London (Egyesült Királyság, EU)

London városa.

Pár hónappal ezelőtt. Éppen egy küldetésből tértünk haza és a támaszponton pihentünk vártuk meg a nap végét, írtunk jelentést a küldetés sikeréről, részleteiről. Mikor véget ért a nap társaimmal együtt épp a bázis területét készültünk elhagyni amely már egy ideje Magneto fen hatása alatt állt amikor is megállított minket pár ismeretlen fickó a kijárat előtt. A fickók a fegyvereink leadását parancsolták meg. Mi persze mivel nem ismertük őket a következő képen reagáltunk: Hát persze itt van. majd levettem a hátamról az M4A1-et és dobtam oda a két méterre álló fickónak minek folytatása képen a coltot elővettem a páncélom alól és kibiztosítva a fejéhez tartottam miközben ő a gépfegyverem elkapásával foglakozott. Társaim azonnal követték a példámat és fegyvert fogtunk a fickókra majd rájuk parancsoltunk, hogy feküdjenek a földre ők erre nevetésbe kezdtek minek hatására a ravaszt éppen meg akartam húzni amikor megjelent Joshep ezredes és parancsba adta a fegyverek letételét. Természetesen rögtön átadtuk őket és mint kiderült Magneto új törvényei szerint nem viselhetünk magunknál fegyvert csak küldetéskor. Ha mást nem ez rám biztos, hogy érvényes volt társaim közül páran tarthattak magunknál fegyvert de én csak a felcser felszerelésemet birtokolhattam.

Pár hete kaptunk egy új megbízást miszerint test-őrködnünk kell egy cirkuszi csapat védelmében. A régi gyilkolós küldetések helyett Magneto az igazán magasan képzett csapatunkat annyira semmibe vette, hogy néha még ilyen piti kis küldetésekkel is ellátott minket. Kicsit nevetségesnek tartottuk, hogy egy cirkuszi csapatot Elit katonáknak kellett védenie de hát a parancs az parancs volt. Még mindig jobban jártunk mint, hogy Magneto ránk unjon és öngyilkos küldetésbe küldené ezt a jól szervezett osztagot amihez persze minden oka meglenne hisz lojalitásunk csak a félelem miatt fűződött hozzá. így mint jó kis kutyák követtük a parancsot nehogy véletlenül árulás vádjával áttegyen minket a likvidálni valók listájára. így szó nélkül megjegyzést sem tettünk a küldetésre csak azonnal elfogadtuk azt. Pénteken meg is érkezett időben a cirkuszi csapat szerintem még ők is túlzásnak gondolták az őrséget. Gyorsan felvettük tőlük az adataikat, hogy hány személyről van szó mit kell róluk tudni stb. így csináltunk egy amolyan nyilvántartást a védetteinkről ki is osztottunk nekik egy-egy kitűző kártya szerűséget amelyet felkellet mutatniuk majd műsor előtt stb. Ezzel megakadályoztuk a kémek beszivárgását de persze a nyilván tartásukon szerepelt a képük tehát nem tudott valaki csak a kártyával szabadon közlekedni szüksége volt a megfelelő "arcra" is. Egész hétvégén őket kísérgettük és nem volt egyenlőre szükség a kártyák felmutatására mivel azt csak a műsor napja miatt adtuk oda nekik, hogy az ottani keveredésben meglehessen majd őket különböztetni az illetéktelen behatolóktól. Hétfőn időben készen állva vártuk a szállító járművet bár az késett egy jó negyedórát. Kissé idegesek voltak a sas-tagjai emiatt de nem mutatták hisz nálunk a pontos időzítésen múlt minden és hozzá voltunk szokva, hogy a pontos idő életekbe kerülhet. így miközben vártuk az előtérben a járműveket biztosítottuk a terepet megfelelően Joshep ezered kiadta a biztosítási pontokat míg a cirkuszos artistákat, dolgozókat egy helyre tereltük és a váróteremben tartottul őket. Biztosítottuk a lépcsőket lifteket és figyeltünk minden mozgást két sas tag pedig kink várta a buszok érkezését. Én a terem közepén álltam és próbáltam az egész akciót Joshep el karban tartani még ha ez csak egy rutin felállás volt akkor is.

