Marokkó (Egyesült Afrikai Nemzetek)

Elég hamar megtalálom Davidet, van vele egy gyerek is, nyilván ő az aki idehívott minket, és ahogy jobban megnézem, ahogy végignézek rajta kísértetiesen emlékeztetni kezd Apokalipszisre, a bőre színe, az a vonal, nyilván a leszármazottjának kell lennie, érdekes tényező. Mikor felérnek én éppen köszönni akarok, de erre nincs lehetőségem mert David egy pisztolyt szegez rám, és én meg nem értem miért, talán meg is kérdezném tőle, hogy mit képzel magáról, de aztán leesik, hogy nem ismerhet fel, mivel az arcom takarva van és amúgy is az egész ruházatom más, nem tudhatja, hogy én vagyok. A legjobb lesz ha nem parádézom, lassan felemelem mind a két kezem és utána azonosítom is magam.
- Én vagyok, Andrew, tedd le azt a vackot... -átgondolom, amit mondtam, de nem volt túl meggyőző- Várj, időt utaztunk de a teleportálás nem sikerült jól, Új-Halában kötöttünk ki, Freydis jött értünk és elvitt egy házba, ahol Jack elmondta, hogy mi történt velünk, Zyro teljesen kiborult a jövőjén és sokkot kapott. Most pedig egy szerkezethez keresünk alkatrészeket, azért jöttünk ide mert egy különös erő hívott ide, én meg okosan előre rohantam, mert hallottam a gyereksikolyt. Ennyi elég lesz?
Remélem igen, mert már így is elég sok dolgot elmondtam, amit ha más is hallott most rajtunk kívül, akkor bizony elég rossz dolgok is kisülhetnek belőle.

A fegyver legalább már nem szegeződik rám, nagyon nem szeretem ha éles lőfegyvert szegeznek nekem ingerlékeny leszek tőle és el is veszíthetem hidegvérem ha sokáig rajtam marad a célkereszt, örülök hogy ezt sikerült elkerülni és normális mederbe terelődött a dolog, személy szerint teljesen megértem Davidet, hiszen számára én most csak egy idegen személy vagyok, egy potenciális veszélyforrás, aki mondhat magáról akármit, nekem most az a dolgom, hogy normálisan bebizonyítsam az vagyok akinek mondom magam.
- Igen, elég jól néz ki szerintem is -válaszolok a megjegyzésére- de nem vagyok abban biztos, hogy a maszkot le tudom-e most vetni, vagy hogy hogyan is kell, ugyanis fel se vettem.
Azért mégis megpróbálom valamilyen ésszerű módon óvatosan leszedni magamról a maszkot, hogy a másikak láthassák az arcomat, ha nem is sikerül legalább látja, hogy megpróbáltam. Akárhogy is azért elmondom, hogyan szereztem.
- Nos elég különös volt, ahogy "találtam" ezt a szerelést. Ugye befutottam ide a palotába a sikolyt hallva, elkezdtem keresni a gyereket közben a trónterembe értem és ott egy titkos bejárat volt nyitva, egy csigalépcső vezetett lefelé, éreztem hogy valamilyen erő odahív, de nem az előbbi, gondoltam az alkatrész lesz és lementem. A Nekropoliszban találtam magam, aztán minden elhomályosodott, a következő percben már egy szavannán voltam, ott volt Bastet a Párducisten, elmondta hogy régóta figyel engem és, hogy kiválasztott, védjem meg Wakandát, utána megkérdezte készen állok-e. Mit lehet erre mondani? Csak azt, amit az ember érez, én úgy éreztem készen állok. Mire észbe kaptam már rajtam volt ez a ruha, utána pedig megint a Nekropoliszban voltam, megéreztem az illatotok és követtem. Így találtam ide.
Remélem ennyi magyarázat már elég lesz, hiszen már mindent elmondtam neki. Amint befejeztem a magyarázkodást, a gyerekre nézek, egy ideig firtatom az arcát, utána megint Davidre tekintek.
- Szóval ő lenne az az alkatrész. Hát jó. Nem pont erre számítottam, de megfelel. Nekem fogalmam sincs, hogyan juthatnánk vissza oda ahonnan elindultunk, még csak kommunikátort se kaptunk, meg semmi, nem is lettünk tájékoztatva, járművünk sincs. De mindegy, ők biztosan tudták hova küldenek minket... így gondolom a visszaútra is gondoltak valamilyen formában. Vagy ha nem jobb lesz feltalálni magunkat.

