Orbucen

Múlt.

- Reptile! Óvatosan! - kiáltotta, ahogy az embertelen átugrott vele az árkon. Jelly kifújta a levegőt, majd felnézett az égre. Közben meghallotta, amit Nestor üzent a jelszavakról. - Szuper, akkor nyomás. Kicsit fura, hogy egyszerre két csillag is csak úgy kihunyt ,egyszerre. Ennek az esélye ,figyelembe véve a csillagképződést... Hát inkább nem mennék bele.
Ahogy tovább haladtak, Jellynek eszébe jutott valami.
- A furcsa sugárzás, kihunyó csillagok... Nem lehetséges, hogy valakik szándékosan tették ezt? Van ilyen faj, akinek elég ereje van napokat kioltani?
Esetleg a Hibán átjövő ellenséghez van közük...
- Elkérhetném a sugárzásról szóló adatokat, későbbi vizsgálatra...

Jelen...

Jelly próbált küszködni a hányingerével, ahogy átvágtak a vérrel teli termen. Nem akarta magát gyengének mutatni.
- Ha ez az egész hely tele van vérrel, hol vannak a hullák? De van egy gyanúm, emlékszel arra az esetre, amikor ott volt az a másolat. Tudod a Fellegvárnál, aki ránk robbantotta az épületet, majd az egyik az én alakomat is felvette, majd elrabolt. És itt mi van? Mi a dns-ünk, a mi erőnk, a mi módszerünk. Valami rosszat sejtek, meg ott volt az a sugárzás, szerintem megint az ő kezük van a dologban. Nem skrullok voltak ezek, hanem valami sokkal rosszabbak. Sok sikert - mondja Nestornak, majd belép a jobb oldali ajtón.
A biztonság kedvéért a kezét késsé alakítja.

Múlt:

Nem számítottam rá, hogy itt ilyen kicsi a gravitáció, furcsa, hogy eddig fel sem tűnt. Könnyedén átugrunk a szakadékon, szerencsére, volt olyan bátor aki megpróbálta, így nem kell Mich segítsége. Eközben elküldik Jelly-nek a biztonsági kódokat, kíváncsi vagyok mire fogunk vele menni.
-- Nestor, kérdezd meg a vezetőt, miért volt itt szükség a terraformálóra, minél több infót tudunk annál könnyeben boldogulunk. Nélküle lakható a bolygó, vagy mindenképpen működnie kell, és állítanunk kell rajta? Mert ha nélküle lakhatatlan a bolygó nem elég csak leállítanunk, vagy esetleg meg kell javítanunk. -- szólok a kommunikátorba.
Ezután tovább sietünk a cél felé, de én azért nyitva tartom a szemem, ha bármilyen nem várt esemény következne be, reagálni tudjunk.

Jelen:

- Itt volt az ünnepség. Minket ünnepeltek, mi pedig rájuk támadtunk. Szegények annyira menekültek, hogy egymást is eltaposták. Skrullok voltak! Halált érdemel az egész faj! - mondom ingerülten. - Egy skrullnak nem okoz gondot leutánozni a képességeinket, csak az a kérdés hogyan távolítottak el minket, hogyan szereztek a mi dns-ből, és miért nem emlékszünk semmire? Sok még a kérdés sajnos. - fejezem be.
Itt is megvizsgálom a tetemeket, majd az ajtókhoz megyek.
- Váljunk szét, én megyek a jobb oldali ajtón. - mondom Reptilnek, ha beleegyezik akkor benyitok az ajtón, és elindulok.

