Diák és ifjúsági tábor

by **Thorhalla** Szer. 22 Aug. 2012, 17:16

A déli részen fekszik egy tábor, ahova 3-21 év között óvodák és iskolák szervezésében tanári felügyelettel táborozhatnak. 2-10 ágyas bungalókban van a szállás, a közelben van egy lakópark, alig 5 perc sétára innen. A tábor saját tengerparttal, stranddal is rendelkezik, ami alig 100 méterre van a szállásoktól. A tábor területén több különböző sportpálya is van, többek közt baseball, kosárlabda és focipálya is.
Diák és ifjúsági tábor Beach-Front-Bungalow

Diák és ifjúsági tábor Beach-Front-Bungalow

by **Thorhalla** Csüt. 23 Aug. 2012, 09:33

A teleportálás után a diákok, óvodások és kísérők a házak előtt jelennek meg. Itt mindenki az iskola házirendjének megfelelően választhat szállást magának, azaz nincs koedukált szállás, a fiúk és a lányok külön házakban alszanak. Az iskolai házirend itt is érvényben van, csak a diákok lehetnek kissé szabadabbak.
Teljesen nyugodtan és szabadon mozoghatnak a következő területeken:
- A tábor egész területén
- A közeli lakóparkban, ahol a boltok és szórakozóhelyek is megtalálhatóak
- Az élmény és wellnesközpontban, amennyiben ki tudják fizetni a diákjegy belépő árát
- És a szabad strandon, ami kissé távolabb esik a táborétól.
Illetve, ha szükséges és valaki rászorul még egy kórház is található a tábor közelében. Az egyetlen megkötés annyi még, hogy minden este sötétedésre haza kell érni, de napközben mindenki szabadon mozoghat.

by **Tyranis** Csüt. 23 Aug. 2012, 10:10

//Előzmény: Közösségi és ifjúsági szoba//

Végre szabadság, lazulás és nem kellett olyan nagyon tanári felügyelettől sem tartani, mert eléggé szabadon lehettek itt Staten Islanden. Most végre jó kis lehetőség nyílt arra, hogy mindent bevásároljanak és megszervezzék ténylegesen az iskola elleni támadást. Itt talán mindenre lehetőség is van, hogy ezt megtegyék és talán nem csak a növények, de a kémiai vegyszerek is megvehetőek. Amint megérkeztek szinte az első dolga az volt, hogy előhalászott egy nyugágyat magának, azt kinyitotta, levette a zakóját, majd a pólóját, amin most „Keltsetek fel, ha minden ember meghalt” felirat díszelgett, végül a térdnadrágját is levette és fürdőnadrágban terült el a nyugágyon, úgy, hogy a bakancsa levételével nem is fáradt.
Diák és ifjúsági tábor Quentin-Quire

Innen néz fel a két, vagy három lányra is, ha azok megérkeznek.
- Merre kezdjük a zsákmányszerző körutat? – kérdezi.

by **Serena Davidson** Csüt. 23 Aug. 2012, 10:54

//Előzmény: Jake Hamilton szobája//

Ahogyan megérkeztünk a teleportálás után a bátyámat letettem a kezeimből és a dadusára, Lady Dorma-ra bíztam, hogy vigyázzon rá. Bíztam benne, hogy végül Sweety és Glori is eljönnek, akárcsak Gina és a gyerekek, de amíg nincsenek itt, addig jobb, ha a nevelőnője vigyáz rá. Az idős hölgynél jó kezekben van. Egy új póló, és nekem ezt meddig kell vajon eltűrnöm? De legalább attól hamar megszabadult most, de a végeredmény talán rosszabb lett, mint szerettem volna. Nagy levegő Stephanie, ki fogod bírni, anyáék is túlélték, nehezen igaz, meg egy-két oroszlános kergetés kellett végig az iskolán.
- Mr. Wright, magán tartom a szemem – szóltam még rá.
A többiek miatt kevéssé aggódtam, mint érte. Ő mindig más volt. A társaságon végignézve, reméltem, hogy itt elfelejtik az elmúlt hónapok rossz időszakát és tudnak lazítani egy kicsit. Ami rám is rám fért volna, de a felvigyázás miatt nem biztos, hogy ez sikerülni is fog.

//Előzmény: Belleplain tábor//

Namor néhány pillanatra megállt a jövőből jött húga mellett, bár igazából talán a nővér jobb szó lett volna. Felnézett a lányra, majd a nevelőnőjére és mellé sétált. Körbenézett, Gloria-t keresve, de egyelőre nem látta a pajtását.
< - Glori is eljön ugye? – kérdezte Dorma-t az anyanyelvükön. – És elmegyünk úszni, úgy, ahogyan csak mi tudunk? >
Muszáj volt vele ezen a nyelven beszélni, mert mást nem fogadott el a néni, de már egyre jobban ment neki hála annak, hogy több mint egy éve tanulta már az atlantiszi nyelvet.

by **Ko-Rel** Csüt. 23 Aug. 2012, 12:31

//Előzmény: Lilandra szobája//

A villanás, azaz teleportálás után egy igencsak kellemes környezetbe került, noha igencsak primitívnek tudta volna jellemezni. A házak furcsák voltak, de a közeli óceán legalább kompenzálta mindezt. Meglepetten tapasztalta az egyik fiú közvetlenségét, ahogyan máris nekiállt vetkőzni. Egy kék nőt is látott, elsőre azt hitte, hogy kree lehet a nő, de a hegyes fülek nem ezt bizonyították, ahogyan a beszéd sem, amivel egy kisfiú szólt hozzá. A nyelv ismerős volt, hallotta Attilan-on, igaz ott csak az Atlantisziak beszélték mindezt és nem az embertelenek, az a kree-re. Több fiatalt is látott, azonban senkit sem látott korábban, nem igazán akart kezdeményezni ismerkedés szempontjából. Azt sikerült kiszűrnie, hogy elfoglalhatják a szállásokat, így a holmiját felvette és elindult az egyik kétszemélyes ház irányába, hogy ott tudjon lepakolni és berendezkedni. Illetve majd utána erőt is gyűjtsön ahhoz, hogy visszajöjjön az emberek közé és nekiálljon ismerkedni.

by **Sarah** Csüt. 23 Aug. 2012, 17:30

//Előzmény:????//

Az elmúlt hónapok furcsán teltek számomra, eleinte... Hogy is mondjam, necces volt, az a veszélytermi óra eléggé kiütött, és eléggé sokáig kellett pszichológushoz járnom, hogy túl tudjam tenni magam rajta, persze az sem segített ki belőle teljesen, sokszor legszívesebben elfelejtettem volna az egészet, a probléma viszont az, hogy ilyesmire nem vagyok képes, és ezen az egészen az sem segít, hogy New Yorkot démonok lepték el, vagy legalább is valami hasonló lények, nem vagyok egészen biztos benne még, hogy mik, mert tulajdonképpen mindenhol mást mondanak, bár a legtöbb helyen tényleg azt szajkózzák, hogy démonok... Szóval ez lehet az igazság, és végül is ha jól tudom a suliban is van egy, szóval nem hangzik lehetetlennek. Egy darabig aggódtam a szüleim miatt, de ez szerencsére nem tartott sokáig, csak egy telefonba került, és máris tudomást szereztem a hollétükről. Szerencsére ők messze vannak innen most, nagyon messze, családlátogatásra mentek amikor ez az egész beütött, így ez nem sulykolt. Az óra maradék.. Megmaradt dolgain az elmúlt két hónapban sikerült véglegesen túltennem magam, nagyrészt legalább is, szocializálódással, ahogyan egyre többet beszélgettem a többiekkel, már akikkel találkoztam, vagy tanárokkal, vagy egyáltalán telefonon, úgy... Konkrétan egyre jobban éreztem, hogy kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, és ez meglehetősen jó érzés, sosem hittem, hogy ezt így valaha külön említésre méltónak fogom találni, vagy hogy ez egy ilyen boldogító tényező lehet, de azt már megtanultam, hogy az életben vannak meglepetések, bár ezeknek a legtöbbje nem pozitív sajnos, de ez most az, és mivel eléggé olyan ember vagyok, aki szereti az élet napfényes oldalát nézni... Nos ennek is eléggé örülök, mint minden jó dolognak.

