Lótusz kikötő

A csendes halász kikötő látja el a kínai negyed konyháit és boltjait friss árúval. Legyen az halászott finomság vagy egyenesen Kínából importált árú. Bár a kikötő meglepően
nagy mégis leginkább csak a Kínai negyed tulajdonában vannak itt hajók. Jó hely ha az ember egy gyors pénzért akar pár ládát pakolni vagy csak sakkozna kikötői öregekkel.

Kis tévelygés után a férfi megtalálja az útvonalat kifelé. Kint szörnyű látvány fogadja. Az emberek arca hófehér és a szemeik vörösek. Az ártatlanokat pedig kirángatják a házaikból és valahova húzzák őket. Öltözetük alapján a fehér arcú lények maguk is átlagos embereknek tűnek. Az egyik étterem kis balkonja elé rángatják az embereket. balkonon egy vérvörös bőrűnő ül és élvezettel nézegeti az ártatlanokat.

William David Robertson igazgató a kikötőben járkált össze vissza, hogy megoldást találjon a kiútra. Egy jó ideje ment már, mikor talált egy félig nyitva hagyott ajtót. Az A.R.M.O.R. igazgatója lassan kiment a kikötőn kívüli területre. Az utcán sétálva egy sarkon befordulva hirtelen eléggé rémisztő látvány fogadta. Fehér arcú, vörös szemű emberek járkáltak az utcán, és a házakba bemenve ártatlan embereket rángattak ki.
~ Mi az ördög folyik itt ~ gondolta.
A rémült ártatlanokat egy étterem elé rángatták, ahol egy vörös bőrű, fején két fehér szarvat viselő nő állt.
~ Ez tényleg démoni ~ gondolta idegesen a férfi.
A nőn egyértelműen látni lehetett, hogy élvezettel nézi az ártatlanok rémületét. Robertson igazgató bele se mert gondolni, hogy mi vár az emberekre, így úgy döntött, ha tud beavatkozik. Ennek okán koncentrálni kezdett, a hajón látottakból, és a most történő eseményekből merítve haragot próbált átalakulni Hulk-á.
Ha sikerült, akkor előlépett rejtekéből, és a démonok felé indult.
- Enged el... őket - mondta, és ha támadásba lendültek volna ellene, akkor azonnal reagált, és már csapta is le aki ellene lépett.
Közben alaposan figyelve, hogy nehogy valamelyik ártatlan megsérüljön. Ha nem sikerült átalakulnia, akkor rejtekéből figyelte az eseményeket, és közben szemével használható eszközök/fegyverek után kutatott.

William David Robertson igazgató elindult a démonok csoportja felé. Reményei beteljesültek ugyanis a gamma sugárzásból adódó átalakulást nem korlátozták már se szerek se gépek, így Hulk-á át tudott alakulni. Azonban mikor a démonnő vágyakozva nézett és kimondta azt a két szót az A.R.M.O.R. igazgatója rögtön tudta, hogy baj van. A démon kitárta szárnyait, szemei sárgán kezdtek világítani. Ekkor Robertson igazgató már kezdett is átalakulni ahogy a fehér arcú emberek felé rohant. Hirtelen megtorpant. A bőre sárgás-aranyozott lett a körmei karmokká nőttek, és szarvak nőttek ki a fején. A dühe hirtelen hatalmasra tört. Az igazgató pedig elveszett a dühében, aminek már nem volt irányítója. Belülről nézte az eseményeket. Azonnal koncentrálni kezdett. Minden akaraterejét megfeszítette és megacélozta. Küzdött a düh ellen. Eközben régi szép emlékeket idézett fel. Mint az első alkalom mikor Atlantisz csodálatos városába érkezett. Az első alkalom mikor pilótaként egy vadászgépet vezetett. Az első nagy szerelem, amely bár véget ért, az egyik legboldogabb időszak volt az életében. Minden jót felidézett amit csak tudott, hogy ezzel szorítsa vissza dühét. Küzdött. Akaraterejét pedig olyan magas fokúra emelte amennyire tudta.