de ki tudja hogy mi történt ott. Eleinte nem értem, sőt egyenesen furcsának találom, hogy csupán természeti katasztrófához riasztanak minket, szokatlan, de amint megérkezünk érthetővé válik a dolog, árvíz, és nem is akármilyen, ezek a szerencsétlen lelkek pedig nem tudnak hova menni, szóval igen, bár szerintem bárki ki tudná őket hozni innen, de mi vagyunk a Galaxis Védelmezői, mi pedig ott vagyunk ha valaki úgy véli hogy szüksége van ránk, és nekem végül is ezzel semmi problémám sincsen, szeretek segíteni másokon, akik nem tudják megvédeni magukat, mindig jó érzéssel tölt el. Nestor úgy tűnik, hogy szép lassan egy komoly és felelősségteljes vezetővé válik… Nagyon helyes, és eddig jól végzi a dolgát, máris kiosztja a feladatokat, mi pedig, nagy valószínűséggel mindenki egyből teszi amit mond, aktiválom a kommunikátort, majd pedig beállok egy olyan helyre, ahonnan tisztán látom a tömeget, a kialakult enyhe zűrzavar ellenére, s ha az új embertől érkezik valamiféle jel, akkor megpróbálok minél hamarabb oda jutni, és rendet tenni „finoman” a tömegben, ezalatt pedig azt értem hogy aki agresszív, azt elhúzom a tömegtől, nem tartok tőle hogy megsebesítenek, csak arra ügyelek hogy én ne tegyek benne kárt, az egy dolog hogy öltem már olyat, aki próbált felmenni egy gépre, az életét mentve, de ott az volt a különbség, hogy arra gyermekek és nők szálltak fel, akik fel akartak előttük jutni, azok pedig fel voltak fegyverezve, szóval igen, úgy ítéltem hogy nincs más megoldás, de itt, megsebesíteni se szándékozok senkit, szóval csak finoman. Remélhetőleg sikerül minél több lakost kimenteni, férőhely van, a kérdés csak az, hogy mennyire tudnak haladni, ha tartják a normát, nők és gyerekek előre, és szép sorban mindenki, akkor megleszünk könnyedén.

Jelen:
Vissza visznek minket a bolygóra, hol korábban mentettük a népet, nem emlékszem már sokra belőle, egy darabig úgy-ahogy megvannak a dolgok, de aztán, semmi, sötétség, és ez nekem nagyon nem tetszik, a véd nép irtás, de mégis miért tettük volna? Arról vagyunk híresek hogy segítünk mindenkinek, akinek szüksége van ránk, ráadásul itt is mentettünk mindenkit, akit csak lehetett, ennek így egyszerűen nincs értelme, logikusan legalább is nincs, de egyesek túl vakok, vagy kételkedőek ahhoz, hogy higgyenek nekünk, nem meglepő végül is, csak azért mégis kellemetlen, mert ugye mégiscsak a „ jó „ oldalon állunk, bár ez a fogalom erősen relatív, de mi tényleg azt képviseljük, néha furán, de jó az. Volt egy pillanat így visszagondolva, mikor meg akartam piszkálni a karkötőt, de az agyam az utolsó pillanatban kapcsolt, és azt hiszem hogy ezért vagyok én még itt, bár nem tudom, hogy ezzel a szerkezettel miként ölnek, még nem láttam, csak hallottam hírét, és megtapasztalni sem szeretném hogy miként működik. Leszállva a gépről, óvatosan lépdelek át a holttestek között, nem forog a gyomrom, láttam már holtakat, csupán sajnálom őket, jó emberek voltak, vagyis nem emberek, de mindenkinek érthető. Próbálom felmérni a sérüléseiket, hogy miféle fegyverrel sebesíthették meg őket, majd pedig pár test után, végig nézek a tájon, felnézek az égre, igazából a hirtelen kivitelezhető legjobb opciók ezek. Ha így semmit sem találok, akkor jöhet utána a vérnyomok, vonszoltak-e valakit, esetleg földnyomok, bármi, ami tovább vihet valahova, strukturális sérülések, melyeket nem a katasztrófa okozott… Igaz, ezt nem lehet kiszűrni, de itt lehettem egy jó darabig, csak rá ismerek az olyan károkra, amik már azelőtt is itt voltak, bár igaz, az emlékek továbbra is eléggé haloványak.