Múlt:
Az út maradék részét meglehetősen gyorsan sikerül megtennünk, és ami még fontosabb, probléma és fennakadások nélkül, szerencsére, a szerkezethez is eléggé könnyedén bejutunk, és úgy tűnik, hogy már csak pár apró panel választ el a probléma megoldásától, igaz ez csak úgy látszik, de remélhetőleg így is van, mert ha nem, nos akkor nem tudom hogy mit tudnánk tenni ezekért a szerencsétlenekért, elvinni nem tudjuk őket, hisz nincs hova, és a hajóikon sem hiszem, hogy ilyen időben sokáig tudnák húzni. Felmerül egy kérdés Jelly részéről, melyre fajbéli választ jómagam nem tudok adni, de viszont így jobban belegondolva, azt hiszem hogy tudok egy személyről, vagyis inkább mondanám entitásnak, a lényeg hogy Galactus esetleg tehetett ilyesmit, és erre elég hamar rá erősít Nestor is, hogy így fogalmazzak, igazából a szavaival, azonban... Nos nem is tudom mikor hallottam utoljára róla, azt hiszem akkor, amikor utoljára a Földön járt, és megpróbálta bekebelezni, de szerencsére nem jött össze neki. Mindenesetre is ezzel nem igazán törődök többet, nem azért jöttem el idáig, hogy most ezen álljak le filozofálni.
-- Megérkeztünk a terraformálóhoz, eddig minden rendben, megpróbálom helyre rakni, vagy ha más nem, akkor leállítani. -- Majd pedig jobban szemügyre veszem a két panelt, majd pedig mivel szerszám nincs nálunk, megpróbálom egyszerűen lefeszíteni azokat a helyükről, vagy ha simán ki lehet nyitni őket, nos, akkor kinyitom őket, nem egy nagy dolog, aztán pedig meglátjuk hogy mit tudok kezdeni a dologgal, reményeim szerint eléggé egyszerű ahhoz, hogy helyre tudjam rakni, mivel a technikai zsenink nincs velünk, és úgysem fog a semmiből megjelenni, és ha máshogy nem megy, nos akkor leállítom a szerkezetet.

Jelen:
Alaposabban körbenézek, ugyebár ahogyan akartam, de semmi gyanúsat, vagy oda nem illőt sem találok, közben pedig a feltett kérdésemre is megkapom a választ, s bár nem pont arra, mint amire gondoltam, de az is elég válasz számomra, hogy átvizsgálták.
- Tudatmódosító szerekre gondoltam, de azt hiszem ez is tökéletes válasz, köszönöm. - Majd pedig elfordulok, és folytatom az utamat, melyet már kissé céltalannak érzek, egyenesen a hátul lévő fém ajtókhoz, melyeken... Nos eléggé könnyedén kivehető karomnyomok vannak, és mellette némi vér, melyet felismerek, az enyém az, és bár eddig sem volt kétséges, de így pedig még egyértelműbb, hogy valóban a saját " munkámat " nézem, habár nem vagyok rá büszke, valószínűleg soha nem is leszek. A vér látványán kissé elgondolkodom, majd pedig realizálom, hogy fáj az egyik karmom, jobban megnézve pedig... Nos, meg van repedve, és valószínűleg emiatt a húzásom miatt. Az ajtó nyílik, én pedig be is lépek rajta, de még mielőtt jobban körülnézhetnék, hirtelen megszédülök, oly hirtelen, hogy majdnem fel is esek tőle, hiszen egy lépés kellős közepén jött, de a falnak támaszkodva sikerül megelőznöm egy meglehetősen kellemetlen esést. Mind-e közben pedig egyetlen egy képet látok magam előtt, és azt is csak pár kósza másodpercig, majd pedig Nestor hangjára leszek figyelmes a kommunikátoron keresztül.
-- Nem, de ugyan ez a helyzet velem is. -- Eztán pedig jobban körbenézek azon a helyen, ahova az imént bejöttem.

Múlt:

- Galactus? Az a bolygókat felzabáló fickó. Nem lehet, hogy most valami másra pályázik? Esetleg valami olyanra, amiből több energiát nyerhet, mondjuk egy... Oké vissza a munkához...
Jelly felnézz a templomra, majd megnézi a kódokat, aztán odalépett Tirzuszhoz.
- Próbálj meg semmit se elrontani, lehet rosszabbodhat a helyzet. - Odasétált az egyik panelhez, majd leszedte a tetejét, ha ez sikerül, akkor megnézi, hogy melyik kód a legjobb ehhez a berendezéshez.

Jelen:

- Szuper, újabb ajtók - szólt bele a kommunikátorba, mikor befutott a négy ajtóba, ebből az összes be volt zárva. - Ott mi a helyzet Nestor?
Próbaképpen megkopogtatja a szélső ajtót, még mindig nem tudja elhinni, hogy ezt ők tették. Megmentették a bolygót, erre legyilkolták a népét. Pont ők...
Ekkor bevillant a kép. A többiek is látták.
- Láttam, félelmetes volt a fenébe is! Nem tudom, semmire sem hasonlított. Valakiknek ötlet?

//A hiányzók holnap reggelig kapnak időt, hogy írjanak, utána kört váltok, hacsak nem kéri Mich, vagy Tyler, hogy várjam meg.//

Múlt:

Túl sok a sebesült, én megteszek mindent akit tudok kimenekítek, de sok a vérző sérült, és nem tudják időben ellátni őket.
-- Nestor, szükség lesz a medic droidra. Sok a sérült, kevés az orvos, és nála gyorsabban és szakszerűbben senki nem tudja itt elátni a sérülteket. -- szólok a rádióba.
Miután végeztem a mentéssel újra az égbe emelkedem, és onnan figyelem az eseményeket. Felkészülök ha menni kell segíteni, ne érjen váratlanul. Azért reménykedem magamban, hogy megoldják a töbiiek és nem lesz szükségük a segítségemre.