Újabb pozitív meglepetés volt, amikor bejelentették, hogy strandolni megyünk... Ilyen sötét idők közepén! Először nem akartam elhinni, mert most komolyan, ha valakinek oda állítanak egy olyan szöveggel, hogy " gyere megyünk szórakozni egy jót " vagy valószínűleg szórakozni, miközben ilyesmi dolgok vannak odakint, mármint sötétség meg rossz hangulat, szerintem hirtelen más sem tudná komolyan venni, vagy hirtelen elhinni, de végül is úgy voltam vele, hogy " hé, miért is ne? ". Szóval összepakoltam mindent ami kellett, aztán pedig csatlakoztam a többiekhez, egy tisztes távolságot tartva és így tűnt fel nekem, hogy... Vannak új arcok, akiket nem ismerek még. Meglepő, nem hallottam felőlük, pedig ha tudom, akkor valószínűleg valamikor átlátogattam volna hozzájuk, végül is szeretek ismerkedni, és kitudja, hogy milyen érdekes személyek lehetnek ők, főleg az a lány a piramis frizurájával, vagyis nem is igazán piramis az, hanem... Nem is tudom milyen, de tényleg nagyon érdekes, bár igyekszem nem felfalni a szemeimmel. Teleportálás következik, ami után tipikusan elfog a hányinger, de nagy nehezen sikerül túltennem magam rajta, talán hozzá kéne ehhez szoknom, és nem csak talán, hanem tuti. Akárhogyan is, ez a hely... Valahogy meseszép, semmi nyoma sincs annak, ami New Yorkban folyik, és ráadásul még tengerpartja is van! Azt hiszem, hogy tudom mi az első programom itt. Felkapom a cuccomat, és elindulok az épületek felé, menet közben pedig elcsípem, ahogyan valaki már vetkőzik is, egy furcsán ismerős rózsaszín hajú srác, és már el is vágja magát egy nyugágyon. A látványra egy kissé elmosolyodok, de nem igazán foglalkozok vele többet, most még nem, csak annyi hogy egy kicsit útba esik - és éppen ezért vettem észre - ám ahogyan elhaladok mellette, valami fura történik. Azok alapján, amikre rádöbbentem korábban, hogy élnem kell az "áldással" amit a nyakamba varrt az élet, már nem igazán foglalkozok azzal, hogy tartsam a távolságot másoktól, nem nagyon tud érdekelni, használom amíg lehet, amíg el nem veszik tőlem, ezért hát probléma nélkül sétálok el a srác mellett, meg ha valaki van a közelében akkor amellett és, hagyván, hogy a gének felkeltsék a figyelmét, vagy egyszerűen a látvány maga, de ahogyan említettem, furcsa dolog történik. Ahogyan közelebb érek, kellemes érzések fognak el, valahogy úgy érzem, hogy kedvelem a srácot...
- Hali. - Egy magabiztos, és kissé dorombolós köszönés, ahogyan elhaladok mellette, de egyenlőre ennyiben hagyom, azt hiszem megvan a következő becserkészendő vad. Viszont ahogyan távolabb érek tőle... Ez az érzés elmúlik, ettől pedig zavartan meg kell, hogy vakargassam a tarkómat, nem értem, hogy mi volt ez, de most hirtelen nem is tud érdekelni, eldöntöttem, hogy ő lesz a következő. Mindenesetre is oda érek a szállásokhoz... De nem igazán tudom, hogy mi legyen, be kéne költözni persze, de melyikbe? Szeretnék társaságban lenni, ám nem akarok zavarni senkit sem, ezért is nem mentem a tetovált szemű lány után... Remélem igazi tábori hangulat lesz, és nem oszlunk sokfelé szállásilag, abban semmi buli nincsen, szóval így nem tudom, hogy melyikbe költözzek be...

by **Reptile** Csüt. 23 Aug. 2012, 21:02

//Előzmény:????//

Még régebben, így belegondolva nagyon is régen, nem évekkel ezelőtt, csak hónapokkal... Nekem az már nagyon régen volt... Szóval még a régebben tartott veszélytermi óra után... Nos a hónapok valahogy meglehetősen lassan és nyomasztóan teltek, bár ez valószínűleg inkább a démonok miatt volt, és nem az óra miatt, persze valamilyen szinten az is megviselt, de eléggé jól bírtam... Bár a korbácsolás fájdalmai megmaradtak a tudatomban, és sokszor még mindig megdörzsölöm a hátamat, ha arra gondolok, igencsak kellemetlen és fájdalmas volt, bár ezzel azt hiszem, hogy semmi meglepőt nem közöltem. A többi viszont annyira nem volt szörnyű, úgy értem persze, nem volt jó látni azokat a szerencsétleneket felkarózva, és a sötét cella sem volt a legkellemesebb, de a meditáció gyakorlása és az edzés eléggé sokat segített, és így pszichológusra se éreztem úgy, hogy szükségem lenne ahhoz, hogy túltegyem magamat a dolgokon. Meg volt a magam technikája erre, mindig is, ez pedig a legegyszerűbb módszer, amit az ember kitalálhat, belemerültem a mindennapokban, és ha eszembe jutottak a dolgok, akkor könnyítettem a feldolgozást némi edzéssel, vagy csendes gondolkodással. Próbálkoztam a meditációval, természetesen, azon óra alatt megtanultam, hogy igencsak hasznos tud lenni, és később arra is rá kellett jönnöm, hogy egy harcos nem csak azért erős, vagy nem feltétlenül azért erős, mert fizikailag erős, persze az is kell, és megfelelő harctudás, de ugyan úgy az elme is fontos, és ha azt nem tartom edzésben, na meg persze nem fejlesztem, akkor sosem lesz belőlem igazi harcos. Szóval az edzések mellett az elmém erősítésére is koncentrálni kezdtem, meditációval, logikát fejlesztő és elmét terhelő gyakorlatokkal, és néha nehezebbnek találtam mint a napi több órás edzéseket.... Visszatérve a témára, mint mondtam, az órán sikerült viszonylag tovább lépnem, és már csak a korbácsolás az, ami ha eszembe jut, kiráz tőle a hideg, a többi már szinte feledésbe is merült... Szinte.

