Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

by **Thorhalla** Csüt. 05 Júl. 2012, 00:45

Ka-Zar és Rachel vezetésével Vadföldet, a Déli-sarkot és Ausztráliát összefogó szövetség és annak fővárosa.
Repülő város (Vadföld és Szabad népek) Vadfld

Repülő város (Vadföld és Szabad népek) Vadfld

by **Quentine Constantine** Szer. 29 Aug. 2012, 18:51

Daniel eligazítása után nem sok hozzászólásunk lehet a dologhoz, pár másodperc, és már jön is a varázslat, ami elröpít minket az...
Az óceán közepére? Ó, okés, repülő város, értem én, össze-vissza repked, hogy... Nehezebb legyen megtalálni? Mázli, hogy nem varázsolt minket rossz helyre Daniel. Alre nézek, felvonom a fél szemöldökömet.
-Szóóóval mi járatosak vagyunk Vadföldön, ezért elküldenek minket egy repülő városba... Csak nekem fura a dolog? - Kérdem cinikusan, aztán a sarkamon bohókásan megpördülve nézek körül ezen a nagy téren, hogy mégis mi látszik innen. Az óceán, aha, stimt.
-Azért azt hittem, lesz valami fogadóbizottság - merengek el félhangosan, és találomra kiválasztva egy útirányt elindulok valamerre, esetleg ha látok embereket, akkor feléjük, ha nem, akkor valami épület felé, aminek látszik a bejárata, és valószínűsíthető, hogy vannak ott emberek.
-Ha találkozunk valakivel, mit fogunk mondani? Helló, keresünk valamit... Amiről nem tudunk semmit, csak azt, hogy fontos... Vajon mennyire néznek majd hülyének minket? Tényleg az egész helyet be kell járnunk? Vagy érezni fogjuk, ha már közeledünk?

by **Ammon Einarson** Csüt. 30 Aug. 2012, 19:03

Rachel-el megyünk Vadföld-re mert, hogy mi ott már járatosak vagyunk. Hát nem vagyok túl bizakodó miután eddig semmi se úgy fest ahogy az régen volt. Vagyis ahogy a mi időnkben van. De mindegy ha így akkor így. És igen, hamar teleportálunk is és érkezünk meg az egyik térre. A hely. Hát közel se olyan mint amire emlékszem. Repülő város, az óceán legalább megvan.
Én is körbe nézek miközben hallgatom. De végül csak vállat vonok és megindulok én is, követve Rachelt.
- A helló bőven megteszi ha egyáltalán találkozunk valakivel.
Megvakarom a tarkómat miközben ellhalgatok. Tényleg komoly gondnak tűnik ez a nem tudom hogy néz ki de te majd tudni fogod dolog. De nincs mit tenni mint bízni benne, hogy tényleg így is lesz majd.
- Ha minden igaz mint derült égből villám csapás fog belénk csapni a felismerés.
Sóhajtok egy nagyot és leveszem a tarkómról a kezemet és a várost pásztázom tekintetemmel.
- Akkor találjuk meg Magneto palotáját.
Nem tudom, hogy mire kell majd számítanunk de ha egyszer az idős Daniel szerint ott kell lennie akkor ez van.

by **Thorhalla** Pént. 31 Aug. 2012, 11:11

Helyszín: Repülő város, Indiai óceán
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Amint a páros körbenéz láthatta, hogy nem Vadföldön vannak, sőt még csak a közelében sem valószínűleg, mert bármelyik irányba néztek vizet láttak odalent. Maga a város alatt is vízfelület volt csak. Az idő kellemesen meleg, vagy pajzs alatt voltak, vagy pedig a levegő volt tényleg meleg és nem voltak a Déli-sark közelében.
- A jó öreg anyám, szkeptikus és cinikus, mint mindig – lehetett hallani egy kellemesen mély férfihangot. – És ahogyan hallom a szokásos helyzet áll fent, hogy senki sem figyelt a jó öreg Jack-re.
Amint mind a ketten arra néztek megláthatták a korábban képen látott fiút, Jason-t.
Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 361478-84507-angel

Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 361478-84507-angel

- Ez csak a város, ahol mi élünk, a szabad népek, nem Vadföld, az a hely a jövő gyermekei miatt már lényegében elérhetetlen számunkra. Vagyis a többségnek, én foglak odavinni titeket. Ahogyan hallom Magneto palotájához megyünk majd. Jason Plunder vagyok és ahogyan anyámék kérése az idegenvezetőtök, amíg itt vagytok.