Jelen:

-- Rendben Nestor, nem időzünk el sokáig. Vége. -- válaszolok.
Eközben segítenek az őrök beüzemelni ezt a holokönyvtárat, és ahogy elnézem tőlük, nem is olyan bonyolult ez, a végére kezdek elég jól belejönni.
A nép történelme érdekel elsősorban, a főbb események, amik esetleg összefüggésben lehetnek a mostani történésekkel. Ha ezzel végeztem, akkor még megnézem az ünnepeket, és azt hogy miket ünnepelnek, hátha történt valami ami közelebb visz a megoldáshoz.
Ekkor bevillan egy kép a fejembe. Jobban mondva, egy gonoszt szempár. Hallom a kommunikátorba, hogy mindenki erről beszél, szóval nem csak én láttam, hanem mindannyiunk. Kicsit meg is szédülök ennek a hatására, majd a katonák felé fordulok.
- Maguk is látták? Érezték ezt a fura érzést? - szólok feléjük.
Ha mindezzel végeztem, akkor elindulok és bemegyek az egyik ajtón, próbálom kiválasztani ami középen van.
- Tyler, nézzünk szét bent. Menj te is egy ajtón. - mondom neki. Elég fura lett Tyler, az előbb is a katonának kellett válaszolnia helyette. Remélem nincs komolyabb baja, ez az eset mindnyájunkat megviselt az igaz.

Múlt:

Elég jól értek az elektronikus ketyerékhez, nincs olyan panel, amit ne tudnék megbütykölni, ez sem okozhat akadályt, bár kicsit berozsdásodtam e téren az utóbbi időbe. Egyelőre figyelem a többieket had csinálják, de ha meglátom, hogy valamit rosszul akarnak csinálni egyből figyelmeztetem őket, hogy az úgy nem lesz jó. Ha nem megy nekik akkor odamegyek a panelhez, és jobban szemügyre veszem, majd megpróbálom megjavítani. Ha túl sokáig tartana a javítás, akkor egyszerűen tönkreteszem a terraformálót. Értek hozzá, tudom mit kell szétvágni, hogy ne működjön tovább, de viszont nagyobb kárt se okozzon.

Jelen:

~ Super- Skrullok! Ők képesek lehetnek, teljesen lemásolni minket. Elvileg nem maradt belőlük egy sem, de ki tudja, bármi lehetséges. Körbenézek itt is, de csak megerősödik bennem, hogy mi voltunk, vagy a tökéletes másolatunk.
Mielőtt továbbmennék az egyik ajtón, egy kép villan be a tudatomba. Nyomban megszédülök, majd hallom, hogy mindenki erről beszél.
-- Igen én is láttam. -- szólok a rádióba.
Valaki vagy valami nagyon nem akarja, hogy emlékezzünk. Csak tudnám meg , hogy ki lenne egy két keresetlen savam.

Múlt:

Ámulva nézem a szerkezetet, amit eddig csak elméletben ismertem. Sokszor azért alkalmazzák ezeket, hogy optimális legyen az időjárás, de anélkül is lakható a bolygó. A Földre gondolok, ahol egy ilyen terraformáló elhelyezése nagyban megkönnyítené az életet. Itt sajnos nem ez a helyzet, ha leáll a szerkezet még mostohább körülmények lesznek úrrá. Figyelemmel követem ahogy Jelly szétszedi a gépet, azonnal felfedezem a kiégett vezetékeket és a kondenzátorokat. Gondolom ő is észrevette.
- Ahhoz képest, hogy földlakó vagy igencsak vág az eszed. - mosolygok rá. - Mindig is mondtam, hogy nem szabad lebecsülni a fajtátokat. - teszem még hozzá. - Nézd meg a szkennert, próbáld betáplálni a helyes adatokat, hogy visszaálljon a rendszer, addig én intézem a kiégett alkatrészeket.
- Tirzusz, tartsd nyitva a szemed, sosem lehet tudni. Bár egy testőrnek ezt mondani sem kell, állandó készenlétben vagy. - mondom neki.
-- Nestor! Szükségünk van két kondenzátorra, és nagy kapacitású vezetékekre. Úgy néz ki megvan a baj forrása, egy közelben lévő fekete lyuk zavarta meg az érzékelőket, most állítjuk vissza, és remélhetőleg megoldódik a probléma. A vezetőt kérdezd meg merre találunk megfelelő alkatrészeket, és Michel küld ide. Ja és hozhatna egy szerszámkészletet is. -- mondom a kommunikátorba.