A napi szokásos edzésre készültem, amikor meghallottam, hogy lehet jelentkezni amolyan... Sulin kívüli programra, nehéz lett volna nem meghallani. Egy kis ideig gondolkodtam a dolgon és végül úgy döntöttem, hogy megyek, végül is rám férne, és legalább el lehetne szakadni ettől a lesújtó helytől végre, remélhetőleg minél több időre. Felhagytam hát a mai mozgással, vagy legalább is egyenlőre felfüggesztettem, később természetesen pótolva lesz, még a mai nap folyamán, most azonban fontosabb volt az, hogy összepakoljak mindent, fürdőruha, váltóruha, tisztálkodószer és a többi és a többi, egy nagy táskányi cucc, ami fontos lehet, ha úgy adódik. Miután végeztem, csatlakoztam a többiekhez, és kissé meglepve tapasztaltam, hogy a démonok ellenére is vannak új diákok, persze ez egy igencsak jól védett hely, de azért most mégiscsak egész New York eléggé ramatyul néz ki, és talán nem a legtanácsosabb ide jönni, persze ki tudja, hogy milyen okból vannak itt, vagy hogyan kerültek ide. Vizsgálgatom őket, de egyenlőre nem érzem úgy, hogy ismerkednem kéne velük, persze majd valamikor fogok, de nem most. Teleportálás, amit rosszullét követ, de pár nagyobb nyeléssel sikerül meggyőznöm a gyomrom tartalmát arról, hogy bent tágasabb, még ha ez meglehetősen nagy hazugság is. Végig nézek a terepen... És ennek hála már biztossá is válik számomra, hogy megérte eljönni. A botom, természetesen nálam van, mindenhova viszem, ha megyünk valamerre, kivéve olyan helyre, ahol megtiltják, mert hát sosem tudni, hogy mikor jön majd jól. Most egyenlőre a bottal emelem fel a kissé méretes táska pántjait, majd a vállamra kapom vele, és elindulok az egyik szállás felé. Kissé úgy nézhetek így ki, mint egy régies vándor, aki viszi a batyuját a vállán, azzal a különbséggel hogy nem vagyok szakadt ruhákban, és hogy honnan veszem ezt a vándoros képet?... Internet emberek, azon akkor is mindent megtalál az ember, ha nem akarja. Kinézek egy szép nagy darab lakhelyet, egy tíz ágyasat, és eléggé gyorsan be is költözök, aztán csak remélem, hogy nem leszek egyedül, az eléggé kellemetlen lenne, bár akkor max átköltöznék máshova. Lerakom a cuccaimat, majd pedig a következő programon kezdek gondolkodni, egyenlőre nem tudom, hogy mi legyen az, sok közül választhatok, és legvégül úgy alakul, hogy a strand az, ami a leginkább vonzz most, így hát kihasználva a magányt, gyorsan átkapkodom a ruháimat, vagyis átváltok egy térdnadrághoz hasonlító fürdőruhára, magamhoz veszek egy törülközőt, majd pedig kilépek az épületből, ám még egyenlőre nem indulok, nem tudom hogy miért is nem, de valami azt sugallja, hogy hiba lenne máris elviharozni.

by **Teddy** Pént. 24 Aug. 2012, 01:20

//Előzmény: Közösségi és ifjúsági szoba//

Szóval itt vagyok, össze szedtem a cuccaimat, ruhák, pénz, meg egyéb dolgok amik fontosak lehetnek, szóval például a magokat is magamhoz vettem. Mire oda értem a többiekhez, addigra már a cigimből sem maradt semmi, végül is volt időm kényelmesen elszívni, nem mintha amúgy siettem volna vele, akkor is nyugodtan szívnám, ha az itt lévő, vagy kísérgető tanárok rosszallóan néznének, mert egyszerűen nem érdekelne, mert ilyen vagyok, nem szeretek az olyan dolgokkal foglalkozni, amik idegesíthetnek, vagy zavarhatnak, ezért vagyok én egy nagyrészt nyugodt ember, egyesek szerint talán túl nyugodt és nemtörődöm.. De hé, otthon a többiek meg pont ezért szerettek annyira, én voltam az, aki legendásan tett mindenre... Kissé hiányoznak is az otthoniak, egyszer majd hazalátogatok. Teleportálás, hányinger, és szép terep, tényleg szép. Kissé elmosolyodom a látványtól, és el is feledteti velem a hányingert, mert hát végül is ténylegesen van itt minden, sportolási lehetőségek, amikkel nem biztos, hogy én élni fogok, bár ki tudja, talán, bár eléggé béna lennék valószínűleg, de kit érdekel? A strand az, ami a legjobban tetszik az egészben talán, kissé otthonosabbá teszi nekem az egészet, még ha azok nem is egészen ilyenek, hanem szebbek, számomra legalább is biztosan, de ezzel sincs semmi problémám. A szállásokra nézek, majd pedig a többieket kezdem el vizsgálni, és Jonah már neki is vetkőzik, ami annyira nem érdekel, bár elég érdekes fürdőruhát választott, valamilyen szinten komikus és egészen egyénien ízléstelen, de nem feltétlenül pocsék, inkább csak szokatlan, legalább is ebben a korban. Felveszem a cuccaimat, és úgy csatlakozok hozzá, nem is tudom igazán hogy miért, ő pedig már kérdez is, amire én egyszerűen vállat vonok, végül is nekem teljességgel mindegy és így belegondolva, eléggé passzív vagyok ilyen téren, segítek én persze, mert végül is miért ne? De nekem akkor is mindegy, hogy mit csinálunk, csak asszisztálok. Persze Jonah amúgy kap egy amolyan fenyegetést is, vagy nem is pontosan az, vagy talán mégis? Nem tudom, a lényeg, hogy valami olyasmi, csak talán nem egészen azon a szinten, akárhogyan is, megvárom hogy Stephanie tovább álljon, és csak akkor szólalok meg.
- Nem tudom, de szerintem tanácsosabb lenne a kémiai szerekkel kezdeni... - Ennyi hozzáfűznivalóm akad mégis, és tényleg csak akkor szólalok meg, ha Steph távozott, úgy mondjuk hallótávolságon kívülre.

by **Árny** Pént. 24 Aug. 2012, 04:29

//Előzmény: ????/

Nos, túl vagyok pár necces hónapon, amiken belül néhány nap évnek tűnt, egyrészt az unalomnak köszönhetően, hiszen nem lehetett kimenni a szabadba, és felügyelet nélkül sem igazán lehetett sehova sem mozogni, ami egy idő után eléggé kellemetlen lett, de persze még tűrhető szinten belül volt, legalább a szobákban nem voltak személyek, akiknek felügyelet alatt kellett tartania minket, vagy ha mégis volt, akkor csak mi, vagy legalább is én nem vettem észre, ami nem biztos, hogy egy jó dolog, bár feltételezem, hogy ennyi magánélete lehet itt az embernek, mármint, hogy a szobájában nem kutakodnak, meg nem figyelik ott, hogy mit csinál. A veszélytermi órát nem volt oly szörnyen nehéz megemészteni, így belegondolva, olyan, mint egy nagyon élethű horrorfilm féleség, bele tartott ugyan egy jó időbe, amíg erre rájöttem, és addig nyomasztott is, de miután erre rádöbbentem... Tulajdonképpen ugyan úgy jártam ezzel is, mint bármilyen másik filmmel, szép lassan, ahogyan vissza emlékeztem, a kegyetlenkedés már valahogy nem tűnt annyira kegyetlennek, és valóságosnak sem - még akkor sem, ha igenis kegyetlen és élethű volt. Én így vészeltem át az óra utáni sötét korszakot. A démonok támadása amúgy meg már csak hab a tortán. Körbe néztem a neten, kb. nincs olyan fórum, ahol ne lenne egy ilyen téma, és persze a tv is tele van a dologgal, mert New Yorkot megint valami csapád éri... Valaki mondja már el nekem, hogy miért? Úgy értem... Ez is lassan olyan, mint egy film, mert a filmekben is minden nagy szörny... Szinte minden nagy szörny, meg gonosz dolog is New Yorkot támadja meg először, de miért? Nem lenne több értelme valami olyan helyen kezdeni, ahol nincs ilyen ellenállás? Biztos, hogy van valami olyan hely... Nos, főleg ez a téma foglalkoztatott, egy jó darabig legalább is, aztán ráuntam természetesen. A többiekkel próbáltam találkozgatni beszélgetni, de úgy, hogy csak kísérettel lehetett, hát nem volt az igazi, nem éreztem magamat szabadnak, sem pedig felszabadultnak közben, így hát főleg a szobámban tengettem a napjaimat, na meg persze a kosárpalánk közelében, mert kosárlabdából sosem elég. Talán fontos még megemlítenem, hogy az elmúlt időben... Történtek furcsa dolgok, néha olyan érzés fog el, hogy nem vagyok egyedül, akkor is ha rajtam kívül senki sincs a szobában, én pedig nem egészen értem, hogy miért. Sokszor olyan mozdulatokat teszek, amiket nem terveztem, bár ezt én inkább annak tudnám be, hogy romlik a mozgáskoordinációm, vagy idegrángásom van, vagy valami ilyesmi, még nem fordultam vele senkihez, mert nem találtam fontosnak, de ami igencsak zavar... Bár valószínűleg csak paranoiás lettem, talán még az óra miatt, nem tartom lehetetlennek, hogy így maradt bennem nyoma, de csendben néha, nagyon néha, mintha beszédet hallanék, nem olyan átlagos beszédet... Suttogásfélét inkább.. De persze az is lehet, hogy másokat hallottam, lehetséges lenne, hogy ennyire jó fülem van? Nos remélem hogy igen, és nem én kezdek becsavarodni.