Találgatni kezdenénk a visszajutásról de nem is kell, mert a semmiből megjelenik Daniel jövőbeli énje, elnyomna valami szöveget, de ahogy meglátja a gyereket hát megfagy benne a vér, ez látszik rajta, én is kicsit parázni kezdek, mitől ijedhetett így meg, hiszen ez csak egy gyerek, igaz, hogy különleges gyerek de akkor is csak egy gyerek.
~ Apokalipszis klónja? A klónja... Genezis, de a szülei csak Dereknek hívták. Hoppá. Ez nem semmi, ez már valami, roppant érdekes, és ő lesz a mi alkatrészünk, nem tudom, erre mit lehetne reagálni, semmit, egyáltalán lehet erre mit mondani?
A kérdésre, hogy mi történt velem, előadná az előbbi hosszabb beszédem, amit David is meghallgatott, de erre nincs lehetőségem mert David közbevág, hát jó, nem tartom szép dolognak, de teljes mértékben tolerálható, most még, hiszen logikus, hogy közbevág. Akkor már én is védem a fiút.
- Csak egy gyerek, szerintem nem akar rosszat. Egyébként meg elvileg, ő a mi "alkatrészünk".

Kiderül, hogy jövőbeli Daniel csak egy kivetülés, valójában nincs is itt csak egy helyen meditál és így lélekben utazott csak ide, ez nekem ismerős, valahol már láttam, talán egy filmben nagyon hasonlót, vagy valami ehhez hasonló, biztos, hogy nem a valóságban, hanem valami virtuális világban vagy filmen. Pár érdekes mondat elhangzik a gyerekről.
~ Apokalipszis klónja Genezis ugyebár, aki tulajdonképpen lassan megkapja a képességeit és egy hidegvérű tömegmészárossá fog válni és a legrosszabb, hogy Apokalipszis mindig volt és mindig lesz minden dimenzióban mert ő egy biztos pont, nem lehet tőle szabadulni. Hát ez nagyszerű, ez a szegény gyerek nem tehet semmit az ellen, hogy azzá váljon, amivé fog, ráadásul nekem még az sem tiszta, hogy hogyan fogjuk őt felhasználni a "géphez", bár kétlem, hogy az a gép valóban valami szerkezet lenne, de hát akkor is, nekem nem világos mi a szerepe egy gyereknek a képben. Bár lehet fontos, hogy nem csak egy gyerek hanem ő Genezis...
Csöndben vagyok, nem zavarok sok vizet, de azért figyelek és lélekben itt vagyok, így engem is meglep a félbe maradt mondat és a megjelenő Lovasok.
~ Az egyik a fekete Tyranis hímklónja, vákuum, antianyag, feketelyuk teremtése gondolattal, gyakorlatilag kedvére manipulálja ezeket a pusztító erőket, mint ahogy a másik a tűzzel és a szupernóva alkotással. Nem kis kaliberűek, itt lehet nem jó ötlet az ellenállás vagy a futás, valami okosat kellene kitalálni... Ebből időhúzás lesz. Nah igyekeznem kell.
Oldalra fordítom a fejem és érdeklődve nézem a két alakot, egy ideig figyelem őket és ha tudok leveszek róluk egy-két dolgot főleg a mozgásukat akarom tanulmányozni. Ha David végzett, akkor én is közbeszólok.
- Gáz. Mert mi a múltból jöttünk, tehát ha meggyilkoltok minket, annak hatása lesz a jövőre, főleg a közös jövőnkre. Vicces lenne, ha egy-ketten eltűnnének, mert drága Ramirez barátotok nem volt ott, hogy fedezze a hátatokat.
Ennél jobbat nem tudok, remélem nem támadnak meg, mert nem volt bántó a hangsúly, se kihívó és szerintem egy bizonyos szemszögből logikus amit mondtam. De azért készítem a gyorsítást, ha támadnának akkor Davidet és Genezist arrébb tudjam rántani, vagy ilyesmi.

