Winter Garden Theater (Manhattan)

by **Tyranis** Szer. 25 Júl. 2012, 09:09

A híres nevezetes Winter Garden Theater Chelsea szívében.
Winter Garden Theater (Manhattan) Image

Winter Garden Theater (Manhattan) MID119-01

by **Tyranis** Szer. 25 Júl. 2012, 10:32

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

Heka és társulata egy klasszikus darab előadásán voltak túl, a közeledő karácsonyra való tekintettel Charles Dickens Christmas Carol darabját dolgozták fel. A darab elsöprő siker volt és úgy néz ki, hogy nem ez az egyetlen előadás lesz belőle, hanem még sok. A fiatal férfi fáradtan ment fel a szobájába, ami a színház felett volt. odakint meglehetősen hamar jött a tél, noha csak december eleje volt, de ettől függetlenül térdig érő hó és kemény fagyok nehezítették meg a város mindennapos életét. De a szobában kellemes idő volt, a szokásos esti teendők után pedig igencsak hamar elnyomta az álom Heka-t.

Heka pedig álmodott, mint máskor is, amikor az apja beszél vele az álmokon keresztül. Forróságot érzett, a levegő száraz volt és forró, a meleg szél bele-bele kapott a hajába, a lába pedig a bele-bele süppedt a homokba. Mire feleszmélt a lábait kellemesen hűvös víz nyaldosta körbe. Nem is olyan messze magától gémek hangját hallotta, illetve emberekét.
Winter Garden Theater (Manhattan) Purgatori012005shaw0010

Winter Garden Theater (Manhattan) Purgatori012005shaw0010

Annak ellenére, hogy a víz szélén állt és a helyiek is ott voltak mellette nem keltett különösebb riadalmat, vagy feltűnést. Ha megnézte magát, pontosan olyan ruhában volt, mint azok, akik itt voltak, nem különbözött tőlük. Pár perc múlva hátulról valaki a vállára tette a kezét, egy férfi volt, teljesen emberi megjelenéssel, egyszerű paraszti ruhákban, amiken még csak dísz sem volt látható.
< - Fiam, beszélnünk kell – mondta Anubisz ókori egyiptomi nyelven. – Fontos dolgokról. >

by **Szehmet** Szer. 25 Júl. 2012, 11:45

Heka vigyorgott. Minden fáradtság ellenére ott tombolt benne a mámor, amit a sikeres előadás keltett. Elvarázsolták az embereket, akik felszabadultan ünnepelték őket, ő pedig imádta ezt az érzést. A boldogság lerántotta a maszkokat a kezdetben oly tartózkodó nézőkről, s ők, a színészek olyan csodavilágba ragadták el őket, mely egyszerre volt andalító, s katartikus, az ováció pedig őket, a színészeket szabadította fel, kirántva a színpadi és a hétköznapi szerepekből.
Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, még egy pillanatban elmerült az érzésben. Még hallgatta a kintről beszűrődő zajokat, ahogy gratulációk és ugratások váltották egymást, saját ünneplésük hátramaradt árnyaiként, mielőtt a színészek végleg elvonulnának pihenni.
Végül megindult az ablak felé, és résnyire kinyitotta azt, hogy a berohanó hideg kissé felfrissítse a levegőt.
Hó...
Gyermekkorában sosem látott havat. Ez a hideg, hófehér valami először különösnek hatott. Európai utazásai során még kissé meg is ijedt tőle, majd hagyta, hogy az ámulat eltöltse. A hideg csókok, miket a hulló hó akkor kezeire ejtett, finomak és szűziesek voltak, megpecsételve egy kimondatlan, kedveskedő szerelmet. A mostani hideg azonban nem volt olyan angyali. Metszőn, durván rohanta meg, így nem is hagyta sokáig nyitva az ablakot. Elég volt pár pillanat, hogy az ágy ne csupán a pihenés ígéretével csábítsa. Nem késlekedett sokat, hogy éljen annak finom melegével, beburkolózzon és melegről álmodjon.