A mai nap, oly hosszú idő után végre érdekesnek ígérkezik, hiszen úgy néz ki, hogy megyünk valamerre! Valószínűleg ez már igencsak ráfér a társaságra, igen nem csak rám, hanem úgy konkrétan mindenkire, legalább is, ha jól sejtem, végül is senki sem szeret bezárva lenni hónapokig, főleg nem ilyen körülmények között, bár ha az lenne kint, hogy mindenki szabadon futkározik, szórakozik, jól érzi magát, és minket így tartanak bezárva... Nos az valószínűleg még rosszabb lett volna, meg persze valamilyen szinten kegyetlenség is, mert nekünk unalmunkban nézni kéne, hogy ők odakint mit csinálnak, mert egy idő után úgyis csak az lenne, unalom. Na nem lényeg, ezen most így pont fölösleges gondolkodni. Össze szedem a holmimat, mindent amit fontosnak és elhanyagolhatatlannak vélek, beleértve a kosárlabdámat is, amit igazából csak a hónom alá kapok, majd pedig megindulok a kijelölt helyre, kíséret társaságában persze... Oda érkezve megvizsgálom a többieket, és látok új arcokat, akikkel szívesen megismerkednék, vagy legalább is azt hiszem, a rózsaszín hajú sráccal nem biztos, mert bár nekem nincsenek előítéleteim, meg problémáim se, de ez azért... Úgy értem tényleg, rózsaszín a haja! Jó nem lényeg, akkor is ki tudja, hogy miként viselkedik... A rózsaszín haj ellenére... Valószínűleg rendes és... És... Az... Oké... Igen. Most amúgy, hogy mi bajom van, nem tudom. Teleportálás, ami után egy ideig igencsak rosszul vagyok. Nem sokszor volt még benne részem, de azt hiszem, hogy ez nem az én sportom, vagy közlekedési eszközöm, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám szokni, hogy folyton hányinger gyötör egy ugrás után. Miután jobban lettem, csak azután nézek alaposabban körül, és be kell hogy valljam, a tájkép szép, jól rakták össze ezt a helyet, és úgy látom, hogy máris van, aki be akar költözni valahova, persze ez egyértelmű és nem is értem, hogy miért találom ezt külön említésre méltónak. Mindenesetre is elindulok Lex után, de menet közben valami bökni kezdi a szemeimet, valami ami a látóteremben van, de nem tudom hogy mi az, legalább is addig nem, amíg rá nem nézek, amit pedig látok... Rózsaszín haj egy szál gatyában... Hát...
- Ez kísérteni fog a legszörnyűbb rémálmaimban... - Motyogom halkan az orrom alatt, nem bosszúsan, csak úgy, mint aki komolyan beszél, majd pedig folytatom az utamat... Legalább térdnadrág lenne rajta... Mindenesetre is be esek végre a tíz fős szállásra, és leteszem a cuccaimat az egyik ágy mellé, kivéve a labdát, azzal kifele veszem az irányt, majd pedig pásztázni kezdem a többieket, és hogy kit keresek? Hát nem tudom, először nézzük, hogy ki van itt, mármint akit látok. Aham... Ühüm.. Oké, akkor Lexnek kezdenék beszélni, de úgy látszik, hogy ő már fürdőruhában tolja, szóval azt hiszem, hogy már van terve, így hát a következő lehetséges célpontra irányul a tekintetem, aki talán hajlandó lenne egy keveset kosarazni velem, még akkor is, ha esetleg nem tud, vagy legalább i remélem, hogy hajlandó lenne, ez pedig nem más... Mint... Hát nem tudom. Senki? Hát nem nagyon nézem ki a többiekből, hogy jönnének, most még pihennek, meg ismerkednek, mármint a hellyel, vagy éppen vigyáznak, mert ugye valakinek azt is kell... Szóval egyedül indulok meg a kosárpálya felé, és miután oda értem, a dobást kezdem el gyakorolni, a technikát, mert bár tudom, de ugye az ember sosem gyakorolhat eleget.

by **Sweety Love** Kedd 28 Aug. 2012, 22:04

A pakolás segített. Közben az ember akaratlanul is a lényegre koncentrál: WELLNESS!!! Végre a női oldalam is megkapja a neki járó kényeztetést. A hosszú bezártság, a szakadatlan édes munka után végre nyugalom... Nem is fékeztem a nyelvem, mikor kimondtam az óhajom, hogy most ne mint felügyelő érkezzek... Szükségem van a pihenésre, szinte már jobban, mint a levegőre. Eljött a pillanat, mikor a gyengeségem nyíltan fel kell vállalnom, és vissza kell térnem ahhoz a furcsa állapothoz, mikor a legnagyobb gondom, hogy melyik cipőm is vegyem fel.
Glori boldogan várakozik. Ő maga tette be a fürdőruháját. Namoval akar úszni. Félek, jobb lesz odafigyelni rájuk. No igen, kisgyerekkel már más az élet, mind a boldog, szabad ifjúság korában. De most, talán kapok benne segítséget. A szokásosnál rövidebb idő alatt pakoltam össze, és egész könnyűnek is tűnnek a bőröndök. Nem, nem panaszkodom, ami kell, nálam van: elegendő pénz egy pazarlóan csodás wellness hétvégéhez.

Megérkezve érdeklődve nézem az épületet, és látszólag észre sem veszem a Jonah kölyköt. Nem kell sok idő, és máris szerzek egy kényelmes kis szobát magamnak és Glorinak, aztán fürdőruciba ugrunk. Megérdemli, hogy vele töltsem az első napot, bármennyire is vágyom a wellnessbe.
-Mikor megyünk Namohoz?- Glori kicsit türelmetlen. Talán a fáradtság az oka, ami a telepatikus gyakorlatból ered, vagy egyszerűen csak nem szeret távol lenni a kedvenc barátjától. Az is lehet, hogy Sweety értékeli túl türelmetlennek, feldúlt lelkével, a lényeg azonban, hogy nem várakoztatja sokáig, elindulnak nagy törölközőkkel, naptejjel, napszemüveggel, szalmakalappal, ernyőkkel a partra.

