1. számú orvosi- és büntetőtelep (Csendes-óceán)

A topic régi helye

Az élet békésen és nyugodtan telik nálunk, az 1. számú orvosi és bűntető telepen. Minden reggel a páciensek beveszik a napi gyógyszeradagjukat, aztán következik egy rövid séta az udvaron. Délelőtt pszichológiai vizsgálatok folynak, délután pedig dolgoznak a páciensek, hogy megtermeljék, amit az adófizetők rájuk költenek. Az "A" épületben a nők, a "B" épületben a férfiak kapnak szállást, a "C" szárnyba kerülnek az igazán problémás esetek. Ezen kívül a szigeten áll még a Gyár, ahol többek közt cipők, vasáruk és egyebek készülnek. Büszkélkedhetünk egy felújított kikötővel, ahova a komp minden héten érkezik, így kerül az étel, ital és a többi páciens a szigetre. Minden nap így megy ez nálunk, az 1. számú orvosi- és bűntetőtelepen, hogy a páciensek békésen, nyugodtan válhassanak egy nap újra a társadalom értékes tagjává.

Sziget a Csendes-óceánon, 45 mérföldre a nyugati partoktól


A topic régi helye

#2 2010-04-02 08:46:07
Patriot
A vád megszületett, és közel 300 év vár rám. Igazán jól hangzik. Ráadásul nem is börtönbe száműznek, vagy egy egyszerű elmeintézetbe. A kettőt szépen vegyítették. Távol mindentől, hajóúttal jutunk oda. Igazán remek. Előre látom mi vár rám. Egy kiló nyugtató, és a parkban sétálok, mindenfelé fegyveres őrökkel. Az átkozottak. Nem eszt érdemlem. Ha vissza jutok, mert vissza fogok bármi is az ára azt nem köszönik meg nekem.


#3 2010-04-04 11:01:42
Thorhalla
Alexis-t átszállították és egy kisebb cellát kapott magának, abban nem volt sok minden, rácsos ajtó, egy ágy, és egy WC benne. Egy százhúsz centi széles és három méter hosszú helység. A fő komplexumban, a C szárnyban az első emeleti folyosón, a női részlegben. Nem Alexis volt a legelvetemültebb személy ezen a helyen. Őrült sorozatgyilkosok, többszörösen tudathasadt személyek, brutális vadállatok ezen a helyen, a társadalom mocska. Szinte minden nap történtek súlyosabb „balesetek”, késelés, verekedés, képességek általi használat utáni sérülések. Gyilkosság is előfordult, a nemi erőszak erre mindennapos volt. Ha valaki azt hitte, hogy ő a legnagyobb hal, nos örülhetett, ha másnap még életben volt. Az őrség nem nagyon avatkozott be, mind jól felszerelt páncélos katonák voltak. Egyetlen egy esetben álltak le az itt lakókkal, ha őket támadták meg, de ilyenkor nemes egyszerűséggel végezték ki azokat, akik ezt meg merték tenni. Igen nagy valószínűséggel Alexist is többször megverték és nemi erőszakkal is próbálkoztak, noha őt a hatalmas ereje egy ideig még megvédheti. Nem egy leány álom a hely és a lány mégis itt ragadt...


#4 2010-04-05 08:29:28
Patriot
A napok elmúlnak a fejem felett, de mindegyik vánszorog. Minden óra többnek tűnik. Ez a hely, egy rém álom. Nem láttam egy apró hézagot sem, mikor alkalmam lett volna megszökni. Egy apró hibát sem. Az őrök kegyetlenek, és nem törődnek az itteniekkel. AZ utóbbi néhány nap ez bizonyíték volt, hiszen habozás nélkül megölték azt, aki ellenségesen lépett fel ellenük. De nem ez a legrosszabb. Minden nap azért kell verekednem, hogy ne öljeneke meg. A belső énem itt elemében érzi magát. Itt igazán kiélheti vágyait, bár igen nagy erőfeszítés szükséges, hogy az őröknek ne menjek neki. A nemi erőszaknak viszont nem engedek. Eddig nem sikerült megtörniük, és ez után sem fognak. Nem hagyom magam. Nem engedem, hogy elnyomjanak. Egyetlen egy valami forog csak a fejemben. Kivívni a tiszteletet, ami egy ilyen helyen nem egyszerű dolog. Nem egyszerű rabokról van szó, amennyire tapasztaltam. Őrült, elmeháborodott, és kegyetlen, lelkiismeretre nem hallgató gyilkosok mind.


#5 2010-04-06 20:17:23
Tao
Egy igazán csípős tavaszi reggelen váratlan időpontban kattan a zár a cellád ajtaján, és eltolódik egy kis retesz. Jól tudod már, a retesz funckiója: dugd ki a kezed és kapsz rá bilincset. Hasonló retesz a lábnál, hasonló láncok. Ez jelenti azt, hogy ki fognak engedni a celládból. Ha odaállsz, és elviseled a ceremóniát, akkor végül nyikorogva nyílik ki a cellaajtó, és néhány őr között egy cingár, szemüveges fickót pillanthatsz meg fehér, vasalatlan ingben és kopott barna nyakkendőben. Erősen kopaszodik, maradék haja épp úgy van félrenyalva, mintha reggel a tükör előtt azt gondolta volna: legalább az egyik oldalon nézzen ki úgy, mintha még lenne ott valami.
-Chandler, nyomás! Az igazgató látni akar.
Az őrök a rövid eligazítás után megtaszajtanak, és egész úton rángatnak a láncoknál fogva. Mögötted, előtted, melletted, mindenhol őrök, a folyosókon őrök, az ajtóknál őrök, ez nem az a hely, ahonnan meg szokás szökni. A cingár alak kezében papírt is látsz, amit az egyik fegyveres ad neki vissza.
-Az engedéllyel minden rendben, vihetitek - mondja a többi fegyveresnek, és amennyiben te sem kezdesz balhézni, indulhat a séta.


#6 2010-04-06 21:15:35
Thorhalla
Alexisnek rá kellett jönni, hogy egy valamit ezen a helyen nem fog elérni, és az pedig a tisztelet kivívása. Ha valakinek kezdett túl nagy hatalma esetleg befolyása lenni, akkor több kisebb személy, akinek ez nem tetszett összefogott és kegyetlenül elbánt azzal az illetővel, aki többnek és különbnek hitte magát a többinél. Alexist kitessékelik a cellából, ha szép szóra nem megy és teszi,a mit akartak, akkor lökdösik és rángatják megannyi rúgás és ütés közepette cipelik végig a folyosón a láncokon. Amennyiben támadni próbál, az következne, amit a lány már korábban is látott, nemes egyszerűséggel kivégeznék akár ott a folyosó kellős közepén. A társadalom legaljával, mocskával nem bánnak kesztyűs kézzel. Igaz lehetséges, hogy papírmunkával járna, de legalább az államról és a tisztes adófizetőkről venné le a terhet, hogy még egy ilyen személy ellátása után ők fizessenek. Néhány perc séta után, ha nincsen gond elértek egy felső emeletre és azon egy iroda szeráűség előtt álltok meg, betessékelik oda Alexis-t az őrség is bemegy vele és odabent már az asztala mögött ott várja a komplexum igazgatója.


#7 2010-04-07 08:33:57
Patriot
Nem kellett sok nap, hogy rájöjjek a magam és más kárán is hogy nem úgy működnek ezen a helyen a dolgok, mint azt gondoltam. Mai reggelen bilincs kerül a kezemre, lábamra, ami ellen nem hadakozok. Meghúzom magam, és követem az őröket, akik egy fura fazon elé vezetnek. Szótlanul, morcos arccal tekintek le rá, de igazából nem nagyon érdekel ki ez. A parancsokat nagyon rosszul tűröm most, és rántok is egyet fejemen a nemtetszés miatt, de tudom jól, ennél többet nem tehetik mert vagy félholtra vernek, vagy... köh... igen. Szóval csak tartom az irányt. Tippem sem nagyon van, mit akarhat tőlem az igazgató. Nem tettem semmi rosszat. Amit még is, azok itt minden naposak, ezért nem kérhetnek számon. De biztos nem e miatt akar velem beszélni, hiszen ha „rosszat” teszek, akkor nincs igazgatóság, hanem töltény golyó a jutalom. Egy rövid szóváltásra is felfigyelek, és értetlenül állok az egész előtt. Miféle engedélyről lehet szó? Minden esetre nem kérdezek rá. Minden bizonnyal úgy sem mondanák meg. Mikor belépek az igazgató szobájába, fejemet lehajtom mikor belépek, és az asztal mögött álló személyre figyelek. Megállok egy helyben, kicsit csörgök a láncokkal amik rám kerültek és várakozóan nézek.