Az álom pedig nem késett. Talán a meleg iránti vágya hozta, az érzett metsző hideget felváltotta az öntudatlanság perzselő forrósága. Az otthont érezte a levegőben, a talpa alatt. A karcos, kíméletlen homok most simogatta őt. Ahogy szemei az álom világára nyíltak, ismerős táj tárult elé, s ő elmosolyodott. Hiányoztak a haza-álmok. Mióta munkát szerzett itt, megritkultak, mintha az élet élményei elnyomták volna őket.
Most viszont ott állt a vízparton, s habár az ismerős táj voltaképp idegen volt, ahogyan az embereket sem ismerte, csupán saját tükörképe nézte őt. Egy fiatal, a többiekéhez hasonló öltözékű férfié. Hagyott magának néhány pillanatot, hogy szemügyre vegye, de ekkor valaki megérintette a vállát, ő pedig összerezzent, és riadtan fordult hátra, hogy aztán az egyszerű férfi szemébe pillantva megnyugodjon. Nem lepődött meg apja megjelenésén.
-Itt vagyok.- válaszolt ugyanazon a nyelven, várakozóan. Nem leplezte az izgalmat, amit érzett, amiért láthatta az apját.

by **Tyranis** Csüt. 26 Júl. 2012, 09:18

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

< - Sétáljunk – mondta a férfi. >
Elindult a folyóparton, ha akarta volna, akkor sem tudta volna valószínűleg leplezni, hogy mennyire gondterhelt. Ami pedig sejtette, hogy elég nagy gond lehet, főleg, ha egy isten érzi magát így. Séta közben szólalt meg, amikor már kissé távolabb értek a városiaktól.
< - Emlékszel, meséltem már neked más istencsaládokról – kezdte. – Viszont azt már nem, hogy időnként egy tanácsban találkoznak is az istenek. Az utolsó ilyenen viszont igencsak kellemetlen téma került szóba, ami még téged is veszélybe sodorhat. >
Ekkor megállt és szembefordult Heka-val, a kezeit a vállára tette.
< - Valaki, aki nem a halandók világából származik és nem is a többi Pantheonból az összes isten halálát akarja, hogy minden halott lélekre csak egyvalaki tarthasson számot. Úgy értesültünk, hogy egy olyan lényt akarnak kiszabadítani, ki képes könnyedén minden istent és halandót megölhet. Ha ez megtörténik nem leszel biztonságban és mindegyik alvilág megszűnik létezni. >

by **Szehmet** Csüt. 26 Júl. 2012, 11:36

-Rendben- biccentett. Akármennyire is vágyott arra, hogy ezúttal, kicsit eltérve a szokásostól, valami apa-fia programot töltsenek el, a férfi tartásán és komorságán látszott, hogy most sem számíthat erre, mikor pedig megszólalt, az utolsó esély is elillant. Heka lemondó sóhajt hallatott, mégis követte a parton. Megpróbált örülni annak az egyszerű ténynek, hogy ha nem is a saját arcával, de láthatja, s ebbe a röpke örömbe nem fért bele, hogy bánkódjon a távolság miatt.
-Emlékszem, igen.- azok voltak, a tanulás pillanatai, mikor tényleg élvezhette apja társaságát, s talán épp ezért, különösebb erőfeszítés nélkül jegyzett meg mindent, s most is, már-már reflex-szerűen, éberen figyelt, ahogy új dolgokról hallott.
-Egy tanács?- meglepődött, s halkan füttyentett, ahogy elképzelte, ahogy az istenek összeülnek. Az egész valahogy szürreálisnak és épp ezért lenyűgözőnek hatott. Színpadra való álomkép volt ez, ami mégis a valóságon túli valóságokban létezett. A fenyegetés viszont, amivel már az isteneknek is számolnia kell, nem volt ilyen szépséges. Mégsem rettent meg tőle. Különös drámai események előszelét érezte, melyben benne kellett legyen a színpadi katarzis, benne a remény, a boldogság és a bukás fenyegető léte...
-Ezek szerint... nem lesz időm játszadozni?-rávigyorgott az apjára. Nem bírta ezt a gyászos hangulatot, bár lenyűgöző csodálattal adózott annak a ténynek, hogy a nem sokkal azelőtt érzett eufóriából most ebbe a sötét hangulatba rántották az események.
Szeme felragyogott, mikor apja szembe fordult vele, s a vállára tette a kezét. Bár próbált komolyabb arcot vágni, az előbbi megjegyzésekor született félmosoly makacsul ült az arcán, s csak apja szavait hallva olvadt le róla.
-Egy... külső világokból érkezett isten? Létezhet ilyen?- oly sok valóságot uraltak az ismert panteonok... oly lehetetlennek tűnt, hogy akárcsak egy világot ne értek volna el.. vagy ne ismertek volna. Az istenek halálának lehetősége viszont rettenetesnek tűnt. Mintha a csodákat, a varázslatokat próbálta volna valaki elvenni a világtól. E gondolatok kilopták a színt az arcából, s hangját is szárazabbá tették.
-De mégis... miféle szörnyeteg lehet képes erre?