Nem is néztem, hogy a piros fürdőrucim sikerült kikapnom a kupacból, de ha már így jártunk, boldogan élvezem azt az egyszerű tényt, hogy dögösebb vagyok, még anyukaként is, mint azok a bizonyos vízímentő csajok. Már csak kellene valaki... a gondolatra is megborzongok... valaki, aki felébreszti e test vágyait. Bűnös gondolat. Édes.. de.. illő vajon? Eltemettem a férjem.. meddig... meddig várhatok? Meddig kell hogy tartson a kényszeredett, sajgó önmegtartóztatás, és nem árulás e már csupán a gondolat is, hogy valaki... érintsen?

Glori felszabadultan robog a víz felé, felverve a homokot strandcipős lábával.
-Namoooo! Namooo!-kiáltozott, keresve kis barátját, Sweety pedig derűs mosollyal követte. A kislány elragadtatása felderítette őt is, és bár már jó előre kiszúrt egy megfelelő napozóhelyet, tekintetét inkább a lányán nyugtatta. Olyan kedves, tökéletes volt az ő világa. A családi tragédia, és a kúriát megrengető események ellenére is hihetetlenül energikus és boldog tudott maradni. Sweety szeretett volna, csak feleannyira boldog lenni. Kezdetnek persze megtette már a büszkeség is.

Diák és ifjúsági tábor Retrospective_Art_by_daggerpoint

Diák és ifjúsági tábor Retrospective_Art_by_daggerpoint

by **Serena Davidson** Szer. 29 Aug. 2012, 08:13

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~
A nevelőnőnek nem maradt ideje arra, hogy válaszoljon a kisfiú kérdésére, mert a távolból már hallani lehetett a kislány hangját, ahogyan Namort kereste. Puppy hallotta meg először és ugatva futott oda a kislányhoz és nyalta arcon, ha az hagyta. Ez tűnt fel igazából a kisfiúnak is és szélesen mosolyodott el, amikor végül ő maga is kiszúrta pajtását.
- Glori! – kiabált vissza a karjait lengetve.
A homokban végül odaszaladt a kislányhoz, bár már nagyon hívta a tenger, az atlantiszi fele odavágyott, de szerette volna mindezt megosztani a pajtásával is.
- Végre ott a tenger! – mondta lelkesen. – Végre úszhatunk, nem úgy, mint télen. Menjünk!
Ezzel a kezét nyújtotta a kislánynak, hogy együtt mehessenek be a vízbe, hiszen Puppy nem várt rájuk, hanem csaholva vetette magát rá a hullámokra és kezdett egy hínárdarabbal „verekedni”.

by **Gina** Szer. 29 Aug. 2012, 17:20

Előzmény Morsus óvoda
Teleportálva érkezünk meg a szigetre. Rosszul leszek enyhén, ez volt az első alkalom, hogy ilyesmi történt volna velem. Mármint a teleportálás. A piciket valamiért nem viselte meg annyira de nekem kicsit kavarogni kezdett a gyomrom tőle. De érzem, hogy el fog ez múlni hamar. A kicsik már mennének élvezni és felfedezni az új környezetet de minden sorjában. Először jobb ha megvan, hogy hol fogunk lenni így mindenképpen a lakóparkba, a házak felé indulok el velük és a csomajgainkkal. Vissza fogom magam, hogy ne kezdjek el futólépésben menni a nagyobb nyitott részeken és egész jól megy így egész hamar de mégis nyugodtan fogjuk elérni a házakat. Persze a picijeimet is nehéz rávenni a mellettem maradásra.
De meg kell hagynom a tály gyönyörő és megkönnyebül itt az ember ahogy körbenéz. Sokan máris a lazításba kezdtek és élvezik a helyet. Ez persze jó, nagyon is jó, hogy tudnak lazítani és gyerekek lenni. Biztos, hogy mindegyikük örül, hogy csak az egy gondjuk van, hogy miképp üssék el a szabadidejüket.
És mi is lassan így fogunk tenni amint átértünk a házakhoz és lepakoltunk.

by **Szehmet** Csüt. 30 Aug. 2012, 19:57

-Hurrá! Nyaralunk!-bokszolt EssEx a levegőbe vigyorogva a furcsa élmény, a teleportáció után. Az élmény okozta varázs által eltompított rosszullét csak eztán jelentkezett, s ő két-három tántorgó lépés után megállt, és fehér arccal bámulta az egyszerre hihetetlenül érdekesnek tűnő homokot. Végül le is ereszkedett a földre, és ujjával kis karikákat rajzolgatva várta, hogy elmúljon a hányinger. Persze a kis ábrák, ahogy kezdett jobban lenni, és kis vonalakkal kezdte összekötni őket, túlmutattak a gyerekrajzokon, érdekes kis kapcsolási rajzokká alakultak.
-Mmmmm...-mormogott is hozzá, teljesen elmerülve az alkotásban. Gyorsan felkaristolta a hiányzó részeket, és a kész műve felett elégedetten nézett körül.
-Héjjj, Jonah! Mi az a gatya?- nevetett fel, ahogy meglátta, majd mikor kimulatta magát, csatlakozott a konspirációhoz, bár nem értett egyet a kemikáliák sietős beszerzésével.
-Ebben az időben tönkre mennek, mire hazaindulunk.. hacsak nincs légkondi a szobákban..-tette hozzá, és feljegyezte a képzeletbeli vázlatfüzetébe hogy szobát is kell majd keresnie.

by **Morsus** Csüt. 30 Aug. 2012, 21:40

- Valaki azt, mondta, hogy buli? Hát én voltam az!
Hallatszik az égből a megjegyzés és a lángoló fáklya landol a földön egy darab úszógatyában, a vállán egy hűtőtáskával.
- Naaaa... kikér egy kis pergést?
Ezzel felnyitja a ládát és abban hűvös kóla és energiaital halom van.
- Nagy küzdelem volt olyan hűtőládát feltalálni, ami kibírja, hogy én láng be módban cipelem, de sikerült. Mármint Reednek volt nagy küzdelem és főleg azért, mert nem akart ilyet csinálni, de nagyon... naaagyon sokáig kínoztam panaszkodással. Aztán éppen feltalált volna valami galaktikus rubikkockát és megtörtem a figyelmét a panaszaimmal annyira, hogy elfelejtette az egészet akkor gyorsan összedobta olyan két perc alatt. Inni kér valaki?
Kérdezte és nyújtott egyet szíve újdonsült högyének majd magának is vett egyet.

by **Cardas** Csüt. 30 Aug. 2012, 22:14

//Előzmény: Beatrice Mortimer szobája//

Még soha nem volt teleportálásban részem, nem tudtam, mit várjak tőle. Azonban, nem volt annyira vészes. Mikor megérkeztünk, pár másodpercre homályos volt minden, és úgy szédültem, mint aki alacsony vérnyomással áll fel hirtelen az ülésből. Ekkor megtámaszkodtam a hozzám legközelebb állóban, míg újra rendbe nem jött minden odabent. Mikor már kitisztult a látásom, a szabadban voltunk.
- Hú, ez… – mondom kicsit kábultan még az „úttól”. - …felemelő volt.
Eztán Beához fordulok, kíváncsi vagyok, hogy ő hogy állta a teleportálást. Egy aprónyit kínosnak érezném, ha a végén kiderülne, hogy ő jobban tűri az ilyeneket.
Eztán körülnézek, pontosan hol is vagyunk. Tetszik a hely, rég nem táboroztam már, és most izgatottan várom, mi fog következni.