by **Quentine Constantine** Pént. 31 Aug. 2012, 16:36

Sóhajtok egyet, mikor Al Magneto palotájához akarna menni, mint már említettem, ez nem éppen Vadföld, hanem egy repülő város, és kétlem, hogy a kedvünkért rögtön irányt váltanak. Aztán viszont meghallom azt, amit az előbb kerestem.
-Na pontosan ilyen fogadóbizottságról beszéltem - mosolyodom el, ahogy felismerem a szőke srácban a Kevin vonásait, és persze a sajátjaimat is.
Alaposan szemügyre veszem a fiút, aki zavarba ejtően jóképű, a teste csupa izom, és ráadásul kigombolt dzsekivel flangál. A legdurvább, hogy ha nem tudnám, hogy a fiam, azt mondanám, korban egészen illik hozzám, és talán be is jönne.
-Az öreget egyelőre elhagyhatod, fiatalember, és a dzsekidet meg gombold be, mielőtt a barátnőd féltékeny lesz az összes csajra, aki a nyálát csorgatja.
Ha közelebb jön, és leszáll mellénk közelebb lépek hozzá, és végigsimítom az arcát.
-Az én fiam... - Állapítom meg elmélyedve. - Tiszta apja.
Hátrébb lépek, hogy kevésbé legyen kínos neki a szitu, biztos fura, hogy a saját anyját azelőtt látja, hogy még ő megszületett volna.
-Szóval, öhm... Igen, Magneto palotája kezdésnek nem rossz, oda mehetnénk.

by **Ammon Einarson** Szer. 05 Szept. 2012, 16:54

Hát ez tényleg nem Vadföld. Jól van na... Viszont Rachel óhaja teljesülve érkezik meg a fogadóbizottságunk aki nem más mint a fia. Ez itt csak a város és majd ő elvisz minket a palotához.
Megtorpanok és Rachel felé fordulok. Ahogy elkezd beszélni, amit mond. Kitör belőlem egy halk elfojtott röhögés aminek a vége egy félhangos "horkanás" lesz. Mikor ment át nyagyanyóba ez? Mondhatni egész hamar észbe kap és abba hagyja én azért még mindig furcsán nézek rá. Mit babusgatta. Öt perce még daduskodás volt Aian gyereke most meg már begombolja az ingét szerencsétlennek, hogy ne legyenek féltékenyek rá.
Végül vissza fordulok lassan Jason felé.
Mondhatnám most én is, hogy " Ja, a palota a cél. David azt mondta, hogy ott kell lennie valahol." de most őszintén nem érzem képes magamat rá, hogy röhögés nélkül kimondjam. Egyszerűen hihetetlen, nem tehetek róla de annyira vicces volt ahogy viselkedett Rachel. Nem számítottam ilyenre. Meg egyébként se hiszem, hogy nehéz felfogású lenne Jason szóval nem kell ismételgetni feleslegesen, hogy a palota a palota.

by **Thorhalla** Csüt. 06 Szept. 2012, 00:06

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Jason felemeli a kezét és három nagy lépést lép hátra, amikor Rachel a begombolásra utasította.
- Ezt utoljára hat éves koromban mondtad! Szóval, amíg úgy viselkedsz, mint az anyám, az öreg banya megszólítás is marad.
Reménykedve nézett Algernon felé, de láthatóan, hogy a fiú a röhögés szélén állt az angyal csak felsóhajtott.
- Akkor a palota – bólintott. – Érintsetek meg.
Ekkor tűnhetett fel a karján levő teleport készülék, amihez pedig kellett a fizikai kontaktus. Amint mindez megtörtént egy újabb villanás vette körbe a fiatalokat és a következő pillanatban pedig már meg is érkeztek az egykori palotához. Most közel sem volt olyan szép és nyugodt hely, mint régen. Az egész romokban hevert és kihalt volt. A romokon úgy látszott, mintha háború is lett volna itt, csata, ami miatt néz ki most az egész úgy, ahogyan. Al és Rachel is érez valamit odabentről a romok mélyéről.
- Nem hiszem igazából, hogy itt találunk bármit is – szólalt meg Jason.

