Olimposz kaszinó (Bronx)

A köd eltűnte után nyílt kaszinó a Pokol konyhájában. Amit a nyilvánosság is tud róla, hogy bármilyen személyt fogadnak, a szegényektől a multimiliomosig. Minden rétegnek saját szórakozási lehetőséget biztosítanak, remek kulturált hely, jó italokkal, szórakoztatással. Éppen ez volt az oka annak, hogy nagyon hamar igen hatalmas népszerűségre tettek szert a tulajdonosok.

Amit viszont már csak az alvilági személyek tudnak, hogy a tulajdonosok az alvilágba is befolytak és jelenleg ők a legbefolyásosabb személyek a New York-i alvilágban, az egész városban tartanak illegális utcai harcokat, amikre fogadnil lehet és részt is venni rajta, igen nagy népszerűségnek örvend ez. Fegyver- és drogügyletekben is otthon vannak, nők futtatásában, megvesztegetésekben, akárcsak illegális lóversenyekben is. Magneto uralmával sem vesztettek semmit sem a befolyásukból.
A kaszinó egyik különlegessége, hogy a kidobófiúk minotauruszok.

Eddig minden a terv szerint halad. A támogatás a helyén, és amint elhaladunk a kapunál posztoló minotauruszok között, a telepatikus kapcsolat is felépül. Arzenál megy elöl, kezében a meghívóval, én egy fél lépéssel mögötte. Gyorsan felmérem a terepet a főcsarnokban. Semmiféle fenyegetésre utaló jelet nem látok, de itt még nem is számítok rá. Akármit is akarnak tőlünk, az nagy valószínűséggel a VIP részlegben vár ránk. A lehető legtermészetesebben elindulunk hát abba az irányba, miközben fél szemmel mindketten a környezetünket pásztázzuk, hátha esetleg mégis felbukkan valami váratlan.

A VIP részleg előtti biztonsági őr erősen kilóg a hozzánk hasonló, kiöltözött alakok közül, de meglepetésemet gyakorlottan elrejtem. Rögtön látszik, hogy nem azért tartják, hogy jópofizzon. Sok mindent elárulhat az arckifejezése, amikor megpillantja a meghívónkat, így nem veszem le róla a szemem, miközben átveszi és elolvassa. Eközben is fenntartom a semleges arckifejezést, igyekezve, hogy semmit se lehessen leolvasni az arcomról. Amikor Arzenál rám néz, csak egy szemmozdulattal jelzem, hogy inkább az őrrel törődjön.

Mindkettőnk számára teljesen egyértelműnek tűnt, hogy ha már személyesen meghívtak, valami különleges bánásmódra számíthatunk, de ezzel kicsit pofára estünk. Nincs azonban itt az ideje, hogy ezen rágódjunk. Én is megeresztek egy kínos mosolyt az őr felé, majd követem Arzenált. A kassza felé menet, mintegy kipróbálva a telepatikus kapcsolatot így szólok hozzá:
-Ez egy kicsit kínos volt.
Ha a zsetonok felvétele már rendben megy, elkezdek megfelelő asztalt keresni.

Elég csak ránézni Arzenál arcára amikor kivesszük a zsetonokat, rögtön látni, hogy nagyon elemében érzi magát. Remélem nem feledkezik bele nagyon a játékba. Amíg nincs nagy gond, addig nem szólok rá. Van egy olyan érzésem, hogy kíváncsiak lesznek rá, hogy hogy játszunk, úgyhogy nem zökkentem ki. Hagyom, hogy ő válassza ki az asztalt, és csöndben követem. Egy pókerező társaságot néz ki. Én is a pókert választottam volna, mert azt rendszeresen játszottunk még az X-suliban. De régen is volt... Egy szó nélkül, kifejezéstelen arccal ülök le Arzenál mellé, és én is kipakolom a zsetonjaimat. Ő játssza majd tehát a nagyképű mázlistát, én meg a hideg profit. Az a szépséghibája a dolognak, hogy nem vagyok profi játékos. A suliban gyakran nyertem, de ez mégis csak egy teljesen más szint. Nem baj, talán így is tudok majd meglepetést okozni. Mióta partizánként tevékenykedem, többször megmentett már az, hogy nehéz olvasni az arcomról. Ebben a pillanatban eszembe jut valami. A telepatikus kapcsolaton keresztül Arzenálhoz és Fenghez szólok.
- Kockázatos, tudom, de lehet, hogy el kéne vágni a kapcsolatot, amíg játszunk. Valószínűleg figyelnek erre a csalások miatt, és nem lenne jó, ha kivágnának.

Őszintén szólva kicsit nyugtalanít a társaink kora. Nem mi vagyunk az átlagos célközönsége a kaszinóknak. Lehet, hogy őket is úgy hívták ide, mint minket? Mit akarnak tőlünk? Lehet, hogy kezdek paranoiás lenni. Miért is lepődöm meg, hiszen ez szakmai ártalom. Nem igazán lelkesedem a kapcsolat meghagyásáért. A biztonsági telepaták nyilván el tudják rejteni a jelenlétüket, de rájuk hagyom. Remélem Feng tudja, mit csinál. Mindenesetre az is valami, hogy legyengítjük. Az utolsó mondat alapján Arzenál jó lapokat kapott, ideje megnézni az enyémeket is. Óvatos, gyors mozdulattal hajtom fel a sarkokat, és amint meglátom őket, rögtön elkezd járni az agyam. Több lehetőségem is van és azt hiszem, akkor járok a legrosszabbul, ha nem kockáztatok. Míg Arzenál első lépésére várunk, én is elkezdem tüzetesebben megfigyelni játékostársainkat.