Jelen:

Csak mi éreztük, és láttuk a fejünkben ezt a képet, az itt lévő katonák nem. Láthatóan megrettennek kicsit, félnek hogy megint elveszítjük az eszünket és nekik támadunk. Bár az álláspontom még mindig az, hogy a másolataink voltak.
Szétválunk Tirzusszal, ő megy az egyik ajtón én pedig a másikon. Nyitva vannak. Biztos ami biztos beélesítem a lézerfegyverem, hogy egy mozdulattal elő tudjam kapni és tüzelni. A kezem a fegyveren van és óvatosan benyitok, majd körbe nézek.

Múlt:
Bár terveztem, mégsem én szedtem le a paneleket, de sebaj, úgy néz ki hogy van aki jobban ért nálam ezekhez, bár igazából nem lep meg a dolog, nem vagyok egy technikai zseni, inkább testőr, és ugyebár így a harchoz jobban értek, bár örültem volna ha bármiben segíteni tudnék, de úgy tűnik hogy ez ténylegesen nem az én terem, így hát mivel nem tudok mit tenni inkább csak állok és nézem, ahogyan a többek ténykednek, na meg persze Syr-Tox osztogatja az észt, a tőle megszokott módon, nekem pedig nincs probléma vele bár nem értem hogy miért nekem magyaráz arról hogy mit tegyek, ha amúgy is jól tudom a dolgomat, de nem lényeg, és bár kétlem hogy egy katasztrófa kellős közepén nekünk támadna bármi is, mert mégis miért tenné? Ha van itt bármiféle életforma ami veszélyt jelenthet, az is inkább menti az életét, vagy ha intelligensebb, akkor már el is hagyta a bolygót. Egyenlőre mivel jobbat nem tudok tenni, csak állok és figyelek, aztán ha van valami akkor megpróbálom odébb rántani a többieket, bár kétlem hogy lenne bármi is, de végül is ki tudja.

Jelen:
Az őr válasza szinte el sem jutott a tudatomig, legalább is nem tudatosan, persze felfogtam hogy mit mondott, de úgy hogy igazából észre sem vettem, és így válaszolni sem tudok rá, bár lehet hogy amúgy sem tenném. Még ahogyan megszédültem, az egyik oda is jött segíteni, bár azt hiszem hogy meg tudtam volna oldani segítség nélkül is, de egy kis támogatás sosem rossz, bár talán ha nem olyan helyzetben lennénk amilyenben éppen vagyunk, akkor valószínűleg jobban tudnám értékelni a dolgot, de így, hogy lehetséges hogy holnapra már halott vagyok... Nos nem tudom hogy mennyire örülhetek, de talán nem is ezen kéne gondolkodnom.
- Nem tudom... - Ennél értelmesebbet nem tudok hozzáfűzni, mivel azt sem értem hogy mi lehetett ez az előbb, egyszerűen csak megtörtént, és hát mennyivel könnyebb lenne úgy az egész, akkor már régóta itt sem lennénk. Belépek a szobába, amelynek az ajtaján nem is oly régen ott hagytam a nyomomat, majd pedig alaposabban szemügyre veszem, kíváncsi vagyok hogy hova is érkeztem.

Múlt

Jelly felfüttyent, amikor meglátja, hogy miért viselkedik hülyén a terraformáló. A cucc bizony úgy működik, hogy a katasztrófákat fogadja el normális helyzetként. Syr-Tox pedig elismeri, hogy ő is tud valamit.
- Figyelj, mutáns vagyok. A csimpánzt is megtudjuk tanítani, hogy rajzoljon - felnevet, majd munkához lát. - Szóval valahogy törölni vagy át kell írni az információkat, esetleg... Te, az ilyen cuccokban elvileg nincs valami olyan program, ami kijavítja az operációs rendszer hibáját? Gondolom felkészültettek ilyen esetekre. Az a gond, hogy nem nagyon értek a komputerekhez, de nem hiszem el, hogy nem volt valami védelem a sugárzás ellen.