by **Quentine Constantine** Kedd 11 Szept. 2012, 12:09

Elmosolyodom a fiam szavain, Al meg közben csak pukkadozzon, megértené, ha lenne saját gyereke, és ennyire király lenne. Ügyet sem vetek a számukra kissé kínos szitura, és végül Jason vállát érintem meg, hogy teleportáljunk.
-Látod-látod, anyád túl hamar levette rólad a kezét, nem ártott volna még egy-két dolgot megtanítania. Például azt, hogy ne kapkodj!
Alaposan megnézem a palotát, amiről elég friss emlékeim vannak, hiszen az én időmben még épen láttam, amikor idehozott Magneto a frankó kis lebegő autóban. Most viszont...
-Érzek valamit, épp ahogy az öreg Daniel mondta. Mintha lenne itt valamit... A romok közt. Megnézem, van-e valami bejárat, mert ezt mind elhordani nem két perc lenne. Mi történt itt? - Kérdem még Jasontől, aztán szárnyakra kapok, és körberepülöm a helyet, hogy jobban belássam, van-e még ép része az épületnek, esetleg valamilyen bejárat.
Ha van ilyen, akkor arról közelítem meg a helyet, ahonnan az érzés jön, ha nincs, akkor leszállok a romokra, és ott próbálom behatárolni, hogy hol érzem legerősebben ezt a... Valamit.

by **Ammon Einarson** Kedd 18 Szept. 2012, 16:31

Tiszta családi dráma de visszafojtom és vissza fogom magamat. Inkább azzal foglalkozom amiért itt vagyunk és Jason egy sóhaj után kezét felemeli, hogy érintsük meg. Egy teleport szerkezet van a karján. Király, rögtön ott leszünk ezzel. Megérintem ahogy kérte és utána már teleportálunk is. Megjelenni pedig pont ott jelenünk meg ahol akartunk. Királyság. Nem örültem volna ha máshol lyukadunk ki most. De nem így lett. Viszont a palota romokban van, harcot viseltnek tűnik és elhagyatottnak. Aztán valami megcsap, egy érzés. A romok mélyéről jön.
- Én is érzem.
És igaza van, tényleg azt mondta az öreg Daniel, hogy tudni fogjuk, vagy valami hasonló de nem igazán erre számítottam. Majd elmegy bejáratot keresni. Én a földön nézek körbe ahova érkeztünk, hogy kicsit jobban meglegyen a tájkép. Remélem, hogy lesz valamilyen bejárat a romok közé. De ha nem is lenne azt hiszem tudnék csinálni egyet magunknak. Persze a kérdéses része, hogy ezt az épület miként tolerálná.

by **Thorhalla** Szer. 19 Szept. 2012, 11:45

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

- Bagoly mondja verébnek – morgott a fiú. – Te vagy az anyám, magadnak róhatod csak fel a hibáidat.
A fiú a következő kérdésen elfintorodott, hogy mi is történt itt.
- Sorban mondjam? – kérdezte. – Először „Anya”, a jövő gyermekeinek vezetője, aztán Apokalipszis lovasai és Sinister, végül pedig Asgardiak.
Ekkor Algernon a földön és Rachel a levegőben indult körbe, hogy megnézze és körbejárja a helyet, hogy merre is lehet bejárat. A levegőből könnyedén le lehetett odabent szállni, az egész birtok, minden épület romos volt, a kertek és kutak kiszáradtak, tönkrementek, szinte nem volt olyan hely, ahol ne lett volna törmelék. Az épületek rémes állapotban voltak, minden életveszélyesnek volt mondható, de ettől függetlenül volt olyan hely rajta, ahol be lehetett mászni a törmelékek közé és már a pontos hely is megvolt, a főépületben volt, amit kerestek.
Al nem talált kifejezetten bejáratot, a romok között át tudná vágni és fúrni magát, de ez túl veszélyesnek tűnt, ha kéri, akkor Jason felkapja és berepíti a benti részekhez a fiút. De ott már tényleg nem marad más lehetőség, mintsem beásni magukat a főépületbe, hogy megtalálják, amiért jöttek.