Múlt:
Jelly meglátogatta pár ismerősét a Földön, majd megitt egy sört a kedvenc helyén, de ez a kis idő hamar elment. Pár nap múlva már újra a cirkálón volt, és hamarosan már vissza is térhetett a rendes melóhoz.
Egy Orbucen nevű bolygóról kaptak vészjelzést, természeti katasztrófák pusztítottak valamilyen okból.
Amint bolygó körüli pályára álltak Nestor osztogatni kezdi a parancsokat, Jelly is hasznossá tette magát.
- Szeretnék kérni egy elemzést a rendszerbe lévő sugárzásról, ki kell deríteni, hogy mi okozta ezt - mondta. Ekkor meglátta a fővárost, a lakosai menekülni próbálnak a halál elől. - Szerintem valami változás történhetett a napjukba, ami miatt a bolygómagjuk is drasztikusan átalakult.


Jelen:

Jelly újra ránézett a bilincsre, a számláló fokozatosan számlált visszafele. Carl tudta, hogy 24 óra múlva meghal, ahogy a többiek is. Persze, hogy ha nem tisztázzák magukat. Amikor kiszálltak a kompból látja a mulatság maradványait, ezt nekik szervezték...
És mészárlásba fulladt az egész.
- Csatlakozom az előzőhöz - szólt hátra a fogdmegekhez. - Elég durva egy olyan tárgyalás, ahol az elítélt azt se tudja, hogy hogy találtak rájuk.
Nem hitte el, hogy a Galaktikus Tanács bűnözőnek hiszi őket. Ez olyan, hülye helyzet volt. Elkezdi nézni az épületeket, és károk után kutat. - Szerintem a skrulloknak van nagyobb gondjuk is, hogy minket befeketítsenek. Bár nekem is ők vannak a listámon az első helyen... Mi van, hogy ha a támadók hirtelen csaptak le, mindenkit legyilkoltak, csak minket hagytak életbe. Aztán törölték a memóriánkat, hogy azt higgyék, hogy mi tettük... Bár igazad van, lehet hogy tényleg a skrullok voltak...

Múlt

Némi késéssel elkezdem látni a feladataimat, ahogy Nestor kiadta azokat. Láttam már sok mindent, de egy kicsit ledöbbentem egy ilyen katasztrófa láttán. Ahogy leszállunk, próbálok rádiókapcsolatot keresni.
-Nehezen fog menni, túl sok a zavar.....de a térkép meg lesz másodpercek alatt....-
Azzal máris mutatom mely területeket fog elárasztani a víz, átküldöm Nestornak és mindenki másnak is. Közben pedig a kilakoltatásba fogok. Nincs hajójuk és szinte nincs egy talpalatnyi hely sem a bolygón ami biztonságos lenne. Nem tudom, hogy ez, hogy fogjuk megoldani.
-Vigyázat, mindenki félre!-
Üvöltöm, ahogy a torony dőlni kezd lefelé, majd két nő zuhan kifelé.
-Tirzus kapd el őket, vagy valaki....-
Közben az embertömeget próbálom meg másfelé terelni, de túl sokan vannak és pánikban. Ha nincs más lehetőség akkor akkora energia robbanással amekkorát csak létre tudok hozni, talán ki tudom billenteni hogy arrafelé dőljön ahol a legkevesebb ember van vagy egyáltalán nem okoz kárt. Remélem a többiek rájönnek mit akarok és az ellenkező irányba terelik az embereket, plusz a két nőt is megmentik ha tudják....sajnálom, de mindenre én sem tudok figyelni, összeszorított fogakkal koncentrálok, de hátha van valami ötlete a többieknek is...

Jelen

Bilincsben a Tanács előtt, véresen és kimerülten. Népirtással vádolva ébredtem. Nem volt túl kellemes, semmire nem emlékezett egyikünk sem, nem húzták el a tárgyalást. Halál, 24 óránk van kideríteni mi is történt pontosan. A bolygóra érkezve, elém tárul a mészárlás. Összeégett holtestek, megfojtott, megkínzott testek mindenfelé. Lerobbantott testrészek....mintha én csináltam volna...ezek a nyomok, mind-mind ránk jellemzőek. Nem csodálom, hogy elítéltek minket. Mégis mi a jó isten történhetett itt???
-Hogy derítsünk ki bármit is, ha nem maradt túlélő.....maradt épségben biztonsági rendszer a városban, vagy volt ilyen egyáltalán....onnan talán ki tudnék deríteni valamit....-
Gondolkozok hangosan, miközben a holtestek közt lépkedek és próbálok kutatni valami nyom után, bármi után ami segíthetne kideríteni mi történt itt. Ki a felelős ezért, tényleg mi voltunk, ha igen akkor miért??? Egy torony romjainál vagyunk, de itt sem annak a ledőlése okozta az itt lévők halálát, hanem lemészárolták őket...Csendben lépkedek a torony romjai közt, miközben a pusztítást nézem....