Jelen

Jelly nem lepődött meg, amikor nem válaszolt senki. Felsóhajtott, majd odalépett a bal középső ajtóhoz, és benyított volna... Felkészült arra, hogy bármi kironthat rajta, amikor Nester szólt, hogy talált egy túlélőt, de az is elég furcsán viselkedett...
- Lehet attól őrült, meg amitől.... - nyelt egyet. Most vallotta be magának az igazat. - Amitől mi is?
Úgy döntött, hogy tovább folytatja a felderítést.
- Én folytatom tovább a kutatást, ha találok valamit, akkor szólok.
Benyitott az ajtón, de közben a bal kezét késsé formálta, biztos ami biztos.
- Persze akkor is ha valami gond lesz...

Múlt:

Úgy tűnik zavartalanul folyik tovább az evakuáció, a sebesültekkel sok mindent nem tudok tenni, mert nem értek az orvosláshoz. Nestor szól, hogy ismét segítség kell Syr-Tox-éknak, ezúttal néhány eszközre van szükségük.
-- Értettem Nestor. -- ezzel elindulok vissza a hajónkra, közben látom, hogy Nestor már átvette a terepet és a medic droid is munkához lát.
Gyorsan a raktérbe repülök és magamhoz veszek 3 kondenzátort, és a szerszámos készletet. Keresek még vezetékeket is, a legerősebbet amit itt találok. A kommunikátort bekapcsolva hagyom és várom Keyt utasításait, hol találok egy raktárat. Közben szélsebesen repülök a terraformáló felé, hogy minél előbb odaérjenek az alkatrészek.
Odaérve lerakom a cuccokat, majd ha megkaptam az infót a raktárról akkor odarepülök, és hozok onnan vezetéket ha a miénk mégsem lenne jó.
- Egyelőre ezek vannak, de mindjárt körülnézek egy itten i raktárban is. - mondom nekik miután odaértem, majd tovább repülök.

Jelen:

Ahogyan olvasom a történelmet, a kommunikátorba összefoglalva közvetítem a többieknek., hátha valakinek beugrik valami, vagy ötletet ad valamire.
Még egy dologra kíváncsi vagyok, bár nem hinném hogy itt a könyvtárban lenne az. Rákeresek a legutolsó feljegyzésre, ha szerencsénk van feljegyezték a tegnap történteket valahová, vagy egy ilyen holo-napló szerűségben. Mindenesetre megér még egy kis időt hogy rákeressek, veszteni nem vesztek vele.
Ekkor hallom Nestort a kommunikátorba, van, túlélő, de nem beszámítható, ráadásul pont a nép vezetője az, Keyt.
-- Vettem! -- szólok a kommunikátorba.
Egyelőre nem indulok el, még befejezem a keresést, ha nem találok semmit, akkor indulok el az ajtón át a következő helységbe. Ha találok természetesen azt még elolvasom, mert lényeges lehet.

Múlt

Jellynek már csak annyi dolga volt, hogy megvárja az alkatrészeket, amikor hangosan megreccsent valami, ahogy felnézett meglátta a repedést a mennyezeten, nyelt egyet.
- Gondban vagyunk - fordult oda Michez. - Sietnünk kell, lássunk munkához. - Átalakította a kezét csavarhuzóvá, majd átnézte a károkat. - Na Sry, ebből mit álmodsz ki. Mit hova?
Felnézett a mennyezetre.
- Siessünk - munkához látott.

Jelen

Jelly belépett a laborba, majd nyelt egyet. Kéncsővek, széttört laborcuccok a földön, és ami a legnagyobb szerencse: komputerek. Majd megnézte a kémcsöveket. Néhányban valami folyadék volt.
- Fiúk, találtam egy labort. - Az egyik kémcsővet elvette, majd keresett valami kupakszerűséget amit rácsavarhat a tetejére. Ha sikerült, akkor újra beleszól a kommunikátorba. - Valaki aki ért az itteni technológiához, idejönne?