by **Quentine Constantine** Hétf. 24 Szept. 2012, 09:41

Repülve nem okozott különösebb gondot, hogy bejussak a romok közé, és a "kisfiam" simán elbírja Alt is, így hamar átjutunk az első nehézségeken.
-Egyre erősebben érzem, nem sokkal lejjebb lesz, csak... A romok alatt - nézek fel Alre, aki remélhetőleg megerősíti a dolgot. Testalkatból következően Jason lehet a legjobb a pakolászásban, de persze mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, ha haladni akarunk, és spórolni az idővel.
-Lássunk hozzá, ezek a romok nem fogják elhordani magukat. Kezdjük a tetejéről, nehogy meginduljon a rakás, és ránk omoljon az egész.
Még megmutatom, hogy pontosan hol kell dolgozni, mert Jason nem érzi a helyet, így azt sem tudja, hol keresse a tárgyat, aztán elkezdek pakolni. A fizikumom nem mondanám, hogy kiemelkedő, de azért biztos tudok segíteni a fiúknak. Ha másban nem, legalább kisebb törmelékeket elhordom, hogy nekik ne kelljen szöszmötölni. Csak reménykedhetünk benne, hogy a romok alatt hamar találunk valamit, vagy legalább egy utat zárnak el, amin már könnyebben haladhatunk végig.
-Ez úgy néz ki, mintha az alagsorba kéne mennünk. Mi volt ott a börtönön kívül? Neked rémlik valami, Al?
Persze lehet, hogy sokkal közelebb van, amit keresünk, de ezt csak úgy deríthetjük ki, ha a dolgok mélyére ássuk magunkat.

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 19:03

Miután más lehetőség nem igazán akad Jason felé fordulok és egy "nem igazán örülök ennek de meg kell, hogy kérjelek" kifejezéssel az arcomon
- Megtennéd?
szólalok meg, hogy jó lenne ha bevinne. Odabenn meg már a séta megy és meg is állok Rachel mellett miközben bólintok egyek.
- Börtön volt ott pontosan. Mi mást akarsz még, kész első osztály volt az a hely.
Válaszolok még és végül én is végre nekikezdek a pakolásnak ami annyira remélem nem lesz megerőltető. Legalábbis kétlem, hogy lenne itt akkora omladék amit megerőltető lenne alrébb vinnem. De ha mégis akkor nincs más mint azt is alrébb tenni mert le kell jutnunk mindenképpen a szerkezethez vagy alkatrészhez. Mindegy, a lényeg, hogy eljussunk hozzá és ezt szeretném mihamarabb megtenni mert lehet, hogy most minden nyugisnak tűnik de nem szeretném ha valami túl nagy, túl buta és túl éhes valami erre jöjjön. Vagy még rosszabb és valami értelmes, esetleg Zyro egy kreálmánya.

by **Thorhalla** Szer. 10 Okt. 2012, 11:20

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Mikor már mindenki bent volt, akkor tényleg érezni lehetett, hogy az érzés a föld alól jött, azaz mehettek oda, ahol az említett börtön is megtalálható volt. Ahogyan a hármas végül nekilátott annak, hogy a törmelékeket elpakolják az útból rá kellett jönniük, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogyan elképzelik ezt. Sok törmelék hatalmas volt és senkinek sem volt meg igazán ehhez a fizikai ereje. A két fiatal ekkor érezte meg, hogy az a valami közeledik, mármint amit kerestek, közelebb és közelebb érkezett hozzájuk. Először még magukkal egy vonalból érezték, majd a föld alá került egyre és egyre mélyebbre, mígnem végül megállt alattuk és felfelé kezdett közeledni. Erre, hogy az a valami feléjük közeledett a föld alól az remegni kezdett, Jason láthatóan még mindig nem érezte meg azt, hogy az ereklye, vagy legyen bármi is közeledett. Csak a rengést.
- Erre nem lehet földrengés! – mondta.
Alig mondta ezt ki, a föld alól mint egy száj nyílt ki valami, hogy egyben nyelje le a fent levőket.
Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 2338516-krakoa_001

Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 2338516-krakoa_001

5000. \o/

by **Quentine Constantine** Kedd 16 Okt. 2012, 09:47

Az elhordás nehézkesen megy, de nem is vártam mást, különben kész sétagalopp lenne a dolog. Aztán valami megmozdul. Különös, én nem mentem arrébb, mégis máshonnan érzem most azt a valamit, amit keresünk. Gyorsan mozog, és felénk tart.
-Te is érzed? - Kérdem Alt, aztán már érzem, hogy remeg a föld.
-A levegőbe! Vidd Algernont is!- Kiáltok fel, mert van egy olyan érzésem, hogy ami ilyen sebességgel halad a föld alatt, és rengést kelt, az a föld felett nem lehet valami szép látvány. Ismét a fiamra hagyom Alt, mert én nem bírnám csak úgy felkapni. Kitárom a szárnyaimat, és igyekszem minél magasabbra jutni. Aztán kitör a lábunk alól a hatalmas féreg.
-Mi a szent atya úr ég ez? Az asgardiak hagyták itt? - A sorrendben ők voltak a végén, ha jól emlékszem, de ez a valami egész biztos nem Jörmungizé, az a nagy kígyó. Igyekszem biztonságos magasságba emelkedni, de nem tudom, milyen magasra tud felágaskodni ez a szörny, azt sem tudom, milyen hosszú.
-Azt hiszem, a kukac megette, amit keresünk! - Közlöm még Jasonnel, aki nem érzi, amit mi, így talán még nem jött rá. - Van valakinek ötlete, hogy hogyan szedjük ki belőle? És senki ne mondja, hogy ugorjunk a szájába!