Egyik nap éppen a késdobálós mutatványomat gyakoroltam, miközben az egyik artistatársa lelkesen kiabálva futott oda hozzám. Annyira megijesztett, hogy majdnem elvétettem a dobást, és a próbababa mellett közvetlenül ért célba a késem.
Idegesen fordultam társam felé.
- Már vagy ezerszer megmondtam, hogy ne hangoskodj, miközben kést dobálok, mert veszélyes.
- Bocsi Vera, de ez fontos.
- Mi ez a nagy zaj itt?
Kérdezte, az oroszlán szelídítőnk miközben bejött, majd odasétált hozzánk, az artista, pedig izgatottam folytatta.
- Meghívást kaptunk, a nemzetközi cirkuszhétre, Holnap indulunk Londonba. Még a királyi párral is találkozni fogunk hétfőn.
- London? Nem nagy szám. Már voltam ott. Sz@r zene, sz@r tea, sz@r kaja, még sz@rabb időjárás és kib@szott Mary Poppinsz.
- Ugyan már, nekem tetszett ott.
- Ne veszekedjetek. Majd letesztelem én is milyen az ottani élet, minden esetre ez egy kiváló lehetőség.
Zártam le a veszekedést, majd eldobtam az utolsó késemet is a táblára, telibe találtam a bábú fejére helyezett epret, ami két szeletben esett le a földre, a bábun, pedig egy karcolás se látszott.

El is utaztunk Londonba, mindent magunkkal hoztunk, ami az előadásokhoz kellhet. Mikor megérkeztünk egy egész testőri sereg várt minket.
~ Hű. Ez már azért túlzás.
Gondoltam, főleg azután, hogy mindenkinek lekérték az adatait és egy azonosítókártyát adtak nekünk. Úgy éreztem magam, mintha nem artista lennék, hanem valami ... á, nem is tudom mi a jó szó erre. Na mindegy, legalább láthatjuk Londont.

Az első három nap városnézéssel telt, és közben rengeteg érdekességet láthattunk. Ma hétfő van és ma délután fogunk találkozni a Vilmossal és Katalinnal, a királyi párral. Már izgatottak voltunk a találkozó miatt, de tudtuk, hogy előbb vár még ránk egy edzés és egy alapos zuhany utána.
A busz már vagy negyed órája késett, mi pedig kezdtük türelmetlenek lenni, mivel csúszás alakulhat ki 1-1 késéből.
- Hol a csudában lehet már a busz?
Tettem fel a kérdést, bár nem vártam igazából választ senkitől.