by **Tyranis** Pént. 27 Júl. 2012, 10:59

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

Anubisz megrázta a fejét az utolsó kérdésre.
< - Nem külső világból érkezett, mindig is ennek a világnak a része volt – mondta. – A keresztény hitvilág egyik lénye. Mephisto lánya hozta a híreket az apja és az Isten utasítására. Volt régen egy háború, mikor még nem voltak sem istenek, sem halandók, csak a Sátán és Isten. Az ősi istenek korában, akik mára eltűntek és lehanyatlottak. Az egyikőjük eljött erre a világra is, hogy azt uralja, ők ketten szálltak vele szembe, végül legyőzték, de majdnem belehaltak. A csata végén egy másik dimenzióba zárták el a lényt, ahol semmilyen képesség nem működik, legyen az mutáns, kozmikus, mágia, vagy isteni. Mephisto és a társa törölték a saját emléküket is, nehogy valaha is kiderülhessen, hogy milyen lény létezett és valakinek megforduljon a fejében, hogy kiengedje. Valamiért elkezdtek nemrég emlékezni. Időről időre, generációról generációra egyvalaki kapott olyan hatalmat, hogy abba a dimenzióba léphessen, minek a neve Elődök Földje lett, ők őrizték és vigyázták a bezárt entitást. De most az egyik őrző, avagy író, ahogyan nevezik magukat elárulta őket és segít azoknak, akik ki akarják szabadítani azt az entitást. Ez soha, de soha sem történhet meg, nem hiszem, hogy képesek lennének még egyszer megállítani őt. A legenda úgy tartja, hogy minél több istent emészt el, olvaszt magába, annál erősebb lesz. Régen nem volt sok isten, de azok után, hogy a Pantheonok kialakultak, megállíthatatlan lenne. >
Gondterhelten nézett Heka-ra.
< - Meg kell ígérned, hogy még óvatosabb leszel, mint eddig voltál és kérj segítséget a hozzád hasonlóktól, akik olyanok, mint te. Félistenek, vagy… New Yorkban sok más isten is a halandók közt jár. Ők is segíthetnek neked. >