A múlt:

Jelly elemzése sikerrel járt. Hamarosan egy energiajelet lokalizáltak a bolygón, ami egy terraformáló berendezésből eredhetett. Ráadásul hasonlóval a kree-k kísérleteztek...
Egyből összeállt a kép, valószínűleg az Obrucen népe is valami ilyesmivel kísérletezett, aztán valami hiba csúszott bele...
Beméri az energiajel helyzetét, majd odaszól Nestornak.
- Nestor. Bemértem egy olyan berendezést, amihez hasonlóan pár hónapja a kree-k kísérleteztek. Szerintem véletlenül valamit eltoltak, aztán megnézhették magukat. Engedélyt kérek, hogy megnézhessem.

A jelen:

A srác zordan nézz vissza a hullákon, ezek a lények még ünnepelték őket, majd meghaltak. Elég furcsa volt a helyzet.
- Szerintem hirtelen csaptak le rájuk, lézerfegyverekkel. Nagy erejűekkel és kézi lézerágyúkkal. A fiú odalép, leguggol az egyik hulla mellé. Látja, hogy a testén karmolás és harapásnyomok vannak. Odafordul az egyik katonához?
- Ne mondjátok azt, hogy egy napja itt vannak a holttestek, tele harapás és karmolásnyomokkal, amiben DNS van, és nem vetettek mintát? - morogta Jelly, ideges volt, hogy ilyen helyzetbe. - Hozzál valami helyszínelő készletet, Horatio! - mondja a fickónak. - Gyerünk!
Odasétál a lány holtestéhez, és meglátja a körme alatti bőrdarabokat, majd felnézz Nestorra.
- Nem mi voltunk, mi nem tennénk ilyet.
Jelly késformába alakítja a kezét, majd a kezébe veszi a lány kezét, és felsóhajt. Próbálja leküzdeni az undorát, miközben előkaparja a halott körme alól a bőrdarabokat.

Múlt:

Érdeklődve hallgatom a rádióbeszélgetést, arról amit Jellynek sikerült felfedeznie.
~ Hallottam már ilyesmiről, sci-fi filmekben előfordult már ilyen, ami egy mesterséges klímát hoz létre, hogy lakható legyen a bolygó, ha ez bekrepál, ez lesz vége. ~ gondolom, miközben egy nem várt esemény zökkent ki.
Egy torony dől az ártatlan emberekre, ráadásul még két zuhanó nő is nehezíti a helyzetet.
-- A két nő az enyém! -- mondom a rádióba.
Ezután teljes sebességgel repülök feléjük, először az egyiket majd a másik kezemmel a másikat kapom el. A karjuknál fogom meg őket, majd leszállok velük a földre. Ezután már nem hiszem, hogy van időm cselekedni a ledőlő épület ellen.

Jelen:

Kicsit felemelkedek a talaj fölé, nincs kedvem hullák között lépkedni, és így haladok a csapattal.
~ Jó lenne emlékezni, mert számomra hihetetlen dolgokat állítanak ezek a katonák. Még hogy mi ellenállást tanúsítottunk? Na ne! Ezt nem gondolhatják komolyan. Kellett nekem elhagyni a Földet, nem nekem való ez a kalandozás a galaxisokban. Alig pár napja vagyok itt, de máris halálra vagyok ítélve, és azt sem tudom, hogy mit követtem el. Mindenesetre még mindig fura, hogy egy természeti katasztrófához minket riasztottak, itt valami nem gömbölyű ez már biztos. ~
Ahogy kiérünk az épületből, meglátom a ledőlt tornyot, amiről bevillan néhány kép, úgy rémlik sikerült megmenekítenünk az embereket, így a körülöttük lévő holttestek nem a ledőlt torony áldozatai. Őket is lemészárolták.