A kint álló két katona a buszt várva érezte a rájuk csapódó eső cseppeket és a Londonhoz méltó igen szar időjárást míg én bent álltam és néztem a katonáink pozícióját és mértem fel a terepet. Majd míg kissé idegeskedtünk és arra is gondoltunk már legalábbis nekem megfordult a fejembe, hogy ez egy Ambush (csapba) lesz ... Mikor már épp tenni készültem volna megérkezett a két emeletes double-decker busz. A felszállást megkezdtük katona módra körbe álltuk a buszt és területét míg a civilek elkezdték felpakolni a csomagjaikat.
~ Na végre egy élet volt míg megérkezett ez a szar szépen le is csúsztunk a menet időből.
- Gyerünk, gyerünk csak szaporán beszállás a buszba egy, kettő!
Sürgettem a tömeget próbálva behozni a lemaradást. Amint felpakoltak mi is felszálltunk egy gyors katonai tempóban majd a busz útnak is indult. A helyzetünkön az semmivel sem javított, hogy a busz dugóba került így csak még jobban kicsúsztunk az időből nem láttam értelmes dolognak sürgetni a buszvezetőt hisz haladott ahogy tudott. Azonban a hátul ülő cirkuszosok elkezdtek elégedetlenek lenni minden félét elkezdtek össze súgni egymás között majd hangosan elkezdtek a genfi egyezményre hivatkozni.
Válaszul csak a társamnak szóltam elsőnek egy halkat oda hajolva hozzá.
- pff civilek....
Egyik emberem igen határozottan és agresszívan akarta kezelni a helyzetet legalábbis ahogy én ismerem már indult is volna a cirkuszos felé beledöngölni azt a székébe. De gyorsan megfogtam a vállát és megállítottam mielőtt nagyon beleélte volna magát.
- Hagyd majd én.
Elindultam hátra fele határozottan igen komoly képpel és nekem is megfordult a fejembe, hogy helyre teszem az alakot de mivel a feladatom a védelmük volt így ezt nem tehettem jelen esetben legalábbis még nem ... Oda álltam mellé és így szóltam.
- Genfi egyezmény? Az a parancs, hogy védjük a seggüket és mi ezt is tesszük! Feladatunk az, hogy eljussanak élve a megadott koordinátára az, hogy hogyan és smint azt mi szabjuk meg. Örüljön, hogy nem kötök bilincset a kezére és kötözöm magukat össze, hogy nyugton maradjanak. Ha még egy szót hallok a hátra lévő utazást zoknival a szájában hátrakötött kézzel fogja tölteni egész a fellépés napjáig.
Ezután ahogy befejeztem a mondatomat láttam ahogy az egyik utas tekintete igen gyorsan rólam az ablakra szegeződik majd ezt követően én is oldalra néztem és láttam valamit becsapódni a buszba ami meg is billentett minket. Ezt követően a parancsnok előre is kiabált: ÁLLJ!
Amint megállt a busz egy csapódást lehetett hallani a tetőn mintha az a valami rászállt volna szerencsére senki sem engedtünk fel a második szintre szépen mindenki lent utazott a katonák pedig állva tartottak rendet. Amint kinyitotta a buszvezető az ajtón másodikként szállok ki a buszból kezemben már az egyik igen éles szikémmel. Társam fegyverét rögtön a busz tetejére szegezte amelyet tekintetem követett. Amint sikerült azonosítani mi az cselekedem is annak megfelelően ha úgy látom jónak fellépek a buszkerekéről a motorháztetőre majd onnan nekifutásból elkapod a busz tetejét körbe nézek ,hogy ne vigye el a fejemet egy repülő auto majd felállok a busz tetejére a célponttal szemben.
~ 1 vágás a gerinc, 1 a nyak. ezeket a kezével berántva rögtön elérem. Mint felcser pontosan tudtam, hogy kell halálos vágást csinálni az artériákon illetve hogyan kell egy embert megbénítani. 1-1 apró vágás a végtagokra és azok használhatatlanná válnak.