by **Szehmet** Pént. 27 Júl. 2012, 20:11

-Áh.. értem- mondta, pedig dehogy is értette ő... a sötét múltból előtűnő árny elég drámai volt, de a történetet nem lehetett egy pillanat alatt megemészteni. Lehet hogy felvilágosult volt, de ez az egész annyira újként hatott, hogy Heka úgy érezte, talán át is kell értékelnie az eddigi gondolatait. A dimenzió pedig, ahol mágia sincs, egyszer volt rémisztő és felfoghatatlan számára. Nem.. nem létezhetett olyan hely.. hiszen a mágia.. az maga az élet.. a létezés lényege. És mégis... miféle borzalom szülhette?
-Emlékeznek, mert emlékezniük kell?- ennek végre volt értelme. Ez természetesnek tűnt. Ha a szörnyeteg ébredezett, szándékosan, vagy akaratlanul, börtöne határainak feszülve, előcsalogathatta az emlékeket...
-Miért írók? S hogyan őrizhették?-nem áltatta magát azzal az illúzióval, hogy nem lehet szüksége erre a tudásra. Ha valamit megtanult az emberek tapasztalataiból, gondolataiból, vágyaiból és félelmeiből születű színművekből, akkor az az elkerülni vágyott vész váratlan felbukkanásának folyamatos és rémisztő lehetősége volt.
-És mégis mit várnak azok, akik ki akarják szabadítani?- pénzt... hatalmat... szerelmet.. rengeteg motiváció mozgathatta őket, mégis... egy lény, ami elpusztíthatja a világot... aki felett semmiféle hatalmuk nincs... miféle őrület kell ahhoz, hogy csupán az ígéreteiben bízva mindent kockára tegyenek?
-Nem... nem fog. Lesznek, akik megállítják őket, mielőtt kiszabadítanák.- biztos volt benne, hogy így lesz, és már kezdte sejteni, miért kereste őt fel az apja. E mondattal biztosítani is akarta őt arról, hogy bármit kell is tennie az ügyért, rá lehet számítani... hogy büszke lehet rá. Aztán a hősies érzet egy meglepett pillanatban elillant, s apja gondterhelt pillantása egy bizonytalan, várakozó szempárral találkozott. Ha nem segítenie kell... akkor mégis mit? A válasz pedig nem váratott magára, s Heka azt hallva gyereknek érezte magát.
-Mindig óvatos vagyok.- tapogatózó indulat színezte meg a hangját. Apja aggódott érte.. ez boldoggá tette... De hallani a bajról és elfutni előle... Akármennyire is vigyázott a bőrére, úgy érezte olyan baj ez, amikor nem menekülhet, talán nem is lenne hová. Úgy érezte a vér kötelessége azt kívánja, segítsen az isteneknek a világ fennmaradásáért.
Mély levegőt vett. A fodrozódó érzelmek rossz döntést szülhettek. Meggondolatlanságot... fejetlenséget. Nem engedhette, hogy elragadják, most nem. Más istenek emlegetésére felkapta a fejét.
-Asgardiak? Ők.. tudnak erről?- nem volt rossz ötlet az istenszármazékokat és isteneket összeszedni. Az egyenként sebezhető teremtmények falkává válva ütőképes csapattá alakulhattak...
-Merre találom őket?-Nem ártotta magát a hétköznapi dolgaikba... Ha vélt is felfedezni az előadásokon egy-kettőt, sosem törődött azzal, hogy kiderítse, honnan jöttek... Anyja... az ő csapata talán? Nos.. ha nem is volt köztük isteni származású, talán útba igazíthatták... de idegenkedett attól, hogy felkeresse őket, apjára nézve azonban,a fenyegetés terhe alatt talán ideje volt lemondania erről a szándékolt, távolságtartásról.

by **Tyranis** Szomb. 28 Júl. 2012, 10:13

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

< - Lehetséges, hogy emiatt igen – bólintott Anubisz. >
A férfi széttárta a karjait a következő kérdésre, hogy miért pont írók és hogyan őrizhették.
< - Nem tudom fiam – mondta. – De van valaki, aki igen, hozzád hasonlóan ő is mágiahasználó. Daniel Hamilton a neve, azok között van, akiket keresed, ő is az X-mennél lakik jelenleg, bár jelenleg máshol van fogságban. Sok időt töltött az írók között azon a világon. Ő válaszolni fog tudni a kérdéseidre. >
A következőn láthatóan igencsak meglepődött, ez tisztán leolvasható volt az arcáról. Megrázta a fejét.
< - Halált, csak halált várnak – mondta. – Emiatt gyanakszunk a Halál-ra, hogy ő állhat az egész háta mögött. Ő egy nő, egy hatalmas kozmikus entitás, azonban csak azokat a lelkeket kapja meg, akikre más istenek nem tartanak igényt. Így nem lenne meglepő, ha tényleg ő állna a dolgok hátterében, de róla nem tudunk többet, az Asgardiak igen. >
Bólintott a férfi.
< - Igen, az Asgardiak egy része össze volt zárva a Halál előző avatárával és többször is összecsaptak vele. Ők tudnak majd mesélni róla, a tanácskozáson nem volt olyan fontos, így nem tértünk ki erre. – Azt tudom, hogy az istenek királyának leánya az X-men körül szokott megfordulni a többi egykori Bosszú és Ifjú Angyallal együtt. >
Heka pedig ebből tudhatta, hogy ott nem csak egy asgardi lesz révén a Bosszú Angyaloknál is volt még egy Asgardi, akit Valkűrként ismert a nagyközönség. A szuperhősök mindig rajfonókkal is rendelkeznek és mindig népszerűségnek örvendtek.
< - Tudnod kell, ha belefogsz mindebbe, akkor lehetséges, hogy rád is vadászni fognak. Tudom, hogy megtudod magad védeni, de ezek oly hatalmak, amik ellen mi is kevesek lehetünk. >

