Utcák és utak

A középső és a déli részen meglehetősen kellemes és csendes kertvárosi hangulat uralkodik. Mindenfelé kertes házak, egyszerű utak, amiknek a szélét mindenfelé fák szegélyezik.

A lány... Ez a mit tudom én hogyan is hívják, már elfelejtettem, szóval eléggé látható rajongásba kezd, amire csak felvonom az egyik szemöldökömet, de nem foglalkozok vele különösebben, legalább is addig nem, amíg Jonah meg nem szólal, ami után gondolkodnom kell kissé, hogy megosszam-e a véleményemet, de igazából nem sokáig,csak pár másodperc az egész, végül is arra jutok, hogy miért is ne? Mert hát véleményt bárki mondhat, ugyan mégis mi rossz sülhetne ki belőle? De tényleg, pár szó az egész.
- Osztom a véleményed. - Ennyivel tökéletesen ki is fejeztem magamat, mind az érzéseimet, mind pedig a gondolataimat és valamilyen szinten meg is vagyok vele elégedve, hogy miért?... Nem tudom, mert ilyen rövidre sikerült fogni, legalább is valószínűleg ezért. Kiérve elenged, majd pedig szétnéz, bár kissé tanácstalannak tűnik, valószínűleg nem nagyon járt még erre, ezt persze főleg a szavaiból szűröm le, mert lássuk be, eléggé egyértelmű, és még csak zseninek sem kell lenni hozzá, hogy erre rájöhessen az ember.
- Én nem... Tulajdonképpen mióta itt vagyok, a városban sem igazán néztem szét, pedig azóta jó pár hónap eltelt. - Igen valóban, nem nagyon néztem szét, valahogy mindig más dolgom volt, most meg démonok, akik miatt nem nagyon lehet kimozdulni, legalább is a városba nem, minket meg már sokkal hamarabb elhozhattak volna ide, nem is értem, hogy miért nem tették, de talán nem is számít. Ha elindulunk valamerre végül... Nos akkor megyek, persze, csak nem mindegy, hogy kit kell követni, de úgyis eléggé egyértelművé válik majd, eléggé gyorsan ahhoz, hogy időben tudjak kapcsolni, most pedig van egy kérdésem, ami tulajdonképpen messzemenően nem lényeges, tehát igencsak hanyagolható, de azért mégiscsak érdekel valamilyen szinten.
- Mi volt az előbb ez a karolós manőver? - Kérdem a tőlem megszokott módon, kissé érdeklődve, nem hiszem hogy szükség lett volna rá, persze ne mintha amúgy zavarna, azon a veszélytermi órán... Hmm... De pocsék volt, szóval ott jobban rángattak, az a bűvész srác, akinek nem jut most eszembe a neve... Vele de régen beszéltem...

EssEx és Jonah beszélgetését valamilyen szinten figyelmen kívül hagyom, poénkodnak, oké, de a lényeg így is ugyan az, a lány egy ideig távozik a sorainkból, valószínűleg addig, amíg vesz magának pár cuccot, ami meg az ő dolga, amúgy sem vagyunk összenőve. Valami más azonban meglep, Jonah reakciója arra, amit kérdeztem, bár ennek jeleként csak az egyik szemöldökömet vonom fel és fűznék hozzá valamit, de ő már el is fordul és megy tovább.
- Most meg mi bajod? Nem lehet kérdezni? - Szólok utána hangosan, természetesen közben pedig követem, nem sürgősen, ha megáll egyszer akkor úgyis nyugodtan fel tudok zárkózni és tényleg nem értem, hogy mi baja van azzal amit kérdeztem. Persze a szavai alapján ő akkor éppen illedelmes volt... Nekem pedig nem volt vele bajom és még csak a kérdésben sem volt bántó jellegű hangsúly... Annyi minden nem érdekli, erre pedig pont ezen húzza fel az orrát... Ehhez igazából nem is tudok többet hozzáfűzni, csak remélem, hogy nem az a fajta, aki ilyenkor nem hajlandó normálisan beszélni az emberrel, mert ha ilyen... Nos akkor a következő mozzanatom az lesz, hogy egyszerűen elfordulok és vissza megyek a tábor területére, mert ez esetben végeztünk, mert ugye ha engem zavar valami, akkor nem veszek róla tudomást, szóval ha Jonah zavarni kezd, akkor egyszerűen itt hagyom, végül is ő húzta fel magát egy teljesen átlagos kérdésen, főjön a maga levében, de az én kedvem ne rontsa el, nem mintha amúgy különösebben jó kedvem lenne, csak olyan átlagos... Az a tipikusan semmilyen.