A hangulat cseppet sem lett jobb, mikor az eső is eleredt. Jack(Oroszlánszelídítő barátunk) persze rögtön elkezdett pampogni, hogy megmondta, itt milyen rossz is az időjárás, és én még moderáltan értelmeztem a szavait.
- Nyugodj le Jack.
- Az a rohadt busz is késik és addig itt ázunk.
- Tudom, de ha puffogsz azzal nem lesz jobb.
Mondtam, majd türelmetlenül tettem karba a kezem és dobogtam a lábammal míg várakoztam. Jó tíz percnyi várakozás után végre megérkezett a busz is.
- A pontosság mintapéldája.
Mondtam szarkasztikusan, majd az egyik testőr ránk is parancsolt, hogy csipkedjük magunkat.
~ Nem vagyunk hülyék tudjuk, hogy máris késésben vagyunk.
Gondoltam magamban, bár többen hangot adtak ennek a véleménynek, de azért én próbáltam elnyomni bennem a vadat és moderáltan válaszolni, ami nem volt túl könnyű.
- Nem kell kétszer mondani.
Mondtam, majd gyorsan felpakoltam a táskám, melyben főként a bűvészkellékek voltak. Bár néhány maradt nála a zsebemben, de azok nem voltak olyan nagy méretűek, mint például a 7 kard ládája.
Ezek után felfutottam a buszra és helyet is foglaltam az egyik ablak melletti ülésen.
- Ha már utazunk, akkor üljünk jó helyen.
Mondtam magamnak, majd felszálltak a buszra sorban a társaim is. Úgy alakult, hogy mellettem nem ült senki, viszont a busz másik oldalában ott ült egy artista az ablaknál és a busz belsejéhez közelebbi ülésen pedig ott ült Jack. Aki még tovább puffogott.
Nagy örömmel töltött el mikor végre elindultunk, de ez az öröm nem tartott sokáig, mivel hamarosan dugóba kerültünk.
Mikor már egy ideje álltunk, kihajoltam az ablakon, hogy megnézzem mi a helyzet.
- Ez csak vicc, ugye?!
Mondtam már ingerülten.
- Nem elég a 25 perc késé még plussz is kell a dugó miatt.
A többiek is kezdenek idegesek és nyűgösek lenni. Többen már pletykálkodni is kezdenek. De én ebbe inkább nem folytam bele, inkább csak az ablkaon keresztül kiabáltam, mint valami kamionsofőr (egyszer-egyszer).
- Haladjunk már ott elől!
A benti susmus hangos vádaskodásba csak át. Jack megjegyzést tesz az angolok viselkedéséről és a Genfi egyezményről.
- Állj már le!
Szóltam rá, de figyelembe se vett. nem úgy mint a katonát, aki hátrajött és kissé fegyelmezni próbálta. Kicsit vicces volt mikor elképzeltem a katonát, ahogy a nála kétszer akkora Jacknek a szájába töm egy zoknit. Én csak mosolyogtam, legalább kicsit csökkentette a nyűgösségemet, de az oroszlánszelídítőnk csak nem akart leállni.
- Azt próbáld meg öcsi.
Provokálta volna, de ekkor megláttam valamit az ablakon keresztül.
- Az ott mi a csuda?
Kérdezem és a következő pillanatban a fekete lény akit láttam belecsapódott a buszba, kissé megdöntve azt. A lányok hátul sikítottam félelmükben én pedig csak kapaszkodtam a karfába, míg vissza nem lendültünk eredeti állapotunkba.
A busz megállt, a tetőn pedig egy koppanás hallatszott, mintha most mászott volna fel rá valami, erre a katonák pedig sorban szálltak ki, hogy megnézzék mi is az. Én sem ültem tétlenül, hanem kijjebb nyitottam az ablakot, hogy kiférjek rajta. Kimásztam és elkezdtem felfele mászni a busz oldalán, de nem másztam fel még a tetőre, csak az oldaláról kukucskáltam, hogy lássam pontosan mi s történik.

Mikor felértem a busz tetejére láttam egy fekete ruhás lányt aki szépen behorpasztotta a busz tetejét.
~ Hmm így első ránézésre lány nem csak a zuhanástól sérült meg ...
Majd elkezdtem közelebb lépni hozzá gyorsan oda léptem egyik kezemben a szikével másikban kezemmel pedig nyakára tettem a kezem ellenőrizve ezzel a pulzusát él e még egyáltalán a szuperhősünk. Ha nem él csak szimplán ledobom a buszról a parancsnokom elé jelentés céljából. Amennyiben még él elkezdek gondolkozni, hogy mit is kéne vele kezdeni a sebesülései alapján biztos, hogy megkínozták tehát valami fontos információ tudatába is lehet akár. Bár azt sem tudjuk ki az kideríteni biztos nem árthatna azonban most van feladatunk is azaz elsődleges, hogy ez a busz minél hamarabb tovább induljon bármi áron tehát mint katona lehet, hogy csak le kéne dobnom a buszról itt hagyni majd tovább menni. Azonban mikor ez megfordúlt a fejemben rögtön beugrott valami más is: Do No Harm ... Az orvosok jelmondata amely szimplán annyit jelent ne tégy kárt. Elkezdtem vizsgálni tovább az áldozatot, hogy mozgatható állapotban van e alaposan megvizsgáltam a gerincét hozzá mivel szeretném a leggyorsabban letudni őt a buszról. Ha mozgatható állapotban van elkezdem lecipelni a buszról leadva a nő testét a társaim kezében akik kint állnak a buszkörül közben csinálok egy jelentést a parancsnokomnak a nő sérüléseiről és teszek neki egy javaslatot, hogy tegyük a buszba biztosan érhet valamit Magnetonak vagy akárki másnak ha mást nem információt szedhetünk ki belőle.
Amikor oldalra nézek bizonyára rögtön meglátom a cirkuszos lányt mászni a buszra.
~ Hát ezt nem hiszem el mintha nem most szóltam volna ... Fuuu de hosszú lesz ez a hét !!!!
- Megtennék, hogy a buszban maradnak ?! Mind egy ... Ha már itt van kérem tegye magát hasznossá és segítsen leemelni a buszról.