by **Szehmet** Szomb. 28 Júl. 2012, 11:13

-Daniel Hamilton- ismételte a nevet, hogy megjegyezze.
-Akkor őt fogom megkeresni.- Mágus... ez a szó ott visszhangzott a fejében, újra s újra visszatérve lüktetett. Feszült várakozást hozott, vágyat hogy ne csupán a vész miatt keresse meg őt, akivel osztozott a Művészetben. Az pedig, hogy valahol fogságban volt, nem tarthatta vissza.
-Halált...-most rajta volt a meglepetés sora. Felfoghatatlannak tűnt hogy azok, akik az élet ajándékát kapták, szándékosan dobják el maguktól.. Volt persze példa rá... annyira nem volt naiv, hogy ezt ne fogadja el, de minden mást magukkal rántani... elemi gonoszság kellett ehhez. Taszító, fertőző, elborzasztó.
-Ezek szerint nincs vesztenivalójuk.- sötét kilátások voltak. Egy csapat elszánt alak képe rémlett fel, akik máris komoly előnyt ragadtak magukhoz. Kihívás.. elfogadva.
Figyelmesen hallgatta apja szavait Halálról. Most nem szalaszthatott el egyetlen cseppnyi tudást sem, hiszen bármely töredéken eldőlhetett a lét s nemlét csatája. A figyelmeztető szavakon pedig nem lepődött meg. Apja megkereste, mert már talán most is bajban volt.
-Nem hiszem, hogy van választásom- rázta meg a fejét, nem kételkedve a legendában, s abban, hogy az ellenfeleik ismerik azt.
-Eljöttél hozzám... mert bár nem mondtad ki, de tudod, hogy a legegyszerűbb, ha védtelen istenszármazékokkal táplálják Azt, mielőtt a valódi istenekkel szállnának szembe. -nem csak a panteonok alakultak ki... de megszámlálhatatlanul sokan rendelkeztek, rendelkezhettek néhány cseppnyi isteni erővel... melyek bár nem lakathatták jól a szörnyet, de mégis lassan megerősíthették... nem mellesleg pedig sokkal könnyebben és észrevétlenebbül lehetett megszerezni őket.
-Ne aggódj értem- mosolyodott el. Szerette volna kicsit oldani apja sötét hangulatát.
-Elmegyek az X-Menhez. Nagyobb biztonságban leszek köztük, mintha egyedül próbálnék felszívódni...

by **Tyranis** Szomb. 28 Júl. 2012, 12:30

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

Egyetértően bólintott, hogy nem igen tud mást mondani, mintsem valóban nincs vesztenivalója azoknak, akik ezt akarják megtenni, amitől mindannyian félnek. Számukra nem számíthatott, hiszen, ha a Halálban hittek a hitük szerint úgyis istennőjükhöz kerülnek és nem máshova.
< - Igen, félek, hogy védtelen gyermekekkel próbálják majd etetni, és nem mindenki olyan erős, mint a görögöknél Herkules. A görögöket kivéve minden isten és halandó nászából nem tényleges félisten, hanem mutáns születik a halandók fogalmával – mondta. – Még akkor is, ha hosszabb ideig élhettek, mint az egyszerű halandók. >
Az aggódás résznél már-már gyengéden mosolyodott el és megszorította bíztatóan Heka vállát.
< - Nem aggódom miattad, két világ gyermeke vagy. Amiatt aggódom, hogy nem lesz hova megtérned, ha a nappali utad véget ér, és nem tudod folytatni az éjszakában mindazt. Szeretném, ha döntenél, hogy mi az első. Segítesz Hamiltonnak még mielőtt elmész anyád egykori csapatához, vagy egyből hozzájuk mennél? >