Múlt:

Amint látom, hogy az evakuálás teljesen értelmetlen, ugyanis nincs hova menekülniük az itt élőknek, már nem foglalkozom vele. Inkább körbenézek próbálok más lehetőséget, más alternatívát keresni a lakosság megmentésére. Amint meglátom a ledőlő oszlopot, próbálom a népet elterelni onnan hangos kiáltással, valamint leadok egy figyelmeztető lövést arra, hogy mindenki észrevegye a veszélyt.
- El onnan emberek! - kiáltom. Sok mindent nem tudok tenni a megmenekítésük érdekében, de bízom a többiekben akiknek már biztosan megvan a tervük erre.
Ezután meghallom amit a rádióban beszélgetnek, amiből azt következtetem le, hogy a bolygó terraformálója okozza az egész zűrzavart. Nestor azonnal kiadja a következő parancsot aminek már van értelme, és azt szívesen teljesítem.
-- Igenis értettem Nestor. -- válaszolom neki vissza a rádión.
-- Jelly mond merre találjuk a szerkezetet elkísérünk Tirzusszal. -- ezúttal Jellynek szólok a rádión.
~ Érdekes, ha az itt élők tudták, hogy egy terraformáló miatt tudják lakni ezt a bolygót, akkor azt is tudniuk kéne, hogy mi történik ha meghibásodik. Nem tudom elképzelni, hogy erre nem figyeltek kellően oda. A másik lehetőség, hogy valaki idehelyezett egy terraformálót ami felbolygatta az itteni viszonyokat. De kinek lenne érdeke leigázni ezt kis jelentéktelen népet? Itt valami nagy disznóság lehet a háttérben. Mindegy egyelőre a lakosságot kell megmentenünk, ezzel kell foglalkozni. ~

Jelen:

A sebeket elnézve, nem tudok másra következtetni mint arra, hogy tényleg mi tettük.
- Az is lehet egy lehetőség, hogy ezek a népek átvertek minket. El akartak kapni amikor idejöttünk megmenteni őket, és mi csak védekeztünk. Bár nem hiszem, hogy ilyen durván tettük volna. Csak felvetettem, hogy ez is lehet egy lehetőség. - mondom a többieknek.
- Jelly vizsgáld meg a DNS-eket, bizonyosodjunk meg róla valójában kik tették.
Ezután erőltetem az agyamat, hátha eszembe jut valami, valószínűleg nem fog, de azért próbálkozom.
- Igen Nestor, jól benne vagyunk a kulimászban... nyakig. - válaszolom neki.

Múlt:
Jónak tűnnek a dolgok, legalább is viszonylag jónak, még mindig nagyon katasztrofális az egész helyzet, de legalább a néppel nincs semmi gond, úgy értem hogy tényleg nincs, nem próbálnak erőszakosan előrébb jutni, nem hőbörögnek, és így könnyű őket menekíteni, de innen elnézve a dolgot úgy tűnik, hogy ez nem egy működőképes módszer, s nem fogjuk sokáig húzni, sem mi, sem pedig ezek a szerencsétlenek, ha ezt még így sokáig csináljuk. Kezdek kicsit megnyugodni, de ez nem tart sokáig, a közelben lévő torony dőlni kezd, egyenesen a nép felé, én pedig kissé tehetetlennek érzem magamat, ketten zuhannak belőle, azt nem igazán értem hogy ilyen időben miért is voltak ők ott, de most ez nem is fontos, megvannak az új parancsok, ha jól értem, Jelly fog vezetni minket egy terraformáló szerkezethez, mely okozhatja ezeket a problémákat, a többiek pedig máris igyekeznek cselekedni a torony ügyében, hogy ne igazán paszírozzon azért össze senkit.
-- Értettem. -- Szólok bele a rádióba, majd még gyorsan végig nézek a tömegen, akik ennek a hatására azért valószínűleg pánikolni kezdenek, ha kell még, akkor gyorsan keresztül rohanok azon, esetleges elesett gyermekekért, ha a torony mégis dőlne tovább, de bízom a többiekben, hogy tudnak valami érdemlegeset tenni ellene, igen. Ha viszont mégsem, akkor keresztül rohanva a tömegen, vagy esetleg az üressé vált placcon, próbálom felkapni és magammal vinni az ott maradt szerencsétleneket, bár nem hiszem hogy erre sor kerülne. Akárhogyan is, végül követem Jellyt, jó lenne minél hamarabb elérni azt a szerkezetet, szóval remélhetőleg erőltetett futólépésben fogunk haladni, nem pedig sétálva.