Mikor kihajoltam az ablakon egy fekete köpenyes alakot pillantottam meg, aki nem mozdult.
~ Itt valami nem stimmel.
Gondoltam, majd engedve a kíváncsiságomnak felmásztam a busz oldalán, mikor felértem láthattam csak meg, hogy egy szuperhős szerű nő fekszik a busz tetején eszméletlenül. Tele volt csúnya sérülésekkel.
~ Kár, hogy csak magamra hat a regenerációm.
Az egyik katona, már fent volt a tetőn és közelebbről is megvizsgált a nőt, ezek után szúrt ki engem.
Szavait nem vettem bántónak, hanem inkább odamentem és segítettem a férfinak leemelni a nőt a buszról, és megpróbáltuk átadni a nőt, a testőrség többi tagjának.

Odasiettem a sráchoz, hogy segítsek neki megemelni a nőt. Gondoltam, hogy nekem meg se fog kottyanni az a súly, de mielőtt felemelhettük volna, valami váratlan történt.
Fehér fény ölelt körül minket, ami elvakított. A kezem reflexszerűen kapom a szemem elé, de még így sem látok semmit ebben a hatalmas fényáradatban.
Pár pillanattal később a fény megszűnt, a látásom pedig lassan normalizálódott. Egy kertben voltunk, bár fogalmam sincs, hogyan kerültünk oda a busz tetejéről.
Körbenéztem és mögöttem egy kastélyt pillantottam meg, csodaszép volt, de ez még nem adott választ a kérdésemre.
- Hogy kerültünk ide? És mégis hol vagyunk?
Kérdeztem a srácot, elvégre ő van itthon ebben a városban.
Ekkor kezdett el ébredezni a lány a lábunknál, a jelek szerint ő is velünk jött.
- Talán ő választ tud adni a kérdésünkre.

Határozottan él a nő meg is kezdeném a felemelést a nő segítségével amikor egyszer csak fehér fény és teleport követi az eseményeket. Majd egy rezidenciával szembe találom magam, már nem esik az eső süt a nap. Azt se tudom, hogy egyáltalán Londonba vagyunk e még.
~ Hol a pokolban vagyunk. Kész biztos, hogy elkéstünk remek.
Körbe nézek majd a lány felteszi a kérdést ami engem is foglalkoztat.
- Ha én azt tudnám ... Ez a hét egyre jobb és jobb.
Ezt követően elkezdem fogni a fejem és körbe nézni. Próbáltam mindenféle veszély forrást kiszűrni és lehetőségek szerint az esetleges támadóinkat hamarabb kiszúrni mint ahogy támadnának.
~ Ez a cirkuszos lány áh ha a buszban maradt volna semmi gond nem lett volna ő ment volna a gyakorlásra én pedig pár nap múlva vissza sétáltam maximum egy ejnye bejnéét kaptam volna erre meg biztos fogok kapni egy szép megrovást. remek...
- Igen valóban elkezdett ébredezni.
Oda hajoltam hozzá és elkezdtem nézni, vizsgálni milyen állapotban van érzékelni fogja e a fényt vagy sem gyógyítani csak akkor kezdem el ha már beszéltem is vele addig semmiféle képen nem.