by **Ammon Einarson** Vas. 21 Okt. 2012, 14:30

Elkezdjük a pakolást de nem is megy olyan gyorsan mint gondoltam de legalább halad. Aztán pedig amit keresünk elvileg, legalábbis azt érezzük el kezd mozogni, gyorsan és felénk.
- Nagyon nem tetszik ez...
Válaszolok mikor Rachel kérdezi, hogy érzem-e én is és mikor a föld kezd el remegni. Mikor Rachel üvölti, hogy levegőbe és felrepül megragadom Jason karját.
- Gyerünk!
És remélem, hogy még pont időben fogunk felemelkedni a földről mert egy hatalmas valami töri fel azt és tagadhatatlanul akar minket felfalni éppen.
Remélem, hogy téved Rachel meg az érzésünk is és nem megette ez a valami amit keresünk hanem csak valahol rajta van. Ugyanis kétlem, hogy van bármink is ami fogná ezt a szörnyet kívülről vagy bármi esélyünk lenne a gyomrában vagy sok.
- Mi a fene ez a szörny, nem tudod Jason?
Kérdezem meg végül mert hátha. Bízom benne, hogy tud válaszolni de legalább lesz valami halvány fogalma róla ami több mint mondjuk, hogy hogyan hívják ezeket mert elnevezni én is nagyon jól tudom a dolgokat és most az az egyetlen dolog ami nem érdekel. Inkább az, hogy mit tud csinálni.

by **Thorhalla** Vas. 21 Okt. 2012, 18:11

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Mindenki a levegőbe emelkedett, amikor Rachel ezt mondta, Al karját Jason ragadta meg és emelte feljebb. Így szerencsére senkit sem kapott be az a valami, ami odalent volt. Továbbra is határozottan belőle lehetett érezni azt, amit keresett a hármas. Az nagyon hamar kiderült, hogy nem egy kukacról volt szó, mert nem nyújtózott fel addig, ellenben, ahogyan kibukott a földből meglátszottak a kezei és a lábai, amikből kettő-kettő volt, mint egy embernek is.
Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 2263658-krakoa_01

Repülő város (Vadföld és Szabad népek) 2263658-krakoa_01

A lény hátán letarolt fákat és füvet is lehetett látni, és jobban megnézve a bőre földnek és sziklának tűnt. Próbált a hármas felé kapni, de ők már túl magasan voltak ahhoz, hogy el lehessen érni őket.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez a lény – mondta Jason. – Hasonlót sem láttam soha sem…
És ekkor Rachel megérezhetett valamit, tudata volt a lénynek, olyan, mint egy embernek, mutánsnak, noha nem tudott beszélni, de mindent felfogott tökéletesen maga körül.

by **Quentine Constantine** Pént. 26 Okt. 2012, 14:01

Szerencsére sikerült időben a levegőbe emelkedni, így most nincs veszély, és átgondolhatjuk, hogy pontosan mi is a helyzet.
-Oké, a kukacot visszavonom, inkább valami gólem vagy óriás...
Aztán megérzem azt, hogy miről is van szó igazából. A tudat, ami érzékelek ismeretlen, de a felépítése nem az, egyértelmű, hogy nem asgardiról van szó.
-Ez egy mutáns! - Állapítom meg határozottan, ami nem számítana sokat, mert ugyanúgy ronda és nagy, ráadásul meg akar enni minket. Abból a szempontból viszont hasznos információ, hogy egy asgardi szörny elméjének nem mennék neki olyan bátran, mint egy mutánsénak, amit jól ismerek.
-Megpróbálom kiütni! - Közlöm a tervet a többiekkel, de persze fő a biztonság. Bár egyelőre nem ér el, azért figyelek rá, hogy ha esetleg felugrana, vagy valamit hozzám vágna, akkor az elől kitérjek, ilyen távolságból talán lesz időm a manőverre, mielőtt ideér a veszély.
A lényeg viszont az, hogy megpróbálok behatolni a tudatába. Először is ki akarom deríteni, hogy ki ez a fickó, miért és mióta van itt, és főképp, hogy miért ette meg azt, amit mi keresünk. Talán azt is tudja, hogy mi az, és akkor már nem kell találgatnunk. Aztán megpróbálom lenyugtatni, ha ez lehetséges, akkor esetleg kiütni is. Ehhez először viszont meg kell bizonyosodnom, hogy tényleg olyan az elméje, mint egy mutánsé, és nem fenyeget annak a veszélye, hogy saját magamat ütöm ki, mikor megpróbálok hatni rá. Ha viszont tényleg egyszerű mutáns, akkor nem okoz majd gondot, hogy a jól ismer módszer segítségével okozzak egy kis rövidzárlatot az agyában, aminek köszönhetően elájul majd néhány órácskára. Aztán pedig... Jöhet a beöntés.