#8 2010-04-07 12:30:48
Tao
Az iroda nem épp olyan, mint amilyet talán az ember elvárna, egészen puritán berendezésű. A szoba falainál könyvespolcok sorakoznak, középen egy íróasztal áll, a te oldaladon két egyszerűbb fa szék, a másikon egy kényelmesebbnek tűnő viktória-korabeli karosszék található. Az íróasztalon akták, iratok, mappák fekszenek szépen összerendezve, az asztal mögött pedig egy férfi áll neked háttal, és egy, a szemközti falnál lévő iratszekrényből vesz elő egy újabb mappát, melyet aztán az asztalra helyez.
http://cache.gawker.com/assets/images/2009/09/custom_1254158808980_romanpolanski.jpg
-Oh, üdvözlöm Miss... - a mappára pillant - Alexis Chandler, ha nem tévedek. Fáradjon beljebb, kérem! Foglaljon helyet! - Hangja egészen kellemes, és egyáltalán nem agresszív vagy ideges, egyértelmű nyugodtságot sugároz.
A cingár, kopaszodó férfi, aki idáig kísérte a menetet, most kilép az őrök mögül.
-Uram, Dr Abigel Konrad hamarosan megérkezik, csak volt egy kis gond a komppal. Csak percek kérdése.
-Köszönöm, Wilhelm, távozhat - válaszol nyugodtan az igazgató, és leül bársonybevonatos karosszékébe. - Hadd mutatkozzam be, professzor Robert Maxwell Jacob Jones III, az 1. számú orvosi- és bűntetőtelep igazgatója vagyok. Parancsol esetleg valamit inni?


#9 2010-04-07 14:59:34
Patriot
Még nem volt szerencsém az igazgatóhoz, de igazából képes lettem volna kihagyni ezt a körutat. Előkapar valami mappát, minden bizonnyal hozzám fűződik, mert onnan lesi le a nevemet. A tessékelésére beljebb lépek, egészen az íróasztalig, de nem ülök le. Hangja eléggé nyugodt, kicsit sem agresszív, vagy ideges. Semmi rosszra nem utal, bár ezen a helyen nem jelent semmit. Bizonyára nem „emberként” tekint ránk ő sem, vagy mutánsként, hanem mint a társadalom rákfenéjére. Aki eddig kísért kopasz férfi... Wilhelm távozik, és így kettesben maradtam az igazgatóval. Persze ha az őröket nem számolom. Úgy hallom, várakozunk valakire, addig is itallal kínál. Morcos arccal nézek a férfira, és csak lényegre törően válaszolok.

-Nem.

Majd ez után kattogni kezd az agyam, hogy mért lehetek itt, de lövésem sincs, továbbra sem. III-dik mittudoménkicsoda semmi -féle indokot nem adott rá még, de ami késik nem múlik, gondolom. Bizonyára mindent idejében a tudtomra hoznak. Én nem fogok kérdezősködni, bár nem szeretem a formaságokat. Bejöttem, mondjam mit akar, ne pedig itt kínálgasson. Nem ezert vagyok itt, ez biztos.


#10 2010-04-08 10:53:11
Tao
-Ahogy gondolja - válaszol udvariasan a professzor. - Természetesen állva is maradhat, ha gondolja, de egészen nyugodt lehet, hogy a szék kényelmes, és sokkal praktikusabb lesz úgy beszélgetni.
Egy afféle komornyik hoz be egy tálcát három pohárral, egy kis fémvödörrel és néhány üveggel, köztük ásványvíz, brandy, whiskey, kóla is található.
-Köszönöm Arthur - mosolyog a professzor a férfire, aki leteszi a tálcát, majd szó nélkül kisétál. Ezután az igazgató felfordít egy poharat, a fémvödörből két jégkockát pottyant bele, amit a csipesszel halászik ki, végül egy pár kortynyi brandy-t önt a pohárba. Lassan szájához emeli, megszagolja, és aprót kortyol belőle, mintha csak ajkait akarta volna megnedvesíteni az itallal.
-Bizonyára kíváncsi rá, hogy miért van itt, Ms Chandler - kezdi végtelen nyugodtsággal a professzor, és kezében forgatja a poharat, mintha vizsgálgatná a folyadék színét a különböző megvilágításokban. A szoba közepén ódon csillár lóg a plafonról, mely kellemes, nem túl éles fényt ad.
-Nem sokszor fordul elő, hogy valakit egyből a C blokkban helyezünk el, tudja, Ms Chandler? Általában azok kerülnek ide, akik nem tudnak jól viselkedni az A vagy a B szárnyban. Tudja, nem is javasoltam, hogy egyből erre a helyre kerüljön, de az, hogy a bíróságon rátámadt a saját védőügyvédjére, majd az ügyészre, egészn elszomorító következményeket von maga után. Azért nem akartam, hogy ide kerüljön rögtön, mert aki ide kerül, az általában a legelvetemültebb, leggonoszabb gazemberek egyike. Ezek az emberek nem azért gonoszak, mert ezt választották, hanem mert betegek. Ön is beteg, Ms Chandler, de nem gondolom, hogy ön is efféle elvetemült ember lenne, akin már nem lehet segíteni. Ugye segít nekem, Ms Chandler? Ugye segít, hogy bebizonyosodjon, hogy igazam van, és ön tényleg nem reménytelen eset?


#11 2010-04-08 15:18:16
Patriot
Továbbra sem ülök le, és italt sem kérek. Nem szükséges itt jó pofizni. Nem azért vagyok itt. Valami komornyik szerű alak hozza be az italokat, majd el is megy. Türelmetlenül, és némileg ingerülten állok az irodában, miközben az igazgató játszadozik az italával. Aztán végre neki lát olyanokkal kapcsolatban is beszélni, amik engem is érdekelnek. Némi felvezetés, amit kissé érdekesebb, bár ha nem tudok róla, nem omlik össze a világ. Úgy néz ki jó pofizik az öreg. Beadja ezt az unalmas barát maszlagot. Kissé idegesít, de nem mondok rá semmit, csak hallgatok. A lényeg, hogy mikor a végére ér a beszédének, nagyon úgy néz ki, hogy segíteni akar. Hogy ez mennyire igaz, ezt nem tudom. De érdekelne, még is mért gondolja így az öreg. Még is mi oka van rá. Nem mindegy neki, hogy itt tartózkodom-e, vagy sem?

-Mért segítene nekem?


#12 2010-04-09 13:06:32
Tao
A professzor elmosolyodik a kérdésedre, és leteszi a poharat az asztalra.
-A kérdése roppant helyénvaló, Ms Chandler, éleslátása kiemelkedő - nem nagyon tudod eldönteni, hogy valóban dícsér, vagy csak ironizál, hanglejtése és arcmimikája ördögi színésztehetségre utalhat, vagy igazán őszinte emberre.
-Nos, kisasszony, azért szeretnék segíteni önnek, mert én erre tettem fel az életemet. Az én munkám, az én életem arról szól, hogy az idekerülő beteg embereket megpróbáljam meggyógyítani, és minden egyes meggyógyított ember olyan nekem, mintha új életet teremtenék. Hiszen lássuk be, kerülhetnének ezek az emberek villamosszékbe is, vagy egyszerűen börtönbe, de azzal, hogy meggyógyulnak, új lehetőséget kapnak, új esélyt egy jobb életre. Nem teljesen önzetlen hát a cselekedetem, a teremtés érzése, a lehetőségek és esélyek nyújtása örömmel tölt el, elégedettséggel, aminek folytán tehát érdekemben áll segíteni. És akkor persze még indokolatlanul magas fizetésemről nem is beszéltünk! - Kuncog saját mókáján, látszólag teljesen felszabadult, egyáltalán nem feszélyezi sem a külsőd, sem a hely hangulata.
-Nos, sikerült meggyőznöm, hogy bár nem minden hátsó szándék nélkül, de ön ellen semmilyen módon nem irányuló indulatokból szeretnék segíteni? Így már hajlandó kézségesen alávetni magát a gyógyulás áldásos, mégis verítékes folyamatának? - Újra kezébe veszi a poharat, és belekortyol, ezúttal sem sokkal nagyobbat, mint legutóbb.


#13 2010-04-09 13:58:09
Patriot
Úgy tűnik eléggé őszinte minden szava a férfinak. Vagy pedig rendkívül jól megvezet, de hiszek neki. Mind ezek ellenére, ettől függetlenül, ugyan úgy állok tovább mint eddig.

-Rendben.