A lány a lábunknál ébredezni kezdett, ami nem is lett volna baj, de amikor elkezdett kékülni kicsit meglepődtem.
~ Mi a fene történik vele?
A lány lassan ként átváltozott, nemcsak a bőre lett kék, hanem a haja is megváltozott szőkéről vörösre.
~ Na jó, más magyarázatot nem tudok erre adni, minthogy ez a nő alakváltó mutáns.
A nő/lény mikor felébredt oldalra fordult és elhányta magát, ha nem ugrok egy kicsit hátrébb, még a végén a cipőmet találja el.
- Blee.
Jegyeztem meg halkan. Majd megcsapta az orrom valami, a félelem szaga. Vagy talán a hányásé? A fene se tudja, de mindenesetre a lány arcáról inkább az előbbi árulkodik.
- Hogy hol vagyunk? Mi se tudjuk, csak egy fehér villanás és puff, már itt is voltunk. Ki az a Sinister? És mi történt veled? Gondolom nem magadtól csapódtál a busznak.
Tettem fel kérdéseimet, miközben próbáltam egy barátságos félmosolyt intézni a nő felé.

Körbe nézés után a lány elkezdett ébredezni és szint váltott haja és a teste nem is kellett sok idő hozzá amint ez megtörtént, hogy a gondolat átfusson a fejemen.
~ Egy kree remek már csak ez hiányzott. Ez nap egyre jobb és jobban alakul. Mit is tudunk a Kree-kről. ( Majd végig gondoltam mindent ami eszembe jutott).
A lány egy hányást követően a félelem minden jelét mutatta majd mint számítható volt elkezdett össze vissza kérdezgetni. Először is meg kell nyugtatni majd aztán talán választ kapok az általam feltevésre váró kérdésekre is. De mielőtt válaszoltam volna a cirkuszos lány már megtette helyettem én addig még egyszer körbe néztem hisz egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmem egy ismeretlen vagy akár ellenséges terepen mint ez.
Majd ha nem láttam ellenséges mozgolódást akkor vissza fordultam a nőhöz ha még nem felelt semmit akkor én tettem azt meg. Persze amennyien választ a cirkuszos kérdésére kíváncsian hallgattam hisz addig nem mondom, hogy orvos vagyok míg nincs a személyről megfelelő információm még a végén a rossz oldalon áll. Jelenleg csak a saját és a védencem biztonsága érdekelt első sorban hisz minden áron meg kellet őt védenem.
- Nyugodjon meg, hogy érzi magát mije fáj?

A Kree kérdésünkre igen zavartan tudott csak válaszolni még az is lehet, hogy agyrázkódást szenvedett el. Miközben a lány említette szép lassan, hogy a feje próbáltam megállapítani hát ha sikerül észlelnem rajta valamilyen zúzódást egyéb sebet amely az agyászkordásra utalhatna vagy egyéb sérülésekre. Aztán említett egy igen ismerős nevet.
- Sinistert a világ legveszélyesebb terroristájaként tartjuk számon.
~ Ezt követően legalább megtudtuk, hogy ha lány igazat mond már pedig miért ne tenné akkor nem a rossz oldalon áll.
Tovább folytattam a vizsgálatát mielőtt elkezdhettem volna a gyógyítását azonban fegyverek kibiztosításának zaja törte meg a levegő csendjét amely oly becses volt nekem. A fegyverek hangjára azonnal a zsebemben lévő szikéért nyúltam majd ezt követően egy figyelmeztetésben részesítettek minket. Időn sem volt eldobni a szikét valamelyikük nyakába és sajnálatomra nem egy nem kettő hanem rögtön hatan álltak mögöttünk mikor felálltam és megfordultam. Próbáltam beazonosítani milyen egyenruha volt rajtuk hisz a világ nagy részének katonaságának, speciális osztagainak ismertem az egyenruháját mivel eléggé fontos volt tudni ki kinek az oldalán állt.
De bárhogy is katonai ruházatomból rögtön levághatják, hogy katona vagyok és még fegyverrel is rendelkezhetem persze az én szerencsétlenségemre még az sem volt nálam. Kezeimet az égnek szegeztem de szerencsére időben kapcsoltam és tettem vissza a szikét még felállás előtt a helyére így azt nem kellett eldobnom sem. Arra figyeltem, hogy nehogy véletlenül is hülyeséget csináljon valamelyikünk.
- Tegyétek amit mondanak ez parancs.
~ Én felelek értük én vagyok emiatt a rang idős is ha valami akarnak a katonák beszéljék meg velem mint katona a katonával. Abba reménykedtem, hogy felfogják a hölgyek, hogy hallgatni kell most rám.