Jonah megtorpan a válaszomon, azt hiszem, hogy ez jó jel... Bár nem vagyok benne biztos, de legalább válaszol, kellemes pozitívum, még ha esetleg "hisztizni" is kezd, az még mindig könnyebben elfogadhatóbb, mint amikor válaszra sem méltatják az embert, talán az a legnagyobb pofátlanság, legalább is az én szememben, ha késik a válasz az még oké, de ha egyáltalán nem hajlandó valaki, ez pedig azért, mert egyértelműen így fejezi ki, hogy problémája van azzal a bizonyos illetővel, akinek nem válaszol.. Nos igen, az a legalja, ilyen formában. A válasz viszont nem igazán az, amire számítottam, mert ha jól értem akkor ez... Oké udvariasság, jó rendben nem ismertem fel, így igazából először nem is igazán tudok rá mondani, eztán viszont feltesz egy amolyan költői kérdést, amiből már ki tudok indulni.
- Nem szándékoztalak megsérteni, vagy bármi ilyesmi csak... Nem tudom, velem még igazából sosem történt ilyesmi, még csak a szüleim sem karoltak belém, vagy karoltak fel, hogy így mondjam, de akkor ezt megjegyzem. - Mosolyodok halványan és kissé talán zavarodottan a végére, érdekes félreértés és azt hiszem, hogy akkor ezzel tisztáztuk is, történnek ilyesmik, ami az egyik embernek megszokott, az a másiknak teljes mértékben új, mint ahogyan ami az egyiknek szemét, az a másiknak lehet kincs is akár, nézőpont kérdése, mint ahogyan tulajdonképpen minden más is. Érkezik EssEx, akihez ezen kívül nincs is több hozzáfűznivalóm, kivéve annyit, hogy egészen jól bevásárolt, a szatyrok számából ítélve legalább is. Felmerül a következő kérdés, hogy merre tovább, erre én pedig ráérősen vállat vonok, nekem aztán igazán mindegy, úgyis meglesz, ami kell, csak más sorrendben.

Válasz erre már nem érkezik, viszont azt nem értem pontosan, hogy miért nem... Talán... Náh nem, hagyjuk, fölösleges ezen gondolkodni, húznám vele a saját idegeimet, a céltalan találgatások, meg az effélék, aztán végül sosem úgy van, az pedig csak tovább hergeli az embert mert addigra meg már lassan elfogadja, akár pozitív akár negatív tényező és általában a valóság meg teljesen az ellentettje, legalább is általában, de persze vannak kivételek, mindenesetre is nem engedem meg magamnak, hogy belegondoljak az okokba. Közben előkerül, hogy mit kéne még beszerezni és hogy hány helyre kéne még menni, meg egyéb ötletek, én pedig erre továbbra is vállat vonok, vagyis magamban, nem igazán érzem úgy, hogy bármi ami elhangzik az éppen nekem szólna, vagy nekem is szólna, mert hát tulajdonképpen eddig sem voltam értelmi szerző, max csak beszerző, így a figyelmemet szép lassan átirányítom másfelé, ők majd elrendezik hogy mi kell nekik és merre, max sétálok utánuk... Ahogyan nézelődök, valamin hirtelen megakad a tekintetem.
~ Ez az lenne?... ~ Teszem fel magamban a kérdést, ami után teszek pár tétova " nem is tudom... " stílusú lépést, végül pedig már magabiztosabban is az egyik bolt felé veszem az irányt, a kirakatához, ami eléggé érdekes mert nem ruhabolt.. Kaják a kirakatban, ilyesmivel még nem nagyon találkoztam, de amit most nézek... Nem hittem, hogy Amerikában is van ilyen. Bemegyek a boltba és nem telik végül is többe pár perc keresgélésnél, hogy valamelyik polcon is sikeresen megtaláljam, le is veszek belőle egy jó adagot, majd pedig ki is fizetem azt a hét darab konzerves darált tonhalat... És egy kisebb flakon citromlevet, nem limonádét, rendes savanyú citromlevet... A mai vacsorám igencsak finomságos lesz, már ha kibírom, hogy addig ne egyem meg az egyiket... Csak tudnám, hogy miért szeretem ezt a kettőt együtt ennyire... Mondjuk igaz, a hal magában is iszonyatosan finom, ráadásul valahogy tömít, egyszerűen egy ilyen apró konzervtől mert igen, ez nem egy hatalmas konzerv, tényleg csak apró kis kerek darált hallal benne... De minek ragozom magamnak? A lényeg hogy laktat, nagyon, plusz még egy szelet kenyér és kész. Kilépve a boltból még a másik kettő általam utoljára ismert helyére nézek, ha pedig nincsenek ott akkor arra tekintek, amerre esetleg megtippelem, hogy lehetnek, ha pedig meglátom őket akkor felzárkózok azzal a szatyornyi cuccal... Viszont ez kettős, mert ha közben itt hagytak akkor nincs más választásom mint visszamenni, ja meg persze nézelődhetek itt mindenfelé csak úgy semmi céllal, de ahhoz most nincs sok kedvem.