Felelek neki, de válaszommal együtt remélem nem írtam alá valamiféle véráldozat papírt. Elhiszem, hogy vannak akik segítenének rajtam, és most már nincs mit veszteni. Eddig attól rettegtem, hogy valami diliházba tuszkolnak. Viszont ez már megtörtént, így nincs mitől tartanom. Ha csak nem attól, hogy valami dohos pincében leláncolnak, és megkattant elméjű tudósok napi 30 inyekciós tűvel szurkálnak. Ez talán nem történhet meg a szeretett New Jersey törvények miatt.


#14 2010-04-09 16:49:18
Tao
A professzor arcán elégedett mosoly húzódik, ahogy kimondod azt az egyetlen szót.
-Pompás, végre kooperáció, igazán pompás! Meg fogja tanulni, kisasszony, hogy minden sokkal, de sokkal egyszerűbben megy majd itt, ha együttműködik, ha nem próbál ellenállni, hanem segít nekünk - hogy mi is segíthessünk önön.
Poharát megint az asztalra teszi, és egy vékony füzetet vesz kezébe az asztalról.
-Nos az intézmény szabályzatát nyilván már ismeri nagyvonalakban, valójában egyetlen rövid és könnyen megjegyezhető instrukcióban összefoglalható az egész: mindig fogadjon szót. Elhiheti, kisasszony, mindenki, aki tanácsot ad önnek, jót akar. De itt van ez a füzet, ebben le van írva a szabályzat, vagy a házirend, ha úgy tetszik, ezt elvitetem a szobájába, ott majd tanulmányozhatja. És tényleg, egészen nyugodtan foglaljon helyet, a szék stabil, és kényelmesebb lesz. A kedvemért - mondja hízelgő mosollyal, és kezével, nyitott tenyérrel is a székre mutat invitálva téged.


#15 2010-04-10 07:54:41
Patriot
Amikor mosolyra ereszti arcát kissé bizalmatlanná válok. Már mint ennél is jobban. Nem tetszik nekem ez az alak. Talán mert túl kedves. Ilyen emberrel én ne sűrűn találkoztam. Főleg az utóbbi időkben. Valami házirendről kezd beszélni, ami felhúzom szememet, de nem mondok semmit. Ez most komoly? Ilyen helyen van ilyen is? Mert nem úgy fedeztem fel, mintha a többi rab nagyon betartaná. Remélem nem gondolja komolyan III-dik, hogy neki állok majd olvasgatni. Továbbra sem hagy békén, hogy üljek le. Na jó. Önfeledten mosolygok, mint egy kisgyerek, és bele ülök a székbe.

-Így jó? -töretlen, már-már talán kissé rémisztő mosollyal kérdezem tőle.


#16 2010-04-10 12:34:12
Tao
-Sokkal jobb. Tudja, ez nem arról szól, hogy áll-e vagy ül. Hanem - ahogy az imént is mondtam - a kooperációról. Elhitte nekem, hogy ülni jobb, mert tudja, hogy jót akarok önnek. Ez a célunk.
Elégedetten kortyol italába, aztán lerakja a poharat, és egy újabb papírt vesz a kezébe.
-Nos, mivel még egészen új itt, elmondom az alapokat. Mi itt az 1. számú orvosi- és bűntetőtelepen hiszünk abban, hogy a kizárólagos gyógyszeres kezelés nem segít. Sőt, az, hogy a betegek egész nap egy cellában üldögéljenek még ront is az állapotukon. Ezért a gyógyszeres kezelés mellett pszichiátriai kezelést is kapni fog, valamint minden nap társadalmi munkát végez, és kap egy kis időt, hogy sétáljon egyet - persze csak a megfelelő óvintézkedésekkel. De tudja, alapvetően nem tartunk attól, hogy meg akarna szökni. Egyrészt, mert őn tudja, hogy segítségre szorul, másrészt, mert 45 mérföldet kéne leúsznia áramlattal szemben, hogy sikeres legyen a szökés. A gyógyszeres kezelés részleteit egy alapos orvosi és pszichiátriai vizsgálat után fogja megtudni, akkor derül ki, hogy pontosan mire is van szüksége ilyen téren. Az orvosi vizsgálatok hetente történnek, hogy ellenőrizzék, nem tett-e kárt magában, és ügyelt-e a higiéniájára. A pszichiátriai kezelések ennél gyakoribbak lesznek, hogy folyamatosan figyelemmel kísérhessük a mentális állapotát, és ahhoz igazíthassuk a további kezelését. Az ön kijelölt pszichiátere Dr Abigel Konrad lesz. A doktornőnek sok tapasztalata, és nagy múltja van itt a szigeten, az egyik legjobb, ezt garantálhatom önnek. Hamarosan ő is megérkezik, hogy megismerkedhessen önnel. Szeretném, ha a doktornővel ugyan olyan együttműködő lenne, mint velem. Van kérdése?


#17 2010-04-11 08:27:48
Patriot
Végig hallgatok, az igazgatóra nézve. Mint eddig, most se vágok szavába. Megerősít néhány dologban, amit már korábban is beismertem. Nem lehet innen megszökni. Illetve az is ki derül, kire várunk. Kapok magam mellé, egy pszichiátert, amin kicsit húzom a szám. Mikor rákérdez arra, hogy van kérdésem, csak megrázom fejem. Nem tudom, hogy mit várjak a doktortól, majd kiderül, mint ahogy az is tényleg segítenek-e nekem, vagy csak hangzatos dumák, míg nem végül átmossák az agyamat, és gondolkodni sem fogok tudni, csak járkálok fel alá. Bizalmatlan vagyok az egésszel kapcsolatban, hiába fogadtam el a segítséget.


#18 2010-04-11 11:20:40
Tao
-Azt hiszem, az ön legnagyobb gondja, Ms Chandler, a kommunikáció hiánya. Mióta bejött, nem szólt többet hét szónál. A kommunikáció létfontosságú a gyógyulás érdekében, máskülönben nem fogjuk tudni, hogy pontosan mi a problémája. Dr Konraddal rengeteget kell majd beszélgetnie, ha nem beszél, nem csak azt nem tudjuk, hogy milyen segítségre szorul, de azt sem vesszük észre, ha már meggyógyult. Ugye érti az aggodalmamat? - És valóban, aggodalmas tekintettel, felhúzott szemöldökkel, összeráncolt homlokkal néz rád, és most hozzá sem nyúl poharához.
-A doktornő nyilván segít majd ebben önnek, segít majd előhozni önből azt a fiatal hölgyet, aki bell lakozik, ebben a kemény páncélban, de ehhez megint az ön együttműködésére lesz szükség. Beszélnie kell, máskülönben nem megy.


#19 2010-04-12 06:21:33
Patriot
Már megint csak beszél. Én meg nem, és nem nyertem el ezzel a tetszését. Azt mondja szóval, hogy kommunikációs szakadék van köztünk?Nem, csak nem vagyok az a fajta, aki bájcsevejbe kezd. Nem beszélek mellé, és nem mondok értelmetlen, lényegtelen dolgokat. Csak a lényeget, és azt is tömören. Meg hát nézze el nekem. Évekig nem volt beszélő partnerem, de ez is lényegtelen, mert nem rá tartozik. Meglepően jól alakít, mert szerintem csak színjáték ez az egész, de higgye csak el, hogy vele vagyok. Mikor kérdésére várna választ, csak bólintok. Majd folytatja, és mikor befejezi, komoly arcom társaságával együtt válaszolok.

-Nem lesz probléma a kommunikáció hiányával, tisztelt igazgató úr. Tudok én szép kerek mondatokban is beszélni, csak nem szívesen teszem, mivel úgy érzem teljesen lényegtelen információkat is tartalmazhat a mondanivalóm, amivel nem óhajtom senki idejét rabolni. Remlem megérti az én álláspontomat is, uram.

Remélem ezzel levettem a lábáról. De most, hogy megmutattam ezt is tudom, remélem békén hagy. Ha nem tud nekem olyat mondani, ami hasznomra lehet, akkor inkább hallgassunk, és nézzük a falat. Érdekelne viszont, hogy mikor érkezik meg ez Konrad. Tegyek rá? Rendben. Megmutatom neki, hogy ez is megy.

-De igazgató úr kérem. Ha nem vagyok túlzottan számon kérő, megengedne nekem egy kérdést?- kérdem, és kis szünet után folytatom. -Még is mikor várható a kedves Dr. Konrad érkezése? Ugyan is már igazán türelmetlen vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen számomra is igazán fontos lene a gyógyulás. Szeretnék a társadalom hasznos tagja lenni, és nem csak egy kolonc, aki az adófizető tisztes polgárok pénzén él. Gondolom ön is így van ezzel. Nos? Nem tudná megmondani mikorra várhatom a segítő felemet? -barom. Most örülhet a pofád, remélem.