Múlt:
Azt hiszem, hogy jól haladunk, nem mintha mondhatnám azt, hogy " mi " haladunk jól, inkább csak azt mondanám, hogy a többiek jól haladnak, lényegében hogy én nem igazán csinálok semmit, csak állok és nézek, őrködök, persze nekem ez a dolgom, valamilyen szinten mindig is ez volt, meg a harc, de most úgy érzem, hogy többet is tenni tudnék, azonban mintha mégse tehetnék semmit, összezavaró érzés. Mindenesetre is jön két alkatrész, gondolom ezek égtek ki, remélhetőleg a lecserélésükkel helyre lehet majd állítani a gépet, végül is ez a cél, ha elpusztul, lehet hogy hirtelen még nagyobb problémák fognak előállni, az pedig nem kéne, nagyon nem. Hirtelen földrengés, meglehetősen erős, majd pedig a gépezet felett lévő kő építmény nemes egyszerűséggel megreped, és úgy néz ki, hogy ha valaki nem csinál vele valamit, akkor hamarosan úgy rászakad a többiekre, ahogy van. Nem kell sokat gondolkodnom rajta, hogy mit tegyek, közelebb megyek, gyorsan, majd pedig ha elérem, akkor megpróbálom először megtámasztani, hogy ne eshessen le, vagy legalább is hogy levegyem a terhelés nagy részét róla, ezzel pedig megakadályozzam, hogy tovább törjön. Ha ez megvan, és nincs semmi probléma, akkor megpróbálom fentebb emelni, révén, hogy itt kisebb a gravitáció az átlag megszokottnál, vagyis számomra a földinél, így az erőm, és úgy igazából az egész csapat ereje nagyobb az átlagnál, a saját átlaguknál, így erre építve megpróbálom felemelni a törött darabokat, majd pedig lerakni őket a földre, remélhetőleg eléggé magas vagyok ehhez. Ha nem, akkor csak a másik irányba próbálom őket leborítani, végül is lehet hogy ez valami fontos hely, de valószínűleg meg fogják bocsájtani, hiszen az életüket próbáljuk menteni, és ez veszélyezteti a dolgot, ezzel pedig mindannyiuk életét.

Jelen:
Végigmegyek a folyosón, melyre nem is olyan régen benyitottam, átlagos tempóban haladok, közben pedig a karmommal foglalatoskodom, így, hogy feltűnt a sérülés, meglehetősen zavar, igaz, hamarosan úgyis helyre fog jönni, de akkor is fáj, nem mintha nem lennék hozzászokva, nekem muszáj, de ezt a kis dörzsölgetést megengedhetem magamnak. Az utam végére érve ismételten összefutok Syrrel, meglepő, egy kicsit visszapillantok, majd pedig rá emelem a tekintetem.
- Szerinted mi értelme két folyosónak, két külön ajtóval, amik amúgy ugyan oda vezetnek? - Teszem fel a kérdést, majd a válasz után bentebb lépek az irodába és alaposabban szemügyre veszem a dolgokat. Nem semmi felfordulás van idebent, mintha kerestek volna valamit, a dolgok nagy része a földön, engem pedig meglehetősen érdekel, hogy mi lehetett ezeken, tehát felveszem a hozzám legközelebbit, és lejátszom ami rajta van, igazából végig nézem az összeset, ha senki sem zavar be, hátha van rajtuk valami használható, hanganyag, ami igazol minket, akármi is történt, vagy valami más, ami magyarázza esetleg a nemrég látott dolgokat, bármi megfelel, ha meg nincsenek, akkor legalább néztem valami " adást " mielőtt meghaltam, persze ennyire nem vagyok pesszimista, de ha tényleg nem találunk semmit, nos igen, az kellemetlen lesz, de továbbra is hiszem, hogy találhatunk valamit, még ha nem is egy hű de nagy dolgot, néha a legkisebb tényezők számítanak a legtöbbet.

Múlt:

Gyorsan sikerül összeszednem a megfelelő alkatrészeket a többiek segítségével, és már repülök is oda a többiekhez. Mindent sikerült a hajón találni, így már nincs szükség hogy keresgéljek egy itteni raktárban. Amint odaérek a többiekhez, egy erős földrengés rázza meg a földet, és a gépezet fölötti szikla megreped, ami bármelyik percben ledőlhet. Reptile gyorsan cselekszik és megpróbálja megtámasztani azt.
- Segítek! - szólok neki, majd a szikla oldalához repülök és megtámasztom.
Még nem teszteltem úgy igazából az új erőmet, ez egy kiváló alkalom lehet. Ahogy megtámasztom a sziklát megpróbálom megsaccolni a súlyát. Benézek a szikla mögé is, hogy hátra tudjuk e gördíteni, ha igen akkor megpróbálom arra az irányba tolni minden erőmet beleadva.
- Reptile segíts, próbáljuk meg hátragördíteni! - ketten mégiscsak jobban fog menni.