by **Ammon Einarson** Csüt. 08 Nov. 2012, 14:20

Még időben fogja meg a karomat és repül fel velem a levegőbe Jason. Szerencsénkre mindannyian elég magasra érünk ahhoz, hogy az a valami ne érjen már el minket. És meglepetésünkre nem egy féreggel állunk szemben. Kezei és lábai is vannak, de úgy néz ki mint egy hegy. Rachel amit mond, hogy mutáns az az izé még jobban meglep. Nem igazán akarom elhinni, hogy az ott egy mutáns és nem valami Asgardi búcsúajándék azoknak akik esetleg vissza jönnek ide. Rachel megpróbálja kiütni és igen csak remélem, hogy sikerülni is fog neki. Erősen kétlem, hogy fizikálisan tudnánk neki ártani. Bár ki tudja... Lehet, hogy a masszív kőtömegnek tűnő lény valamilyen oknál fogva könnyen, de legalább nem lehetetlenül sebezhető mondjuk ütlegeléssel. Igen, kizárt dolog, hogy az menne szóval nagyon remélem, hogy pszihésen nem annyira ellenálló mint amennyire a külseje tűnik annak.
- Próbáld meg rávenni, hogy köhögje fel ami nekünk kell.
Nem tudom, hogy ha esetleg kiüti akkor nem-e változik vissza az emberi formályába ha mutánsról van szó. Mert akkor igen csak kellemetlen lesz ha a tárgyat lenyelte. Legalábbis neki biztosan kellemetlen lesz. Ha meg ilyen marad...én nem akarok bemászni a száján, hogy megkeressem azt. De nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lehet az a valami amit keresünk. Hogy nézhet ki meg mekkora lehet. És nagyon nehéz elképzelni, hogy az tényleg egy mutáns. Oké vannak érdekes képességűek és alakváltóak de még sosem hallottam ilyenről. Lehet, hogy ez is a vírus miatt lett ilyen. Lehet.

by **Thorhalla** Csüt. 08 Nov. 2012, 19:05

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Rachel próbált a fura mutáns elméjébe behatolni, hogy az emlékeiben keressen. Nem volt teljesen mutáns, inkább szuperhumánnak lehetett volna hívni, idős volt, nagyon. Egy kisgyerek, egy szigeten a szüleivel, nagyon régi ruhákban, olyasmi mint az 1970es években. A következő dolog, amit Rachel lát, egy robbanás, egy gombafelhő, valószínűleg kísérleti atomrobbantás. A kisfiú félve látja a közelben ezt, majd fehérség és fájdalom. Eggyé olvadt a sugárzás hatására a szigettel. Azóta vándorolt, félelemben, a tudata gyermeki maradt. Nem akarta bántani Racheléket sem, csak megijedt, azért támadt. Egy rémült, kisfiú. Arról pedig fogalma sincs, hogy mit kerestek, nem tud semmi ilyesmiről, sem arról, hogy mit evett meg véletlenül. Beszélni nem tudott, de megértette, amit mondanak neki, ez is kiderült az elméjéből, mert a szülők angol nyelven beszéltek az emlékben.
Miután Vadföld elhagyatott lett, akkor jött ide. Kiütni nem volt szükség, Rachel telepatikusan le tudta nyugtatni, így befejezte a támadást, de félve húzódott hátra a falig és a nagy szemeivel, mint egy rettegő gyerek nézett a hármasra és próbálta magát kicsire összehúzni, már amennyire sikerült neki.