#20 2010-04-12 21:19:40
Tao
A professzor töretlen mosolyra fakad, és úgy hallgatja beszédedet, időnként bólint is, és csaknem elkacagja magát elégedettségében. Végül belekortyol az italába, és jóízűen cuppog egyet-kettőt.
-Örülök, hogy ilyen kézséges, és segítőkész, Ms Chandler, már látom, hogy Dr Konradnak öröm lesz a munka egy ilyen együttműködő pácienssel. És ami azt illeti, bármelyik pillanatban itt lehet, ahogy hallhatta, a komppal volt egy kis gond, de egészen biztos vagyok benne, hogy semmi komoly, arról már értesítettek volna. De jó is, hogy elkerült ez a téma, szükségesnek tartom elmondani, hogy a gyógyulás nem egyik napról a másikra történik. Ahogy mondani szokás, Rómát sem egy nap alatt építették. Ne várjon hirtelen, ugrásszerű javulást, az csak csalódáshoz vezet, ami depresszióba döntheti, és visszaveti a gyógyulásban. Azaz az alaptalan reménykedés a gyors gyógyulásban éppen a remény tárgyának ellenkezőjét okozza. A gyógyulás hosszadalmas folyamat, apró lépésekkel kell haladni, sok lépéssel, de minden nap tehetünk egy ilyen lépést, és akkor kétségtelen, hogy elérünk az út végére.


#21 2010-04-12 21:36:13
Thorhalla
Alighogy a börtönigazgató elnémult az ajtó kinyílt és egy idősebb nő lépett be rajta. A sietségtől kissé kipirult arccal, de már rendesen fehér köpeny volt rajta, és a nyakában az orvosi kellék. Kissé szaporán vette még mindig a levegőt, de néhány másodperc alatt úgy ahogyan sikerült rendeznie magát.
- Bocsásson meg a késésért igazgató úr – mondta. – A komp nem tudott kifutni, mert a Green Peace tüntet ott, már megint az az idegesítő vörös... April Cinnamon... bujtotta fel őket. mintha az embereknek és mutánsoknak nem kéne dolgoznia járni...
Ekkor tűnt csak fel neki csak, hogy nem csak ketten vannak a helységben. Odament Alexis széke elé, hogy végignézhesse a lányt rendesen.
- Ő lenne Miss Alexis Chandler? – kérdezte, majd kezet nyújtott, de rájött, hogy valószínűleg a lány ,em fog tudni kezdet fogni vele. – Örvendek, Dr. Abigel Konrad vagyok. Hogy érzi magát ma kedveském? – kérdezte „kedvesen” mosolyogva, ami inkább volt ijesztő mintsem kedves.

Dr. Abigel Konrad



#22 2010-04-13 06:47:14
Patriot
Nocsak, ez a férfi tényleg örül. Örömet szereztem neki, jaj de csuda jó.De vége a gyereknapnak. Eddig tartott a beszédes én. Mond még pár sort arról, hogy a gyógyulás lassú folyamat. Elbizakodottságtól nem kell félni, és a magas elvárásoktól, ugyan is nem hiszem, hogy tudna rajtam segíteni az a doktor. Nem mondom, hogy nem is akarom, csak bizonytalan vagyok abban, hogy sikerülhet. Épp hogy csak befejezte mondanivalóját az igazgató, meg is jelent akit vártunk. Épp végszóra. Csak egy gyors pillantást kap tőlem, semmi többet. Egy sormentegetőzés következik, majd a kezét nyújtja. Felhúzom szemöldökömet. Kissé tapintatlannak vélem ezt a gesztust. Enyi erővel a tolószékes betegnek is átadhatná az ülőhelyét a buszon. Egy sablonos kérdéssel nyit, amire nem igazán van kedvem válaszolni, de ha annyira érdekli;

-Szarul.

Egy elmegyógyintézet, és börtön keverékében poshadok. Bizonyára minden rendben van. Ez egy idióta nő. Ha már választani kell, akkor inkább hallgatom az igazgató szűnni nem akaró szófosását.


#23 2010-04-13 10:55:49
Tao
-Ó, Dr Konrad, csakhogy megjött. Ugyan, ne is törődjön vele, a lényeg, hogy itt van - válaszol a mentegetőzésre, aztán figyeli, ahogy a doktornő megismerkedik legújabb páciensével. Alexis rövid de annál trágárabb válaszára összevonja szemöldökét. Nem rosszallóan, inkább aggódóan, mint aki valóban úgy gondolja, hogy Alexis rosszul van, és valamit sürgősen tenni kell azért, hogy ez az állapot változzon.
-Az imént beszélgettem el Ms Chandlerrel a gyógyulás hosszú folyamatáról, az együttműködés fontosságáról és intézményünk nézeteiről, kezeléseiről. A kisasszony igazán kézségesnek bizonyult, azt hiszem, nem lesz vele sok gondja, csak meg kell találni vele a közös hangot. De hát csak rajta, beszélgessenek nyugodtan, nem is zavarok. Esetleg csak még annyit, hogy parancsol valamit inni, doktornő? - Kérdi végtelenül kézségesen, és már kezében is tart egy poharat, várja a váalszt, hogy mit tölthet bele.


#24 2010-04-13 12:10:00
Thorhalla
A nő hátra nézett az igazgatóra, amikor az a poharat felemelte felé. A nő hálásan bólintott, hogy a késést is elnézték neki. Vett egy mély levegőt, majd gondolkodva nézett ki az ablakon.
- Egy pohár víz tökéletes lesz igazgató úr – mondta.
Körbenézett a helységben, majd odalépett az egyik szabadon levő székhez és felemelte. Letette azt Alexissel szemben és leült rá úgy, hogy a térdét átvetette a másikon. A két kezét a felső térdére tette és így szigorú, már-már kicsit ijesztő arckifejezéssel, vagyis még mindig ugyanilyen arckifejezéssel nézett a lányra.
- Kérem mondja el, hogy mégis miért érzi magát így – mondta a nő.


#25 2010-04-14 06:21:33
Patriot
Na, az igazgató inkább lelép, ahogy megfigyelem, nem zavarna tovább. Az biztos, ha itt marad egy percnél tovább nem bírná csöndben. A doktor hoz egy széket, és velem szemben le ül. Aztán felteszi a kérdését, amit remélem költőinek szánt. Rá nézek, és hosszasan csak a szemét fürkészem, de nem szólok egy szót sem. Ez a nő nem valami kedves arckifejezést vág, de hát gondolom én sem a derült arcú kicsi lány szerepét töltöm be. A hosszas némaságom után, meg szólalok.

-Mert oktalanul zártak be ide. Nem követtem el semmit, ami miatt ide kéne kerülnöm, csupán mutációm áldozata vagyok. Ha békén hagytak volna, senkinek nem ártok, senkit nem bántok. Maradtam volna az erdők és hegyek között. Így most a helyett itt rohadok, gyógyszereket nyomnak belém, erőszakot alkalmaznak nap mint nap, és nem egyszer próbálkoztak már nálam. Maga szerint hogy kéne éreznem magam? -elmosolyodok kínomban, és az asztalra csapok. -Hát el is felejtettem, hogy ez egy 5 csillagos szálloda Wellnes fürdővel. Ne ilyen hüly kérdéseket tegyen már fel, kérem. Hogy érezném magam? Chhh...

Szemöldökömet felvonom, és fejemet elfordítom. Már most meguntam a beszélgetést ezzel a nővel, és nem akarom folytatni.

#26 2010-04-14 13:50:24
Thorhalla
A nő csöndben volt az arcán semmilyen érzelem nem látszott annak hatására, amit a lány mondott. Egy-két dolgot be-beirogatott egy adatlapra, ami a kezében volt és hümmögött, hogy érti, amit mondasz Miután csöndben maradtál néhány másodpercig ő még a papírokat nézte, majd még így szólalt meg.
- Magával egyetlen gond van, súlyos paranoiában és képzelgésekben szenved – mondta és felnézett Alexis szemébe. – Mindenkit az ellenségének hisz, pedig egyetlen ellensége van és az is saját maga. Nem a mutánssága juttatta ide, hanem az, hogy nem akar semmit sem tenni ellene, hanem beletörődik. A mutánssága is saját maga... nem két külön személy, hiába próbálták ezt elhihetni magával. Az ugyanúgy maga, mint a haja, vagy a szemei, vagy a keze. Azt hiszi, hogy mindenki csak lenézi és megveti azért, ami, pedig csak az embert nézik önben. A segítséget támadásnak fogja fel és menekül. Ami pedig nem megoldás. Csak rosszabb lesz minden, ha fut és nem engedi, hogy segítsenek. Amihez persze maga is kellene. Annyi, hogy jó elfogadom a segítséget, de engedjenek már el nem jó megoldás. Ha így folytatja örökké itt fog maradni. Az első lépés, hogy megbékél saját magával és elfogadja, hogy az az. Maga csak menekült és nem nézett szembe a problémájával, ezt most már elfeledheti.
Néhány pillanatra ismét elhallgatott, majd ismét megszólalt.
- Mit gondol, hogyan kellene belefognia? – kérdezte érdeklődve.