by **Tyranis** Pént. 31 Aug. 2012, 09:56

~ Jonah, EssEx és Alicia ~
Valami furcsát érzett ő maga is, ekkor kissé lejjebb húzta a szemüvegét és lustán nyitotta ki a szemét. Ekkor látta meg, hogy ki is állt oda és köszönt egy pillanatra, majd távozott. Halkan füttyentett egyet, hogy nem is volt olyan rossz.
- Hello! – vigyorgott a lányra.
Ám ekkor érkezett meg végre valahára Alicia és EssEx is és már ők is hallották, hogy mit mondott nekik. EssEx-re vigyorgott, érezte, hogy osztatlan sikert fog a strandruházatával okozni a lánynál.
- Kellően provokatív – nevetett fel.
Körbenézett arra, hogy menni kéne és arra is, hogy még nem, amikor valaki a levegőből repülve szállt le és máris sokkal élettelibbé tette a helyet. Ugyanis Jonathan Storm érkezett meg személyesen. Jonah most már ténylegesen felült és megvakarta a tarkóját. Erősödött volna a képessége anélkül, hogy tudott volna róla?
- Ooooké! – nézett a megérkező Fáklya irányába. – Ekkora irdatlan mázlim még soha sem volt! De bejött! – vigyorgott, mint a tejbetök.
Visszanézett a két lányra, menni, vagy nem menni.
- Akkor nem vásárolunk csak felmérjük a piacot, amíg a töri tanár a pojácával van elfoglalva és a szőke liba pedig magát sütteti. És még azelőtt, hogy valaki rá nem jön, hogy itt vagyok, vagyunk a pojácával és kicsődíti a médiát. Akkor hölgyeim, indulás!
A karját nyújtotta nekik, hogy belekarolhassanak és így indul el a kijárat és a némileges szabadság irányába.

//Folytatás: Utcák és utak//

by **Serena Davidson** Pént. 31 Aug. 2012, 10:29

~ Zaphire és Fáklya ~
A hangra felkaptam a fejemet az égre és elmosolyodtam, végre! Felnevettem a szituáción, kint démonok ostromolják a Baxter-tornyot, Sue minden bizonnyal ideges, hogy nehogy bejussanak és, hogy mi lehet Franklinnel, akivel Ben játszik, eközben Reed próbál valamit feltalálni mialatt Johnny könyörög neki, hogy ezt csinálja meg, hogy elmehessen szórakozni. Van egy olyan érzésem, hogy nem tette hozzá, hogy nekem jön segíteni a fiatalokkal. Akkor egészen biztosan Reed nem csak ennyi mindent küldött volna, hanem olyasmit is, amivel megtudjuk védeni magunkat. Rámosolyogtam, amikor átnyújtott egy hideg energiaitalt. A telekinetikus erőmmel kioldottam a hosszú ruhám pántját és hagytam, hogy a földre essen és már csak bikiniben legyek. Nem csak a diákok pihentek itt, hanem én is.
- Mielőtt körbenézel megsúgom, hogy nincsenek itt, egyik sem – utaltam a két anyámra. – Én vagyok a „rangidős” jelenleg. És bármennyire is hihetetlen… elmondtam apának, hogy mi ketten. Jobban fogadta, mint az anyáim.
Amit nem vártam, igazából azt hitte, hogy utána megy és ellátja a baját, illetve megfenyegeti.
- A Baxter-torony jól tartja magát a démonokkal szemben? – kérdeztem.

~ Aaron és Bea ~
//Előzmény: Beatrice Mortimer szobája//

Teleportálás, Bea-nak kellett jó néhány másodperc ahhoz, hogy a gyomra rendbe jöjjön és a szédülése el elmúljon, amit ez okozott. Már most tudta, hogy ez nem lesz a kedvenc utazási formája és ha lehet marad a lábainál, vagy a tömegközlekedésnél. Megnyugodott, hogy nem csak ő viselte rosszul az utat, hanem Aaron is.
- Visszafelé metrózunk – mondta. – Vagy hajózunk.
De ebből még egyszer nem kért. Mikor kezdett jobban lenni körbenézett, leginkább magukkal egykorúakat látott a helyen, valószínűleg mind a sulitársai. Felnevetett a rózsaszínhajú fiú fürdőnadrágján, majd elfordult arról, nehogy ezt ki lehessen szúrni. A hangra ő is felfigyelt és hamarosan meg is ismerte a repülve megérkező alakot, vagyis volt egy elképzelése róla, meg a lányról, akivel beszélgetett.
- Ők ott nem… - kezdte. – Nem Fáklya és Zaphire?
Fáklyát melyik korabeli lány nem ismeri fel végül is? A lány pedig a sulis prospektusból volt ismerős, mint a jövő történelem egyik tanára, illetve X-men tag, és ha szükséges, akkor besegít az F4-nek, ha a Láthatatlan nő nem ér rá és a Bosszú Angyaloknak is. más hírességet egyelőre nem sikerült látnia, de remélte, hogy Aaron már ennyinek is örülni fog, hiszen ő szeretett volna leginkább ilyeneket látni.

by **Teddy** Kedd 04 Szept. 2012, 14:33

Arra amit mondtam, nem meglepően okoskodás a válasz, persze teljesen érthető módon és jobban belegondolva igaz is az állítása, légkondi pedig kétlem, hogy van, bár lehet hogy eléggé felszerelt hely ez ahhoz, amíg nem néztem be az egyik szobába, addig nem tudhatom, azt meg még persze nem tettem meg. Akárhogyan is, az új érkezőre nézek, aki kísértetiesen ismerős, ám az első pár pillanatban hirtelen sehogyan sem akar eszembe jutni, hogy ki is az, pedig már biztos, hogy láttam valahol... Pár másodpercnyi néma, semmit mondó bámulás után a felismerés mondhatni megcsillan a szemeimben, de nagyjából eddig is érdekel, igen valóban, sosem voltam a hírességek megszállottja, egy olyan embert sem tudok mondani és valószínűleg más sem, aki ismer... Szóval egy olyan személyt se, aki híres és valaha különösebben érdekelt volna, vagy érdekelne jelenleg. Persze Jonah nagyon örül a dolognak, ami nem meglepő, végül is tervei vannak vele kapcsolatban, ez pedig, hogy itt van ki tudja meddig, tökéletes alkalom számára, vagy számunkra végül is, mert úgyis benne vagyunk, mert miért ne. Végül úgy alakul, hogy megyünk valóban, de egyenlőre csak nézelődni és nem tervezünk semmit sem venni, persze attól, hogy nem tervezzük, ki tudja, hogy miként is lesz, mert végül is a dolgok sosem úgy alakulnak, vagy legalább is nagyon ritkán jönnek össze úgy, ahogyan az ember azt szeretné, vagy tervezte. Jonah a karját nyújtja, a tartásból ítélve pedig elég könnyen levágom, hogy most bele kéne karolni, bár nem értem igazából, hogy miért, sok értelmét nem látom, de az életben sok dolognak ténylegesen nincs értelme, ennél sokkal nagyobb dolgoknak, ezért pedig végül is belekarolok, mert mint korábban kérdeztem, miért ne? Nincs semmi úgysem emögött, én pedig ugyan olyan, kissé unott fejjel és semmitmondó tekintettel indulok meg vele, vagy velük, aztán majd csak megállunk valahol, a táskámat pedig ezzel végül hátra is hagyom, majd összeszedem, ami fontos az pedig úgyis nálam van, kivéve a magokat, azok jól elrejtve tanyáznak a táska legalján, az egyetlen dolog talán amire különösebb figyelmet fordítottam a bepakolásnál.