A Pokoltűz Klub csemetéi? Mi a fene? Érdekes társaságba kerültünk az már biztos. Nyilvánvalóan jól ismerik egymást, és ez nem kedvez nekünk. Kérdés, hogy mennyire próbálnak majd meg együttműködni. A kérdésből egyértelművé válik hogy rendszeresen látogatják a helyet, és ebből több dolog is következik. Az egyik az, hogy valószínűleg nem ugyanúgy hívták őket mint minket, a másik pedig az, hogy sokkal tapasztaltabb játékosok nálunk. Hagyom, hogy Arzenál beszéljen, én inkább továbbra is megfigyelek. Neki ez jól megy, én meg inkább a tettek embere vagyok, úgyhogy ez a munkamegosztás teljesen megfelel nekem. Csak egy lapot cserél, és én is így teszek. Ráérek még nagyot kockáztatni, és azt, amit ezzel a lappal elvesztek, talán nem fogom nagyon sajnálni. A treff kettest emelem ki a készletből, és az osztó elé helyezem. Én is csak a kör végén nézem meg a kapott lapot, addig kihasználom az időt az arcok és mozdulatok megfigyelésére.

Valami nem stimmel. Miért kéne nekünk a Klub tagjainak lennünk? Arzenál kényszeredett poénjára csak egy lesajnáló pillantás a válaszom. Azt hiszem ideje kézbe venni a helyzetet. Én sem cserélek lapot, csak megadom a tétet, és vele együtt még egy ezrest berakok. Igyekszem a lehető legkifejezéstelenebb arccal tenni mindezt. Most jött el az a pillanat, hogy Arzenál helyett is ki kell érdemelnem a tiszteletüket, és ennek nem eszköze az óvatoskodás.
- Ez azért lehet, mert nem tartozunk a klub köreibe. Mondjuk úgy, hogy ez egy egyszeri lehetőség számunkra, hogy kipróbáljuk magunkat itt.
Vajon a Pokoltűz Klub akarta, hogy idejöjjünk? Az istenekből még kinézem, hogy minden gond nélkül megtalálnak minket, de a Klub is? Nyilván vannak forrásaik, de nem akarom elhinni, hogy arcról ismerik Arzenál embereit. Milyen hibákat követhettek el, mielőtt odakerültem? Ha lett volna valami összetűzése a klubbal, akkor nyilván szólt volna előre, vagy legalább akkor jelzett volna, amikor megláttuk őket. Csak azt tudom elképzelni, hogy tényleg nem tudja, hogy kik ezek, tehát vagy túlaggódom a dolgot, vagy nagyon mély sz*rban vagyunk.

Ez nem sokon múlt, de úgy tűnik sikerült megakadályoznom, hogy mindkettőnket komplett idiótának nézzenek. Nem úgy tűnik, mintha különösebben érdekelnénk őket, miután kiderült, hogy semmi közünk a Klubhoz, és ez egy kicsit megnyugtat. Már éppen indulna is az új kör, amikor az osztó arcáról leolvasom, hogy valami nem stimmel. Hátrafordulok, és meglátom az asztalunkhoz közeledő marcona minotauruszt. Amikor megérkezik, már tudom, hogy mit fog mondani. Arzenált láthatóan jobban meglepi a dolog, mint engem, de nem igazán értem, hogy miért. Végtére is azért jöttünk, hogy a "főnökkel" beszéljünk. Persze rám is rám jön az izgalom, mert most kezdődik az akció legfontosabb része, de kifelé továbbra is teljes nyugalmat mutatva szedem össze a zsetonjaimat.
- Sajnálom, hogy meg kell szakítanunk a játékot. -mondom a Klubtagoknak. - Nagyon örültem.
Egy biccentéssel búcsúzom, majd elindulok Arzenállal és a minotaurusszal. Tényleg kezdtem élvezni a játékot, de hát ez van.

A biztonsági "ember" egy hátsó ajtóhoz vezet minket. A szoba, amibe belépünk pont olyan, mint amilyennek az ember elképzelné egy olimposzi isten irodáját. Bent egyedül egy vörös ruhás nő ül, aki bekötött szemmel olvas egy (nyilván Braille) könyvet. Arzenál köszönésére nem tudom megállni, hogy ne temessem elkeseredetten a tenyerembe az arcomat. Te jó ég, ez tényleg teljesen hülye? Miért pont ő kellett ennek a nőnek? Ismét nekem kéne megpróbálnom menteni a helyzetet, de a nő valószínűleg gyorsan megakadályozná, hogy átvegyem a kezdeményezést, hiszen nem engem hívott. Így hát végül, csak egy visszafogott köszönést engedek meg magamnak.
- Jó estét!
Ezután megbököm Arzenált, és rosszalló arccal próbálom jelezni, hogy fejezze be az idétlenkedést.