Jelen:

Tyler összeesik, majd az ott lévő katona megnyugtat, hogy csak sokkot kapott. Túl sok volt ez neki láthatóan, már nem először inogott meg. Rajtam is nagy a teher, mert ez az első földön kívüli kalandom, ráadásul most egyedül maradtam így most csak az őrökre számíthattam, ha valamit nem tudom hogyan működik. Végül is eddig is segítőkészek voltak, nem lesz gond.
- Tyler vigye valaki biztonságos helyre kérem. - szólok az őröknek.
Amint belépek az ajtón két holtestet látok egymással szemben, fegyverrel a kezükben.
~ Valószínűleg egymást ölték meg. Valami téboly söpörhetett itt végig amitől megőrültek az emberek, és lehet, hogy köztük voltunk mi is. Ki lehet a háttérben? Ki akarja Védelmezők halálát? Az már biztos, hogy nem akarja, hogy megtudjuk ki az, mert akkor nem ilyen kacifántosan próbálna minket megölni, ráadásul egy egész népet kiirtott szinte, csakhogy elérje a célját. ~ gondolkodom, miközben megvizsgálom a holttesteket.
Óvatos vagyok, ki tudja, lehet hogy még életre kelnek, így számítok egy esetleges támadásra. Megnézem a szemüket, és a bőrüket, hogy olyanok e mint amit Nestor leírt az előbb Keytnél. Ezután mindent közvetítek rádión a többieknek, hogy mit tudtam meg, majd tovább haladok, de szemem sarkából figyelem a két hullát.

Múlt:

Siker. Mich ideért az alkatrészekkel és a szerszámokkal. Ekkor azonban egy újabb földrengés rázta meg a sziklákat, és az egyik kőépítmény megrepedt, kis híján ránk is dőlt, de ami késik nem múlik, szóval sietnünk kell. Mich és Reptile gyorsan kapcsoltak, és remélem sikerül nekik eltávolítani a fejünk fölül azt a hatalmas sziklaépítményt.
- Jól beszélsz Jelly sietnünk kell, nem néz ki jól ez a szikla a fejünk fölött. Nálad vannak az adatok, intézd a visszaállítást, addig én beszerelem a vezetékeket meg a két kondenzátort. - mondom neki, majd előveszem a szerszámokat és munkához látok.
Nagy tapasztalatom van az ilyen bütykölések terén, szóval nem okozhat nagy gondot ez a kis javítás. Miután végeztem segítek Jellynek az adatokkal, ha még nem végzett addig, bár úgy tűnik az lesz a hosszabb meló. Átkérem az adatokat az én gépemre is, ketten gyorsabban haladunk. Közben fel-fel pillantok, nehogy ránk szakadjon a szikla, vagy ha mégis akkor el tudjak ugrani.

Jelen:

- #@&>^˘°&##@¨đĐä - káromkodok egy sort, miután megtapasztalom, hogy nincs nálam a fegyverem, mondjuk érthető okokból.
A folyosó végén összetalálkozok Reptillel, ugyanis ugyan oda vezetett mindkét ajtó, Keyt irodájához.
- Fogalmam sincs Tirzusz, valószínű, hogy ne legyen tumultus a ki és bejövő emberek között. Egyik a kijárat másik a bejárat, de ez most mellékes. - válaszolok Reptilnek.
Én is szétnézek, megvizsgálom amik a földön vannak, ha esetleg lenne egy felvevő eszköz ami bekapcsolva maradt véletlenül akkor abból kiderülne mi történt itt. Beleolvasgatok az iratokba is amik szerteszét hevernek.
- Itt valaki valamit nagyon keresett. Ha itt is volt az a valami, akkor azt biztosan megtalálta és elvitte az illető. - szólok Tirzusznak miközben folytatom a vizsgálódást. Minden fontos lehet, hátha valami hasznos dologra is bukkanunk.

Múlt

A javítás jól haladt, a vezetékek cseréje után már csak előkellett hívni az eredeti beállításokat, vagy újra betáplálni őket. Carl felsóhajtott, majd a többiekhez fordult.
- Már csak előkell hívni az infókat. - A kódok megvoltak, ahogy a nyelvet is értették hála a fordítógépnek. Morrow kikereste a megfelelő kódot, majd a fordítógép segítségével megpróbálta kiálmodni, hogy mik az eredeti beállítások.
Egy pillanatra felnézett a kupolán lévő repedésre, majd visszafordult a panelhez. Mich végzi a dolgát, Nestor is ezt teszi, neki is ezt kell. Folytatta a munkát.

Jelen

Jelly megnézte a kémcsövet, egyszerű formalheid volt, végignézett a padlón lévő adatokon, majd felsóhajtott. Nem értette őket, elkezdett adathordozókat keresni, amiket aztán magával vihet. Talán itt lesz a válasz.
Ekkor harsant fel a rádió. A mutáns srác nem örült a hírnek. Közeleg Annhilus flottája.
Úgy döntött, hogy mindent felmarkol amit csak tud, ami persze adathordózónak látszik. Minden vélt bizonyítékot meg kell szereznie...
- Mindjárt megyek, van itt néhány komputer amit el kellene vinni vizsgálatra, beküldhetnének pár embert segíteni!
Kiáltott bele a kommunikátorába. Mindent megtett volna, hogy tisztára mossa a csapatot.