//Folytatás: Utcák és utak //

by **Cardas** Kedd 04 Szept. 2012, 16:39

Látom, Bea is megtapasztalta a teleportálással járó hátrányokat.
- Egyetértek, a hajó az sokkal jobban hangzik – felelem. – De biztos meg lehetne szokni ezt is, csak pár ugrásba kerülne. Különben nem ezt az utazási módszert használnák… gondolom – fejtem ki a véleményemet.
A hangra én is odafordulok, miközben Bea megmondja a két illető nevét. Természetesen ismerem őket, bár még valójában soha nem volt szerencsém élőben látni őket. Mondjuk a Fantasztikusakért nem vagyok oda annyira, mégis csak egy szuperhősről van szó! És ráadásként ott van Zaphire is, aki már jobban beletartozik a kedvenceim közé, lévén hogy az X-ek közé sorolható. Őt még minden bizonnyal viszontláthatom az iskolában is!
- De, igen, ők azok! – erősítem meg lelkesen. Eddig úgy véltem, hogy egy ilyen kaliberű ember csak úgy árasztja magából azt a „hősies dicsőséget”, de ez a Fáklya esetében nem annyira tűnik igaznak. A nőnél viszont annál inkább.
– Kár hogy nem hoztam fényképezőt – mondom. – Lenne mit megörökíteni!
Közben máshova is elfordul a tekintetem, és látom, hogy többen is a tábor lakóházai felé mennek. Vonakodva ugyan a két hős látványa miatt, de végül csak mondom:
- Előbb talán meg kéne keresni a szállást. Pakoljuk le a cuccainkat, aztán már bárhova elmehetünk, és bármit megnézhetünk!
Amennyiben a lány is így gondolja, felajánlom, hogy viszem a holmiját.

by **Szehmet** Kedd 04 Szept. 2012, 23:11

-Valóban hatásos- biccentett, és persze kellőképp élvezte a látványt, egy bizonyos nagy belépőig. EssEx az egyik pillanatban még mosolyog Jonahra, a másikban pedig láthatóan készül kitörni rajta a fangörcs, mikor megérkezik a lángoló szívtipró.
-Oooowááá! Mossatok fel, ha véletlen a zoknimba olvadnék. -adta még ki az utasítást, miközben tekintetét nem vette le a fickóról. Jonah brilliáns tehetség volt, aki előtt fényes karrier állt, ha imádók lenyűgözéséről volt szó, de ez a fickó itt.. Már kész legenda. A fanklubbok bármely tagja odaadta volna a karját Jonahért, de ezért az alakért vállalta volna a totál kibernetizálódást.... néhányan minden ok nélkül vállalták volna, de most nem a csodabogarakról volt szó. Vagyis nem azokról a csodabogarakról.
Az indulás szót valahogy elkapta, s megrázta a fejét, hogy elmúljon az igézet, és el tudja foglalni a helyét Jonah a Pink oldalán.
-Tényleg nagy felfordulást kell csinálnunk- mondta, miközben elballagtak. Egy ilyen fickó a legjobbat érdemeli.

by **Serena Davidson** Szer. 05 Szept. 2012, 10:45

~ Aaron és Bea ~
- A telefonodban nincs kamera? – kérdezte mosolyogva.
Ami azt illeti a fényképezőgépét ő maga is otthon hagyta, csak telefont hozott magával. Otthon megszokta, hogy kamerát használnak, az anyjának és az apjának fontos képek kellettek, aztán a dzsungelben, vagy a szavannán térerő sem valószínű, hogy volt, így a fényképezőgép az nekik sokkal bevettebb módszer volt, mint a telefon. Aaron szavaira bólintott.
- Jó ötlet. Végre láthatok valamit a városból – mosolygott.
Elindult a fiúval a házak felé, hogy keressen magának is egy helyet, ahol lepakolhat. Ekkor vettet észre a nagyon kicsiket, az olyan 5-6 éves gyerekeket. Igencsak meglepőnek találta mindezt, valahogyan nem várta mindezt.
- Mennyire normális vajon, hogy ilyen fiatalok is vannak velünk? – érdeklődött. – Egyébként mit nézzünk meg elsőként majd?
Igazából számára itt bármi újdonság volt, a fiú volt némileg helyi, így inkább ráhagyta az idegenvezetést, hátha ő tudott valamit erről a helyről.

Diák és ifjúsági tábor 00120

Ha valaki be akar szállni hozzánk beszélgetni, az nyugodtan odajöhet a 2 új diákhoz, és akkor mondom Lilandra-t is letámadhatja, aki szeretné Smile

by **Sarah** Szer. 05 Szept. 2012, 16:07

Nos... Még mindig itt ácsorgok, nem tudom hogy hova menjek, nem tudom és kezd idegesíteni a saját hülyeségem, de tényleg, egyszerűen csak be kéne trappolnom mondjuk ide, vagy ide... Vagy talán inkább ide?... A fenébe! Jó mondjuk oly nagyon nem leszek ettől ideges, mert lássuk be, itt végül is csak az dől el, hogy hol fogok aludni, a napjaim nagy részét valószínűleg nem bent poshadva fogom eltölteni, mert miért tölteném úgy, végre szabadban vagyunk, és most, hogy így eszembe is juttattam, eléggé alaposan ki is nyújtózom, mert jól esik, valahogy azt az érzést kelti bennem, hogy " elérhetem az eget is és semmi sincs, ami megállíthat " persze a maga finom módján csak, közben pedig egy elégedett, hosszas sóhajtáshoz hasonlatos nyögést is megengedek magamnak, ezzel pedig a korábbi kis idegesség már el is tűnt, most pedig... Na akkor hova is menjek be? Még pár másodperc tétova ácsorgás és végre el is döntöm, hogy ezt a programot akkor egyenlőre elhalasztom, mondjuk úgy estefelére, ezért hát leteszem az egyik épület bejáratába a cuccaimat, úgysem viszi el senki, mert nem olyan személyekkel vagyok összezárva, legalább is ahogyan eddig megismertem és megszerettem őket, nem tűnnek olyanoknak, mint akiktől bármit félteni kell szóval igen, nyugodt szívvel hagyom ott az ajtóban a cuccot, persze csak úgy, hogy ne legyen útban, majd később összeszedem, majd ha eléggé fáradt leszek ahhoz, hogy úgy menjek be az egyik szobába, hogy azt sem érdekel, melyik az. Végig nézek gyorsan azokon, akik itt vannak a táborban most és mindenki eléggé jól elvan, vannak akik már fürdőruhában ténykednek, és végül is igazuk is van, nekem is át kéne öltöznöm de, náh, a strand megvár, viszont az újakkal ismerkedni kéne, mert kéne, bár lehet nem is annyira újak, de én még nem találkoztam velük, szóval mindenképpen annak számítanak. Ki is szúrom azt a kettőt, természetesen, nem nehéz őket észrevenni és már indulnék is feléjük, amikor egy újabb alak érkezik meg, ezúttal repülve, nekem pedig kb semmibe sem telik felismerni, a híres neves fáklya, bennem pedig picit elpattan valami, és amolyan rajongó üzemmódba esek át, de nagy nehezen sikerül megfékeznem magam és nem oda rohannom " nyáladzva ", főleg azért, mert Stephanivel beszélget... Jól becéztem most egyáltalán? Ó nem számít. Szóval én pedig nem akarok oda pofátlankodni mint egy rajongó, kétlem hogy tetszene nekik, én pedig isten ments, hogy magamra haragítsak bárkit is, nem szeretek rosszan lenni az emberekkel, végül is világ életemben nem volt olyan személy tán, akivel maximum egy napnál tovább lettem volna haragban és az is nagyon ritka volt. Szóval így bármennyire nehéz is, csak nyelek egyet, veszek pár levegőt, az utolsó hangosabban fújom ki, majd pedig elfeledve, hogy korábban a két, számomra ismeretlen korombelihez, vagy korombelinek tűnőhöz akartam menni, egy teljesen másik irányba veszem az... Irányt, egészen pontosan oda, ahova a harmadik ismeretlen... Az-az érdekes hajú vette az irányt. Miután oda érek... Nos megtorpanok az ajtó előtt, egy kis felkészülés kell csak, bár most eléggé jó kedvem van, és ez a folytonos mosolygásomon is látszik, mert végre valami szép helyen vagyunk és új emberek vannak akikkel ismerkedhetek, szép az idő és még hírességek is látogatnak ide, lehet ennél jobb ez a nap? Szóval pár másodpercnyi könnyed felkészülés után végül...
~ Kopp-kopp. ~ Bekopogok az ajtón, mert hát berontani csak nem fogok, csak szép türelmesen, aztán reménykedem hogy nem zavarom.