A nő összevissza kezdett hadoválni valami Siniszterről, akiről életemben nem hallottam még.
~ A leírás alapján nem igen lehet összekeverni a fickót senkivel, ha másról nem ismerném fel, akkor az ósdi göncéről tuti.
Az azonban nem tetszett amit a katona reagált erre.
- A világ legveszélyesebb terroristája, süti.
Ezek után egy kattanást hallottam a hátunk mögül. Jól ismertem ezt a neszt, pont ilyen hangot ad ki egy fegyver, miközben kibiztosítják.
~ Ó, anyám.
A felszólításra, megemeltem a kezem és lassan megfordultam.
Testőrünk felszólításának eleget tettem, bár nem igen tehettem volna mást.
- Szerinted van más választásunk?
Tettem fel a költői kérdést, enyhe zavarom leplezésére.

A cirkuszos megjegyzésére amely igen költői volt csak egy komor nézést viszonoztam viszont nem igen volt többre időm mivel már léptek és oda hozzánk a katonák és fogták meg a szuperhősünk kezét aki igen csak nem tudott még a lábára lépni.
~ Amatőr, hogy léphet ilyen közel egy katonához egy pillanatomba kerülne, hogy nyakadat elvágjam majd mögéd és a te szuper felszerelésedet tartsam magam előtt páncélként miközben fegyvereddel lőném darabokra azt az 5 szerencsétlent. Pffff gyerekek kezébe ilyen felszerelést adni. A tervet persze hála a fedezettem életének kockáztatási/ túlélési esélyei miatt nem tehetem meg.
Minek után a lányt elráncigálták mellőlünk és minket is "szívélyesen" megkértek a követésére nem igen láttam mást lehetőséget.
Ha a Cirkuszos lány nem indul meg én magam fogom meg a kezét és húzom magam után nem hagyom, hogy más katona hozzá érhessen a fedezettemhez. Mivel a lány akit elhúztak nem tartozott a védelmi lista tagjai közé így őt simán csak hagytam de ezt a másikkal nem tehetem meg.
Vagy így vagy úgy de amint eljutunk az épületig leesik, hogy ezek nem amatőrök csak csupán olyan rohadt sokan vannak, hogy már túl magabiztosak. Belépést követően 4 személy volt akinek eltért a ruhája az őröktől az egyikük már be is invitált minket, hogy üljünk le.
~ Pokoltűz klub ? Próbálok gondolkodni hátha beugrik róla valami info.
Miután jobbra majd balra tekintettem magam mögé és végig néztem az őrségen hát nem igen láttam más opciót ismét amely kezdett zavarni. Majd a cirkuszos lányra néztem és a szék felé mutattam.
- Csak ön után .
Ha a lány helyet foglal megteszem én is.