#27 2010-04-15 15:15:54
Patriot
Mikor befejezem amit akartam, szívesen kiütném a kezéből a papírhalmot, amire olyannyira lelkesen írogatott. Mindig is idegesített, ha megpróbálnak kielemezni. Nem egy gép vagyok, és ez dühít. Majd megtörténik a szembesítés, amire keserű, és megbánó arcot vágok. Igen meggyőző, hiszen ez most nem színjáték. Kissé elkeseredek, és válaszként legelsőnek ezt kapja a doktor. Fájóan sóhajtok fel, és nézek a nőre.

-Igaza van. Muszáj megváltoznom, mert szeretnék újra a családommal együtt lenni. Kérem, segítsen... talán a beismerés az első lépés.

Válaszolok kérdésére szavakban is, amivel együtt úgy érzem, hogy amit mondtam, azt már meg is tettem a mondanivalóm elején. Meg kell változnom, hogy kijuthassak innen, és teljes értékű tagja legyek a társadalomnak, aki minden adósságát rendezi felé. Bűnbánó arcomat a földre sütöm, és a lábamon lévő bilincseket nézem.


#28 2010-04-16 09:14:58
Thorhalla
A nő bólintott Alexis szavai után, igaz továbbra sem lehetett leolvasni az arcáról, hogy mit is gondol. Mint egy orvos mérlegelte még mindig a betegét, semmi közvetlenebb, semmi ami igazából bárminemű kapaszkodót adhatna a lánynak. Csak a hűvös távolságtartás. Csönd ereszkedett az igazgató irodájára, a súlyát szinte érezni lehetett, míg végül a doktornő törte meg a kínos csendet.
- Az első őszinte mondat magától azóta, hogy elfogták – bólintott. – Vegyük úgy, hogy hiszek magának.
Tovább lapozott a papírjaiban, majd a szeme megakadhatott valamin, mert egy helyre sokkal tovább nézett, mint egyébként. Végtelenül lassan nézett fel végül.
- Miss Chandler – kezdte. – Vagy szólíthatom Alexis-nek?
Megvárta a lány válaszát és csak utána folytatta.
- Kérem mesélje el, hogy miként képzeli el a gyógyulása folyamatát. Illetve mit gondol, hogyan élne, ha innen kiszabadul és hazatérhetne a családjához?


#29 2010-04-16 15:14:15
Patriot
Mikor megszólít, felnézek rá, de ne igazán értek egyet azzal amit mond. Őszinte? Honnan tudja, hogy mikor vagyok őszinte, meg egész végig őszintén mondtam amit gondoltam. De ha ez volt az első őszinte mondatom, akkor még is mért mondja, hogy vegyük úgy, hiszek magának? Nem vegyük úgy, mert ő mondta, hogy őszintén beszéltem, akkor meg hinnie kéne nekem feltétel nélkül. Ez is csak idegesít a szagyvaságával. Vagy talán valami -féle pszichológiai maszlag ez az egész?

-Szólítson.

Válaszolok kérdésére, ezután egy újabbat tesz fel nekem.

-Nem tudom, nem én vagyok az orvos, nem értek ehhez. Gondolom, hosszadalmas lesz, mint ahogy azt az igazgató is mondta. A másik kérdésére pedig, úgy élnék mint egy rendes mutáns. Munkát vállalnék, és idővel elköltöznék otthonról, amint teljesen talpra álltam.

Talpra álltam? Mért, talán most beteg vagyok? Nem, nem vagyok beteg,nincs semmi bajom, nem követtem el semmi olyat, amiért itt kéne lennem. Egyszerű dolgot kérek az emberektől. Hagyjanak békén!


#30 2010-04-17 08:18:56
Thorhalla
A nő megcsóválta a fejét a lány válasza után. Mintha nem tetszett volna, amit hall. Vett egy mély levegőt és tovább csóválta a fejét.
- Talpra állni a jelenlegi helyzetből – mondta. – Mert nem mondhatja, hogy jelenleg túlságosan is rendben lenne bármi is az életében. Mindezeken felül tudom, hogy mikor mond igazat és mikor nem, hogy mikor őszinte és mikor nem.
Újabb másodpercek teltek el, minek a végén becsukta lassan az aktát, amiben eddig olyan nagyon kutakodott. Alexis neve szerepel rajta. a táskájából elővett egy pecsétszerűséget és a keze ezzel megállt a lap felett.
- Ez így nem fog menni Alexis – mondta a nő lesújtóan. – Igazán eldönthetné, hogy mit akar. Az előbb még igenis kért segítséget, most pedig hagyjuk békén? Ezt akarja, mert akkor ráírom a papírjára, hogy nem kíván együtt működni, sem segítséget és öt év múlva újra találkozunk, addig senki sem fog foglalkozni magával.


#31 2010-04-18 11:02:12
Patriot
Mi a jó ég. Csak gondolat olvasó mutánsokkal vagyok körülvéve? Remek. Sértik a személyiségi jogaimat azzal, hogy kotorásznak a fejemben. Ilyenekre nem kell engedélyt kérniük? Velük szemben tényleg nincs magán életem. Csak megadóan kacagok fel, hogy már el sem hiszem ami körülöttem folyik.

-Nem tudom honnan tud mindent, de megkérné, hogy fejezze be, mert irritál. Először a S.H.I.E.L.D., majd a bíróság, most meg maga. Gondolom van jogom másik pszichiáterhez.

Ezután hallgatok, de mielőtt bármit is kezdene a nő, folytatom.

-Tudja ideges vagyok. Sajnálom. Ki szeretnék innen jutni.


#32 2010-04-19 09:14:44
Thorhalla
A nő odatette a papírhoz a pecsétet, miközben Alexis toporzékolt, unottan hallgatta, egyáltalán nem hatotta meg egy hisztis kislány nevetséges hisztije.
- Nem tudom kikapcsolni a mutáns képességemet – mondta. – Minden szaváról tudom, hogy komolyan gondolta-e vagy pedig hazudik. Ami pedig azt illeti, hogy honnan tudom? Olvastam az aktáját, és nem véletlenül vagyok pszichiáter. A dolgom, hogy kiismerjem az embereket... és roppant sajnálatos módon nincs senki rajtam kívül, aki elvállalta a kezelést. Így nem, nem kaphat másik doktort.
Néhány pillanatig csöndben volt, majd Alexis válasza után csöndben bólint és csak utána szólal meg.
- Ki akar jutni valóban, de nem tesz érte semmit, csak arra vár, hogy mindenki önért éljen és kijuttassák önt úgy, hogy maga a kisujját sem mozdítja ezért... Miért gondolja, hogy így ki fog jutni?


#33 2010-04-19 14:14:58
Patriot
Remek. Mind egy, akkor vele kell beérnem. Minden esetre érdekes beszélgetés, annyi biztos.

-Na, akkor legyen. Játszunk, ahogy ön fütyül. Majd pattanok magának, csak mondja mit csináljak, hogy kijuthassak innen. Jó kislány leszek, oké? -pislogok kettőt felé.

Nincs kedvem vitatkozni, inkább csináljuk amit kell. Mélyen szuszogok, türelmetlenségem, idegességem, és szabadulási vágyam miatt. Nem vagyok bent régen, de elég volt egy életre. Viszont úgy látom még el kell tölteni itt egy kis időt, mert a doktor sem nagyon könnyíti meg a dolgomat. Remélem még a fejben is kotorászik, és akkor legalább minden klappolni fog. Érdekes világban élünk, manapság már saját gondolatai sem lehetnek a mutánsnak, anélkül hogy valaki ne hallja.

-Nekem mind egy akkor most már hogyan, csak kezdjünk bele doktornő.