Kilépek a boltból és körülnézek, bár nem fűzök sok reményt igazából a dologhoz, de mégis sikerül kiszúrnom EssExet és Jonaht, bár igazából ténylegesen el tudtam volna képzelni róluk, hogy se szó se beszéd itt hagynak, végül is én is szó nélkül jöttem be ebbe a boltba, de legalább megvan minden, ha a mai vacsorámra gondolok, már összefut a nyál a számban, pedig még csak gondolok és nem látom magam előtt felbontva a konzervet... Csak le kell majd öntenem róla az olajat, azt valahogy sosem bírtam annyira, mondjuk ha egy kevés van rajta akkor oké, csak amikor erőteljesen ázik, azt nem szeretem. Mindenesetre is ismételten csatlakozok hozzájuk, bármiféle fölösleges beszéd, integetés, vagy egyéb ehhez hasonló nélkül és csak követem őket, ha mennek valamerre, a magam csendes módján, valamilyen szinten figyelek is rájuk, meg gondolkodom is, bár néha magam sem vagyok benne biztos, hogy min, a lényeg, hogy gondolkodom, tehát vagyok, igen, több hozzáfűznivalóm nincs is, talán csak annyi, hogy meglehet, hogy le kéne dőlnöm egy kicsit valahova, nem azért, mert fáradt vagyok, csak tényleg élvezni a nap melegét és a víz közelségét, persze azt nem itt, hanem majd a táborban, amire remélhetőleg majd innen visszaérve lesz is időm.

Tulajdonképpen mindent, ami körülöttem történik eléggé passzívan veszek, de tényleg, a beszélgetésben nem veszek részt, csak úgy figyelek, az a bizonyos pózolás sem érdekel különösebben, kicsit furcsának találom, de különösebben nincs róla véleményem, nem nyűgöz le és nem is taszít... Ez az egész helyzet nekem most csak úgy, van, ahogyan én is csak úgy vagyok, némán és semlegesen, mint a levegő, vagy talán inkább mint egy szellem, aki követ két igencsak beszédes alakot és figyeli, hogy mit csinálnak, csak nagyjából semmit sem reagál rá azon kívül, hogy tudomást vesz róla. Mondjuk ezzel kapcsolatban ha próbálnám se tudnék mit mondani, ugyanis lövésem sincs róla, hogy kit is szimbolizálna ezzel, nincsenek ismereteim ilyen téren, mint ahogyan igazából sok másikon sem, de ez nem zavar, ha nem lennék megelégedve vele akkor tennék valamit az ügy érdekében, de igazából nekem teljesen oké, ha talán lenne motiváció, akkor még lépnék valamit de így meg aztán végképp nem, talán lusta vagyok? Talán, talán nem. Mindenesetre is amíg én így elvoltam magamnak úgy tűnik, hogy indulunk is tovább, amire szedni kezdem a lábaimat, bár ilyen téren sem erőltetem meg magamat, mert eléggé nyugodt tempóban megyek, nem érzem úgy, hogy bármi is sürgetne, mint ahogyan eddig sem éreztem és azt hiszem hogy ezt már említettem is, bár ebben nem vagyok biztos de nem is igazán számít ez.