Jelen:
Végignézve a holttesteken, igen, sajnos valóban olyan sérülések vannak rajtunk, melyeket mi okozhatunk, a saját teknikámat sajnos, még fel is ismerem. Sajnálom hogy így történtek a dolgok, bár még mindig nem tudom elhinni, emlékeznem kéne, de nem megy, csupán a tornyot meglátva ugrik be egy rövidebb kép, de annak semmi köze az itt heverő holttestekhez, nem, ezeket megölték, és nagyon úgy néz ki hogy valóban mi voltunk, de hogy? Hallgatom a többieket, igen, amit Nestor mond nem tűnik számomra lehetetlennek, de nem értek az ilyesmihez, így hát rá is hagyom ezt a típusú elmélkedést azokra, akik ténylegesen értenek hozzá, bár nem hiszem hogy a csapatban van bárki is, aki ehhez értene, és azt is kétlem, hogy hoznának nekünk valakit, aki ki tudná vizsgálni, hogy történhetett-e bármiféle manipuláció, vagy sem. Egyenlőre kissé tehetetlenül állok és nézek, úgy tűnik hogy egyenlőre nem fogunk tovább haladni, és így nem tudok mit kezdeni magammal, sajnálatos módon.

Múlt:

Nincs idő várakozásra, azonnal elindulunk a cél felé, legalábbis én. Hallom ahogy mögöttem ledől a hatalmas torony, csak reménykedni tudok, hogy senkinek nem esett baja. Most más feladatunk van, minél előbb helyreállítani a terraformálót. Egész jól haladunk, amikor váratlanul hatalmas akadályba ütközünk, pontosabban egy szakadékba. Végignézek Tirzuszon és Jellyn, egyikünk sem tud repülni.
-- Egy hatalmas szakadék állja el az utunkat -- szólok bele a rádióba -- szükségünk lenne Mich-re, hogy át tudjunk kelni, tudjátok ott nélkülözni egy időre? -- folytatom.
- Valami ötlet, ha Mich mégsem tud idejönni? - eközben én is körülnézek valami lehetőség után kutatva, bár nem sok esélyt látok, hogy egy ekkora szakadékon át tudjunk kelni segítség nélkül.

Jelen:

~ Szóval mi voltunk ez már biztos. De miért? Hatalmas trauma? Nem értem. Nagyobb annál, hogy láttam elpusztulni több millió élőlényt a Fellegvár pusztulásakor? Most már nagyon kíváncsi vagyok mi történhetett. ~
- Javaslom váljunk kisebb csoportokra és vizsgáljuk meg az épületeket. Hátha fény derül valamire - mondom a többieknek.
Ezután valamiért körbenézek, mintha keresnék valamit, én sem tudom mit, csak tudat alatt valamiért olyan érzésem van, mintha valaminek még lennie kéne itt ami fontos lehet.

Múlt:
Végig fut a hátamon a hideg, ahogyan megcsapja a füleimet a mögöttünk ledőlt torony hangja, nagyon remélem, hogy a többiek tudtak lépni valami olyat, melynek köszönhetően senki, vagy a legrosszabb esetben is nagyon kevesen haltak csak meg, továbbra is sajnálnám ezen bolygó lakóit, tehetetlen jónépek ezek, legalább is bűnt nem tudok hozzájuk kötni, nem hallottam, hogy bármit is tettek volna, nem úgy mint a Skrullok, így tehát úgy vélem, hogy itt bőven mindenki megérdemel egy hosszú, boldog életet, bár nem ezen kéne gondolkodnom most, legalább is valószínűleg, de ez egy olyan dolog, amely nagyon tud zavarni, az ártatlanok halála és szenvedése, kik nem tudnak mit tenni ellene… Pokoli dolog számomra még csak belegondolni is. Egészen gyorsan haladunk, bár nem tudom hogy milyen messzire kell mennünk, ez még nem lett a tudtomra adva, csupán követjük azt, aki tudja az irányt, és az út problémamentes, legalább is egy jó darabig, azonban a jó dolgok nem tarthatnak örökké, mint ahogyan a rosszak sem persze, de a lényeg most itt az, hogy egy egészen kellemetlen kis… Vagyis nagy árokkal találjuk szembe magunkat. Van aki már egyből intézkedik is, és jól teszi, valószínű hogy jelen esetben valóban nincs más út a másik oldalra, bár ez függ pár dologtól, de sokaknak így a legegyszerűbb. A nekünk címzett kérdésre kissé elgondolkodom, majd alaposabban szemügyre veszem az árkot, milyen mély lehet, milyen magasan van a másik oldal, benne lévő akadályok esetleg vannak, vagy nincsenek, sáros-e vagy sem, mindezekből azt próbálom felmérni, hogy alkalmas-e, vagy inkább hogy képes lennék-e átkelni rajta egy gyors sprintel. Ha a saját erőmet ismerve egyértelműen meg tudom saccolni, hogy itt át tudok jutni, akkor még egy pillantást vetek a többiekre, azzal a mondandóval, hogy:
- Jómagam így. - Majd pedig egy állatias mozdulattal fordulok le a peremen, négykézláb sprintelve a lejtőből kapott sebességet lehetőleg tartva, egyenesen keresztül az árkon, majd pedig a lendületet használva felkapaszkodni a másik oldalán. Ha ez sikerül, akkor elkezdhetek gondolkodni azon, hogy talán van itt valami, amivel át tudom őket hozni, tehát nagyon alaposan szétnézek.