Múlt:
Az ember segítségével végül is sikerül eltolni, és ezzel leborítani az egész építmény tetejét, még mielőtt az tovább törhetne és rá zuhanhatna a többiekre és a gépre, mert igen, megvan mindennek a fontossági sorrendje, jelenleg - Többiek, gép - Sorrend áll fent, és remélem, hogy ez nem is fog változni. Szóval az emberrel együtt sikerül eltolni a tetejét, de minek is ismételgetem magam? A lényeg hogy ezt most egy nagyobb sikernek könyvelem el, bár másnak nem tűnik nagy dolognak, hogy eltoltuk, mármint hogy a tárgyat, nem az egészet, szóval másnak nem tűnne nagy dolognak, de én ezt még dupla sikernek is el merném könyvelni, ugyanis egy ember segédkezett a dologban, és a kettőnk közös erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ez az egész működjön, ergó hasznos dolgot hajtottam végre egy emberrel. Dupla siker, és máris kezdem jobban kedvelni őket, legalább is Michet mindenképpen, szóval kezdek örülni is, hogy velünk jött a Földről.
- Szép munka. - Jegyzem meg neki, és bár mosolyogni nem tudok, a hangomból hallatszik az elégedettség és a boldogság valamennyi jele, és hogy miért veszem ezt ennyire pozitívan? Az előbb már mondtam, plusz innen már sok probléma remélhetőleg nem adódik, ha nagyon össze akarna dőlni ez a kis építmény, akkor maximum ledöntenénk az oldalait, kicsomagolnánk így... Hogy így fogalmazzam... mintha egy kockát hajtanánk szét, vagy legalább is hasonló lenne, a lényeg, hogy akkor ez már tényleg nem jelenthetne gondot, bár feltételezem, hogy most sem lesz már vele baj. Jelly szavai után beleszólok a rádióba, és közlöm, amit le tudtam szűrni a szavaiból.
-- Csapat... - már akik éppen nincsenek itt, az pedig jelenleg nem sok - ... úgy néz ki, hogy célegyenesben vagyunk. -- Csak hogy mindenki tudhasson a dologról, és esetleg megnyugodhasson. Továbbra is figyelek, ha bármiféle veszélyforrás jelentkezne esetleg, de remélem, hogy innentől már probléma mentes lesz.

Jelen:
Egy jó ideig kutakodok, átnézem az üzeneteket, ez pedig nem kevés idő, bár nagy részük csak unalmas adat, ami a bolygó gazdaságához tartozik, arról ad beszámolót, és ezeket mondhatni kín végighallgatni, de mégis megteszem, mert ki tudja, hogy melyikben lehet fontos adat. Ahogyan az utolsó az utolsó kártyát elkezdem lejátszani, már számítok rá, hogy ez is csak valami hasonló unalmas bányászati vagy mezőgazdasági maszlag lesz, de tévedek. A szöveg felénél, vagy legalább is az érthető felénél megvakarom az államat, majd pedig Syr-re nézek, nem játszom le még egyszer, mert valószínűleg hallotta, csak pár másodperc bámulás után bele szólok a kommunikátorba.
-- Azt hiszem találtam valamit, ami érdekelheti a galaktikus tanácsot, igaz, úgy tűnik, hogy semmi köze a mi ügyünkhöz, amint találkozunk megosztom veletek. -- Igen, a kommunikátorba nem fogom lejátszani, fölöslegesnek látom. Eztán pedig jön egy üzenet a rádión, miszerint jobb lenne eltűnni, ugyanis Annihilus serege, vagy legalább is annak egy része erre tart, szóval igen, tényleg sürgősen távozni kéne, de még nem találtunk semmit, ami bizonyítaná az ártatlanságunkat, vagy ami legalább arra engedne következtetni, hogy önvédelem volt, ezért kicsit ellenkezek is a dologgal, hiszen akkor nem mindegy, hogy Annihilus emberei ölnek meg, vagy ez a szerkezet a karomon? Ha meghalok akkor legalább harcban tegyem... Mindenesetre is,ha érkezik parancs akkor a lemezzel a kezemben megindulok kifelé, mert...
- Ezt bizony megtartjuk. - És majd átadjuk a tanácsnak persze, nekik is látnia kell, mert olyan dolgok vannak benne amiről még nem hallottam, de komolyak lehetnek, hátha ők tudnak valamit.