by **Szehmet** Szomb. 28 Júl. 2012, 15:48

- A halandók fogalmával- ismételte, de ez a kis nyelvi játék nem tarthatta vissza az ellenséget, hogy próbát tegyenek, hogy az isteni születésű mutánsok táplálják-e a szörnyetegüket, s talán volt is igazság a gondolataik mögött... az ő erejüket származásuk és nem a genetika véletlen játéka teremtette, még ha nem is volt nagyobb annál.
A mosolyra s apja szavaira boldogság lopózott a szívébe. Úgy érezte apja büszke rá, s ennél többre nem is vágyhatott. A féltés pedig, hogy nem lesz mód, hogy útját folytassa, arra késztette, hogy ezúttal ő szorítsa meg az öreg vállát.
Nem aggódott a jövőért, anyja által belé plántált hit lobogott benne, s ő, aki habár most még csupán a mágia felszínét ismerte, hitt a gondolatok teremtő erejében, s e kaland bár azzal fenyegette, hogy a művészetében nem teljesedhet ki a vég előtt, bízott ebben az erőben.
- Akkor hát, apám, tegyük, amire képesek vagyunk, hogy, bárhogy is végződjön, ne kelljen megbánással elmúlnunk.- tódultak a szavak ajkára, s bár soha nem rohant a harcok elébe, habár sosem gondolta, hogy egyszer a való életben játszik majd hősi szerepet ő, aki óvta magát, illőnek érezte a szavakat s a tettrekészséget. A döntés is egyszerűnek tűnt.
-Hamilton. -mondta ki. Ha valóban oly sokat tudott az íróktól, akkor veszélyben volt. Rabság ide vagy oda, ott kellett lennie vele, és megtenni mindent, hogy biztonságba jusson, még ha nem is ígérkezett könnyűnek a kaland.
Persze volt még valami, amit meg kellett kérdeznie, mielőtt belevágna.
-Anyám... ő ugye jól van?- nem kérdezte hogy hol... az évek során már elfogadta hogy vannak dolgok, mikről nem tudhat... de ezt meg kellett tudnia, hogy lelke nyugalmat leljen e tudásból.

by **Tyranis** Szomb. 28 Júl. 2012, 17:13

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

< - Helyes döntés – mondta Anubisz. >
Heka tudta, hogy az apja és a többi isten nem avatkozhatott volna be, hogy ők hozzák ki a fiút. Az istenek egyszerűen nem tehették meg, semmilyen okból. Ha egymással csatáztak a földön nem ölhették meg egymást, vagy még az is előfordult, hogy kárt sem okozhattak a másikban. Ahogyan a törvényeikkel ellentétes lett volna, ha beavatkoznak, és ezáltal befolyásolni próbálnak másokat. Időről-időre persze voltak, akik megszegték ezt, de azt a többiek mindig megállították, legyen szó bármely pantheonról.
< - Igen, az anyád jól van és hiányzol neki – felelte. – Hamilton egy AIM nevezetű szervezet rabságában van a Csendes-óceán egyik szigetén az egykori „1. számú orvosi és bűntető telepen”. >
Az AIM-ről is hallott valószínűleg Heka az anyjától, Loki vezette, az anyjáékat üldöztették, a Köd is miattuk volt New York körül. Az „1. számú orvosi és bűntető telepet” pedig ismerte. Egy rehabilitációs sziget volt, ahova azokat az elítélt bűnözőket vitték, akik pszichológiai esetek votlak, hogy itt integrálják őket vissza a társadalomba. Három épülete volt Magneto uralma előtt a helynek; az "A" épületben a nők, a "B" épületben a férfiak kaptak szállást, a "C" szárnyba kerültek az igazán problémás esetek. Ezen kívül a szigeten áll még a Gyár, ahol többek közt cipők, vasáruk és egyebek készültek. Régen még komp is működött és hetente egyszer ment oda, egyébként teleporttal közlekedtek a Nyugati partoktól 45 mérföldnyire levő magányos szigetre. Biztosabb hely volt, mint a Raft, a Ryker-island, vagy pedig az Alcatraz.
< - A föld alatt lesznek egy laborban a társaival, hárman vannak, egyikőjük saját isteneinek kegyeltje. Neked kell bejutnod oda, és még az is lehet, hogy anyád egyik ellenségével is találkozol ott. >