Amennyiben az árok olyan, hogy jómagam nem tudok rajta átkelni azon bizonyos módszerrel, akkor végig nézek itt a parton, valami nagyot keresek, melyet esetleg képesek lehetünk ledönteni úgy, hogy átíveljen végig az árkon, és átkelhessünk rajta, ha találok ilyet rámutatok, majd pedig:
- Döntsük le. - Ha nem, nos akkor csak megrázom a fejemet, és reménykedem benne hogy Mich el tud erre a remélhetőleg kis időre jönni.

Jelen:
Egyenlőre hanyagolom a külvilágot, csak a csapatra figyelek, és a környezetre, ennyiből is meg lehet állapítani, hogy mi a téma, és hogy még mindig nagyon csehül állunk, akármivel is jövünk fel, igazából nem értem, hogy történhetett ez így? Önként és dalolva, csak úgy vérengzésből biztos, hogy nem tennénk ilyet, mi hősök vagyunk, pont az olyanok ellen ténykedünk, akik csak úgy végrehajtanak egy tömegmészárlást, talán volt rá valami okunk? Lehetséges lenne hogy önvédelemből tettük, s nem emlékszünk rá?... Nem, ostobaság ez, túlságosan is lehetetlen, és talán jobb is ha ezt most ennyiben hagyom. Nestor parancsba adja az épületek átkutatását, lehetőleg felvételek után, nekem pedig nincs ellenemre a dolog, illetve ha nem is szívlelném ezt a parancsot, nos ez akkor is parancs a vezetőtől, és így is megtenném, na de nem lényeg, ha minden igaz akkor megindulok az egyik épületbe, Syr-Toxal az oldalamon, és aktívan kutatni kezdek, hacsak nem állítanak meg ama indokkal, hogy rendelkeznek a felvételekkel, amit viszont kétlek, bár ki tudja.

Múlt:

Amint látom, hogy a torony emberekre dől, azonnal megyek oda és segítek a sérülteknek, a törmeléket ledobálom róluk, és elkezdem kimenteni a menthető embereket. (tudom nem emberek)
- Gyorsan, orvost, gyógyítót, bárkit, aki tud segíteni a sebesülteken! - ordítom el magam.
Ezután megkapom az üzenetet, hogy a többiek el akadtak és a segítségemre van szükségük. Itt is elkélne a segítség, de mérlegelnem kell. Inkább a bolygó egész lakossága a fontosabb, mint ez a pár ember, úgyhogy elindulok a megadott helyre.
Ott átviszem őket a szakadékon, majd ha minden rendben megy visszatérek gyorsan és itt segédkezek, a bajba jutottakon.

Jelen:

Kétséget kizáróan mi tettük ezt, és nem voltunk semmilyen befolyásoltság alatt. Ez szép. Kíváncsi vagyok mit vétettek ezek a népek, hogy ezt műveltük velük.
Jó ötlet a szétválás, nem hiszem, hogy bárki is megtámadna minket itt, így nem kell koncentrálni az erőnket. A főnök utasítása szerint, Tyra-val tartok az egyik magas épületbe, ahol talán ki tudunk majd valamit deríteni a történtekről. Leginkább abban bízom amit Nestor is mondott, hogy térfigyelő kamerák anyagát átbogarászva találunk majd valamit, ha vannak egyáltalán itt ilyenek. Mondjuk bármilyen nyom jó lenne, amin el tudunk legalább indulni, mert ez így még eléggé homályos.