#34 2010-04-19 22:29:24
Tao
Az igazgató mindeddig síri csöndben ült, és hallgatta a beszélgetést, ám amikor Alexis kimondja az utolsó mondatot, mintha felcsillanna a szeme, előredől a székében, és rögtön szóra nyitja a száját, bár pár másodperc eltelik még, mire megfogalmazza körültekintően minden betűjét.
-Roppant határozott kijelentés, Ms Chandler! Önnek mindegy, hogy miként, csak kezdjük el, gyógyuljon meg! Nos hát reméltem, hogy így gondolja, és ezt mindenféle hátsószándék nélkül mondom, higgyen nekem. Azért reméltem, mert éppen egy ilyen igazán különleges pácienst kerestem. Különleges alatt itt azt értem, nehéz, hányattatott sorsú, de a gyógyulás iránt elkötelezett lelkületű, fiatal és nyitott. Van ugyanis egy egészen új módszer a gyógyulásra, olyannyira új, hogy most érkezett el a gakorlati tesztelés stádiumába. A módszer meglepően gyors és egyszerű. Nos, mit szól, Ms Chandler, felkeltettem az érdeklődését?
Az igazgató közben mosolyogva pillant a doktornőre is időnként, izgatottnak tűnik, mintha csak a kisgyerek akarná kibontani az ajándékát, ami karácsonykor a fa alatt várja.


#35 2010-04-20 09:46:28
Thorhalla
A nő tovább ingatta a fejét, nem úgy tűnt, mint akit sikerült meggyőzni arról, hogy tényleg így gondolja Alexis azt, amit mond.
- Már régen belekezdtünk az egészbe Alexis – mondta a doktornő. – Csak mint mondtam korábban is, ön nem hajlandó segíteni sem magán, sem pedig nekünk...
Tudta a nő, hogy mire gondolt az igazgató, de ő nem örült ennek. Bár lehetséges, hogy ebben az esetben nem volt más módszer, mint azt alkalmazni, amiről beszélt. Vett egy mély levegőt és ismét végignézett Alexisen, majd végül az igazgatóra pillantott.
- Ha nem lát más lehetőséget igazgató úr – mondta a doktornő. – Hiszen más esetben soha sem jutna ki innen a hölgy. Nem veszi komolyan az egészet és lassan már azt is hiszem, hogy tényleg csak figyelmet akar és törődést és éppen ezért esze ágában sincs megváltozni...
Itt elhallgatott ismét és most már nem kérdezett több mindent, ő maga is kíváncsian várta, hogy a lány mit fog felelni a feltett ajánlatra, kérdésre.


#36 2010-04-20 11:24:10
Patriot
Az igazgató megszólal és teljesen izgalomba jövök. Gyors gyógyulás? Legelső tényleges alany lehetek? El sem hiszem, hogy micsoda lehetőség. Micsoda remek ember ez a férfi. Segít nekem, hogy mihamarabb kijussak, és talán nem lesz annyira hosszadalmas ez az út. Szarkasztikusnak tűnhetnek a szavaim, mert eddig nem így vélekedtem, pedig nem így van, teljesen komolyan gondolom.

-Hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehetek az első akin kipróbálják úgy igazán ezt a dolgot, bár nem tudom miről van szó, de bízok önben, igazgató. Hálás vagyok önnek, és a doktornőnek is a segítségéért. Maguknál jobb emberrel még nem találkoztam.

Mondom mind kettejük felé ide-oda kapkodva fejemet, mosollyal fűszerezve arcomat. Majd felpattanok a székből izgalmamban.

-Mikor kezdjük el?


#37 2010-04-20 11:41:08
Tao
-Hohó, hohohó, csak nyugalom, üljön csak le, kisasszony, mielőtt ezek a marcona úriemberek még félreértik a mozdulatait, és munkakörükből adódóan elszalad velük a ló - figyelmeztet az igazgató, és az ajtóban álló őrök fegyvert fognak rád. Ha leülsz, ők is újra leengedik a fegyvereiket, az igazgató pedig folytatja.
-Nos, örülök, hogy ön is hasonlóan izgatott, mint én. Nos, a kezelés technikai hátterével nem untatnám, a lényeg, hogy egy olyan implantátumot kap, mely segít konrtollálnia a belső énjét, a dühét, ami megváltoztatja,a mi kiforgatja önmagából.
Miközben magyaráz, az asztalon előkészített mappák között kezd keresgélni, és kiválaszt egyet, melyből elővesz egy néhány oldalas összetűzött papírköteget.
-Mivel ez még teljesen új módszer, ezért szükséges, hogy hivatalosan is engedélyt adjon az alkalmazásra. Ez lenne itt a nyilatkozat, mindössze annyi szerepel benne, hogy vállalja a következményeket, de ne aggódjon, már tesztelték állatokon a műszert, és semmi komplikációt nem okozott. Ha itt aláírja, máris hozzáláthat a gyógyuláshoz.
Ezzel feléd nyújtja a dokumentumot az utolsó oldalra lapozva, ahol a pontozott vonalon kell csak aláírnod, valamint egy tolalt is eléd tesz. Lopva tekint a doktornőre továbbra is izgatott arccal.


#38 2010-04-20 12:23:43
Thorhalla
A nő bólintott az igazgató felé, hogy a lány őszintén beszélt, amikor ennek az egésznek a hírére sokkal izgatottabb lett és tényleg komolyan gondolta, hogy bele óhajt vágni ebbe az egészbe. Most már végérvényesen becsukta az aktát és letette az igazgató elé, majd csak később kell beleirkálnia.
- Azt tudnia kell, hogy ez a chip S.H.I.E.L.D. fejlesztés – mondta a doktornő. – És amint megkapta az ő felügyeletük alá kerül. Kap egy nevelőtisztet, akivel hetente kétszer kell találkoznia egy-egy órára. Mindezeken felül heti egy alkalommal velem is találkoznia kell. Amennyiben valamelyiket elmulasztja megtenni, akkor azonnal visszakerül ide. Mindössze akkor maradhatnak el ezek a találkozók, ha azt Miller ezredes nekünk jelzi személyesen.
Néhány pillanatra csöndben maradt, megvárta, hogy a lány megeméssze a hallottakat, majd ismét megszólalt.
- Remélem tudja, ha ezt el elrontja és nem a szabályoknak megfelelően játszik, akkor nem ide kerül vissza, hanem a siralomházba. Ahol rövid úton belül kivégzik. Ezeket nem árt még tudnia ehhez.
Ezzel ismét elhallgatott és továbbra is kifejezéstelen arccal nézett előre.


#39 2010-04-20 12:45:15
Patriot
Vissza ülök a helyemre, bár eléggé ingerülten néztem az őrök felé. Nagyon nem tetszettek ahogy rám fogták a fegyvereiket. Kicsit hevesen kezdett el dobogni a szívem, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlt. Kapok egy kis tájékosztatót a dologgal kapcsolatban, amit figyelmesen, rendkívül érdeklődő arccal hallgatok. S.H.I.E.L.D. implantátum? Mások álltal irányított kis báb leszek? Erre vágytam mindig is. Szuper.

-Remek, nagyszerű! Mindent a tudományért! Ugye így akkor majd irányítani is fognak tudni, és megszüntetik az önálló gondolataimat? Remélem így van, ugye?

Hevesen bólogatok a doktornő felé, és egy-egy pillantást az igazgatóra is vetek. Rendkívűl tűzbe hozott ez az egész, és már alig tudom kivárni. Végre normális lehetek, sárba tiporják jellememet, és ezzel a társadalom tagja lehetek. Hevesen kikaptam a tollat az igazgató kezéből, és széles mosollyal írtam alá a pontozott vonalon a nevemet. Nem olvasom el, biztos csak lényegtelen dolgok vannak benne.

-Köszönöm a segítségüket, maguknál jobb emberrel nem találkoztam. -a pszichiáter felé nézek. -Nem kell aggódnia, nem követek el több hibát, rendszeresen fogok járni önhöz, és nevelő tisztemhez mert tudom, ez az én érdekem.

Vissza fordulok az igazgatóhoz, és bár alig bírok ülve maradni az izgalomtól és az örömtől, még is türtőztetni próbálom magamat és úgy folytatni.

-Maga egy áldott jó ember, igazgató úr!


#40 2010-04-20 17:11:52
Tao
Az igazgató felhúzott szemöldökkel néz rád, kissé értetlenül.
-Ugyan, semmi ok a szarkazmusra, nem fog ilyesmi történni, sem jellem, sem önálló gondolatok nem fognak áldozatául esni semmiféle ördögi masinának. Ez mindössze egy viselkedés, és agressziószabályzó alapvetően, ha ön eléri a kritikus pontot, működése lép az implantátum, és segít... Megnyugodni - magyarázza a professzor, miközben az aláírt papírt a doktornőnek nyújtja, hiszen a kezelő orvos beleegyezése is kell. Ezután a dokumentumot egy mappába helyezi, azt pedig egy borítékba csúsztatja.
-Nos, ezzel meglennénk. Ezt a következő komppal elküldjük a S.H.I.E.L.D.-hez, amint visszajeleznek, végrehajthatjuk az implantátum elhelyezését. Ez persze pár napot igénybe vehet, addig viselje jól magát a részlegében, szedje rendesen a gyógyszereket, és tervezgessen! Tudja, ha kikerül... Nem is! AMIKOR kikerül, kellenek majd önnek konkrét célok, tervek, hogy mihez is kezdjen. Nosza!