Miután jeleztük, hogy nem állunk ellen, a szuperhősruhás nő karját megfogta az egyik katona, majd maga után húzta. Ezek után pedig minket is marha kedvesen invitáltak. Így kénytelen voltam én is menni. Mikor megindulnék a testőr, vagy katona, kinek a nevét még mindig nem tudtam, megfogta a karom és maga után húzott. Én megindultam és mikor mellé értem kirántottam a karom a kezéből, jelezve, hogy tudok én is menni. Ezek után pedig egyenletes tempóban mentünk az őrök társaságában, akik ahogy közeledtünk a kúriához egyre többen lettek.
~ Remek. Már nem csak hat, ide nekünk harminchat, csak nehogy túl könnyű dolgunk legyen.
Beléptünk az épületbe, odabent a régi korokat idéző volt a díszítés. Ahogy haladtunk befelé, alaposan körülnéztem, feltérképezve minden szökési útvonalat.
~ Remélem nemcsak a szellőzőnyílás marad őrizetlenül. Mert nincs túl nagy gusztusom abba bemászni.
Jegyeztem meg magamban. Ekkor érkeztünk meg a csarnokba, ami inkább hatott nappalinak, de mégis hatalmas volt.
A helyiségben 4 személy tartózkodott az őrökön kívül. Ebből három elegáns öltözetben teázott az asztalnál. A 4. pedig ott állt tőlük nem messze.
A fekete öltönyös srác felállt és köszöntött minket.
~ Pokoltűz klub ez is marha bizalomgerjesztő. Ha a nevük alapján kéne ítélnem őket valami világuralomra törők klubjára gondolnék.Vagy valami könyvmoly társaságra, akik rajongnak a természetfelettiért, de inkább nem ítélkezem egy cím alapján
A testtőröm int, hogy foglaljak helyet, hát mivel az őrök létszáma nem változott, gondoltam nincs más választási alternatíva, így leültem, majd feltettem az engem leginkább foglalkoztató kérdést.
- Minek köszönhetjük ezt a "szívélyes" meghívást?
Tettem fel a kérdést, kis szarkazmussal a hangomban.

Amint jobban átgondoltam a dolgokat már meg is volt kik is ők.
~ Remek már csak ez hiányzott ez a nap is szép hosszú lesz ...
A lányra nézek és megállom, hogy kommentálás nélkül álljak tovább hisz kérdése igen fura volt miért hoztak volna minket ide egyértelmű volt, hogy számomra, hogy a Kree lehet a teleportálásért a felelős. Mielőtt még kérdőre vontam volna a Kree-t már meg is előzött, hogy gőze sincs. Ez bizonyára egy félre értés lesz akkor hacsak a cirkuszos véletlenül nem csinált volna ilyet épp itt az ideje, hogy feltegyem a kérdést de megint belevágtak a még el sem kezdett szavamba meggyanúsítva minket, hogy mi akartunk betörni ide. Elfogott az érzet, hogy ezek az idegeimmel játszanak és ez egy rossz vicc fejemet a falba akartam már szinte verni a hülyeségeikkel együtt. De nem voltam abba a helyzetbe, hogy csak úgy megtehessem ezt.
- Ha nem te voltál és nem is én akkor vagy a kisasszony volt vagy pedig nem mi. Mint látjátok csak egy elsősegély felszerelés van nálam és minden egyéb amire egy felcsernek szüksége van semmi egyéb a többiekről meg ne is beszéljünk elég ostobaság lenne szándékosan belépni egy ennyire őrzött területre... Azt meg ne is említsük, hogy a Kree mindjárt össze esik a sebesüléseitől de ha gondolja szívesen elmesélem röviden, hogy kerültünk ide: Hozzá értünk a Kreehez aki neki repült a buszunknak és itt is teremtünk semmi egyéb.

A kérdésemre, válasz helyett csak egy újabb kérdést kaptam. Miután az elhangzott a kék nőre néztem gyanakodva.
~ Ő nagy kalamajkába sodortál minket.
Kommentálom magamban, mire a nő kijelenti, hogy nem ő volt. Ezek után gyanakodva nézek a testőrre, bár sejtem, hogy nem ő volt az oka, elvégre minek tenne keresztbe nekem és ezzel magának is. Persze a gyanúsítgatást megkapom én is.
- Nem én voltam. Bűvész vagyok, de teleportálni még én sem tudok.
Ezek után az egyik fiú a jelek szerint végigszkennelt minket.
- Ha egyikünk se volt, akkor vajon ki a akarta, hogy ide jöjjünk? Ki a felelős ezért?
Tettem fel az egymillió dolláros kérdést, bár tudtam, hogy a választ nem valószínűleg nem fogom megkapni. inkább amolyan költői kérdésnek szántam.