Múlt:

- Na ez gond - mondja többieknek, ahogy lenézz a szakadékra. Lemerte volna fogadni, hogy ez nem volt itt. Elkezdte volna figyelni, hogy mehet át, amikor a kree üzen Michnek, majd felteszi a kérdést, hogy mit csináljunk, hogy ha esetleg nem jutunk át. - Nem látok sehol sem függőhídat vagy ilyesmit.
Reptile persze elkezd agyalni, majd át is jut.
- Ez szép volt.
Ekkor megérkezik a Mich nevű srác, majd átviszi őket.
- Kösz, de most menjél vissza segíteni. - Morrow a többiek felé fordul. - Akkor nyomás tovább. Az a fickó a kommunikátorban valami Készítőről beszélt. Lehet, hogy köze van a géphez? Ha valami olyan írással van nyomatva, amit nem értek és ti se, akkor bajban leszünk...

Jelen

Jelly leolvassa a műszer adatait, majd megszorítja a burkolatát. Elfelejtette, hogy valószínűleg azért tudták őket jogerősen halálraítélni, mert talán volt ellenük bizonyíték.
- A Fellegvár után még van a képünkbe mondani, hogy ezt mi tettük? - körbemutat, majd a katonákra nézz. - Megtalálom a bizonyítékot bármibe is kerül.
Majd elindul Nestor nyomában. Legszívesebben a földhöz vágná a trikodert, ahogy magában elnevezte a szerkentyűt, de inkább gondolt egyet, majd zsebre rakta.
- Nekem ez az egész túl sablonosnak tűnik. Semmi terv nincs az egész háta mögött, mi nem ölnénk le ártatlanokat. Meg nézd, túl sablon az egész... Mintha valaki görcsösen ránk akarná terelni az egészet. Egyszer olvastam egy krimit, abban a főhősre akartak kenni egy robbantást, de úgy hogy az ujjlenyomatát a helyszínen hagyták. Mindenki a főhőst kezdte el keresni, de én egyből kiszúrtam valamit. Ha a főhősre akarják kenni aki profi volt, miért hagyták volna az ujjlenyomatát? Na ez pont olyan...

Múlt:
Nos, könnyedén, meglehetősen könnyedén sikerül átkelnem az árkon, s (ha úgy alakult) még Jellyt is hoztam magammal, révén nem tudom hogy ő át tudna-e kelni, de inkább nem akarom megkockáztatni, hogy nem, így hát ha lehetett akkor hoztam magammal, már ha hagyta. Ki is ment a fejemből, vagy tán nem is tudtam róla?... A lényeg az, hogy meglepett hogy ez milyen könnyedén ment, azt hiszem ha bármelyikünknek is az eszébe jutott volna, hogy itt ilyen a gravitáció, akkor nem kellett vonla megállnunk, úgy értem csak nekifutunk és már itt is vagyunk a másik oldalon, de nem baj, azt hiszem így sem vesztegettük az időt, vagy legalább is nem nagyon, egy olyan határon belül lehetünk, ahol, vagy inkább ami még elfogadható, és hát így én sem problémázok a dolgon, sőt, még meg vagyok elégedve hogy ez így ment, így ténylegesen egyszerűen, talán lehetne minden ilyen könnyű, mármint a problémák megoldása... Bár akkor lehet hogy nem lenne ennyire érdekes az élet, vagyis nem az hogy nem lenne érdekes, mert hát mindig van valami új felfedeznivaló, úgy értem nekem azok a furcsa, nagyon élethűá emlékeim egy másik világról, az ember nem is számít rá és egyszer csak BUMM és ott van, igazából azt akartam kifejezni hogy az élet lehet színes és érdekes, de kihívások nélkül valószínűleg nem is lenne az igazi, úgy értem lehet hogy érdekes lenne, de hacsak nem történik az emberrel valami ilyen hirtelen dolog, akkor meg eléggé unalmas lenne, nekem sem lenne munkám, hiszen egy probléma mentes világba minek kellenének őrök, vagy védelmezők? Igen kellemetlen tényező.
-- Csapat itt Reptile, sikerült átkelnünk, folytatjuk az utunkat. -- Jelentem be a rádióba, majd pedig sietős léptekkel kezdek el menetelni a célpontunk felé, ha kell átveszem a vezetést és aki nem bírja azt hozom én magam is, csupán érjünk oda minél hamarabb, és vessünk véget ennek a meglehetősen kellemetlen katasztrófának, ami itt van.