by **Quentine Constantine** Vas. 11 Nov. 2012, 17:23

-A fenébe - csúszik ki a számon, mikor feltárul előttem a lény tudata. Mit lény, gyerek! Alaposan végignézem az emlékeit, aztán mikor sikerül lenyugtatnom, és hátrébb húzódik, leszállok a földre. A többiekhez fordulok, és intek, hogy jöjjenek ők is.
-Ez egy gyerek! Vagy száz éve egy atomrobbanás után vált ilyenné, de belül még mindig gyerek! - A szörnyetegszerű gyerekhez fordulok, és lassan közelítek felé. - Igaz? Csak egy rémült, nagyra nőtt gyerek vagy, aki fél, és nagyon magányos. Tőlünk nem kell félned, nem fogunk bántani. Láthatod, fegyvertelenek vagyunk. Nem azért jöttünk, hogy bántsunk téged.
Nyugodt hangon beszélek, remélem ez őt is megnyugtatja egy kissé. Megpróbálom a tudatában is elültetni a gondolatot, hogy mi jó emberek vagyunk, és nem kell tőlünk félnie, bár ahogy elnézem, nem sok ilyen embert ismer.
-A barátod vagyok, Rachel. A segítségedre van szükségem. Segítesz nekem, ahogy a barátok szoktak? Kérlek, segíts nekem.
Közben figyelem az elméjét is, mivel beszéli nem tud, talán a gondolatai útján tudok vele majd kommunikálni. Remélem a többiek is értik a helyzetet, és nem fognak erőszakosan fellépni, mert ha ez a kis srác elszabadul, itt kő kövön nem marad.

by **Ammon Einarson** Szer. 28 Nov. 2012, 17:51

Nézem ahogy megnyugszik a szörny és félve húzódik hátra, elfele tőlünk. Azta, nem tudom, hogy mit adott be neki de úgy tűnik működött nála és már nem akar megölni minket. Hát, most nem de amit Rachel mond, hogy egy gyerek az a szörny...
- Ne szórakozz velem...
Még hogy egy gyerek! Az?! Én meg a karácsonyi piros orrú rénszarvas. Az ott egy cseszett élő hegy. Kizárt, hogy egy gyerek. Jézus, mi... mit csinál! Ez leszáll mellé!
- Le ne merj tenni.
Szólok oda Jason-nek enyhén mogorván a hozzá illő arckifejezéssel párosulva nézek fel rá. Lehet, hogy Rachel úgy gondolja, hogy gyerek és ártalmatlan én ugyan nem megyek a közelébe. Ki-hi-zárt dolog. Ettesse ő magát meg ha ennyire szeretné! Ha úgy érzi, hogy egy gyerek akkor óvatosabb is lehetne. Ki tudja mennyire szenilis mégis csak eléggé meglett tekerve a dns-e abban a robbanásban. Nem értem én ezeket a telepatákat. Vagy mind meggajdul vagy túlságosan is bíznak abban amit látnak mások fejében.

by **Thorhalla** Csüt. 29 Nov. 2012, 10:31

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

- Rendben – mondta Jason Algernon javaslatára. – Biztosan jó ötlet ez anyám? – kérdezte végül a lányt is.
Mivel nem nagyon tudott a lény hátrébb húzódni, így ott állt meg, ahol volt, még mindig félt egy kissé, nagyon, bár ezen segített, amikor Rachel telepatikusan nyugtatni kezdte. Mindenki láthatta, hogy kissé elenged és már nem olyan feszülten, ugrásra, menekülésre készen van a fal mellett. Ennek ellenére Jason és Algernon a levegőben maradt és nem szálltak le, de Rachel közeledett a lény felé, és ha olyan közel akart menni, akkor odaérhetett hozzá és meg is érinthette, ha akarta. A nyugtatásnak hála nem húzódna el ettől sem.
Ahogyan figyelte Rachel az elméjét a lény nem válaszolt, csak bólogatni kezdett lassan, hogy segít. Annak ellenére, hogy nem tudott beszélni, értette, amit akartak tőle. Ekkor mozdult meg, óvatosan, nem akarta Rachel-t eltalálni. Jó fél perces helyezkedés után az oldalát, hátsó lábát tartotta oda Rachel-nek és a lány, illetve a magasban Al is erről a részről érezték azt, amit kerestek, bár a kőrétegek és a föld miatt egyelőre nem látták a tárgyat.