#41 2010-04-20 17:32:15
Thorhalla
A nő csak figyelte, ahogyan a lány aláírta a papírt, most már nem szólt egyetlen egy szót sem, csak bólintott, hogy mindent megértett, hogy mit mondott a lány. Kellemes ígéretek, de vajon a szabadság érzése mellett is megmaradnak ezek az érzések? Amikor úgy tűnt, hogy végeztek a fegyveres őrök jöttek be a helységbe és kikísérték a lányt az irodából. Az ajtó becsukódott és ketten maradtak a helységben. Amint Alexis-ék elindultak a folyosón és olyan távolra értek, hogy nehogy bármit is meghallhassanak, ha valakik beszélnek odabent a doktornő elégedett mosollyal nézett az igazgatóra...
- Nem hiszem, hogy sokáig húzza odakint, de addig is legalább maga sem fog éhezni igazgató úr...
Alexis-t visszaterelték a cellájába, levették a bilincseket és láncokat, majd rázárták az ajtót, hosszú várakozással teli napok következtek a lánynak...


#42 2010-04-21 05:46:35
Patriot
Minden lerendezve, és én vissza kerültem a cellámba. Igazán remek, próbálok úgy viselkedni ahogy elvárják az elkövetkezendő időkben. Tervezgetem a szabadulásom után következő gondtalan napokat, amit a családommal tölthetek majd. A S.H.I.E.L.D. segítségével normális lehetek, mint régen. Hálás vagyok nekik, és mindenki másnak is aki ebben benne van. Remélem tényleg igen hamar kijutok végre erről a helyről, mert nem hiszem, hogy éveket tudnék itt tölteni. De nem is kell, mert aszabadulásom napja nemsokára bekövetkezik, ahogy az igazgató és a doktornő is mondta.


#43 2010-04-21 23:07:28
Tao
A következő egy hét különösebb esemény nélkül történik, kapsz néhány bogyót reggelente, aztán társadalmi munka, minden a megszokott módon történik. Egy hét múlva ébredéskor már egy csapat biztonsági vár az ajtónál, és miután megbilincseltek, átszállítanak egy másik épületbe, amit eddig nem láthattál. Hosszas kórházi folyosók sora után egy műtőbe érkezel, ahol előkészítenek az altatásra. Sajnos az altatóorvos nem végzet tökéletes munkát, valószínűleg a termeted miatt, de az is közre játszhat, hogy másképp reagál rá a szervezeted. Akárhogy is, a műtét vége előtt felébredsz, képtelen vagy mozogni és beszélni, fejed a padló felé van fordítva, hallod magad körül az orvosok beszélgetését, és időnként elviselhetetlen fájdalmat érzel a tarkódnál, melytől néhány alkalom után elájulsz. Mikor magadhoz térsz, ismét a celládban fekszel, a bilincsek már nincsenek rajtad. Tarkódon egy nagyobb kötést érezhetsz, géz, tapaszok, ha megérinted, alatta a bőr még érzékeny. Ezen kívül sajogást érzel a lábaid közt, és combjaid belül véresek - a jelek szerint megerőszakolhattak, amíg nem voltál magadnál. Ezen a napon nem visznek se gyógyszerért, se dolgozni, se sétálni. Már jócskán este lehet, mikor odakintről a megszokott hangokat megtöri valami berregő, közeledő zaj, végül egy helikopter hangját veheted ki. Jó fél órával később a zárak kattanását hallhatod az ajtódon, ám ezúttal elmaradt a szokásos protokoll, kimaradt a bilincselés...


#44 2010-04-22 12:51:56
Patriot
Elérkezett a nap. A díszkíséretemmel egy eddig még nem látott helyszínre kerülök, egy orvosi szobába, ahol az altatás után megkezdődik a műtét. Nem tudom mért, de idő előtt felkelek, hallom a beszélgetést ami körülöttem zajlik, és elviselhetetlen fájdalom nyilal többször a tarkómba. Próbálnék tiltakozni, de nem bírok mozdulni, sem szólalni. Aztán szerencsére elájulok. Mikor magamhoz térek, már nincs rajtam bilincs, sem semmi más, a cellámban vagyok. Tarkómhoz érek, ami némi fájdalommal jár. Érzem rajta a kötést, de nem kezdem el babrálni. Most, hogy végére értem ennek, úgy érzem hiba volt. Hatalmas hiba. Egyre idegesebb leszek, és ez hatalmas méretet ölt, amikor lábaim között eléggé sajog, és a belső combom véres. Ordítok, és verem a falat. Nem tudom ennek mi lesz a következménye, de eléggé elhúzódik a kitörésem. Idővel azt veszem észre, hogy minden elmaradt, ami eddig meg volt. Sem gyógyszert nem kapok, és nem visznek ki sétálni, és dolgoznom sem kell. Volt időm egész nap gondolkodni, olykor eléggé vert a szívem és ütöttem amit értem a cellámban, de nem értem el a kritikus pontot, aminek a következménye talán senkinek nem tetszene. Talán már este felé járhat, amikor helikopter zaját veszem ki, és nem sokra rá, nyílik az ajtóm, de nem bilincselnek meg. Zavartan indulok meg kifelé eléggé lassan.


#45 2010-04-22 17:10:29
Tao
//A szobádban van mosdó, így le tudtad magadról mosni a vért.//

Az ajtó mellett négy-öt fegyveres biztonsági áll, közvetlenül az ajtóban pedig egy katona áll, egyenruháján rangjelzések, egy-két kitűntetés, kezeit háta mögött összekulcsolva tartja, ahogy kimért léptekkel belép a celládba. Harmincas évei végét járhatja, barna hajába itt-ott ősz szálak vegyülnek, orra alatt divatjamúlt bajusz húzódik, melyet többször grimaszolva húz balra-jobbra, ahogy alaposan végigmér téged.
-Alexis Chandler, maga mostantól a S.H.I.E.L.D. felügyelete alatt áll, kövessen! - Adja ki a parancsot mindenféle érzelem nélkül, aztán egy mozdulattal hátat fordít, és kimért lépteit meggyorsítva indul el.
-Na de uram, bilincsek nélkül akarja a helikopterhez vinni? - Kérdi az egyik őr értetlen arccal.
-Mi több, a helikopteren sem fogom megbilincselni - különös félmosllyal pillant hátra rád. - Nem lesz rá szükség. Indulás!
Ezzel, mintha mi sem lenne természetesebb, elindul a folyosón a kijárat felé. Mögötted az őrök először hátrébb állnak, majd ha elindulsz, követnek téged.


#46 2010-04-23 07:52:04
Patriot
A katona aki belép, eléggé komor,most pont rá van szükségem. Semmi kedvem beszélgetni, vagy jó pofizni, csak tenni, amit kell. Végre kijuthatok, és ezek szerint helikopterrel. Nem kapok bilincset, ami kissé megdöbbent, de nincs ellenemre, viszont most nem fogok vele vissza élné. Minden szó nélkül követem a férfit, elviselvén a parancsoló szavakat és semmi ellenségeskedést nem mutatva, bár az őrök serege továbbra sem tetszik, mint ahogy eddig bármikor.


#47 2010-04-23 12:55:20
Tao
Az őrök tisztes távolságból követnek, hogy ha bármivel próbálkoznál, lőhessenek, mielőtt eléred őket, de mivel semmit nem teszel, nem avatkoznak közbe. Az előtted lévő katona szó nélkül sétál ki az épületből, és a kerthelyiség felé veszi az irányt, ahol a séták is szoktak lenni. Mivel este van, a kertben már nincsenek betegek, csak őrök sétálnak fel-alá, és az épületek tetejéről reflektorokkal figyelik a helyet. Egy nagyobb füves részen áll a helikopter, körülötte több fegyveres katona mellükön a S.H.I.E.L.D. logójával. Mikor eléritek, a katona előreenged téged.
-Köszönjük a segítséget - mondja elégedett mosollyal az őröknek, akikre semmi szükség nem volt. Ha beszállsz, a tiszt is beül előre, melléd pedig a S.H.I.E.L.D.-es katonák ülnek mindkét oldalról.
-Kösse be magát, Chandler! Rázós utunk lesz - szól hátra már kiabálva a férfi, mivel a motortól már nehezen hallani egymást. A távolban te is látod, hogy dörög és villámlik az ég - vihar készülődik.