by **Szehmet** Szomb. 28 Júl. 2012, 18:37

AIM. A múlt gonosz kísértetét idézte meg a szó. Ő sosem szenvedett tőle, de épp elég szörnyű történetet hallott róla ahhoz, hogy a mosoly komorsággá változzon. A döntése jó volt. Kimondani könnyű... de meglépni már koránt sem ilyen egyszerű. Mindent tudnak, mindent látnak... valahogy így mesélt róluk Szehmet, óvatosságra intve, bár biztosan nem gondolta volna, hogy egyszer velük kerül szembe a fia.
-Ő is hiányzik.-mondta, de gondolatai a feladatnál jártak, és komorságán nem enyhített a bevehetetlen büntetőtelep említése sem, főként hogy biztosra vette: egy mágust a C szárnyba küldenek... Márpedig ha az AIMnál van, már tudniuk kell róla, hogy az...
-A föld alatt?- megborzongott a labor említésére. Embertelen kísérletek sora rémlett fel szemei előtt, s ha apja nem támogatta volna a döntését, elgondolkozott volna azon, vajon a fickó él-e még...
De élt, így inkább azon kellett elgondolkoznia, mennyire lehet elvetemült alak.. Nem.. az X-Men-nél volt, nem lehetett szörnyeteg.
-Szóval hárman.-szólt tompán, még mindig gondolkozva, de a kegyeltet említve felkapta a fejét. Ezzel nem számolhattak az AIM emberei... használhatónak tűnt a dolog.
-Miféle isteneké?- nem tudta még, hogyan használhatná, de meg kellett kérdeznie. A kijutáskor jól jöhetett... de először be kellett jutnia valamiként... És ez már önmagában komoly fejtörőnek tűnt, ami veszélyeztethette bimbózó színészi pályáját is.
Leggyorsabban ápoltként juthatott volna be, ez nem volt kérdéses, de az nemcsak a pályáját tehette tönkre, de súlyosan károsíthatta a szabadságát, mozgásterét odabenn... Ápolóként... majdnem biztos volt benne, hogy lehetetlen bejutni. Észrevétlenül beslisszanni meg még inkább. Talán ha külsős szakértőként érkezik... nem, nem volt honnan megfelelő papírokat szerezni.
Ha mégis az X-Men segítségét kéri... talán akkor is későn jutnak be, és semmi nem garantálja, hogy egy nagyobb csapat be és ki tudja verekedni magát onnan, ráadásul ha ő elbukik is, a csapat még szembe szállhat a pusztulásra vágyó ellenséggel... Őket nem vonhatta bele.
Egy magányos alak talán mégis megoldhatja...
A komp csábítónak tűnt, a potyautazás pedig kellően deviánsnak. Csak azt kellett kitalálnia, hogy megpróbál észrevétlen maradni, amire hajszálnyi az esély, vagy egy elkallódott, fel nem jegyzett ápolt szerepét ölti fel, bízva abban, hogy a beérkezőket kevésbé ellenőrzik...
-Megoldom-valahogy, gondolatban ezt is hozzá tette, a kijutás kérdését még át sem gondolva, pedig nehezebbnek ígérkezett, mint betörni.

by **Tyranis** Hétf. 30 Júl. 2012, 11:28

2046. december 6. csütörtök – Winter Garden Theater, Chelsea
Résztvevő: Jared Aaron Voice

< - A férfi, akit említettem Vadföld királya, Vadföld törzsi isteneinek kiválasztottja és kegyeltje – mondta Anubisz. – Noha erről még ő maga sem tud, hogy figyelemmel kísérik a sorsát. >
Mintha az álomban az apja hallotta volna Heka gondolatait, mert gyengéden csóválta meg a fejét, amikor a fiú azon gondolkodott, hogy miként is juthatna be a telepre.
< - Már nincsenek ott rabok, sem ápoltak. A szigetre eltudlak juttatni, de kifelé nektek kell mindezt megoldani. Minden szükséges holmid, mire szükséged lehet ott lesz veled*, már ott fogsz felébredni. És most ébredj fiam! >
Heka körül ebben a pillanatban az ősi egyiptomi táj eltűnt és terepszínű ruhában találta magát a homokban feküdve félig elszáradt bokrok alatt. Ha körbenézett a médiából már ismert 1 számú orvosi – és büntetőtelepen találta magát az épületek közötti susnyásban valóban azokkal a holmikkal, amire szüksége lehet, mint az apja megígérte. A nap az égen magasan állt, olyan koradélután lehetett itt, az ídő hűvös volt, de itt legalább nem voltak fagyok és hó sem.

Winter Garden Theater (Manhattan) 00120

*Ezeket majd említsd meg a reagodban.

by Ajánlott tartalom

Winter Garden Theater (Manhattan)

Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)

Re: Winter Garden Theater (Manhattan)