by **Quentine Constantine** Vas. 02 Dec. 2012, 20:58

-Hidd el, érzem az elméjén, hogy ért minket, és nem akar bántani - válaszolom Jason kérdésére, és közelebb megyek a gyermekhez, aki egy kőóriás testébe zárva él vagy száz éve.
Nem érintem meg egyből, mert egy ilyen kapcsolat talán megriasztaná őt hirtelenjében, egyelőre csak nagyon óvatosan megközelítem, továbbra is az elméjét nyugtatva. Szerencsére megért engem, és nem csak ért, de készségesen válaszol is, igaz, csak az elméjében. Amikor aztán meglátom, hogy mocorogni kezd, és épp azt a lábát tartja felém, amelyikből a keresett tárgyat érzem, eléggé meglepődöm. Tudja, hogy azt keressük? Mi több, tudja, hogy benne van! Érzi azt a valamit. Talán zavarja is. megpróbálom felkutatni az elméjében, hogy mit gondol erről a valamiről, fájdalmat okoz-e neki, vagy csak zavarja, mint egy szálka az ujjban.
-Most hozzád fogok érni, ne ijedj meg! Megpróbálom megnézni, hogy mennyire van mélyen. Tudod miről beszélek, igaz? Érzed te is... Szeretnéd, ha kivenném, ugye?
Finoman végigsimítom a köveket és a földet ott, ahol érzem a tárgy jelenlétét, és leporolom azt a területet, hogy jobban szemügyre vehessem.
-Minden rendben van - ismételgetem párszor, hogy pozitív gondolatokat sugározzak közben.

by **Ammon Einarson** Hétf. 03 Dec. 2012, 18:14

Fintorgok egy kicsit miközben figyelem, hogy mit művel Rachel odalenn bár elsősorban hálás vagyok, hogy a "fia" nem tett le a földre amellé. Túlságosan is bizakodó vagy már én vagyok paranoiás, hogy egy "gyerek" aki ezer vagy hány éves eggyévált egy szigettel és gyerek szinten maradt az ugyan nem kattanhat meg egy pillanat alatt és zúzhatja porrá a csontjaidat. Vagy csak a saját bőröm óvom mivel ha ez így lenne akkor esélytelen, hogy Rachel ütőtávon kívülre érjen időben. De egész segítőkésznek fest. Ahhoz képest ami. Sóhajtok egyet majd felnézek.
- Na jó tegyél le a földre. Odamegyek én is.
Majd ha letesz a földre Jason akkor nyugodtan sétálok oda én is, pár méterre azért megállva tőlük és onnan figyelem ahogy Rachel "operál". A lábánál van az amit keresünk az tuti, érezni, hogy onnan jön az érzés. Kiváncsi vagyok, hogy vajon a kőtörmelékek közé szorult vagy esetleg beledöfődött a lábába. De lehet, hogy beleolvadt az a valami is de akkor nem lesz könnyű kiszedni az biztos. De most csak figyelem, hogy mit csinál Rachel és remélem, hogy a "kis"gyerek nem kattan be hirtelen.

by **Thorhalla** Hétf. 03 Dec. 2012, 20:14

Helyszín: Magneto palotájának romjai, Vadföld, Déli sark
Résztvevők: Hjuchia Algernon és Rachel Wilcox

Algernon mostani kérése után Jason letette a fiút és ő is közelebb sétált a lényhez, ahol Rachel is volt. A lány ismét belenézett a gyerek fejébe, de nem tudta, hogy mit keresnek pontosan Rachel-ék, csak annyit, hogy valami beragadt az egyik szikladarab alá és az nyomja a bőrét. Kicsit fájdalmat is okoz neki, pedig nem kellene, révén ő maga is eléggé kőszerű volt. hagyta, hogy megérintsék és egy nagyobb kődarab alá kellett benyúlni még itt a külső combján. Néhány növény gyökerét is félre kellett mozdítani, de Rachel megérezte azt a fémszerű anyagot, amit keresett. Könnyedén kitudta venni onnan, neki egyszerű volt, de a kisfiú sehogyan sem tudott hozzáférni, neki végtelenül rossz helyen volt. ahogyan a doboz előkerült egy negyvenszer harminc centi és húsz centi magas fémláda volt, ami a Rachel kezébe került.
A lény ekkor megint megfordult és köszönte képen „arcon” nyalta a lányt, azaz mindenhol az egész testén és Rachel tiszta nyál lett mindenhol az összes ruhája is elázott ennek hála.
- Azt hiszem szeret téged – nevetett fel Jason.

by Ajánlott tartalom

Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)

Re: Repülő város (Vadföld és Szabad népek)