by **Ko-Rel** Csüt. 06 Szept. 2012, 00:03

~ Lilandra és Csilla ~
Végül sikerült valóban egy kétszemélyes kis házat megtalálnia, ahova le is tette azokat a holmijait, amiket magával hozott. Eléggé furcsa volt ez a hely számára, hiányoztak a shi’ar vonások, a nyüzsgés odakintről. Most kezdte csak ténylegesen felfogni, hogy egyedül maradt egy olyan helyen, ahol nem is valószínű, hogy egyedül akart volna maradni és nem tud mit tenni ellene. Félt, hogy hamarosan eljön az idő, amikor Kallark felbukkan, hogy elbúcsúzzon, mert neki vissza kell mennie oda, ahova mind a ketten tartoztak. A férfitól kapott kommunikátoron és egyben számítógépen holografikus képet vetített ki maga elé és azon olvasott. Saját magáról, a testvéreiről, a birodalomról. Illetve az utolsó Fellegvári gyűlésről, amikor mind a ketten ott voltak. Elmosolyodott, hogy ott a helyieket nem igazán érdekelte, hogy mi volt illő és mi nem, mert házaspárként mutatták be őket Gladiátorral, rá hibásan Majestor-ként hivatkoztak, miközben csak testőrként volt jelen. Vagy ha mégsem, erre nem emlékezett pontosan, akkor sem lett volna joga beleszólni semmibe császári rangon.
A kopogásra lett figyelmes, kikapcsolta a szerkezetet és az ajtóhoz ment, amit kinyitott. Egy fiatal lány állt az ajtóban. Talán ő is diák volt?
- Üdvözlöm! – köszönt. – Miben segíthetek?

by **Eva Carter** Csüt. 06 Szept. 2012, 17:08

//Előzmény: Szabó Éva szobája//

Amint meg hallotta ajó hírt majd kiugrot a bőréből örömében annyira régen volt már táborban, hogy arra márnem emlékezet. Najó csak három éve volt utoljára táborban, de az tényleg rég volt. Ezt ki használva ő is összepakolt, hogy itt le pattanjon a többi diákkal. nem visz magával túl sok mindent, csak pár ruhát, meg a képregényeit, hogy este azért tudjon mit olvasni, ha még nem fog tudni aludni. Bár az első estéken szinte sosem tud aludni mert. Ez talán nem annyíra igaz, mert miután meg érkezett az intézetbe, és minek utánna azon a napon volt a támadás kezdete, bár az is igaz hogy elég fáradt volt azon a napon, így el is aludt az ágyán. A többi napot vagy olvasással, vagy a TV-t bámulta, de azon is azt a magyar csatornát, ameiket az antenna is fogni tudott. Most pedig végre nem kell csak a TV-t bámúlni, nem kell csak ugyan azt a már eleve unalomig olvasot könyvét olvasnia, hanem végre kint lehet a levegőn. Amint végzet a bepakolással, indúlt is egyenesen a vigyázó tanárokfelé veszi az irányt. Amint oda ér a tanárok ismertetik mindenkivel a dolgokat, majd egy Nefi nevü nő teleportálja őket a táborba. A meg érkezést követöen mindenki szét széledt, és kisseb vagy nagyob csapatokban mentek az épületek felé. Lassan Éva is indul, bár néha meg meg áll. Meg látja két diáktársát, akik szintén az épületek felé mentek. Éva úgy dönt, hogy a ficko és a lány felé tart.
- Helló! Csatlakozhatom hozzátok? Tényleg mien neveletlen vagyok, a nevem: Szabó Éva. - Mutatkozik be Éva röktön a két diák társának, és érzi hogy ég az arca, talán most pirult el ahogy azt szokták volt mondani.

by **Sweety Love** Csüt. 06 Szept. 2012, 21:22

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~

-Puppy!!!- lelkesen kiáltott fel az én kicsi Glorim, ahogy a kutyus előrobogott, és arcon nyalta. Az ilyen túlzott bizalmaskodást általában nem szoktam kedvelni, de ezek ketten olyan féktelenül boldognak tűntek, hogy egy pillanatra ismét tökéletesnek éreztem a világot. Így igazán nem szólhattam rájuk, egyszerűen csak megpróbáltam kibűvészkedni egy antibacis törlőkendőt a táskámból, ami így felcuccolva minden anyaként szerzett tapasztalatom igényelte. Akrobatikus, kreatív probléma megoldás. Végül sikerült megoldanom, de Glori akkorra már elrohant, én meg ott állhattam faképnél hagyva. Ejj.. ezek a gyerekek...

-Namo! Itt jövünk!- kiáltott Glori, ahogy rohanvást közeledett a szintén feléjük futó pajtása felé, Puppy mellett átlagos emberi lábait szedve úgy felgyorsulva, hogy kétségessé vált, hogy egyáltalán meg tud-e állni. De végül csak lefékezett, és nagy vigyorral buzgón bólogatott Namo megállapítására.
-Tényleg ott van, és nem hittem volna hogy elhoznak minket ide! Menjünk menjünk menjünk!- a végét már izgatott hadarással zárta, és Namo nyomában megindult a víz felé. Nem a mókás kutyusra, hanem jóbarátjára függesztette a tekintetét, ahogy beóvakodtak a vízbe.

-Glori, csak óvatosan!- kiáltok utánuk, ahogy újra összeszedem magam az előző menetállapotba, majd kiválasztok egy jó helyet a fövenyen, hogy lepakoljak. Azt hiszem, az én feladatom lesz igazi menő plázzsá alakítani a part eme szegletét. Hamarosan már állnak a napernyők, és minden kényelmesen el van rendezve, csak egy dolog maradt:
-Glori, gyere kincsem, be kell kenjelek.-indulok meg felé egy nagytubus naptejjel. Ki kell kényszerítem pár percnyi nyugalmas ácsorgást, míg a bőre beissza, pedig olyan jól játszanak... De először őt kell lerendezni, aztán jöhet a bájos csevegés.
-Milyen.. elevenek-nézek Dorma-ra.
-Annyira jó látni, hogy boldogok.

by Ajánlott tartalom

Diák és ifjúsági tábor

Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor

Re: Diák és ifjúsági tábor