#48 2010-04-24 11:16:45
Patriot
A díszkíséretem végre leakad, mikor a helikopterbe érünk. A hosszú úton át, nem szólok semmit, mert megvallom, kissé ideges vagyok, és már talán bánom is, hogy ezt a szart a fejembe tették. Bekötöm magam jó szorosan, és kapaszkodok amibe tudok. Valóban eléggé rázós az út, de elviselem. Inkább közlekedek így, mint várjak még egy napot abban pusztulásra ítélt helyen. Nem tudom mennyi idő telhet el, de megérkezünk a S.H.I.E.L.D.-hez. Nem teszek semmit, csak akkor, ha megkérnek rá. Sok érzés kavarog most bennem, nem is tudnám meghatározni mik, de az biztos, hogy semmi jó.

Már egy hét is eltelt azóta, hogy a teleportálás nem úgy sikerült ahogy kellett volna és egy elhagyatott Csernobili helyen elkaptak minket ezek a sárga ruhás fickók. Azóta be vagyunk zárva, nem tudom hol lehetünk, semmilyen fogalmam sincs, gondolom valamilyen bunkerben vagy ilyesmi, de azon kívül, bárhol a világban. Képességemet nem tudom használni a nyakamon lévő szerkezet miatt, így nehéz lesz megszökni. A hely még nem is olyan rossz a bánásmód annál inkább. Kísérleteznek rajtunk mint valami patkányokon, olyan dolgokat csinálnak velünk, amiket én csak horrorfilmen láttam eddig, lassan kezd kikészíteni a dolog, de még tudom magam tartani jó ideig. Sajnos sehogy nem tudtam eddig jelezni a külvilágnak, és így gondolom ha keresnek minket akkor hiába teszik. Mai nap is eljött az ebéd ideje, eddig úgy tűnt, hogy nem tesznek semmit az ételbe, meg legalább adnak is, így meg szoktam enni. Most is neki látok szép lassan az étkezésnek sajgó tagjaim segítségével.
~ De vajon miért jó ez nekik? Miért éri meg nekik kísérletezni rajtunk, és miért nem beszélnek velünk, egy árva szót nem szóltak hozzánk mióta itt vagyunk.

Minden a szokásosan megy, lassan elfogyasztom az ételt közben azon gondolkozok, hogy mit keverhetnek bele, de arra jutok teljesen mindegy, úgyis meg kell ennem, hogy nehogy megromoljon az egészségügyi állapotom. De ezután amikor a tálcákat szokás szerint elviszik valami máshogy történik, mint eddig. Bejön egy sárga ruhás alak, AIMos, és meglepő módon kérdez. Nem tudom elsőnek mit feleljek, de aztán eszembe jutnak dolgok.
- Nem tudom. Néhány fájdalomcsillapító jól esne, de ahogy magam ismerem nem venném be őket attól félve nem fájdalomcsillapítók, akkor azt hiszem több folyadék jól jönne ha megoldható. Esetleg még ha valaki le szedné rólam ezt a szerkezetet azt megköszönném.
Szépen nyugodtan elmondom, amit gondolok, aztán nem is sokat filózok előbb utóbb valaminek ki kell derülnie, én azt kivárom, és majd meglátom mi lesz.

Jó hír, hogy kapok vizet, bár a képességblokkoló levételének ötletére nem kaptam reakciót, bár nyilván azt már nem gondolta komolyan, így marad a víz. Miközben a cella rácsaihoz sétálok és elveszem a poharat gondolkozom.
~ Végre valami változás és a változás mindig valamilyen lehetőséget foglal magában, a víz jól jöhet elterelésnek csak az a gond, hogy nincs tovább, ezek az alakok még teljes fegyverzettel nyílt terepen is simán elkaptak minket, szóval maximum a folyosóra tudnék kijutni. Pláne, hogy egyedül vagyok és képességem sincs és a terep is zárt. Egyébként is szerintem vagy nagyon elzárva vagy a föld alatt lehetünk, így aztán tényleg nincs sok esély, a fenébe, ennek nincs értelme. Vajon miért tartanak így fogva, és most miért jött ez az alak megkérdezni mire van szükségünk, remélem nem ilyen utolsó kívánság vagy ilyesmi... lehet túlreagálom, minél többet filózok rajta annál rosszabb lesz.
Végül elkezdek inni, szomjas vagyok, így lehet sikerül az egészet egybe ledönteni.

Gond nélkül átveszem a vizemet de inni nem is tudok, nincs rá idő, közbe vág valami, Ka-Zar a most megkapott tollat az őr szemébe vágta, jelenleg pedig a fegyverére pályázik, ügyes húzás volt, lehetőség nyílik a szökésre, azért remélem ha sikerülne valami, hogy majd egy lezárt folyosónál is tovább tudunk jutni. Én is gyorsan akarok reagálni, de sajnos ez nem megy a képességblokkoló miatt ezért kénytelen vagyok normális sebességemmel intézni a dolgokat. Odamegyek és kinyúlok a rácsokon, gyorsan hátul az őrt a nyakánál igyekszem elkapni és a rácsokhoz rántani majd oda szorítani, hogy ne kapjon levegőt egy jó ideig, közben ha van az oldalán fegyver akkor azt próbálom elorozni. Remélem ez működni fog, hogy ha mégsem akkor egy a rácsok fokain keresztül vitt erős tarkóütést próbálok bevinni, vagy valamilyen használható és kellően nehéz tárggyal fejbe vágni, a lényeg hogy kiüssem.

Az őr elkapása és leütése sikerrel járt így kidőlt egy időre, ha jól láttam riasztani sem volt idejük mert a másik cellában is gyorsan reagált Daniel, így most már egész jó esélyünk van a szökésre hála Ka-Zarnak. A lábánál fogva a rácsokhoz húzom az őrt, elveszem a fegyvereit és a kártyáját, kinyitom a cellát utána pedig behúzom az eszméletlen őrt, majd még a cellában átöltözök, ahogy azt Ka-Zar tanácsolta, igen jó terv, ha ez megvan még egyszer átnézem az őrt maradt-e nála valami, amivel jelezhetne másoknak vagy kijuthatna a cellájából. Utána ha van rá eszközöm és lehetőségem a száját is megpróbálom valamivel betömni, ne kezdjen el rögtön ordibálni amint felkelt és ezt a műveletet a társaimnak is tanácsolom.
~Talán mégis csak meg lehet lógni, a kártyájukkal szépen átjuthatunk a lezárt részeken, a fegyvereiket is használhatjuk, hatékonynak kell lenniük elvégre minket is ezekkel intéztek el.
Amint megvagyok az átöltözéssel és az őr bezárásával gyorsan körbe nézek merre lehet itt menni, kijutni, hát ha látok valami kiírást vagy ajtót, vagy akármit.

Az őrök átvizsgálása jó ötletnek tűnik, találunk bőr alá épített jeladókat, amik nem kis bajt okozhattak volna, egy ügyes mozdulattal ki lehet úgy vágni, hogy az őrök ne vérezzenek el utána, de őszintén bevallom engem nem érdekelne ha elvéreznének, azok után amiket itt átéltem. Miután a jeladókat eltávolítottuk és az őröket bezártuk a volt celláinkba, gyorsan az ajtóhoz mentem és kinéztem, szerencsére nem volt itt senki, miután végignéztem a folyosón visszacsuktam az ajtót és a falhoz támaszkodtam. Ellenőriztem az őröktől elvett fegyvereket, melyik működik és hogyan működik egy pisztoly félét kerestem, azokkal egész jól tudok lőni és folyosókon jól is jöhet.
~ Bal oldalra nyílik minden oldalsó folyosó, ez jó hír így csak az egyik oldalt kell figyelni, valamint ahogy láttam az ajtók is csukva voltak, talán elosonhatunk, ha elég ügyesek vagyunk, de ha nem akkor nagy bajban leszünk, és akkor szükségünk lesz az erőnkre.
- Le kellene ezeket a képességblokkolókat szedni? Ötlet?
Ha nincs akkor megpróbálom én a sajátom leszedni, oldal irány ütéssel, vagy vágással, feszítéssel valahogy leoperálni. Végső esetben a fegyvert is használom, csak, hogy lekerüljön rólam. És csak azután lépek a folyosóra, hogy mindhármunkról lekerült a szerkezet, kivéve ha nem tudjuk levenni sehogy, akkor kénytelenek leszünk ezzel elindulni. Szépen lassan óvatosan haladok, nem feledem el, hogy most az őrök ruhájába bújtunk, teljesen természetesnek igyekszem látszani, de azért mindig benézek a balra nyíló folyosóra, illetve az ajtókat is figyelem. Nem szeretném ha lebuknánk és elkapnának.