Még mindig néma vagyok, nagyon néma, csupán annyira létezik nekem a valóság, hogy tartom magam, úgymond, egyenes maradok, nem görnyedek, bár ez igazából megszokás inkább, nem igazán szükséges ilyesmire figyelni, aztán ott van még hogy lépkedek, meg persze egy alap szinten figyelem a többieket, hogy merre is mennek, de ennyi, közben már teljesen elvesztem a gondolataimban, kivételesen sokat gondolkodom, az jár a fejemben, hogy mi volt régen, mi van most... Ahogyan pedig egy pontra érek hirtelen hiány érzet fog el... Hiányoznak a régi idők, a régi ismerősök? Persze, egy kicsit, de igazából annyira nagyon nem, hogy különösebb hiányérzetet keltsenek.. A család? Nem, nem igazán. Eszembe jutott az a veszélytermi óra, arról úgy magáról semmi sem hiányzik, soha többé nem akarok egy olyan helyre kerülni, viszont van valami, pontosabban valaki, akivel azóta nem is találkoztam, így pedig hogy huzamosabb ideig rajta agyaltam rá kellett jönnöm, hogy... Bár sosem gondoltam volna, de kivételesen hiányoznak azok a bűvésztrükkök... Heh... De miért is zavar ez engem? Magam sem tudom igazából az okát, de jó lenne most beszélni vele egy kicsit, kíváncsi vagyok, hogy miként sikerült feldolgoznia a történteket. A gondolatmenetemből, mely bár lassan, de menne tovább, Jonah töri meg azzal hogy kinyitja az ajtót és előre enged minket... Mert hát nem csak engem, hanem... Ömm... Hogyishívjákot is.
- Köszi... - Ezt hozzá kell fűznöm, nem szeretnék egy olyan félreértést mint ami korábban volt, odabent viszont nem igazán csinálok semmit, a falnak dőlök és elmerengve vizslatom a polcokat, amik odabent vannak, vagy igazából bármi mást, alap helyzetben az eget nézném de épületben vagyok szóval jobb híján... Ugyebár... Mindenesetre is szükségesnek érzem, hogy még többet gondolkodjam, muszáj vagyok ezt tenni.

Egy ideig csendesen elvagyok a gondolataimmal, amik hol jobbak, hol rosszabbak, bár igazából inkább csak jobbak, nem szeretek az élet negatív dolgaira koncentrálni mert hát... Nos nem tudom, nem az én stílusom, mondjuk miért is magyarázom magamnak? Hiszen én ezt pontosan tudom. A gondolataimmal egészen addig foglalkozok, amíg - természetesen addig - félbe nem szakít ömm.. EssEx, a kérdésére viszont egy pillanatig nem igazán tudom, hogy mit feleljek, így egy kis ideig csak némán nézek rá vissza. Sosem voltam a srác rajongója, azt sem igazán követtem, hogy miket csinált, csak néha kaptam el véletlenszerűen egy-egy információt, úgymond elkaptam, így belegondolva pedig senki másért sem rajongtam soha, még példaképeim se voltak és nem is lesznek... Ennek nagy része nem fontos, de ehhez mérten válaszolok.
- Fogjuk rá. - Válaszolom eléggé normálisan, bár ezzel valószínűleg le is zárom a témát mert nem igazán osztom azt a rajongást. Mindenesetre is úgy tűnik, hogy megvan minden, ami kellett és távozhatunk, ezúttal pedig mindenképpen utoljára hagyom el az épületet, a többiek pedig... Nos nem tartom a tempót, had távolodjanak el, tudom, hogy hova kell menni, látni fogom, hogy hova mennek be, szóval valószínűleg be fogom őket érni a magam tempójával.... Mindenesetre is nem megyek annyira lassan, hogy különösebben lemaradjak, hallom a " kérelmezést ", erre pedig egy szolid.
- Oké... - szócskával reagálok, majd pedig belépek a boltba, azt nem is figyelem, hogy ki előtt vagy ki mögött, mert itt már nem is igazán számít, aztán... Egyszerűen elindulok kutakodni, igazából teljesen véletlenszerűen ééés... Nem igazán találom ami kéne, valószínűleg rossz irányba jöttem mert.... Ó itt van... Nos akkor nem szóltam.
- Meg van... - Jelzek valakinek, ha közel van persze csak, aztán... Ennyi, ja, nem tudom, hogy kell-e még innen valami szóval figyelek, aztán ha nem akkor végül is ennyi és... Lehet fizetni, ja, mennyi pénzem is van? Át se számoltam miután megvettem a halakat... De finomak lesznek.