Jelen:
Feloszlunk végül három kisebb csapatra, és mindenki elindul a neki kiosztott körze felé, kissé kellemetlen még mindig, dehát mit tehetnénk már? Ebből tartok tőle, hogy nem sok jó fog kisülni, minden arra utal, hogy mi voltunk, bár kellett, hogy valami jó okunk legyen rá, vagy hogy ez csak valami nagyon alapos trükk lehessen... Bár kétlem hogy az, s mivel ebből a gondolatból kiindulva az jön le, hogy az ártatlanságunkra bizonyítékot találni nem leszünk képesek, így tartok tőle, hogy ez az utolsó nap, amit az élők sorában töltök. Félek a haláltól? Nem, mindenkinek eljön egyszer az ideje, és azért lássuk be, attilani embertelenhez képest eléggé mozgalmas életet éltem eddig, nem mintha csak úgy eldobnám ezt magamtól, de hát ha lejár az időm, akkor lejár, jó persze ez nem azt jelenti, hogy én most itt megállok, leülök a földre és várom a végét, azért olyan könnyen nem adom magam, de na... Az egészben talán azt sajnálnám, hogy nem tudok beszélni az apámmal, és hogy még mindig nem találtam senkit magam mellé, ami kissé kellemetlen, de talán ehhez is csak idő kell, meg persze az is hogy talán mozduljak valamerre, a Thanoson kívül, ami meg azért nem igazán jellemző rám, akció kivételével, na meg persze ha jól vettem észre, úgy az egész csapatra sem. Na mindegy, végül is ez a rész nem lényeges, az épületben ugyan az a kép fogad, nagyrészt legalább is, mint odakint, holtak, bár kevesebb, a sérüléseik alapján itt többen is el lettek taposva, s így lelték halálukat, s a testek elhelyezkedése alapján pedig úgy tűnik, hogy itt kezdődhetett el minden, habár nem merem ezt biztosra állítani, továbbra sem emlékszem semmire, s a hely alapján sem ugrik be semmi. Megpróbálok egy kicsit körbe kutatni, megnézni a helység minden zugát, főleg ott ahol nincsenek hullák, hátha találok valami furcsát, ha pedig nem, nos akkor nincs mit tenni, mennünk kell tovább, mást nem igazán tehetünk, legalább is szerintem, végül is ki tudja, szóval ha itt sincs semmi, akkor a két ajtó felé veszem az irányt, melyek ki tudja hogy hova vezetnek, közben pedig megfogalmazódik bennem egy kérdés:
- Az ételt megvizsgálták? - Hátha abban volt valami, bár kétlem, de azért tényleg, hátha.

Múlt:

Már éppen készültem elindulni segíteni a többieknek, amikor jött az üzenet, hogy megoldották a problémát.
~ Hála istennek, nem kell döntenem, rossz és rossz között. ~ gondolom.
Így teljes erőbedobással folytatom a menekítést, és a romok alól kiemelem a túlélőket. Most szembesülök legelőször új erőmmel, sokkal nagyobb tömegeket vagyok képes megemelni mint eddig, és akármennyire is beleadok mindent nem fáradok el. Kicsit érzem, de órákig tudnám dobálni ezeket a törmelékeket. Kevesen jönnek segíteni, így a szállítható sérülteket magam viszem fel egy hajóra, és ott meghagyom, hogy lássák el őket. Amint végeztem, ami eltarthat egy jó darabig, nem akarok senkit sem a romok alatt hagyni, tovább felügyelem az evakuációt a hajókra, hogy legalább a víz ne ölje meg szerencsétleneket.

Jelen:

Ahogy beérünk az épületbe, egyből beugrik, hogy ez a holo-könyvtár, és rengeteg információ van az itt élő népről. Más nem jut eszembe csak ennyi, de ez is több mint a semmi, legalább be-be ugranak dolgok. Fogalmam sincs, hogyan működik ez a holo-könyvtár dolog, ezért kérdően Tyrára nézek.
- Utánanézhetnénk egy két dolognak, de fogalmam sincs hogyan kezdjünk bele, nekem még nagyon új ez az űrkalandozás. - mondom neki.
Ha sikerül rájönnünk, hogyan működik, és működik e egyáltalán, akkor utánanézek kicsit a nép múltjának, hátha rábukkanok valamire. A shiar fordítógépet használom, mert nem hiszem, hogy angolul vannak írva itt a dolgok.
-- Nestor itt Mich. Egy holo-könyvtárra bukkantunk, kicsit kutakodunk itt, hátha sikerül többet megtudnunk ezekről a népekről. Vége. -- szólok a rádióba.