Persze, hogy nem akarnak elengedni minket, ez teljesen elvárható volt tőlük, elvégre mit is várhatna az ember két ilyen ördögi lélektől, nekik csak a gyerek kell, aztán örömmel el tennének minket lábalól. Nem jó hír, főleg, hogy az én szövegelésem sem váltja be a hozzá fűzött reményeimet, az a fekete koponyás alak nagyon furcsa, amit mond, ahogy viselkedik.
~ "hogy az Andrew Ramirez néven ismert egyed nem Galactus hírnöke lett, hanem Bastet avatárja" Hát... ez se született, hanem valahonnan letöltötték, vagy a szülei legenerálták valahol. Hihetetlen, meglepő, hogy ilyen is létezik. Ő kiszámol minket, mielőtt mi még kitalálnánk mit fogunk tenni, de ennek hátránya, hogy ő is kiszámítható, legalábbis szerintem.
Hirtelen felcsapnak a lángok, és egy kisebb apokaliptikus tűzvész közepén találjuk magunkat, ki kell innen jutni és menekülni kell, az ellenfél túl erős, ez már nyilvánvaló, én nem tartom jó ötletnek a lőfegyver alkalmazását, nyilván már próbálták ellenük. Én felgyorsítom magam és kirohanok a tűzből, lehetőleg David után, a gyereket is felkapom, ha elkandikál vagy valami más történik, pl David megáll a következő támadásra, majd irányt váltok és keresek valami normális fedezéket, ha van itt ilyen.

Hirtelen nagyon felgyorsulok én magam nem is számítok erre, pillanatok alatt elrohanok a többiek mellett, de sajnos hiába vagyok gyors, nincs hova rohanni minden lángokban áll és a hőség hatalmas ezt nem lehet bírni. Most már el tudom képzelni, hogy az egész város egy ehhez hasonló pusztító módszer által vált szellemvárossá Wakanda. Sajnos nem tudok mit tenni a pokoli körülmények legyőznék térdre rogyok a gyengeségtől. Ekkor fog körbe a fekete valami, ami egy gömb és alig van benne levegő, ez még rosszabb, nagy levegőket veszek amíg még tudok aztán visszafojtom a lélegzetem.
~ Ez nagyon nem jó, ha elfogy a levegő akkor már csak nagyon rövid időnk van hátra, amit valószínű könnyen kivárnak, és nem is sajnálnak minket. Gyorsan tenni kellene valamit, amíg még van idő. Talán segítség kérés sem rossz ötlet.
- Derek. Ha esetleg... tudnál segíteni... megköszönném.
~ De ha nem tud, mert hisz csak egy gyerek, akkor nagyobb baj van.
Elvileg ha koncentrálok, akkor kicsit több ideig bírom oxigénnel, de egy idő után minden.

Már három hónap telt el azóta, hogy sikerült megegyezni az Evolucionistákkal, kaptunk még tíz év haladékot, ami bár soknak tűnik, valójában semmire sem elég. Egy háború lesz, ami majd mindent elsöpör, úgy tűnik elkerülhetetlen. De most nem ennek a megállításán fáradozunk, más ügyben vagyunk itt. Kíváncsian nézelődök körbe, körbe a romos helyen, emlékszem milyen szörnyűségek nyomai ezek az összedőlt épületek. Elmélkedésemből a robbanás és a felénk zuhanó lángoló tárgy ver fel. Ahogy tudok kilövök és lángokkal körbevéve közelítem meg a meteor szerű tárgyat. Próbálom úgy irányítani a tüzeket, hogy lassítsa, oldalra eltérítse a pályájáról a tárgyat. Mindent beleadok, hogy olyan helyre irányítsam ahol nincs senki. Fékező erőként egy nagy tűz tölcsért hozok létre alatta. Ha nem tudom eltéríteni vagy lassítani, megpróbálom még tovább hevíteni egészen addig amíg el nem ég teljesen.

Felrepülök és teljes erőmből próbálok hatni a lángoló objektumra, de nem érek el hatást, csak kicsit lassítani tudom. Ez meglepő, nem sok mindennel találkoztam amire ne lettem volna képes hatni, főleg ha köze van a tűzhöz. Valami védi a kozmikus erők elől. De vajon mi és miért? Nem tudok semmit tenni csak hagyom zuhanni, szerencsére nem a többiek felé veszi az irányt hanem jóval arrébb. A becsapódás ereje kicsi, a lökés hullámot szinte meg sem érzem.
~ Mi lehetett ez? Kozmikus erővel rendelkező meteor. Kétlem.
A többiek már meg is indultak a kráter felé. Én is így teszek azonnal odarepülök jó pár méterrel arrébb igyekszem finoman landolni, lehetőleg a kráter közepén lévpő alak közelébe. Figyelek, nem tudom ki lehet az és hogy miért érkezett vagy miért így érkezett, szokásos óvatossággal közelítem meg az alakot. Közben készen állok, hogy esetleges váratlan támadás esetén magam körül tűzfallal, örvénnyel védjem magam, de erre most remélem semmi szükség.
- Minden rendben? Nem szenvedett nagy sérüléseket?